Világ, 1920. december (11. évfolyam, 283-305. szám)
1920-12-19 / 298. szám
91920. december 19. VILÁG a köztisztviselők demobilizálására talán nem az volna a legrosszabb mód Németországban, vagy Ausztriában, ha az arra alkalmasakkal elvégeztetnék az adóügyi főiskola két szemeszterét és így nyitnának meg előttük egy „biztos jelenti" új pályát. Mi nem irigyeljük a német és az osztrák adóügyi tanácsadók jól megalapozott kereseti lehetőségeit és nem sajnáljuk azokat, akik ilyen tanácsadók nélkül mennek a pénzügyi hatóságok elé és hetekig lapozgatják, olvassák, tanulják az adóparagrafusok végtelen sorozatát. Mi nem sajnálunk mást, mint az osztrák köztársaságot is a hímet birodalmat, amelyekre nézve az adóknak ez a halmozása, egymásba szövődése, összefonódása azt jelenti, hogy a legmagasabb adókulcsok és a legdrusztikusabb megtorlási szabályok ellenére sem folynak be odók, nem folynak be egyszerűen azért, mert Sémetországban az 1917. isi adótételek sincsenek teljesen kivetve. Ami komplikált az adófizetőknek, az többé-kevésbé komplikált a pénzügyi hatóságok számára is. Hiszen a márkának és a koronának értékhullámzása már egymaga is nagyon megnehezíti az adókivetést. A régi jó időkben három évre vetettek ki adókat, hiszen tíz eset közül kilencben három év alatt nem tolódtak el a jövedelmek és a vagyonok. A háború előtt a keresetek és a vagyonok gyors változása volt a kivétel, ma viszont a jövedelem és a vagyon stabilitása lett egészen kivételessé. Száz korona százöt frank volt a háború előtt és ma 1.13 és 1.20 frank között mozgott a százkoronás ára Zürichben, többen két korona volt egy kiló marhahús és ma száz-száztra korona. 1914-ben hat fillér volt egy tojás és Utó, a maximális ára 6.5 korona. A villamosjegy tizenkét fillérről szerényen három koronára emelkedett. Az áraknak ezt a forradalmi eltolódását heves kilengések követték a jövedelmek alakulásában és a vagyonok értékelésében, a camzusos választói jog alapján is szavazhatna ma már mindenki Magyarországon. A ház, a föld, hitelek, a részvény, az állampapír fix tételek voltak a háború előtt és legfeljebb néhány százalékkal emelkedett vagy esett vissza értékük. Ma húszezer és huszonhatezer koronával jegyeznek olyan részvényeket, amelyeknek névértéke kétszáz korona é, amelyeknek árfolyamasem haladta meg az ezer koronát 1010-ben. Ilyen, sőt egyes vonatkozásokban még nagyobb eltolódások vannak a földbirtok forgalmi értékében. Ezek az egész vonalon bekövetkezett nagy eltolódások rendkívül megnehezítenék az adókivetést akkor is, ha második eltolódás, gyanánt nem volna ma egészen más az arany a vagyon értéke és a vagyon hozadéka között, mint hat esztendeje. Akárhány részvény osztaléka nem több egy fél százaléknt, vagy annyi sincs. A vagyonnak más terápiái viszont a békében szokatlan, konjunkturális nyereséget tudnak felmutatni. Amilyen bonyolult a vágyókárok értékének meghatározása és amennyire revideálni kell az értékelést évenként vagy félévenként, ugyanolyan bonyolult a keresetek hullámvonala és ugyanúgypiridi.Tíjból revízióra, szorul a jövedelmek meghatároása. Az adókivetés tehát igen súlyos munkát róna a pénzügyi hatóságokra akkor is, ha csak az 1914. év jegyszerű adóit kellene most is kivetni. Az adóalapoknak, az adóalanyoknak, az adókulcsoknak minden újabb szaporodása és minden újabb komplikálása még szövevényesebbé teszi az adókivetés munkáját annál inkább, mert az adók számának és súlyának megnövekedése állni természetesen erélyesebb és élelmesebb lesz a vajyonélrejtés és a jövedelempalástolás defenzívája. Ma, amikor az állam és a