Világ, 1922. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-28 / 23. szám

■KertearBfeíg S* tot86Szófia Andrássy­ út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 660 kor., félévre 340 kor., negyed­évre 170 kor., egy hóra 60 kor. A , VILÁG“ megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudva­rokon 8 K, Ausztriában 3 magyar K. Jugoszláviában 3 jugoszláv korona. V­ILÁG gqowesqc­wma »acapeswwa a VnAG kiadóravatalában, Blockner X» Blxa J., Bokor, Benkő és Társa, Gyón és Nagy, Janina és Társa, Tonczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bernit hirdetési iro­dákban. Bécsben: Hausenstein és Vogles, HL Dukes Nachfolger, Rudolf Me­tst. XIII. évfolyam­­ Budapest, SZOMBAT 1922 január 2^^ 23-ik szám ogy nem tettel ...­­ Egész különös az, hogy a szabad királyválasz­tás és a legitimizmus harca előtérben van még ma is, amikor a választójog szabályozása került napi­rendre, még­pedig napirendre került akkor és úgy, hogy ezt a sorsdöntően nagy problémát két hét alatt kell a pártközi bizottságnak, a szakbizottsá­­goknak, a törvényhozás plénumának általánosság­ban és részletekben letárgyalniuk. A nemzetgyűlés munkaidejének rendkívül ökonomikus beosztására vall az, hogy a 104 hetes ülésezés utolsó két hetére jut a választói jog szabályozásának, a felsőház megkonstruálásának és a közigazgatás reformjá­nak letárgyalása. A folyosón híte járt a tizenhat­­órás ülések tervének, azonban három ilyen alkot­mányjogi javaslat csak félig lelkiismeretes letár­­gyalásához naponként hetvenkét órán, és nem ti­­­­zenhat órán át kellene együtt­ tartani a nemzetgyű­lést. De most nem erről akarunk beszélni, hanem csak arról a paradox helyzetről, hogy a szabad­­királyválasztók és a legitimisták ellentéte szab irányt a magyar politikának még ezen a két kri­tikus héten is. Pedig a választói jog szabályozásá­hoz képest az új magyar parlamentarizmus új alapjainak lefektetéséhez mérve, nagyon lereduká­lódik a most sokat emlegetett politikai ellentét je­lentősége. Ne tessék elfelejteni azt, amit a legitimisták vezérei hangoztattak az elmúlt napok folyamán a nemzetgyűlésen és ami igazán nem hatott váratla­nul, nem hatott váratlanul, noha a legitimistáknak az a közjogi felfogásuk, hogy az ország és az ural­kodó között a kapcsolatot nem szakíthatja meg az ország formaszerű és ünnepélyes szerződésfel­mondása sem. A legitimista vezérek is hangoztat­ták, hogy a felségjogok nem tarthatják meg régi terjedelmüket és régi kizárólagosságukat, hanem az uralkodói jogkörnek módosulnia kell, vagy más szóval lényegesen megfogyatkoznia, mert csak így van összhangban a XX. század politikai életformái­val. A felségjogok körének és mértékének reduká­lását a legitimista vezérek mondották természetes­nek, és a legitimista vezérek hangoztatták azt, hogy IV. Károlyban megvolt a teljes hajlandóság a­­ségjogok új szabályozására, sőt maga javasolta volna a leg­féltékenyebben őrzött felségjognak, a hadüzenet jogának megosztását a fejedelem és a törvényhozás között. Ezekkel a kijelentésekkel és ezekkel a közlésekkel a legitimista vezérek is el­ismerték azt, hogy egy nép életét a XX. században nem irányíthatja más jogi faktor, mint a népkép­viselet, vagy legalább a nép képviseletén kell nyu­godnia a súlypontnak. Ez a beismerés és ez az el­ismerés éppen a legitimista oldalról igen világosan megmutatja, hogy a népkép­viselet összetétel, Ma­gyarország jövőjének