Világ, 1920. július (11. évfolyam, 155-180. szám)

1920-07-03 / 157. szám

2 1920. július 3. VILÁG A szociáldemokraták képviselői: Dr. Renner, külügyi hivatal, Dr. Deutsch, hadügyi államhivatal, Hanusch a szociális ügyek államhivatala Glöckl, közoktatásügyi alállamtitkár. Ezenkívül a kormányban részt fog venni két hi­vatalnok-államtitkár, dr. Reisch és dr. Löwenfeld-Russ. A nagynémet egyesülés részéről az igazságügyi és köz­lekedésügyi államhivatalok vezetése jön tekintetbe. A A közlekedésügy élére dr. Banhans miniszter, az igaz­ságügy élére pedig Pieta tartományi törvényszéki el­nök kerül. " ... VILÁG Július elsejével új előfizetést nyitottunk a „Vi- lág‘­-ra. Kérjük olvasó­iaikat, akiknek előfizetése júvius végén lejárt, sziveskürjenek az előfizetést mielőbb meg­újítani, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük meg. És ráég egy kérés­e volna a „Világ“-nak olvasóihoz: kéri őket arra,hogy ismerőseik körében szerezzenek új olvasókat számunkra. A „Világ" nem pártprogrammot és nem pártpolitikát hirdet, hanem csak egy programm­­pontja és egy politikai törekvése van: Magyarország gyógyulása és megerősödése, a sors csapásaitól sújtott, ezer sebtől véres magyar nép jobb és szebb jövőjének ki­építése, a produktív munka feltételeinek helyreállítása, a magyar földön végzett gazdasági és szellemi munka beillesztése az európai népek nagy munkaközösségébe, mert hitünk szerint az elszigetelődés végzetesen meg­bénítaná a Magyarország újjászületéséhez szükséges energiákat. Paul osztrák államtitkár meghalt­ ­A Világ bécsi tudósítójától,­­ Paul Lajos közleke­désügyi államtitkár vérhasban meghalt. Paul Belgrád­­ban betegedett meg, ahol az osztrák kormány nevében Ausztria számára nagyobb élelmiszerszállításokat esz­közölt ki.­­Paul négy esztendeje tagja az osztrák kormányo­­­nak és így ő képviselte a kontinuitást a Habsburg­­császárság és az osztrák köztársasági kormány között. A Déli vasútnak volt egyik igazgatója Paul és itt a délivasuti alkalmazottak élelmezésének mintaszerű meg­szervezésével vonta magára a fgyelmet. Ezért kapta meg a közélelmezési tárcát Clam-Martinitz, Seidler, majd pedig Renner kormányában. A legnehezebb na­pokban nyugodott Paul vállán Ausztria élelmezésének gondja, hiszen a háború vége felé Bécs közélelmezési válsága hétről-hétre a legsúlyosabb krízissel küzdött. Paul kétségbeesett energiával mentette meg jóformán minden huszonnégy órában Bécset, az éhenhalástól és mikor Magyarország az Esterházy-korm­ány könnyelmű termésrendelete következtében nem tudott segíteni Bé­­csen. IV. Királynak személyes közbenjárásával Paul a német hadsereg számára félretett német készletek­ből szerzett Bécs számára lisztet, majd pedig Land­­wehr tábornokkal egyszerűen lefoglalta a Bécsen át Németországba irányított román liszttranszportot és utólag értesítette csupán a német kormányt erről a kölcsönről. Renner kormányában utóbb a közlekedés­­ügyi tárcával cserélte fel a közélelmezésit Paul és ki­vételes energiát itt is érvényesíteni tudta. Az enteáte csak gazdasági összekötte­tésbe lép Oroszországgal A Daily Herald jelenti: Loyd George hivatalosan í­­gy informálta Krassint, Oroszország képviselőjét, hogy Angolország szövetségeseivel egyetértően kénytelen el­utasítani a Szovjetoroszországgal való politikai