Világ, 1921. május (12. évfolyam, 94-115. szám)
1921-05-04 / 96. szám
Andrássy és Apponyi a költségvetés vitájában A költségvetés ma megindult vitáját a pártok élénk érdeklődéssel kísérik. A nemzetgyűlés holnapi ülésén gróf Andrássy Gyula szólal föl, pénteken pedig Apponyi Albert gróf mondja el véleményét a költségvetésről. A pártokat egyébként a miniszterelnök zalaegerszegi útja foglalkoztatja. Politikai körökben kolportált hírek szerint a belügyminiszter a közel jövőben a zalaegerszegi tábort meg fogja szüntetni. Maga Bethlen István gróf miniszterelnök erre vonatkozólag csak bizonytalan kijelentéseket tett, úgy hogy azt hiszik, hogy az internálások megszüntetéséről elterjedt hírek legalább is koraiak. Ugyancsak állandó szóbeszéd tárgya a korona megindult javulása és ennek várható következményei. A mentelmi bizottság folytatja a Beniceky-ügy tárgyalását A mentelmi bizottság Rutkafalvy Miklós elnökletével ma délután folytatta a tanúkihallgatásokat Reniczky mentelmi jogának megsértése ügyében. Il Waidischtgraetz Lajos herceg feleségét hallgatták ki elsőnek, aki kijelentette, hogy mélyen fel van háborodva amiatt, hogy egy bizalmas, meghitt beszélgetés, amely az ő lakásán folyt le, pártközi bonyodalmakra és parlamenti harcokra vezetett, önként jelentkezett kihallgatásra, hogy felháborodásának kifejezést adhasson. Férje ugyan le akarta beszélni erről, de nem hajlott férje szavára és eljött, hogy kikérje magának, hogy az ő háziasszonyt, vendéglátó szereplésével kapcsolatosan ilyen kavarodás középpontjába állítsák. Ezután Windischgraetz Lajos herceg rektifikálta múltkori vallomását. Kijelentette, hogy újból átgondolta a történteket, inasával is beszélt és így megállapította, hogy tévedett, amennyiben először Szmrecsányi és Beniczky távoztak el lakásáról, Albrecht herceg és kísérete még ezután is ott maradtak. Beniczky Ödön tette meg észrevételeit ezután tíz elhangzott tanúvallomásokra és kérte Szenkovics Dénes tartalékos főhadnagy, fővárosi tanácsjegyző, Ostenburg segédtisztjének kihallgatását, aki a kérdéses beszélgetés alkalmával jelen volt és hallotta az inkriminált kifejezéseket. Lingauer Albin a Szombathelyen történt eseményeket adta elő a legteljesebb részletességgel. Elmondotta, hogy IV. Károly itttartózkodása alatt nem gyakorolt uralkodói lényeket, csupán egy kamarást nevezett ki, aki letette az esküt. Magasházy táviratát látta és megállapítja, hogy ennek a táviratnak valódiságát nem lehet kétségbevonni. Gömbös Gyula elmondotta, hogy a szóbanforgó tanácskozáson nem vett részt, közvetlenül nem hallott semmit, csak gróf Semsey és Odescalchi herceg előadásából tudja, hogy Szmrecsányi a kérdéses kifejezéseket használta. Albrecht főherceg vallomását írásban tette meg és egyben bejelentette, hogy csak három hét múlva érkezik Budapestre. A bizottság a vizsgálatot még ez alkalommal sem fejezhette be. Az eddigi egész anyagra vonatkozólag, amelyet gyorsírói jegyzetek alapján állítanak össze, Beniczky Ödön az ügy fontosságára való tekintettel. írásban fogja észrevételeit megtenni és akkor teszi meg indítványát a vizsgálat esetleges kiegészítéséről. Ez utóbbi kérdésben Rutkafalvy Miklós, a bizottság elnöke, fog intézkedéseket tenni és a bizottságot ez ügyben még egy ülésre fogja összehívni, amelyen már előreláthatólag a bizottság tagjai között az érdemleges tárgyalás és vita megkezdődik. Tanácskozás a gabonaszolgáltatásról Mayer János elnöklésével ma délután a különböző érdekeltségek bevonásával a közélelmezési minisztériumban bizalmas jellegű értekezlet volt a jövő évi gabonabeszolgáltatás dolgában. Mayer Jánes közélelmezési miniszter az értekezletről