szempontjából mérlegelve,­ gyakorlatilag fontosabb kérdés, mint a legitimiz­mus és a szabad királyválasztás eerenléte, sőt gya­korlatilag fontosabb kérdés még az államformánál is. Akár a legitimizmus álláspontja győz, akár a szabad királyválasztóké, akár a monarchikus ál­lamforma jegecesedik ki Magyarországon, akár egy más államforma, minden megoldás egyfor­mán szerencsétlen eredményekhez fog vezetni akkor, ha szerencsétlen alapokra helyezik a nép­­képviseletet, és minden megoldás egyformán jó le­het akkor, ha jó a választójogi törvény és így jól dolgozik a népképviselet. Akkor, amikor a nép­képviselet konstrukciójának módjáról és formájá­ról van szó, nagyon másodrendű problémákká sü­­­lyednek azok az ellentétek, amelyek a nagy döntés küszöbén sem vesztették el aktualitásukat a ma­gyar politikában és amelyek talán nehézségeket gördítenek majd az ellenzék egységes és erélyes fellépése elé. Pedig az ellenzék egységes és erélyes fellépésére szükség van a választójogi javaslat hi­báinak legalább részleges orvoslása végett, ha ugyan az egységes és erélyes fellépés nem tudná elérni a hibás alapok újjáépítését. A választói jog problémájával szemben elfog­lalt álláspontunkat sohasem rejtettük , véka alá, sohasem titkoltuk azt, hogy mi sokat követelünk lefelé, és sokat követelünk felfelé. Lefelé követel­jük azt, hogy minden társadalmi réteg találja meg képviseletét a törvényhozásban, mert csak így fo­gadhatja megnyugvással minden társadalmi réteg egyaránt a törvényhozás által hozott döntéseket Felfelé pedig követeltük és követeljük a biztosíté­kok kiépítését arra nézve, hogy a törvényhozás a lehetőséghez képest legteljesebb intellektuális fegy­verzettel és morális felelősségérzéssel lássa el nagy hivatását. Ennek pedig egyetlen gyakorlati módja van, a lajstromos szavazás, amely a pártokat fel­­kérnyszeríti arra, hogy a súlyos neveket,­­a méltán súlyos neveket megnyerjék a részvételre a politi­kai és parlamentáris életben. Nagyon egyszerű ez az álláspont, vagy ha nem is olyan egyszerű, mint am­ilyen.É­s mi látjuk, mindenesetre számul annyit, n­agy megvitatás alá kerüljön, mint a vá­lasztói jog szabályozásának egyik módja. És a vá­lasztási jog, a választási eljárás szabályozásának egyéb módjai is megérdemlik, hogy vita tárgyává legyenek akkor, amikor egy ország arról dönt, hogy milyen testület kezébe tegye le sorsának irá­nyítását hosszú időre. A mi nézetünk tehát az volna, hogy amikor napirendre kerül a választói jog kérdése, és csak két hétig maradhat napiren­den, mert két hét elteltével kell megtörténni a végleges döntésnek, akkor két hétig csakugyan a választói jog legyen napirenden, nem csupán a Gróf Klebenberg Kunó belügyminiszter a nemzetgyűlés mai ülésén beterjesztette a választó­jogi javaslatot. Január huszonhetedikén történt ez és úgy érezzük, hogy ezt a dátumot fel kell je­gyeznünk annál is inkább, miután az eddigi ter­vek szerint a nemzetgyűlést február tizenhatodi­­kán feloszlatják és a kormány a hátralévő húsz nap alatt nemcsak a választójogi javaslatot, ha­nem a főrendiház reformját is le akarja tárgyal­tatni. Mint alkotmányozó nemzetgyűlés ült össze a mai Ház, a képviselők nagy többsége a válasz­tásokon ígéretet tett arra nézve, hogy legfőbb feladatának fogja ismerni a demokratikus vá­lasztójog, a demokratikus közigazgatási reform és a főrendiház demokratikus reformjának a meg­alkotását. Ebből a három pontból