Világ, 1920. szeptember (11. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-21 / 223. szám
% 1990. szeptember 21. VILÁG Ban internáltakkét. Pool és Taplin diktatúrája tnteresán nem tartott sokáig. Az angol csapatok jelenléte következtében Archangelszk lakossága ugyan nem fordult fegyveresen Tsaplin ezredes ellen, azonban a kikötőváros munkásai általános sztrájkot kezdtek és addigfolytatták ezt a tüntetést, míg végül Pool tábornok visszahozatta a kolostorból a régi minisztereket, Tsaplin ezredes pedig angol segítséggel tűnt el Archangelszkből, mint ahogy angol segítséggel jelent meg és angol segítséggel volt a kikötőváros pünkösdi királya. Kolcsak admirális -Anglia azonban Levin szerint akkor követte el a legsúlyosabb bűnt, amikor néhány nappal a nyugati fronton kötött fegyverszünet után,''megbuktatta az Pmszja orosz ellenkormányt, amely akkor már közelállott a bolsevizmus megdöntéséhez. Hiszen 1918 novemberében , még sokkal szekrvezettenebb, mégsokkal gyengébb volt a szovjetigajlor, mint akkor, amikor az az angol politika jóvoltából már módjában volt hatalmi eszközeit kiépíteni. 1918 szeptemberében választotta meg az ufai konferencia az ideiglenes nagyorosz kormányt. Ezen a konferencián részt vett a népbiztosok által szétkergetett orosz nemzetgyűlés tagjainak jó része. A direktórium öt tagja közül egy kadett volt, Vinogradov, két pártonkivüli, Vologodskij és Boldurev, továbbá két agrárszocialista, Arentsev és Sensonov. A direktórium kötelezte magát, hogy négy hónapon belül választásokat ír ki, nemzetgyűlést hív össze. A direktórium tagjai közül Boldurev, a pétervári katonai akadémiának volt tanára, majd az orosz vezérkar egyik csoportját vezette, a háború alatt pedig hadseregparancsnoki tisztet töltött be, azonban őszintén a demokrácia és a nyugat-európai jellegű parlamentáris kormányzat alapján állott. Szibéria, az Ural vidéke, a Kaapi-tenger melléke egészen a Kaukázus lejtőjéig elismerte a direktóriumot és Boldgrevnek sikerült egységbe forrasztania az odáig egymástól független ellenforradalmi alakulatokat és bolsevistaellenes kozákokat, úgy hogy rövid időn belül 200—300.000 főnyi hadsereg állott a direktórium rendelkezésére. A direktórium áttette székhelyét Omszkba, ahol Janin tábornok képviselte a francia kormányt és Janon tábornok Ward ezredes társaságában Angliát. Ward ezredes tudvalevőleg munkás volt, aki az angol szakszervezeti mozgalomban elég jelentékeny szerephez jutott, majd a háború kitörése után önként jelentkezett katonai szolgálatra és parancsnoka lett egy munkásokból toborzott ezrednek. Utóbb azután egy sorezredélén küldte az angol kormány Szibériába Ward ezredest. Az omszki kormány az entente-hatalmakkal folytatott tárgyalások után megállapodott abban, hogy Janin tábornok 1918 november huszonkettedikén az orosz nemzetgyűlésnek Omszkban összegyűlt tagjai előtt felolvas egy deklarációt, amelyben az entente elismeri Oroszország egyetlen törvényes kormánya gyanánt azt omszki direktóriumot. Látszólag az angol kormány is hozzájárult a megállapodásokhoz és talán nem is keresztezte volna azokat, ha nem következik be néhány nappal a kitűzött dátum előtt a fegyverszünet megkötése Erzberger és Foeh tábornagy között. A fegyverszünet megkötése a békekonferencia összeillését jelentette, de ha Janin tábornok csakugyan felolvassa deklarációját, akkor az entente-hatalmak kénytelenek lettek volna meghívni a békekonferenciára az omszki kormány képviselőit és a háború likvidálásánál szövetséges hatalom gyanánt kezelni Oroszországot. Ez teljesen megfelelt volna Franciaország érdekeinek