Világ, 1919. december (10. évfolyam, 149-173. szám)

1919-12-02 / 149. szám

árak Magyarországba*: Égess árt* 330 korona, félévre l’­6 korom, negyedévre Só korosa, egy bőr* 30 korosa- A,VILAG® megjerewk W?ö kivételével mindennap. Egyes slass ára Budapesten, vidéken és Fals*' cd varokon 30 fillér-X. évfolyam VILÁG: Budapest, 1919 KEDD december 2. gijid­éatii. Sel­atteiteek íwv*j*aie-- * valo­­kwíílavataabs*, piadnier J„ GySd­­• Jí»*y- JwjIc* 4s 7s», Tenczez Oyals, Hegyi tejpe, teppeM Corati, Sdrmrz Jézsd, Merti Ant*J, Mosse Ru- Eckstein Bernit túri­- K­odilibac. Batsben : Haesessteio is Vogler, j't D*tkes SacSf. Jtucjelf Messe. Bern­a­bet Rudolf Kelbac, Betűs NW. rátér Cen­tim­én­tér u*. 149-ik szám Programmbeszéd "lisztért Választópolgárok, — tíz évvel e­z­­előtt esett az utolsó alkalma, hogy, önökkel szemtől­ szembe állva, elmondhassam: miért akarok az önök képviseletében a parlamentbe kerülni, mik azok az eszmények, amelyek politikai működésemben vezetnek, mik azok a tervek,­­ amelyek szerint ennek az ország­nak a boldogulását elképzelem. Tíz évvel ez­előtt persze az éni hallgatóságom más volt. Hi­szen méltóztatnak tudni, hogy azóta megcsi­náltuk a végzetes „sötétbe ugrást" (— amelyet én ugyan mindenkor helytelenítettem —­), az önök száma ezzel az ötszörösére fokozódott (— ami nagyon leszállítja az új parlament ní­vóját —), önök között etvett százaléknál több a nőválasztó (— ami a választások komolyságát­­veszélyezteti —), önök között túl sok a föld­­nélküli k alföldi zselléremhez­­— aminél sok­kalta kisebb veszedelem lenne, ha a nemzeti­ségi tömegek kompakt egységekben kerülnének be a magyar parlamentbe —s önök­, között fiatal katonák is vannak,­­­akiknek egyet­len élettapasztalat csak az, hogy a ha­lállal naponta jó egynéhányszor farkasszemet néztek). Méltóztatnak arra is emlékezni, hogy tíz évvel ezelőtt sokkalta ■ vígabban folyt le ez az ünnepélyes választási aktus. A közért a „politikai meggyőzés”­ eszközeiben még­­ nem volt annyira finnyás és válogatós, mint ma, hiszen bizonyára emlékeznek ama bizonyos sóügyre .­­ . Tagadhatatlanul bizonyos fájó emlékezéssel gondolunk a tollak,­a zászlók, a pörköltek és a hordók ama jókedvű zeneboná­sára, ammelylyel k­esső ellentétben áll a szürke tompaságban lejátszódó mostani választás. A nemzeti munka és egyéb ínycsiklandó jelszavak vezérlőténye melett főként három munka elvégzésére vállalkoztunk, amiről ma önöknek be szeretnék­ számolni, hogy e be­számolóm alapján továbbra is kérjem az önök megtisztelő bizalmát. Most utólag egyben saj­nálatomat is ki kell fejeznem, hogy tíz év óta ISjSS&SSÍSiSSmSSSSSSaiSSíB5SSS?SSiSiiiSSSiSSm nem volt alkalmam képviselői tevékenységem­ről önöknek beszámolnom, pedig, nézetüket és véleményüket magatartásomról és követendő­­ politikámról kikérnem, de tíz év óta igazán nem adódott semmi oly­an fontosabb kérdés,­ ami indokolttá tette volna, hogy a nép véleményét megkérdezzük s így bizonyára nem fogják a kis mulasztásomat hátrányomra felróni. Am­int bizonyára méltóztatnak emlékezni, az első feladat,­­ amelynek elvégzésére vállal­koztunk, az­­úgynevezett parlamenti reform volt. Vajjon­ ki merné tagadásba venni, hogy, e