össze­köttetést. Krassin ezt a határozatot nyomban közölte kormányával Moszkvában. Az­ alsóházban Bonar Law azt közölte, hogy Kras­­h'k­ Moszkvába fog menni s ott a szovjet kormány elé terjeszti azokat a feltételeket, amelyektől az Oroszor­szággal való gazdasági érintkezés megkezdése függ és átveszi a szovjet kormány válaszát. Tizennégy elnökjelölt a demokraták pártkongresszusán Washington, július 2. A demokrata párt san-fran-­­­eiskói kontentje tegnapi ülésén elfogadta a választási programmot. Valószínűleg tizennégy jelölt fog versen­geni az Egyesült Államok elnökségéért. A jelöltek több­sége előreláthatóan politikájának fősúlyát erre a há­rom tárgyra fogja vetni: a békeszerződésre, az íror­szági helyzetre és az­­ alkoholtilalomra. A palesztinai kormányzó Jeruzsálemben Kairóból jelentik: Sir Herbart Sámuel palesztinai kormányzó megérkezett Jeruzsálembe. A jó rendőrségi szolgálatnak köszönhető, hogy a lakosság részéről nem került sor a tüntetésre.. A főváros 60 millió koronát követel az államtól A főváros, mióta kevesebb a bevétele, mint a kiadása, elhatározta, hogy minden eszközzel behajtja a kinn­­levőségeit, így a napokban ismételt feliratban arra kérte a kormányt, hogy fizesse meg azt a körülbelül 60 millió koronát kitevő adósságát, amelylyel még a háború idejéből tartozik az állam a fővárosnak. Ennek a 60 millió koronás adósságnak nagyobb része olyan, amelyet a­ főváros katonai célokra fizetett az állam helyett. Ilyenek a katonai beszállásolási költségek, ka­tonai fertőtlenítés, katonák elhelyezésére átalakított iskolák visszaalakítása és kitatarozása. Ezenkívül az állam húszmillió koronával tartozik a fővárosnak, ame­­lyet a főváros 1918-ban készpénzben­ adott kölcsön az államnak. Húszszorosra emelkedtek (A Világ berlini tudósítójától.) Fahrenbach kancel­lár programmjártak megyát­tása során szót emelt dr. Wirth pénzügyminiszter­ és beszédével megdöbbentette a birodalmi gyűlés Hirn­den pártját. Exzberger, mint pénzügyminiszter az 1919. költségvetési év derekén ha­­­jonnyolcra milliérd kiadásról beszélt. Wirth szerint az elmúlt költségvetési év kiadásai 74,5 milliárdot tesz­nek ki.­­ Mivel a német birodalom kiadásai a háború előtt nem érték el a teljes négymilliárdot, Wirth ada­taiból­ az tűnik ki, hogy az államháztartás kiadásai a háború következménye gyanánt húszszorosukra emel­­kedtek és nem kétséges az sem, hogy az emelkedés tem­pója nemm egyhamar fog meglassulni. Valószínű tehát­, hogy a pénzügyminiszter néhány hónap múlva har­mincszorosra emelkedett állami kiadásokról beszélhet majd. Anglia állami kiadásai Chamberlain költségve­tése szerint a legutóbbi békeév kiadásainak hétszere­sére emelkedtek, a francia állami kiadások pedig tizen­egyszeresükre, tehát a vezetést a nagyhatalmak között Németország vette át. És Németország helyzete azért is súlyosabb, mint az entente-hai álmoké, mert Angliá­ban és Franciaországban már csökkenni kezdenek a ki­adások, Németországban pedig még emelkednek­ a német állami kiadások A kiadások közül tizenhétmillárd márka esik a békeszerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésére, hiszen a német állam a gyáraknak és a kereskedelmi vállalatoknak kénytelen megtéríteni a Franciaország és Belgium számára szállított gépek és áruk értékét- Az entente-nak