Világ, 1919. január (10. évfolyam, 1-27. szám)
1919-01-12 / 11. szám
Vasárnap főleg délen a Fekete-tenger mellett. Ezzel mintegy elhatárolja a bolseviki Oroszországot az egykori cári birodalomnak attól a részeitől, amelyek a bolsevikizmusról nem akarnak tudni. A csapatokkal szolid bázist teremtenek, mintegy menedéket és centrumot, ahol egyesülhet Oroszország „egészséges" ereje, amely előbb-utóbb- lépésről-lépésre haladva maga fogja legyűrni a bolseviki Oroszországot. Az entente tehát nem fog beavatkozni a kommunista Oroszország belső ügyeibe, de az egész országot egy nagy katonai kordonnal veszi körül. Ez a kordon védeni fogja elsősorban Lengyelországot és Romániát, ezt a két nacionalista s imperialista országok Végül a következő tanácsot adja a cikk az entente kormányainak: Ahhoz, hogy egy rezonábilis, programm végrehajtható legyen, elsősorban a legteljesebb összhang szükséges az egyesült kormányok között. Az arkció csak így lehet eredményes. Ennek az akciónak azonban nem szabad csupán egy pontról megindulnia, hanem az egész orosz határvidékről. Hogy az egyesült kormányok milyen mértékben egyeztek meg e kérdésben, ezt mi természetesen nem tudjuk megmondani. A cikk vége — amelyet szóról-szóra itt közlök — egy kis leleplezéssel szolgál. A fegyverszünet megkötése óta, ha belemélyed az ember a részletekbe, az az impressziója támad, hogy a szövetségesek jobbra5, balra is húznak. Pedig soha se volt olyan fontos a diplomáciai együttműködés, mint ebben az órában. Kívánatos lenne, hogy az orosz probléma, illetőleg ennek megoldása alkalom legyen ennek az együttműködésnek a megszilárdítására és bebizonyítására. A háborút megnyertük, de hogy biztost élvassunk a sokat szenvedett világnak egy jogokkal teli, szabad és biztos jövőt, szükséges, hogy a kormányok rendszeresítsék programmjukat s diszciplínát teremtsenek e programus végrehajtására. A katonai győzelem után az egész világ érdeke azt kívánja, hogy politikai győzelmet is arassunk. Ehhez azonban az kell, hogy mindenekelőtt saját magunk felett győzedelmeskedjünk . . Ezek a sorok egészen világosan beszélnek: a győző imperialisták már egymás ellen fordulnak. S. L. 44 Megkezdődött a párisi előzetes béketanácskozás Az entente miniszterei Párosban — Az angol közvélemény békét követel az orosz tanácsköztársasággal Az angol közvélemény korántsem egységes Lloyd George-ék politikája mögött, mely fenhéjázó gőggel zárkózik el a moszkvai orosz kormány közeledésétől és ennek békejavaslatára hadüzenettel felel. A „Statesman“ című angol folyóirat, mely a legelőkelőbb politikai szemlék közé tartozik, feltűnően éles cikkben foglalkozik a kormány békepolitikájával és az oroszországi kérdésekről ezeket írja: — Lenin felhatalmazta Litvinovot, hogy tárgyalásokat kezdjen az ententeal a norvég kormány közvetítése útján. Ez tény, melyet hivatalos helyről meg nem cáfoltak. Kormányunk egyáltalán nem méltatta sem a norvég kormány kísérő jegyzékét, sem az angol közvéleményt arra, hogy erről a fontos aktusról bennünket értesítsen. Jóllehet minden okunk megvan rá, hogy a bolseviki kormány kedvező feltételekkel kezelit, kormányunk feltétel nélkül kidobja az orosz követet. Úgy értesülünk, hogy a tanácsköztársaság a béke és az entente csapatok eltávolítása fejében hajlandó volna elismerni az orosz állam külföldi adósságait és ezek fedezetére átengedné zálogul azokat a bányákat és műveket, melyek korábban is a hitelezők vezetése alatt voltak. Tudja-e ezt a brit kormány? Vagy