Világ, 1921. április (12. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

-­ 1921 április 8. VILÁG szállítását tompítani. Eredetileg az volt Hodges kíván­sága, hogy minden tonna szín után egy font állam­segélyt adjon a kormány a munkabérek stabilizálásá­nak lehetővé tételére. Ezt a javaslatot valószínűleg Hodges is csak a tárgyalások kiindulópontjának szánta, hiszen ilyesformán a szénbányák állami szubvenciója körülbelül elérte volna azt az összeget, mint az angol államháztartás bevételei és kiadásai a háború előestéjén. Csakugyan, m­ég az érdemleges tárgyalások megkezdése előtt Hodges módosította javaslatát úgy, hogy az állami szubvenciók már csak 60 millió font sterlinggel terhelték volna meg a költségvetést, Anglia mintegy négyhónapos békekiadásaival. Noha a legújabb budget a békekiadá­sok ötszörösére „szállítja le"­ az állami kiadásokat, a 60 millió fontos szubvenció még mindig súlyos teher lett volna, kivált ha tekintetbe vesszük azt, hogy idáig már mintegy 1.800.000 angol munkás bérét redukálták, akik most ugyanilyen igényekkel lépnének fel, mint a bányamunkások. A bányavállalatok és a munkások tárgyalásait meddővé tette az a körülmény, hogy a bányavállala­tok tudni sem akartak a Hedges-féle pool-ról és azt kí­vánták, hogy minden bánya saját lehetőségei szerint fizesse munkásait. Ez a javaslat arra vezetett volna, hogy Dél-Yorkshire-ban öt font egy shillingről öt fontra csökkent volna a munkabér, mert itt nagyon kedvezők a termelés feltételei: ezzel szemben Dél-Wales-ben átla­gosan 2 font 17 shillinget keresnének hetenként a bá­nyamunkások az idáig kapott 1 font 17 shilling helyett, tehát a bérek több, mint 10 százalékkal csökkennének. A vállalatok maguk is úgy kalkuláltak, hogy a most ajánlott bérek többlete a békeévekben fizetett bérekkel szemben 55 és 155 százalék között ingadoznának. Az olcsósági hullám igen jelentékeny hatása ellenére is még mindig 141 százalékkal többet kénytelen költeni egy munkásháztartás a­ békeévek létminimumának biz­tosítására, mint 1913-ban. És az élet árának újabb jelentékeny csökkenésével aligha lehet számolni, mert ■márciusában már csaknem teljesen megtorpant az olcsó­sági hullám. A helyzet tehát az, hogy a bányamunkások egy kis része ugyan valamivel kedvezőbb helyzetben volna, mint volt a háború előtt, nagy részük azonban vesztene a béke-standard­ból és a veszteség részben igen jelentékeny volna azokon a bányavidékeken, ahol az életnek még mindig 141 százalékos megdrágulásával szemben csak 55 százalék volna a munkabérek többlete. A hármass­z­övetség Úgy látszik, hogy a bányászok sztrájkja mégsem fog a sokat emlegetett hármasszövets­ég sztrájkjává ki­szélesedni a vasutasok és a szállítómunkások csatlako­zása által, főleg azért nem, asiá­ a fél év előtt vívott sztrájk kimerítette a szakszervezetek anyagi eszközeit és így egyes bányavidékeken már a sztrájk negyedik­ötödik, napján nem tudták többé segélyezni a bányamun­kásokat. A tárgyalások a bányászok szervezetei és a bányavállalatok között most újból megindultak és az bizonyos, hogy Hodges és társai nem fognak mereven ragaszkodni az idáig felállított követeléseikhez. (*■ B •) ­ A Dunamelléki Református Egyházkerület elrendelte a püspökválasztó szavazást. A Duna­melléki Református Egyházkerület április hó 7-én tar­totta közgyűlését Darányi Ignác főgondnok elnöklete alatt. A közgyűlés elrendelte a püspökválasztó szavazást oly módon, hogy az egyházak­ június 16-ig adják be a püspöki irodába szavazólapjaikat. Valószínűnek látszik, hogy a szavazatok a következő jelöltek közt fognak megoszlani: Takács József ceglédi lelkész, Ravasz László Budapestre meghívott kolozsvári tanár, Hagy Ferenc esperes és dr. Kovács J. István teológiai tanár. beléje, annál világosabban látja, hogy legendákkal kötözték be nemzete szemét. Nem hitt többé Német­ország kizárólagos bűnösségében és csak az ő ro­vására irt katonai­­kegyetlenségekben. Tisztán látta, hogy az ő hazája sem makulátlan, neki