Világ, 1915. október (6. évfolyam, 273-303. szám)

1915-10-29 / 301. szám

IO 1915. október 21. VIIvAG — A magyar szocialista párt deklarációja. A­­ párisi L'Humanité egyik legutóbbi számában közli a magyar szociáldemokrata párt deklarációját, me- l­­yet a párt két hónapja hozott. A francia szocialis-­­­ták lapjának a deklarációhoz fűzött megjegyzései a következők: „Tévedés lenne azt hinni, hogy a ma­gyar szocialista párt csak „függvénye“ az osztrák szociá­l­demokraiták pártjának. Nemcsak azok a tör­vényes körülmények mások, melyek között a ma­gyar szocialistáknak küzdeniük kell, hanem ezek a viszonyok megakadályozzák a magyar szocialistákat abban, hogy tiszta politikai szervezeteket alkossa­nak és ara kényszerítik őket, hogy gazdasági szer-­­­vezeteiket használják ki szociális politikai akcióikra. A két párt szempontjai tehát sok tekintetben külön-­­­bözőek. A háború alatt a bécsi és a budapesti szo­­­­cialisták felfogása között sok pillanatban mély né­zeteltérések támadtak, amit lehetőleg igyekeztek titkolni. Ilyen szempontból kell figyelemre méltat­nunk a magyar szocialistáknak azt a deklarációját, melyet szeptember második felében hoztak. Az osztrák-magyar cenzúra nem engedte meg a hatá­rozatok teljes szövegének közzétételét, főleg azokat a részeket kifogásolta, melyek arról szólnak, hogy „miután Ausztria-Magyarországra az invázió lehe­tősége megszűnt, a béketáárgyalások megindítása szükségesnek mutatkozik.“ .— A Beteg Katonák Hospiciuma szép ün­nepség keretében, nagy­közönség jelenlétében ülte meg fennállásának évfordulóját. Az ünnepélyi­ár. Temesvári Rezső egyetemi tanár nyitotta meg szép beszéd kíséretében, beszédében rámutatott, hogy az év folyamán vagy 700 beteg katona részesült gondozásban. Köszönetét fejezte ki a ,,Demokrácia" szabadkőműves páholy tagjainak, akik megalapítot­ták és fenntartják ezt az intézményt. Meleg sza­­vakk­al emlékezett meg az igazgatása alatt működő intézmény főorvosa és kezelőorvosa emberfeletti működéséről, megköszönte és kérte további ön­feláldozó működését azoknak az úrnőknek, kik a beteg katonák ápolása körül ed­dig is szorgosan munkálkodnak- A gazdag, mély tartalmú és test­véri szeretetteljes beszéd befejezése után az ünnep­ség műsora következett, melyet Rónai Ödön beteg katona szépen átérzett éneke. Würtzler Magda mű­vészi zongorakísérete mellett, nyitott meg. Majd Kurucz Jánosné, Tob­agi Adolf, Raskó Géza, Ma­­r­vari Lajos. Palotait és Verő Márta fővárosi mű­vészek szórakoztatták hallgatóságukat és a beteg katonákat. Az előadó művészek énekét Kurucz Já­nos és Benkő tanár művészi zongorajátékkal kí­sérték. Nagy élvezetet nyújtott Benkő Alice heged­ű­­művésznő klasszikus játéka. Sok tapsot kapott Kiss Mestvhért két költeménye. A sikerült hangverseny Verő Györgyné önfeláldozó fáradozását dicséri. — Drótnélkül telefon. Az American Tele­phon Company és a Western Electric Company, amelyek az Egyesült­ Államok párisi követe táján összeköttetésbe léptek a francia hadügyi kormány­­nyal, több kísérletet végeztek drótnélküli telefonozás céljából az amerikai arlingtoni állomás és az ffiffe Horonii szikratávíróállomása közt. A telefo­nálásra külön erre a célra készített hullámindítókat és hullámfogókat használtak. Az első kísérletezés, amelylyel ez év június havában próbálkoztak, nem járt eredményny­el. A második