Világ, 1918. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1918-02-01 / 27. szám

r4t IMS. Perm^í' L VILÁG . T • ’ |. A világkereskedelem is Mi^yar­­ország A I«raksdd,minél a helyi szfikségletet közve­títő toMtSkedfelem mellett arra a nagy világkeres­kedelemre fejtetjük a í~*su!irt, amely messze ide­genbe közvetíti az, árucserét. A vilsgekemkedelem egyik h­agy útja a mi testünkön vonul keresztül, esni egyenesen predesztinál arra, hogy a vilász­­­jandaság nagy fontal­mából kivegyük a részünket. .Vagy megért­jük a kor intő szavát és akkor a naev­­azo­sa haladás útjára lépünk, vagy­­az elzárkó­­zottság szomorú kenyere marad osztályrészünk. S ne jhrvrne senki, h­ogy az elzárkózott eáeban a gazdaság intenzitására, az ipar fejlesztésére, vagy a kereskede­lem­ Felelleki­lésére gondolni lehet. Ez indít arra, hogy Szövetségeseinkkel megújítsuk a követségün­ke­t. A béke és a társadalmi rend Vaj­­on a most folyamatban lévő b­éketárgy vá­zasok az általános és tartós békére vezetnek-e, azt határozottan nem tudom megöt­ orrdívni, de annyit tudok, hogy béke­kívánságunk őszinte és komáin, amely nem in­ódít­ásokra, hanem csak integritásunk megóvására és belü­g­yeink szabad rendezésének biztosítására törekszik. Bármennyire óhajtjuk a tartós és tisztességes békét, a felbomlás csíráit teglyeszteni nem engedjük, az államok hetnek­ most alakuló népcsoportoknak a béke hamis jelszava alatti bomlasztó érvényesülését nem tűrjük, mert ez annyit tenne, hogy a béke jelszava alatt a népek ál­lan­dó küzdelme lépne a m­ai helyzet nyomába. (Helyeslés.) A népjogaik tiszteletben tartása mellett tehát ■csirájában fogunk elfojtani minden ilyen bom­lasztó törekvést­ (Taps és helyeslés minden olda­lon. Tisza is helyesel.) De akár a béke piaiágát, akár a kényszerű küzdelmet hozza meg, a közel­jövő, egy bizonyos, hogy­­ Németországgal való szövetségünket, mint a béke egyik leghathatósabb biztosítékát, fenntartani és megerősíteni kívánjuk, sőt gazdasági vonatkozásokban mélyíteni. (Ellent­mondás­ok a Károlyi-párton.) Ezen tárgyalásoknál is szemünk előtt gazdasági érdekeink és kereske­delempolitikai önállóságunk megóvása lebeg• . A gazdasági kérdések rem­éljü­k, tvotív Magyarország gazdasága ré­szesre sikerült ama nagyobb cselekvési teret biztosí­tani, amelyre szükségünk van. Ezen törekvésünk nem irányul más államok ellen. Stahfisz­lározom, hogy ezek a szerződések Ausztria s­rá­mai­ban sem jelenthetnek előleges lekötöttséget, mert szabad elhatározásunkat, amelyet a jövő országgyűlésnek kívárnunk fenntartani, semmi lekötöttség által nem korlátozzuk. Az adóprobléma Pénzügyi helyzetünk minden pénzügyi forrás kimerítésére utal bennünket. Az államnak fenntar­tott jogok hasznosítása, a m­onopolszerű jövedelmi források, jegyes ipari tem­elvényeknek a termelők koncentrációjával való hasznosítása, illetőleg a ha­szonban van­ részesedés, a forgalmi, fogyasztási adóknak kimerítő hasznosítása, a jövedelmeknek nemcsak progresszív, hanem a nyereségtöbbletekre is kiterjedő megadóztatása a modern adótechni­­ká­nak azok az eszközei, amelyek a kiadásokat bevé­teleikkel ellensúlyozzák. Az államadósságok­­kon­szolidálása, feles pénzeszközeinknek egy nagy va­gyoni adó által való fokozatos bevonása, a pénz­ügyi mérlegek aktivitásának helyreállítása, a ki­bontakozás eszközei. A gazdasági önállóság Azok a közjogi ellentétek, amelyek politikai felfog­ásunk­ban éket vernek, két sarkalatos pontra vezethetők vissza: a gazdasági különválásra