munkatársunknak a következőket mondotta : — A mai értekezlet bizalmas jellegű volt, amelyen a jelen volt érdekképviseletek megbízottai fejtették ki véleményüket a szóbanforgó kérdésről. Ezt az ügyet különben — ha elég időnk lesz rá,— a pártban is meg fogjuk vitatni. Egyébként a gabonabeszolgáltatás dolgában a minisztertanács fog dönteni. A vélemények ma még eltérőek, de remélem, hogy sikerül a megegyezést létrehozni. •*®*©»»»*«**®9*«**»«WM*»******* Amerika elfogadhatatlannak mondja a német javaslatot Hughes amerikai külügyi államtitkárnak Simons külügyminiszterhez intézett válasza a következőképpen hangzik: Az amerikai kormány megkapta a Simons dr. által az Egyesült Államok megbízottjának április 24-én átadott memorandumot a jóvátételre vonatkozólag. Az amerikai kormány erre válaszolva kijelenti, hogy lehetetlen arra a végkövetkeztetésre jutnia, hogy ezek a javaslatok elfogadható tárgyalási alapot nyújtanak. Ezeket a javaslatokat nem lehet megfontolás tárgyává tenni. Ennek következtében az Egyesült Államok kormánya megismételve abbeli őszinte kívánságát, hogy ez az életbevágó kérdés minél gyorsabban szabályoztassék, nyomatékosan ajánlja a német kormánynak, hogy a szövetséges kormányok elé haladéktalanul és közvetlenül világos, pontos és megfelelő javaslatokat terjesszen, amelyek minden tekintetben megfelelnek a német kormányt jogszerűen terhelő kötelezettségeknek. A német kormány újabb javaslatot küldött Washingtonba A Times jelenti New Yorkból, hogy Washingtonba német jegyzék érkezett. Hír szerint a jegyzék bizonyos közeledést jelent a szövetségesek követeléseihez. 1600 milliárd tőke, 80 milliárd kamat " A Reuter-ügynökség jelenti: A legfelsőbb tanács megegyezésre jutott a Németország elé terjesztendő feltételek kérdésében. Hir szerint abban egyeztek meg, hogy a Németországra kirótt 6600 millió font sterling értékű kötelezettségeket ötszázalékos bonok kiadásával kll elismerni. Németországnak évenként 100 millió fontot kell fizetnie és ki kell szolgáltatnia kivitele 25 százalékát. Ha ez a százalék többet jövedelmezne, mint amennyi a már kiadott bonok kamatoztatására szükséges, akkor a jóvátételi bizottságot felhatalmazzák, hogy újabb bonok kiadását követelje és ezzel abszorbeálja a 100 millió font és a 25 százalékos kiviteli adó fizetéséből származó fölösleget. A legfelsőbb tanács határozata szerint tehát Németország teljes tőketartozása 132 milliárd aranymárka volna, tehát a mai kurzus szerint több, mint 7600 milliárd papírmárka, amely öt százalékkal kamatoznék. Németország mindenekelőtt tartoznék 2 milliárd aranymárkát, 25 milliárd papírmárkát évenként devizákban és aranyban fizetni, mivel azonban a132 milliárd ötszázalékos évi kamata 6,6 milliárd aranymárka, tehát több, mint 80 milliárd papírmárka, ezt a többletet a kétmilliárd aranymárkán felül a német kivitel 25 százalékának átengedésével fizetné Németország. Amennyiben a kétmilliárd aranymárka és a német export 25 százaléka összevéve meghaladná a 132 milliárd aranymárkára kiállított kötelezvények ötszázalékos kamatát, Németország nem kapja vissza a különbözetét és a különbözetet nem írják le a tőkekamattartozásból, hanem ellenkezőleg, ilyen arányban emelkedik Németország tartozása. Ami haladás talán a múlttal szemben, az az, hogy az évi annuitás, legalább az idáig érkezett szöveg szerint, nem lehet több, mint kétmilliárd aranymárka és a német export 25 százaléka, ami összevéve még mindig a német export felét tenné, akkor, ha a német kivitel eléri a békeszínvonalat. Az pedig teljesen megmagyarázhatatlan, hogy Németország miből fedezze importszükségletét, ha megfosztják