Világ, 1922. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-28 / 23. szám
■KertearBfeíg S* tot86Szófia Andrássy út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 660 kor., félévre 340 kor., negyedévre 170 kor., egy hóra 60 kor. A , VILÁG“ megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 8 K, Ausztriában 3 magyar K. Jugoszláviában 3 jugoszláv korona. VILÁG gqowesqcwma »acapeswwa a VnAG kiadóravatalában, Blockner X» Blxa J., Bokor, Benkő és Társa, Gyón és Nagy, Janina és Társa, Tonczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bernit hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogles, HL Dukes Nachfolger, Rudolf Metst. XIII. évfolyam Budapest, SZOMBAT 1922 január 2^^ 23-ik szám ogy nem tettel ... Egész különös az, hogy a szabad királyválasztás és a legitimizmus harca előtérben van még ma is, amikor a választójog szabályozása került napirendre, mégpedig napirendre került akkor és úgy, hogy ezt a sorsdöntően nagy problémát két hét alatt kell a pártközi bizottságnak, a szakbizottságoknak, a törvényhozás plénumának általánosságban és részletekben letárgyalniuk. A nemzetgyűlés munkaidejének rendkívül ökonomikus beosztására vall az, hogy a 104 hetes ülésezés utolsó két hetére jut a választói jog szabályozásának, a felsőház megkonstruálásának és a közigazgatás reformjának letárgyalása. A folyosón híte járt a tizenhatórás ülések tervének, azonban három ilyen alkotmányjogi javaslat csak félig lelkiismeretes letárgyalásához naponként hetvenkét órán, és nem tizenhat órán át kellene együtt tartani a nemzetgyűlést. De most nem erről akarunk beszélni, hanem csak arról a paradox helyzetről, hogy a szabadkirályválasztók és a legitimisták ellentéte szab irányt a magyar politikának még ezen a két kritikus héten is. Pedig a választói jog szabályozásához képest az új magyar parlamentarizmus új alapjainak lefektetéséhez mérve, nagyon leredukálódik a most sokat emlegetett politikai ellentét jelentősége. Ne tessék elfelejteni azt, amit a legitimisták vezérei hangoztattak az elmúlt napok folyamán a nemzetgyűlésen és ami igazán nem hatott váratlanul, nem hatott váratlanul, noha a legitimistáknak az a közjogi felfogásuk, hogy az ország és az uralkodó között a kapcsolatot nem szakíthatja meg az ország formaszerű és ünnepélyes szerződésfelmondása sem. A legitimista vezérek is hangoztatták, hogy a felségjogok nem tarthatják meg régi terjedelmüket és régi kizárólagosságukat, hanem az uralkodói jogkörnek módosulnia kell, vagy más szóval lényegesen megfogyatkoznia, mert csak így van összhangban a XX. század politikai életformáival. A felségjogok körének és mértékének redukálását a legitimista vezérek mondották természetesnek, és a legitimista vezérek hangoztatták azt, hogy IV. Károlyban megvolt a teljes hajlandóság aségjogok új szabályozására, sőt maga javasolta volna a legféltékenyebben őrzött felségjognak, a hadüzenet jogának megosztását a fejedelem és a törvényhozás között. Ezekkel a kijelentésekkel és ezekkel a közlésekkel a legitimista vezérek is elismerték azt, hogy egy nép életét a XX. században nem irányíthatja más jogi faktor, mint a népképviselet, vagy legalább a nép képviseletén kell nyugodnia a súlypontnak. Ez a beismerés és ez az elismerés éppen a legitimista oldalról igen világosan megmutatja, hogy a népképviselet összetétel, Magyarország jövőjének szempontjából mérlegelve, gyakorlatilag fontosabb kérdés, mint a legitimizmus és a szabad királyválasztás eerenléte, sőt gyakorlatilag fontosabb kérdés még az államformánál is. Akár a legitimizmus álláspontja győz, akár a szabad királyválasztóké, akár a monarchikus államforma jegecesedik ki Magyarországon, akár egy más államforma, minden megoldás egyformán szerencsétlen eredményekhez fog vezetni akkor, ha szerencsétlen alapokra helyezik a népképviseletet, és minden megoldás egyformán jó lehet akkor, ha jó a választójogi törvény és így jól dolgozik a népképviselet. Akkor, amikor a népképviselet konstrukciójának módjáról és formájáról van szó, nagyon másodrendű problémákká sülyednek azok az ellentétek, amelyek a nagy döntés küszöbén sem vesztették el aktualitásukat a magyar politikában és amelyek talán nehézségeket gördítenek majd az ellenzék egységes és erélyes fellépése elé. Pedig az ellenzék egységes és erélyes fellépésére szükség van a választójogi javaslat hibáinak legalább részleges orvoslása végett, ha ugyan az egységes és erélyes fellépés nem tudná elérni a hibás alapok újjáépítését. A választói jog