és a hadsereg önállóságára. A gazdasági különválás kér­désében, bármilyen is e tekintetben a felfogás ren­des viszonyok között, nem hagyható figyelmen kí­vül e háború által előidézett megrendülés. Amíg tehát féltékenyen kell megóvnunk törvényeinkben biztosított önrendelkezési jogainkat arra az esetre, ha a gazdasági viszonyok és saját érdekeink az ö­nálló gazdasági berendezést teszik szükségessé, addig ma nem állhatunk doktrinér egyoldalúság­­előtt e­rra az álláspontra, hogy ezt a jogunkat ma érvényesítsük. A viszonyok ezt ma tárgytalanná teszik és feladatunk csupán az, hogy a jövő or­szággyűlés elhatározási szabadságát biztosítsuk, k, i 1 i .i .­, i Az önálló hadsereg A másikat, az önálló hadsereg kérdését is sarkalatos­­pontként vettük fel a programaiba. Cé­lnnk az egész hadsereg kiegészítő részét képező ma­gyar hadseregnek nemzeti és gazdasági szempont­ból való önálló kiépítése. És ebbeli törekvésünk a katonai védelem egységének és hatályának biz­tosítása mellett a király helyeslésével találkozik. önként érthető, hogy ez a reform csak a háború után lesz keresztülvihető, addig csak annak előké­szítésére szorítkozhatunk. Változatlanul fenntartjuk azt as 4UáSiBfi»toHJAat.‘. Itpay jogilag g terelés sJSA b­ályozém egyedül a magyar nemzet és királyának ügye. Magosaib­ politikai szempontok követelik azonban, hogy ez a kérdés bizonyos vonatkozások­­ban az osztrák kormánymód is tisztáztassék. (Nagy zaj a szélsőbaloldalial.) Lovászy Márton: Jogfeladás! Wekerle Sándor miniszterelnök: Jelentékeny lesz­ az a megterhelés, melyet hadseregünk külön ellátása által magunkra vállalunk, de sokszorosan ellensúlyozza azt, hogy a honvédséggel teljesen közös intézményei­ olcsóbbá t­emlik az ellátást. Nagy politikai előnynek tartom továbbá azt, hogy megszűnnek azok az ellentétek, amelyek a hadsereg beszerzéseinek kvótaszerű megosztása körül Ausz­triával folyton napirenden voltak, és magának a kvótának jelentősége is úgyszólván a minimumra redukálódik. (Nagy Zaj a szélsőbaloldfátón.) Felhívás a pártokhoz A véderő tervezett reformja teljesen megvaló­sítja azt a jogos kívánságunkat, hogy hadseregünk igazán nemzeti legyen és megvalósítja azt a másik kívánságot, hogy önálló legyen. Leomlanak tehát azok a válaszfalak, amelyek közjogi akadályai­t vol­tak politikai együttműködésünknek, politikai erőnk tömörülésének. Pedig erre a tömörülésre — és itt nemcsak egyes pártokhoz, hanem mindenkihez in­tézem szavamat, aki az általam felállított program­­m­at helyesli ,— immár elodázhatat­lan szükség van. Szükség van gazdasági szempontból. De szükség van erre a tömörülésre meg inkább politikai szem­pontból, ha a létért való küzdelemben, annak kö­vetkezményeire és azokra a törekvésekre gondo­lunk, amelyekkel szemben sikerrel kell nemzeti lé­tünket, állami egységünket megvédeni és mi bizto­­s­­ítékokkal megalapozni. (Taps és zajos éljenzés a­­ kormánypárti padokon ) Tisza válasza A miniszterelnök után gróf Tisza István emelkedett szólásra. Az elhangzott kormány­programul eredendő hibája az. Úgymond' •—, hogy a miniszterelnök csak jelszavakat, általános elveket hangoztatott,­­­e a részletkérdések­ből ki­tért. A közigazgatás csak akkor lesz jó, ha egysé­ges. Ezt nálunk a speciális nemzeti érdekek is meg­követelik, melyek csak az egységes állami közigaz­gatásban érvényesülhetnek. A háborúban eléggé éreztük az egységes rendőri szervezet hiányát. Második megjegyzésem a miniszterelnöknek a birtokpolitika terén beígért