Világ, 1921. június (12. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-01 / 117. szám

Szerda ­ Az októberi forradalom a nemzetgyűlés előtt rk­­délutáni ülésen Sándor Pál folytatta beszédét. Fölolvassa Vályi Bódognak, Ét­ienne Politique Inter­­nationale-ban megjelent cikkét.ouvnetyTseh elmondja, miként áskálódott az entente-nál Czernin Magyar­­ország ellen, Erdély és Románia unióját kívánta, Ma­gyarország megnyirbálását forszírozta. Ez a diplomá­ciai intrika példanélküli esete. Megállapítja a cikk, hogy Czernin magyarellenesebb volt, mint az angol diplomácia, hiszen a Mensdorff-Pouilly és Smuts generális közötti megbeszélésekben az angolok alig kértek területi áldozatot, csupán Magyarország át­­vedlését Hungarian Foederation-ra. Windischgraetz Ismerte Czernin terveit Sándor Pál Windischgraetznek legutóbb megje­lent cikkéből megállapítja, hogy Windischgraetznek tudomása volt Czernin Magyarországot felosztó ter­veiről. Nem l£lt volna-e kötelessége, a dolgot az or­szággyűlés elé hozni ? Olyan magyar ember ellen, aki ezt a nemzetnek vagy kormánynak tudomására nem hozza, sokkal erősebben kell eljárni, mint az olya­nokkal szemben, akik tudatlanságból követtek el esetleg hazafiatlan cselekedete­. Czernin könyvéből idéz, amely szintén bizonyítja, hogy a volt külügymi­niszter szerint Magyarország feldarabolása érdekében Ausztriának élet-halálharcot kellett folytatnia. Ez volt a mi külügyminiszterünk, aki az árulás legnagyobb fokát követte el. Czernin magasztalja Ferenc Ferdi­­nándot is, aki pedig el volt tökélve, hogy Magyaror­­szág önállóságát meg fogja szüntetni. (Rassay Károly : Jó érv a legitimitás mellett !) Szégyen, hogy mi kép­viselők — magamat sem veszem ki —, orrunknál fogva hagytuk magunkat vezetni. (Helyeslés a kis­gazdapárton.) Becsületes revolvció az Integritás érdekében­­ Levelet kapott egy volt külügyi osztályfőnöktől, aki­­most Rotterdamban kereskedő lett. A levél így hangzik : „Azt hiszem, 1918. december 10. és 20-ika között lehetett, amikor a francia lapokban a követ­kező tartalmú képviselőházi közleményt olvastam: Egy­ szociáldemokrata, képviselő — nem tudom, hogy Renabdel vagy egy m­ másik — erélyes beszédet tartott Pichon­­arreri külügyminiszter ellen és azt mondta, hogy 1917. októberében gróf Károlyi a francia diplo­mácia által megbízott egyénnel tárgyalt és azt az ajánlatot tette, hogy kész Magyarországon forradal­mat organizálni, ami által a front is természetszerűen fel fog bomlani. Gróf Károlyi ennek ellenében kikö­tötte, hogy Franciaország Magyarország területi in­tegritását garantálja." A levél elmondja továbbá, hogy Pichon igaznak ismerte el Károlyi tárgyalását, de be kellett szüntetni a tárgyalásokat, mert a francia kor­mány Károlyitól rossz információkat kapott. A levél­írónak tanúja van arra, hogy „az akkori közös had­ügyminiszter két ízben is kérte Károly király bele­egyezését gróf Károlyi elfogatásához és haditörvény­szék elé való állításához. Ez nem sikerült, mert mind­két alkalommal gróf Andrássy Gyula a királynál­ in­terveniált és sikerült keresztülvinnie, hogy Károlyit bántalmazás nem érte." Ha Andrássy azt mondja, hogy ez nem igaz, kötelességem azt elhinni. Károlyi eme cselekedete éppen olyan forradalmi cselekedet volt, mint Benesó és Massaryké. A cseh ezredekre a ,,gyávaság" szót nem igen lehetett használni. (Lin­­gauer Albin : Használhatja egész bátran.) Mert bátor­ság kell ahhoz is, hogy odaálltak a megtizedelés elé, mintsem úz­ ellenség ellen