Világ, 1917. augusztus (8. évfolyam, 191-217. szám)
1917-08-01 / 191. szám
tterkztztSíbí VI. Andrí-.sy». JHMp HM-tíV. feJvftfíndi CoJap «*»«. fcUrlchiv»i»l»K«n, tUocfc» VIII. évfolyam 1917 Budapest, SZERDA augusztus 19!^ik szám .......■■■■........ /...- ....—' —----------------------------------- ■ ■ .................. ■ .......... ............. ..... j i H...J Herkulesi feladatok | A háború a negyedik esztendejébe fordul és ezen a gyászos, fájdalmas évfordulón, amelyet a vérnek, könynek tengere öntöz, a béke sóvárgása úrrá lett a telkeken. Flandriában olyan poklot fűtenek az ágyuk, amilyenre még a szörnyűséges poklok sorozatában sem volt példa és az angol hadsereg ma kezdte meg halálos, döntő rohamát. A világ két legelsőkulturnemzetének legjobb fiai marcangolják egymást szuronynyal, kézigránáttal, késsel, foggal, ököllel, buzogányokkal. A keleti fronton százezres hadseregek birkóznak egymással vonagló tusakodásban és Podolia szűz mezőin is végigszántanak az ágyuk kerekei. Parisban most tanácskozták meg, hogy a Balkánon milyen stratégia szerint kell halálba vinni tízezreket és Cadorna új — reménytelen — csatára készíti elő a karszt forró sziklái között az olasz katonák százezreit. A frontokon rettenetes csaták, sohasem látott rohamok, vérontások fogadják a háború negyedik fordulóját. Ma olvastunk arról egy tudósítást, hogy a király a fronton járt az előrenyomuló hadseregeknél és ebből a leírásból a pusztulásnak, a leromlásnak, a dúlásnak olyan megrázó képe ielt felénk, amely összanarkolja a szívet. A király olyan mezőkön járt, amelyeket gránátok szántottak fel, amelyeken fekete gyászszal köszöntötték a tömegsírok fakeresztjei, olyan városok között, amelyeket a háború eltüntetett a földszikéről, olyan házak között, amelyekből a lángok mindent kiégettek. Éhes, lerongyolt, mindenükből kipusztult emberek üdvözölték üszkös romok, véres csataterek, szomorú tömegsírok, porig égett városok között a királyt és ennek a hivatalos leírásnak színtelen, száraz soraiból az égig ordít a vád azok ellen, akik a poisztukisért felelősek. Az ágyuk lármája, a rohamok dübörgése nem tudja elfeledtetni a világgal, amit Czemin mondott a háború folytatásának értel- illetlen hiábavalóságáról és a béke sóvárgása túlharsogja a csaták rettentő zajlását. A monarchiára nem tapad semmi a vérből, ami most kiömlik, a lángból, amely bíborra festi Flandria és Galicia bánatos alkonyaiéit. A mi lelkünk tiszta és nálunk csak elvakult, szörnyű tarka emberek szavalnak arról, hogy hazaáruló az, aki most sem akar még annexiót és hadisarcot. A német kancellár ma Bécsiben van, holnap audienciára megy a királyhoz és a tanácskozások alatt bizonyára hallani fogja, hogy irtózatos lenne, ha még egy esztendeig a véromlásnak, az értékpusztulásnak azok az irtózatos képei meredeznének érző és ép lelkiismeretek elé, mint amilyeneket most látott Károly király Delatynnál, Tárnopolnál, Kalásznál. Bécsben a békéről beszéltek, a tisztességes békéről, amely nem aláz meg senkit, nem rabol meg senkit. Bécsben a békéről tanácskoztak, gondolkoztak, tárgyaltak, a békéről, amely mindannyiuknak a legfőbb, legnagyobb, legégőbb gondja. E nagy és izzó gondunk mellett minden napnak minden órájában vannak háborús gondjaink. A kenyér, a hús, a krumpli, a ruha, a cipő, a fehérnemű, a drágaság a mi nyomasztó mindennapi gondjaink. A zöldség, a főzelék, a zsír, a cukor, a kávé, a szén gondja, nyomorúsága szorongat