Világ, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

3 1921. április 8. VILÁG kormány­zónak, aki azt egyelőre nem vette tudomá­sul és kijelentette, hogy a döntés előtt tárgyalásokat kíván folytatni a pártok vezető fér­fiaival. Kormányválság van, de ajrormrít St Uldn mond le A keresztény egyesülés pártjában szintén érte­kezlet volt és itt gróf Andrássy Gyula informált,­ a képviselőket a helyzetről. — Kormányválság van. — mondotta — de a kormány nem mond le és erre nem is látok semmi kényszerítő okot- A miniszterelnök érintkezésbe fog lépni a pártokkal és amennyiben nem sikerül a pártok támogatását továbbra is biztosítani, félre fog állami. A kormány addig nem mond­­■ amiit Teleki meg nem győződik arról, hogy helyzete tart­hatatlanná mit. Az Andrássy-pártban egyébként hangoztatták, hogy a kormány lemondására nincsen semmi ok és remélik, hogy Telekinek sikerülni fog a megegye­zést nagyobb nehézségek nélkül létrehozni. Bethlen István, Gaál Gasston, Hegedűs Lóránt A helyzet e pillanatban meglehetősen zavaros. A kisgazdapárt feltételei semmiféle tekintetben sem prejudikálnak a miniszterelnök személyének és csak a párt hangulatából állapítható meg, hogy Teleki trafolt vállalkozását nem látnák szívesen. Ha a párt kitart emellett a felfogása mellett, úgy Telekinek távozni kell a kormány éléről és ez esetben gróf Bethlen István, Gaál Gaszton vagy Hegedűs Lóránt miniszterelnökségéről tehet szó. A m­ai nap folyamán különböző hírek terjedtek el arról, hogy az új kormány a pártkeretek eltoló­dása folytán a koalíc­ós kormányzatról esetleg át­térhet a pártkormányzatra, sőt arról is volt hír, hogy Teleki a különböző pártállásű­ legitimistákkal, így a disszidensek, a Friedrich-párt és a demokraták bevonásával létrehozott új koalíció alapján alakítaná meg az új kormányt, ezek a hírek azonban csak kombinációknak bizonyultak. Az eddigi koalíció fenntartását szükségesnek tartják mind a két oldalon és így csak arról van szó, hogy meg tudnak-e egyezni a pártok Teleki kormány elnökségében vagy más veszi át Telekitől a kormányzást. Annyi bizonyos, hogy az új kor­mányban a belügyminiszteri tárcát a kisgazdák fogják megkapni. A kormányzónál holnap meginduló audienciák esetleg már világosságot deríthetnek a helyzetre. Egyébként mindenütt a válság gyors lebonyolításán fáradoznak, amit elsősorban Hegedűs Lóránt pénz­ügyminiszter javaslatainak letárgyalása tesz szük­ségessé. A miniszterelnök környezetéből vett értesülé­seink szerint­ Teleki reméli, hogy sikerül a pártok­kal megegyezést létesíteni. A kisgazdapárt intézőbizottsága a nemzetgyűlés ülésének megnyitása előtt értekezletet tartott, amelyen nagyatádi Iízadó István bejelentette, hogy IV. Károly levelének publikálása miatt lemond és k­ilép a­ kormány­ból. A jelenlévő kisgazda-képviselők egyre fokozódó iz­galommal tárgyalták az eseményeket és Nagyatádi be­jelentését lelkesedéssel vették tudomásul. Nagyatádi el­mondotta a levél megjelenésének előzményeit. Teleki a múlt szerdai minisztertanácson bejelentette, hogy IV. Károly azt a kívánságát fejezte ki előtte, hogy az or­szágból való távozásakor nyilatkozatot akar tenni, amelyben elő akarja adni bejövetelének és távozásának indokait. A minisztertanács akkor tudomásul vette, hogy Teleki megígérte ennek a nyilatkozatnak a nyil­vánosságra hozását. Közben azonban Nagyatádi párt­­híveivel és előkelő közjogászokkal folytatott tárgya­lásai után arra az elhatározásra jutott, hogy ennek a nyilatkozatnak nem szabad megjelenni. Ezt nagyatádi közölte is Telekivel, amire olyan megállapodás jött, létre. Egyik tisztviselő sz vetség nemrégiben felkérte az egyes minisztereket, hogy egy hónapokkal ez­előtt beadott kérvényét amelyben az tisztviselők helyzetének javítását kér­te­, a kormányban és a nem­zetgyűlés előtt támogass­ák. A minisztériumi