reformjára vonatkozik. E téren a vezérmotívum az tegyen, hogy­ a magyar faj birtokállományát egy liberális szellemű érték­­politikával megtarthassuk. A kisajátítást nem tar­tom célravezetőnek, bár nem is tiltakozom ellene. "Mégis azt tartom, hogy a kisajátítási kényszertől tartózkodni kell és inkább parcellázás útján kell megoldani e kérdést. A fajlik oel a­­külpolitikai és azokkal a békére vo­natkozó miniszterelnöki kijelentésekkel, melyek itt elhangzottak, mindenben azonosítom magam. Na­gyon helye­slem különösen azt, hogy a német biro­dalommal való szövetséges a miniszterelnök gazda­sági téren is mélyíteni és szorosabbá tenni kívánja és hogy a két kormány, ez irányban megkezdte a gazdasági tárgyalásokat. Nin­cs kifogásom az úttán sem, hogy Ausztriához való viszonyunk a mainál szorosabb legyen. Kérem a miniszterelnök urat hogy az ál­talunk kötött Ciam-Martinic-féle szerző­dés előnyeit is biztosítani törekedjék s ne újítsa meg a kiegyezést anélkül, hogy a kiegyezés előnyei az ország javát szolgálhassák. (Helyeslés a jobbolda­lon.) A hadsereg reformjára vonatkozó kijelentése­­ket örömmel veszem tudomásul, de hangsúlyozni kívánom, hogy e kérdésben beállott kedvező for­dulat a király kezdeményezésére vezethető vissza. A dolgok ilyen fejlődését senki sem veheti nagyobb örömmel tudomásul, mint én, ki mindig mondtam, nagy szabadítsuk meg ezt a kérdést az izgató po­litikai jelszavaktól és ekkor az érett gyümölcs az ölünkbe hull. (Nagy zaj a baloldalon, helyeslés és taps a jobboldalon.) Az osztrák kormánynval való egyetértés és egy­üt­tmunkálkodás itt csak a közös védelemből folyó kérdésekre vonatkozhatik, mert hiszen ezeket az ügyeket Ausztriával közösen kell elntézni, de nem állhat és nem vonatkozhatik a magyar vezényleti és szolgálati nyelv kérdésére. Gyakorlati szempontból az a fontos, hogy mi, akik ezt őfelsége alkotmányos jogának tudjuk, azt lát­juk, hogy őfelsége e kérdésben az általunk óhajtott szék­emben nyilatkozott meg. A miniszterelnök a munkapárthoz is intézett felhívást. Azokat a szempontokat, melyek e felhí­vást provokáltál, méltányolja, de a választójog napirendre tűzése miatt ,nem felelhet igennel a fel­hívásra. Nemzeti SZóléspontíjól aggodalommal fo­­­­gadta a választójog napirendre tűzését. A kérdés­­ megoldásánál szükségesnek ta­rtja a kölcsönös ka­­­­paci­tálást, mely kompromisszumra vezethet. A mi­­­­niszterelnök a választójoggal meg akarja óvni nemzeti ékt.Mi okot és friztosiban akarja a kulturális vezetést Mi a kormánynak megártjuk , az államháztartás zavartalanságához szükség, és ezilhez az igéretünkhöz hívek maradunk, az akrau arra kell­­kérnem, hogy az esetleges politikai hely­zeteket ne érezze le, amt, hogy ezáltal vele szemben kényelmetlen helyzetbe kerül ránk. (Zajos helyese­lés és taps a jobboldalon.) Ezután az elnök öt percnyi szünetet rendelt el. Szünet után Mihályi Tivadar román nemzeti­ségű beszélt, aki el­panaszolta, hogy az Esterházy­­kormány kinevezése, szóval a demokratikus kor­mány működte óta a románság helyzete nem javult. Perényi Géza szólalt fel ezután. Azzal kezdte, hogy ő a maga részéről nem kereste az érvénye­sülést. Kantáts áttért Polónyi W­ékerre mai pro­gram­mjéra. A programmnak a váteszlójogra és a birtokpolitikára, vonatkozó részét szívből üdvözli. Épp így a katolikus autonómiára vonatkozó javas­latot is. Az i­j programmnak két kardinális kérdés az alapja: a gazdasági kiegyezés és a katonai re­form. Ezekkel szembe kell nézni. A