átadott kereskedelmi hajókért és kül­földi német vállalatokért még csak most kezdte meg a tulajdonosok kártalanítását Németország és ez a­ milliárdoknak újabb súlyos sorával fogja megterhelni a német költségvetést. A háborús adósság kamatterhe és a háborús nyugdíjak folyósítása 24,5 milliárdot je­­lent a költségvetés kiadási oldalán, a vasútaknak és az egyéb állami üzemeinek deficitje 16—16 milliárdot tesz ki. A gazdasági újjáépítés és a hadsereg leszere­­lése tizenhatmilliárd kiadást jelent és a leszerelési ille­tékek még­ továbbra is súlyos terhet fognak róni az állampénztárra, mert a végkielégítéseknek még olyan­ bőséges megszabása is kisebb kiadást jelent, mint egy­, esetleges újabb ellenforradalom, már­pedig a bizony­talan exisztenciájú elbocsájtott tisztek és altisztek az ellenforradalom, karjaiba vetik magukat,, az összes né­met pártok nézete szerint, ha a végkielégítés nem elég­ nagy arra, hogy átsegítse, az elbocsájtottakat az új el­helyezkedés nehézségein. 7 . Stromfeld ezredes a hadbíróság előtt A vörös hadsereg­ vezérkari főnökének bűnpöre A budapesti hadosztálybíróság ma délelőtt 9 órakor folytatta Stromfeld ezredesnek, a vörös hadsereg volt ve­zérkari főnöke bünperének tárgyalását. Zamaróczy Zsig­­motyd dr. hadbíró kérdéseire Stromfeld beszámolt arról, hogyan kényszerített­ék a szovjet-házban a­ vezérkari tisztség­vállalásba. — Ejnek idején hoztak fel Győrből — valah­a Strom­feld - és a Hungária-szállóba, a szovjet­ házba vittek, ahol előbb Steinböck százados közölte velem, hogy a ti­szántúli hadsereg vezetésére szemeltek ki. Előtte és Szántó hadügyi népbiztos előtt is kijelentettem, hogy nem vállalom a hadseregparancsnokságot. Szántó erre azzal fenyegetett meg, hogy akkor más eszközök állanak ren­delkezésére. Reggelig gondolkozási időt adtak, felvezet­tek egy harmadik emeleti szobába, ahol négy terrorfiú őrizete alá helyeztek. Reggel bejelentették, hogy Kun Béla akar velem beszélni. Féltizenegy órakor megfelelő őrizet mellett vezettek Kun Béla szobájába. Itt talál­koztam életemben először Landlerrel. Kun kért, vállal­jam el a parancsnokságot. Nem vállalhatom, feleltem. Erre Kun azt mondotta, hogy ha nem vállalom, akkor kényszeríteni fogja az egész tisztikart a Vörös hadseregbe való belépésre. Miért, kérdeztem erre. Mert felborult min­den, válaszolta Kun. Tehát elrendelem az átvételt. Ret­tenetes lelkiállapotban voltam, egy egész éjszakai töp­rengés után, amikor folyton a járt az eszemben, mi történik, ha nem vállalom a megbízatást. Engem eltesz­nek láb alól, de ez nem a legnagyobb baj, de megölhetik az egész tisztikart is, amint ezt az orosz példa mutatta. Ha én nem vállalom a hadseregparancsnokságot, akkor elvállalja más, aki természetesen más célok szolgálatá­ban fog állani, mint én. Az én célom az volt, hogy az or­szágot megmentsem az anarchiától, a terrort lehetőleg enyhítsem és az életet normális vágányokra tereljem. Végül azt gondoltam, hogy mikor külellenség van az or­szágban, akkor ezt visszaverni mindenkinek kötelessége. Kun Béla kijelentette, hogy tudja, hogy én velük nem értek egészen egyet, de mégis követeli, hogy vegyem át a hadsereg parancsnokságát. Azt is mondta, hogy állásom egyáltalában nem lesz politikai jellegű, mert Böhm lesz a hadseregfőparancsnok és én csak