is vannak bűnei. De még tisztábban akarja az igazságot meg­fogni. Németországba megy és ott szem­től-szembe figyeli a rettenetes boche-okat, s e figyelés közben meg kell állapítania, hogy azok is emberek, éppen úgy, mint a franciák, vannak közöttük jók és van­nak rosszak. Mint fanatikus­­internacionalista és pacifista tér vissza hazájába és ezt a nézetét nem rejti véka alá. Csakhamar tapasz­alnia kell, hogy­­ vége van. Az emberek nem köszönnek neki, ke­rülik a társaságát és suttogni kezdik. — Hazaáruló! Eladta manót a­ németeknek! Betetőződik ez a tragédia azzal, hogy a felesége is elfordul tője — megcsalja. Ér­demes-e még élni és tovább küzdeni? Talán összeroskadt volna, ha hozzája nem lép a titkár­nője és nem suttogja a fülébe: — Tovább! Ez a leány Ugyan szintén elfordult tőle benső­­leg, amikor először merte a száján kiejteni, hogy Németországgal ki kell békülni. Későbbi megállapí­tásai sem tudták az átlagos francia nő frázisait ki­ölni belőle, de legalább kísérletet tett, hogy meg­értse ezt az embert és ezenfelül sohasem, kételkedett szándékainak tisztaságába. Éppen azért, amikor mindenki elhagyta, ő melléje állott, hűséges társnő­jévé szegődött és ezzel az új harcokhoz megedzette és fellelkesítette így végződik A zászlók első kötete- Mert lesz második kötete is­, amelyet, természetesen, nagy ki­váncsiság­gal várnak — Németországban. Az Ébredők nem csatlakoztak a kisgazdapárthoz A Magyar Kurir-t felkérték a következő,.novoik köz­lésére: Az Ébredő Magyarok Egygyli MWfHI központi választmánya foglalkozott a nevéalpokban, különösen az Az Est-ben megjelent közleményekkel, melyek szerint az ÉME egysége megbomlik és az egyik rész a kisgazda­­párthoz csatlakozik. Az ÉME országos központi választ­mánya, mint a legfőbb szerv, megállapítja: 1. Az ÉME egységét megbontani nem lehet, mert abban a célban, amit magáénak kitűzött, minden egyes ébredő egy. 2. Az ÉME mint társadalmi egyesület pártpolitiká­val nem foglalkozhat és nem is foglalkozik. 3. Nagyatádi Szabó István az Uj Barázda 1921. április 7-iki számában megjelent nyilatkozatát az ÉMB azzal veszi tudomásul, hogy a kisgazdapárt hivatott ve­­zetőjének ajkáról szívesen és örömmel hall olyan kijelen­tést, mely szerint a kisgazdapárt előtt az egyesület munkája, célja, eszméi kellő felismerésben és megbecsü­lésben részesülnek és a jövőre vonatkoz­óan egyetemes hazafias szempontból értékesnek tartja az ország nagy politikai pártjának az ország legnagyobb szervezetével való együttműködését. Stoyd George tárgyal a bányászokkal Londonból jelentik: Sloyd George mai megbeszélése a bányászok képviselőivel nem vezetett eredményre, így azután a bányászok és bányatulajdonosok képvi­selői szintén nem találkozhattak- Bulgária nem kap önkénteseket Szófiából jelentik. A képviselőház egy időre felfüg­­■gesztette munkálatait, hogy a képviselőknek és minisz­tereknek módjukban legyen propagandautat tenni az önkéntes sorozás érdekében, minthogy az eddigi felhívá­sok nem jártak semmiféle eredménnyel. A Dnevnik azt írja, hogy az önkéntes hadsereg költségei ugyanazon létszám mellett ötszörösét tennék ki a rendes hadseregre fordított kiadásoknak. Külföldi adósságainkat fizetnünk kell, viszont a fizetés lehetőségét elveszik azáltal, hogy a védkötelezettség rendszerét a békeszerződés megszün­teti a gyönge és szegény Bulgáriában és így elviselhetett­len kiadásokkal terheli meg. A Katonatanács ügye a hadbíróság előtt A katonai törvényszék dr. Liszkay András száza­dos­ hadbíró vezetésével­ n­a kezdte tárgyalni a katona­tanács egyik tagjának, Hoffman­n Györgyi­ éves tar­talékos hadnagynak püstörét, aki a­­ vádirat szerint, mint a katonatanácsi kémirodájánal­ vezetője tájékoz­tatta a katonatanácsort a budapf&i^P csapa­tok létszámá­ról, a városparancsnokág intézkítéseiről és merényletet tervezett IV. Károly romatallen. A délelőtt kilenc órakor megnyitott tárgyaláson a tárgyalásvezető kérdéseire elmondotta a vád­ott, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert amit tett, az az önálló, független Magyarország érdekében tette. A katona­­tanács kémirodájának nem volt tagja és alaptalannak mondja azt a vádat is, hogy ki akarta siklatni IV. Ká­roly vonatát. Ezután a tanúkihallgatásokra került a sor. Az első tanú Hüttner Sándor főhadnagy, aki egyenruhában jelent meg a bíróság előtt. Elmondta, hogy a katonatanács megalakítása tisztán a polgár­háború elkerülését célozta és célja volt az, hogy a kar­hatalom fegyvert ne használjon a polgárság ellen. A nemzeti tanács közös intézőbizottsága volt a Károlyi­párthoz csatlakozott pártoknak és párttöredékeknek. Homályosan emlékszik arra, hogy Fredrich a katona­tanácsnak elégtelen működéséért szemrehányást tett. Nincs tudomása arról sem, hogy a vádlott kémszolgá­latot teljesített volna, ez, úgy tudja, Sztanykovszky feladata volt. Sztupka ügyész kérdéseire elmondta, hogy a forradalommal kapcsolatosan nagyon sok bizalmas intim részletet tud, de kénytelen lenne embereket megnevezni, akikre nézve vallomása azok szabadságába, esetleg életükbe is kerülhetne. Szünet után Fleischer Ferenc, kommunista bűncse­lekmények miatt internált egyetemi hallgatót hallgat­ták ki tanúként, akinek lényegtelen vallomása után, a Tisza-bünpörben halálra ítélt Sztanykovszky Tibor joghallgató tanúvallomására került a sor. A katona­­tanács célja — vallotta Sztanykovszky — a magyar eszmék kivívásáért való propaganda volt a katonaság között. Hogy a vádlott részt vett volna a király vonata ellen tervezett merényletben, arról nem tud. Sztanykovszky vallomástétele után Magyar Lajost vezették elő rabruhában, megbilincselve. Magyart a tanúkihallgatásra a szegedi csillagbörtönből hozták a fővárosba. A tárgyalásvezető leoldotta a tanú bilincseit, aki azután elmondotta, hogy a vádlottat nem ismeri. Egyébként nem is egy, hanem több katonatanács műkö­dött a forradalom kitörése előtt. A tizenegyes katona­­tanácsot Friedrich István és Ladine Hugó alakították meg és kizárólag Csernyákkal érintkeztek és nem a ta­nács tagjaival. A katonatanácsnak fontosabb kitűzött célja nem volt, mint ahogy a nemzeti tanácsnak sem volt. Mindenesetre a kormányhatalom átvételére töre­kedtek és pedig azért, hogy olyan politikusokból álló társaság köthesse meg majd a fegyverszünetet és foly­tathassa a béketárgyalásokat, akik között már nincse­nek a háború felidézésében részt vett politikusok. A nemzeti tanácsnak határozott program­mja nem volt. Az események sodorták bele abba, amit tett. A nemzeti tanács eredetileg nem is volt forradalmi alakulás. Jel­lemzi ezt például az is, hogy mikor egyik előző érte­kezletre bejött Csernyák és tetteket követelt, gróf Batthyány Tivadar kijelentette, hogy amennyiben, a ka­tonaságot akarnák fellázítani, ő kilép. Gróf Batthyány valóban ott is hagyta őket és csak a forradalom lezaj­lása után csatlakozott ismét. A katonatanács azért alakult meg, hogy a hadsereg körében is terjesszék a Károlyi-párt programmját. Ez a szervezet sem volt forradalmi organizáció. Október 31-én, a forradalom sorsdöntő éjszakáján a katonatanács tagjai nem voltak jelen, akkor az ügyeket Szántó Béla vezette. El­mondja, hogy tud arról, hogy Pogány Józsefet el akar­ták tenni láb alól. Szól ezután egy megállapodásról, mely szerint a nemzeti tanács akcióiban József fő­herceg nem vett részt. Am­brsu Sándor védő kérdésére felelve, elmondja ezután a városparancsnokság­ megszállásának történetét. A megszállást — vallotta Magyar — nem a katonaság intézte. Október 30-án, amikor a keleti pályaudvarról visszahoztak egy menetszázadot, Garbai Sándor és Bíró Lajos azt tanácsolták, hogy a reáltanoda-utcai iskolá­ban helyezzék el őket. Útközben bementek a várospa­rancsnokság épületébe, de nem azzal a szándékkal, hogy megszállják. .A városparancsnokság épületében lévő katonák egyszerűen megadták magukat, noha az illető századnak egyáltalán nem volt szándéka, őket letartóztatni. Autóba ültek a városparancsnokkal együtt és felmentek az