tiszt­viselők a mai nap folyamán ,testületileg jelentek üreg a miniszterek előtt. Válmatttak az állami alkal­mazottak tarthatatlan ,gaz­d­asági helyzetére s kérték a minisztereket, hogy hassanak oda, hogy a kor­mány végre olyan támogatásban részesítse őket, amely helyzetükön tényleg segíthet. A miniszterek válaszukban kivétel nélkül elis­merték a tisztviselők nyomasztó helyzetét s meg­ígérték, hogy az ügyet tőlük telhetősen támogatni fogják. Az egyik miniszter azonban rámutatott arra, hogy a tisztviselőik eddigi szenvedése nem volt hiábavaló s pénzügyi helyzetünk javulását nagyrészt annak köszönhető, hogy a tisztviselők önfeláldozóan viselték a háború okozta súlyos helyzet következmé­nyeit s igy pénzügyi politkánk keresztülvihette azt, hogy a bankóprés e hónapban beszüntette működé­sét. A tisztviselőknek ez a magatartása elősegíti az ország pénzügyének regenerálódását s a­, eredmény az, hogy Ausztriával szemben, ahol a tisztviselők fizetése 5—6-szorosa a magyarországi fizetéseknek. A Polgárok és Munk­árok Szövetszége április­­is 17-én, vasárnap délelőtt 11 Tattersam helyi­ségében programm­jának ismertetésére nagygyűlést tart. A nagygyűlés tárgysorozata a következő: Elnöki megnyitó, tartja Bárczy István. A sajtó­hogy ezt a fogyatkozatot nem a kormány, hanem gróf Andrássy Gyula adja ki. Hrat­án Károly nyilatkozatát a megállaptodás ellenére Ipelcki adta ki, nem maradhat bent tovább a kormát Ruhper: ajánlottra, hogy a párt ne fogadja el Nagy­atádi elmondást.H­anem nyilvánítsa bizalmatlanságát Telekivé szemb­en és kényszerítse Telekit a lemondásra. Az értesítOTt nagy izgalomban és határozathozatal nélkül oszlott szét. A képviselők harcias hangulatban özönlötték el a folyosót és hangoztatták, hogy Teleki távozásához ragaszkodni fognak. Nagyatádi felkereste Telekit és tudomására hozta lemondási szándékát. Erre gróf Teleki Pál miniszterelnök gróf Andrássy Gyulával, gróf Apponyi Alberttel és nagyatádi Szabó Istvánnal bizalmas megbeszélésre vonult vissza, amelyen elhatá­rozták, hogy a súlyos politikai helyzetre való tekintet­tel gróf Teleki Pál miniszterelnök sürgősen informálni fogja a kormányzat és a kormány állására vonatkozó­lag döntését fogja kikérni, pénzünk értéke 3-szorosra emelkedett. Eddigi politikánkra jellemző volt, hogy gazdasági életünk megszilárdítását kizárólag a­ tisztviselők és munkásosztály élet­standardjának mélyen a létminimum alá való leszállításával akarták megoldani. Ez a fel­fogás nemcsak erkölcstelen, de alapjában véve teljesen kivihetetlen, mert a háború óriási terheit éppen a tár­sadalomnak leggyengébb rétege egymagában nem visel­heti. Ma a tisztviselő fizetése 1000—3000 korona között váltakozik, viszont pénzünk vásárló ereje még ma is alig 1­50-ede a háború előttinek. A miniszteri tanácso­sok mai 2000 koronás fizetése megfelel a háború előtti 1,0 koronának. A legmagasabb tisztviselői fizetés sem elég tehát ahhoz, hogy egy normális család legfontosabb élelmi szükségletének a felét fedezze. A kormány, ha ezt a meg nem értő politikáját tovább folytatja, rá fogja kényszeríteni a tisztviselőket, hogy állásuktól megváljanak s oly foglalkozás után nézzenek, amelylyel családjuk megélhetését biztosítani tudják. Ez a politika a tisztviselő-kérdést igen szomorúan és válságosan fogja megoldani, mert be fog következni az, hogy a legjobban képzett s legenergikusabb tisztviselők fogják otthagyni állásukat s csak azok maradnak meg álla­mi szolgálat­ban, akik semmi másra nem használhatók. Ha a kor­mány rövidlátó politikájával a közalkalmazottak nívó­ját ily módon megrontja, elveti minden reményét annak, hogy a 6 éves háborúban leromlott országunk gazdasági életét újra talpraállíthassa s a jövő zavar­talan fejlődését biztosíthassa. szabadság. Gróf Batthyányi Tiviaor. Gyülekezési és egyesülési