Világ, 1921. május (12. évfolyam, 94-115. szám)
1921-05-01 / 94. szám
2 1921. májusit! kapott, hogy az néhány hét, sőt néha néhány nap elteltével összeomlott feje fölött. Az ember azt várná, hogy Loucher felpattan helyéről és a tiszta szavú statisztikáknak, a világos adatoknak sorával cáfolja meg ezeket a súlyos állításokat. Azonban Loucheur finom ember lehet, mert nagyon udvariasan, nagyon kedvesen válaszolt, egy kicsit elérzékenyült a hangja, mikor arra figyelmeztette Inghels képviselőt, hogy beszédével nem tett jó szolgálatot Franciaországnak, mert a szövetségesek esetleg kihasználják ezt a beszédet a francia kormány ellen és majd nem támogatják Franciaországot elég nyomatékkal jogos és igazságos követeléseinek behajtásánál, majd pedig így folytatta: — Inghels képviselő talán nem fogja rossz néven venni, ha figyelmeztetem arra, hogy talán átlépte a jogos határokat és az igazságos mértéket. Igaz, senki sem tagadhatja, a dolog természetéről következik, hogy előfordulhattak és előfordultak tévedések és tapintatlanságok. De nagyrészt, sőt jogosan mondhatnám azt is, hogy általánosságban a károsultak nem kértek többet, mint amennyi megillette őket és teljesen egyforma mérték szerint jártunk el az igények megállapításánál és kielégítésénél. Konkrét adatokat nem hozott fel Loucheur a konkrét adatokkal szemben és Inghels beszédét csakhamar elfeledte a kamara, hiszen felállott Briand és tiszta csengésű, férfias, de azért modulációkban gazdag hangján finom és csiszolt franciaságával elmondotta egyikét azoknak a beszédeknek, amelyek bizonyára szégyenkezésbe ejtik Ludendorffot, aki nem tudott ilyen szépen szövegeini és sohasem, mert volna ilyen brutális nyíltsággal az erősebb jogára, az ököljogra hivatkozni. Azonban a szocialista lapok, sőt a baloldali polgári lapok közül egyik-másik nem tért napirendre ilyen könnyedén Inghels beszéde fölött. A nagy leleplezéseket követik a kis leleplezések, s amelyek közül egyik-másik elég kínos lehetne az érdekeltekre nézve, ha éppen ezek az érdekeltek nem terelnék el a francia közvélemény figyelmét minden másról a Németország ellen tervezett új boszúhadjárat hirdetésével. Panamáknak, százmilliós és milliárdos panamáknak eltemetésére erőszakolta ki a mozgósítást és hajtotta végre a mobilizációt a cár háta mögött 1914-nek kritikus napjaiban a Szuhomlinov—Januskievics-érdekszövetség Oroszországban és szinte erre a precedensre kell gondolni, ha azt látjuk, hogy Franciaországban minden panamavádat messzi túlharsog ■azoknak a szava, akik az új hadjárat zászlaját bontották ki. Olyan elpusztított városokban, ahol az új házaknak még a tervei sem készültek el, az újjáépítési minisztérium vagyonszámra küldött ablaküveget, amelyeket természetesen nem volt hová elraktározni és amelyek a megérkezésük óta eltelt hónapok alatt darabokra hasadoztak, ha ugyan a jobbik esetben nem lopták el az üveg egy részét. Néhány vagyon rossz helyre irányított ablaküveg miatt nem érdemes Németország ellen új hadjáratot indítani és Európa gazdasági exisztenciáját alapjaiban megingatni, de ahol a néhány vagyon rossz helyre tévedt ablaküveg csak szimptoma és ahol sok befolyásos embernek van takarnivalója, ott már kezd érthetővé válni az, hogy miért