vezérkari főnök leszek mellette, így tehát semmi másra, mint a hadmű­veletekre nem lesz gondom. Erre én elvállaltam a megbí­zatást. Ekkor Kun Béla kiadta az utasítást, hogy jelent­kezzem a hadügyi népbiztosnál, de még mindig nem vol­tam szabad, ezt bizonyítja az is, hogy a négy terrorista még akkor is őrzött, amikor, már a vörös hadsereg vezér­kari főnöke voltam. Zamaróczy hadbírónak arra a kérdésére, életveszélyes fenyegetést alkalmaztak-e vele szemben, azt válaszolta Stromfeld, hogy nem. A szociáldemokraták — felelte egy további kérdésre­— nem védhették volna meg, mert akkor már semmi befolyásuk nem volt az ügyekre, ő egyébként minden úton-módon ki akart térni a hadsereg vezetése elől, hivatkozott betegségére is, de minden pró­bálkozása meddő maradt. Ami azt a vádat illeti, hogy az exponált állás elfogadásával biztosította és előmozdította a bellázadást, meghosszabbította a proletárdiktatúra életét, arról nincs tudomása. Tudatosan ezt nem tette. A minisztériumok hivatalnokainak 90 százaléka is bű­nös­, ha ő bűnös ebben a vádban, és bellázadást követett el akkor mindenki, minden városi és állami tisztviselő, aki egy tollvonást is tett a proletárdiktatúra alatt. A hadihelyzetet illetőig vállalja a tejes fele­sséget. Fe­gyelmezett hadsereget szervezett, amivel nem erősítette, de gyengítette a sou­zadást. Katonái nem osztályok, ha­nem­ a külellenség ellen harcoltak. — Nagyon sok tiszt szökött meg, az ön felesége bécsi, miért nem szökött hozzá — kérdezte ezután Stromfeld­től a hadbíró. — Én Győrben laktam, — felelte Stromfeld — ott volt lakásom, ott volt élelmiszerem. Öcsém két gyerme­két is neveltem. Miért hagytam volna el tehát az orszá­got? Az országban akartam maradni, saját országomban. Itt akartam maradni, miért mentem volna el az ország­ból ? Milliók itt maradtak, miért ne maradtam volna itt én is? Győrben akartam magamnak kis állást szerezni és, nyugdíjamat is ettől az országtól kaptam. Különben útlevelet sem tudott volna szerezni, útlevél nélkül pedig nem mozdulhatott, mert éberen figyelték min­den lépését. Mikor a vezérkari főnökséget vállalta, csak katona volt, csak azt látta, hogy az ellenséget az ország területéről ki kell vernie. Véleménye szerint a legnagyobb ellenség mindig az idegen hadsereg, mely betör az országba. Bi­­zonyítja ezt a román megszállás is. Június 20-án, amikor megkapta az idézést, azérti akart elmenekülni az országból, mert hetek óta figyel­­meztették,­ hogy el akarják tenni láb alól. x x X xxxxxxxxxxxxxxxxs! xx­xxxxxxxxxxxxxxsj xxxxxxxxxxxxxx xxa X XXXXXXX X X X X X | x xxxxxxxxxxxxi X XXX XXXXXXXXX X XX X A vezető hadbírónak arra a kérdésére, kik voltak, akik figyelmeztették, Stromfeld azzal felel, hogy inkább vállalja, hogy bűne tudatában akarta elhagyni az orszá­­got, minthogy elárulja azok nevét. Kijelentette ezután Ráta tábornok kérdésére, hegyi csak március végén tudta meg, hogy Kun Béla feladta a területi integritást, ami belőle is elkeseredést váltott ki. Utal a francia forradalom történetére és kijelenti, hogy­ a 48-iki szabadságharc is az Internacionálé jegyében in­­dult meg és később mégis legszentebb nemzeti ideálunkká vált. A Vértes őrnagy hadbíró által elrendelt 10 perces szünet után Stromfeld a hadseregnek a világháború alal való felbomlásáról szól. Ez a