Világ, 1921. május (12. évfolyam, 94-115. szám)

1921-05-05 / 97. szám

Csütörtök VILÁG 1921. május 1. ff Lemondott a Fehrenbach-kormány Berlinből jelentik: "A birodalmi kormány az Egyes U-Alammé válaszjegyzéke által teremtett politikai helyzetre való tekintettel, ma egyhangúlag ellulfározta lemondását. A birodalmi kancellár este fölkereste a birodalom elnöffit és közölte vele a kormány elhatározását. Az elnök arra kérte a minisztériumot, hogy t az ügyket egyelőre vezesse tovább. .Akabinet ehhez hozzájárult. í Jr Az új német kormány minden valószínűség szerint aláírja az entente ultimátumában foglalt követeléseket, tekintet nélkül arra, hogy teljesíthetőeknek tartja-e a feltételeket, vagy sem, mert így kikerülheti egyelőre a Ruhr-vidék megszállását és a német kikötők blokádját. Németország tehát fizetni fog, átadja a német birodalmi bank aranykészletét, vagy más módon teremt elő egy milliárdot aranymárkákban, vagy külföldi devizákban és a német nagybankok kénytelenek lesznek kezességet vállalni azért, hogy még 1921 folyamán Németország újabb 2 milliárd aranymárkát, 26 milliárd papírmárkát fog fizetni aranyban, vagy devizákban. Végül pedig a német kivitel 25 százalékát kell valamilyen formában kiszolgáltatni. A délutáni hírek szerint Stahmer londoni nagykövetnek kellett volna Simons örökébe lépni, hogy aláírja az entente feltételeit. Stahmer a Hanzavárosok egyik patrícius-családjából származik, és a Schüter által felfedezett kereskedő-diplomaták közé tartozik. Stahmer kinevezése indokolt lett volna anynyiban, hogy a londoni nagykövetnek kellett volna az angol közvéleményt a francia politika ellen fordítani , és ha ez nem sikerült neki, akkor jogos büntetés gyanánt illeti meg a külügyminiszterség a most adott viszonyok közt. Meglepőbb az az este érkezett hír, hogy dr. Stresemann a deszignált külügyminiszter, sőt már programmot is adott. A szász gyáriparosok szövetségének igazgatója volt, az annexionista politika egyik képviselője a háború előtt, és ezért sajátságos volna, ha most vállalná a londoni feltételek végrehajtását. 1600 milliárd márka — tulalacsony követelés Parisból jelentik: Briandnak nehéz helyzete lesz, ha majd a parlament ismét összeül. Állását megrendültnek tartják. Több képviselő értesítette a kamara elnökét, hogy a túl alacsony jóvátételi követelések miatt interpellációt szándékoznak a parlamentben előterjeszteni. Korfanty vette át a lengyel inzurgensek vezetését ' ' Varsói jelentések szerint a felsősziléziai felkelés élére Korfanty lengyel népszavazási biztos állott, akit tisztétől felmentettek. Egyik kiáltványában felszólítja a lakosságot, hogy őrizze meg a nyugalmat és a rendet és szigorú büntetéssel fenyegeti meg azokat, akik rablásra, gyilkosságra, nők megbecstelenítésére vagy lopásra vetemednek. ■A halálos ítéletek nem szorulnak megerősítésre.. Doliva, a felkelők főparancsnoka, első napiparancsában kijelenti, hogy a népszavazás eredményét a világ nem ismeri el és hogy ezért a lengyelek jogát fegyveres erővel kell biztosítani. Elrendeli, hogy a német titkos katonai szervezeteket kérlelhetetlen szigorral fegyverezzék le, a békés német lakossággal szemben azonban tanúsítsák azt a türelmet, amelyről a lengyelek az egész világon ismertek. A szövetséges hatóságokkal szemben legálisan leell eljárni és csapataikkal mindenféle összetűzést feltétlenül el kell kerülni. Korfanty volt a német birodalmi gyűlésen a lengyel nemzeti követelések első képviselője. Egy felsősziléziai bányász fia, igen nagy befolyása volt régebben is Felső-Sziléziában és ez a befolyás még megnövekedett, mikor mint lengyel népszavazási főmegbizott két éven át vezette és szervezte a lengyel propagandát Felső-Sziléziában. A lengyel felkelés hivatalos jelleget kapott Korfanty csatlakozása által