pénzügyminiszter- a viszonyok nyomása alatt akarva-akaratlanul életbevágóan mély rendszabályokat kénytelen alkalmazni a vagyonnokkal és a jövedelmekkel szemben, amikor az adópolitika egyrészt létkérdés az állam számára, másrészt létében érinti az állam polgárait, látszólag csak harmadrendű jelentősége van az előbb részletezett technikai kérdésnek. A helyzet azonban az, hogy a német birodalomnak, az osztrák köztársaságnak és minden más legyőzöttországnak sürgősen van szüksége jelentékeny adóbevételekre, ha nem akarja folytatni, vagy legalább mérsékelni szeretné a bankjegymennyiség szaporítását, ezt a végzetes finaniciális kuruzslást. Aki látta és érezte a bankjegy-prés politikájának következményeit, az tisztában van azzal, hogy az állam szempontjából ma kétszer ad az, aki gyorsan ad: kétszeres értéke van minden adótörvénynek, amely hol táp hoz pénzt az állampénztárnak és nem esztendők múltán. A gyors pénzszerzésnek vannak operatív módszerei, olyan operatív módszerek, amelyek csakugyan megtöltik egy időre az állampénztárt, de a gazdasági élet már amúgy is legyengült szervezetének újabb vérvesz- 4■ cégével és újabb felbomlásával járnak. Vannak azután elasztikus és orgamizta adóztatási módszerek. Ezek viszont lassan funkcionálnak, mindenekelőtt azért, mert az adókivetés nehézkes és bonyolult. Látszólag nehéz alternatíva előtt áll a pénzügyminiszter, azonban a lét lehetőség között talán lehet egy harmadikat választani, Németország tett kísérletet arra, hogy a havi fizetéseket és a heti munkabéreket bélyeg alakjában adóztassa meg. Ezeket a bélyegeket hetenként vagy hónaponként a munkaadók kötelesek megvásárolni és a fizetési listákat ezekkel a bélyegekkel ellátni. Ez az adó dekár hétről-hétre vagy hónapról-hónapra automatikusantkerül az állampénztárba, és az ilyen automatikus adókivetés és adóbehajtás típusa ma hátrányos oldalai ellenére is a legcélszerűbb. A másik szükségmegoldás is Németországban alakult ki. Adót kivetni ma hosszadalmas és nehéz eljárás, ellenben mindenkitől rövid határidőn belül követelni lehet azt az adóösszeget, amelynek fizetésére saját adóvallomása szerint köteles, addig is, amíg a pénzügyi hatóságok felülbírálják a vallomást rá, utólag vetik ki az adókötelekre az esetleges küsönnözeteket. Még néhány ilyen lehetőséget sorolhatánk fel, de fitoc-are a megoldás típusára próbáltunk rámutatni és nem részletezzük a megoldás módozatait. Amit hangsúlyozni akarunk, az mindössze annyi, hogy a gyors pénzszerzés szükségessége még nem jelenti a ■nindin a kockázatos operatív módszerek szükségességét. Magyarország a német és az osztrák adópolitikai kísérletek svem éppen szerencsés eredményeinek mérlegelése alapján döntheti el adópolitikájának útját és irányát. Magyarország sylipe kárát , látta annak, hogy A nemzetgyűlés ma sv indemnitéei javaslatit tárgyába. Orffs Imre előadó beszéde után Huszári Elemér beszélt. Nem szavazza meg a javaslatot, mert bizalmatlan a Kormánnyal szemben. Kifogásolja a kormány pazarlásait. A földadó tízszerese se fedezi az autóiA költségeit. A miniszterük agitáció* vonatokon járnak.A kormány válságba, juttatta* a kereskedelmet. A cséplé.