felbomlás november­ 20-a be volt fejezve, december közepén tehát a szociáldem­krata pártnak nem lehetett célja a hadsereg sz­étva­lasztása. A szociáldemokrata párt programmja abban­­ időben, amikor a tiszti szakszervezetek megalakultak,­ nem állott ellentétben a nacionalizmussal, hiszen ugyan­azt követelték,­­amit Apponyi Neuigy-ben, vagyis, hogy csak népszavazással lehet az ország határai fölött dön­­­eni. A tanácskozmány hatalma nem a vörös hadseregen, hanem a terrorcsapatokon nyugodott. Mindent megtet­tem, hogy a terrorcsapatokat leszereljem. Cserni-féle térr­­őrcsapatot is a frontra küldte. Az ellenség előtt ez a terrorcsapat nagyon gyáván viselkedett, az első ágyúlö­­vésre megfutamodott. A hatodik hadosztály elvette en­nek a szétzüllött terrorcsapatnak egész felszerelését, úgy, hogy semmi felszerelése nem maradván, ez a terrorcsa­pat teljesen szétomllott. Tudtam, hogy bármelyik perek­ben eltehetnek engem láb alól, azonban akár ott ejtent volna el, akár itt a becsület mezején esem el. Bizonyosan tudtam, hogy a proletárdiktatúra nem állhat meg Azt­ is biztosra vettem hogy a rendelkezésemre álló török hadsereg a proletárdiktatúra bukása idején a hazát­ fogja szolgálni. A tanúvallomások Ezután a tanuk kiharatása következett. A hadbí­róság először Dormándy Henrik tábornokot, a kerületi parancsnok helyettesét, hallgatta ki tanúképpen. Dort­mándy vallomásában elmondja, hogy 1918 december kö­zepén, amikor Böhm államtitkár volt, egy miniszterta­­nácsi határozat alapján a 35 év óta szolgáló tábornok­­okat és ezredeseket nyugdíjazták. Stromfeld megjelent­ nála közlegényi egyenruhában, mindenféle disztinkció­ nélkül és kijelentette, hogy ő a Dunántúlon kántor taní­tói állást kapott, majd revolvert vett elő és kijelentette, hogy Pogánynyal és Böhmmel le fog számolni. Két-há­­rom nap múlva a Ludovika­ Akadémia egy tisztekből és legénységből álló küldöttsége jelent meg Bohumét és arra kérte, hogy Stromfeldet tartsák meg. Néhány nap, múlva ezt a kérésüket írásban is megismételték. Miután Böhm lett a hadügyminiszter, Stromfeldet behívták a hadügyminisztériumba és mintegy államtitkári állást ka­pott. Ezt valószínűen azért kapta, mert belépett a szo­ciáldemokrata pártba. Dormándy tábornok vallomásában végül elmondotta, hogy már március havában megfigye­lés alá helyezték, azonban azt nem tudja bizonyosan, hogy ez Böhm, avagy Stromfeld rendelkezésére történt-e. Stromfeld ezredes az elnök kérdésére, a tanúvallo­másra reflektálva kijelenti, hogy a Dormándy tábornok megfigyeléséről nem tudott. Eléggé hangsúlyozza, hogy­ a szociáldemokrata pártnak nem volt tagja, csupán 9 tiszti szakszervezetnek. A következő tanú, Schay Viktor alezredes tanúval­lomásába elmondja, hogy Stromfeld működéséről, mint a legbajtársiasabbról hallott mindig, aki a tisztikar érde­keit tartotta szem előtt. Úgy hallotta, hogy Stromfeld is részt vett az ellenforradalmi mozgalomban. Végül ki­hallgatták tanúként Lchrantz Ödön alezredest, aki tanú­vallomásában elmondotta, hogy egy alkalommal Lemben­kovíts századossal együtt felkeresték Stromfeldet. Lom­­berkovits Stromfeld elé terjesztette az ellenforradalom tervezetét, amire Stromfeld kijelentette, hogy az ellen­forradalmat még korainak, tartja. A tárgyalást holnap reggel 9 órakor folytatják. Szombat

Next