kezelik a jóvátételi kérdést úgy, amint az történik. És kivált könnyű megérteni azt, hogy Goethals tábornok, a Panama-csatorna felépítője miért nem kapta meg Ogier miniszter levelét és a többi olyan levelet, amelyek felszólították arra, hogy részletezze tervét Észak-Franciaország gyors felépítésére nézve az amerikai tőke segítségével. Az olyan munkához, mint amilyent Inghels, és Sembat leleplezései szerint Észak-Franciaországban végeznek, nincsen szükség amerikai segítségre és még kevésbbé van szükség amerikai ellene s őrzésre. VILÁG A vád és védelemi kérdései Sztamykovszkyhoz Háromnegyediz a tárgyalást. Bevetsetnek dr. Szilassy főág hűsére, hogy megtette vel a vizsgálóbíró azt, hogy magába szállt , vedelmes vallomástelenti, hogy ezt nem érzett jóindulatból itt, 7 órakor nyitja nogradó elnökük Sztanykovszkyt, akihez elsőügyész intéz kéréseket. Első kérpe a tanú azt a kijelentést, amijól fölvett jezőkönyv kezdődik,s minden befolyástól menten, tö- ihajt tenii. Sztanykovszky kijelpordlta a vizsgálóbíró ezt iránta 'tarc4 perc a jegyzőkönyvbe. Az ügyész: Mi érdeke volt Szlupka őrnagy úrnak, Ulainnak és Lengyelnek, hogy önt beismerő vallomásra bírják? — Ezt nem mondom meg és nem is indokolom. — Azt mondotta, hogy Lengyel Zoltán egy politikai klikk exponense. Honnan veszi ezt? — Miért jött hozzám Lengyel azzal, hogy elvállalja ingyen a védelmemet, miért beszélt rá a beismerésre, miért ment az édesanyámhoz azzal, hogy hasson rám, hogy a vallomásomat fenntartsam? — Önnek Hüttner állítólag azt mondta: Nem fontos, hogy ki a gyilkos, fődolog, Friedrich legyen a fölbujtó és őt erkölcsi halottá tegyék. — Hüttner azt mondta, hogy erre Usain tanította ki. További kérdésekre kijelenti, hogy a helyszíni szemlén azért tudott megmutatni mindent, mert előre tudta, hogy síit kell mondania. A tanúk, akik őt fölismerték, tévednek. Dobóról nem azért állította, hogy ő is lőtt, mert magát akarta menteni, hanem mert Lengyel erre kitanította. Amit viszont hamis tanúzásról említett, azt Ulain mondta neki. Soha a forradalom előtt nem beszélt a gyilkosságról. Azt, hogy, nála a tett elkövetésekor pisztoly volt, a tanuk csak azóta vallják, mióta ő megemlítette, hogy a forradalom napján pisztollyal járt. A röpcédulákat az Astoriában azért adta át egy ismeretlennek, mert akkor ott mindenki intézkedett. Nem igaz, hogy a fogházban üzent Bleyer Edének a vallomás visszavonására vonatkozólag. Nem volt jelen, mikor a Tiszának öltöztetett szalmabábot az Országház téren végigvitték. Ügyész: Ön többször tett egymással teljesen egyező vallomásokat. Ilyet csak az mondhat,aki tényleg átélte az eseményeket. Sztanykovszky: Vagy akinek jó memóriája van. Fényes László kérdései Körnnek és Friedrichnek nincs kérdezni valója. Fényes László következik. Fényes: ön a rendőrségen szemembe vágta, hogy legjobb lesz, ha beismerek mindent. Mi volt az oka ennek? — Abban a helyzetben még az édesapámnak is a szemébe mondtam volna, hogy fölgyittó. Lengyel vagy Vincze detektív mondta, hogy „ha idejön az a vén szalámitolvaj, mondd neki, hogy hiába beszél". A rendőrségen találkozott ön Heltai Viktorral? — Augusztus 30-án körülbelül egy óráig egy zárkában voltunk! — Az én nevem hogyan és mikor került először szóba a gyilkossággal kapcsolatban? Mikor a detektívek Hüttner vallomását elém tárták. — Mikor az eljárás megindult, volt önnek védője és hogyan került az ön védelméhez? Dr. Vértest az apám kérte föl rá, Lengyel dr. nem tudom hogyan került oda. A helyszíni szemlén láttam először. — Akkor már mint az ön védője szerepelt? — Nem tudom. Én neki a hadosztálybirósági tárgyalásig fölhatalmazást nem adtam. 