Világ, 1916. december (7. évfolyam, 335-364. szám)
1916-12-01 / 335. szám
2 Itt# tecenases■ X vilAg Bécs, november 30. (A Világ kiküldött tudósítójától.) A hajnal köznapi. Szürkés-barna köd, mely nyugat felé oszlik. Tipikus téli csend, semmi rendkívüli. Bécs hét óra tájban ébred. Az első jelek: álmos didergés. A város lassan nyitogatja kirakat szemeit. A belvárosban alig, a Ringen túl szaporábban. Nincs üzleti kedv. Még később se. A kereskedők ki-kiállnak a boltajtó elé, de nem látnak semmit. Ásítanak, kábák és morózusak. Légióként a divatkereskedők. Hat koronát kérnek egy keskeny, kis gyászkarszalagért. Tegnap mégháromért adták, azelőtt meg nyolcvan fillérért. Ma már csak azok veszik, akiknek minden áron kell. Egyelőre ez a nagy nap egyetlen előjele. Később annál több akad. Nyolc óra tájban egész rendőr-hadsereg lepi el az utcákat, a temetés fő- és mellékutait. Négyezernégyszáz rendőr, mind teljes díszben. Bizonyos katonai ünnepélyességgel foglalják el helyeiket. Csillognakó tisztaságtól, csaknem elegánsak, ami kevésbé meglepő, mint az, hogy mindenkivel udvariasak, sőt előzékenyek. Csak úgy tudtak mennyi rendőrt összpontosítani ide, hogy a skntvárosok rendőrállományát is bevonták. (Ott azután, a biztonság kedvéért, valamennyi kaput becsukatták, s szigorú parancs: egy házmesternek se szabad elhagyni házát. Sok százezer ember nézte végig a temetést, de házimester nyilván nagyon kevés. *rA Burgtól a Szent István-templomig, valamennyi a Ringre, Kärtner-Strassera, Grabenra és Kohlmarktra torkolló mellékutcát raj vonallal állják el. Délelőtt 10 óráig mindenki szabadon járhat-kelhet. Azután már tsak akinek igazolványa van. Zöld „Passierfedein“, a rendőrség adta ki azoknak, akiket megillet. Csak fel kell mutatni és szalutálnak is tate. Szigorúbb eljárásban van részük azoknak, akik a környék házaiba kívánnak bejjutni Ezeknek az igazolványait meg is nézik, gyakran a személyüknek is jut egy szakavatott pillantás. A legélénkebb forgalom a Burg két főkapuja előtt és a Stefans-Platzon fejlődik. A Szent István-templomon délelőtt még javában dolgoznak. Belük kívül. Tíz óra tájban kis szekér áll meg a főkapu előtt. Két munkásember nehéz, fekete szövettel bevont rudat emel le, csigán felhúzza a kapu fölé, aztán, mint valami ablakfüggönyt, leereszti. Három perc alatt elkészültek a templom külső dekorálásával, mintha 1848 óta csak erre készültek volna. Sok drapéria még ide a térre se került. Piffl hercegérsek palotáján egyetlen fekete lobogó, a többin se sokkal több. De olyik 3-4 emeletre csüng álé. Az Európa-kávéház, szemben a templommal, emelvényt építtetett be ablakaiba. Minden emelvényen négy számozott szék. Egy év jegyért 2—300 koronát fizettek. A Rothberger-cégnek harminchat ablaka néz a Stefans-Platzra, harminchat páholy 4zó székkel. És „minden jegy elkelt“. Ezt látni végig a Kärtner-Strasse nagy üveges portáljai mögött és a Ring emeletein. Sok százezer korona folyt be ezen a réven. Az első napokban kétszázezer ... hadi jótékony célokra. * Korán reggel egy osztag utcaseprő mosta, söpörte fel a temetés útvonalát, egy órával később pedig más emberek jöttek és homokkal szórták tele a kocsiutat. Féltizenegykor vezényszavak s katonamenetelés tompa egyenletes dübörgése hallatszik a Neue Markt-on. Kitüntő