Világ, 1917. április (8. évfolyam, 88-112. szám)

1917-04-01 / 88. szám

5usfce37toe«£ VI» Raarisaymt 47. szám. Telefon 58-00, » iddós rcertozicéi SJ—58. Kiadóhivatal VI., Andrássyvat 47. szám. Telefon 81»90. Előfizetési árak a magyar korona országaiba: Ege?? évre 58 kor. felfiré 19 kor., negyedívre&kor. 50 fillér, egy hóra 3 korona 30 fillér. A »VILAO« megjelenik a mindennair, ünnepnapok után is. Ara Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 12 fillér. ^ ^ ' ' ' ' ' Hirdetések fdvétetnek Budapeees a VILÁG kiadóhivatalában, filoefchner J., Győri és Nagy, Mazsírts és Társa, Tencser Gyula, Leopold Testv., Mezei Antal, Schorarsóózsef,Masse Rndolf, Eckstein Bemnát hirdetési irodákban. — Becs* ben: M. Duke» Nacht, Haasen*stein és Vogler, Rudolf Morc, Berlinben: Rudolf Ivóiban. Berlin N!?. Unter den Linden 40 4L VIII. évfolyam 1917 Budapest, VASARNAP áprilisi^^ 88~ik szám ..................-----------------------------------—...i. ■ __--..................................................................................... A békeakaratot szervezni kell! irta: Jászi Oszkár A német kancellár beszéde,külügyminiszterünk nyilatkozata, a magyar ellenzék és ma az egész képviselőház állásfoglalása az orosz demokrácia mellett, mindmegannyi jelentős tény, melyek a békeakarat örvendetes megerősödését és öntudatosabbá válását bizonyítják. Nem lehet tagadni, hogy mindhárom manifesztáció alkalmas időben történt, mert az orosz forradalom elvi és alapvető fordulatot jelent a nemzetközi politikában is. Mégpedig két irányban. Először személyi téren: az orosz forradalmi kormánynak egy számottevő része nyíltan háborúellenes. Olyan elemekből áll, akiket egész múltjuk, minden összeköttetésük, egész szellemi és érzelmi ideológiájuk a pacifizmus ügyéhez köt. De még az átmeneti kormány ama másik része is, mely a háború folytatását sürgeti, nem lehet olyan értelemben háborúspárti, mint a letört régi rendszer. Hisz' maga is népies forradalomból született, állandóan érzi a pacifista szárny nyomását s örökösen en garde kell állania a lappangó ellenforradalommal szemben, mely csakis a béke fehér zászlajával a kezében lehetne, képes visszaállítani ,a cárizmus ledöntött trónját. Világos tehát, hogy az entente összes államai között momentán Oroszország lst a legdemokratikisabb és legpacifistább lelki hajlandóságokkal, okosang és előrelátás tehát megszabja a «***■ ja» vidfejauurc irányát, "és taktikáját, ha őket valóban népeik komoly, tiszta és utogoholdiai nélküli béke« haráta "bevitt. ‘ire a politika nem állhat másban, mint abban, hogy az orosz kormány szélső szárnyának békenyer mását a polgári elemekre fokozzuk s, hom tovább ellenállhatatlanná tegyük. Ezt a célt pedig csak úgy érhetjük el, ha napról-napra hangsúlyozzuk az orosz demokráciával való, szolidaritásunkat s a legnyomatékosabb formában kijel tentjük, hogy Középeurópának nincsenek agresszív törekvései. Ugyanezt a politikát írja elő az a másik fordulat is, melyet az orosz forradalom tárgyi tekintetben hozott a nemzetközi helyzetre vonatkozólag. A középhatalmak háborús célkitűzéseit az egész vonalon revízió alá kell venni, hisz a Lengyelország és a Baltikum elszakítására irányult törekvéseknek az volt az alapgondolata, hogy az elnyomó, autokrata, minduntalan rablókalondákra induló Oroszország tűrhetetlen nyomását csakis eltiport nemzeteinek felszabadításával s új államiságokba való átszervezésével lehet ellensúlyozni. A demokrata, a mivősődés és a népjólétútjára áttért Oroszországgal szemben, mely elvileg a politikai és a gazdasági egyenjogúsítás, a nemzetiségi autonómiák rendszere