Világ, 1921. november (12. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-26 / 266. szám

fc^ew»*fs«stf*a.5hiT»f«i n. András*y­nt 47. az. Előfizetési érák Magyarországban: Egész évre 660 kor, félévre 840 kor, negyed* évre 170 kor, egy hóra 60 kor, ' A .VILÁG* megjelenik hétfő kivé­­telével mindennap. Egyes szám Ars Budapesten,vidéken és pályaudva­rokon 3 K, Ausztriában 3 magyar S. (^ tm Mov.-r,r' VILÁG Bhéesések felvétetett!* Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner Blatt J., Bokor, Ben­kő és Társa, tirök­ és Kan, Janlua és Társa, Tenczer Gyula, He^T* Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold­ Gyüki, Leopold Cornél, Schwars József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Ecketein Bernát hirdetési iro­­dákban. Bécsben: Hausenstein és Vollerp M. Dukes Nachroller, Studolf Mos­se. XII. évfolyam Budapest, SZOMBAT 1921 november 26. 266-ik szám e­rült vonat­­: Rupert Rexső Európa központi pályaudvara volt még nem­rég, melynek a félsinemi epér év óta mindennap indult, robogott és ép­ezett. Hatalmas, szép, hosszú kocsisor, tágas fülkékkel, melyekbe min­denki befért vo­lfa, ha jegyet kap. Elől óriás vastitán, mely ezer évig bírta a szédületes iramot. Ezerszer siklott ki, tört össze itt-ott és megint —a kis igazítás után, kis idő után — tovább szágul­dott szabályos pályáján. Oly erős volt, hogy meg­rongálódni súlyosan sohasem tudott. Sinei is, melyeken ezer évig száguldott, bírták vastalpai­­nak legőrültebb vágtatását is. Pedig majd mindig rossz, tudatlan, vaksi masiniszták vezették. Min­dennek nekivezették. Most is így történt. Nagy kisiklás után a ma­­gyar nép izmos válla visszaemelte sineire újból a szép vonatot. Sok szép kocsija egészen össze­tört ugyan, ott maradt összezúzva a pályatest mellett, hogy széthordják a katasztrófáknak iyenkor mindig felbukkanó martalócai. De azért a kis vonat is vonat maradt és ott állt előtte a régi mozdony, a magyarság össze nem törhető örök ereje. Csakhogy megint az történt, mint már annyi­szor, hogy mielőtt a szurtos markú, hozzáértő, izmos karú masiniszták felszálltak volna rá, hogy rendeltetése utján biztos fogásokkal vezessék, néhány műkedvelő, fehérkertyüs luxusutazó ug­rott fel a fűtött Leviathanra. Finom ujjacskáik­­kal kíváncsian babrálni kezdték a fogantyúkat s egyszerre — elgondolni is szörnyűség — a vo­nat, melyen pedig egy egész nemzetnek tűzvész­ből kimentett minden kis holmija, egész jöven­dője rajta van, hirtelen elindult —, mind őrül­tebben vágtatni kezdett s vágtat még ma is mind őrültebben és őrültebben tovább. A sok most is lemaradt utas és lemaradt masiniszták pedig, kétségbeesetten tördelve kezeiket, nézhetnek tehe­tetlenül az eszeveszetten rohanó vonat után. Vajh mi lesz vele? Az a néhány utas, mely még idejé­ben felszállhatott rá és a műkedvelő masiniszták még mindig nem vették észre, hogy mi történik. A dilettáns masinisztáknak még tetszik a játék. Gyermekesen ujjongnak, hogyan liheg, dohog, zakatol, dübörög, veszetten rohan és szikrázik a Goliáth. Büszkék rá, hogy finom kis ujjacskáik­­kal ilyen hatalmas erőt,­ ilyen lendülő mozgást tudtak felszítani. Az utasok is örvendeznek még, hogy ők felszállhattak. Emberek, tehát káröröm­mel nézik, hogy a többiek pedig — rengeteg so­kan — lemaradtak; csak holmijuk — igaz, hogy egy szál ruhán kívül mind, de mind — van rajta a vonaton. A vonat vágtat; száguld; ki tudja, merre, med­dig, hová. Egy-egy váltón