Világ, 1916. július (7. évfolyam, 181-210. szám)

1916-07-01 / 181. szám

/ / P y­ Sierttestiwses vt- mmrsti.-rfi* / / JKM ................ ._______ 47 szám. Teli­fon 58­00,­­ felelős­­ .................... _ VVUJU. szerkesztőé, S1-5S. Kiadóhivatal dMglMlná mmm&mam mmaam (MK -----«»k, *,r I G MacchlTyias«. Bratfa Vl„ Andrá.«g­ut 47. síim. Telefon I-S'í® aftplik ner f- Győri es 4» 11-90 Előfizetni árak a magyar S4*** «*«« °V^. Uso*toM korona országaiba. Ausztriába és iSS/t ájí­­t­á­s "'vii-js, xxh Tej tv- Mezei Antal, Schwarz 16-Boaznia-Herem­tevinába. Égisz ívre kSSsfiiw, j&g KiJ JSfL «SgA ~ zsef, Mosse Rudolf, Eckstein Ber-32 kor- félévit- 16 kor, negyedévre 8 ■\ nát hirdetési Irodákban, — 5«a# korona, egy hóra 2 korona 80 fill. A KW? jm Mg W*'; ben. M. Duke« Nachf- Harséo­ német birodalomba negyedévre 15 ko- VfgSB , W J*»- vi..«!- WM stein és Vogler, Rudolf il­ase, róna, egy hóra 5 korona 20 fillér. fid*® WjfMl -•‘i-.f WfmL Eduard Braun, Heinrich Seb** A »VILAG« megjelenik mindennap. i'.W, -fifW SfgHES. lek, Bock und Herzfeld. — ünnepnapok után Is. Ara Budapesten, .S3f 'rrflnben. Rudolf Kotten. Buti vidéken és pályaudvarokon 12 fülé*, WH­M&S* NW- Unter den Linden 4fcfl. VII. évfolyam 1916 Budapest, SZOMBAT július 181-ik szám .............. ■■■■■■. .......................................................................... Az entente offenzivája A háború izgalmas, nagy nekilendüléssel i­s tetőpont felé tart. Ki tudja már hányadik felé! Ennek a háborúnak már temérdek kul­­minációja volt, s a lelkek mégsem fáradtak bele az aggódásba és bizakodásba. Most az osferatívák és defenzívák új fordulóján a lel­kek újból megrendülten merednek rá a Sorsra és lesik a járását. Mit visz azokon a forduló­kon keresztül az új tetőpont felé? És mit hoz onnan a mi életünk és jövendőnk számára? Milliók mindegyikének valakije jár azon a véres uton, amelyen a háború az új kulmi­náció felé száguld és a milliók összeségének is szent értékei vannak ennek a rettenetes száguldásnak az útján. Egyesek és sokaságok, családok és országok népe izgalmas, szorongó, áh­itatos aggódással és bizakodással bámulnak rá arra az útra, ahol az a száguldás pusztít. Kit ér, mit ér a pusztítás? Ebben a két esztendőben nagyon össze­forrtunk, mi milliók és azok a vérből és esz­mékből és érzésekből való javak, amelyeket, most megint olyan nagyon féltünk. Ettől az együvétartozástól álhatatlan lessük a történe­lemnek ezt az újabb jelentkezését, az új of­fenzívát. Közelebb hozza-e a háború végét, vagy még inkább belerögzíti-e a hadakozókat a háborúba? Csak emberek, csak egymáshoz­­tartozások, csak életszépségek, csak az élethez való jogok pusztulnak-e el megint ebben az általános offenzívában, vagy pedig elpusztul-e benne végre maga a háború? Ebben az új offenzíváb­an érvényesülni akar az entente el­n­séges frontja, amelynek megszervezését az entente-orsszágok sajtója egyre követelte, s amelyet a párisi és londoni haditanácsok, hír szerint,„ meg” is alkottak. A központi hatalmak bizonyára csodálkozva hallották, hogy az egységes front újítás, mert hiszen a háború folyamán már nem egyszer módjuk volt az egységes, jobbról-balról való támadással találkozni. A flandriai, a francia, az orosz, a balkáni, sőt a gallipoli-i fronton is már történt ilyen egyszerre, egyidőben rendszeres offenzíva, s az előretöréseink és visszavonulásaink, diadalaink és félreállásaink már többször éppen az entente egységes, egy­idejű támadásainak a folyománya volt. Az entente egységes fronttá éppenséggel nem újság a központi hatalmaik számára, s nem lehetett számukra meglepetés az sem, hogy az entente most új offenzívát fog kez­deni. Meg vagyunk róla győződve, hogy a Flandriában készülődő angol offenziva a né­met hadvezetést ugyancsak készülődésre kész­tette, s hogy a macedóniai ígérkező offenzi­­vával szemben a szövetséges központi orszá­gok ugyancsak