álló programból egyet már végleg elejtenek: a közigazgatás re­formjáról ma már sesiki sem beszél, pedig volt ,de, amikor hetekig izgalomban tartotta a párto­kat a közigazgatás megreformálásának problé­mája. Ferdinándy Gyula belügyminiszter annak idején állítólag el is készült a közigazgatási re­form tervezetével, sőt nagyon sokan bukását is azzal­ hozták összefüggésbe, hogy a kisgazdapárt szembefordult vele amiatt, mert a tervezet nem elégítette ki kívánságaikat. Nem, tudjuk, elké­­szült-e valóban a közigazgatási reform és ha igen, hol rejtegetik és meg fogják-e őrizni annak a múzeumnak a számára, amelyben a jelenlegi kormányzati rendszer törvényerőre emelt és ja­vaslat formájában kimúlt alkotásai fogják a jö­vendő generációk számára hirdetni az 1919-es ellenforradalom alkotó géniuszának dicsőségét. A botbársietés és a numerus clausus mellett bizo­nyára ott fog szerénykedni Tomcsányi Vilmos Pál sajtónovellája és h­a nem vitte magával a Friedrich-pártba Ferdinándy a közigazgatási re­formot, külön helyet kell számára biztosítani, hogy az utánunk következő nemzedékek teljesen tiszta képet tudjanak alkotni maguknak arról, hogy mi történt Magyarországon 1919 augusztusa óta 1922 február tizenhatodikáig. Nagyatádi állítólagos megegyezése 1922 január huszonhetedikén nyújtotta be a belügyminiszter a választójogi javaslatát, a Ház meglehetős részvétlensége mellett és abban a pil­lanatban, amikor a javaslat a nemzetgyűlés elé került, a kormány csak a kisgazdapárt bizalmi vólumával rendelkezett, amelyet a párt tegnap esti értekezletén közöltek az ott jelen volt minisz­terelnökkel és belügyminiszterrel. A kisgazdapárt tegnap este általánosságban elfogadta a javaslatot, ma este pedig részleteiben is magáévá tette. A tegnap esti egyhangú bizalom sem volt mentes minden szépséghibától, miután a pártértekezlet egyhangú határozatát megelőzte a miniszterelnök­nek az a kijelentése, hogy a nyílt szavazás kérdé­sét nem kívánja sem párt-, sem kormánykérdéssé tenni. Nagyatádi Szabó István állítólag megegye­zést kötött a miniszterelnökkel arra nézve, hogy a nyílt szavazást elejti, mert ellenkező esetben nem tudja számára garantálni a párt támogatását. Po­litikai körökben ezzel az állítólagos megegyezéssel kapcsolatban olyan hírek terjedtek el, hogy a mi­niszterelnök, illetőleg a belügyminiszter kiküszö­bölik a nyílt szavazást a javaslatból és helyébe felveszik a titkosságot.­ Éppen ezért bizonyos te­kintetben meglepetésként hatott az a megoldás, hogy a javaslatban bennemaradt a nyílt szavazás és csak annyi történt, hogy a kormány megen­gedte­ a képviselőnek, hogy, a nyílt szavazás él­parlament s ért a bizottságok és a nemzetgyűlés nyomtatott napirendjén, hanem a másik napiren­den is, azon, amely az érdeklődéseket szabályozza és a gondolkodást foglalkoztatja. Félkézzel az új népképviseletet megalkotni záros határidő alatt, és a másik kézzel egy ma nem aktuális kérdés miatt hadakozni nem lehet az ország érdekeinek súlyos sérelme, az ország jövőjének kockáztatása nélkül. A kormányelnök pártja aligha fogja egy­ségesen védelme alá fogadni ezt a választójogi ja­vaslatot, és ezért kell az ellenzék csoportjainak, az ellenzék pártjainak összefogva, szövetségben, egységesen felvenniük a harcot, hogy elérjék leg­alább a jobbat, ha már a jó elérhetetlennek mu­tatkoznék. Mert így nem lehet törvénnyé a javas­lat, így nem lehet, mert ezt megszenvedné