Világ, 1920. július (11. évfolyam, 155-180. szám)
1920-07-03 / 157. szám
2 1920. július 3. VILÁG A szociáldemokraták képviselői: Dr. Renner, külügyi hivatal, Dr. Deutsch, hadügyi államhivatal, Hanusch a szociális ügyek államhivatala Glöckl, közoktatásügyi alállamtitkár. Ezenkívül a kormányban részt fog venni két hivatalnok-államtitkár, dr. Reisch és dr. Löwenfeld-Russ. A nagynémet egyesülés részéről az igazságügyi és közlekedésügyi államhivatalok vezetése jön tekintetbe. A A közlekedésügy élére dr. Banhans miniszter, az igazságügy élére pedig Pieta tartományi törvényszéki elnök kerül. " ... VILÁG Július elsejével új előfizetést nyitottunk a „Vi- lág‘-ra. Kérjük olvasóiaikat, akiknek előfizetése júvius végén lejárt, sziveskürjenek az előfizetést mielőbb megújítani, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük meg. És ráég egy kérése volna a „Világ“-nak olvasóihoz: kéri őket arra,hogy ismerőseik körében szerezzenek új olvasókat számunkra. A „Világ" nem pártprogrammot és nem pártpolitikát hirdet, hanem csak egy programmpontja és egy politikai törekvése van: Magyarország gyógyulása és megerősödése, a sors csapásaitól sújtott, ezer sebtől véres magyar nép jobb és szebb jövőjének kiépítése, a produktív munka feltételeinek helyreállítása, a magyar földön végzett gazdasági és szellemi munka beillesztése az európai népek nagy munkaközösségébe, mert hitünk szerint az elszigetelődés végzetesen megbénítaná a Magyarország újjászületéséhez szükséges energiákat. Paul osztrák államtitkár meghalt A Világ bécsi tudósítójától, Paul Lajos közlekedésügyi államtitkár vérhasban meghalt. Paul Belgrádban betegedett meg, ahol az osztrák kormány nevében Ausztria számára nagyobb élelmiszerszállításokat eszközölt ki.Paul négy esztendeje tagja az osztrák kormányonak és így ő képviselte a kontinuitást a Habsburgcsászárság és az osztrák köztársasági kormány között. A Déli vasútnak volt egyik igazgatója Paul és itt a délivasuti alkalmazottak élelmezésének mintaszerű megszervezésével vonta magára a fgyelmet. Ezért kapta meg a közélelmezési tárcát Clam-Martinitz, Seidler, majd pedig Renner kormányában. A legnehezebb napokban nyugodott Paul vállán Ausztria élelmezésének gondja, hiszen a háború vége felé Bécs közélelmezési válsága hétről-hétre a legsúlyosabb krízissel küzdött. Paul kétségbeesett energiával mentette meg jóformán minden huszonnégy órában Bécset, az éhenhalástól és mikor Magyarország az Esterházy-kormány könnyelmű termésrendelete következtében nem tudott segíteni Bécsen. IV. Királynak személyes közbenjárásával Paul a német hadsereg számára félretett német készletekből szerzett Bécs számára lisztet, majd pedig Landwehr tábornokkal egyszerűen lefoglalta a Bécsen át Németországba irányított román liszttranszportot és utólag értesítette csupán a német kormányt erről a kölcsönről. Renner kormányában utóbb a közlekedésügyi tárcával cserélte fel a közélelmezésit Paul és kivételes energiát itt is érvényesíteni tudta. Az enteáte csak gazdasági összeköttetésbe lép Oroszországgal A Daily Herald jelenti: Loyd George hivatalosan így informálta Krassint, Oroszország képviselőjét, hogy Angolország szövetségeseivel egyetértően kénytelen elutasítani a Szovjetoroszországgal való politikai összeköttetést. Krassin ezt a határozatot nyomban közölte kormányával Moszkvában. Az alsóházban Bonar Law azt közölte, hogy Krash'k Moszkvába fog menni s ott a szovjet kormány elé terjeszti azokat a feltételeket, amelyektől az Oroszországgal való gazdasági érintkezés megkezdése függ és átveszi a szovjet kormány válaszát. Tizennégy elnökjelölt a demokraták pártkongresszusán Washington, július 2. A demokrata párt san-fran-eiskói kontentje tegnapi ülésén elfogadta a választási programmot. Valószínűleg tizennégy jelölt fog versengeni az Egyesült Államok elnökségéért. A jelöltek többsége előreláthatóan politikájának fősúlyát erre a három tárgyra fogja vetni: a békeszerződésre, az írországi helyzetre és az alkoholtilalomra. A palesztinai kormányzó Jeruzsálemben Kairóból jelentik: Sir Herbart Sámuel