és a nemzetközi békebíróság gondolata alapján áll, ilyen közjog-territoriális biztosítékokra nincs többé szükség. Államférfiaink s , vezető politikusaink tehát hátsó gondolat nélkül lehetnek megértőek, előzékenyek és bizalmasak az orosz demokrácia iránt. Ha pedig idáig eljutottunk, nem szabad visszariadnunk egy utolsó, döntő lépéstől sem. Azzal tisztában kell lenni, hogy az orosz demokráciától nem lehet különbékét várni, pláne egy olyan különbékét, mely egykori szövetségesei ellen fordulna. Ámde annál inkább lehetne remélni, hogy döntő nyomatékkal emelné fel szavát olyan terv mellett, mely egész Európa számára tisztes békét eredményezne. Ennélfogva nemcsak Oroszországgal, de a Kifityaval szemben is ünnepélyesen meg kell ismételnünk minden hódítási velleitásoktól ment békeakaratunkat, annál is inkább, mivel a német kancellár lojális békeajánlatát később meglehetősen kompromittálták egyes nagyhangú alldeutsch s nehézipari hazafiak. Minthogy pedig tudvalevőleg a kancellárnak s a német demokráciának helyzete nehéz a porosz sunkétséggel és a finánctőke nagyétv képviselőivel szemben, éppen monarchiánknak s elsősorban Magyarországnak v volna hivatása, hogy lépten-nyomon hangsúlyozza, dokumentálja és szimbolizálja a mi, hódító célokat nem ismerő, méltányos és defenzív békeakaratunkat. A békeakaratnak ilyen megerősítése és szervezése azonban még nem elegendő, mert hisz félni kell, hogy a hivatalos körök békenyilatkozatai csak eltorzítva s meghamisítva jutnak keresetül azon a gyűlölet-, rágalom- és hisztéria-ingoványon, mely minket ellenfeleinktől elválaszt. Tehát gondoskodni kel olyan szervekről és közegekről, melyek pontosan és híven juttatnák el az érdekelt népek füléhez, a mi komoly és cselvetés nélküli békeakaratunkat. E célból észszerű korlátok között megfelelő szabadság volna adandó Középeurópa szocialista, keresztény szocialista, pacifista és intellektuel köretnek arra, hogy a semleges államokban céltudatos, jól megszervezett és okosan irányított békepropagandát indítsanak meg. Az orosz forradalom s nemvárhatóharc sikerei után s valamennyi frontnak szilárd állapota mellett ez többé nem magyarázható a gyengeség jelének, hanem csak annak, hogy becsületes és nyílt összeköttetéseket keresünk azzal a felszabadult Oroszországgal, melyet épp a ledöntött cárizmus taszított a mai példátlan szerencsétlenségbe. És Oroszország utján viszont összeköttetéseket keresünk Anglia, Franciaország és Olaszország ama őszintén demokrata és népies köreivel, melyek minden céltalan vérengzést bűnnek fognak tekinteni abban a pillanatban, melyben bizalmukat bizal öröktől és csoportoktól megtudják Középeurópa minden hódítást perkorreszkáló békeakaratát. Itt az ideje, hogy népeink mély békeakaratát szervezzük. Néhány, minden második hónapban megismétlődő békenyilatkozata egye® politikusoknak többé nem elég. Magukat a vérző, ínséges népeket kell egymáshoz közelebb Olvasás közben Kjét egy fél hét forradalom írta: Ignotus Az orosz forradalmat, úgy látszik, nem lehet túlbecsülni. Vagyis úgy fest, minden nagyot és szépet várhatni tőle. Még, úgy lehet, okos mértéktartást is. Persze, az ember nem tudja, mi igaz abból, ami az angol cenzorés hamisító jóvoltából átszivárog a határon. De annyi bizonyos, hogy most már idestova két egy fél hete, hogy a forradalom megindult, s e két egy fél hét alatt csak forradalom volt, ellenforradalom nem. Oroszországban nem, hol, azt hinné a távolálló, paraszt, katona, pap és Hivatalnok mind nagyszerű tábor az ellenforradalom számára. Ahol a forradalmat, mely évek óta a levegőben rezgeti, e távoladó nem képzelhette