kísérletet most végez­ték katonai és technikai szakértők jelenlétében és ez a kísérlet sikerült. A hullámfogók több szót tisztán felfogtak, de a hullámok erejét és így a szavak helyességét is az atmoszferikus változások befolyásolták. Ha az elért eredmények tökéletlenek is, mégis érdekesek és reményt nyújtanak a to­vábbi kísérletek eredményeire. — A főváros közgyűlése. A törvényhatósági­­ bizottság november 3-án rendes közgyűlést tart,­­ amelynek tárgysorozatán a következő fontosabb­­ ügyek szerepelnek: a Tabán szabályozására vonat­­­­kozó függőben maradt részletkérdések ügye, a Fe­­renc-rend belvárosi isgatlanának szabályozás-mó­­dosítása, a lófogatú bérkocsik magasabb viteldijá- j­ának további engedélyezése, a géperejű bérkocsik­­ viteldijának felemelése és azok forgalombahozatala,­­ a közraktárak kezelési díjai, a Budapest-Krisztina-­­ Városi plébánia-javadalom ügyében készített tanácsi előterjesztés, a javadalmi díjjegyzék érvényének meghosszabbítása, Almády Géza tanácsnok és Éles Gusztáv tanácsjegyző nyugdíjazása. A tárgysoroza­ton összesen nyolcvankét .ü­gy szerepel. — Az amerikai tájfun. Newyorkból jelentik: Luzon déli részében a tájfun nagy pusztításokat okozott. Kétszáz ember meghalt, nyolcszáz meg­sebesült. A tájfuntól a rizs- és kendertermelés­­ nagy károsait Megvedett. — A fővárosi tisztviselők segítése. Dr. Reich­tet­er Izor, a főváros törvényhatósági bizottságának­­ tagja, indítványt terjeszt a főváros tanácsa elé és­­ kéri a törvényhatósági bizottságot: határozza el, hogy a főváros közigazgatási és közoktatási sze­mélyzetének újból háromhavi fizetési előleget en­gedélyez. Ez az előleg, úgy, mint az első ízben utalványozott előleg, könnyen visszafizethető rész­letekben lenne törleszthető. Reichfeldnek — mint indítványában kifejti — az ellen sem lenne kifo­gása, ha a közgyűlés fizetési előleg helyett drága­sági pótlék engedélyezését tartaná helyénvalónak.­­ Egyúttal megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy­­ a kisebb nyugdíjakat élvező tisztviselők sorsán­­ is könnyíteni kellene. Dr. Reichfeld Izor indítványában hosszasan foglalkozik vele, hogy a háborús drágaság lehe­tetlenül megzavarta a kis exisztenciák, a fix fize­tésből élők háztartási­­budgetjét. Ma már a főze­lékért fizetünk húsárakat — mondja dr. Reich­feld — és egy polgári család napi étlapjának ösz­­szeállítása a legpraktikusabb és szerény házi­asszonyra nézve is a legnehezebb feladatok egyike. A gyermekekkel megáldott családoknál ez a fel­adat kétszeresen nehéz, mert a gyermektől a szük­séges táplálékot megvonni nem lehet. A hentes­áruknak, a tojásnak és tejnek a végletekig való megdrágulása egy rendes vacsorának elfogyasztá­sát a szegény ember részére ehetetlenné teszi. Egy kis szalonna, vagy töpörtyű is ma többe ke­rül, mint hajdanában a sonka, de még a vajas­­kenyér is már annyiba kerül, hogy szegény jöve­delmű család arról lemondani kénytelen. Súlyo­san érezzük a drágaság nyomasztó hatását a ru­házati szükségletek terén is. Ma egy pár cipő ára háromszor annyi, mint másfél évvel ezelőtt. A férfi-, női- és gyermekruhákért szintén­­olyan ára­kat kérnek, hogy ma egy szerényebb családban új ruhára gondolni sem mernek. A fűtőanyag be­szerzése szintén megbillenti a háztartás amúgy is gyenge mérlegét, különösen most, amidőn a tél oly korán beköszöntött. Minden