és teljesen ellenkezett Anglia érdekeivel. Ezért támogatta, sőt kezdeményezte Knox tábornok Kolcsak tengernagy illamcsínyjét. A direktórium tagjai és a nemzetgyűlés javarésze fogságba kerültek és Kolcsak tengernagy, az omszki direktórium hadügyminisztere az angol csapatok asszisztenciájával kezébe ragadta a hatalmat. Lehet, hogy egyes tekintetekben Knox tábornok jelentései befolyásolták az angol kormányt, hiszen Knox tábornok volt, Anglia katonai attaséja az orosz udvarnál és helyén maradt ugyan a márciusi forradalom után is, azonban még Lvov herceg kénytelen volt a frontról kiutasítani, mert Knox tábornok élénk agitációt fejtett ki a tisztek között a cári uralom visszaállításának érdekében. Knox tábornok mindenesetre éles kritikával kísérte jelentéseiben a köztársasági és demokratikus omszki direktórium tevékenységét és annál kedvezőbb színben tüntette fel Kolcsak hadügyminisztert, a monarchista rend hívét, azonban az angol kormány fő szempontja az volt, hogy az omszki kormánynak távoznia kell helyéről, mert különben a békekonferencia programmpontjai közé kellett volna felvenni a régi Oroszország helyreállítását, aminek akkor nem■ voltak nagyobb nehézségei. Churchill hadügyminiszter különben 1919 június 6-án nyíltan megmondotta az angol akóházban, hogy az angol kormány segítségével és diasztából jutott Kolcsak tengernagy az omszki direktórium élére. Az omszki direktórium biztosította a belpolitikai front egységét az orosz ellenforradalom táborában, Kolcsak admirális megbontotta, a front egységét és ezért Kolcsaiknak nem sikerülhetett az, ami majdnem bizonyosan sikerült volna az omszki direktóriumnak. Azonban Anglia nem akarta azt, hogy az ellenforradalom győzzön, Anglia beérte azzal, hogy az ellenforradalom ne aludjon el és bénítsa meg, de ne borítsa fel a bolsevista kormányt. Lloyd George orosz politikájának nem a bolsevizmus megdöntése volt a célja, Mark Levin fejtegetései és dokumentumai szerint, hanem Disrach Benjáminnak, Beaconsfield grófjának programmja, az orosz masszívum feldarabolása tehetetlen államok csoportjává. Rupert és Sándor* Pál a numerus clausus ellen ’A nemzetgyűlés mai ülésén két nagy beszéd hajigrcott el, mind a kettő a numerus clausus ellen szólott : Kúpért Rezső és Sándor : vonultatták fel az érvek légióit a javaslat elenyRészét és tudósításunk itt következik: jT Kúpért Rezső: Nemcsak egészséges lehet, a néplélek lehet patológikus, lehet beteg is és természetien, ha a beteg népleiket elfogadjuk törvényhozónak, útmutatónak és törvényhozásban, akkor beteg törvények is keletkezhetnek. Különösen áll ez olyankor, amikor nagy katasztrófák után vagyunk amikor nagy kolvulziók rázták meg a nép lelkét, amikor az a nép, amelynek lelkéről van szó, sokat szenvedett és keresi szenvedésének okait. Gondoljunk arra, hogy vájjon a magyar népet ma, miután olyan rengeteget szenvedett,nem boszúvágy vezérli-e, hogy vájjon csakugyan az állami szükségletet ismeri-e fel akkor, amikor a törvényhozásnak a hangulatot diktálja, vagy pedig egyszerűen csak bűnbakot keres. Kell keresnie bűnbakot, mert hiszen azok ellen, akik a nemzetnek ezt a baját okozták, a magyar nép harcba nem szállhat, azok sokkal nagyobb erők. Két ilyen bűnbakot idézett ide a szónokok hosszú sora ebben a tárgyalóerémben: aliberalizmust és a zsidóságot. Itt egy kis incidens támad Haller és Rupert között, aki a szabadságharcról azt mondja, hogy az egy kis incidens volt az ezeréves nemzet életében. A hitünk egyforma, de a megítélésünk kettős, mondja Haller. Szupert Dezső: Eszem ágában sincs, hogy a miniszter úr gondolkozásmódját