munkánkéita legnagyobb alapossággal vé­geztük el. Ifiírtatartó, fütyülő, törvénykönyv, söfctámla, zsebkendő s a polgári életnek ezett más ,aprócsépfilítostölgyja mind méltó rekvi­­zituma lett ennek a harcnak. Ekkor merült fel közéletünkben először a terror szó. Az el­lenvéleményeket, amelyek holmi magyar ve­zényszóról,­­vagy legalább is magyar ezred­­nyelvről, közös címerről, valamilyen­ magyar zászlóról, meg holmi önálló bankokról és kü­lönböző népjogokról meséltek, egyszerűen le­­terrorizáltuk. Aki megrikkant,­­ám­ — eny­hébb esetben — kivezettettük a parlamentből, súlyosabb esetben rendőrrel s utóbb palota­­örökkel megkardlapoltattuk s azonfelül men­telmi bizottságunk utján szimpiteller, kirekesz­tettük a tanácskozásokból. A parlamentariz­mus terén ez a — hogy úgy mondjam — for­radalmi újítás még egy évtized raula­ is ki­mutatta áldásos hatásait a magyar közéletre. Szerenctér­e szocialisták egyáltalán nem­ voltak ebben a parlamentben s igy a politikai leté­fért népi tanulhatták el mitőlünk. A második feladat, amelynek elvégzésére vállalkoztunk, a választójogi kérdés megol­dása volt. Ez a feladat kissé körülményesebb eljárást­ igényelt. Hogy úgy­ mondjam: lépésről­­lépésre adtuk fel csupán a teret s előbb a tömegekkel szembeszegezett géppuskák útján, majd pedig parlamenti bizottságok köntör­­falazó munikájával iparkodtunk ezt a kérdést elgáncsolni. Bizonyos fokig a szibihák köny­veinek ismert játékát játszottuk ebben az ügy­­ben, de ez az óvatosság felette indokolt volt, mert Európa ^^pianka államai ugyan nagy­jából óráf írand- *ÉMjt'S^tálJ^(ig(pf«*-álasztot fognak az alapján állottak, de a mik nézve sokkal mérvadóbb Poroszország, Oroszország és Románia még nem tért rá erre a rendszerre s így — ha nem­ ajtók­unk forradalmat szítani — nem volt szabad a je ryvoluopl-vté ajtót nyitnunk. Mert a fáradalmakat a jóvalevőkig sohasem, a haladás útjának, az eltorlaszolása, hanem füvideá­kor csoportalodó törekvések­kel szemben való forvatlan engedékenység robbantja ki. (Egyébként pedig haladás nincs is; ez csak holmi hóbortos természettudósok­nak­­és szociológusoknak a lelkeket mérgező találmánya.) A harmadik hidrafej, amelylyel szentbe kellett szállanunk, a szociális kérdés volt. Ez­zel igen egyszerűen végeztünk. Az utolsó vá­lasztásnál tudvalevőleg az ipari és a mezőgaz­dasági munkásságnak, szóval az u. n. prole­tariátusnak egyetlen képviselője sem került a parlamentbe s így­ sikerült arról meggyőződést szereznünk, hogy ilyen társadalmi réteg ná­lunk nincs is. Miután pedig már Könyves Kál­mán királyunk megírta, hogy: de strigis, quae non sunt, nulla mente fiat, —ennél­fogva ezt a kérdést nem is hoztuk szőnyegre, hanem egyszerűen „közigazgatási úton“ intéz­tük azt el. Utóbb ugyan kitudódott, hogy ilyen bérmunkás-rétegek vannak ugyan az or­szágban, sőt hogy azok száma meghaladta a többi társadalmi rétegét, ámde legalább azt elértük, hogy e rétegek nem viselik az utóbbi tíz évben történtekért a parlamenti felelőssé­get (ami tudvalevőleg amúgy is inkább csak olyan fölös cafrang). Ezekben voltam bátor tízévi parlamentá­ris munkásságomról, amelyet az önök kép­viseletében folytathattam, beszámolni. Ez idő közben ugyan