palesztinai kormányzó megérkezett Jeruzsálembe. A jó rendőrségi szolgálatnak köszönhető, hogy a lakosság részéről nem került sor a tüntetésre.. A főváros 60 millió koronát követel az államtól A főváros, mióta kevesebb a bevétele, mint a kiadása, elhatározta, hogy minden eszközzel behajtja a kinnlevőségeit, így a napokban ismételt feliratban arra kérte a kormányt, hogy fizesse meg azt a körülbelül 60 millió koronát kitevő adósságát, amelylyel még a háború idejéből tartozik az állam a fővárosnak. Ennek a 60 millió koronás adósságnak nagyobb része olyan, amelyet a főváros katonai célokra fizetett az állam helyett. Ilyenek a katonai beszállásolási költségek, katonai fertőtlenítés, katonák elhelyezésére átalakított iskolák visszaalakítása és kitatarozása. Ezenkívül az állam húszmillió koronával tartozik a fővárosnak, amelyet a főváros 1918-ban készpénzben adott kölcsön az államnak. Húszszorosra emelkedtek (A Világ berlini tudósítójától.) Fahrenbach kancellár programmjártak megyáttása során szót emelt dr. Wirth pénzügyminiszter és beszédével megdöbbentette a birodalmi gyűlés Hirnden pártját. Exzberger, mint pénzügyminiszter az 1919. költségvetési év derekén hajonnyolcra milliérd kiadásról beszélt. Wirth szerint az elmúlt költségvetési év kiadásai 74,5 milliárdot tesznek ki. Mivel a német birodalom kiadásai a háború előtt nem érték el a teljes négymilliárdot, Wirth adataiból az tűnik ki, hogy az államháztartás kiadásai a háború következménye gyanánt húszszorosukra emelkedtek és nem kétséges az sem, hogy az emelkedés tempója nemm egyhamar fog meglassulni. Valószínű tehát, hogy a pénzügyminiszter néhány hónap múlva harmincszorosra emelkedett állami kiadásokról beszélhet majd. Anglia állami kiadásai Chamberlain költségvetése szerint a legutóbbi békeév kiadásainak hétszeresére emelkedtek, a francia állami kiadások pedig tizenegyszeresükre, tehát a vezetést a nagyhatalmak között Németország vette át. És Németország helyzete azért is súlyosabb, mint az entente-hai álmoké, mert Angliában és Franciaországban már csökkenni kezdenek a kiadások, Németországban pedig még emelkednek a német állami kiadások A kiadások közül tizenhétmillárd márka esik a békeszerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésére, hiszen a német állam a gyáraknak és a kereskedelmi vállalatoknak kénytelen megtéríteni a Franciaország és Belgium számára szállított gépek és áruk értékét- Az entente-nak átadott kereskedelmi hajókért és külföldi német vállalatokért még csak most kezdte meg a tulajdonosok kártalanítását Németország és ez a milliárdoknak újabb súlyos sorával fogja megterhelni a német költségvetést. A háborús adósság kamatterhe és a háborús nyugdíjak folyósítása 24,5 milliárdot jelent a költségvetés kiadási oldalán, a vasútaknak és az egyéb állami üzemeinek deficitje 16—16 milliárdot tesz ki. A gazdasági újjáépítés és a hadsereg leszerelése tizenhatmilliárd kiadást jelent és a leszerelési illetékek még továbbra is súlyos terhet fognak róni az állampénztárra, mert a végkielégítéseknek még olyan bőséges megszabása is kisebb kiadást jelent, mint egy, esetleges újabb ellenforradalom, márpedig a bizonytalan exisztenciájú elbocsájtott tisztek és altisztek az ellenforradalom, karjaiba vetik magukat,, az összes német pártok nézete szerint, ha a végkielégítés nem elég nagy arra, hogy átsegítse, az elbocsájtottakat az új elhelyezkedés nehézségein. 7 . Stromfeld ezredes a hadbíróság előtt A vörös hadsereg vezérkari főnökének bűnpöre A budapesti hadosztálybíróság ma délelőtt 9 órakor folytatta Stromfeld ezredesnek, a vörös hadsereg volt vezérkari főnöke bünperének tárgyalását. Zamaróczy Zsigmotyd dr. hadbíró kérdéseire Stromfeld beszámolt arról, hogyan kényszerítették a szovjet-házban a vezérkari tisztségvállalásba. — Ejnek idején hoztak fel Győrből — valaha Stromfeld - és a Hungária-szállóba, a szovjet házba vittek, ahol előbb Steinböck százados közölte velem, hogy a tiszántúli hadsereg vezetésére szemeltek ki. Előtte és Szántó hadügyi népbiztos előtt is kijelentettem, hogy nem