Világ, 1916. április (7. évfolyam, 107-120. szám)

1916-04-16 / 107. szám

lfsefrfc*8Xt6#*í? Ändrissvtjt *7. szára. Telefon 58*00, a felhős szerkesztés 81—53. Kiadóhivatal VI* Andrássyvát 47. szára. Telefon 81*90. Előfizetési árak a magyar korona országaiba, Ausztriába és Bosznia*Hercegó­vnába: Egész­ évre 32 kor* félévre 16 kor., negyedévre 8 korona, egy hóra 2 korona 80 fíl. A német birodalomba negyedévre 15 ko­­rona, egy hóra 5 korona 20 fillér. A »VILAG« megjelenik mindennap, ünnepnapok után is. Ara Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 12 fillér.VILÁG hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Block* oer J., Győri és Nagy, Hannna és Társa, Tencser Gyula, Leopold Tesiv., Mezei Antal, Schwarz Jó* zsef, Mosse Rudolf, Eckstein Ber* nát hirdetési irodákba**. — Becs* ben? M. Dukes Nachf„ Haasen* steín és Vogler, Rudolf Mosse. Eduard Braun, Heinrich Scha* lek. Bock und Herzfeld. — Berlinben: Rudolf K­eiban, Berlin NW. Unter den Linden 40/41« VII. évfolyam 1916 Budapest, VASARNAP április 16.S^d07^ik szám Heifferich államtitkár vyvatkozik a Világ berlini munkatársa előtt A német kincstári államtitkár, a monarchia gazdasági ere­jéről, az uj német hadikulcsdn eredményéről, az általános pénzügyi helyzetről és Magyarország gazdasági jövőjéről (A Világ tudósítójától.) A Reichstag teg­napi ülése alatt abban a szerencsében része­sültem, hogy Helfferich kincstári államtitkár, hosszú kihallgatáson fogadott. Több ízben kértem már meg ő excellen­­ciáját, hogy nyilatkozzék a Világ számára az aktuális pénzügyi helyzetről, de az államtit­kár, aki valóban tizenöt órát dolgozik napon­ként, nem tudott eddig időt szakítani magá­nak. Tegnap aztán, amíg odabent, a Reichs­tag üléstermében a hadügyi költségvetést tár­gyalták, egy képviselő ismerősömmel üzente ki Helfferich, hogy szívesen áll a Világ ren­­elkezésére. ... A Reichstag ama elkülönített minisz­teriális folyosóján, amely a kabinet és a Bundesrat tagjai számára van fönntartva, már várt reám. Nem először láttam Helffe­­rieket, a modern Németországnak ezt a mo­dern hősét, aki néhány hónap alatt legendás alakja lett Berlinnek; hányszor hallgattam onnan felülről, az újságírók karzatáról, ezt a modern parlamenti szónokot, aki a maga egy­szerű és világos természetességével tudta gal­vanizálni a birodalmi gyűlést, Berlint, egész Németországot, de most, hogy szemtől szem­ben állok vele, hogy hallgatom a szavát, va­lami hihetetlen erővel fog ,meg ez az egysze­rűség és ez a természetesség, amely annyira kiütköző karaktere Helfferich egyéniségének. Az jutott eszembe, hogy talán éppen ez a titka annak a hallatlan népszerűségnek, amely a Hindenburgéval vetekszik Németországban, ez az elragadó közvetlenség, amely mint va­lami elektromos áram ömlik ki ebből az egész emberből. Póznak, rideg keménységnek, a saját egyénisége aláhúzásának, az obu­gát államférfiúi tartózkodásnak és hidegségnek nyoma sincs nála, egyszerűen, nyíltan és természetesen ítészei, az igazi nagy egyénisé­gek egyszerű természetességével. És most, hogy egészen közelről látom, karcsú és nyú­lánk­ figurája még magasabbnak és elegán­sabbnak tetszik, mint onnan felülről nézve. És most látom a szemét is. Egészen világos, tiszta szeme