meg-megugrik, minden pillanatban leléphet a sínekről, pedig sok helyi szakadék fölött, meredek szélén futnak ezek a sínek. A v&T&zs­iris-masiniszták azonban még nem is gondolnak arra, hogy megállítsák a vonatot. Azt sem tudják, hol lesz és mi lesz a legközelebbi állomás. Nincs cél előttük. Azt hiszik még, hogy amint megindítani tudták a vasszörnyeteget , azt szépen vezetik­­ a sínek, majd kellő időben és kellő helyen épp úgy tudják szabályozni Is sebes­ségét és ahol akarják, ott meg is állítják. Pedig nem ismerik a gépet. Nem markolják biztosan a fogantyúkat. Szemükbe fú a vihar is. Káprázat zavarja össze szemük előtt a sokféle szerkezetet. Jöhet minden pillanatban ellenvonat is. Nem tudni, hogy véletlenül eltalálják-e majd most is, amikor kell, a helyes fogást, mint eltalálták akkor, mikor az erőt, a szellemeket felidézték. Nemi Nem isme­rik a varázsigét, a varázstitkot, mellyel őket — a szellemeket — visszaparancsolni lehet... És — ez a legnagyobb baj — a gondtalan utasok közt sincs senki, aki érti a mozdony minden titkát, hogy az utolsó pillanatban még átugorhasson a gépre és az utolsó pillanatban még megmarkolja a menekülés fogantyúját. Vészfék nélkül is van már a vonat. Nem ért senki sem a légsürítés és vacuum szabályozásához. Nem is törődnek vele. Fődolog, hogy szalad a vonat s rajta ülnek azok, akik örülnek, hogy a többiek pedig lemarad­tak róla. Míg rohan a vonat és tágulnak, vonaglanak alatta a sinek, sorban passzióznak a dilettáns­­masiniszták a rohanó gép játékszereivel. Most éppen gróf Bethlen István finom ujjai babrálhat­nak furcsa és sokféle szerkezeten. A hozzá­­nemértés vakmerőségével gondolkozik el közben az előkelő masiniszta azon, hogy ne tudná­k min­den csinját-binját a gépnek, mikor mindehhez még egyszerű kormos kezek is értenek. Lám —­ballba csak* h^lga «r» SíiMí?JL*JtóCsi­kiaGil milyen vidám heje-hujja járja ! Mulat, kurjon­gat jókedvűen, gondtalanul az utasnép is. Az arisztokrata I., a lateiner II. s a kisgazda III. osztály — különösen ez a III. 1 — majd az abla­kokon ugrik ki jókedvében, gly JAL .oly^esebesen hajtja a gróf-masiniszta*a vdUtttcM.s .'fy&'Cjipi húzzák nekik Ftér és Rubinék is a kurjantós nótákat. Mit bánnakiffiralK^bfUdog utasok, hogy az I. osztályról is' ^wjMW*whány fanyar nagyur, a II.-ról is néhány zsénibes alak, a III.-ról pedig azon a néhán­ v népyenéren­gy^ki­vül — talán az egész magyaronjp ezeknek csak utipodgyüjtsfiSm utazik. Úgy látszik, hogy csak ezért nevg^M •4^ ejabb néven Nem­zeti Egységnek a /yftaatgA Má^Tyjogcim nincs. Milyen isteni kéj boldog, kön­nyelmű utasoknak,**9 többiek, a lemaradtak, most''^dfj^t'f.^kttbjfgbe lehetnek esve megszökött /y A finom-keztyik masnusz^t bátorítja ez a jókedv, biztatja a na§^ mStflím. Újból és újból ránt egyet a fogantyúkon, hogy — hajrá! — szaladjon még veszettebbül a vonat. Pedig de jó lett volna erősebb izmokra, biztosabb ujjakra bízni azt a gépet, ha kissé szurtosak is, ha kissé kérgesebbek is azok a markok, mint a gróf úré. A füstös, olajos zub­­bonyó, egyszerű masiniszták mégis csak meg A politikai krízis a mai nappal elérte astf­le-­­ pontját. A kormányt támogató pártok halnap este értekezletet tartanak, amelyen­­menüj Tenik gróf­­ Bethlen István dezignált miniszterelnök is és meg­ i­s ismerteti programmját. A pártfró magatartása tekintetében a helyzet még egyáltalán nem tisztá­zódott, sőt a bizonytalanság ma még sokkal na­gyobb, mint akár a válság első