Astoriába. Kunfiék a legnagyobb cso­dálkozással fogadták őket és Kunfi igyekezett kapaci­tálni a városparancsnokot, hogy térjen vissza és foly­tassa működését. A városparancsnok azonban kijelen­tette, hogy fogolynak érzi magát és nem megy vissza. Lengyel László gyógyszerész, a következő tanú, aki szintén a Tisza­-bünpör letartóztatott vádlottja, vallja, hogy tagja volt a forradalmi kémszervezetnek és egy kis tengerészcsapattal látta el ezt a szolgálatot. A vádlott a katonaságnál is agitált, főleg Kőbányán és környékén. A király vonata előtt a síneket akarták felszedni és ennek elvégzésével egy huszk­osztagot bíz­­tak meg, amit ő vezetett. Az elnök ezután a tárgyalás folytatását holnap kilenc órára halasztotta. HÍREK — Majláth püspök memoranduma • romás királyhoz. Bukarestből jelentik: Gróf Majláth Gusz­táv erdélyi püspök­ eskütétele alkalmával a következő memorandumot adta át a királynak: „Királyi Felség! Midőn érett megfontolás után és az apostoli szentszék engedélyével a hűségeskü letételére jelentkeztem, tet­tem ezt abban a meggyőződésben, hogy ezzel is tartoz­tam híveimnek, a akikhez a gondviselés immár negyed­század óta fűz. Szeretném, ezen ténykedésemből áldás fakadna és vigasztalás mélyen sújtott híveimre, akiknek ezeréves hazájuk szétdarabolása mélységes fájdalom. Tehát bizalomteljes kérésemmel fordulok Fel­ségedhez, hogy királyi szavával nyugtassa meg a hí­veiért aggódó pásztor lelkét és teljesítse igazságos ké­résünket, hogy az erdélyi katolikusoknak évszázados törvényes alapon nyugvó autonómiájukat változatlanul megőrizhessük és önállókig intézhessük annak keretein belül egyházi, iskolai és gazdasági ügyeinket. Birto­kainkat, amelyekkel kultúrintézményeinket eddig fenn­tartottuk, hagyják meg nekünk és kérjük, hogy autonó­miánkat és kulturális céljainkat szolgáló birtokaink sérthetetlenségét a román állam törvénykönyvébe ik­tassák. — Ünnepi lakoma Setaelae tiszteletére. A Turáni Társaság, a Turáni Szövetség és a Körösi Csoma­ Társaság tegnap este ünnepi lakomát rendeztek dr. Setaelae Emil, a fia a kormány megbízottja, a világ­hírű tudós tiszteletére. Az első felköszöntőt gróf Apponyi Albert mondotta a finn nemzetre. A magyar nemzet mai szomorú helyzetében — mondotta — örö­möt találunk abban, hogy a testvér finn nemzet a maga felszabadulását ünnepelheti. Szóltak még a kormány nevében Pekár Gyula, aki a finn szabadságmozgalma­kat méltatta. A Turáni Társaság nevében Paykert Alajos, a Turáni Szövetség nevében Cholnoky Jenő, Vikár Béla Setaelaehez írt versét olvasta fel és Se­­tael­ae nőjét köszöntötte fel, Baán Aladár pedig finn nyelven köszöntötte fel az ünnepeltet. Végül dr. Se­taelae Emil meghatottan mondott magyar nyelven a­ megnyilatkozott rokonérzésért köszönetet.­­ Betiltották a köztársasági párt nagygyű­lését. Az országos köztársasági párt április 14-én orszá­gos nagygyűlést akart tartani a Vigadó nagytermében és a Petőfi-szobort előtte* Az erre vonatkozó bejelentésre dr. Nádassy Imre * főkapitány most hozta meg határoza­tát, amely szerint a nagygyűlést és az azzal kapcsolat­ban tervezett emlékünnepélyek és felvonulások megtar­tását betiltja. A döntés ellen dr. N­agy György és társai fellebbezést adtak be a belügyminiszterhez.­­ Letartóztattak egy hadbiztos századost. Dr. Hegyi Sándor rendőrkaislány értesítette a katonai ha­tóságot, hogy az Tefek­v­i-féle nagy facsalás ügyében ,katonai egyének" is érdekelve vannak. A katonai ha­tóság ennek következtében szintén nyomozást indított, amelynek boriin Koricsánszky hadbiztos századost le­tartóztatták. A váratlan elfogatás oka az, hogy a had­biztos Újhegyivel összejátszva, a honvédelmi miniszté­rium beszerző osztálya számára fát vásárolt, gondos­kodott aztán róla, hogy a fa árát Újhegyinek kifizes­sék s az így szerzett kétmillió koronán megosztozott Újhegyi Árpáddal. A főváros polgármestere fegyelmi vizsgálatot indíttatott mindazok ellen, akik a facsalás ügyében Újhegyivel összeköttetésben voltak. Péntek

Next