Világ, 1918. május (9. évfolyam, 104-128. szám)
1918-05-31 / 128. szám
Péntek — Elítélt cipészek. Az I. kerületi kapitány Igon Berkes kapitány elítélte Szolnoki János díszt (Krisztina-körút 65) cipődrágítás miatt ötapi elzárásra és 1000 korona pénzbüntetésre, Tóth énes cipészt (Költő utca 11) két napi elzárásra és 00 koron® pénzbüntetésre, Riszán István cipészt Ballagi Mór utca 3)200 korona pénzbüntetésre, Kárpáti Nándor cipészt (Fehérváry-út) 500 korona énzbüntetésre. — Drágább a szigeti jegy. A Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság közli, hogy a margitszigeti belépődíjnak a Margitszigeti Gyógyürdő Részvénytársaság által történt emelése tolván a hajómenetjegyekkel kombinált, szigeti jegyek hra junius hó 1-től kezdve 10 fillérrel drágább lesz. A hajómenetdijak nem változnak. — A pótkötet. Svéd lap írja ezt a nagyon magyarnak hangzó viccet. Egy úr belép a könyvesboltba és konyáét kér „a meggazdagodáshoz vezető legrövidebb írtról"1. A segéd, aki kiváló eladó hitében áll, eléje teszi a kívánt könyvet és aztán megkérdezi még: „Nem parancsolja még a büntető törvénykönyv egy példányát is?“ •— Ezer embert fogott el a katonai razzia. A kerületi katonai rendőrségben mti reggel kezdték meg a tegnapi nagy razzián elfogott emberek tábangatását, összesen mintegy ezer ember került a katonai rendőrök kezére. A legkisebb volt az eredmény az első kerületben, ahol mindössze 22 embert fogtak el, a legnagyobb pedig a VII. kerületben, ahol 130 embert állítottak elő. A legfeltűnőbb, hogy az előkelő Lipótvárosban 90 emer került burokra. Óbudán egy vendéglőben elvogták Virág Gyulát, a leghirhedtebb betörökAvlkot, amint éppen női társaságban szórakozott. Ugyanitt letartóztattak egy Drechsler Aladár nevű fegyencet, aki néhány hónap előtt szökött meg a pécsi fogházból. Az elfogott emberek közül azokat, akiket súlyosan gyanú terhel, még az éj folyamán megbilincselve átkísérték a tanparancsnokság épületébe, ahol a katonai rendőrség központi börtönében helyezték el őket. — Gyanús ékszerek. A Mehmed szultán út egyik ékszerüzletébe egy ember sok ékszert vitt be eladás céljából. Az ékszerész értesítette a főkapitányságot, ahonnan Hagg István detektív ment ki, de mire odaérkezett, addigra már a gyanús eladó azüzletből eltávozott. A detektív azonban kinyomozta, hogy az ékszert kínáló ember Szántó (Stevics) Antal, aki már többször volt büntetve. A detektív kinyomozta Szántó társát is, Gottfried Remét személyében. Szántónál 32.000 korona pénzt, Gottifriednél pedig 2000 koronát és mindkettőjeiknél igen sok ékszert találtak. Valószínű, hogy lopás írtján került hozzájuk a sok ékszer. • Szántót és Gottfriedzet orgazdaság gyanúja miatt letartóztatták. ' ■— Könyvek könyve. Még a tervezés stádiumában adott sort erről az érdekes könyvről a Vitád. 87 magyar tudó és író, művész, kritikus, főpap,közéleti ember, könyvtáros és kiadó kedves olvasmányairól szóló vallomását gyűjtötte össze Kőhalmi Béla, a Könyvtári Szemle szerkesztője s szolgálta fel bevezető tanulmányával a könyvvel ,intim viszonyt kezdő tízezrek számára, aik számára, akik ma nyakig elmerülve fut dokinak a betűóceánon. 