magamra nézve irányadónak tekintsem ■— folytatja Hallér felé fordulva. — Az ország közgazdasági részvénytársaság, amelyben nemzet nem él. T. miniszter úr, ne méltóztassék nevetni, ezt nem én mondom, hanem gróf Széchenyi István mondotta, hogy ebben a hazában nincs nemzet. A nemzet ebben a hazában üres fogalom. Igaz, hogy a jelszavak megvoltak; ilyen volt a liberalizmus is, azonban az, aki kritikával nézi és kezeli azt a kort, nagyon hamarosan rá fog jönni, hogy ott liberalizmus nem volt, hogy ez az egész 67-es korszak a háborúig nem volt liberalizmus, nem volt a szabadság, egyenlősg és testvériség eszméinek megvalósítása, nem volt egy demokratikus és polgári politika, olyan politika, amelyet a liberalizmus meg akart teremteni, hanem az egy egyszerű szervilizmus volt, egy szolgalelkű megalázkodás, egy tiszte optimizmus, mert hiszen tisztára az uralkodó akarata volt az, ami itt törvényt hozott, az uralkodó akarata szerint történt minden. Csak azt akartam mindezeknek előrebocsátásával megérttetni, hogy ma, mikor bűnbakot keresünk, amikor a liberalizmusban keressük az hibát, amikor a zsidóságban keressük a hibát, akkor rolután járunk, akkor meg kell állapítanunk, hogy az a népi etek, amelyet a demagógia a maga pórázára fogott, pathologikus alkatú, mert megakadályozza a helyes diagnózist. , Gömbös igen, képviselőtársam azt mondotta, hogy előre tudta, hogy ezt a háborút el kell veszítenünk, mert 57 :1 arányban voltak jelen zsidók hadseregünkben, míg másutt az arány 224:1 volt. (Mozgás.) Ennél szomorúbb beismerést, a keresztény fajtának ennél szomorúbb meggyalázását elképzelni sem lehet és pedig azért, mert az a hadsereg keresztény hadsereg volt, annak, a hadseregnek összes vezetői, keresztények voltak. A bűn tehát egyenesen azokat az embereket terheli, illik keresztény nevelésben részesültek, — mert hiszen’ a mi militarista nevelésünk tiszta keresztény nevelés volt — hogy megtűrték azt, hogy a zsidó hátrahúzódjék, mert természetesen — valljuk be őszintén, hiszen emberek vagyunk — igenis mindenki csak menekülni szeretett volna áttol, nem nagyon tolakodott ott senki sem, oda küldték az embert, egy erős kollektív hangulat hat évse, alett és egyszerűen azért, mert parancsolták, mi előre mentünk, belementünk a lehetetlenségekbe is. Hiszen nekünk, magyaroknak borzasztó nehéz volt ez, mert mi tudtuk, láttuk a háború első idejében, hogy ez a háború nem a mienk. Mi, akik bele tudtunk nézni az egész komplexumba, tudtuk, hogy ha megnyerjük is a háborút, ennek az ára a trializmus lesz, tudtuk, hogy mi azért verekszünk, hogy Horvátországot minden esetre elveszítsük. A hibát a hadvezetőségünk követte el, amely a mészárszékre vitt bennünket. Hiszen nem értett a hadászat tudományához. Egyik baklövés a másik után következett. Ott volt a Potiorekféle offenzíva sikertelensége. Hiszen, ha ez közbe nem jön, mi sohasem vesztjük el a háborút. (Bródy Ernő: Nem volt zsidó?) Ott vesztettünk el sok hónapot a hozzá nem értés, a tudatlanság, a korrupció miatt. Ez pedig a keresztény korrupció volt, mert a hadsereg keresztény volt s mégis éltűrte, hogy a zsidók hátul maradjanak, ez pedig mindezektől az uraktól függött, akik ma olyan nagy garral beszélnek. Elvesztettük a háborút azért, mert az olyan értékes emberek, kiváló katonák, mint Gömbös vezérkari tisztet, képviselő úr, idehaza maradtak és elmentünk mi, a parasztok gyermekei, elment még az intelligencia is, a szegény iparosnak intelligens gyermeke, a kishivatalnoknak tanult gyermeke, a tartalékosok, mi elmentünk . . . (Bródy Ernő: Valláskülönbség nélkül!) Valási