egyáltalán nem érdekli? Tájékozódott-e a mi kormányunk Oroszország mai, tényleges állapotai felől? És akarja-e, mielőbb tisztázni, milyen feltételekkel hajlandó békét kötni az orosz tanácsköztársasággal? Mint tudvalevő, a „Szoccsmán" a polgári liberális pártok véleményének tükre. Ez a nyilatkozat tehát fontos lépést jelent az angol és az orosz közvélemény megegyezése felé. Az entente miniszterek párisi konferenciája Lupano, január 11. (A Világ tudósítójának táviratiPárisi hírek szerint Orlando és Sonnino tegnap és ma hosszabb tanácskozást folytattak Wilsonnal. Orlando ma este Parisból Rómába utazik, ahonnan rövid tartózkodás után ismét összatér Parisba. Az entente-országok miniszterei előzetes tanácskozásukról kénytelenek voltak letenni, mert Lloyd George párisi útját elhalasztotta. De azért azt remélik hogy kellő időben megérkezik Lloyd George Parisba s így a tulajdonképpeni konferencia a megállapított időben, 13-án, hétfőn, megkezdheti munkáját. Benedek Károly, szövetséges államférfiak tanácskozása Párisban London, január 10. (Reuters) Bonar Law miniszter a kanadai, ausztráliai, délafrikai, újfundlandi miniszterelnökök és az ibikamiri malidzsa kíséretében szombaton reggel Parisba utaznak, hogy résztvegyenek a szövetséges hatalmak vezető államfős fiaival folytatandó előzetes tanácskozásokon. Páris, január 11. (Havas.) Lloyd George miniszterelnököt ma estére idevárják. Az ententeközi legfőbb haditanács vasárnap délután a külügyminisztériumban összeül. Páris, január 11. Orlando miniszterelnök, aki szombaton este akart visszautazni Olaszországba, újsághírek szerint huszonnégy órával meghosszabbítja párisi tartózkodását, hogy részt vehessen a szövetséges államférfiak vasárnapi tanácskozásán. A pápa nem küld követet a békekonferenciára Chiasso, január 11. (A Világ tudósítójának távirata.) Az Osservatore fromano ma alaptalannak jelenti ki ma hírt, hogy a p pápa Wilson támogatását kérte volna annak kieszközlésére, hogy a szentszék követe részt vehessen a békekonferencián. (B. K.) Jean Longuet az angol választásokról Svájc, január 11. (A Világ tudósítójától.) Jean Longuet, a francia kisebbségi szocialisták vezére rendkívül érdekes cikket irt a Le Populaire legutóbbi számában az angol választásokról. Cikkének bevezetésében hangsúlyozza, hogy az angol választások eredményéről nem lehet végleges következtetést vonni a tényleges erőviszonyokra A burzsoázia öröme korai, mert a koalíció győzelme nem jelenti meg a polgári pártok végleges győzelmét. A fronton leszavaztatták ugyan a katonaságot, de hogy ez a szavazás, hogy történt, azt nem tudjuk. Valószínű azonban, hogy a katonai fegyelem befolyásolhatta a katonák szavazását. Egészen más lesz a helyzet, ha minden katona hazatért. A problémákra az igazi választ a következő választás fogja megadni. (S. L) Forradalom Montenegróban Luggna, január 11. (A Világ tudósítójának távirata.) A római Corriera d'Italia szerint Montenegróban forradalom tört ki. A forradalom, amelynek célja a megszabadulás a szerb iga alól, az egész országra kiterjedt Skutaritól Podgoriczáig. (B. K.) Szerb félhivatalos tiltakozás Olaszország hódító hadjárata ellen Zegreb, január 11. A belgrádi Pravda írja: Népünk és államunk súlyos krízisen megy át. Olaszország naponta megsérti a londoni szerződést és a fegyverszüneti határozmányokat, ezredekkel és tüzérséggel vonul előre egy maroknyi katonánk ellen és visszavonulásra kényszeríti őket. Olaszország csapatokat küld Montenegróba