1019 decemberében beszéltem vele, mint védőmmel először, azt mondta, hogy védelmemet irántam érzett szimpátiából vállalja. — Tudja-e, hogy Lengyel Dobónak is védője volt, holott az önnök érdekei egymással ellentétesek voltak? — Mikor én erről hallottam, tiltakoztam ellene, de Lengyel azt mondta, hogy5 megbirja mind a kettőt. — Mikor a Marfit-körutrakivitték ott, hol helyezték el és kivel beszélt? — Hüttnerrel beszéltem még aznap délután az udvaron a Tisza-ügyről. Azt mondta, hogy tudja, hogy ártatlan vagyok, de nem ez a fontos, hanem hogy Friedrich legyen a fölbujtó. Kérinek és Fényesnek azért kell szintén fölbujtóknak lenni, hogy ne legyen gyanús, ha mindig csak Friedrichet említjük. Elnök: Levelezésük alkalmával arra figyelmeztették egymást, hogy vigyázni kell, nehogy a dolog öszszegabalyodjék. Aki ártatlan, az őszintén beszélhet és nem fél az összezavarástól! Fényes: Sajnos, én is tudom, hogy ártatlan vagyok, mégis azt látom, hogy ez a dolog nagyon összebán gabalyintva. (Sztanykovszkyhoz): Mit tud ön arról az ismeretlen tengerészről? — Hüttner hozott egy csomó fotográfiát és egyikre azt mondta, hogy ez lesz az ismeretlen tengerész, ennek már úgy sem lehet baja, mert meghalt. Erre a fényképre mondtam én később, hogy ez Kundekker. Hogy vöröshajú, azt onnan tudtam, mert Hüttner mondta. A százezer koronás levélre is azt mondta Hüttner, hogy állítólag Áldorilevélre is azt mondta Hüttner, hogy állítólag Áldori mondjak csak annyit, hogy nem emlékszem, a neve Á-val kezdődik, majd ha kérdezik, hogy Áldori volt-e, mondjam azt, hogy: igen. Ulain és Lengyel szerepe Ezután elmondja, hogy gyakrabban volt kint a városban őr nélkül is, bent a fogházban pedig a tisztek cellái nem voltak bezárva, érintkezhettek egymással. Ő is kérelmezte hátralékos fizetésének kiutalását, de nem kapta meg. Mikor kiment a városba, Paksi kisérte többnyire. Egy alkalommal a hollitzmi szemle után Károlyi Imre autóján Hüttnerrel, Dobóval, Heltaival és Paksival kimentek Budára Nagy Anna vendéglőjébe és Ulain költségén megvacsoráztak. Hivatalos helyen erről nem tudtak. Fényes: A hadbirósági tárgyaláson szünet közben kivel érintkezhetett?— Ulain jött mindig oda és azt mondta, hogy csak valljam az igazat, tudniillik, hogy meggyilkoltam Tiszát és hogy Kéri, Fényes és Friedrich a fölbujtó. Azt is mondta, hogy nem is fontos az, hogy Friedrich Tisza gyilkosa, nem is ezzel akarja ő Friedrichet erkölcsi halottá tenni,, hanem valami szénapanamával. Friedrichnek legkisebb bűne a Tiszagyilkosság. — Említette-e ön, mondta-e ön Lengyelnek, hogy ártatlan embereket kever a bűnbe, tudta-e Lengyel azt, hogy én ártatlan vagyok? — Igen, mondtam, hogy Hüttner kitalálása az egész. Elmondtam később Lengyelnek azt is, hogy Hüttner egy levelében tőlem bocsánatot kért. A másik levelet, amelyben az volt, hogy