takarékosság és lemondás csődöt mond, ha a pénz vásárló ereje több, mint a felére csökkent és a jövedelmünket szaporítani nem bírjuk. A termelő, az iparos, a vállalkozó, a kereskedő és néha a munkás talál rá módot, hogy a drágaságot másra áthárítsa, de a hivatalnok, kinek fizetéséből kell megélnie, a jelen viszonyok között nem lehet abban a hely­zetben, hogy magát és családját kellően eltartsa. —­ Honoluluból jelentik. Hugues Le Roux, a „Matin“ munkatársa, Amerikából keletre utazik s egy japán hajóról írja ezeket a föl­jegyzéseit: „A japán hajót, melyen utazunk, Shinyo Maru-nak hívják, ami azt jelenti, tenger tavasza. A pa­rancsnok asztalánál naponta amerikai-ázsiai-euró­­pai csoport találkozik. A hajó legtekintélyesebb japán utasa Seichiro Asano, egy japán self-made­­man. Inas volt Tokióban és lassan kint szénnagy­kereskedő lett, aztán a vasbeton-építkezés kezde­ményezője Amerikában. Végre saját tőkéjével ala­pította azt a hajóstársaságot, melynek hajói közé a mi gőzösünk is tartozik. Lelkesen hisz abban, hogy a közlekedés fejlettsége meg fogja hozni a világbékét és az Egyesü­lt­ Államok feladata lesz, hogy Japánnal együtt kibékítse a Keletet a Nyugat­tal. — Esténk­ént a menükártya m­­ellett egy nyomo­t­ta­tott lapot találunk, a dróttalan távíróval érkező­­ híreket. Szeptember ötödikén a következőket olvas­suk: „Honolulu, szeptember 5. Egy levélben, me­lyet egy osztrák tiszt irt­ a frontról egy itteni isme­­rősének, azt írja, hogy az oroszok visszavonulása­­ olyan katonai mestermű, hogy méltó arra, mely­­ Napóleont megál­líja fia.“ Hol vagyunk, kérdeztem­­ magamban, — írja Hugues Le Troux, — egy osz­­t­­rák tiszt ír egy levelet polinéziai barátjának, hogy­­ értesítse az orosz-német fronton történt újságok­ról. És mi a Csendes-Óceánon, egy japán hajón­­ kapjuk meg a hírt, melyet angol nyelven nyomott­­ lapból olvasunk a francia ebédkártya mellett. I Asano úrnak igaza van: ,,A jövő azoké, akik meg­­­­sokszorozzák az emberek és világok között a kö­zös ismeretek békés összeköttetéseit, az élet min­den csereértékét.“ — Figyelmeztetés a szem­lére jelentkezőknek.­­ A főváros tanácsa a most szemlére jelentkező nép­­fölkelők sorozása dolgában a következő figyelmez­tetést teszi közzé: A jelentkezők kötelesek maguk­kal vinni az előző szemlén kapott rózsaszínű vagy­­ vörös igazolványukat, amit jelentkezésükkor föl kell mutatno­k. — Báró Kornfeld Pál megsebesült. Báró Kornfeld Pál, aki önkéntesen jelentkezett hadi szolgálatra s mint tüzérzászlós az olasz harctérre ment, gránátszilánktól megsebesült s most a laibachi kórházban fekszik. Sebesülése komoly, de sikeres műtét után most már minden veszélyen túl van. — A harctéren innen. A harctéren innen, ahol nem omlasztja romokba a gránát a kultúra alkotásait és nem fullaszt­ja vérbe a golyók soka­sága a honvédek rohamait, itthon a csöndes nél­külözést vívó csatákban is, azaz a halál. A szegedi alsótanyán egy év alatt két­százharminc­évig csecse­mő fölött hántolták meg a sírt. Az orvosok azt mondják, hogy az anyák nem tudják nevelni kicsi­nyeiket, a szociológusok meg a nyomorúsággal in­dokolják meg a halál be­aratását. Mindegyiküknek igaza van. Ámde az igazság konstatálásával még nem tesznek sokat, sőt talán semmit a gyermek­halandóság megszüntetésére. Szeged város tiszti­orvosa és dr. Turchányi Imre gyermekmenhelyi