Világ, 1917. december (8. évfolyam, 296-320. szám)
1917-12-01 / 296. szám
S*erfc«itas*« VI. ihH»i g jgjgny OMMM fifrfltni f -■ r—rt i* S!-9a, ElőfiieU.j árai » magyar Éfej jf&ll lijjjf ____— Contóf, ScSnmr* e*la ívre 38 ■ HK fMP Mod AaWl Unm ft«Mt Btbr triftreí ai-atínmap. Ara o*J*pc««n, täSwtte d&S&SStäm&ifäSk Bottobro 9wtoU KnJhan, Bérlte »HAeo t» pályatidrarckoe li fláér. NW. Uncer den Uad«r. ««ar Vili. évfolyam 1917 Budapest, SZOMBAT december 1» 296-ik szám A halottad háza A magyar parlamentről, erről a magyar partianentrül régóta tudtuk, hogy rövidlátó: okuláré van a szemén és csak azt veszi észre, ami jól esik neki. Ma megtanultuk, hogy nemcsak rövidlátó, hanem nagyot is hall. Az egész világ örömtől reszket, az imák, sóhajt és zokogások könyeit végre a remény szivárványa deríti fel, negyedfél keserves, réten, elvadult esztendő alkonyán békéről beszélnek a kormányok, népek, hadseregek. Miről beszél a magyar párisiment? Arról, hogyegy Odescalchi hercegnek érvényes-e az alapvizsgája, vagy sem, ha érvényes, miért érvényes s ha nem érvényes, miért érvénytelen? !Feláll egy dadogó exminiszter és óra hosszat hivassa fel a maga védőiratát s utána feláll egy védőügyvéd és félóra hosszat magyarázza, hogy hogyan járt volna el ő, ha a miniszter tett volna. És a tisztelt Ház feszült figyelem-mmelesi a párviadalt, összemérik a fegyvereiket a welfek és ghibelsinek, váljon ki erősebb, kinek a rektora szavahihetőbb, kinekaz embere vizsgázott korrektebbül, a háromszéki főispán protezséje vagy a Tisza István kis oldalági rokona. Ettől az édes izgalomtól, ettől a híres, nevezetes affértól nem hallotta meg ez a szegény, tehetetlen parlament, hogy odakint a békéről tárgyalnak. Az osztrák miniszterelnököt makét interpelláció is fogadta a béke ügyeiben és ■az ostrák miniszterelnök mind a két interpellációt megelőzve, sietett válaszolni, mégpedig korrektül, okosan, az egész világ számára joggal lehette, mert hangsúlyozta is,hogy olyan parlament nevében beszél, amely az általános, egyenlő és titkos választójog alapján ül együtt -Náhrok, ebben a vak és süket Házban, senki sem akadt, aki kíváncsi lett volna a magyar miniszterelnök véleményére, aki kérdést intézett volna hozzá, nem az egyetemi báziskíkiányzlatának mikénti értelmezéséről, vagy a bortermelési adó hatályba léptének időpontjáról, hanem arról, hogy milyen béke készül és milyen szerepe lesz benne ennek az országnak, ennek a népnek, ennek a parlamentnek. Az orosz nép örömmámorban úszik, a semleges államok vértelen szenvedéseik enyhülését várják, az entente államférfiai megriadnak a világtörténelmi események súuga alatt és a népek szive végre hangosabban dobban össze. Mindenhol és mindenki a béke igéjével táplálkozik, csak a magyar parlament él a régi tyúkperek olcsó ablakján. A nép szeme lázas kiváncsisággal tekint a törvényhozás palotája felé, de ott még mindig savanyúan és álmosan folynak az unott botrányok, amelyek helyét már a nagy idők nagy eseményei fékezhetetlen akarattal foglalták el már mindenhol. Senki sem érdeklődött, süketen és vakon folytatták régi játékaikat a régi cenzus alapján. A halottak házában nincs élet és a magyar képviselőház ma is pletykál, szitkolódik