menjenek. Olyan nagy ál­lamférfin is, mint Kossuth Lajos, az országon kívül maradt és szította a forradalmat. Neim vagyok haj­landó Károlyinak, mint forradalmárnak, ilyen tárgya­lásaiért szemrehányást tenni. Becsületes és kétségbe­esett revoluciót akart csinálni az ország integritása érdekében. A francia kormány azért nem tárgyalt tovább Károlyival, mert az Gillbaut francia bolsevistával érintkezett. Amikor Károlyi Imre vehemensen tá­madta Károlyi Mihályt, szóló is elment a tiszteletére rendezett bankettre, mert politikai üldözöttet látott benne. Akkor mindennap szó volt Károlyi elfogásá­ról. Andrássy júliusban beszédet mondott, amelyben óva intette a kormányt, hogy Károlyit elfogja és mártírt csináljon belőle. Ebben az időben a parla­mentben a pártok vadakként mentek egymásnak, Tisza és Andrássy olyanokat mondtak egymásnak, hogy a mai nemzetgyűlés az ilyeneken mélyen fel­háborodnék, Andrássy külügyminiszter lesz Elvárta volna, hogy Andrássy vegye kezébe az ügyeket., Ha Tisza került volna ab­ a helyzetbe, amelybe Andrássy jutott, nem kefélte, volna azt az eljárást, amelyet *virtró^rjr Irff^trtt Október 23-án fegyverezték le Fiumében a magyar honvédeket és ezen a napon volt a debreceni Gotterhalte-botrány. Este tanácskozás, volt Károlyi palotájában a nemzeti tanács megalakításáról. Károlyi előbb Andrássynál vacsorázott, majd negyed 11-kor megkezdődött az ülés a Károlyi-palotában. (Egy hang jobbról: Kik voltak ott?)­­Azt mondta Károlyi: „A nemzeti tanácsot akarjuk megalakítani, miután mindenütt van, de mi­után a kormány lemondott és lehetetlen a közhangu­lat elől kitérni, helyesebb a kormány átvétele, amely­től az uralkodó nem zárkózhalik el, természetesen a parlamenten kivnl való elemek részvételével. A király valószínűleg Andrássyt akarja külügyminiszternek." A szocialisták ellenezték Andrássy külügyminiszter­­ségét, a radikálisok, a függetlenségiek, a Károlyi­párt küzdöttek érte. (Meskó Zoltán: Csak a Károlyi­párt volt ott, a Bizony-párt nem vett részt. ) Itt van­nak a nevek. (Halljuk, halljuk!) Ott voltak: Batthyány, Hock, Jászi, Szende, Garami, Kanfi, Nagy Ferenc, Harrer, Rácz Gyula, Purjesz, Lovászy. (Meskó Zoltán: A Károlyi-pártiak!) Aztán létrejött a megegyezés. A szocialisták nem fogadtak el többé közös külügy­minisztert. Ilyen destruktívok voltak! Végre elfogad­ták Andrássyt közös külügyminiszternek, úgy, hog­’ 8—10 nap alatt át kell vedlenie magyar külügvmi­­■híteité. Egynegy­ed egykor Károlyit telefonhoz hív­ták. Aztán sápadtan jelentette be, hogy a liláig Andrássyt kinevezte közös külügyminiszternek. Ret­tenetes kavarodás támadt erre és elhatározták a nem­zeti tanács megalakítását. Az egészet Windischgraetz manipulációjának tartották, hogy Andrássyt egyszerre kancellárnak nevezték ki. (Andrássy: Kancellárnak.) Rendesen igy hívták. (Andrássy: Hangulatot akartak csinálni.) A nemzeti tanács tulajdonképpeni meg­alapítója Andrássy. Andrássy maga mondta, hogy Károlyit nem szabad egyedül hagyni, mégis elment a Bau­platzra. Kötelessége lett volna ittmaradni még áldozatok árán is, úgy mint Wekerle, Sztörényi, Szurmay , és mások. (Andrássy: Épp úgy játszottam az életemmel, jobban, mint a képviselő úr a bankok­ban!) Én nem voltam a bankokban soha, nincs egy igazgatósági tagságom se, tehát ez is egy gyenge mo­tívum, gróf úr! Ha a gróf úr ittmaradt volna, talán nem jutottunk volna oda, ahová jutottunk. . Hogy történt az összeomlás? "A magyar nemzeti tanács alakulására abban az időben