Világ, 1917. szeptember (8. évfolyam, 218-243. szám)

1917-09-01 / 218. szám

43UfCK(6*#p VI. A«dri*sy<«nt -JPMjjl Hírd«*** leivUetaeí Bodsr.tsre* a. sKua.^ SuiíShívataláSara, Block* Vili. évfolyam 1917 Budapest, SZOMBAT szeptemberTr^. 218~ik szám ---------------------------­----------------.,_________________________________________________________­________.........................................................._ — __ —----------—-~—~—'■ •■■■ ■ --------------------1 - 1 ....... - Wilson üzen írta: Gero Odofe Demokráciákon és autokráciákon, sza­badelvű és konzervatív alkotmányokon s a bennük, valamennyiben, érvényesülő csoport- és osztály­uralmakon túl áhítozva várja, hívja a békét az ember. Az állat­i, lerázott vagy rászedett és a maga életén való uralmából kisemmizett ember, akinek százezreiből és millióiból tevődik össze a nép. Mi lett abból a föltevésből, hogy habár felül a gálya, s alul a viznek árja, azért a viz az ur? Azóta a polgári demokráciák jól elhelyezkedtek, jól berendezkedtek, megváltoztatták az uralkodó csoportok és osztál­yok sorát, de most sem a viz az ur. Most a tenger vérből van, de most sem az áré az uralom, most is a gályáké. A néppel a demokráciákban is minden csak tör­ténik, s a nép semmit sem intéz. Csak a módszerek mások, amelyekkel a népet bele­­szorítják abba, hogy csak élje le azt, ami vele történik, amit mint életet rája kénys­ze­­rítenek. Ez a háború talán olyan megismeré­seket érlel, amelyek a népet beleterelik az igazi fölszabadulásért való küzdelembe. Ennek az életpusztító háborúnak révén talán ráesz­mél az ember a maga élethez való közére, jogára. Ebből a ráeszmélésből talán vi­har­­zóvá lesz az ár, a vizek árja, s nem marad továbbra is az a gálya. Ettől a ráeszmméléstől talán megkezdődik az igazi nagy demokratizálás,, amely a demo­kráciákat is kiforgatja mai rfrivoltuktból, úgy, hogy bennük a nép majd igazán akarhat is.­­A~Bér’tk*ratnak meg kell szűnnie pusztán olyan formának lennie, amelyet a csopport vagy osztály érdeke tölt ki. Majd akkor a sok százezer és sok millió ember öntudata, életakarata, magához való köze, közösségihez való igazságos tartozása nemcsak a lerom­bolt autokráciák romjain, hanem a m­egha­misítottságából kiszabadult demokráciában is érvényesülni fog. Bizonyos, hogy nem ezt a demokratizá­lást akarják a demokrácia mostani véres zászlóját lobogtatok, s a stockholmi konfe­rencia ellen való demokrata erőszakoskodás, az orosz demokrata ellenforradalom s az ame­rikai nagykapialista demokráciának háboru­­konok­sága beszédes tanúsága annak, hogy az uralkodó demokráciák nem akarják, hogy a népakarat az élő, igazi, a maguk szenvedé­seit és örömeit, gyűlölségeit és áhítozásait át­­érző emberek akaratát fejezze ki, hanem azt, hogy csak olyan megszerkesztett politikai energia legyen, amelylyel a politikusok, a cso­­portki­fejezők, az osztályérvényesítők élhetnek. Túl demokráciákon és­­ autokráciákon és szabadelvű és konzervatív alkotmányokon, amelyek egytől-egyig végiggázolnak a szent emberéleten, az életszépséghez és a megte­­remtettség jóságához való szent jogon, meg­rettenve hallgatja az ember a háborúból ki­­sivító, kivisilő hazugságokat. Talán maga a háború trombolása, a gránátok, bombák, fegy­verek döreje, a technikai vívmányok fortelme nem olyan rettenetes, mint az a valótlanság, amely a háború céljainak, szükségességének, eszményeinek, — igenis eszményeinek,­­ el­méleteinek és politikai jelenségeinek magyará­zataiból világgá