órájában volt. Ennnek a bizonytalanságnak a legfőbb oka az, hogy a pártok még most sem ismerik a miniszterelnök j­ó terveit. Az egymást kergető hírek nyomán a pártok­­ és frakciók hangulata kaleidoszkópszerűen válto­­­­zik. Beavatott politikusok tegnap még azt állítot­ t­­­ták, hogy Bethlen az egységes pártot a kisgazda-­­­párt keretén belül akarja kiépíteni, ugyanezek a­­ politikusok viszont ma arról tudnak, hogy Bethlen fel akarja oszlatni a kisgazdapártot, úgy a köz­­­­ponti pártot, mint a vidéki szervezeteket. Ez a hír­­ volt az oka annak, hogy ma már a kisgazdapárt­­­­ban is pesszimisztikusan ítélik meg Bethlen vál­­l­lalkozásának sikerét. Annyi bizonyos, hogy a párt­körökben ma este a legkomolyabb formában fog­lalkoztak azzal a lehetőséggel, hogy Bethlen eset- '•­lég kénytelen lesz a dezignálást visszaadni. Hogy­­ : ezután mi jön, azt ma még senki sem tudja, de • ' nem tartják lehetetlennek, hogy Bethlen valóban­­ feloszlatja a nemzetgyűlést és kiíratja a választá­­­­sokat. Úgy látszik különben, Bethlen maga is számol azzal, hogy a pártokban holnap este ku­darc fogja érni, erre engednek legalább következ­tetni azok a miniszterelnök környezetéből szár­mazó hírek, amelyek arról is tudnak, hogy Beth­len, ha az egységes párt megalakítása nem sike­rül, hivatalnokminisztériumot difit össze. Egy­­má­sik hír szerint Bethlen el van szánva arra­­is, hogy a nemzetgisülést hosszabb időre elnapoltatja és parlament nélkül viszi tovább az ügyeket Habozik a kereszténypárt Tekintettel a miniszterelnök­­Szignálására és a most már gyors tempóban vágható kibontako­zásra, a kereszténypárt néhány tagja ma délelőtt a párt helyiségében rögtönzött értekezletre gyűlt , össze, hogy állásfoglalásuknak a miniszterelnök­­ koncepciójával szembat kifejezést adjanak. Gróf Bethlen Zsaáának az a terve, hogy az­­ egységes pártot a Kisgazdapártból kiindulva ala­kítsa meg, már.­kezdettől fogva nem találkozott rokonszenvvel a kereszténypártban és ez az állás­pont a délelőtti megbeszélésen határozott ellen­zésben jutott kifejezésre. A kereszténypártnak túlnyomó többsége nem hajlandó belépni a kis­gazdapártba és nem hajlandó beleegyezni abba sem, hogy az új alakulás végleges plattformja ne­­csak az­­1920. évi I. t.-c., hanem az 1921. évi­­ 47. t.-c. legyen. Véleményük szerint a szükséges , kényszerítő körülmények következtében megsza­vazták ugyan a trónfosztó törvényt, de azt vég­leges közjogi alapnak nem fogadhatják el. A megbeszélés után Haller István, Bernolák Nándor és Túri Béla felkeresték a miniszterelnö­­ö­ket, hogy őt a párt hangulata felől tájékoztassák.­­ Véglegesen csak a holnap délután öt órakor meg­tartandó értekezletén fog a párt állást foglalni, de az már mai is megállapítható, hogy a pártnak tekintélyes részét teszik azok, akik semmiképpen ígyt hallanók oly­an kormányt támogatni, amely­tudták volna állítani itt-ott közben is a vonatot, hogy ha már az indulásnál lemaradtak is so­kan, közben itt is, ott is — kis városok, kis fal­vak állomásain — mindtöbben felszállhassa­nak újabb­ utasok. Icy mégis csak többen értek úája van, a magyar Sséepföldjére, így, ha sok lenne az utas, véletlen kisiklás esetén is mégis csak jobb várjbt jáhetgü volrtre,érteheteie össze­vetni : &ineve újból és újból a vo­r# krwp-kr szokott; Mer­mi Merke *e ^zaladt iadtta hite taljfe. ininlfeftl [ujjjj^tban szembe­­j.nyT: mái v.irvMqJh., s­b.gpl m*n *WftlIina/ dlt birnpn alá; nem