problémájával szemben elfoglalt álláspontunkat sohasem rejtettük , véka alá, sohasem titkoltuk azt, hogy mi sokat követelünk lefelé, és sokat követelünk felfelé. Lefelé követeljük azt, hogy minden társadalmi réteg találja meg képviseletét a törvényhozásban, mert csak így fogadhatja megnyugvással minden társadalmi réteg egyaránt a törvényhozás által hozott döntéseket Felfelé pedig követeltük és követeljük a biztosítékok kiépítését arra nézve, hogy a törvényhozás a lehetőséghez képest legteljesebb intellektuális fegyverzettel és morális felelősségérzéssel lássa el nagy hivatását. Ennek pedig egyetlen gyakorlati módja van, a lajstromos szavazás, amely a pártokat felkérnyszeríti arra, hogy a súlyos neveket,a méltán súlyos neveket megnyerjék a részvételre a politikai és parlamentáris életben. Nagyon egyszerű ez az álláspont, vagy ha nem is olyan egyszerű, mint amilyen.És mi látjuk, mindenesetre számul annyit, nagy megvitatás alá kerüljön, mint a választói jog szabályozásának egyik módja. És a választási jog, a választási eljárás szabályozásának egyéb módjai is megérdemlik, hogy vita tárgyává legyenek akkor, amikor egy ország arról dönt, hogy milyen testület kezébe tegye le sorsának irányítását hosszú időre. A mi nézetünk tehát az volna, hogy amikor napirendre kerül a választói jog kérdése, és csak két hétig maradhat napirenden, mert két hét elteltével kell megtörténni a végleges döntésnek, akkor két hétig csakugyan a választói jog legyen napirenden, nem csupán a Gróf Klebenberg Kunó belügyminiszter a nemzetgyűlés mai ülésén beterjesztette a választójogi javaslatot. Január huszonhetedikén történt ez és úgy érezzük, hogy ezt a dátumot fel kell jegyeznünk annál is inkább, miután az eddigi tervek szerint a nemzetgyűlést február tizenhatodikán feloszlatják és a kormány a hátralévő húsz nap alatt nemcsak a választójogi javaslatot, hanem a főrendiház reformját is le akarja tárgyaltatni. Mint alkotmányozó nemzetgyűlés ült össze a mai Ház, a képviselők nagy többsége a választásokon ígéretet tett arra nézve, hogy legfőbb feladatának fogja ismerni a demokratikus választójog, a demokratikus közigazgatási reform és a főrendiház demokratikus reformjának a megalkotását. Ebből a három pontból álló programból egyet már végleg elejtenek: a közigazgatás reformjáról ma már sesiki sem beszél, pedig volt ,de, amikor hetekig izgalomban tartotta a pártokat a közigazgatás megreformálásának problémája. Ferdinándy Gyula belügyminiszter annak idején állítólag el is készült a közigazgatási reform tervezetével, sőt nagyon sokan bukását is azzal hozták összefüggésbe, hogy a kisgazdapárt szembefordult vele amiatt, mert a tervezet nem elégítette ki kívánságaikat. Nem, tudjuk, elkészült-e valóban a közigazgatási reform és ha igen, hol rejtegetik és meg fogják-e őrizni annak a múzeumnak a számára, amelyben a jelenlegi kormányzati rendszer törvényerőre emelt és javaslat formájában kimúlt alkotásai fogják a jövendő generációk számára hirdetni az 1919-es ellenforradalom alkotó géniuszának dicsőségét. A botbársietés és a numerus clausus mellett bizonyára ott fog szerénykedni Tomcsányi Vilmos Pál sajtónovellája és ha nem vitte magával a Friedrich-pártba Ferdinándy a közigazgatási reformot, külön helyet kell számára biztosítani, hogy az utánunk következő nemzedékek teljesen tiszta képet tudjanak alkotni maguknak arról, hogy mi történt Magyarországon 1919 augusztusa óta 1922 február tizenhatodikáig. Nagyatádi állítólagos megegyezése 1922 január huszonhetedikén nyújtotta be a belügyminiszter a választójogi javaslatát, a Ház meglehetős részvétlensége mellett és abban a pillanatban, amikor a javaslat a nemzetgyűlés elé került, a kormány csak a kisgazdapárt bizalmi vólumával rendelkezett, amelyet a párt tegnap esti értekezletén közöltek az ott jelen volt miniszterelnökkel és belügyminiszterrel. A kisgazdapárt tegnap este általánosságban elfogadta a javaslatot, ma este pedig részleteiben is magáévá tette. A tegnap esti egyhangú bizalom sem volt mentes minden szépséghibától, miután a pártértekezlet egyhangú határozatát megelőzte a miniszterelnöknek az a kijelentése, hogy a nyílt szavazás kérdését nem kívánja sem párt-, sem kormánykérdéssé tenni. Nagyatádi Szabó István állítólag megegyezést kötött a miniszterelnökkel arra nézve, hogy a nyílt szavazást elejti, mert ellenkező esetben nem tudja számára garantálni a párt támogatását. Politikai körökben ezzel az állítólagos megegyezéssel kapcsolatban olyan hírek terjedtek el, hogy a