tartsa ki magam pontosan az első levél utasításához (ebben t. i. az állt, hogy vallják be ártatlanságukat), odaadtam Lengyelnek, ő pedig Ulain útján eljuttatta a hadbírósághoz. Ez az a levél amely állítólag olyan terhelő volt Hüttnerre, hogy beismerő vallomást kellett tennie. Pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Én tudom, hogy Hüttner azért vállalta el a gyilkosságot, mert február 16-án megbeszélte dr. Ulainnal. Később Lengyel azt mondta, hogy hiába tagadok,sok adat van ellenem. Én sírva hangoztattam ártatlanságomat, nevetett és azt mondta, hogy úgy járok, mint Regula, én teszek a második védence, akit felkötnek. Fényes: Hajlandó ön ezt Lengyelnek szemébe is mondani? Sztanykovszky: Hozzák ide Lengyelt. Fényes: Kérdem öntől, tud-e arról, hogy valaki valamit is kért vagy kapott tőlem, ha nem is a Tiszauggyel kapcsolatban, de forradalmi érdemek címén? — Nem tudok róla. — A royalbeli jelenetre vonatkozása*t állnaUjlJL regsx api^ éa festéRPs»:gán intett, hogy ne beszéljenek előttem a gyilkosságról. Miért kellett előttem titkolódzni, ha én voltam a fölbujtó? — Szándékosan mondtam ellentéteket! — De hiszen önnek védője volt, a tárgyalásnak is volt vezetője, hát ilyen halálos ellentéteket nem tisztáztak? — Elnök: Föltártam a jegyzőkönyvet, annál több, mint amit mondtam, nincsen benne! Fényes: ön azt mondta, hogy 27-én délután tömeget kellett gyűjteni a Nyugatihoz. Tudja-e ön, hogy ugyanakkor az Országház téren gyűlés volt, amelyen legalább 80—100.000 ember vett részt? Mi szüksége lett volna tömeget gyűjteni, ha ez már együtt volt? Tud-e továbbá arról, hogy ezen a gyűlésen állítólag egy Tisza Istvánnak maszkírozott Bábut hurcoltak körül? , Sztanykovszky: Hallottam. Fényes: Nagyságod elnök úr, tessék megengedni, hogy itt egy észrevételt tegyek. Azt mondják, hogy ezen a gyűlésen Pogány és Fényes szónokoltak. Meg kell jegyeznem, hogy szónoklatot tartottak a Nemzeti Tanácsnak akkor Budapesten időző összes tagjai. Én az Országház lépcsőjéről beszéltem, Pogány pedig valamelyik utca sarkán, amiről utóbb értesültem. Ami a szalmabábut illeti, arról nem tudtam, ha tudtam volna, valószínűleg igyekeztem volna megakadályozni, ami valószínűleg nem sikerült volna, mert nekem a szociáldemokratákra és különösen azoknak balszárnyára semminemű befolyásom nem volt. Engem tehát ezen az alapon összefüggésbe hozni Pogánnyal és ezt a dolgot terhemre irni, legalább is: nem objektív. Elnök: Kire céloz ön ezzel? Fényes: Megmondom őszintén, a vádhatóság igen tisztelt képviselője előbb egy kérdésben így állította be a dolgot. Elnök: Ez tévedés, nem így volt. Szilassy ügyész: Nem tévedés, van benne valami. Sztanykovszky — Hüttnerről Az elnök szünetet rendel el, amely után Sztanykovszky Hüttnerről mondja el, milyen embernek ismerték őt már Kassán. Ott sikkasztás miatt ült, azért akart a Tisza-per vádlottjaira vallani, hogy ezzel saját büntetését enyhítse. Eleinte csak keveset mondott, de később folyton bővítette a vallomását. Károlyi Imre gróftól állítólag írásbeli garanciát kapott arra, hogy ha kiszabadul, magához veszi tiszttartónak és megkapja a 200.000 koronát. Hüttner besúgásai alapjánvégezték ki Nikolényit és Stenczelt. Az elnök kérdéseire előadja Sztanykovszky, hogy