árad. Ott áll az ember a bor­zalmas valóság, a szörnyű realitás előtt, s azt látja és azt hallja, hogy ez véres valóság nem tudja megihletni sem a demokráciákat, sem az autokráciákat, s nem tudja őket el­téríteni a valótlanságtól. Ott tombol a való­ság, a halál és a pusztulás és belemarkol foj­togatva a szívekbe, az aggódásokba és szere­lésekbe, de a politikai hazugság a valóság fölé kapaszkodik. A rettenetes politikusoké, az államférfiaké, a tentaemb­ereké, az osztály­­vezéreké és osztályszolgáké, a fórumra fül­­erőszakoskodóké, az autokráciák és demokrá­ciák hatalmasaié és azoké az elkábultaké is, akik hisznek út"autokrata és demokrata esz­ményekben és odaáldoznak nekik újabb meg újabb embersorsokat. Szent embersorsokat, íme, új üzenet jött a gályákról. Most nem olyanról, amelyen autokrata zászló leng, ha­nem olyanról, amely a demokrácia nevében ül a vizek, a népáradat fölött. Wilson üzeni, hogy nem tárgyalhat békéről, aníg a német kormány nem a német népakaratot fejezi ki. A majdan levő, a majdan fölszabadult embe­riségre esküszünk, hogy minden olyan hata­lom, amely a népakarat nevében szólal meg és azt mondja, hogy nem akarhat és nem le­het az ellenféllel békéről tárgyalni, meghami­sítja a népakaratot. Nincs olyan emberekből, sok-sok millió emberből álló nép, amely a háborús megismerés és ráeszmélés után nem akar békét. Lehetséges, hogy még népszava­zás is akad és bizonyos, hogy üvöltő nép­­h­angosság is akad, amely a béke ellen tilta­kozik. De hiszen éppen ez a borzalmas el­nyomás és meghamisítás, amelyben egy-egy demokrácia az embert, a népet alkotó embert részesíti. Hiszen a politikai sugalás, az elfo­gultsággal mérgezés, a gyűlölséggel kábítás, az ösztönök meghamisítása, az irtózat keltése, a mámorral telítés csak olyan zsarnoki kor­mányzati és politikai eszközök, mint akár az autokrácia kényszerítő, megfélemlítő eszkö­zei. És Wilson a polgári demokráciának egyéb népakaratot formáló eszközeiről is tud. A nagy számok honában, az új feudálisok, a százmilliósok és milliárdosok, a mindenható trösztök és uralkodói szövetkezetek impériu­mában a demokrácia nem úgy érvény­teleníti a népakaratot, mint az autokráciák és konzer­vatív alkotmányok az ő birodalmaikban. Meghagyják a­­ népakarat illúzióját és for­máját, mert ez az illúzió és form­a könnyebb módja a nép semmibevételének, az államon a nép nélkül való uralomnak, mint a brutális, oktondi zsarnokság. Belgium under the German heel Halasi Ödön kedves kollegánk könyvé­nek: „Német-Belgiumiban“ angol fordítása, amely a könyv eredeti tartalmát kihagyásai­val, ferdítéseivel és önkényes betoldásaival lényegéből majdnem teljesen kiforgatta, nagy feltűnést keltett a holland könyvpiacon. A hollandok m­el­lett az ott lakó belgák vásárol­ják, úgy, hogy a könyvkereskedők nem tud­nak elég példányhoz jutni, oly nagy a keres­let a könyv után. A legelők­előbb holland lapok terjedelmes cikkben foglalkoznak az esettel, s erősen tá­madják a fordító kvalifikálhatatlan eljárását. A jelentősebb lapok recenzióit itt adjuk: A nagyon elterjedt hágai, társadalmi, köz­­gazdasági, politikai és irodalmi hetiken, a Haag­serie Post július 28-ik­án megjelent szá­mában vezércikkben: „Egy könyv Belgium­ró!