bennünket hétköznapjaink minden órájában. A negyedik tél, a negyedik háborús tél meredezik felénk és nincs meg az a megnyugvásunk, hogy ez könnyebb, elviselhetőbb lesz elődjeinél. Ma végre hosszú késedelem után gróf Hadik Já- nost kinevezték a“ Közélelmezési Hivatal elnö- j kévé és holnaptól kezdve az ő vállain nyug- szik a felelősség ellátottságunkért, kényé- rönkért. Tudjuk: a feladat, amit Hadikra biz- t tak, majdnem emberfelettien nehéz. Szabá- lyozni kell a majdnem szabályozhatatlan, s rendet kell teremteni a drágaság az áruhiány, az igazságtalan szétosztás dzsungeljében. Adni kell az ország népének, városnak és falunak, munkásnak és zsellérnek, polgárnak és gazdának. A magyar föld könnyen meggyőzné ezt, de adni kell legelsősorban a hadseregnek és megfelelő kompenzációkért még a magunk szűkösebb ellátása árán is Ausztriának, Németországnak juttatni kell abból, ami nálunk megmaradhat. Ezt sem frázisokkal, sem hecceléssel, sem dühös kifakadásokkal el-, intézni nem lehet és bölcs mérséklettel, igazsággal, de jogos érdekeink kemény megvédésével és a jogos kívánságok higgadt méltánylásával kell egyensúlyba hozni a mi követeléseinket és szövetségeseinket. Mi nem ismerjük az élelmezési hadviselésnek titkolt adatait, a felelősek, az intézők felelőssége kétszeresen súlyos tehát. Ezen a téren a hadvezér majdnem korlátlan parancsolási jogával intézkednek, de éppen ezért éreznünk kell, hogy egy egész népből áll a hadsereg, amelynek sorsa felett rendelkeznek. A magyar közellátás dolgaiban azon kárt nemcsak kifelé kell rendet teremteni. A rend, az igazság, a méltányosság, egyenlőség elveire szükség van befelé is. Eddig egymással versenyezve drágult gabona és iparcikk és jaj volt azoknak a milliónyi polgároknak, akik neki voltak termelők Jaj volt a termelőnek, száz- szer jaj a kereskedőnek és ezerszer jaj a fogyasztónak. Az egyik uzsora falta a másikat, és polgár, tisztviselő, hivatalnok, lateiner, s munkás elvérzett a rettenetes tusában. Olyan jogbizonytalanság volt, amilyenre nem igen ■ volt még példa. És egyenetlenséget szítottak, haragot hintettek osztályok foglalkozási ágak közé. A város és a falu viszonya nap-nap után rosszabb lett. A gazda és az iparos bizalom mattamul nézett egymás felé. Termelő, kereskedő, fogyasztó fogcsikoritva gondolt egymásra. A munka, szorgosság értéktelen volt és az ügyeskedők, uzsorások haszna az égig ''**i*'r**‘i*.....~ ........... - ------— ——' Angol politika a háború előtt és a háború kitörésekor írta: Biró Lajos I. Az angol szerelmi ajánlatott Kerszatta Békéről, világhelyzetről és világpolitikáról azért olyan nehéz még aránylag tájékozott emberekkel is beszélni, mert nemcsak a háborít esztelen hazugságai mérgezték meg az agyvelőket, hanem mert a legtöbb politikával foglalkozó ember politikai, de különösen külpolitikai emlékező tehetsége is megdöbbentően rövid. Néhány újságfrázis megfogan és elburjánzik az emlékezetben, más ezenkívül nincs is benne, akárhogy kutatsz utána, így termett meg azután nálunk a német imperializmus budapesti és magyarországi hadcsapata, amely még most is Angolországot vádolja a háború kitöréséért,holott a higgadt Andrássy Gyula is a cári Oroszországot találta a háborúban bűnösnek) és amely elbusultan szidja a német birodalomgyűlést, mert nem eléggé német és mert máris abba szeretné hagyni a háborút, holott hiszen még csak három éve tart és Anglia még nincsen térdre kényszerítve. Ilyen