Világ, 1920. december (11. évfolyam, 283-305. szám)

1920-12-19 / 298. szám

91920. december 19. VILÁG a köztisztviselők demobilizálására talán nem az volna a legrosszabb mód Németországban, vagy Ausztriában, h­a az arra alkalmasakkal elvégeztetnék az adóügyi fő­iskola két szemeszterét és így nyitnának meg előttük egy „biztos jelenti" új pályát. Mi nem irigyeljük a né­met és az osztrák adóügyi tanácsadók jól megalapozott kereseti lehetőségeit és nem sajnáljuk azokat, akik ilyen tanácsadók nélkül mennek a pénzügyi hatóságok elé és hetekig lapozgatják, olvassák, tanulják az adó­­paragrafusok végtelen sorozatát. Mi nem sajnálunk mást, mint az osztrák köztársaságot is a hímet biro­dalmat, amelyekre nézve az adóknak ez a­ halmozása, egymásba szövődése, összefonódása azt jelenti, hogy a legmagasabb adókulcsok és a legdr­usztikusabb megtor­­lási szabályok ellenére sem folynak be odók, nem foly­nak be egyszerűen azért, mert Sémetorsz­ágban az 1917. isi adótételek sincsenek teljesen kivetve. Ami kompli­kált az adófizetőknek, az többé-kevésbé komplikált a­ pénzügyi hatóságok számára is. Hiszen a­ márkának és a koronának értékhullámzása már egymaga is nagyon megnehezíti az adókivetést. A régi jó időkben három évre vetettek ki adókat, hiszen tíz eset közül kilencben három év alatt nem tolódtak el a jövedelmek és a va­gyonok. A háború előtt a keresetek és a vagyonok gyors változása volt a kivétel, ma viszont a jövedelem és a vagyon stabilitása lett egészen kivételessé. Száz korona százöt frank volt a háború előtt és ma 1.13 és 1.20 frank között mozgott a százkoronás ára Zürichben, töb­­ben két korona volt egy kiló marhahús és ma száz-száztra korona. 1914-ben hat fillér volt egy tojás és Utó, a maximális ára 6.5 korona. A villamosjegy tizen­két fillérről szerényen három koronára emelkedett. Az áraknak ezt a forradalmi eltolódását heves kilengések követték a jövedelmek alakulásában és a vagyonok ér­tékelésében, a camzusos választói jog alapján is szavaz­hatna ma már mindenki Magyarországon. A ház, a föld, hi­telek, a részvény, az állampapír fix tételek voltak a háború előtt és legfeljebb néhány százalékkal emelkedett vagy esett vissza­ értékük. Ma húszezer és huszonhat­ezer koronával jegyeznek olyan­ részvényeket, a­melyek­nek névértéke kétszáz korona é,­ am­elyeknek árfolyama­­sem haladta meg az ezer koronát 101­0-ben. Ilyen, sőt egyes­ vonatkozásokban még nagyobb eltolódások vannak a földbirtok forgalmi értékében. Ezek az egész vonalon bekövetkezett nagy eltolódások rendkívül megnehezíte­nék az adókivetést akkor is, ha második eltolódás, gya­nánt nem volna ma egészen más az arany a vagyon értéke és a­ vagyon hozadéka között, mint hat eszten­deje. Akárhány részvény osztaléka nem több egy fél százaléknt­, vagy annyi sincs. A vagyonnak más ter­­ápiái viszont a békében szokatlan, konjunkturális nyere­séget tudnak felmutatni. Amilyen bonyolult a vágyók­árok értékének meghatározása és amennyire revideálni kell az értékelést évenként vagy félévenként, ugyan­olyan bonyolult a keresetek hullámvonala és ugyanúgy­­piridi.­T­­íjb­ól revízióra, szorul a jövedelmek meghatáro­­­­ása. Az adókivetés tehát igen súlyos munkát róna a pénzügyi hatóságokra akkor is, ha csak az 1914. év jegyszerű adóit kellene most is kivetni. Az adóalapok­nak, az adóalanyoknak, az adókulcsoknak minden újabb szaporodása és minden újabb komplikálása még szöve­­vényesebbé teszi az adókivetés munkáját annál inkább, mert az adók számának és súlyának megnövekedése ál­lni természetesen erélyesebb és élelmesebb lesz a va­­jyon­élrejtés és a jövedelempalástolás defenzívája. Ma, amikor az állam és