abszolút szükség volt. Andrássy, október 21­-iki jegyzékében kijelentette, hogy hajlan­dó különbékét kötni. Ezzel ő — a néme­t történség híve és oszlopa — Németország ellen fordult. Október 27-ikén megala­kult Zágrábban a délszláv nemzeti tanács, amely ki­mondta az elszakadást. Október 27-ikén — ez hivata­losan megállapítható — felbomlott az olasz front. Ok­tóber 26-ikán Andrássy Wilsonhoz intézett jegyzéké­ben elismerte Cseh-Szlovákiát nemcsak önálló állam­nak, hanem hadviselő félnek és közismert dolog az is, hogy­­ Szlovákia egészen a Dunáig Cseh-Szlovákiának ígértetett. Ezt tudta Andrássy, mégis hozzájárult. Ugyancsak elismerte ebben a jegyzékben Jugoszlávia területi igényeit. Október 29-ikén megalakult Újvidé­ken a szerb nemzeti tanács és kimondta a Jugoszlá­viával való egyesülést, október 29-ikén megalakult Turócszentmártonban a tót nemzeti tanács, amely ki­mondta a Csehországgal való egyesülést. Október Áttér a külpolitikai kérdésekre, A mi külpoli­tikánk az utolsó két ó­tán a lentemesebb hibákat kö­vette el. Ez alatt a két ez alatt nem voltunk képesek egyetlenegy barátot sem szerezni és ha volt is egy barátunk, az olasz, azt is könnyelműen odadobtuk és elvesztettük. Képtelenek voltunk arra, hogy az ola­szokban legalább azért szerezzünk barátot, hogy le­hetetlenné tegyük a kis-entente megalakulását. (Meskó Zoltán : Úgy van !) Azt hiszem, ha mi an­nak idején akár Romániával, akár Jugoszláviával meg tudjuk magunkat érttetni, akkor a kis-entente megala-­ kítása lehetetlen lett volna. (Meskó Zoltán : Prangins felé néztünk, ahelyett, hogy másfelé néztünk volna !) Ezt elmulasztottuk. És így létrejöhetett ellenünk egy véd- és dacszövetség, aminek veszedelmét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Tegyük fel azt, hogy a nagy­en­­tente által kiküldött­­ határkiigazító­ bizottság kijebb tolja egy kicsit a határainkat. Azt hiszik, hogy a kis­­entente ebbe bele fog nyugodni, hogy nem azért szö­vetkeztek ellenünk, hogy meghiúsítsák fegyveres erő­vel azt, amit a nagy-entente határoz ? Hát azt képze­lik, hogy ha a kis-entente egy fair accomplit csinál, a nagy-entente egyszerű kívánságára ki fognak valahon­nan menni ? Láttuk, hogy Lengyelország betört Szi­léziába és ma egyszerűen azon tanácskoznak, hogy annak egy részét mégis odaadják Lengyelországnak, pedig a népszavazás egészen más eredménnyel végző­dött. Ha a nagy­entente segíteni is akarna bennünket, nézetem szerint nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtehesse, mert nem fognak egyetlenegy angol, francia vagy olasz katonát sem ideküldeni, hogy a mi érdekeinket­­megvédjék. Az olaszok barátaink voltak, farkasszemet néztek a jugoszlávokkal és ime, ma teljes barátság hozta össze őket. (Rassay Károly: A Habsburg-kérdés összehozta őket.) Háromszor akkora,, mint a Ballplatz Nézzük a mi államférfiainkat. Milyen államférfiak képviselik a külügyi politikát a körülöttünk levő ál­lamokban és művének nálunk ? Mint hallom, a mi külügyi h­atakintés há­rmis­zor akkora, mint maga a Baulplatz volt. A mi kiküldötteink csupa fiatalembe­rek, vagy olyan kimustrált régi osztrák diplomaták, akiket már a múltban is olyanoknak ismertek, akik nem tudnak semmit se kivinni. A fiatalemberek csak azért vannak ott a rossz fáma szerint, hogy platz­­halterek legyenek arisztokraták részére. (Mozgás.) Két gróf és egy herceg Most valami kis dolgunk akadt Parisban. Ki ment ki ? Két gróf és erry herceg. Hogyan képzeljük mi azt, hogy azok a francia