“ cím alatt így ír: „Halasi Ödön, a jól ismert magyar új­ságíró, aki lapunkban is több ízben szerepelt cikkeivel, könyvet írt anyanyelvén ezen a cí­men: „Német-Belgiumiban“. A nagy angol kiadócég, Cassel Sc Co...ezt a művet lefordít­­tatta az író engedelme nélkül. A háború óta az ellenséges c­soport­hoz tartozó szerzői jogok is zsákmányolhatók, úgy látszik, s ez­eben semmit sem hihet tenni. De ami ellen protes­­tálni kell, az az, hogy a fordító, aki angolul már a címet is elferdíti s a könyvet „Belgium under the German hed"-nek nevezi, elhagyá­sokkal s hozzáfű­zéssel tendenciát s pártos­ik­-rr rrr­rz0TITiiir.­.agíiiii'.iM.ii. .'itt k­igjijjM kodó színezetet ad a műnek, amilyen az eredeti könyvben nem létezik. Ilyen módon változott át egy minden izében objektív és érdekesen documentált munka, egyszerű vád­irattá. Az ilyen eljárást nem lehet szótlanul hagyni, s reméljük, hogy Angliában is pro­­testálnak majd az ilyen cselekedetek elleni s élesen ítélik el az ilyen praktikákat. A könyv azonban, még az angol elferdí­tés dacára is megmarad értékes dokumen­tumnak. .Az író élesen figyelte meg a meg­szállott ország lélegzetvételét s objektív, érde­kes, széles perspektívájú képet rajzolt elénk A Niculae Rotterdam­,dis Courant augusz­tus 8-áni estilapjában foglalkozik Halasi köny­vével: „­Angliáb­an a háború óta nem respek­tálják a szerzői jogot, — bár több angol kiadócég óvást emelt ez ellen — s így több német mű került piacra angol kiadásban, a szerző engedelme nélkül. A nagy kiadócég­­nek — Cassel &­ Go., London, Newyork, To­ronto és Melbourne — eljárása egy magyar íróval szemben, nagy boszúságra ad okot. Halasi Ödön könyve még 1916-ban jelent meg Budapesten, s ezt a művet meghamisított címmel adta ki most az angol kiadócég. A holland lap azután hosszasabban idéz a for­dító elősza­vából, amelyben az bejelenti, hogy Halasi írását egy harmadik személy adatai­val kibővítette, de különben szó szerint for­dította az eredeti művet . . . Az angol kiadásban azonban — jegyzi meg a holland lap — nincsen sehol sem meg­jelölve, hogy mi az, mit Halasi s mi az, amit Lovasi mond, s az egész mi, mely vá­dolta s ócsárol­ta a németeket, úgy van be­állítva, mintha az egészen Halasi tollából eredne. A magyar író munkája először a Világ napilap hasábjain látott napvilágot s csak azután jelent meg könyvalakban a múlt esz­tendőben, így tehát kétszer került magyar cenzúra alá. A könyvet az egész magyar sajtó nagy elismeréssel fogadta, mint tárgyi­lagos és alapos munkát a megszállott földről. A névtelen fordító más bélyeget nyomott a könyvre az által, hogy kihagyott belőle s hozzátoldott. Tendenciózusan német-ellenes könyv lett belőle. Az eredeti könyv írója nem szentimentális és nem politikai alapon írta meg a belga föld gazdasági, pénzügyi s tár­sadalmi állapotát, hanem objektíven, alapos készültséggel históriai munkát végzett A ma­gyar könyvből sokat vett át a fordító, de ki is hagyott olyan részleteket, melyek az en­­tennenak válhattak volna kellemetlenné. A Standard email amszterdami politikai napilapban H. Colijn, volt holland hadügy­miniszter, a kiváló történelmi író foglalkozik Halasi könyvével, augusztus 11-dikén, ezen a címen: Hamisítás. Halasi Ödön, az ismert magyar újságíró 1915-ben sorozatos cikkeket írt Belgiumról a Világ című politikai napilapban. E cikkek azután kiegészítve, könyvalakban is megjelen­tek az 1916-dik esztendő folyamán. Most pe­dig Londonban, a Cassel & Co. cégnél jelent meg a könyvnek úgynevezett fordítása, ezen a címen: Belgium under the German heel. (Ez a fordítás úgy hasonlít az eredeti munká­hoz, mint ahogy a teve hasonlít a nemes var­­setyiparipához. Még felületes olvasás közben is szembeöllőek a hajóisítások. Egy­ kiváló

Next