a pénzügyminiszter- a vi­szonyok nyomása alatt akarva-akaratlanul életbevágóan mély rendszabályokat kénytelen alkalmazni a vagyo­­nnokkal és a jövedelmekkel szemben, amikor az adópoli­tika egyrészt létkérdés az állam számára, másrészt lé­tében érinti az állam polgárait, látszólag csak har­madrendű jelentősége van az előbb részletezett techni­kai kérdésnek. A helyzet azonban az, hogy a német birodalomnak, az osztrák köztársaságnak és minden más legyőzött­­országnak sürgősen van szüksége jelen­tékeny adóbevételekre, ha nem akarja folytatni, vagy legalább mérsékelni szeretné a bank­jegymennyiség sza­porítását, ezt a végzetes finaniciális kuruzslást. Aki látta és érezte a bankjegy-prés politikájának következ­ményeit, az tisztában van azzal, hogy az állam szem­pontjából ma kétszer ad az, aki gyorsan ad: kétsze­res értéke van minden adótörvénynek, amely hol­ táp hoz pénzt az állampénztárnak és nem esztendők múltán. A gyors pénzszerzésnek vannak operatív módsze­r­ei, olyan operatív módszerek, amelyek csakugyan meg­töltik egy időre az állampénztárt, de a gazdasági élet már amúgy is legyengült szervezetének újabb vérvesz- 4­■ cégével és újabb felbomlásával járnak. Vannak azután elasztikus és orgamizta adóztatási módszerek. Ezek viszont lassan funkcionálnak, mindenekelőtt azért, mert az adókivetés nehézkes és bonyolult. Látszólag nehéz alternatíva előtt áll a pénzügyminiszter, azonban a l­ét­ lehetőség között talán leh­et egy harmadikat választani, Németország tett kísérletet arra, hogy a havi fizetése­ket és a heti munkabéreket bélyeg alakjában adóz­tassa meg. Ezeket a bélyegeket hetenként vagy hóna­ponként a munkaadók kötelesek megvásárolni és a fize­tési listákat ezekkel a bélyegekkel ellátni. Ez az adó dekár hétről-hétre vagy hónapról-hónapra automatikusant­­kerül az állampénztárba, és az ilyen automatikus adó­kivetés és adóbehajtás típusa ma hátrányos oldalai ellenére is a legc­élszerűbb. A másik szükségmegold­ás is Németországban alakult ki. Adót kivetni ma hossza­dalmas és nehéz eljárás, ellenben mindenkitől rövid ha­táridőn belül követelni lehet azt az adóösszeget, amely­nek fizetésére saját adóvallomása szerint köteles, addig is, amíg a pénzügyi hatóságok felülbírálják a vallomást rá, utólag vetik ki az adókötel­ekre az esetleges küs­­­önn­özeteket. Még néhány ilyen lehetőséget sorolhat­­­­ánk fel, de fit­oc-are a megoldás típusára próbáltunk r­ámut­atni és nem részletezzük a megoldás módozatait. Amit hangsúlyozni akarunk, az mindössze annyi, hogy a gyors pénzszerzés szükségessége még nem jelenti a ■nindin a kockázatos operatív módszerek szükségességét. Magyarország a német és az osztrák adópolitikai kí­sérletek svem éppen szerencsés eredményeinek mérlege­lése alapján döntheti el adópolitikájának útját és irá­nyát. Magyarország sylipe kárát , látta annak, hogy A nemzetgyűlés ma sv indem­nitéei javaslatit tár­gyába. Orffs Imre előadó beszéde után Huszári Elemér beszélt. Nem szavazza meg a javaslatot, mert bizalmat­lan a Kormánnyal szemben. Kifogásolja a kormány pa­zarlásait. A földadó tízszerese se fedezi az autóiA költsé­geit. A miniszterük agitáció* vonatokon járnak.­­A kor­mány válságba, juttatta* a ke­reskedelme­t. A cséplé.