különbség nélkül! ... és az aktívok közül is elmentek a kisembereknek aktív fiai, de az úgynevezett történelmi osztály, ez nem vett nagyobb arányban részt abban a harcban, mint a zsidóság. Azok nem vettek részt, hanem mi, a kisemberek fiai vettünk részt. (Budaváry László: Arról beszéljen, hogy kik ásták alá a hadsereg fegyelmét.)' Elnök: Gömbös képviselő urat méltóztatn'.'J aposztrofálni. Figyelmeztetem arra, hogy ilyen kijelentésektől tartózkodjék, annál is inkább, mert köztudomású, hogy Gömbös képviselő úr az egész háborút végigharcolta. Ezután szónok áttér arra, hogy mi züllesztette le a frontot. Tisztelt Nemzetgyűlés! A frontot lezüllesztette az, hogy az a frontzüllesztő eszmék iránt már teljesen fogékonnyá tétetett. Lezülesztette az, hogy az a front már abban az időben, 1915—16-ban, különösen 1T-ben már éhes volt, rosszul volt ellátva, hiszen már az elején, nagyon jól tudom, hogy a Drim mellett mezítláb teljesítettek szolgálatot. (Mozgás.) (Budaváry László: Zsidók küldték a papírbakancsot! (Mozgás.) Elnök: Személyes tapasztalatait a képviselő úr majd beszéde során mondja el. Sándor Pál: Miért fogadták el? Orbók Attila: A zsidók rendelték a papírbakancsot? Sándor Pál: Miért nem teszi azokat felelőssé! Egy háborút négy esztendeig vívni, rengeteg vért áldozni, a szenvedések elképzelhetetlen kálváriáját járni, váljon nem teszi-e alkalmassá a lelkeket a honoralizicióra. Hiszen akkor egészen más dolgokról is volt szó. Akkor a király jött már azzal, hogy békét akarunk. Emlékszem, rá, a király békemozgalma rám is azt a hatást tette, hogy mindegyikünknek a lelke kezdett valamiképpen átalakulni. Valahogy hozzá kezdtünk alkalmazkodni a békéhez. Aztán jött a Wilson-féle deklaráció. Az egész hadiseregben megnyilatkozott a gondolat, hogy: tulajdonképpen miért harcolunk? Bekövetkezett az, amit Hindenburg megjósolt, hogy: az idegeink elgyengítitek. Akkor azután zsidó és keresztény egyaránt felhasználta ezt az előkészített talajt. Hiszen nemcsak ott követtetett el hiba, amikor Károly király azzal jött, hogy választtatni akar. Károly király látta, hogy a nép szemében az akkori politikai hatalom elvesztette a teljes varázsát, a nép meggyűlölte azt a hatalmat, a munkapárti rendszert. De akikor mi történt? Hatalmas rövidlátással megakadályozták a választójogi reformot s a megunt, teljesen lejárt politikai szervezet, helyébe egy új került. Nem itt volt a rothadás, hanem megbomlott a bolgár front, nyugatról is nagyon rossz hírek jöttek, akkor egy végzetes, katasztrofális helyzet elé került a nemzet, mert a régi politikusok s a régi kormányzat lejárván magát, a népnek nem kellett és minden pillanatban kész volt forradalomra indulni, helyettük azonban nem volt népképviselet, amely teljes tekintélylyel átvehette volna a hatalmat s így mi sem természetesebb, mint az, hogy kalandorok kezébe került a hatalom, de nemcsak a zsidóság részvétele miatt, hanem a magyar politikának helytelen irányánál fogva. — Mi a keresztény és nemzeti politikát akarjuk megteremteni, mi az ország megmentő tényezőinek tartjuk magunkat, ezen eszme szolgálatában, mert a történelemből vesszük az okulást. Elfelejtjük azonban azt az egyet, hogy ezeknek az eszméknek melegágyra van szükségük, ezeknek rendezett gazdasági életre van szükségük , hogy ahhoz, hogy ezek az eszmék, ezek az ideálok érvényesülhessenek és hathassanak, kell még az is, hogy éhező emberek ne legyenek. Ma pedig éhező emberek vannak és mindaddig lesznek, amíg a társadalom szociális rendje nem nyugodott meg, mindaddig hiábavaló ez a törekvés, mert legfeljebb azt érhetjük el, hogy