diplomaták és államfér­fiak, akik szocialistákból,s­zzsibadkőm­ivesekből ál­lanak s akik bennünk egy feudális uralmat látnak, ezek ezt a két grófot és ezt a herceget keblükre fog­ják ölelni? Nem lett volna okosabb, ha polgárokat i­ü­l­­dünk? Ma a tudás és az ész határoz. Ahol feudális uralom van, oda igenis grófokat és hercegeket kell küldeni, de ahol, szocialisták és szabadkőművesek uralkodnak és azoktól függ bizonyos tekintetben a sorsunk, oda olyan embereket küldjünk ,akik abba a környezetbe illenek. Öreg ember nem vén ember Ausztria nélkül a bolsevizmus Magyarországon egy napig se tarthattta volna magát. (Dánér Béla: És a zsidók nélkül.) Erre majd a fekete kávénál fogok felelni. (Dánér Béla : Im­ isr­ztem ’a zsidó méregkeve­­rést.) Parancsoljon, tőlem megkaphatja a kellő keze­lést. Ausztria azt is előmozdította, hogy az antiszemi­tizmus bennünket gyengítsen. Utóbbi időben sokat beszélnek a korridorról, amely a következő lépés Magyarország teljes szétosztásához, ha csak nem állí­tunk erélyes embereket a kellő helyre. (Dánér: Kik azok ?) Például a tisztelt képviselő úr. (Dánér.: Azt hiszem, ön.), Én BJE nagyon öreg XiJSXafc erre. (Kupa 30-ikán az osztrák nemzetgyűlés összes pártjai a Né­­metországhoz való csatlakozást mondják ki, ami egy­értelmű a dinasztia detronizálásával. Október 31-ikén reggel, kétnapi tárgyalás után, miután nem volt sem­miféle part, ahol kikössön, Horthy átadta az egész flottát a zágrábi nemzeti tanácsnak. Október uto­lsó napjaiban a román kormány kijelentette, hogy a bu­karesti szerződést érvénytelennek tekinti és Erdélyre igényt tart. Mit tehetett volna ez a Magyarország? Meg kellett alakítani egy fórumot, amely az ország sorsát intézte. A forradalom igazi oka tehát a háború elvesztése volt. Mi volt a h."~nárulás 1918-ban? ] A király kivá’ezte Károlyit. A hazaözönlő kato­naság vadsága élénk emlékezetünkben van. Magán­pénzekből adtak össze m­illiókat és milliókat, hogy a frontról visszatérőket TP*nth­enen fegyverezni. Rá kell mutatni arra is, hogy abban az időben nem volt hazaárulás, ha valaki ezt a kormányt támogatta, ő háromszoros felhívásra sem tett esküt, tehát nyugod­tan beszélhet. Akkor az volt a hazaárulás, ha valaki nem csatlakozott a nemzeti tanácshoz. Nagyon jó hazafiak vettek részt a forradalomban, egészen a bol­­sevizmus kitöréséig. Ma, amikor tanulmányozta a dol­gokat, maga is Károlyi mellett lett volna, ismer a bolsevista rezsimben részt vett olyan egyéneket, akik most bujdosók, de akik olyan szolgálatokat tettek a mi polgárságunknak, amit elfelejteni nem szabad és akik nagyobb ellenforradalmárok voltak, mint akik tele szájjal hirdetik a hazafiságot. A szocialisták egy része tette lehetővé a bolsevisták diszkreditálását., Hallér Istvánnak és Túri Bélának az Alkotmány­ban írt forradalmi cikkeiből­­idéz részleteket. Amikor Túri Bélának azt a cikkét idézi, amelyben azt mondja, hogy „itt nincs mit okoskodni polgárok, szo­cializálódni, proletarizálódni kell", Máté­ff­y Viktor közbeszól : Más formában gondolta! A forradalom akkor okvetlen szükséges valami volt — folytatja Sándor Pál —, ha ezek az urak nem lettek volna, másoknak kellett volna lenniök. P. András : Öreg ember nem vén ember.