körülmények között helyes lesz visszaidézni emlékezetünkben az utolsó évtizedek külpolitikai eseményeit. Vannak részletek, amelyeket egyelőre nem tanácsos boncolgatni. Minthogy azonban Angolországot a monarchiával és speciálisan Magyarországgal tradicionális jó viszony fűzte össze, semmi ok sincs rá, hogy szemügyre ne vegyük Angolország politikáját a háború előtt és a háború kitörésekor és rá ne mutassunk arra, hogyan fejlődött az angol-német ellentét a hadüzenetig. Ami a háború kitörését illeti, nagyon tanulságos volna ennek a kérdésnek az ismertetésénél az angol kékköny▼et használni, (amelyet az angolok — mint azt nálunk nagyon kevesen tudják — magyar nyelven is kiadtak), ez azonban gyanút ébreszthetne az olvasóban a forrás megbízhatósága iránt. Én tehát az itt következő ismertetés számára német könyvet vettem alapul. Német munkák közül is egy tömeghasználtra szánt olcsó könyvet: Dr. Paul Herre, lipcsei egyetemi történelemtanárnak „Weltpolitik und Weltkatastrophe“ című könyvét, amely az Ullstein-cég kiadásában jelent meg és amely egy márkáért minden könyvkereskedésben kapható. Ez a munka az 1890—1915. korszakot tárgyalja. A szempontjai természetesen német szempontok, a törekvése természetesen az, hogy a német politika és a német világpolitika igazságaira derítsen fényt. Annál értékesebbek lesznek a megállapításai a mi szempontünkból. * A könyv a hat európai nagyhatalom eredetének, természetének és természetes céljainak ismertetésével kezdődik. Az első nevezetesebb esemény, amelyre az iró kiterjeszkedik a simonoszekir-i béke(1895. április 17) Oroszország, Franciaország és Németország kényszerítette Japánt, hogy ennek a békekötésnek értékes eredményeit kiadja a kezéből és megelégedjék Kínán aratott győzelmének eredményeképpen Formára szigetével. Németország viszont a Kínának juttatott diplomáciai támogatás jutalmául megkapta Kínától Kiaocsaut. „Ezeknél az eseményeknek a jelentősége“, — mondja a könyv, abban volt, hogy Németország első világpolitikai lépéseit Angolország nélkül, illetőleg Angolország ellen tette meg." Németország Franciaországgal együtt akkortájt tiltakozott az ellen a bérleti szerződés ellen is, amelyet a brit birodalom a Kongó-állammal kötött, és ez volt az az idő, amikor Angolország az orosz birodalommal és Franciaországgal való érdekellentétei miatt nagyon is egyedül érezte magát és körülnézett a világban barátok és szövetségesek után. Az 1895-ben megalakult Salisbury-kormány megpróbálta Németországot Angolországhoz fűzni és ennek a nagy célnak az érdekében, — mondja Paul Herre, — „arra is készen volt, hogy a közeli keleten szakít a hagyományos brit poptikánul.“ Paul Herre szerint a Salisbury-kormány Törökország felosztását ajánlotta a két germán nagyhatalom között. Akármi volt is az ajánlat, bizonyos, hogy Vilmos császár nemcsak Oroszországra, hanem a német imperializmus gazdasági céljaira való tekintetre is ezt az ajánlatot visszautasította. Az angol kormány erre egyebütt próbálkozott, de — mondja Paul Herre — 189. után „ismét összeköttetést keresett a berlini kormánynyal, hogy a következő években újabb szövetségi lehetőségeket hozzon javaslatba Hogy a berlini kormány ezekre a javaslatokra mit válaszolt, arról Herre nem ír. Az angol kormány javasolta szövetségek azonban nem jöttek létre. Ezek nagyon mozgalmas és igen stlyos idők voltak Angolországra nézve. Az angolok elfoglaltak .Szudánt és az emlékezetes fasodat