a mi legszentebb ideáljainkat, a keresztény eszmét és a nemzeti eszmét járatjuk le. Lejárathatók ezek az eszmék azáltal is, ha egyszerűen megfordítjuk a fogalmakat, ha a kereszténységet a gyűlölet vallásaként fogjuk fel, — mert hiszen erre nagy hajlandóság van bennünk (Zaj és felkiáltások.) — és a demagógia ma már odáig juttatta ezt az eszmét, hogy valósággal megfosztotta ideális tartalmától, úgy hogy mi kérész, tények, akik keresztények voltunk akkor is, amikor 5teré**ténynek lenni, nehéz * volt, megborzadva látjuk, hogy a keresztény szeretet, türelmesség, a jóság, akeresztény megbocsátás mind hiányzik. (Zaj.) Mindre hiányzik a mi közéletünkből, ezeknek az erényeknek a helyét, amint egyszer már mondottam itt a Házban- elfoglalta a gyűlölet. Idebenn az országban a polgári rend nem nyugszik biztos alapokon, itt az országban nem attól kell félni, hogy ma egy destrukció fejlődik ki balra, hanem inkább attól ezed félnünk, hogy a jogi rendet nem tudják szilárdan a kezükben tartani azok, akiknek ez kötelességük és hivatásuk lenne. (Zaj.) Gömbös Gyula személyes kérdésben szólal fel. Ő múltkori beszédében különbséget tett a fronton és a mögöttes országrészekben szolgálatot teljesített zsidók között. A mögöttes frontnál volt feltűnő a zsidóság túltengése , a hadsereg ellenálló erejének csökkentése a mögöttes országrészből indult ki. Ő mint vezérkari tiszt természetesen nem dicsekedhetik azzal, hogy kézigránátokat hajigálhatott. Sok különböző beosztást kapott és így módjában volt mélyebben beletekinteni abba, hogy a front felbomlasztása mire vezethető vissza. (Sándor Pál: Vázsonyi volt az egyetlen, aki el akarta fogatni Károlyi Mihályt.) Gömbös Gyula: Ez már a legutolsó időben történt, mert Vázsonyivolt olyan okos ember, hogy felfogta, mit jelent az, ha defallista jelszavakat használnak, amikor a hadsereg fegyelmére vanszükség. (Felkiáltások: Miért nem jön haza Vázsonyi? Haller István: Vázsonyi támogatta a bolsevizmust. Sándor Pál: Ez hamisítás! Közönséges hamisítást Vázsonyi a parlament figyelmét hívta fel a bolsevizmus veszedelmeire. Igazságokat még egy miniszternek sem lehet meghamisítani!). Dánér Béla után Sándor Pál következett. 1807. év egyetlen egy törvény sem akarta a zsidóságot, mint külön nemzetiséget szerepeltetni. A zsidó vallás recepciójáról szóló 1895-iki törvény szintén izraelita felekezetet említ. A Magyarországon élő zsidóság, akiknek apái és nagyapái évszázadokra visszamenőleg itt éltek az országban, hű fiai ennek a hazának, szerzett jogaik vannak és továbbra is itt az országban akarnak élni és dolgozni. Ezeknek a hazafias zsidóknak a nevében óvást jelent be, s úgy a napirenden lévő törvényjavaslat, mint Bernolák, Nándor indítványa ellen, amely a zsidóságot mint külön nemzetiséget akarja szerepeltetni. Egyszer Szóter István honvédelmi miniszter az októberi forradalomról beszélve, azt mondta, „foghagymaizű forradalom". Ezzel kétségtelenül a zsidóságnak ebben a forradalomban való túlzott szereplésére célzott. — Október 11-én a mai parlamenti életben vezetőszerepet játszó emberek támogatták a forradalmat, de támogatták nemcsak október 11-én, hanem még azután is hónapokon keresztül, szóval és téllel. Ő nem tett esküt semmiféle nemzeti tanácsnak, mert legitimista volt és a nemzeti tanácsot semmiféle formában nem ismerte el. Amikor a frontról hazaözönölve, rendetlen csoportokban jöttek a katonák és itthon nem volt más katonaság, amely a hazaöszöntöket feltartóztatta volna. Mkkor ezeknek a vezető embereknek lett, volna kötelességük, hogy összefogva ,megbeszéljék annak módját, hogy kedd