és kurjongat. Ezek az urak hoznák az általános választójogot? Nem, ezek temetni jöttek Cézárt, nem dicsérni és nem veszik észre, hogy már rég meghaltak s a demokráciát még az sem késleltetheti diadalitjában, hogy ők a barátai A hadipótlék Irta: Szende Pál Jó adóreformot csinálni nehéz dolog., Kétszeresen súlyos feladat ez a háború alap, 1m 4-kor nemcsak az igazságos és arányos tehermegoszlás a cél, hanem óriási összegeket is kell az adófizetők zsebéből elővarázsolni. Van azonban azadóbevétel emelésének könnyen járható útja is. Nem kell hozzá ész, nem okoz fejtörést. A pénzügyminiszter a , meglevő egyenesadókhoz egyszerűen hozzácsapja a póládét és így ér el nagyobb bevételt. Nem kell a kivetéssel sem bajlódni, egyszerű számtani művelet az egész. Változatlanul marad az egész adórendszer, fáinak minden kiváltsága és hátránya. Ezt a könnyű megoldást választotta a magyar kormány is, mikor a most előterjesztett adójavaslatokban a hozadéki egyenes- adók túlnyomó része után 60% -os hadipótlék kivetését indítványozza. A jövedelem- és vagyonadó részleges refomjától csak 25 millió korona bevételt vár, míg a hadipótlékból 471 milliót. Nem érezzük magunkat hivatottnak annak asorsdöntő kérdésnek az elbírálására, hogy várjon ezt az adóreformot még Teleszky főzte-e ki, vagy pezsig Wekerle agyából pitítani ki? Úgy hisszük, hogy nem csalódnak,s ha mindkét miniszter a felelősség alól fel- mentve, a javaslaton a pénzügyminisztérium egyenes adóosztálya vezetőségének oroszlánkörmeit véljük felismerni. Rideg fiskálisiszellem, szűk látókör és a földbirtok érdekeinek határtalan tisztelete jellemezték pksig is a vezetőség működését a pótadójavaslat is ennek a légkörnek a gyermeke Mondjuk el előbb, mi dicsérni való volt a javaslaton. Pótlék kivetésének nincs helye a házbéradó után. Ez helyes, mert a házbáradó valójában fogyasztási adó, amelyet felemelt házbér alakjában a lakó fizet meg. Igaz, hogy a háborús isklvérrendeletek follán Hmm -V* A nagy átélés ' írta: I*erő Ödön A mélységes véres sötétségben a világ •Vadul száguldott, de a most rája köszöntővilágossávban botorkálni is csak alig tud. Abban a sötétségben konok előre eltökéltségekvitték, kezdték, hajszolták, ebben a világosságban pedig tikábitja az a gondolat, hogy valóra válhat az, ami a legszenvedelmesebb Akitása. És ennek a gondolat utalt a megérté- jésében, az átérzésében az is megzavarj®, hogy íme, minden másképp jön, mint ahogy várjuk, s mindenről kiderül, hogy másképp volt, mint ahogy tudtuk. Már a bábomdúlásai közepette is úgy éreztük, hogy olyan történelmiek a szenvedéseink, hogy tőlük nem lehet történelmi a látásunk, s hogy nem láthatunk bele a borzalmas okok és a rettenetes okozattak összefüggésébe, hogy nem tudjuk, hogy az mi történt, hogy éppen csak azt tudjuk, hogy világváltozás folyik, most pedig, hogy a háború dúlásának enyhülése ígérkezik, még inkább úgy érezzük, hogy valamennyi megállapítottságunk fölbomlt. Csak most érezzükigazán, hogy nem értjük a háborút, Éis félrebökjük az urunkból és kidobjuk a meggondolásunkból a mesterségesen összerótt történelmi és politikai terhet, és mámorosan is, lábulatosan is belevetjük magunkat az új,nagy eseménybe. Meg