van Helfferichnek, ritkán láttam még ilyen tiszta és éles nézésű szemet, mint amilyennel Németország pénzügyi fővezére nézi a világot és az embereket. Kedvesen és lekötelező szeretteméltóság­­gal fogad. — Bocsásson meg, hogy olyan sokáig nem hallattam magamról, de csakugyan rop­pant el voltam foglalva ... — mondja —* „gyerünk talán egy kicsit odább, itt nyugod­tan beszélgethetünk ... az elnöki szobák előtt lévő kis vesztibülben sétálgatunk föl és alá és Helf Terich beszél, halkan, letompítva a szót, de azzal a csudálatos világossággal, amely olyan hallatlan parlamenti sikereket szerzett a milliárdok e virtuózának, ennek a pénzzseninek, aki most egyszerűbben, termé­szetesebben és magától értetődőbben beszél a legizgatóbb pénzügyi problémákról, mint oda­haza akármelyik bankdirektor . . . A monarchia gazdasági ereje — Excellenciád milyennek látja a mon­archia gazdasági­­erejét, amelyet Ausztria, Magyarors­zág a háború alatt mutatott? — ez volt az első kérdésem a kincstári államtit­kárhoz. — A monarchia e háború alatt gazda­ságilag és pénzügyileg is erősnek mutatko­zott, sokkal erősebbnek, mint ahogyan ezt ellenéreink gondolták. Három hadikölcsön­­ben a monarchia több, mint tizenhárom milliárdot hozott össze; ez igen tiszteletre­méltó eredmény. Németország természete­sen sokkal nagyobb összeget hozott össze a hadikölcsöneiben, de végre is Németország gazdagabb és gazdaságilag fejlődöttebb, mint az osztrák-magyar monarchia. Az osztrák-magyar hadik­ölcsönöknek ez a te­kintélyes pénzügyi sikere azt is mutatja, hogy a monarchia gazdasági ereje sokkal nagyobb, mint ezt sokan a háború előtt hitték. Ha a monarchia pénzügyi helyzetét és hadvezetését összehasonlítjuk az entente­­hatalmak gazdasági és pénzügyi helyzetével és hadvezetésével, akkor látjuk csak igazán, hogy mennyire tekintélyes ennek a pénz­ügyi hadvezetésnek és különösen a hadiköl­­csönöknek a sikere. A valuta-kérdés —­ Excellenciád tehát azon a véleményen van, hogy a monarchia pénzügyileg sokkal erősebb, mint ahogyan ezt a valuta mai ala­csony voltából következtetni lehetne? — Ami ezt a kérdést illeti , először is azt látom, hogy az osztrák-magyar valuta kurzusa néhány hónap óta állandó és nem mutat lefelé menő tendenciát. Fel lehet te­hát tenni, hogy belátható időn belül a mon­archiának nem­ kell félnie a valutája további jelentős esésétől. Másodszor: a német biro­dalom valutája is aránylag alacsonyan áll. Nézetem szerint azonban a valuta állása nem mutatja Németország és Ausztria-Ma­­gyarország gazdasági erejének és pénzügyi helyzetének valódi tükörképét. El vagyunk zárva a világtól és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy jelentékenyebb mértékben exportálhassunk. Az entente számára nyit­va áll az export, azonkívül az ententenak megvannak a maga szoros és baráti vo­natkozásai az amerikai és általában a sem­leges bankvilághoz, ahonnan pénzt teremt­het elő, kölcsönöket vehet föl és sokkal könnyebben gondoskodhatik a valuta kur­zusának fönntartásáról, mint mi. Nem látok komoly veszedelmet a valuta állásának ala­csony voltában és az a meggyőződésem, hogy senki sem alkothat magának véle­ményt a központi hatalmak pénzügyeinek és gazdaságának valódi helyzetéről a valuta­­kurzus