megszervezik a védekezést. És előre volt látható, nemcsak a hírselések alap­ján, hanem a háború természetrajzát ismer­vén, hogy az entente újabb általános offenzi­­vájában az orosz támadásnak főszerepe lesz. Hiszen a francia hadsereget a verduni meg­előzés az offenzivára képtelenné tette, az olasz offenzivát maga az entente sem tarthatta sorsdöntőnek, a balkáni offenziva pedig a szerb és montenegrói hadsereg megszűnése után ugyancsak nem lehet olyan, amely a há­borún fordíthatna. Bizonyos volt tehát, hogy az „egységes front“ súlyának igazi érvényesí­tése más vonalon, mint az orosz és az angol­­flandriai vonalon, nem történhetik. Az orosz támadás nagyméretűségére is el kellett készülve lenniük a központi hatalmak­nak, de talán arra is, hogy a támadás éppen hatalmas súlyánál fogva ott, ahová koncen­tráltnak, éleimén sikerrel fog járni. Ez az, amit a másik lehetőségre való elkészültség­­nek neveznek. Ez az elkészült­ség is a háború természetrajzához tartozik. S amikor meg­állapítjuk, hogy orosz frontunk egyik részén ez a másik lehetőség be is következett, meg akarjuk állapítani azt is, hogy a másik lehető­séggel való ez a számítás a volhiniai front­­részfiók máris örvendetes eredménynyel járt, s hogy bizonyosra kell vennünk azt, hogy megfelelő jó eredménynyel fog járni az orosz front déli szárnyán, Bukoviná­ban és délkeleti Galíciában is. Az entente „egységes frontjá­val“ szemben érvényesülni kell nálunk a „központi helyzet“ előnyeinek, az ide-oda el­juttatás könnyebbségének. Kell, hogy a háború természetrajzának ismeretéből kialakuljon a háborút végigszen­vedő népnek és közvéleményének higgadt mérlegelése. Az a rettenetes megszokás és beletörődés, hogy „ez a háború!“, kell, hogy, azt a tudatot érlelje bennünk, hogy a háború­,­­nak útja fordulópontokon és kulminációs pon­­­tokon át haladó görbe vonal. Az eleinte siker-. í­gol járt orosz előretörés meg fog állni, biza­kodhatunk benne, hogy a mostani orosz, offenzíva éppen csak izgalmasabb, csak szén-­ vedésesebb, csak több áldozatunkat követelő, megismétlése azoknak az offenzíváknak, a­melyekkel az oroszok tavalyi nagy megvereté­­­sük óta minden negyedévben, újból megpró­bálkoztak s amelyek kezdetük sikerei után meghiúsultak. A háború természetrajza arra tanít, hogy a háború jó ideig olyan, mint az adomalbeli lavina, amely hol lefelé hol , fölfelé gördül. Az entente egységes, általános offenzívája most a háborúnak ilyen fölfelé gördítésére törekszik, hadd bizakodhassunk benne, hogy a lavina nemsokára megkapja természetes irányát és megint lefelé gördül. S erre a bizakodásra nemcsak az bátorít, hogy az orosz offenziva egyik része máris kudarcot vallott, hogy északon a német front szilárdan áll, hogy volhiniai ellentámadásunk sikeres s hogy itt megindult előretörésünk­nek ugyancsak határt szabó kihatása lesz a délkeleti galíciai orosz offenzivára, hogy kelet­­galíciai frontunk közepe is erősen helytáll, s hogy a bukovinai és délkeletgalíciai orosz offenzívával szemben is erős a védekezés, ha­nem bátorít rája az entente most meginduló, általános offenzívá­jának áttekintése és egybe­vetése azzal a helyzettel, amelyben ennek az általános offenzivának elődjei találtak ben­nünket és ellenfeleinket. Most a francia offen­ziva Verdunnél megbénult, az olasz offenziva a hep­ségep,, mintha megrekedt volna, a Balkánon nincs szerb hadsereg, a macedóniai entente-hadsereggel szemben erős, bolgár­német hadsereg áll, az angol offenzíva, ha meg is indul, a flandriai német hadsereget nem rémíti, az orosz offenzíva egyik része pedig máris megállt, az északi fronton pedig Hindenburg hadserege áll. Emlékezzünk a ré­gebbi általános offenzívákra, amelyek elle­nünk irányultak és nagyon-nagyon a mé- Az illúziók tömlöcében írta: dr. Kadosa Marcel "Az egyik oldalon volt egy nagyon szép cikk arról, hogy végre-valahára véget kell ér­nie az emberiség ama