történtek még m­ás dolgok is, pl. hogy végigszavaltam és végigszavaztam valami u. n. világháborút, de az ilyen apró­ Szigligeti Edéről Ma, mikor az éj*r csak. úgy ontja a tragikus formákat és m­iko^'rriiudnvá.iak­ mellünkön érezőik a Végzet, térdes^braását, jóleső ellágyulással emlé­kezünk mejjp^zigligeti Edéről, az élet­­csacska és tam­es igyélleteinek bravúros féhúrcépeletéről, kinek sm­­inorobb becsvágya volt treintől­ szembe találkozni a tragikud­mal és olyan tragédiát bokál ki belőle annit még a szigorú Gyulai Pál is megdicsérhetett volna. Hasztalan volt azonban itt a­ legjobb igy­ekezet is. A kor, melyben Szigligeti élt, nem nyújtott, mint Erzsébet királynő Angol országa, • Shakespeare-nek modelleket, kik egyéniségük, akaratuk vagy szente­­délyük fokozásában és imádatában el tudtak volnsi menni a végzettel, '* megállapodott­­ világrenddel való dacolásig. A polgári társadalom­­ és a­ nagyvá­rosi élet kialakulása, m­ely Szigligetinek több mint negyvenéves drámaírói pályáján tükrözésre kínálko­zott, éppen a legkülönbözőbb elvér­ílések, foglalko­zási körök és életfelfogások megalkuvását igényli elsősorban s amíg a vígjátékirónok.témát- ..láma-után­­szolgáltat, a ..tragédia' szótnok­i Szt­rnír iste­nasszonyát egészes­ közömbösen hagyja. És­ "nemcsak a kor, melyben élt,­­de magának Szign­a étmék lelki össze­tétele is majdnem teljesen érzék,e­tten­dott­a--mély­ségesen drámai iránt. Mégis, hogy ennek a teljesen harmonikus életnek meglegyen.A maga belső harca, önmagával való keserű elégedetlensége­ ,a kor di­vatja­- a Shakespeare-bámulat és­­kritilmusainak foly­tonos ösztöklése, makacs ideálul-, tűzették­ vele maga elé a magyar tragédia megterem­tését. Bélai Pát-bán, Vosertó­ban, a Világ ura­ban éls ».• Trónkereső-ben nem is járt már messze ettől. Amit az elgondolás a jellemek tragikus összetételében^és, jó sorsterem­­tette helyzetek ’ bonyolulatában'* csak elérni képes, amit a színpad ismerete tablók összeállhatában csak sugalni tud és ami tetszetősen a ni­elvisem­etet a drá­mai párbeszédekben csak felsorakoztathat, mindaz megtalálható Szigligeti jobb szomorujátékaiban­anélkü­l azonban, hogy saját lelki­­problémájaként át tudta volna érezni egyetlen hősének is válságát. Lám," Kálón­g, jóvá­ előtte,* ismeretlenül és csak alig egypár évet töltve a' színház körül, megírta: Bank bán­iát s e­zzel egy­ csapásra feljutott artip­h­ippgyár latra, hová az igaz­i ihlet hiánya miatt'Szigligetinek nem lehetett­­elérkeznie- De Katona nem volt' Ka­tona, hanem tudott Barik lenni, tudott a­ magyar­ság lenni, azaz fájó,, , öntéssébe marcangoló,­ gyö­nyörű akarat, lehetetlenségek felé lobbanó férfi­ül­ itat, nagyokat­ merő és nagyokat zuhanó, türpen érccé for­rt és mosolytól ellágyuló. Szig­yelin so­hase remegett át az örvények szélén járó szenvedé­­lyesek kínja és kérje, sohase volt más, mint ami volt és sóhajé lett azzá, amivé lenni akart. Ami hinne lekötő és emlékezésre hi.'­ó, az nemzeti éle­tünknek egy verőfényes,'h­arraótikusan fejlődő' kor­szaka, melynek felületét senki nála játszibban, ked­­vesebben és' maradandóbban nem­­ örökilé meg. A Nemzeti Színház hős­ korszaka, az első Jelkes.