87 sok könykalandon átment iró, tudós egyéniség útmutatásait, emlékeit, tapasztalatait kapja az olvasó. Cholnoky Jenő, Dézsi Lajos, Dienes Pál, Gárdony Albert, Jászi Oszkár, Marczali Henrik, Márki Sándor, Pintér Jenő, Riedt Frigyes Szabó Ervin, Szász - Schwarez Gusztáv, Váimbéry Rjisztem, Batthazár Iezső, Giesswein Sándor, Prohászke Ottokár, Rédy- Schwimmer Rózsa, Bosnyák Zoltán, Harrer Ferenc, Hegedűs Lóránt, Vudnay Tibbor, Ady Endre, Andor József, Babits Mihály, Balázs Béla, Benedek Marcell, Bíró Lajos,Cholnoky László, Csathó Kálmán, Gárdonyi Géza, Harsányi Kálmán, Bellai Jenő, Horvát Henrik, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Kozma Andor, Lengyel Menyhért, Lesmai Anna, Lévay József, Miklós Jenő, Móricz Zsigmond, Oláh Gábor, Pásztor Árpád, Révész Béla, Szabó Dezső, SzilágyiGéza, Színi Gyüla, Szörösi Zsigmond, Tormay Cecil, Tóth Árpád, Vargha Gyula, Bálint Lajos, Remét István, Elek Artúr, Fenyő Miksa, Hatvany Lajos, Hevesi Sándor. Ignotus, Kaczián Géza, Kaposi József, Lukács György, Luka Károly, Radó Sámuel, Schöpflin Aladár, Supka Géza, Szász Zoltán,Beregi Oszkár, Kőrösfői Kriesch Aladár, Kürthy, György, Erdélyi Pál Ferenczi Zoltán, Gyulai Farkas, Krammer Dezső, Révai Mór slb intim konfesszióiban. Az ankét eredményéről, a vallomásttevők szavazatainak eloszlásáról számlálást rendezett a szerkesztő s eszerint a statisztika szerint a tíznél több megemlítésben részesült írók '&■ következő — az új magyar irodalom terében nyilván szenzációs visszhangú — ..rangsort' adják: Goethe, Arany, Jókai, Shakespeare, Dickens, Tolsztoj, Petőfi. Dosztojevszky, a Biblia. Flaubert. Ady Endre. Vörösmarty Heine, Misen, Dante. Francé, Mikszáth. Madách, Schopenhauer. Taine, Thackeray, Byron, Zola, Balzac, Baudelaire. Csokonai, Keller. Macaniav, Atenoas Sthitt Móric* ’ Zsigmond. Swift, Babits Mihály és Kemény Zsigámmá. A Könyvek könyve Lantosnál jelent meg s a 15 íves kötet ára 12 korona. — A leánya becsületéért Szent Gotthárdról jelentik: Jóst Ferenc ujkörtvélyesi parasztlegényt éjjel 11 órakor Löffler András jómódú birtokos tetten érte, amint leánya ablakán kopogott. A felbőszült apa vadászfegyverével keresztüllőtte a legényt, akit életveszélyes sebével az itteni Vöröskereszt-kórházba szállították be. — Nyári tanfolyam a máramarosszigeti jogakadémián. A közoktatásügyi minisztérium Engedélye folytán a szunramarosszigeti akadémián a katonai szolgálatból főiskolai tenismányok folytatása céljaiból 12 jólétre szabadságoltak részére junnus 5-től kezdve három havi pótszemesztert, illetve „félévpótló tanfolyamot”t tartanak. A tandíj és járulékai 74 korona, akik csupán érettségi bizonyítványinval jelentkeznek, azoknak 76 korona. A jelentkezéseket táviratilag is elfogadja a Jociakadémia igazgatósága. — Halálozás. Rosenstok Salamon tízéves kisfia, Miklós, május 28-ikán Szentesen meghalt. A Kőszívű ember fiai Első rész. — Bimutatta a Magyar Színház Hevesi Sándor, aki Jókai színpadi specialistájává nőtte ki magát, bizonyára a kritikusainál is jobban hídja, milyen nehézségekkel jár színdarabot szabni a regényből. Néhány előzetes sikerével már azt is igazolta, hogy a lehetőségeken belül meg is tud küzdeni ezekkel a nehézségekkel, sőt még a sokkal súlyosabb alaptételekkel is, amiket