primitív és veszedel­mekkel teljes állapotának, amelyben néhány ember tartja kezében a döntést afölött, hogy a munkásférfiak százmilliói elmenjenek ma­gukat megöletni a harcterekre. Elég fejlett már az európai emberiség ahhoz, hogy ebben az élet-halál kérdésben önmaga határozzon a saját sorsa fölött, ne pedig, hogy kiszolgál­tatva legyen az élete néhány sötétben dolgozó diplomatának és néhány hiú kormányfőnek és uralkodónak. Mondom no, gyönyörű szép egy cikk volt, aki azt írta, büszke lehet sike­rük­ alkotására . . • A második oldalon volt egy egyszerű tu­dósítás arról, hogy Bukarestben háborús tün­tetések voltak. Intervencionista népgyűlés, utána körmenet, utcai zajongás, ablakkeverés és ami már az ilyesmihez hozzátartozik. Megszokott dolog, hogy az ilyen „népmegnyi­­latkozás“-okat mindig úgy tálalják föl, mint hogyha minden egyes mozzanata valami szenzációs spontaneitással bírna. Pedig tudja mindenki, hogy ennek éppen úgy megvan a maga hagyományos ceremóniája, mint akár egy római katolikus misének, avagy izraelita­­ istentiszteletinek. Öh­, nyomorult tömeg, mi- i­lyen kínos zavarban volnál, ha egyszerre el­tűnnének a régi szertartások formaságai és magad alkotta módok szerint kellene imád­koznod, vagy tüntetned ! Szóval, háború mellett tüntetett a nép, azaz pardon: a csőcselék. Mert nép csak az a tömeg, amely azt akarja, amit én, ellenkező esetben: csőcselék a neve. Tehát háború mel­lett tüntetett a csőcselék és miután az erről szóló tudósítás beérkeztekor a fent tisztelt gyönyörűséges szép cikk már meg volt írva és ki is volt szedve, így szépen együtt jelentek meg az újságban. Hogy a kettő között valami ellenmondás is volna, azt annál kevesebben veszik észre, minél többen olvassák. Én pedig nyilvános felhívást intézek mindenkihez, akinek a megdöbbentően nagy tünemények iránt van érzéke és respektusa, hogy: le a kalappal az emberi illuzionizmus ily kápráztató jelenete előtt! Íme két eszten­deje tombol a háború vihara és a semlegesek, akik kívülről néznek bennünket, sokkal job­ban látják rémes pusztításait, mint a had­viselők önmaguk. Hány már a halott? Hány már a sebesült? Hány a kezetlen, lábatlan, szemevilágvesztett nyomorék? Hány az el­torzult, összevagdalt, elfagyott, megőrült, tü­dővészessé vált, összeroppant, inaszakadt em­ber? Mennyi érték pusztult már el? Hány a földönfutó? Hány milliárd teher szakadt a dolgozó emberiségre? . . . Mindezt Bukarest­ben jobban tudják, mint Budapesten, Pak­s­ban és Szentpéterváron. És ime a háború 23-ik hónapjában háborús tüntetés van Buka­restben. Óh emberi butaság, mily végtelen a te dicsőséges uralmad a világ fölött! Mint a Mont Blanc tövében az itt pofában heverő palacsillám, úgy viszonylik hozzád nagyság, erő és hatalom tekintetében az a kis emberi­ értelem, aminek szerepe van a népek milliói­nak életében. Persze, mert a népet izgatják ... a life-,­ránsok agent provocateur-jei . . . a bölcs tisz­tánlátás már messziről sákolja felém az ő ezermilliószor elcsépelt ostobaságait, amelyek­ szintén csak arra valók, mint minden kalapács, mindenük, minden rotációs masina és minden szabály, hogy az embereknek kevesebbet kell­jen dolgozniuk a kezükkel és az agyvelejükkel és könnyebb, folyton könnyebb legyen minden feladat megfejtése. Ő már megfejtette az egé­szet: a hadseregszállítók ügynökei, ezek esi-­­­nálják! Ám ezzel az egész nagy butaság,­ tü­nemény, nem kisebb, hanem összehasonlít­­h­atatlanul nagyob lesz, olyan óriási nagy, oly­ félelmetes arányú, hogy ebben hinni, ezt rend­őrileg tiltanám meg, ha nem tudnám bizonyo­san, hogy akkor azonnal kétségtelen bizonyos­sággal hinnék az emberek és direkt földalatti zugtemplomokat építenének ennek a hitnek a kultiválására. Inkább nem bánom, ám tessék elhinni, hogy az a sok száz, vagy sok ezer ifjú, diákok, egyetemi hallgatók, tanárjelöltek, papnövendékek, bábalegények , hintarugdo­

Next