és a legfelsőbb tanács most alighanem nagyobb engedményeket tesz majd Felső-Sziléziában a németek rovására. Hiszen a legfelsőbb tanács politikája mindig alkalmazkodott a befejezett tényekhez és a fegyveres erőkhz. Simons külügyminiszter a felsősziléziai harcokról A német külügyi bizottság ma délelőtt a felsősziléziai helyzet megbeszélésére ült össze. Simons külügyminiszter beható közléseket tett a felsősziléziai helyzetről és kijelentéseit a következőkben lehet összefoglalni: A helyzet kiélesedett és rendkívül komoly. A felkelők az ipari területet, valamint Pless, Rybnik kerületeket és a ratibori kerület keleti részét kezükben tartják. A német hivatalnokok még helyükön vannak ugyan, de tennivalójuk már nincsen. Az összes bányák és gyárak igazgatóit elkergették. A szövetségközi bizottság Glci■witz városra és kerületre is kiterjesztette az ostromállapotot. Kattowitzban tegnap a francia csapatok téresen fölfegyverzett lengyel bandákat verték vissza. Két francia tiszt elesett. Hindenburg város és a hindenburgi kerület a lengyelek kezén Vap. A lengyelek fölszerelése kiváló. Beuthen kerülete teljes egészében a lengyelek kezén van és ezek a lengyelek nagyrészt katonai egyenruhát viselnek. A zendülök számát Beuthen kerületben körülbelül 6000 emberre becsülik. Rybnik kerületben a zendülök olasz csapatokkal ütköztek meg és az összeütközés folyamán, a szövetségközi bizottság közlése szerint az olaszok összesen tizenkét halottat vesztettek, még pedig köztük két tisztet és egy altisztat. A felsősziléziai inzurgensek tárgyalnak a legfelsőbb tanáccsal A sztrájkmozgalom vezetői a legfőbb tanácshoz, Lloyd George-nak címezve, táviratot intéztek, amelyben kijelentik, hogy a szövetségközi bizottság azáltal, hogy Lengyelországnak csak két kerületet ítélt oda, megsértette a békeszerződésnek a községenkénti szavazásra vonatkozó rendelkezéseit és ez a munkásságnál nagy felháborodást idézett elő. •Hogy jogos felháborodásuknak kifejezést adjanak, a munkások sztrájkba léptek, melyhez valamennyi bánya és a hámorok többsége csatlakozott. A sztrájkoló munkások gyűlésének megbízása folytán közöljük a legfőbb tanáccsal, hogy soha és semmi szín alatt sem fognak abba belenyugodni, hogy ismét a német igába hajtsák a fejüket és el vannak határozva arra, hogy az ipari vállalatokat elpusztítsák. Ennek folytán arra kérik a legfőbb tanácsot, hogy méltányolja a benszülött lengyel lakosság kívánságát és azt a területet, ahol a lengyel községek és szavazatok többségben vannak, egyesítsek Lengyelországgal. , Az ujj akadémikusok ! Az Akadémia nagyhetének legárdelyesebb esemény© a megüresedett tagsági tréjfek betöltése. A Tudományos Akadémia két ijtrisztelettagja Hatvay Jenő, aki már régebben tájszetett tagja a Petőfi Társaságnak és Pekár Gyula államtitkár édesapja, PekárImre, aki fiatal korában a debreceni gazdasági akadémiának volt tanára, majd pedig a Leszámítolóbanknak vezérigazgatója. Pekár Imre nyolcvanháromesztendős és már régebben visszavonult a magánéletbe. Az irodalom és nyelvészeti osztály levelező tagja lett Német Gyula, a török nyelv fiatal egyetemi professzora, aki még nem volt harmincesztendős, mikor rendes tanárává lett a budapesti egyetemnek. A legismertebb név az 1. osztály új levelező tagjai közt Kmoskó Mihályé, aki a héber nyelv tanára a budapesti egyetem theológiai fakultásán. Kmoskó 111 u ván született 1876-ban, főiskolai tanulmányait a bécsi Pazmaneumban végezte és az ott kapott ösztöndíjjal ment tanulmányútra Oxfordba és Jeruzsálembe. Első nagyobb könyve a zsidók politikai történetével foglalkozik, a hellenizmus korának kezdetén és Hamarabbi törvényeiről is megjelent egy nagyobb tanulmánya, így tehát Kmoskó Mihály kétségkívül széles történeti tudással bizonyíthatná azt, hogy a zsidóság megrontója