igazgató a törvényhatóság útján a kormánytól tan­folyamoknak szervezését kívánja, szülésznők ré­szére. A kiképzett szülésznők raja tényleg sok anyát fel tudna világosítani, de a gyermekhalandó­ság nagy számát a jó tanács még­sem apasztaná le nagy arányban. Egészséges lakásról, fó táplálék, egészséges szoptató anyák is kellenének a men­téshez. — Halottak napja és a villamosok. A Buda­pesti Villamos Városi Vasút mindsentek ds .halottak­­napjának közeledő ünnepe alkalmából ez után ér­tesíti a közönséget, hogy a temetői forgalom aka­dálytalan lebonyolítása érdekében e hó 31-ére, no­vember 1-re és 2 ára a székesfőváros tanácsának és a rendőrségnek hozzájárulásával az idén is meg­tette mindazokat az intézkedéseket, amelyeknek fő­célja a temetői nagy tömegforgalom zavartalan biz­tosítása. A Rókus-kórház­ köztemetői közvetlen ko­csik (28. reláció) ugyanis dacára a rendkívüli vi­szonyoknak, épp oly sűrűn fognak közlekedni, mint az előző években. A Rókus-kórháztól Kőbá­nyára közlekedő 36. kocsikról ez alkalomra a te­mető felé az idén is átszállóforgalom létesül, és­pe­dig oly módon, hogy az átszállni kívánó közönséget az őrházná il a 44. számú kocsik várják és szállít­ják a temetőhöz. A 20. számú kocsik nem a Köz­temető-uton és Orczy-úton át, hanem a Karpfen­stein utcán és a Golgotha-utcán keresztül közleked­nek a ferencvárosi pályaudvarhoz. A budai oldalról közlekedő 14. számú viszonylat, valamint a Barcsa­­utcán át haladó 16. és 24. viszonylatok kocsijairól a Városi Vasút Baross-utcai telepéről induló 54. számú jelzésű kocsikra való átszállással juthat a közönség a temetőhöz. — A nádor-család sírja. A budai királyi vár­palota István király templomának kriptáját, ahol József főherceg nádor családjának elhunyt tagjai nyugszanak, a közeledő halottak napja alkalmából József főherceg rendeletére virágokkal és koszorúk­kal ékesítik föl. Az alcsuthi főherceg­­kertészetből már megkezdték a virágok szállítását. Hatalmas koszorúkat helyeznek a Nádor főherceg, József fő­herceg és az ifjan elhunyt László főherceg szarko­fágjára, megkoszorúzzák azonkívül a lobbi koporsó­kat is. Halottak napja alkalmából a nádor-család sírja hétfőn és kedden nyitva lesz a közönség szá­mára. — Összevagdalt egyetemi tanár. Philadelphiá­ból H. Fleming egyetemi tanárról, a híres Sh­ake­­spare-kutatóról, az a megdöbbentő hír érkezik, hogy Iroquois mellett borzalmasan megcsonkítva találták a vasúti síneken. A rendőrség meginditotta a vizsgálatot, hogy kik ölték meg a hírneves em­bert. — Tüzelőm­ tisztviselőknek. Az Állami Tiszt­viselők Országos Egyesületének előterjesztésére a földmivelésügyi miniszter a lippai főerdőhivatal kerületében termelt tűzifából tízezer köbmétert a budapesti állami alkalmazottaknak rendelkezésére bocsátott, még­pedig a kemény hasábfát tizenegy korona húsz fillérjével, a dorongfát pedig tíz ko­rona húsz fillérjével köbméterenként, amihez még a vasúti szállítás, a felaprózás és a házhoz való szállítás költségei fognak járulni. A vidéki állami alkalmazónak tűzifaszükségletéről a miniszter va­lamennyi kincstári erdőhatósághoz intézett rende­letével úgy gondoskodott, hogy elrendelte, hogy a rendelkezésre álló tűzifából elsősorban az állami alkalmazottak igényei elégítendők ki, még­pedig a piaci áraknál 30—40 százalékkal alacsonyabb ár­­jegyzéki áron. Péntek

Next