-re nénnél az altruista szövetkezetek 15 korona jutalékot fák. Láncold* folyik a* állam hozzájárulásával. Kívánja se. állami szerződéseknek a Ház asztalára való letételét. Mayer államtitkár tegnap felsíteszelt, amikor közbeszólte formájában az állam: autók dolgát tette szóvá. Mayer, miközben a földbirtoki eformérre lelkesedett, lókiviteli engedélyeket adott Csodálkodtó, miért nem mondtak le az államtitkárok? (Felkiáltások: Egy részük lemondott!) Hegyeshalmi Lajos kereskedelmi miniszter jelentette ki ezután, hogy amíg ő lesz miniszter, a főölönvonatokat nem lehet kettes célokra használni. A karácsonyi vonatszünetet még jobban meg kellett szigorítani és így december 13-tól január 4-ikéig egyáltalán, nem megy vonat. Különvonatot még Cormiek szenátornak sem tudott rendelkezésére bocsátani. Gróf Sigray Antal elmondta, hogy egy nagyhatalom néhány nap múlva, föl fog lépni a vernaillesi béke revíziója érdekében. Lehet, hogy tavasszal a kommunista áramlat kapunkon fog kopogtatni. Ilyen helyzetben csak erős kormányok állhatják meg helyüket. A múlt hibáiról szól. A tiszteknek megtiltották a politizálást, nos a tisztek nemcsak politizálnak, hanem, pértatodnak is. Élon-útfélen azt lehet hallani, hogy ilyen korrupció és ennyi panama ,még nem volt Magyarországon, mint ma. Ha a külföld a fehér terror rölatt tesz szemrehányát, a kormánynak nem lehet más válasza, mint hogy a trianoni béke nem engedi meg a közgazdaság és a jogrend konszolidációját. Kovács J. István megszavazza az indemnitást. Kifejti, hogy külpolitikánk az , elmúlthónapokban nem állt hivatása magaslatán. Két oly nemzet, amely kereste, velünk a barátságot, nem talált nálunk meghallgatást, most össze it külügyminiszter, nek mindé volna hagynia, e helyett bs lefeküdt aludni. Csáky az összeszedte, töt közvetlenül talmazott minisztert nevezett __ ,____ _____.... -ijt hatmillióba kerül a K országnak.) A külügyminiszternek nem jutott eszébe a Háziján köszönetet mondani azoknak a nemzeteknek, amelyek jótéteményeikkel elhalmoztak bennünket, idők külföldi vállalkozás a helyre nem állott jogrend miatt maradt el. A különböző egyéni akciók és a minden téren érvényesülő demagógia hatása alatt nem tudott intenzívvé lenni a külföldde való gazdasági érintkezés. Egy dúsgazdag finn kereskedő akart itt üzleti vállalkozásba kezdeni, de véletlenül egy szomorú, emlékezetű, szállodában szállt meg, ahol északánként igazoltatták. Végre Belgrádit, csinált egy cipőgyárat. A királykérdésben a miniszterelnök nyilatkozatai legnagyobbrészt megnyugtatták, ő és elvbarátai egy pillanatra sem gondoltak arra, hogy más módon, mint törvényes után, oldják meg a királykérdést (Csizmadia Sándor.. Nem a nemzetgyűlés, hanem az ország dönt ebben a kérdésben. Az elnök ezért a kijelentésért Csizmadiát rendreutasítja. Felkiáltások: Ki kell dobni! Csizmadia a nagy zajban az elnökkel vitatkozik, aki újra rendreutasítja, Csizmadia, akkor ezt kiáltja:, Engem innen ki lehet dobni, de az országból nem. Az ülnök a mentelmi bizottság elé utasítja.) Előbb a királyi jogkört kell tisztázni, a személyi kérdés majd két-három év múlva következik. Nem helyesli a miniszterelnöknek azt a kijelentését, hogy a királykérdést csak tudományosan lehet megvitatni. Ha Appoliyi lenne a cenzor, akkor nem lenne kifogása. A cenzúra mai kezelése mellett helyesebb, ha teljesen megtiltják a királykérdés tárgyalását felmondja, hogy a volt honvédelmi miniszter ebben a kérdésben meg tudott akadályozni minden meglepetést. Az új honvédelmi minisztert is kéri, ne engedje a tiszteket politizálni. (Szilágyi Lajos: A MOVE alapszabályait kell megváltoztatni.) A nemzet kritikus hónapok elé néz, nagy lehetőségek állanak elöttünk. Szükségünk van, tehát minden osztály békés együttműködésére. A kormány programjajából azonban a kiengesztelődés fehér galambja még nem szállott fel. A munkásságnak meg kell adni a módot, hogy szivel-lélekkel magyarnak vallja magát. A munkásbiztosítás államosítását nem tartja helyesnek, mert ez csak fokozza a munkanélküliséget. A