jÁ-hínnajugy, hoÉ*Afltía|weiund, ami kis meg­marad? rootyója*Tf­flHj^h­mTagyarságnak rajta « mind porrá zúzódjék. Bizony, félek, hogy a finom, finnyás ujjak nyomása alatt, melyeket csak bravúrok sport­szenvedélye mozgat idegesen ide-oda s nem az a gond, hogy III. osztályú utasokat is és egy örök életre hivatott szerencsétlen nemzet egész podgyászát is szállítja, kitör, feldül s összezúzza magát megint majd a vonat. Ne adja Isten, hogy most aztán végül is egészen összetörjön majd a „vonat" - nek gróf Bethlen István áll az élén. Erre mutat az is, hogy mikor a délutáni megbeszélésen — amelyen tizenheten vettek részt — felvetették azt a kérdést, hogy ki hajlandó belépni az egységes pártba, mindössze Huszár Károly, Ernszt Sándor és — hosszabb habozás után — Legeza Pál je­lentkeztek. Ez a próbaszavazás tehát nem igen biztat arra, hogy a miniszterelnök pártalakítási akciójában nagy reményekkel tekinthetne a ke­reszténypárt felé és valószínűleg ennek tulajdo­nítható az is, hogy gróf Bethlen István most már leplezetlenül a kisgazdapárt felé orientálódik. Mint már tegnap említettük, az egységes párt szempontjából a kereszténypárt három részre ta­gozódik. Az egyik rész minden fenntartás nélkül támogatja a miniszterelnököt, míg a második ma már nyíltan hirdeti, hogy a kormány működése fölött a nemzetgyűlés legközelebbi együttülése al­kalmával már az ellenzéki oldalról fog kritikát­­ gyakorolni. A két csoport között áll a harmadik, amely ugyan szívesen venne részt a kormányzás­ban, de a kisgazdapártba való belépés helyett más­­ módot keres, mert a párt szervezetét és mai egy­ségét nem akarja feladni. A kereszténypártnak­­ ez a középen álló frakciója ma szemmel láthatóan­­ közeledett felfogásában Lingauerékhez és azt­­ hangoztatta, hogy ilyen körülmények között az ő részükről a miniszterelnök legfeljebb külső támogatottra számíthat. Akik kimennek és akik bennmaradnak Optimisták számítása szerint a keresztény­párt hatvanegy tagja."E közül negyvenen fogják követni Bethlen Isteán grófot és huszonegy lesz azoknak a képviselőknek a száma, akik az egy­séges párttal nemben ellenzéki álláspontot fog­nak el­foglalni. Ez a huszonegy képviselő­i hír szerint — megmarad továbbra is keresztény nem­zeti egyesülés pártjának, nem adja fel a párt kereteit, szervezeteit és továbbra is keresztény politikát akar csinálni, természetesen — mint azt egyikük megjegyezte — az ő szájuk íze szerint való keresztény politikát. Nyíltan hirdetik, hogy mesterséges egységgel és Bethlen akarata előtt való feltétlen meghajlással — jogrend és szabad­ságjogok nélkül — nem lehet többé politikát csinálni. Arra számítanak, hogy csak nagyon rövid ideig lesznek huszonegyen, mert a keresz­tény pártnak most kiváló tagjai nem soká fog­ják bírni az együttműködést a kisgazdákkal. Már csak azért is fenn kell tartanunk a pártot — mondotta informátorunk —, hogy ha azok, akik most csatlakoznak az egységes párt­hoz, kilépnek onnan, mint ahogy kiléptek a múltkori egységes alakulásból, ide visszajöhes­senek. A megmaradó kereszténypártiak, értesülé­sünk szerint, Apponyi Albert gróf felé fognak orientálódni. " Döntés előtt Bethlen és Nagyatádi Még a párt mérsékelt és Bethlen István felé hajló ereivel is kifejezetten hangoztatják, hogy a kisgazdákkal való egybeolvadás nem jelenti a kér­dés őszinte megoldását. Az ilyen párt — mondják — csak nevében egységes, de lényegében nem, mert különböző felfogásokat össeegyeztetni van.

Next