a regény dnasmatizálhatatlanságáról mindent tudó esztétikusok állítottak. Mai munkáin, legalább, ami „A kőszívű ember fiai 11 első részét illeti, sajnos azt bizonyítja, hogy ez a nagyszerű regény kívül esik azokon a lehetőségeken, amelyeken belül Hevesi Sándor eddig oly sikeresen tudott rácáfolni a dramaturgiai igazmondókra, a E sorok vakmerő írója vállalkozott a kísérleti ant szerepére és nem olvasta el anna a nagy regényt. Egyszerűen beült a színházba azzal a közel húszesztendős emlékkel, melyivel egykor diákos rajongással hasalt Jókai regénye fdett. N Nem zavartatta tehát magát sem összehasonlításokkal, sem a regény tárgyi ismeretével, s amellett teljes tudatával annak, hogy a színpadnak egyáltalán nem kötelessége, hogy egy smszesztendős emléknek már-már transzcendentális képzeteit kielégítse. És szemben a színpadon történőkkel kénytelen-kelletlen a következőket állapította meg magában nagyon csendesen: Ez a lelkiismeretes Hevesi Sándor nyilván újra elolvasta ..A kőszívű ember fiaitt, mielőtt átplántálta a színpadra. Nyilvánvaló, hogy az, ami a regényben egy egész darab magyar sor drágábra, egy egész ország, sőt talán egy egész világ, az mind benne él az átdolgozó lelkében, ebből azonban a színpadnak csak apró eseménytöredékek, egy végtelenbe nőtt mozaikfreskó csillogó, tarka csempéi jutottak. Hevesi Sándor — elvi szempontból nagyon helyesen — nam kísérli meg a lehetetlent, hogy a színpaddal az egész regényt reprezentáltassa, hanem beéri azokkal a gyorsírói széljegyzetekkel, amiket a regény szükséges színpadi történéseiből a közönség tudomására hoz. A többit, ami a regény lényege, már csak a futár tudatában állítja össze és abban a jóhiszemű feltevésben, melyvel az első impreszszionisták az ajkak közé festett fehér folttal a nézőkre bízták a fogak elképzelését. A regény friss ismerete nélkül azonban — amit elvi szempontjól viszont a színpad sem követelhet a közönségtől — ezt a szintézist e sorok vakmerő Msértetezője épp úgy nem tudta vele csinálni Hevesi Sándorral, mint ahogyan a közönségnek is csak a legjobb memóriám és fáig lelkiismeretesebb rétege tudta. Erre a memóriára, erre a lelkiismeretre pedig semmiféle darabnak és semmiféle színpadnak nem szabad rábíznia magát. A legtöbb eredeti darabnak is ez lehetne a veszte. —c * s. Mindez természetesen csak megállapítás, nem pedig szemrehányás. Olyan lényegbeli tévedésről van itt szó, mintha valaki olyként *akarna egy világhírű tájképet más formában közelebb hozni egy másik közönséghez, hogy intermieurré alakítja a tájképet. Mert az a kísérlet, ahogyan Hevesi Sándor — hangsúlyozni kell, hogy csak az első részben — a magyar szabadságharcot, a bécsi forradalmat, azt az egész világáramlatot, mely Jókai regényén végigzug, s a földet, a világot és embereit magasabb dimenziókba rajongja, néhány, nem tudom mennyi, négy fal közé szorííja — valahogyan úgy fest. Hiábavaló ezen minden sajnálkozás. Ebben a regénytől függetlenül is, bak kell nyugodni. Sajnálkozni legföljebb csak azon lehet, hogy a színház maga tartózkodott attól az áldozatkészségtől, amelylyel pedig sokat használhatóa volna annak az illúziókeltésnek, amelyre Jókai regényeinek éppen csak a színpadon és éppen csak külsőségekben van szüksége. Az újnak túl friss, réginek pedig nem elég régi díszletek, a részben nem sikerült, részben pedig a közelmúltból jól ismert •kosztümök még ezért a külső illúzióért is a regény • hez küldték kölcsönkérésre a közönséget.