-re nén­­nél az altruista szövetkezetek 15 korona jutalékot­ fák. Láncold* folyik a* állam hozzájárulásával. Kívánja se. állami szerződéseknek a Ház asztalára való letételét. Mayer államtitkár tegnap felsíteszelt, amikor közbe­szól­te formájában az állam: autók dolgát tette szóvá. Mayer, miközben a földbirtoki eformérre lelkesedett, ló­kiviteli engedélyeket adott Csodálkodtó, miért nem mondtak le az államtitkárok? (Felkiáltások: Egy részük lemondott!) Hegyeshalmi Lajos kereskedelmi miniszter jelentette ki ezután, hogy amíg ő lesz miniszter, a főö­­lönvonatokat nem lehet kettes célokra használni. A ka­rácsonyi vonatszünetet még jobban meg kellett szigorí­tani és így december 13-tól január 4-ikéig egyáltalán, nem megy vonat. Kü­lönvonatot még Cormiek szenátor­nak sem tudott rendelkezésére bocsátani. Gróf Sigray Antal elmondta, hogy egy nagyhata­lom néhány nap múlva, föl fog lépni a vernaillesi béke revíziója érdekében. Lehet, hogy tavasszal a kommu­nista áramlat kapunkon fog kopogtatni. Ilyen helyzet­ben csak erős kormányok­ állhatják meg helyüket. A múlt hibáiról szól. A tiszteknek megtiltották a politi­zálást, nos a tisztek nemcsak politizálnak, hanem, pér­­tatodnak is. Élon-útfélen azt lehet hallani, hogy ilyen korrupció és ennyi panama ,még nem volt Magyarorszá­gon, mint ma. Ha a külföld a fehér terror rölatt tesz szemrehányá­t, a kormánynak nem lehet más válasza, mint hogy a trianoni béke nem engedi meg a közgazda­ság és a jogrend konszolidációját. Kovács J. István megszavazza az indemnitást. Ki­fejti, hogy külpolitikánk az , elmúlt­­hónapokban nem állt hivatása magaslatán. Két oly nemzet, amely kereste, velünk a barátságot, nem talált nálunk meghallgatást, most össze it külügyminiszter­, nek mindé volna hagynia, e helyett b­­s lefeküdt aludni. Csáky az összeszedte, töt köz­vetlenül talmazott minisztert nevezett __ ,____ _____.... -ijt hatmillióba kerül a K országnak.) A külügyminiszternek nem jutott eszébe a Háziján köszönetet mondani azoknak a nemzeteknek, amelyek jótéteményeikkel elhalmoztak bennünket, idők külföldi vállalkozás a helyre nem állott jogrend miatt maradt el. A különböző egyéni akciók és a minden té­ren érvényesülő demagógia hatása alatt nem tudott in­tenzívvé lenni a külföldde­ való gazdasági érintkezés. Egy dúsgazdag finn kereskedő akart­ itt üzleti vállalko­zásba kezdeni, de véletlenül egy szomorú, emlékezetű, szállodában szállt meg, ahol és­zakánként igazoltatták. Végre Belgrádit­, csinált egy cipőgyárat. A királykér­désben a miniszterelnök nyilatkozatai legnagyobbrészt megnyugtatták, ő és elvbarátai egy pillanatra sem gon­doltak arra, hogy más módon, mint törvényes után, old­ják meg a királykérdést (Csizmadia Sándor.. Nem a nemzetgyűlés, hanem az ország dönt ebben a kérdésben. Az elnök ezért a kijelentésért Csizmadiát rendreutasítja. Felkiáltások: Ki kell dobni! Csizmadia a nagy zajban az elnökkel vitatkozik, aki újra rendreutasítja, Csiz­madia, akkor ezt kiáltja:, Engem innen ki lehet dobni, de az országból nem. Az ülnök a mentelmi bizottság elé utasítja.) Előbb a királyi jogkört kell tisztázni, a személyi kérdés majd két-három év múlva következik. Nem helyesli a miniszterelnöknek azt a kijelentését, hogy a király­kérdést csak tudományosan lehet megvi­tatni. Ha Appoliyi lenne a cenzor, akkor nem lenne ki­­fogása. A cenzúra mai kezelése mellett helyesebb, ha tel­jesen megtiltják a királykérdés tárgyalását felmondja, hogy a volt honvédelmi miniszter ebben a kérdésben meg tudott akadályozni minden meglepetést. Az ú­j honvédelmi minisztert is kéri, ne engedje a tiszteket politizálni. (Szilágyi Lajos: A MOVE alapszabályait kell megváltoztatni.) A nemzet kritikus hónapok elé néz, nagy lehetőségek állanak elöttünk. Szükségünk van, tehát minden osztály békés együttműködésére. A kor­mány programjajából azonban a kiengesztelődés fehér galambja még nem szállott fel. A munkásságnak meg kell adni a módot, hogy szi­vel-lélekkel magyarnak vallja magát. A munkásbiztosítás államosítását nem tartja helyesnek, mert ez csak fokozza a­ munkanélküli­séget. A középosztályban a legnagyobb az elkeseredés. A keresztény kurzus szégyenére a panama sohasem vi­rágzott úgy, mint mit. (Felkiáltások: Ki panamásott! Le kell leplez­ni! Kerekes Mihály: Miért nem szabad megírni a sajtónak? Ugron Gábor: Stern Samut miért cenzúrázzák ki? Rubinek Gyula: Mert nem igaz. Sán­dor Pál: De igaz, csak kicenzúázták.