­utca. házak, melyek atagyar szerzőnek tapsoltak- vándor­­színészek bohémkődö­ttyöm­ora,­ majd győzics. bebir­. k­ vriisa ,‘a’ mégbéesett Pályák közé, a felserdülő pesti élet kávéházainak, je­llegzetes figuráinak színpadra vitele.' znifrdéz a dééijs múlt: nem­sak, hogy össze­­fü­ggésben van Vele. dg. majdnem ő maga. Szigligeti. ISSI-ben jött fel Pestre és Szathmárif .József­nek libják. Apja­ alatt küldte ide, hogy jogi lányf­­an­ ingett tovább • Kaj-fass­i. Egy. szinlap azonban ,és Ve feszületet hajlamú. Tart.ként , elöntött sorsa felett­, alkalommal. • mint­­maga írja naplójában,­­ augusztus P­ikén, egy­­sí.inilap h­ivta magára, figyel­mét. ..Szabad kirilyi mrniés Buda fővárosa szinhá­­z 'jában. Nemzeti Játékiszin. Szombaton,­ Augusztus P­ikén 1831. Az Ő.«mj^.Siomortí,jifiék -i félönás­­ bán. Grillporzrr m­ünká.fs. Magyarra' tette Varsa 7 Istvánt'. A szereplőt között vöttük Bartháni. 3íe­­■ ppe­rf* és Edócsi. M­. tejsz,odbstott le a .szaróoy.z-jsi s morédén fiatalember lelkében ez előaxjdás alak­v . Hiszen már, mint gyerek folyton szinházasdit ját­­szott. És most szeme előtt ,folyt te­m komoly, t­un­déri játék. .Jövendő hírének, a benne rejlő Szigfiaeli dicsőségének előérzése nem remegett át rajta, mi­kor önmagát pédtadon figyelte az­ előadást?­­ Abban az időben még színháza sem volt Pestnek. Polgáraink jórészt ném­etek voltak és főóráink a párisi opera frakkos bámászait szaporították. A végzetes hatás, mit e darab előadása rá tett, nem volt-e vájjon öntudatalatti megérzése a három év múlva meg-­­nyiló nemzeti színháznak, az­ ő százat meghaladó eredeti darabjának, melylvel több mint negyvenéves írói pályája a szájpadot gazdagította? Mindez benne volt már bizonyára, mint a lepecsételt­ papírtekercs, melyet feltörni és kivöngyölíteni csak az időnek van sorsa. Másnap­­jelentkezett a színház igazgatójánál és tíz nap múlva saját nevét is­ olvashatta a színla­­pott a szereplők között. Még ugyanazon évben írta első darabját is, a Megjátszott csetek-et, pjelvivel az öreg Döbrenteghez ment fel. Döbrenteyn­ek , tetszett a darab és szeretett, volna segíteni ‘is, a fiatal írón­, de magyar darabra nem volt rendelkezésre álló alap. Baj, baj —­ mondta az öreg­— nem tudom, ’fogy­yegitsü­nk rajt’. No de majd gondolunk van 'ami okosat!" Néhány nap múlva aztán hivatta öz­ igligéfíl*és leszámolt elé ragyogó arccal 30 tor­on­­jjal­ t, tréfab­élsüst húszasban. Az ifjú írónak elállt 'szemé­sztjá az' óriási honorárium láttára. Döbren­­tey kezét dörzsölve örömében, szólt neki:­ „Ugy­e, hogy mégis csak si­kerül'? Rászedtük a németet, hogy bevehessük a számadásba, azt irják be, bóőjf­­a Megjátszott cselek németből van fordítva. ' Szigligetit működése első éveiben,ds jellemzi már fáradhatatlan tevékenysége. '.. történelmi drá­­mára...véti m­­agát és­ Vörösmarty még Bajza hatása alatt, kik 'w.rfrancia romantikus drámát helyezik 3B». érdeklődés. előterébe, egyremásra irj» a borz'almas ~és bonyod'­lm­as szövésű tragédiákait'r­A dráma belső 'törvényektől- elég halvány fogalma sincs­;sőt­­a szin*­padot is, bár már évek óta rajta dolgozik, nem sa­ját­­tapasztalatai révén használja ki a hatás eléré­sére,­­han­em­ idegen mintákból, készen veszi át a

Next