jog. Farkas István. A politikai üldözések megszüntetése. P. Ábrahám Dezső. Magyar külpoli­tika. Giesswein Sándor. Liberalizmus és demokrácia. Baltazár Dezső. Nagyatádi bejelenti lemondását a Polgárok és Munkások Szövetségének nagygyűlése » JCM­M miniszteri tisztviselők testületileg Helyzetük javítását kérték Munkások és panasztok koalíciója Csehország­ban (A Világ bécsi tudósítójától.) Hivatalos cseh-szlovák körök sem tagadják már, hogy a cseh kormány pozí­ciója, megingott és rekonstruálása elmaradhatatlan. A cseh-szlovák politikai élet egy aktív szereplőjétől hallom, hogy a kibontakozás érdekében lázasan folynak a tár­gyalások és hogy mértékadó politikusok a kibontakozás lehetőségét csak egy újabb koalíció megteremtésében látják. A Tusor-féle koalíciós kormány után megalakult hivatalnok-kormányzat csak négy hétre átmenetileg volt tervezve és immár hetedik hónapja vezeti a köztársaság ügyeit. Informátorom szerint ez a cseh­ szociáldemokrácia válságának tulajdonítható és ezt az állapotot csak ennek a pártnak konszolidálódása szüntetheti meg. A munkásoknak több részre szakadt táborában a meg­egyezésnek már megvan a lehetősége, mert a balszár­­nyon állók, sőt a kommunisták is ma már a parlamen­­tarizmus álláspontjára helyezkedtek. A másik oldalon, az agráriusoknál, a tömörülés, nemzetiségre való tekintet nélkül, már megtörtént és informátorom véleménye szerint tisztán kezdenek kiala­kulni azok­­a kontúrok, amelyekben Massaryk a koalí­ciót látni szeretné. A munkások és földmivelők koalí­ciója, — ha a nemzetiségi súrlódási felületeket lecsi­­szolják, — elég erős lesz ahhoz, hogy egy egészséges parlamenti kormányzat alapfeltételeit megteremtse. Újból a Ruhr-vdék A Neue Freie Pressének jelentik a FzUndot. Az itteni mértékadó körökben a francia miniszterelnök fenyegetéseit, igen komolyan veszik. Azt hiszik, hogy a fenyegetések mögött a franciáknak azt a szándékát kell keresni, hogy végleg hatalmukba kerítsék a Ruhr­­vidéket. Az is lehetséges, hogy Franciaország az üzeme­ket birtokába veszi, azokat zálognak jelenti ki és jöve­delmüket a francia állam javára fordítja. Az kétségte­len, hogy a franciáknak hatalmukban áll, hogy így jár­janak el. Csak az a kérdés, hogy a többi európai hata­lom és Amerika túrni fogják-e azt, hogy Németország ellen béke idején ilyen rablóhadjáratot rendezzenek. Péntek IV. Károly Luzernben A­­l­ofiti-ban ma tudósítást közöl Károly király svájci útjáról Jules Sallenooin, aki elkísérte a volt uralkodót Luzernben . IV. Károly Zita királynéval és kis kísérettel Luzerbe érkezett. Az állomáson várta a svájci szövet­ségi kormány külügyi osztályának képviselője és érté­sére adta­, hogy a National-szállodást, ugyanazt jelölte ki számára, ideiglenes tartózkodási helyül a svájci kor­mány, amelyben Konstantin görög király lakott. IV. Károly több napig marad Luzernben és ott fogja be­várni a szövetségtanács döntését arról, hogy hol fog ezentúl családjával megtelepedni. A svájci szövetségi kormány ugyanis vizsgálatot rendelt el arra nézve, hogy milyen körülmények között utazott el Pranginsbe.­ a volt uralkodó, a­kik tanácsolták kalandos vállalkozását és kik kisérték útjára. Csak ha mindez tisztázva lesz, akkor fog eldőlni, hogy hol ad menedéket számára a szabad köztársaság. Beszéltem —■ úgymond Sauerwein — Káro­lylyal. Nyomatékosan erő­sítette, hogy egyedül hagyta el Svájcot, senki sem gya­korolt rá befolyást, legsajátosabb elhatározása volt, te­hát összeesküvésről szó sem lehet. Elnapolták a nemzetgyűlést A nemzetgyűlés ülé­sét féltizenkettő után nyitotta, meg Rakovszk­y István­­nök. A képviselők meglehetős nagy számban jelentek m­­eg, de az izgatottságnak nyoma sincs, mert mindenki tisz­tában van veln,éi fog történni. Csak a karzat számára Vegrepajjin­yamit, gróf Teleki miniszterelnök mond: **—***^ — Tisztelt nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy az események következtében egyes miniszter uraknak a helyzete a pártokkal szemben, valamint a saját föl­fogásuk tekintetében az együttműködést, amely eddig a kormányban volt, nem teszi oly biztossá, ennek követ­­keztében én a mai napon a kormányzó úrnak a kor­mány állására vonatkozólag előterjesztést kívánok tenni. (A kisgazdák ezt kiáltják: Lemondani!) Arra kérem a Házat, hogy a kormányzó úr döntéséig üté­sét elnapolni szíveskedjék. Ekkor Ereki Károly állott fel szólásra és kijelen­tette, hogy miután a miniszterelnök nem szólt a le­mondásról, csak azt mondta, hogy a kormányzónak tesz jelentést, nem látja szükségét az elnapolásnak, amikor fontos javaslatok várnak tárgyalásra. A szavazásnál a szélsőbal kivételével az egész Ház az elnapolás mellett nyilatkozott. Az elnök erre bere­keszti az ülést. A képviselők távozásra állanak föl, de a­ kisgazdák körülveszik nagyatádi Szabó Istvánt és lelkes éljenzéssel ünnepük. — Éljen Nagyatádi! — hangzik szünet nélkül. — Éljen a király! — válaszol Hornyáns­ky Zoltán éles hangja, majd utána kiáltják többen is a baloldalon. — Éljen a nemzet! — felelik most a kisgazdák és miközben kifelé haladnak a teremből, ezt kiáltják: — 31 enjü­nk a­ nép közé! — Menjenek kapálni! — kiáltja Witter László és ezzel a méla akkorddal vége az eseményeknek az ülés­teremben. A folyosón aztán újra kezdődik nagyatádi Szabó ünneplése, akihez elsőnek Giesswein Sándor siet kezet fogni. Giessweint is megéljenzik, aztán bevonul­nak az alelnöki szobába újabb tanácskozásra. A szlovák autonómia (A Világ bécsi m­unkatársától.)tffes forrásból szerzett értesülésem szerint dr.j-jW!fl.a pozsonyi tanár, Klinika barátja és polifikíría*»^,egyik leglelkesebb híve, memorandumot intézett a népszövetség genfi titkárságá­hoz, amelyben kifejti, hogy a felvidéki tótság az auto­nómiát illetőleg a következőket követeli: Szlovenszkónak legyen saját nemzeti kormánya, nemzetgyűlése, hadserege, kormányzati szervezete, tör­­vényszékei. A gazdasági, mezőgazdasági, ipari, keres­kedelmi, élelmezési, pénzügyi, vasúti, postai, iskolai, egyházi ügyeket saját tisztviselői, bírái és szolgabírái útján, egyedül intézhesse. Közös legyen a csehekkel a külügy, állami adósságok, vám, külkereskedelem, valuta, statisztika, bankjegyek, szabadalmak, mértékek, mono­póliumok. Az egységet reprezentálná: a közös elnök, — felváltva egy cseh, egy szlovák, — és közös vezérkar, amelynek főnöke felváltva cseh és szlovák lenne és a közös diplomácia. — A kassai képviselőt megfosztották illető­ségi jogától. Bécsből jelenti tudósítónk: Surányi Miklóst, a felvidéki munkások egyik vezérét, aki szer­­kesztője a szélsőbalszocialista politikát hirdető Kassai Munkás című napilapnak és aki a prágai parlamentben egyik képviselője Kassának, — mint hitelt érdemlő forrásból értesülök, — megfosztották illetőségi jogától és ami ezzel együtt jár, mandátumától. Surányit Kassa város tanácsa 1919 december 1-én, családjával együtt, kassai illetőségűnek ismerte el. A megsemmisítő hatá­rozat indokolása szerint az 1920 április 9-én kelt cseh­szlovák törvény elrendeli, hogy azok, akik illetőségüket 1910 január 1 után szerezték, állampolgárságuk elisme­réséért 1920 december 31-ig folyamodni tartoznak és ennek a kötelezettségének Surányi nem tett eleget. Surányi, aki 17 éve lakik Kassán és ott 1909-ben már lapszerkesztő volt, a határozatot megfellebbezte. A mai napon ismét megnyílik a postai forgalom Angolország és az európai és ázsiai Oroszország egész területe között. Néger küldöttség járt Harding elnöknél és kérvényt adott át, amelyben felszólítják, hogy a kongresszus útján hozzon törvé­nyeket a lincselés és a kényszermunka ellen, azonkívül a déli államokban vezettesse be a négerek választójogát.

Next