akusztika, akár a zárt teremben. Egy csapat katona csukaszürkében, temiszter nélkül bekanyarodik a térre, a kapucinusok sírboltja előtt egyes sorba szakadozik és hosszában feláll a gyalogjáró szegélyén. Új csapatok jönnek hosszú, nagy sorokban. Kemény lépésekkel húznak el a már fölállított csapat mellett, más irányba mennek, más mellékutcába. Lassan átveszik a rendőrüktől a rendtartás nagyobbik részét. A front mögött eddig lovasrendőrök látták el a szolgálatot, most egyre több gyalogosrendőrt vonnak el, hogy a temetés után felloramló tömeg elé vessék. Sok dolguk a katonáknak se akad. Jámborságig fegyelmes nép a bécsi. Naiv, gyermekes a kedélyre is, ha kedélylyel találja magát szemközt, többet ér a szuronynál, rendőrkardnál.* Kilenc órakor az előkelő Belváros még alszik, megindul a külváros, a Mariahilf, Hitzing, a császár igazi népe. A külváros, ez az a Bécs, mely ma szívével, lelkével és ártatlan császár-romantikájával temeti Ferenc Józsefet. Lírát hoz magával ez a tömeg, mely feloldja a ceremónia merevségét és élő keretet ad a halott tradíciók szomorúan pompás szertartásának. Tízezrével ontja őket a villamos és elárasztja velük a Ringet, begyúri a mellékutcákba, feltolja a megrekedt kocsik tetejére. Ezer és ezer embert egyszerűen félrelökött útjából a tömeg motorikus ereje. Kiskocsmákba, félreeső kávéházakba hullottak be ezek, ott nekibusultak és ha már nem kísérhették el utolsó útján császárjukat, legalább első útjára engedték a legendát, az újat és szépet, amivel, ez a nagy gyereknép a maga képére festi át azt, akit szeretni akar és csodálni. Károly császár és Zita császárné népies portréihoz itt indultak útnak az első ecsetvonások. Tizenegy óra tájban az első napsugár ezüsttűvel szúrta át a köd szürke leplét. Erre mosolyogtak az emberek és melegebben simultak egymáshoz. Az itt-ott támadt rések a tömegben délre megteltek, ezután már csak néhány igazolványosnak jutott hely. Végig a Ringen, a Burgtól az Operáig csak a belső járdák szegélyéig állhatott fel a közönség. Rendőrök, köztük néhány lovasrendőr és udvari biztosnak ügyeltek, hogy az előírt vonalat túl ne lépjék. Beethoven szobránál összezsúfolódtak és valahogyan mégis begörbítették a hivatalos egyenest. Egy túlbuzgó rendőr belovagolt a tömegbe. Kacagás, incselkedés fogadta, simogatták a lovával együtt, ötleteket adtak neki, miként csináljon rendet Végül a rendőr is elkacagta magát és visszament a helyére. A közönség is visszament. Pesten az ilyesmit nem így csinálják. * A katonaság kettős kordont áll a Ringen. A sétaút külső és belső szegélyén. A kocsiút teljes szélességében szabad. Jobbra a Burg külső kapujától, a parlament palotája felől ulánusok zárják el az utat. Nincsenek glSLLl jiTSj^iaTmT^ -----mSÜB löt gyógyította, mind az ezer, aki Bécsben van, csak rajta törte a fejét. Esztergálmi: Hát s akkor hogy lehetséges? Szijjártó: Nagyon öreg volt már, elnyomják az évek. Isten végzése ez. Ember ellene ,mit tehet? Búsulhat utána. Szűrszabó: Sok országa közül bizony sehol úgy el nem siratják, mint minálunk. Szijjártó: Mert igen szerette a magyart. Mártai-Veres: Mért szerette volna jobbana magyart, mint a többit? szijjártó: Mért? Mért? (Zavarban van.) Mándi-Veres (kis felsőbbséggel): No mért, koma? Szijjártó (nem tud felelni). Szürszabó (megszólal): No hát erre könynyű megfelelni, koma. Mándi-Veres: Hát feleljen meg kend, ha ibid.Szürszabó: Hát meg is felelek* (Általános Várakozás.) Hát mondja meg nekem kend, melyik a legjobb katona, a cseh, a lengyel, a mvett, vagy a magyar? Mándi-Veres: A magyar. Szűrszabó: Ne látja-e kend. Ha a magyar la legjobb katonája, hát már hogyne szerette volna legjobban a magyart? Mindnyájan (nagyon mailnek ennek a magyarázatnak). Mándi-Veres: Hát ... ez ellen már én i sem. (Jelzi, hogy belenyugszik.) Átányi (félfejjel hátrafordul, ő is hozzájárul a megállapításihoz egy fejbólintással). Szijjártó (Atanyihoz): Figyeled, testvér? Átányi: Fülem itt. Szemem ott. Szijjártó: Nem gyónnek? Átányi: Nem. (Néz kifelé... (Idebent hallgatás.) Esztergélyi: Jó király vót. Szijjártó: Jó. A többiek (egymásután): Jó. — Jó. — Jó. Szijjártó: Nem nyomta a népet. — Nem. — Nem. — Nem. Mándi-Veres (hallgat). .A többiek (ránéznek).. Mándi-Veres (érzi, hogy mondania kell valamit, habozik). Hát . . . hát . . . hát (kifakad) ki nyomta a népet? Hát ki vetette ki az adót? Hát ki nem gondolt soha semmi bajunkkal, nyomorúságunkkal ? A többiek (aggódva fordulnak Szűrszabó felé). Szűrszabó: Ki? Hát . . . (habozás után) a kormány. A többiek (meg vannak könnyebbülve). Mándi-Veres (hevesen): A temérdek föl- Gütlen zsellér, a sok nincsetlen ember, az mehet mind napszámba, vagy Amerikába . . . A többiek (helyeslik). Mándi-Veres (Szűrszabóhoz): Erre feleljen meg kend, ha tud. Szűrszabó: Feledek. Felelek. (Feszült várakozás. De Szűrszabó egyelőre nem tud felelni. Gondolkozik.) Mándi-Veres (maga is nekibúsul): Péterft András komámat tegnap szakajtotta szét egy öreg gránát. Holnap engem szakajt szét. Halál, halál. Hát mit búsuljak én itt most akkor, nem igaz, emberek? Szürszabó: Nohát, ez már nagyon éretlen beszéd ám, hallja-e kend. Mert miért? Mándi-Veres: Hát miért? Szűrszabó: Hát idehallgassanak emberek, se* jLassan. fcomolysi#! Hát ha meghal valaki . . . Közönséges munkásember . . . még egy családban is milyen gyász van akkor. Hát még müven nagy gyász az akkor, hogyne bu*sülnénk, mikor a király hal meg. Az egész ország apja. Mindnyájan (igent inteznek). Az igaz. Mándi-Veres (nem tud ellentmondani). Szűrszabó: No látja kend. — Aztán igy van a dolog: van-e kendnek gyereke? — Van. Három. — No hát, nekem is van. Négy. Szereti-e kend a gyerekit? — (Várflvonogatás, hogyne szeretné.) — Hát hogyne szeretné. Szereti hát. Nem tenne-e meg neki mindent: járatná bársonyban, etetné mézeskaláccsal, hozná le neki a csillagot. Hozná, — de ha egyszer nem lehet. fla nem lehet, hát nem lehet. Hát látja így,van ez az ország apjával is. Adott volna ő a népnek földet is, jogot is, de ha egyszer az urak nem engedték. Nem lehetett, hát nem lehetett. De azért ő jó atya volt. Szijjártó: Ami igaz, az igaz. Esztergályi (Mándi-Vereshez): Erre kend is rámondhatja, hogy igaz. Mándi-Veres: Hiszen . . . mondom. Szűrszabó: No hát. (Csend.) Sok irigy ellensége országait is el akarta tőle venni . . . igy lett a háború. (Gondolkozik.)] Igy lett a háború . . . mink neki hűséget esküdtünk . . . mink neki esküdtünk hűséget . . . (saját gondolatai miatt aggódva néz körül) hogy lesz ez már most? Mindnyájan (rögtön megértik. Alig mozognak ide nagyon íeüaduita£. Péntek