*! 'Az előadás, tekintettel a sok szereplőre, nem volt és talán nem is lehetett egyenletes. A bemutató meleg sikerének ódiumát tisztára a főszereplők személyes érdemeire kell hárítani. Jászai Mari Baradlaynéja túl a Színészi lehetőségeken is ad valamit a Jókai alakjainak emberfektűiségéből. Alakítása nemcsak monumentális. Ez a jelző már elkopott is, hideg is erre a különleges asszonyi művészetre. Ahogyan ez a színpadi Baradlayné a három fiáért és a fiaiban él, mély és meleg és megható anyai élet, élet, mely szenved a szeretettől és kemény, mint az ónemesi gőg, amiről minden lelki koliptikásdlé visszapattan. Az előadás egyik élménye: Pécsi Blanka. (5 a fiatalság és a szépség, aki egyenesen a regényből jön a színpadra. Amint lelép az ajtón, kis szerepe életvilágának egész légkörét hozza magával, tisztán és üdén, a hajnali szellő lágy szent mentálizmmával, mely nyovaillatót áraszt. A legszebb fejlődés is , a színészi öntudat érésének pillanataiban, érte ez a szerep a fiatal művésznőt, aki nemcsak beszélni, érezni és hallgatni tud, de amit kevesen tudnak: életté építeni szerepét és előre vetíteni azt a sorsot, amire az életben nincsenek előlegezett szavak, se instrukciók, ami az életben csak sejtés, a színpadon a megtanulhatatlan művészet. Törzs Jenőnek kettős szerep jutoz első résziben. Az élettől szikáran búcsúzó öreg Baradlay — ebben a megnyitó jelenetben Törzs nemcsak a darabot, de a regényt is intonálja. Később, mint Baradlay Jenő, finom pasztelljét adja annak a törékeny és mártírrá magasztosult fiatalembernek,, aki húszesztendős emlékeknek is szomorú álomképe maradt. Tallérosy Zebulon népszerű figuráját Gyárfás eleveníti meg a színpadon, a könnyen kínálkozó siker előkelő lemondásával, s a saját, személyes népszerűségénél, akkora hátraszorításával, ami sokkal több az önmegtagadásnál. T. Halmi Margit és Réthey mellett dicsérő, jelzők kíséretében kellene leírni még Várdoki, Körmendy és Ihász Aladár neveit és eilemnérés jár a színház két új tagjának: Jankovics Magdiának és Katics Eszternek is. Mind a ketten bizonyára tartós otthonra és sűrű foglalatosságra fognak találni a Magyar Színháznál. Kelte Pál (* Szervezkednek az iparművészek. A Magyar Iparművészek Testülete ma hélelőtt Menyhér Miklós elnöklete alatt tartotta közgyűlését. Bankhard Ágost terjesztette elő a választmányi jelentést a testület múilt évi működéséről és a magyar iparművészeknek a Munkaszövetség megalakítására vonatkozó kívánságáról. A Munkaszövetségnek az lenne a célja, hogy az iparművészeti termelést megszervezze és nemzeti irányban fejleszsze, az iparosokat rossz külföldi minták utánzásától megóvja és csökkentse a külföldi selejtes cikkek boltozatait A Munkaszövetség megalakításában szövetkezett az Iparművészek Testülete, az Iparművészeti Tárlatoktól és a Kéve művészegyesülettel. A testületnek élénk része volt a szövetség megalakításában és I: VILÁG 1918. május 31. 9 SZINHAZI MCIVÉ,tSZET