Hüttnerrel megállapodtak abban, hogy a terhelő tanúk vallomásaira nem tesznek megjegyzést és hogy aki a forradalomban szereplő egyén, mint tanú odajön, azt le fogják leplezni. Fényes után Lengyel László intézett tanúhoz kérdéseket és ennek kapcsán. Sztanykovszky elmondja, hogy Estefányi százados lakásán hogyan törték föl Csernogorszky százados kasszáját, amelyet azonban már előzőleg is kibontottak és amelyből ezen alkalommal már nagyobb összegű pénz hiányzott. Ezért dobták ki Hübtnert a katonatanácsból. Vágó-Wilhelm következik. Kérdéseire Sztanykovszky elmondja, hogy ki kísérte át a Markó-utcába, ki volt jelen a kihallgatásnál, hányszor ment ki a városba és ennek kapcsán azt, hogy ilyen alkalmakkor Paksi vagy Bőhm kísérték egy darabon, azután egyedül hagytak. Paksi gyakran eengedte, ő ilyenkor azon ürügy alatt, hogy Láng zászlóst keresi, bejárta a mulatókat. Vágó: Emlékszik-e arra, hogy ki hallgatott ki engem? — Én, Hüttner és Usain. ■— Tudja-e, hogy Hüttner, ha nem akarta, hogy tanúja legyen annak, amit beszél, kikergette a csendőrt a szobából? — Igen. Vágó után Gartner, majd dr. Gál Jenő kérdezik a tanút. Gál Jenő fölszólítja, nem hajlandó-e azokat a dolgokat, amelyekről eddig nem akart nyilatkozni, zárt tárgyaláson elmondani? Sztanykovszky erre azt feleli, hogy nem. További kérdéseire elmondja tanú, hogy Ulain és Lengyel Friedrich Istvánt, mint a kereszténypárt megalapítóját akarták kompromittálni és azt mondták róla, hogy ugyanazt csinálja, mint Kun Béla, csak fehérben. Gál: Nem tett ön soha szemrehányást védőjének, hogy ártatlan embereket akar belekeverni az ügybe? — De megtettem és mondtam neki azt is, hogy amit négyszem között beszélünk, azt le is lehet tagadni. Elitéltetésem után Lengyel azzal vigasztalt, hogy majd kegyelmet kapok. — A magánnyomozó Gál: Honnan tudja, hogy Paksi nyomozó volt? — Tudom, hogy a Rákóczi-úton volt Ulainnak egy nyomozó irodája, amelyet Dietzvolt főkapitány és Paksi vezettek. Az irodát Károlyi Imre gróf finanszírozta. Ezt Paksitól és Hüttnertől tudom. — Megindokolták azok, akik önt vallomására betanították, hogy Fényest és Kérit miért kell belevonni a dologba? — Fényes és Kéri csak statisztáltak Friedrich mellett. Gál Jenő után Kéri másik védőjét, Várkonyi dr.-t illeti a kérdezés joga. Kérdéseire Sztanykovszky elmondta, hogy Dobónak azért juttatott súlyosabb szerepet, hogy ezzel magát védje. A 100.000 koronás levélről Hüttner oktatta ki, megmondta pontosan, milyen volt és azt is, hogy kinek kellett még látnia. Sztupka őrnagy szobájában beszéltek erről egy sarokba félrevonulva. Várkonyi: Nem gondolták, hogy ez olyan átlátszó mese, amit senki sem hisz el Sztanykovszky. Erre rájött később Hüttner és ezért történt az, hogy mikor a hadosztálybíróság forszírozta a levél idehozatalát, megállapodtunk abban, hogy a levél Bernben lesz. A védők ezután azt indítványozták a bíróságnak, hogy miután Bern nagyon messze van, ne hozassák el a levelet. A bíróság ettől el is állott. Ez az iratokról kitalált mese egyébként rendszer volt: Widder hadnagynak voltak iratai, de elvesztek. Naphegyinek voltak iratai, azok is elvesztek. Elnök ezután a tárgyalást. bere^e@zfi é$, folytatásá&rtétfaj. rggg$re halasztja. g Vasárnap.