miniszterelnök egyesülésre szólítja fel a képviselőiket és azt mond­ja, hogy leomlottak a közjogi választalok, a kép­viselők egyesüljenek ma kibontott zászlója alá. Nean kétséges, h­ogy ennek a programmárak zsi­­rárisa gróf Apponyi Albert. Az a kérdés, hogy a függetlenségi és 48-as párt programm­ja alapján meg le­het-e tenni azt a lépést, amire Apponyi most készül? Mondja meg a m­inisztereln­ök egész vilá­gosan, hogy az előző­­kormány által megkötött ki­egyezés alapján á­ll-e vagy sem? Wekerle nem mondja ittel, hogy hány évre kötötte is az országid! Ha a függetlenségi párt Wekerle program­­jához szegődik, akkor örökre lemondott az önálló vám­területről, mert Wekerle hosszas­ járatú keresi, o­­derai szerződéseket akar kötni a közös vámterület alapján. A kormányt támogató függetlenségi párt­­ról tehát meg kell állapítani azt, hogy örökre le­mondott programmpont­járól, az önálló várm­t­erüle­t­­ről. (Helyeslés a Károlyi-pártért.) Kedves minisz­terelnök úr? Ne haragudjon rám, én tudom, hogy ön a közös vámterület híve és hogy az öst gazda­sági programm­­a ,az önálló vámterületet 20 eszten­dőre ellették­. Én s­em veszem be mindazt, amit a miniszterelnök tu ezntelpapírba csomagolt. (Derült­ség a jobboldalon és a Károlyi-párton.) Nagy örömmel hallotta a kormány birtokpo­litikai programját. Magyarország újjáalakít­ás­á­­nak egyik legfőbb akadálya a hitbizomány és a latifundium. Apponyi és a miniszterelnök fölvilá­­gosítását kéri a hadsereg tárgyában fölhozott ké­nyes k­érdésekre. Gróf Tisza István személyes kérdésben szólva ismét azt igyekszik magyar­ázni, hogy a vezényleti és szolgálati nyelv megállapítása a király felség­joga. Apponyi a kompromisszum ellen Apponyi állott föl azután szólásra, Tisza azt az óhajtását tolmácsolta, hogy a választójog te­kintetében valami kompromisszumot lérsítsenek. A miniszterelnökkel egyetértésben kijelenti, hogy erre a térre nem léphetnek. A nemzettel, a dolgozó néppel szemben kötelezettséget vállaltunk erre nézve, ez nem lehet alku tárgya. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ettől el nem térhetünk anél­­­kül, hogy saját becsületünkön csorba ne essék. (Zajos helyeslés Italról.) Itt tilalomfa előtt állunk, amelyet át nem léphetünk és átlépni nem fogunk. (Zajos tetszés balról.) Polonyi Géza egyenesen a szólót aposztrofálta a hadsereg kérdésében. Köte­­lességének tartja, hogy a legközelebbi ülésen tel­jes részletességgel nyilatkozzék erről a krdésre. Ki fogja mutatni, hogy hamis interpretációját adta annak a gazdasági kérdésekre vonatkozó helyzet­nek, amelyben pártja van. Egész reputációmat, hosszú életen át szerzett erkölcsi tőkémet adom oda jótállásul és kezességet vállatok, hogy ez igenis a be­ejezett ténynek teljes jelenléte. (Zajos helyes­lés a baloldalon.) Én határoztam s a Ház legkö­­zelebbi ülésén lesz alkalmam megokolni elhatáro­zásomat. Az elnök javaslatára elhatározták még, hogy a legközelebbi ülést február 5-­ kén délelőtt 10 óra­kor tartják, amikor folytatják a kormánypro­gramra­r­ól szóló vitát. Az ülés h­árom­ óra körül végződött. A főrendiház ölese A főrendiház ma este gróf Hadik-Baskócv??. Endre elnöklete alatt ülést tartott. Felolvassák a kormányválozásról szóló­ tör­vényjavaslatokat. A kormány bemuatkozása Wekerle Sándor miniszterelnök főbb voná­sokban ismerteti a kormány programjáját, ame­lyet a képviselőhöz délelőtti ülésén fejtett ki. A fő­rendiház a kormány programai­ját hozzászólás nélkül tudomásul veszi. Péntek"

Next