alapján. A mi pénzügyi helyzetünk igaz képét a hadikölcsönök sikere és nem a valutakurzus mutatja. A negyedik német hadikölcsön sikere — Kegyelmes úr, miképpen van megelé­gedve a új hadikölcsön sikerével? — A negyedik német hadikölcsön , amint ezt már a birodalmi gyűlésben is hangsúlyoztam, igazi népkölcsön, abban az értelemben, hogy a kis és egészen kis tőkések vettek részt benne. Az új német hadikölcsön statisztikája 5.200.000 rész­jegyzést mutat föl, míg a harmadik német hadikölcsönben csak három millió rész­jegyző vett részt. Ez tehát azt bizonyítja, hogy a most összelopott 11 milliárd tekin­­télyes részét kis tőkések (Kleinen Sparer) jegyezték. A statisztika a kis jegyzők szá­mának jelentékeny emelkedését mutatja, olyanokét, akik ötszáz márkát vagy még kevesebbet jegyeztek. Meg lehetünk elé­gedve az eredménynyel,­­ a német nép ezzel újabb bizonyságát szolgáltatta a győ­zelembe vetett szilárd és megdönthetetlen hitének. A központi hatalmak pénzügyi túlsúlya — Milyennek látja Excellenciád az álta­lános pénzügyi helyzetet? — Ami bennünket, Németországot il­let, azzal a pénzzel, amit az új hadikölcsön rendelkezésünkre bocsátott, föltétlenül biz­tosítva van a számunkra a háború finan­szírozása az őszig. Legközelebb kijön az új osztrák-magyar hadikölcsön is és nem kételkedem benne, hogy az önök új hadi­­kölcsönének éppen olyan tekintélyes sikere lesz, mint volt az eddigieknek. Az őszig te­hát el vagyunk látva és nincsenek pénz­ügyi nehézségeink. Ezzel szemben egészen objektíve megállapíthatjuk, hogy Anglia pénzügyi nehézségekkel küzd. Anglia ugyan hallatlanul magas szállítási tételeivel és szénáraival a háborús költségek egy ré­szét szövetségesei zsebéből fizetteti ki, de ez a háborús költségeknek mégis csak mi­nimális része. Most jön ki az az új angol adójavaslat. Mac­Kenna az új adós jöve­delmi adók, még­pedig az átlagtételben minden font sterling után öt shilling, — ez tehát a jövedelemnek huszonöt százalékos megadóztatását jelenti, ami hallatlanul sok és majdnem példátlanul magas adó. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy Anglia talán már kiterítve hever a földön , vagy hogy Anglia nem volna már abban a hely­­zetben, hogy a háborút pénzügyileg tovább tudja vezetni, —s, de ezek a jelenségek min­denesetre arra mutatnak, hogy Angliának pénzügyeivel nagy nehézségei vannak. Ez pedig­­Anglia számára többet jelent, mint bármely más ország számára, mert Anglia hatalmi és világuralmi állása sokkal inkább, mint bármely más országé, a pénz­ügyi erején nyugszik. Franciaország meg­csinálta az úgynevezett győzelmi kölcsönt, de nem titok, hogy ez a győzelmi kölcsön nem valami rendkívül jól sikerült. Monsieur Ribot kénytelen rövid lejáratú kincstári je­gyekkel és a mindkét francia bank által nyújtott hitelekkel segíteni magán,­­­ de hogy honnan fog később pénzt teremteni elő, azt egyelőre nem látom. A Banque de France aranyállaga az utóbbi időben lefelé menő tendenciát mutat, a bankjegyforga­lom a mérhetetlenségig szökött fel. Mindez egytütvéve nem valami örvendetes képet fest Franciaország pénzügyeiről. Hogy Oroszország nagy pénzügyi nehézségekkel küzd, arra nem szükséges külön rámutat­nom. A háborús pénzügyi helyzetet ilyen-

Next