­ Az erős kezet várja, amely megteremti a társadalmi harmóniát. Ezután a javaslatot elfogadták. Rubinek István je­lentette, hogy a mentelmi bizottság Csizmadia Sándort a Ház ünnepélyes megkövetésére ítélte. Slayer János felelt­ ezután Huszár Elemérnek, kijelentette, hogy sem az autókat, sem az államtitkári állásokat neme védi. Csakis a megszállott területekről csempészett lovakra adott szállítási engedélyt, de ezeknek 35 százalékát olcsó áron az államnak tartották meg. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter kijelenti, hogy a minisztérium, minden ténykedéséért ő vállalja a felelősséget. (Barka- Szabó József: Hiszen csak a belügyi tárca fáj Huszár Elemérnek!)­­Úgy látszik, itt az a cél, hogy­­ én em­­bereim­et egyen­ként lőjjek ki. (Berkes Gyul. : A politikája!) Azt,h­iszem azonban, nem egyedül állok, hogy gátat védtek ezeknek a törekvéseknek. Huszár Elemér féltiüsztelt szavait magyarázta, majd még egyszer Mayerr Jllnos felszólalása után a hétfői üllés napirendjét állapítaták meg. Majd az interpellációk következtek. Csarafürth Jenő a trianoni békeszerződés revíziója­­Agyában interpellál. Felolvassa a­­Pécsi Munkás egyik H­áznál­, amelyben azt közlik, hogy Pécs sorsa független, a békeszerződéstől. Eivrler és Jászó Oszkár nyilatkoztak a Bicskai Hírlap-­btm és kijelentették, hogy Pécs meg­szállásának kitolása érdekében keresik fel a­­jugoszláv kormányt. A Bácskai Napló­ban Linder nyilatkozik, hogy a jugoszláv kormány rokonszenvel fogadta láto­gatásukat. Egy pécsi lapból felolvassa, hogy ott egyik munkaegyülésen megjelent Hoffmann Ottó, volt képvi­selő. Hoffmann hangoztatta, hogy elégedetlenek a ma­gyarországi állapotokkal és diplomáciai úton tiltakoztak Pécsnek ezidőszerint Magyarországhoz való csatolása ellen. Megemlítette, hogy ott van Dévássy Márton is, aki össze fogja dönteni Magyarország reakcióit kártya­váréit. Gróf Teleki Pál miniszterelnök rögtön válaszol az interpellációra. Baranya ki nem ürítése égbekiáltó igaz­­­ságtal­an­ság. A baranyai kérdésben számtalan jegyzé­ket küldött már a külügyminisztérium. A legsúlyosabb­ momentum azonban ebben a dologban az, hogy akad­nak emberek- akik Magyarországon születtek, akik most az országot hajlandók feladni csak azért, hogy a ma­­guk ügyeit a maguk módja szerint intézi­essék. Van­nak emberek, akik hajlandók elmenni egy más állam­hoz és ott a jogtalan megszállás meghosszabbítását kí­vánják. Ez gyalázatos: tett, hazaárulás, amit eléggé megbélyegezni nem lehet. Ezt ki kellett mondani és le kellett szögezni. Meg van győződve, hogy az ilyen embereket az ellenség is kellőleg értékeli. Szólt a béke revíziójáról. Az amerikai választás­on különösen az el­nökválasztás bebizonyította, hogy megérett a bukásra az, aki ennek a békének az alapjait lerakta. Vértes Vilmos István azt kérdezi a belügyminisz­tertől, hajlandó-e a városi és községi képviselőtestületek, újjáalakításáról szóló törvény­javaslatot mielőbb be­terjeszteni. Kerdm­ándy Gyula belügyminiszter szerint a közigazgatás reformja, fontos a keresztény nemzeti politika szempontjából is. Közigazgatási szerveink el­­korhadtak. A bizottságoknál levő közigazgatási tör­vényjavaslatok­­nem fedik mindenben a mostani kor­mány álláspontját, ezért visszavonja azokat s az uj törvényjavaslatokat