vállalom a hadseregparancsnokságot. Szántó erre azzal fenyegetett meg, hogy akkor más eszközök állanak rendelkezésére. Reggelig gondolkozási időt adtak, felvezettek egy harmadik emeleti szobába, ahol négy terrorfiú őrizete alá helyeztek. Reggel bejelentették, hogy Kun Béla akar velem beszélni. Féltizenegy órakor megfelelő őrizet mellett vezettek Kun Béla szobájába. Itt találkoztam életemben először Landlerrel. Kun kért, vállaljam el a parancsnokságot. Nem vállalhatom, feleltem. Erre Kun azt mondotta, hogy ha nem vállalom, akkor kényszeríteni fogja az egész tisztikart a Vörös hadseregbe való belépésre. Miért, kérdeztem erre. Mert felborult minden, válaszolta Kun. Tehát elrendelem az átvételt. Rettenetes lelkiállapotban voltam, egy egész éjszakai töprengés után, amikor folyton a járt az eszemben, mi történik, ha nem vállalom a megbízatást. Engem eltesznek láb alól, de ez nem a legnagyobb baj, de megölhetik az egész tisztikart is, amint ezt az orosz példa mutatta. Ha én nem vállalom a hadseregparancsnokságot, akkor elvállalja más, aki természetesen más célok szolgálatában fog állani, mint én. Az én célom az volt, hogy az országot megmentsem az anarchiától, a terrort lehetőleg enyhítsem és az életet normális vágányokra tereljem. Végül azt gondoltam, hogy mikor külellenség van az országban, akkor ezt visszaverni mindenkinek kötelessége. Kun Béla kijelentette, hogy tudja, hogy én velük nem értek egészen egyet, de mégis követeli, hogy vegyem át a hadsereg parancsnokságát. Azt is mondta, hogy állásom egyáltalában nem lesz politikai jellegű, mert Böhm lesz a hadseregfőparancsnok és én csak vezérkari főnök leszek mellette, így tehát semmi másra, mint a hadműveletekre nem lesz gondom. Erre én elvállaltam a megbízatást. Ekkor Kun Béla kiadta az utasítást, hogy jelentkezzem a hadügyi népbiztosnál, de még mindig nem voltam szabad, ezt bizonyítja az is, hogy a négy terrorista még akkor is őrzött, amikor, már a vörös hadsereg vezérkari főnöke voltam. Zamaróczy hadbírónak arra a kérdésére, életveszélyes fenyegetést alkalmaztak-e vele szemben, azt válaszolta Stromfeld, hogy nem. A szociáldemokraták — felelte egy további kérdésre— nem védhették volna meg, mert akkor már semmi befolyásuk nem volt az ügyekre, ő egyébként minden úton-módon ki akart térni a hadsereg vezetése elől, hivatkozott betegségére is, de minden próbálkozása meddő maradt. Ami azt a vádat illeti, hogy az exponált állás elfogadásával biztosította és előmozdította a bellázadást, meghosszabbította a proletárdiktatúra életét, arról nincs tudomása. Tudatosan ezt nem tette. A minisztériumok hivatalnokainak 90 százaléka is bűnös, ha ő bűnös ebben a vádban, és bellázadást követett el akkor mindenki, minden városi és állami tisztviselő, aki egy tollvonást is tett a proletárdiktatúra alatt. A hadihelyzetet illetőig vállalja a tejes felességet. Fegyelmezett hadsereget szervezett, amivel nem erősítette, de gyengítette a souzadást. Katonái nem osztályok, hanem a külellenség ellen harcoltak. — Nagyon sok tiszt szökött meg, az ön felesége bécsi, miért nem szökött hozzá — kérdezte ezután Stromfeldtől a hadbíró. — Én Győrben laktam, — felelte Stromfeld — ott volt lakásom, ott volt élelmiszerem. Öcsém két gyermekét is neveltem. Miért hagytam volna el tehát az országot? Az országban akartam maradni, saját országomban. Itt akartam maradni, miért mentem volna el az országból ? Milliók itt maradtak, miért ne maradtam volna itt én is? Győrben akartam magamnak kis állást szerezni és, nyugdíjamat is ettől az országtól kaptam. Különben útlevelet sem tudott volna szerezni, útlevél nélkül pedig nem mozdulhatott, mert éberen figyelték minden lépését. Mikor a vezérkari főnökséget vállalta, csak katona volt, csak azt látta, hogy az ellenséget az ország területéről ki kell vernie. Véleménye szerint a legnagyobb ellenség mindig az idegen hadsereg, mely betör az országba. Bizonyítja ezt a román megszállás is. Június 20-án, amikor megkapta az idézést, azérti akart elmenekülni az országból, mert hetek óta figyelmeztették, hogy el akarják