exportjának felétől. A Hapas-ügynökség szövegezése a legfelsőbb tanács határozatával kevésbbé világos, de enyhébbnek látszik. Eszerint most bocsátanának ki tízmilliárd aranymárka névértékű kötelezvényt, idén november elsején újabb 38 milliárd névértékűt és a többi 85 milliárdot, akkor, ha azt Németország fizetőképessége megengedi. Ebből az tűnik ki, hogy egyelőre csak 48 milliárd aranymárka tartozásnak ötszázalékos kamatját fizetné Németország. Azonban nagy kérdés, hogy mi ez az egyelőre a francia felfogás szerint és mikor következik be Németország fizetőképessége. Hamburg, Bréma, Lübeck, Stettin blokád alatt Fámból jelentik : Grassot tengernagy, a tengerészeti vezérkar főnöke, a múlt éjjel Londonba utazott, hogy részt vegyen azokban a megbeszélésekben, amelyek a francia tengerészetnek a büntető rendszabályok végrehajtásában való esetleges közreműködésére vonatkoznak. Az angolok álláspontja Briand befolyása alatt megváltozott, úgy, hogy Londonban a német kikötők ellen tervezett gazdasági repratatályokról tárgyalnak, amelyeket a Ruhr-vidék megszállásával egyidőben léptetnének életbe. A francia tengerészeti minisztérium már kidolgozott erre vonatkozólag egy tervet, amely feltünteti azokat a kikötőket, ahonnan Németország gazdasági talpraállása esetén áruit a külföldre fogja küldeni és amelyeket most blokád alá vennének. A terv szerint a blokád alá veendő kikötők a következők : Hamburg, Bréma, Lübeck és Slettift, L' v • • Hirdetések felvétetnek Budapesten a fe VILÁG kiadóhivatalában, Blockter J. Biau ) , Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Janrus és Társa, Tenczer Gyújtó, Hegyi Lajos, Klein Sikon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Comei, Schwarzz József, Sikray, Mezei Adam, Mossa Rudolf, Eckstein Bernél hirdetési irodákban. Bécsbcen • Hausenstein és Voglar, U. Bukes Kachfolger, Rudolf Llosse. Laerféeeztiség és kiadóhivatal VT., Andrássy ut 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 kor., félévre 240 kor., negyedévre 120 kor., egy hóra 40 kor. A .VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes számára Budapesten,vidéken és pályaudvarokon 2 K, Ausztriában 2 magyar K. ..............■■■ — I ■! II .................................■■■ ■ . ........... ■■■■!! ■ Illl'l—.................................................................... XII. évfolyam Budapest, 1921 SZERDA május 4. 96-ik szám Helycsere? Amikor két év előtt, nyáron, a kaszák először lendültek neki a rozs aranyának, a magyar paraszt már tisztában volt vele, hogy a termést már nem a kommün katonái szedik el tőle. A városi ember lelkén gyűlölet-fekélyeket érlelt meg a diktatúra és jöttek, akik segítettek azokat felfakasztani. Beteglelkű emberek nem a terror emlékének kiirtását vállalták feladatul, hanem megtanították a tanulékonyakat, hogy utánozzák és tökéletesítsék a gyűlöletet. A lelkiismeretlenség ekéjével mély és fájdalmas barázdákat szántottak a magyar társadalom testén és a barázdák csak nagyon lassan gyógyulhatnak. Szétdarabolták és elosztották maguk között a hatalmat, a barátból ellenséget csináltak, Budát Pest ellen, Pestet Buda ellen küldték és szabadjukra engedték az ököljog fúriáit. A magyar paraszt a bölcsek nyugalmával betakarította az életet, csak ritkán ült fel az ingerlő szónak, vagy kábító italnak, megvárta amíg megkérdezték tőle, mi a kívánsága az ország kormányzása tekintetében? Ebből a nyugodt, jobbára csöndes, egyszerű akaratból született meg a nemzetgyűlés egyik oldala, a kisgazdáddal; az ideges, izgatott, sőt lázas állapot szülötte lett a másik párt, amely ma Andrássy nevét viseli. A kisgazdapárton mindenesetre