Világ, 1917. augusztus (8. évfolyam, 191-217. szám)

1917-08-01 / 191. szám

tterkztztSíbí VI. Andrí-.sy­». JHMp HM-tíV. feJvftfíndi CoJap «*»«. fcUrlchiv»i»l»K«n, tUocfc» VIII. évfolyam 1917 Budapest, SZERDA augusztus 19!^ik szám­ ­.......■■■■........ /...- ....—' —----------------------------------- ■ ■ .................. ■ .......... ............. ..... j i H...J Herkulesi feladatok | A háború a negyed­ik esztendejébe fordul és ezen a gyászos, fájdalmas évfordulón, ame­lyet a vérnek, könynek tengere öntöz, a béke sóvárgása úrrá lett a telkeken. Flandriában olyan poklot fűtenek az ágyuk, amilyenre még a szörnyűséges poklok sorozatában sem volt példa és az angol hadsereg ma kezdte meg halálos, döntő rohamát. A világ két leg­első­­kulturnemzetének legjobb fiai marcangol­ják egymást szuronynyal, kézigránáttal, kés­sel, foggal, ököllel, buzogányokkal. A keleti fronton százezres hadseregek birkóznak egy­mással vonagló tusakodásban és Podolia szűz mezőin is végigszántanak az ágyuk kerekei. Parisban most tanácskozták meg, hogy a Balkánon milyen stratégia szerint kell halálba vinni tízezreket és Cadorna új — reménytelen — csatára készíti elő a karszt forró sziklái között az olasz katonák százezreit. A fronto­kon rettenetes csaták, sohasem látott roha­mok, vérontások fogadják a háború negyedik fordulóját. Ma olvastunk arról egy tudósítást, hogy a király a fronton járt az előrenyomuló hadseregeknél és ebből a leírásból a pusztulás­nak, a leromlásnak, a dú­lásnak olyan megrázó képe i­elt felénk, amely összanarkolja a szí­vet. A király olyan mezőkön járt, amelyeket gránátok szántottak fel, amelyeken­ fekete gyászszal köszöntötték a tömegsírok f­ake­­resztjei, olyan városok között, amelyeket a háború eltüntetett a föld­­szik­éről, olyan házak között, amelyekből a lángok mindent kiéget­tek. Éhes, lerongyolt, mindenükből kipusztult emberek üdvözölték üszkös romok, véres csa­taterek, szomorú tömegsírok, porig égett vá­rosok között a királyt és ennek a hivatalos leírásnak színtelen, száraz soraiból az égig ordít a vád azok ellen, akik a poisztukisért felelősek. Az ágyuk lármája, a rohamok dü­börgése nem tudja elfeledtetni a világgal, amit­­ Czemin mondott a háború folytatásának értel-­­ illetlen hiábavalóságáról és a béke sóvárgása­­ túlh­arsogja a csaták rettentő zajlását. A mon­archiára nem tapad semmi a vérből, ami most kiömlik, a lángból, amely bíborra festi Flandria és Galicia bánatos alkonyaiéit. A mi lelkünk tiszta és nálunk csak elvakult, szörnyű tarka emberek szavalnak arról, hogy hazaáruló az, aki most sem akar még annexiót és hadisar­cot. A német kancellár ma Bécsiben van, holnap audienciára megy a királyhoz és a tanácskozások alatt bizonyára hallani fogja, hogy irtózatos lenne, ha még egy esztendeig a véromlásnak, az értékpusztulásnak azok az irtózatos képei meredeznének érző és ép lelki­ismeretek elé, mint amilyeneket most látott Károly király Delatynnál, Tárnopolnál, Ka­lásznál. Bécsben a békéről beszéltek, a tisz­tességes békéről, amely nem aláz meg senkit, nem rabol meg senkit. Bécsben a békéről ta­nácskoztak, gondolkoztak, tárgyaltak, a béké­ről, amely mindanny­iuknak a legfőbb, leg­nagyobb, legégőbb gondja. E nagy és izzó gondunk mellett minden napnak minden órájában v­annak háborús gondjaink. A kenyér, a hús, a krumpli, a ruha, a cipő, a fehérnemű, a drágaság a mi nyomasztó mindennapi gondjaink. A zöldség, a főzelék, a zsír, a cukor, a kávé, a szén gondja, nyomorúsága szorongat bennünket­­ hétköznapjaink minden órájában. A negyedik­­ tél, a negyedik háborús tél meredezik felénk­­ és nincs meg az a megnyugvásunk, hogy ez­­ könnyebb, elviselhetőbb lesz elődjeinél. Ma­­ végre hosszú késedelem után gróf Hadik Já-­­ nost kinevezték a“ Közélelmezési Hivatal elnö- j kévé és holnaptól kezdve az ő vállain nyug-­­ szik a felelősség ellátottságunkért, kényé-­­ rönkért. Tudjuk: a feladat, amit Hadikra biz- t tak, majdnem emberfelettien nehéz. Szabá-­­ lyozni kell a majdnem szabályozhatatlan­, s rendet kell teremteni a drágaság az áruhiány,­­ az­ igazságtalan szétosztás dzsungeljében.­­ Adni kell az ország népének, városnak és fa­lunak, munkásnak és zsellérnek, polgárnak és gazdának. A magyar föld könnyen meg­­győzné ezt, de adni kell legelső­sorban a had­seregnek és megfelelő kompenzációkért még a magunk szűkösebb­ ellátása árán is Ausztriá­nak, Németországnak juttatni kell abból, ami nálunk megmaradhat. Ezt sem frázisokkal, sem hecceléssel, sem dühös kifakadásokkal el-, intézni nem lehet és bölcs mérséklettel, igaz­sággal, de jogos érdekeink kemény megvédés­­ével és a jogos kívánságok higgadt méltány­lásával kell egyensúlyba hozni a mi követelé­seinket és szövetségeseinket. Mi nem ismerjük­ az élelmezési hadviselésnek titkolt adatait, a felelősek, az intézők felelőssége kétszeresen sú­lyos tehát. Ezen a téren a hadvezér majdnem korlátlan parancsolási jogával intézkednek, de éppen ezért éreznünk kell, hogy egy egész népből áll a hadsereg, amelynek sorsa felett rendelkeznek. A magyar közellátás dolgaiban azon kárt nemcsak kifelé kell rendet teremteni. A rend, az igazság, a méltányosság, egyenlőség elveire szükség van befelé is. Eddig egymással verse­nyezve drágult gabona és iparcikk és jaj volt azoknak a milliónyi polgároknak, akik nek­i voltak termelők Jaj volt a termelőnek, száz-­­ szer jaj a kereskedőnek és ezerszer jaj a fo­­­­gyasztónak. Az egyik uzsora falta a másikat,­­ és polgár, tisztviselő, hivatalnok, lateiner, s munkás elvérzett a rettenetes tusában. Olyan­­ jogbizonytalanság volt, a­milyenre nem igen ■ volt még példa. És egyenetlenséget szítottak,­­ haragot hintettek osztályok foglalkozási ágak­­ közé. A város és a falu viszonya nap-nap­­ után rosszabb lett. A gazda és az iparos bizalo­m mattamul nézett egymás felé. Termelő, keres­­­­kedő, fogyasztó fogcsikoritva gondolt egy­­­­másra. A munka, szorgosság értéktelen volt­­ és az ügyeskedők, uzsorások haszna az égig ''**i*'r**‘i*.....~ ........... - ------— ——' Angol politika a háború előtt és a háború kitörésekor írta: Biró Lajos I. Az angol szerelmi ajánlatott Kerszatta Békéről, világhelyzetről és világpolitiká­ról azért olyan nehéz még aránylag tájékozott emberekkel is beszélni, mert nemcsak a há­borít esztelen hazugságai mérgezték meg az agyvelőket, hanem mert a legtöb­b politikával foglalkozó ember politikai, de különösen külpolitikai emlékező tehetsége is megdöb­bentően rövid. Néhány újságfrázis megfogan és elburjánzik az emlékezetben, más ezen­kívül nincs is benne, akárhogy kutatsz utána, így termett meg azután nálunk a német im­perializmus budapesti és magyarországi had­csapata, amely még most is Angolországot vádolja a háború kitöréséért,­­holott a hig­gadt Andrássy Gyula is a cári Oroszországot találta a háborúban bűnösnek) és­ amely elbu­­sultan szidja a német birodalomgyűlést, mert nem eléggé német és mert máris abba sze­retné hagyni a háborút, holott hiszen még csak három éve tart és Anglia még nincsen térdre kényszerítve. Ilyen