nem tudunk eliuazodni bennre. Egy,egy nyilatkozatunk, egy-egy interpellációnk, egyegy kormá-nykijelentésünk olyan, mint a külön önmagát, hogy meggyőződjék róla: ébren ven-e, álmodik-e. Ébren kaptuk-e meg az orosz forradalom békeüzenetét, ébren halljuk-e a központi hatalmak üzenetét az orosz köztársasághoz, ébren vagyunk-e, amikor, monarchiánk és szövetségese hivatalosan hozzálát a területi és gazdasági erőszak nélkül való békének megvalósításához? A béke, mint föltevés, mint szándék, mint terv már régóta foglalkoztatta politikánkat, a hivatalost és a publicisztikában megszólalót is, a béke, mint akarat, már régóta megnyilvánul a központi hatalmak nyilatkozataiban, de a béke, mint valóság, mindenki számára csak álom volt. Most beleébredünk ebbe a valóságba és botorkálva járunk benne, s nem tudjuk, hol kell beléje kapaszkodni, hol kell talpraéljni benne. Minden másképp jött, mint ahogy biztos föltevéseink szerintbekövetkeznie szabad volna, s minden másképp alakul, mint ahogy még csak tegnap mára megjósolni mertük. Mindegy,akárhogy is volt, csak jöjjön, aminek jönni kell. És el fog igazodni a rettenetességektől csakúgy mint a tentaballasztjától megszabadult emberiség az átalakulásban. Csak fogadja a jelenségeket úgy, ahogy jönnek, és alkalmazza hozzájuk a valóságot, az élet valóságát, a szükségességek valóságát, a lehetőségek valóságát, és ne engedje meg, hogy a szent, szép, boldogságos lehetőségek belefulladjanak, belekallódjanak politikai, hatalmi, párt-,, osztály- vagy csoportgondolkozásokba. A bolszvikiek megint diadalra mitatják a demokrácia rlaoizmusát a tantoltelek, doldcak- ime-fikkéte-to adtotok- iszímferávval és papiron-voltával szemben. S a bolsevikiek diadalra juttatják a demokrácia realizmusát a demokráciával visszaélők, a kihasználóik a tetejébe kerekedettek erőszakos na-loturalizátusával szemben is. A bolsevikek a népnek életáhitatát, az élethez való jogit érvényesítik a maguk békepolitikájával. A legnagyobb valóságnak, az egyletnek, a világ életével való legjobb összefüggésnek érvényre juttatása a bolseviki demokrácia. Milyen ijedten is bámul rája a formalismatikus, népellenes, nyugati demokrácia, s milyen értelmetlenül merednek rá ennek a fornalisztikus demokráciának kitovatósan a az ijedtségre és arra a vad gyűlöletre, amely ível ez a demokrácia a bolsevikiéknek, azt az üzenetét fogadja. Hogy a világ békét akar, azaz emberek nem akarnak gyilkolni, s a demokrácia nem arra való, hogy falunk imperializmusnak álarca legyen! Az az ijedt demokrácia nagyon is jól tudja, hogy mért is döbben meg :a bolsevik leleplezéstől s az orosz néplólelőnek attól a kinyilatkoztatásától, hogy elég volt a demokrácia meghambitásá-ból. Hiszen az a leleplezés az ő körében is megismerést, ráeszmélést terjeszt, ettől a megismeréstől és ráeszméléstől pedig még igazán demokratikussá, néplelkűvé, népéletűvé, népurakvá válhatnak a nyugati polgár demokráciák is. Igazakká válhatnak! Azt mondja Flertling, anémet birodalmi kancellár, ftz ő tegnapi beszédében, hogy a népet ebben a világháborúban szertelen átélés, megélés érti. Minden népei, az egész néplelket. Micsoda sztvlete», - álájis,' 14 é. • - v . , i ’ . , »5 ■ VI A