kevésbbé látszott meg, hogy Magyarországon voltak hónapok, amikor , a termékeny lelkekbe csak gyűlöletmagot vetettek. Ennek a pártnak lényeges többsége, nagy általánosságban való színezete komoly, higgadt igyekezett lenni és a kötelezőnek hirdetett jelszó-politika csak keveseket vett hatalmába. Ma, az elmúlt hónapok hosszú sorozata után, el kell ismerni, hogy nem volt ez könnyű dolog. Egy-egy szabadabb szóra, szabadabb gondolatra, az emberi jogok, emberi szabadságok kivonásának egyszerű megnyilatkozására fejükhöz repült a türelmetlenebb oldalról a kommunistaság vádja. Mégis, ennek a pártnak nagy egészében élt az akarat, hogy a közszabadságokat vissza kell állítani, az alkotmányosságon, a parlamentárizmuson ejtett csorbát ki kell köszörülni, a kommunistaizó kísérletekkel szakítani kell és meg kell szabadítani az országot a mellékkormányoktól, apró basáktól, kis kényuraktól. Reménykedve látta ezt az ország és mindinkább bízni kezdett a pártban, amely nemcsak nevében, de cselekedeteiben is magával látszott hozni a magyar paraszt tiszta látását, józanságát és jogtiszteletét. Sőt akadtak egyéniségek, amelyek a modern haladás, a becsületes, hamisítatlan demokrácia képviselőinek látszottak és megvolt a reménység, hogy ezek vezető, irányító szerephez jutnak a pártban, ami feltétlenül biztosította volna a jövendőt. A nemzetgyűlés szerencsétlen összetétele, a két párt számarányában levő katasztrofálisan kis különbség azonban nem engedte eredményekhez jutni a kisgazdapárt törekvéseit. Félmegoldásokba kellett belemennie, meg kellett elégednie a jogtalanságok tompításával, a hatalom csak látszólag kerülvén kezükbe, nem volt módjukban a közszabadságokat életre kelteni ők. Nem vádoljuk a kisgazdapártot a osztályérdekek képviseletével, de mindenesetre voltak olyan osztályérdekeik, amelyeknek érvényesüléséért mindig tudtak náluk a hatalom igazi birtokosai valamit lealkudni az emberi jogok körül. Aztán következett a pártok összeolvadása, majd újabb szétválása. Ma ismét szemben áll egymással, a két kormányzópárt és pedig sokkal élesebben, mint eddig bármikor. Súlyos, lerombolhatatlan válaszfalat emel közéjük a királykérdés, amelynek ki- kapcsolása, — úgy látszik, — minden fogadkozás ellenére sem sikerül. Ebben a kérdésben állást’ foglalni ma a lehetetlenséggel határos, helyesebben az a veszedelmek ránkzúdulását jelenti. Várni kell vele, amíg az ország indulatainak hullámzása teljesen elsimul és igazi érdekeit szabadon ismeri föl, sőt minden külső befolyástól mentesen ítélhet. A királykérdés körül előfordult incidensek és események körül azonban a kisgazdapárt szerepe olyan, mintha megfeledkezett volna működésének kezdetéről, az első esztendőről, amely alatt a jogrendért és közszabadságokért elismerésre méltó küzdelmet folytatott. Ma mintha ellanyhult volna a kéz, amely ezeket szorgalmazta, mintha a párt lemondott volna az erkölcsi tőkéről, amelyet több mint egy esztendőn át gyűjtött. Sőt, nemcsak lemondott róla, de mintha átengedte volna azt annak a pártnak, amely a kommün összeomlása után egy pillanatig sem tartotta ideáljának a közszabadságok helyreállítását. Ez a másik párt most jogosultnak kezdi érezni magát arra, hogy a szabadságjogok bajnokának látszassák és ő védje meg a törvény és jog uralmát a kisgazdákkal szemben. Csak a most folyamatban levő mentelmi sérelem tárgyalására utalunk, amelyből — mint annyi másból, — a kisgazdapárt királykérdést igyekszik csinálni, míg a másik párt igen előnyösen kihasználja a maga számára a helyzetet és igyekszik a törvény és jog egyedüli védelmezőjeként feltűnni. Azt a luxust B£JB engedheti magának, a kisgazdapárt, hogy