középosztályban a legnagyobb az elkeseredés. A keresztény kurzus szégyenére a panama sohasem virágzott úgy, mint mit. (Felkiáltások: Ki panamásott! Le kell leplezni! Kerekes Mihály: Miért nem szabad megírni a sajtónak? Ugron Gábor: Stern Samut miért cenzúrázzák ki? Rubinek Gyula: Mert nem igaz. Sándor Pál: De igaz, csak kicenzúázták. Az erős kezet várja, amely megteremti a társadalmi harmóniát. Ezután a javaslatot elfogadták. Rubinek István jelentette, hogy a mentelmi bizottság Csizmadia Sándort a Ház ünnepélyes megkövetésére ítélte. Slayer János felelt ezután Huszár Elemérnek, kijelentette, hogy sem az autókat, sem az államtitkári állásokat neme védi. Csakis a megszállott területekről csempészett lovakra adott szállítási engedélyt, de ezeknek 35 százalékát olcsó áron az államnak tartották meg. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter kijelenti, hogy a minisztérium, minden ténykedéséért ő vállalja a felelősséget. (Barka- Szabó József: Hiszen csak a belügyi tárca fáj Huszár Elemérnek!)Úgy látszik, itt az a cél, hogy én embereimet egyenként lőjjek ki. (Berkes Gyul. : A politikája!) Azt,hiszem azonban, nem egyedül állok, hogy gátat védtek ezeknek a törekvéseknek. Huszár Elemér féltiüsztelt szavait magyarázta, majd még egyszer Mayerr Jllnos felszólalása után a hétfői üllés napirendjét állapítaták meg. Majd az interpellációk következtek. Csarafürth Jenő a trianoni békeszerződés revíziójaAgyában interpellál. Felolvassa aPécsi Munkás egyik Háznál, amelyben azt közlik, hogy Pécs sorsa független, a békeszerződéstől. Eivrler és Jászó Oszkár nyilatkoztak a Bicskai Hírlap-btm és kijelentették, hogy Pécs megszállásának kitolása érdekében keresik fel ajugoszláv kormányt. A Bácskai Naplóban Linder nyilatkozik, hogy a jugoszláv kormány rokonszenvel fogadta látogatásukat. Egy pécsi lapból felolvassa, hogy ott egyik munkaegyülésen megjelent Hoffmann Ottó, volt képviselő. Hoffmann hangoztatta, hogy elégedetlenek a magyarországi állapotokkal és diplomáciai úton tiltakoztak Pécsnek ezidőszerint Magyarországhoz való csatolása ellen. Megemlítette, hogy ott van Dévássy Márton is, aki össze fogja dönteni Magyarország reakcióit kártyaváréit. Gróf Teleki Pál miniszterelnök rögtön válaszol az interpellációra. Baranya ki nem ürítése égbekiáltó igazságtalanság. A baranyai kérdésben számtalan jegyzéket küldött már a külügyminisztérium. A legsúlyosabb momentum azonban ebben a dologban az, hogy akadnak emberek- akik Magyarországon születtek, akik most az országot hajlandók feladni csak azért, hogy a maguk ügyeit a maguk módja szerint intéziessék. Vannak emberek, akik hajlandók elmenni egy más államhoz és ott a jogtalan megszállás meghosszabbítását kívánják. Ez gyalázatos: tett, hazaárulás, amit eléggé megbélyegezni nem lehet. Ezt ki kellett mondani és le kellett szögezni. Meg van győződve, hogy az ilyen embereket az ellenség is kellőleg értékeli. Szólt a béke revíziójáról. Az amerikai választáson különösen az elnökválasztás bebizonyította, hogy megérett a bukásra az, aki ennek a békének az alapjait lerakta. Vértes Vilmos István azt kérdezi a belügyminisztertől, hajlandó-e a városi és községi képviselőtestületek, újjáalakításáról szóló törvényjavaslatot mielőbb beterjeszteni. Kerdmándy Gyula belügyminiszter szerint a közigazgatás reformja, fontos a keresztény nemzeti politika szempontjából is. Közigazgatási szerveink elkorhadtak. A bizottságoknál levő közigazgatási törvényjavaslatoknem fedik mindenben a mostani kormány álláspontját, ezért visszavonja azokat s az uj törvényjavaslatokat mielőbb, január