az or­szág és azok is, akik iránt különös rokonszenvet éreztek a választójogi javaslat kodifikátorai, len foglalhassanak állást. Eszerint ugyanis a kor­mány továbbra is a nyílt szavazás álláspontján áll, ami azt jelenti, hogy a nemzetgyűlésen min­dent el fog követni annak érdekében, hogy a nyílt szavazást győzelemre vigye. A mai esti értekezlet részleteiben is elfogadta a javaslatot, ezúttal azonban a kormány iránti bi­zalom még sokkal hiányosabb formában jutott ki­fejezésre. A kisgazdák ugyanis csak azzal a felté­tellel voltak hajlandók a javaslatot részleteiben is elfogadni, ha a nők választójogát nyílt kér­désnek hagyják meg. A helyzet tehát a legnagyobb és legmegbízhatóbb kormányt támogató pártot il­letőleg úgy fest, hogy a párt elfogadta ugyan a javaslatot, de a nyílt szavazás és a női választójog kérdésében élesen szembefordult a kormánnyal. A kereszténypárt öt pontja A kereszténypártnak ma este kellett volna állást foglalnia a választójogi javaslattal szemben, azonban az e célra összehívott értekezlet elma­radt, miután gróf Klebelsberg Kunó belügyminisz­ter arról értesítette a pártot, hogy egyéb elfoglalt­sága miatt a ma esti értekezleten nem jelenhetik meg és mert szeretné személyesen megismertetni javaslatát a párt plénumával, kéri az értekezletnek szombatra való halasztását. A keresztény­­párt a belügyminiszter kérésének eleget tett és igy az értekezlet holnapra maradt. Az eddigi jelek szerint ez az értekezlet egyáltalán nem lesz olyan sima lefolyású, mint a tegnapi és mai kis­gazdapárti értekezlet volt, miután gróf Károlyi Mihály palotájában a legélesebb hangulat mutat­kozik az egész javaslattal szemben. A párt egy háromtagú bizottságot küldött ki álláspontjának megszövegezésére és ez a háromtagú bizottság, amelynek tagjai Hal­er István, Ernszt Sándor és Gerencsér István, már el is készítette azt az elabo­­rátumot, amely a párt kívánságait foglalja magá­ban. Ezek a kívánságok a következők : 1. A párt ragaszkodik a férfi választójognak az írni-olvasni tudáshoz való kötéséhez. 2. Teljes egyenlőséget követelnek a női is férfi választójogi címek között. 3. Követelik, hogy a választások végrehajtása bírói, nem pedig közigazgatási faktorok igénybe­vételével történjék. 4­ .4 párt az egész vonalon lajstromos szava­zást követel a kisebbségi képviselet védelme mellett. 5. Végül követelik, hogy abban az esetben, ha a jelenlegi nemzetgyűlés az új választójogi törvényjavaslatot törvényerőre nem emelné, akkor a Friedrich-féle választójogi rendelet alapján ír­ják ki a választanokat. A párt ezeket a kívánságokat még a holnap esti értekezlet előtt közli a belügyminiszterrel. Mi­után pedig teljesen lehetetlennek látszik az, hogy a kormány ezeket a kívánságokat honorálja, nin­csen kizárva, hogy a holnap esti értekezleten a párt élesen szembefordul a kormánnyal. Az ellen­zéki hangulat egyébként már a tegnap esti tanács­kozáson is megnyilvánult, úgy, hogy a kormány helyzete a választójogi tervezet miatt a keresztény­­párttal szemben végleg megrendültnek tekinthető. A kereszténypárt ellenzéknek számít Amikor a kisgazdapárt támogatása is súlyos feltételekhez van kötve, a második legnagyobb kormányt támogató párt a választójoggal szemben már ma is ellenzéknek számít. Amennyiben a kü­lönböző jelekből következtetni lehet, a keresztény­párt ezúttal m meglehetősen egységesen vonul fel a Súlyos komplik­ációk a választójog körül

Next