miniszterelnök, illetőleg a belügyminiszter kiküszöbölik a nyílt szavazást a javaslatból és helyébe felveszik a titkosságot. Éppen ezért bizonyos tekintetben meglepetésként hatott az a megoldás, hogy a javaslatban bennemaradt a nyílt szavazás és csak annyi történt, hogy a kormány megengedte a képviselőnek, hogy, a nyílt szavazás élparlament s ért a bizottságok és a nemzetgyűlés nyomtatott napirendjén, hanem a másik napirenden is, azon, amely az érdeklődéseket szabályozza és a gondolkodást foglalkoztatja. Félkézzel az új népképviseletet megalkotni záros határidő alatt, és a másik kézzel egy ma nem aktuális kérdés miatt hadakozni nem lehet az ország érdekeinek súlyos sérelme, az ország jövőjének kockáztatása nélkül. A kormányelnök pártja aligha fogja egységesen védelme alá fogadni ezt a választójogi javaslatot, és ezért kell az ellenzék csoportjainak, az ellenzék pártjainak összefogva, szövetségben, egységesen felvenniük a harcot, hogy elérjék legalább a jobbat, ha már a jó elérhetetlennek mutatkoznék. Mert így nem lehet törvénnyé a javaslat, így nem lehet, mert ezt megszenvedné az ország és azok is, akik iránt különös rokonszenvet éreztek a választójogi javaslat kodifikátorai, len foglalhassanak állást. Eszerint ugyanis a kormány továbbra is a nyílt szavazás álláspontján áll, ami azt jelenti, hogy a nemzetgyűlésen mindent el fog követni annak érdekében, hogy a nyílt szavazást győzelemre vigye. A mai esti értekezlet részleteiben is elfogadta a javaslatot, ezúttal azonban a kormány iránti bizalom még sokkal hiányosabb formában jutott kifejezésre. A kisgazdák ugyanis csak azzal a feltétellel voltak hajlandók a javaslatot részleteiben is elfogadni, ha a nők választójogát nyílt kérdésnek hagyják meg. A helyzet tehát a legnagyobb és legmegbízhatóbb kormányt támogató pártot illetőleg úgy fest, hogy a párt elfogadta ugyan a javaslatot, de a nyílt szavazás és a női választójog kérdésében élesen szembefordult a kormánnyal. A kereszténypárt öt pontja A kereszténypártnak ma este kellett volna állást foglalnia a választójogi javaslattal szemben, azonban az e célra összehívott értekezlet elmaradt, miután gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter arról értesítette a pártot, hogy egyéb elfoglaltsága miatt a ma esti értekezleten nem jelenhetik meg és mert szeretné személyesen megismertetni javaslatát a párt plénumával, kéri az értekezletnek szombatra való halasztását. A kereszténypárt a belügyminiszter kérésének eleget tett és igy az értekezlet holnapra maradt. Az eddigi jelek szerint ez az értekezlet egyáltalán nem lesz olyan sima lefolyású, mint a tegnapi és mai kisgazdapárti értekezlet volt, miután gróf Károlyi Mihály palotájában a legélesebb hangulat mutatkozik az egész javaslattal szemben. A párt egy háromtagú bizottságot küldött ki álláspontjának megszövegezésére és ez a háromtagú bizottság, amelynek tagjai Haler István, Ernszt Sándor és Gerencsér István, már el is készítette azt az elaborátumot, amely a párt kívánságait foglalja magában. Ezek a kívánságok a következők : 1. A párt ragaszkodik a férfi választójognak az írni-olvasni tudáshoz való kötéséhez. 2. Teljes egyenlőséget követelnek a női is férfi választójogi címek között. 3. Követelik, hogy a választások végrehajtása bírói, nem pedig közigazgatási faktorok igénybevételével történjék. 4 .4 párt az egész vonalon lajstromos szavazást követel a kisebbségi képviselet védelme mellett. 5. Végül követelik, hogy abban az esetben, ha a jelenlegi nemzetgyűlés az új választójogi törvényjavaslatot törvényerőre nem emelné, akkor a Friedrich-féle választójogi rendelet alapján írják ki a választanokat. A párt ezeket a kívánságokat még a holnap esti értekezlet előtt közli a belügyminiszterrel. Miután pedig teljesen lehetetlennek látszik az, hogy a kormány ezeket a kívánságokat honorálja, nincsen kizárva, hogy a holnap esti értekezleten a párt élesen szembefordul a kormánnyal. Az ellenzéki hangulat egyébként már a tegnap esti tanácskozáson is megnyilvánult, úgy, hogy a kormány helyzete a választójogi tervezet miatt a kereszténypárttal szemben végleg megrendültnek tekinthető. A kereszténypárt ellenzéknek számít Amikor a kisgazdapárt támogatása is súlyos feltételekhez van kötve, a második legnagyobb kormányt támogató párt a választójoggal szemben már ma is ellenzéknek számít. Amennyiben a különböző jelekből következtetni lehet, a kereszténypárt ezúttal m meglehetősen egységesen vonul fel a Súlyos komplikációk a választójog körül