valamelyik hetében beterjeszti. Már most bejelenti, hogy ehhez állását köti. Csere József gróf Károly József székesfehérvári beszéde miatt interpellál. Károlyi nem magánember lehet legitimista, de a főispáni székből, ilyet mondani nem lehet. (Felkiáltások: El kell csapni!) Gróf Teleki Pál miniszterelnök szerint a főispánnak, mint embernek mindenesetre ,joga volt nyilatkozni, a kormány azonban helytelenül a főispán eljárását. Károlyi József egyébként nem is aktív, mert a kormányválság kapcsán nyomban lemondott. A kormány nem fogja újból kinevezni, azonban sajnálattal kell megállapítani, hogy elveszítjük őt, mert egyike volt a legkitűnőbb főispánoknak. Budavári, László a gyülekezési jog felfüggesztésé- ről szóló rendelet visszavonása ügyében interpellál. Ferdinándy Gyula belügyminiszter bejelenti, hogy a minisztertanács a tegnapi napon elhatározta, hogy politikai beszámolók tartását megengedi. A gyülekezési jog az egyesületekre is szól, de minden gyűlést három nappal előbb a rendőrhatóságnak be kell jelenteni. Az imnsemnitási vita az összes háborút vesztett országok között utolsónak likvidálta a hadiállapotot, több, mint egy esztendővel a háború után. Eknnek az esztendős halasztásnak minden kárát megszenvedtük és egyetlen előnyét sem éri , tőkésítettük. Ezt a hibát nem volna szabad megismételni. A magyar államnak és a magyar állam polgárainak pénzügyi helyzete nem ért volna ilyen mélypontig, ha most ezy éve kezdik meg a szanálást. De ha már egy évet vártunk, akkor ezt a nagyon drága évet legalább azzal kell kiegyenlíteni, hogy az osztrák és a német kísérletek eredményein és kudarcain okulva, tisztult ítélettel kezdünk a nagy feladathoz, megcáfolva a példabeszédet, amely szerint mindenki csak a saját kárán okul, és megbecsülve a német és az osztrák tapasztalatoknak tanúságait, amelyek meggyőzően tárták fel agazdasági élet szervességét. Vasárnap: Vass József bemutatkozása a Kultusz* minisztériumban Vas József vallás- és közoktatásügyi miniszter m* délelőtt fogadta."a kultuszminisztérium tisztviselő karát. A miniszter a követi,ezöket mondotta: — Ennek a minisztériumnak teljes erővel kell érvényesülnie a nemzet vezetésében. Itt tűznek kell égnie, a gondolatok tüzének! Honnan várja ezt a nemzet, ha nem éppen innen, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumból. — Minden gondolathoz fanatizmus kell, hogy az a tűz elejével tudjon hatni. Honi feladatunk, hogy a lelkeket sötétítsük, hanem az, hogy megvilágosítsuk. Ne,,,, úgy, hogy a lelkeket magunktól eltaszítsuk, hanem írgy, hogy minden lelket ide segítsünk és irányt adjunk. Akit velem, van ebben, örömmel ölelem keblemre, aki nincs velem, azt meggyőzni igyekezem, fen nem rakok és nem gyújtok máglyát, hanem meggyőződéssel dolgozom, hogy megvilágosítsam a sötét lelket. is, hogy megpróbáljam felolvasztani bennük a jeget és kiolvasztani belőlük a salakot Ez a kereszténység és a magyar gondolat fanatizmusa. Isen nem akarom a magyar kultúrát a rongyaiba beöltöztetni, hanem azt akarom, hogy a büszke magyar gondolat a maga igazi magyar stílusában jelenjen meg a külföld elött, hogy meglássák, nem vagyunk Balkán, nem vagyunk barbár nép. Mert ha múltban a magyar véső, a magyar ecset és apergamenre iró magyar kéz nem dolgozhatott eleget, az azért volt mert kardot kellett kovácsolni és vasba kellett öltözni, hogy megvédjük éppen a Nyugatot- hogy nyugodtan festhessen, véshessen és írhasson. — Én tanulni akarok itt is, tanítványotok akarok lenni. Meg akarom tanulni a ti mesterségeteket, azután toatulaatok- akarok fogul. Fogadjatok ilyenül .