mielőbb, január valamelyik heté­ben beterjeszti. Már most bejelenti, hogy ehhez állását köti. Csere József gróf Károly József székesfehérvári beszéde miatt interpellál. Károlyi nem magánember le­het legitimista, de a főispáni székből, ilyet mondani nem lehet. (Felkiáltás­ok: El kell csapni!) Gróf Teleki Pál miniszterelnök szerint a főispánnak, mint ember­nek mindenesetre ,joga volt nyilatkozni, a kormány azonban helytelenül a főispán eljárását. Károlyi József egyébként nem is aktív, mert a kormányválság kapcsán nyomban lemondott. A kormány nem fogja újból ki­nevezni, azonban sajnálattal kell megállapítani, hogy elveszítjük őt, m­ert egyike volt a legkitűnőbb főispá­noknak. Budavári, László a gyülekezési jog felfüggesztésé-­ ről szóló rendelet visszavonása ügyében interpellál. Ferdinándy Gyula belügyminiszter bejelenti, hogy a minisztertanács a tegnapi napon elhatározta, hogy pol­­itikai beszámolók tartását megengedi. A gyülekezési jog az egyesületekre is szól, de minden gyűlést három nappal előbb a rendőrhatóságnak be kell jelenteni. Az imnsemnitási vita az összes háborút vesztett országok között utolsónak likvidálta a hadiállapotot, több, mint egy esztendővel a háború után. Eknnek az esztendős halasztásnak min­den kárát megszenvedtük és egyetlen előnyét sem éri , tőkésítettük. Ezt a hibát nem volna szabad megismé­telni. A magyar államnak és a magyar állam polgárai­nak pénzügyi­ helyzete nem ért volna ilyen mélypontig, ha most ez­y éve kezdik meg a szanálást. De ha már egy évet vártunk, akkor ezt a nagyon drága évet leg­alább azzal kell kiegyenlíteni, hogy az osztrák és a német kísérletek eredményein­­ és kudarcain okulva, tisztult ítélettel kezdünk a nagy feladathoz, megcáfolva a példabeszédet, amely szerint mindenki csak a saját kárán okul, és megbecsülve a német és az osztrák ta­pasztalatoknak tanúságait, amelyek meggyőzően tár­ták fel a­­gazdasági élet szervességét. Vasárnap: Vass József bemutatkozása a Kultusz* minisztériumban V­as József vallás- és közoktatásügyi miniszter m* délelőtt fogadta."­­a kultuszminisztérium tisztviselő karát. A miniszter a követi,ezöket mondotta: — Ennek a minisztériumnak teljes erővel kell ér­vényesülnie a nemzet vezetésében. Itt tűznek kell égnie, a­ gondolatok tüzének! Honnan várja ezt a nemzet, ha nem éppen innen, a vallás- és közoktatásügyi minisz­tériumból. — Minden gondolathoz fanatizmus kell, hogy az a tűz elejével tudjon hatni. Honi feladatunk, hogy a lel­keket sötétítsük, hanem az, hogy megvilágosítsuk. Ne,,,, úgy, hogy a lelkeket magunktól eltaszítsuk, hanem írgy, hogy minden lelket ide segítsünk és irányt adjunk. Akit velem, van ebben, örömmel ölelem keblemre, a­ki nincs velem, azt meggyőzni igyekezem, fen nem rakok és nem gyújtok máglyát, hanem meggyőződéssel dolgozom, hogy meg­világosítsam a sötét lelket­. is, hogy megpró­báljam felolvasztani bennük a jeget és kiolvasztani be­­­­lőlük a salakot Ez a kereszténység és a magyar gondo­lat fanatizmusa. I­sen nem akarom a magyar kultúrát a­ rongyaiba beöltöztetni, hanem azt akarom, hogy a büszke magyar gondolat a­ maga igazi ma­gyar stílusában jelenjen meg a külföld elött, hog­y meglássák, nem vagyunk Balkán, nem vagyunk barbár nép. Mert ha múltban a magyar véső, a magyar ecset és a­­­pergamenre iró magyar kéz nem dolgozhatott eleget, az azért volt mert kardot kel­lett kovácsolni és vasba kellett öltözni, hogy megvédjük éppen a Nyugatot- hogy nyugodtan festhessen, véshessen és írhasson. — Én tanulni akarok itt is, tanítványotok akarok lenni. Meg akarom tanulni a ti mesterségeteket, azután­­ toatulaatok- akarok fogul. Fogadjatok ilyenül­ .

Next