volt minden országnak, ahol letelepedett és minden népnek, amelybe beleolvadt. De azok a beszédek, amelyeket Kmoskó az elmúlt két év folyamán tartott népgyűléseken, Magyarország minden pontján és nemrég az Ébredő Magyarok Egyesületének megbízásából a bécsi antiszemita kongresszuson, nem az Oxfordban tanult és a Jeruzsálemben ellenőrzött történeti érvekre támaszkodnak, hanem megelégszenek azzal, hogy a közhelyekké vélt szólamokat ismételjék valamivel durvább és sokkal csiszolatlanabb formában, mint ahogy a népgyűlési agitátorok általában szokták. Ugyancsak az I. osztály levelező tagja lett Papp Ferenc debreceni egyetemi tanár, a magyar irodalomtörténetnek egyik szorgalmas búvára, aki többek közt megtalálta báró Kemény Zsigmond egy ismeretlen regényének kéziratát. Mészöly Gedeon Simonyi Zsigmond tanítványa és több alapos nyelvészeti tanulmányt irt. A történeti és társadalomtudományi osztály jelölése alapján lett levelezőtag Cz e 111 er Gyula nemzetgyűlési képviselő, a közgazdasági egyetem tanára, akinek agrárpolitikai tanulmányai és a mezőgazdasági szociálpolitikáról kiadott nagy könyve a német irodalom lelkiismeretes tanulmányozásával és összefoglalásával készültek. H e 11 er Farkas, a Műegyetem közgazdasági szakosztályának tanára szorgalmas munkája a közgazdasági és szociálpolitikai irodalomnak. He 11er egyébként alelnöke, a Niesswein Sándor vezetése alatt megalakult keresztényszociális pártnak. Ereky István jogakadémiai tanár jogi tanulmányai az önkormányzat problémáival foglalkoznak és éppen tegnap tüntette ki az Akadémia második osztálya a Sztrokay-díjjal , Ereky jogtörténeti és közigazgatási tanulmányainak gyűjteményét. Gerevich Tibor a Nemzeti Múzeum igazgató-őre és a művészettörténet magántanára, aki az olasz festés történetének néhány részletkérdéséről írt komoly tudással és az esztergomi primási képtár anyagának tudományos katalógusát készítette el. Gerevich Tibor tanulmányainak egy része olasz nyelven jelent meg. Gerevich dolgozott olasz levéltárakban is és most tevékeny szerepet játszik az olaszmagyar tudományos kapcsolatok kiépítésére megindult mozgalmakban. Kültaggá Julius Wolff titkos tanácsost választotta láss a másik osztály, ajánla,-, Száz év előtt 1821-ben hosszú volt,az út Szent Ilona-szigetétől Európáig. Napóleonnak Május ötödikén bekövetkezett haláláról csak július negyedikén, tehát egy nap híján két hónap elteltével kaptak hírt az angol lapok. Valamennyi londoni újság közölte a császár betegségének és halálának összes részleteit, de egyikük sem foglalt állást Napóleon történeti szerepével szemben. Parisba július ötödikén érkezett meg a hír Londonon át és először a kormány esti lapja közölte, az Etoile, július hatodikén. Ezt az újságot a kormány kurírjai vitték szét Franciaországban, úgy hogy sokkal előbb érkezett meg a többi lapnál. Ennek ellenére sem volt sok olvasója. Az Etoile az angol lapokban megjelent híreket reprodukálta és ugyanezt tették másnap a többi lapok. A sajtószabadság ekkor csak emlék volt Franciaországban és így az ellenzéki újságok is felfüggesztették állásfoglalásukat. A kormánypárti Gazette-ben jelent meg negyednapra, július tizedikén az első olyan cikk, amely tudomásul veszi azt, hogy Napóleonnak volt valamilyen szerepe Franciaország történetében. Ez a cikk elmondja, hogy Rapp tábornok éppen szolgálatot teljesített XVIII. Lajos oldalán, mikor megtudta Napóleon halálát és a király előtt sírva fakadt. Nem tudok hálátlan lenni: mentegette magát és elmondta, hogy tizenöt éven át volt szárnysegéde Napóleonnak. XVIII. Lajos pedig így válaszolt: Rapp, könnyei becsületére válnak. Ezentúl jobban fogom szeretni és többre fogom becsülni. Ezt a hivatalos anekdotát az összes lapok közölték és most már sor kerül Napóleon méltatására. Másnap a Gazette