­ Lent járt Uródban, ahol szerb politikusok mondták neki ,hogy Magyarország többszázezer főnyi hadsereget tart és ők minden nap várják a mi támadásunkat. Nem si­került felvilágosítani őket, hogy ez egy rémkép, be­szél Romániáról, ahol a nagybirtokokat rövidesen szétosztják. • Szintén demokratikus és szocialisztikus szű ország, Csehország pedig közeledik , a kommunisz­­tikus felfogáshoz. Ausztriában ugyanaz a helyzet, mint Romániában. Németországban is a szocializmus képviseli az erőt, Franciaországban a szociáldemo­krata párt a harmadik internacionáléhoz csatlakozik. Angliában állandóan nagy munkásmozgalmak vannak. Garami nem hazaáruló Maga Lloyd George is szocialista volt, még pedig a legélesebb emberek közül való. De menjünk még egy lépéssel tovább. Itt van Olaszország. Olaszország­­. legerősebben van szaturálja szocialista elemekkel, annak ellenére, hogy a­ valaaatánost' ellene mondanak. S ha mindezeket látjuk, vegyük azt, hogy itt van ez a kis Magyarország a középen, egy tizennégy várme­gyéből álló egységes magyar nemzet, melyet kint úgy tekintenek, mint egy feudális államot, mint egy kon­zervatív alapon álló államot. (Schandl: Kik terjesz­tik?) Nekünk úgy kell itt viselkednünk, hogy ide le­hessen rólunk mást terjeszteni, mint a legnemeseb­bet és a legjobbat. Úgy kell viselkednünk, hogy mást ne mondhassanak, mint azt, hogy az az államalkotó nép vagyunk, akik voltunk és akik megvédtük a Nyugat intelligenciáját századokon át. A környező ál­lamok mind attól­ félnek, hogy mi egy feudális, kon­­zervatív ország vagyunk. A Jövő című lapban Garami felveti azt a kérdést... (Egy hang , középen: Haza­áruló!) Garami nem hazaáruló, soha nem volt az... hogy cselekedni kell valamit Magyarországért és meg­­intervenálta az ötös tanács három tagját, akik azt mondják, hogy, ha Magyarország oly irányban fog int dulni, hogy az megfelel egy demokratikus államnak, akkor lehet velük beszélni területi kérdésekről. (Tasz­ter: Magunk fogjuk a magunk sorsát intézni.) Ez eset­ben hajlandók területi kérdésben és más tekintetben is kezünkre járni. Mi az oka annak, hogy az ilyen cikkekről a magyar nemzet képviselői ne vehetnének tudomást. Szakítani kell a régi osztrák hagyomá­nyokkal, gazdasági tudással bíró diplomáciát kell ne­velni. A múltak tisztázása után csak a jövőnek sza­bad szemünk előtt lebegni. Meg kell szűnni az osztály- és vallásfelekezeti villongásoknak. (Közbeszólás: Nincs felekezeti villongás!) Faj elleni villongások. Tudom, ez tetszik önöknek. (Taszter: öntudatra ébredt a ma­gyarság! Kerekes: Ilyen későn ébredtetek föl? Könyves Lajos: Szerencsétlen időben ébredtek sokan az Ébre­dők!­ Apponyiban és Rákosiban látja azokat a vezé­reket, akik kivezetik az országot ebből a hínárból. A költségvetést nem fogadja el. Andrássy személyes kérdésben Andrássy Gyula válaszol Sándor Pálnak. Ritkán látta mese, hogy valaki ennyi bók között próbáljon mérgezett törb­ölni­­ a szívbe. Rá akar mutatni ar­ra, hogy mennyire itt.H­uidor Pál annak a fajnak, amelynek előharcosa. Sándor Pál pálfordulással vá­dolta meg őt, mert elpártolt a liberalizmustól és antiszemita lett. Azért tette, mert rájött, hogy ezt a fajt vissza kell szorítani. Sándor Pál csak azért, hogy a saját faját tisztára mossa, mindenkit be akar piszkítani. Pedig nem lehet letagadni, hogy a zsidó­ság nagy része temperamentumával a forradalmi moz­galom élére állt. Voltak, igaz, olyanok is, mint Vá­­zsonyi, aki a leghazafiasabban állt ki a bástyára a nemzet érdekében. Bárcsak többen lettek volna ilyen zsidók, akkor ma az antiszemitizmus nem lenne olyan nagy. Sándor Pál a forradalom kitörésére vonatkozó értéinek egy része helytállói másrészt nem. „Külpolitikánk a legrémesebb hibákat kövese el . . .« VILÁG 1921. június 1­­g

Next