másképp, mint hogy majd lesz valami polgári pucscs, ebbe belelőnek a szocialisták s a nihilisták, aztán jön az ellenforradalom, s belelő az egészük. Egy-két napig ilyennek is festett a márciusi forradalom. De ma már nem így fest. Ma már el lehetgondolni, ami előre bizony nem jutott volna eszünkbe: hogy a XX- századbeli orosz nagyforradalom nem másolata, vagyis orosz utánasántikálója a XVII. századbeli angol, a XVIII. századvégi francia nagy forradalomnak. Hanem haladás a forradalmak terén, — nem a XX. századba átkésett XVII. vagy XVIII. századbeli forradalom,• hanem az első XX. századbeli, s a műveit emberista; XX. századbeli fokának megfelelő.. Az első szocialista, sőt szociáldemokrata forradalom — s mindjárt az a komoly, az az érett, az a mathematikusan szervezett és fegyelmezett, ami a német (a porosz!) iskoláin szociáldemokrácia általában s amely vonásaival a szociáldemokrácia s a muskásellenzék oly különösen külömbözik a forradalomcsináló hajdani ellenzéktől, a polgári naiv liberalizmustól s az ábrándkergető nacionalizmustól. Lehet, hogy tévedek az orosz forradalom e felbecsülésével, s mindössze két egy fél hét múltán elsietett dolog ez a lesommázása. De a forradalmi napok dupla krétával írnak s a forradalmi napok duplán számítanak. Ez mindig igy volt, s mindig igyebben, — aminthogy (egyszer külön kis értekezést irtani erről) egy civilizáción belül az élet, a munka, a gondolkodás, a beszéd, a cselekvés tempója egyre gyorsul, mert az új erő már felhasználja a régebbek lendületét, s növeli a magáéval. A fizikáról szokás most mondogatni, hogy történetében az utóbbi tíz esztendő többet jelent, vagyis eseményesebb s következményesebb ezzel a világ történetében, mint az ezelőtt eltelt háromezer vagy tízezer vagy százezer esztendeje az emberi műveltségnek. Éppen nem lehetetlen, hogy az 1917 március 12-től március ö- ig eltelt két egy félnél többet jelent Oroszország s ezzel a világ történetében, mint az ezelőtt eltelt orosz ezredév. Lehet, nem mondom, hogy így van. De azt is már merném mondani, hogy jöhet most már borító visszahatás, ellenfonadalom s restauráció: valami meg fog maradni e forradalomból, s az az autokrácia sohasem lesz többé Oroszország, ami 1917 március 12-ig volt. S e hitemben megerősít, hogy nemcsak én hiszem így, hanem akik a dolgokba közelebbről is belelátnak- úgy az ellenséges, mint a baráti kormányok Mint Lloyd George, úgy Bethmann és Czernin is több-kevésbbé leszámolt már az orosz autokráciával, és ha két hét előtt az volt, emlékezhetnek rá, első gondolatom, hogy: azt azonban nem szeretném, ha mi volnánk azok, kik a cárt visszavisszük Pétervárra, ma már aligha félő, hogy ebbe az európai csendbiztos szerepbe keveredhetnénk, kellene keverednünk. A magyar ellenzéknek örök dicsősége, hogy a gondolata ellen is tiltakozik. Egyben azonban mégse becsüljük túl az orosz nagyvállalkozást: ne nézzük nagyon is vérmesen, hogy mit jelenthet a közös béke javára. Bizonyára: minden szabadság, minden demokrata és erkölcsbeli haladás már magában is a békét szolgálja, már magában is ellensége a háborússágnak. S az is lehet, szó sincs róla, hogy a nagy belső görcsök, melyekkel minden szervezeti változás együtt jár,neki nevelik kifelé a harci képességet. De: Anglia, Franciaország, Amerika s Olaszország elég haladott demokráciák, mégis háborúsak. S ha a forradalmi változások meg is lazíthatják az orosz frontnak s frontmögének gyeplőfogását, ne feledjük, hogy a cári Oroszország sem jelentett rendet, fegyelmet, kifogástalanságot s jó ellátást. Mindezeken fölül pedig meg kell látnunk is észre kell vennünk valami újat.