tenni láb alól. x x X xxxxxxxxxxxxxxxxs! xxxxxxxxxxxxxxxxsj xxxxxxxxxxxxxx xxa X XXXXXXX X X X X X | x xxxxxxxxxxxxi X XXX XXXXXXXXX X XX X A vezető hadbírónak arra a kérdésére, kik voltak, akik figyelmeztették, Stromfeld azzal felel, hogy inkább vállalja, hogy bűne tudatában akarta elhagyni az országot, minthogy elárulja azok nevét. Kijelentette ezután Ráta tábornok kérdésére, hegyi csak március végén tudta meg, hogy Kun Béla feladta a területi integritást, ami belőle is elkeseredést váltott ki. Utal a francia forradalom történetére és kijelenti, hogy a 48-iki szabadságharc is az Internacionálé jegyében indult meg és később mégis legszentebb nemzeti ideálunkká vált. A Vértes őrnagy hadbíró által elrendelt 10 perces szünet után Stromfeld a hadseregnek a világháború alal való felbomlásáról szól. Ez a felbomlás november 20-a be volt fejezve, december közepén tehát a szociáldemkrata pártnak nem lehetett célja a hadsereg szétvalasztása. A szociáldemokrata párt programmja abban időben, amikor a tiszti szakszervezetek megalakultak, nem állott ellentétben a nacionalizmussal, hiszen ugyanazt követelték,amit Apponyi Neuigy-ben, vagyis, hogy csak népszavazással lehet az ország határai fölött döneni. A tanácskozmány hatalma nem a vörös hadseregen, hanem a terrorcsapatokon nyugodott. Mindent megtettem, hogy a terrorcsapatokat leszereljem. Cserni-féle térrőrcsapatot is a frontra küldte. Az ellenség előtt ez a terrorcsapat nagyon gyáván viselkedett, az első ágyúlövésre megfutamodott. A hatodik hadosztály elvette ennek a szétzüllött terrorcsapatnak egész felszerelését, úgy, hogy semmi felszerelése nem maradván, ez a terrorcsapat teljesen szétomllott. Tudtam, hogy bármelyik perekben eltehetnek engem láb alól, azonban akár ott ejtent volna el, akár itt a becsület mezején esem el. Bizonyosan tudtam, hogy a proletárdiktatúra nem állhat meg Azt is biztosra vettem hogy a rendelkezésemre álló török hadsereg a proletárdiktatúra bukása idején a hazát fogja szolgálni. A tanúvallomások Ezután a tanuk kiharatása következett. A hadbíróság először Dormándy Henrik tábornokot, a kerületi parancsnok helyettesét, hallgatta ki tanúképpen. Dortmándy vallomásában elmondja, hogy 1918 december közepén, amikor Böhm államtitkár volt, egy minisztertanácsi határozat alapján a 35 év óta szolgáló tábornokokat és ezredeseket nyugdíjazták. Stromfeld megjelent nála közlegényi egyenruhában, mindenféle disztinkció nélkül és kijelentette, hogy ő a Dunántúlon kántor tanítói állást kapott, majd revolvert vett elő és kijelentette, hogy Pogánynyal és Böhmmel le fog számolni. Két-három nap múlva a Ludovika Akadémia egy tisztekből és legénységből álló küldöttsége jelent meg Bohumét és arra kérte, hogy Stromfeldet tartsák meg. Néhány nap, múlva ezt a kérésüket írásban is megismételték. Miután Böhm lett a hadügyminiszter, Stromfeldet behívták a hadügyminisztériumba és mintegy államtitkári állást kapott. Ezt valószínűen azért kapta, mert belépett a szociáldemokrata pártba. Dormándy tábornok vallomásában végül elmondotta, hogy már március havában megfigyelés alá helyezték, azonban azt nem tudja bizonyosan, hogy ez Böhm, avagy Stromfeld rendelkezésére történt-e. Stromfeld ezredes az elnök kérdésére, a tanúvallomásra reflektálva kijelenti, hogy a Dormándy tábornok megfigyeléséről nem tudott. Eléggé hangsúlyozza, hogy a szociáldemokrata pártnak nem volt tagja, csupán 9 tiszti szakszervezetnek. A következő tanú, Schay Viktor alezredes tanúvallomásába elmondja, hogy Stromfeld működéséről, mint a legbajtársiasabbról hallott mindig, aki a tisztikar érdekeit tartotta szem előtt. Úgy hallotta, hogy Stromfeld is részt vett az ellenforradalmi mozgalomban. Végül kihallgatták tanúként Lchrantz Ödön alezredest, aki tanúvallomásában elmondotta, hogy egy alkalommal Lembenkovíts századossal együtt felkeresték Stromfeldet. Lomberkovits Stromfeld elé terjesztette az ellenforradalom tervezetét, amire Stromfeld kijelentette, hogy az ellenforradalmat még korainak, tartja. A tárgyalást holnap reggel 9 órakor folytatják. Szombat