körülmények között helyes lesz v­isszaidézni emlékezetünkben az utolsó év­tizedek külpolitikai eseményeit. Vannak részletek, amelyeket egyelőre nem­ tanácsos boncolgatni. Minthogy azonban Angolorszá­­got a monarchiával és speciálisan Magyaror­szággal tradicionális jó viszony fűzte össze, semmi ok sincs rá, hogy szemügyre ne ve­gyük Angolország politikáját a háború előtt és a háború kitörésekor és rá ne mutassunk arra, hogyan fejlődött az angol-német ellen­tét a hadüzenetig. Ami a háború kitörését illeti, nagyon tanulságos volna ennek a kér­désnek az ismertetésénél az angol kékköny­­▼et használni, (amelyet az angolok — mint azt nálunk nagyon kevesen tudják — magyar nyelven is kiadtak), ez azonban gyanút éb­reszthetne az olvasóban a forrás megbízható­sága iránt. Én tehát az itt következő ismerte­tés számára német könyvet vettem alapul. Német munkák közül is egy tömeghasznált­­ra szánt olcsó könyvet: Dr. Paul Herre, lip­csei egyetemi történelemtanárnak „Weltpoli­tik und Weltkatastrophe“ cím­ű könyvét, amely az Ullstein-cég kiadásában jelent meg és amely egy márkáért minden könyvkereske­désben kapható. Ez a munka az 1890—1915. korszakot tárgyalja. A szempontjai természe­tesen német szempontok, a törekvése termé­szetesen az, hogy a német politika és a német világpolitika igazságaira derítsen fényt. Annál értékesebbek lesznek a megállapításai a mi szempon­tünkból. * A könyv a hat európai nagyhatalom ere­detének, természetének és természetes céljai­nak ismertetésével kezdődik. Az első neveze­tesebb esemény, amelyre az iró kiterjeszkedik a­ simonoszekir-i béke(1895. április 17) Orosz­ország, Franciaország és Németország kény­­szerítette Japánt, hogy ennek a békekö­tésnek értékes eredményeit kiadja a kezéből és megelégedjék Kínán aratott győzelmének eredményeképpen Formára szigetével. Né­metország viszont a Kínának juttatott diplo­máciai támogatás jutalmául megkapta Kíná­tól Kiaocsaut. „Ezeknél­ az eseményeknek a jelentősége“, — mondja a könyv, abban volt, hogy Németország első világpolitikai lépéseit Angolország nélkül, illetőleg Angolország ellen tette meg." Németország Franciaországgal együtt akkortájt tiltakozott az ellen a bérleti szerződés ellen is, amelyet a b­r­it birodalom a Kongó-állammal kötött, és ez volt az az idő, amikor Angolország az orosz birodalommal és Franciaországgal való érdekellentétei miatt nagyon is egyedül érezte magát és körülnézett a világban barátok és szövetségesek után. Az 1895-ben megalakult Salisbury-kormány meg­próbálta Németországot Angolországhoz fűzni és ennek a nagy célnak az érdekében, —­ mondja Paul Herre, — „arra is készen volt, hogy a közeli keleten szakít a hagyományos brit poptikánul.“ Paul Herre szerint a Salis­bury-kormány Törökország felosztását aján­lotta a két germán nagyhatalom között. Akár­mi volt is az ajánlat, bizonyos, hogy Vilmos császár nemcsak Oroszországra, hanem a né­met imperializmus gazdasági céljaira való tekintetre is ezt az ajánlatot visszautasította. Az angol kormány erre egyebütt próbálkozott, de — mondja Paul Herre — 189.­ után „is­mét összeköttetést keresett a berlini kor­mány­nyal, hogy a következő években újabb­ szövetségi lehetőségeket hozzon javaslatba Hogy a berlini kormány ezekre a javaslatokra mit válaszolt, arról Herre nem ír. Az angol kormány javasolta szövetségek azonban nem jöttek létre. Ezek nagyon mozgalmas és igen s­tlyos idők voltak Angolországra nézve. Az angolok­ elfoglaltak .Szudánt és az emlékezetes fasodat

Next