is és ki akarja erőszakolni a gyűlölt és a trónfosztott Miklóst, nem Miklós kedvéért, hanem azért, hogy ő a Montenegrót Olaszország vazallusává tegye és hogy Valónál végleg biztosítsa. Azt mondják, hogy az olaszok egész Monasztirig akarnak menni, ha ugyan nem tovább. Nemcsak az Adria keleti partjaiói akarnak visszaszorítani és elzárni bennünket, amelynek nemzetileg, etnográfiáikig és gazdaságilag is urai vagyunk, hanem még az Aegei-tengertől is. De a görögök és a románok, akik barátaink, segíteni fognak, hogy megvédelmezzük a Balkánt, amelyen a törökök elűzése és Ausztria szétomlása után csak a balkáni népeknek szabad uralkodniok. Bámulatos azonban szövetséges nagyhatalmaink passzív magatartása. Öt munkás miniszter az angol kormányban Amsterdam, január 11. Az Allgemeen Handelsblad jelentése szerint az új angol kormánynak öt tagja munkáspárti: Barnes, aki a hadikabinet tárai nélküli minisztere, Roberts élelmiszerellenőr, Stephen Walsh, a bányamunkások képviselője, akit a Local Governement Board titkárává neveztek ki, Wardle, aki a munkásügyi minisztérium titkára lesz és Parker József. Gompers agitációs útra indul a bolsevizmus ellen Páris. január 11. (Havas.) Gompers és Russel Newyorkból Európába utazták és fel fogják keresni a szövetséges országokban az ipari és a munkásközpontokat, hogy a különféle árnyalatokhoz tartozó szocialistákat rávegyék Wilson tizennégy pontjának elfogadására és a bolsevizmus ellen irányuló harcra. Argentína csak a polgári Ausztriának ad gabonát Svájc, január 11. (A Világ tudósítójától) Az éhínségben sínylődő Németausztria azzal a kéréssel fordult a nagy gabonakészletekkel rendelkező Argentínához, hogy a nép éhségének enyhítésére nagyobb mennyiségű gabonát engedjen át. A forradalmi kormány most kapta meg dr. Perez Argentína bécsi követe útján a választ: „Argentína kormánya csak azon kifejezett feltétel mellett szállíthat Ausztriának gabonát, ha az orsztrák kormány az ország rendjét biztosítja. Bolseviki mozgalmak vagy kommunista szocialista törekvések legcsekélyebb megnyilatkozásánál az argentínai kormány azonnal megszünteti a szállítást." Az Avanti szellemesen jegyzi meg erre a válaszra: Ausztria most szabad ország, rendelkezhet önmagával, de ha eszébe jutna, hogy szocialista állammá legyen, úgy dr. Perez követ úr egyszerűen beszünteti a szállításokat: vagy polgári Ausztria, vagy éhező Ausztria. Most amikor a nemzetek társaságáról, az emberiség nagy családjáról, jogról, igazságról, tartós békéről mondanak mindenütt csillogó szavakat, a reakció elénk idézi a valóságot. Négyévi háború kínlódása után Középeurópa választhat immár a szabadság és az éhség között. A pénz, a haszon Argentínának nem elég! (S. L.) A német fegyverszüneti tárgyalások Frankfurt, január 11. A Frankfurter Zeitung jelenti Berlinből- Erzberger államtitkár a szükségessé vált új fegyverszüneti tárgyalásokra Trierbe utazott. Csehország igényei Bécs, január 11. Prágán és Hágán keresztül jelentik Pakisból megbízható forrásból. Massaryk elnöknek azt a tanácsot adták távirati útán január 1-én és 2-áig, hogy igyekezzék tárgyalás útján megállapodást létrehozni Németország, Morvaország és Szilézia között. Egyidejűleg közölték az elnökkel, hogy az ententenak semmi oka sincs rá, hogy a csehszlovákok igényeit ezen a területen is kielégítse. VILÁG 1919. január 12. 5 „Igazolhatom, hogy az ESPERANTO nyelvet minden használatra alkalmasnak találom Prof. Román Brandt, nyelvész, a moszkvai egyetem tanára.