közölt egy hosszú cikket Nappóleonról és elismerte egyik-másik érdemét, főleg azt, hogy helyreállította a katolikus egyház jogait Franciaországban és konkordátumot kötött a Vatikánnal. Erre a liberális lapok mégis felszisszentek és hivatkoztak arra, hogy Napóleon talán ezenkívül is tett valamit. A Gazette keményen válaszolt és többek között ezt írta: A liberális lapok természetesen védelmükbe fogják Napóleont, mert az egységes és oszthatatlan francia forradalom képviselői, tehát magukévá teszik, mint forradalmárok, a forradalom éveinek minden bűnét, minden vérengzését és védelmükbe fogadják Napóleont is, noha eltaposta a forradalmait azért, mert fiatal korában forradalmár volt Bonaparte. Az előzetes cenzúra természetesen nagyon meglátszik a Napóleon védelmére írott cikkekben és ezek a cikkek, úgy látszik, nem elégítették ki Párist. Legalább július huszonnegyedikén ezt olvassuk a Gazetteban: A rendőrség lefoglalt számos röpiratot, amelyek Napóleonnal foglalkoznak és sok litográfiát, amelyek Napóleon vonásait tüntetik fel. Érdekes, hogy a liberális klikk öltözik gyászba ma, amikor a legantiliberálisabb ember halt meg. Az ultramontán lapok voltak a legszigorúbbak Napóleon iránt. „A Vallás és a Király barátja“ főleg azt hangoztatja, hogy Napóleon a halotti szentségek felvétele nélkül távozott az élők sorából és így halálos ágyán is bebizonyította, hogy ellensége a vallásnak. Egyébként megelégedéssel konstatálja, hogy Napóleon halálhíre nem riasztotta föl mennydörgés gyanánt Európát, hanem ellenkezőleg, fagyos közömbösségre talált mindenütt. Ez a sorsuk azoknak, akik nem azért uralkodnak, hogy a népek háláját szerezzék ré meg maguknak. A liberális lapok a francia törvénykönyv reformátora gyanánt bucsúztatják el Napóleont és hangoztatják azt, hogy a francia gazdasági élet számára igen nagy könnyebbséget hoztak Napóleon törvényei. Ötven győzelem eredménye összeomlott egy-két elvesztett csata után, de a jogi reformok megmaradnak. A Journal de Commerce így fejezi be cikkét: A szentilonai sír a nagy tengeren örök lecke a föld urainak és megmutatja, hogy hiába adatik meg valakinek a tára az Akadémia. Julius Wolff bankigazgató és címzetes rendes tanára a berlini egyetemnek. Nagy munkásságot fejtett kii a közgazdaságtani irodalomban, de ennek a munkásságnak a súlypontja a kvantitáson, nem pedig a kvalitáson nyugszik. Julius Wolff volt egyébként a Mitteleuropa-mozgalomnak egyik legszaporább szavú apostola a háborús években, majd pedig része volt annak a szép közgazdaságtani elméletnek kiépítésében, amely szerint a hosszú háború menthetetlenül tönkreteszi az — entente-hatalmakat, amelyek külföldi kölcsönökkel dolgoznak, de nem teszi szegényebbekké a központi hatalmakat, amelyek saját határaikon belül hajtják föl a háború folytatásához szükséges anyagi eszközöket. A természettudományi osztály ajánlatára levelezőtagjai lettek az Akadémiának Mikola Sándor, a fizikus, Zirovich Kornél, a Máv. volt igazgatója és a közlekedési politika tanára a Műegyetem közgazdaság fakultásán és Lechner Károly ideggyógyász. Rendes tag lett az állatorvosi főiskola rektora, Hutyra Ferenc és Zimányi Károly. A természettudományi osztályban történt meg az a különös eset, hogy kibukott az a két német tudós is, akiket kültagoknak ajánlottak. A kibukottak közt van egyébként Bárd Miklós, akit pedig versei egyenesen ajánlanának arra, hogy tagja legyen az Akadémiának, mint ahogy báros, megérteni azt is, hogy Jakab Ödön ellen mi lehetett a kifogás az akadémiai körökben. Jeruzsálemben kihirdették az ostromállapotot az arabok és a zsidók közt történt összeütközések következtében. Az amerikai matrózok sztrájkja következtében mintegy kétszáz amerikai hajó nem tudta elhagyni a newyorki kikötőt. A forgalmat fwsl- £/#. lem‘ ‘ .