Világ, 1922. június (13. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

eftmxkesztdség és kiadóhivatal: VX &GE** Andrássy-út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 1200 koroná, félévre 600 korona, negyedévre 300 kor., 4 egy hóra 100 korona. A­­VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 5 kor. Ausztriában hét­köznap 80 kor. Vasárnap 120 kor. SHS Államban 1 dinár 50 par­a. Vasárnap 2 dinár XIII. évfolyam Eflyn szám­ára 5 korona. felvételnek Dunspesten a­ VILÁG kiadóhivatalában, Blockner Blau J., Bokor, Benkó és Társa, Győri én Nagy, Hausenstein és Vogler RT., Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Gémer, Schwab József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési iro­dákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes, Nachfolger. Rudolf Mosse. Budapest, FENTEK 1922 június 2.3. 140-ik szám Agyonlőtték Wilson angol tábornagyot Sir Henry Wilson tábornagyot, aki a világhá­ború utolsó két esztendejében az angol hadsereg főparancsnoka volt, ma délután Londonban me­rénylők agyonlőtték. Wilson tábornagy London er­yik külvárosában lakott és ma délután abban a pillanatban, amikor egy autotaxi lakása elé érke­zett, két férfi revolverlövésekkel megtámadta. A tábornagy a fejét hirtelen lehajtóin és már elke­rülte a golyókat, majd gyorsan a ház lépcsőjére ugrott, de éppen abban a percben, amikor a ház kapuját ki akarta nyitni, egy golyótól a fején ta­lálva, visszazuhant az utcára. A revolverlövöldö­zésre rendőrök rohantak a merénylet közelébe, mire a tettesek három rendőrt is agyonlőttek. Ké­sőbb a rendőröknek sikerült a két tettest elfog­­n­iuk. Az alsóházban még ma délután Chamberlain bejelentette Wilson tábornagy halálát. A miniszter szavai nagy megdöbbenést keltettek, majd a Ház elhatározta, hogy gyásza jeléül elnapolja magát. Hogyan törkent a merénylet A Reuter-iroda jelenti: Wilson tábornagy irakiegyenruhában a liverpooli pályaudvar előtt fölállított hadiemlék leleplezéséről autótaxin tért­ vissza. Amikor a kocsiból kiszállott, két fiatal­ember rásütötte revolverét. Wilson gyorsan föl­szaladt a háza ajtajához vezető lépcsőn és miköz­ben az ajtót kulccsal kinyitni próbálta, az egyik golyó fejét érte, mire a tábornagy holtan össze­rogyott. A két gyilkos lefutott az utcára és revol­verből lövöldözött. A lövések három rendőrt és egy polgári személyt súlyosan megsebesítettek. A rendőrök egyike azóta a kórházban meghalt. Wil­son már hosszabb ideje rendőri oltalom alatt volt, mert merénylettől tartottak. A rendőrök a gyilkos­ság elkövetése idején is Wilson lakása előtt tartóz­­kodtak. Sinnsieinek ölték meg a tábornagyot A londoni lapok ellentmondó jelentéseket közölnek Sir Henry Wilson tábornagy meggyil­kolásáról, amely óriási feltűnést keltett. A két el­fogott tettes neve: Connelly és O‘Brien. Az Eve­ning News jelenti: A gyilkosok mint sinnjeinek ismeretesek. A gyilkosok üldözése az utcákon át drámai lefolyású volt. A merénylők a tett elkö­vetése után autótaxijukba ugrottak és elhajtattak. A riasztólövések folytán az összegyűlt néptömeg, amely kétszáz főre szaporodott, a rendőrök ve­zetésével üldözőbe vette a tetteseket. Mivel az autó valamely okból, valószínűleg azért, mert a vezető vonakodott továbbhajtani, megállott, a gyilkosok kiszállottak. A feldühödött tömeg rá­juk vetette magát és elfogta őket. Üldözés közben egy rendőr és egy gyermek megsebesült. Más je­lentés szerint az egyik tettes a fegyvert maga el­len fordította és sebesülten kórházba szállították. A .Pal Mall and Globe Írja: Az a tény, hogy az ulsteri kormány Sir Henry Wilsont a sinnjei­nek támadása esetére Ulster védelmének vezető­jévé kinevezte, okot szolgáltatott arra a felte­vésre, hogy a gyilkosságot sinnjeinek követték el. A lap­­továbbá azt jelenti, hogy a tettesek hárman voltak, akik közül kettőt a rendőrök lövései megsebesítettek. Egy másik lap jelentése szerint a londoni rendőrség két másik embert is keres, akiknek a merényletben részük volt. Kinevezték az osztrák takarékossági diktátort Bécsből jelentik. Amint Segur pénzügyminiszter már tegnapi beszédében jelezte, ma megtörtént a ta­karékossági diktátor kinevezése. Dr. Hornik, volt ke­reskedelmi miniszter, aki jelenleg a volt közös had­sereg készleteinek felszámolását vezeti, vállalta ezt a hálátlan és nehéz szerepet, formailag teljes hata­lommal, de egyelőre nagy kérdés, hogy Seipel kancel­lárnak és kormányának sikerül-e érvényesíteniök szándékaikat az állami alkalmazottak szövetségeivel­­és szervezeteivel szemben. Segur tegnapi beszédében azt hangoztatta, hogy a közalkalmazottaknak 10—15 százalékát fogják el­bocsátani és elsősorban a postai szolgálat különféle ágait jelölte meg a létszámleszállítás terrénuma gya­nánt. A redukciót itt fenn akarta kezdeni Segur, a posta, a távírda és a telefon igazgatóságának egyesí­tésével, mivel ez a szétválasztás indokolt lehetett az osztrák császárságban, de fölösleges teher a kis osztrák köztársaság számára. Lefelé pedig a kis postahivatalok százait akarja Segur megszüntetni és postamesteri megbízottakká változtatni, arra hivat­kozva, hogy minden osztrák községben van egy ke­reskedő, vagy egy nyugdíjas hivatalnok, aki mellék­foglalkozás gyanánt szerény díjazásért vállalná a postamesteri teendőket, és így lehetővé tenné az ál­lam számára egy vagy két alig foglalkoztatott posta­­hivatalnok elbocsátását. Mialatt Segur ezekről a tervekről beszélt, éppen a távirda és telefon alkalmazottai újabb fizetésemelési követeléseket állítottak fel, és ma az ultimátum for­máját adták követeléseiknek. Az osztrák kormány álláspontja az, hogy az osztrák korona árfolyama a közeljövőben emelkedni fog és a kormány erélyes pénzügyi rendszabályai következtében máris elég számbavehetően estek az élelmiszerárak, tehát újabb fizetésemelésekkel nem lehet kockáztatni a pénzügyi tervek sikerét. A telefon és távirda hivatalnokai nem méltányolják a kormány érvelését és holnap, leg­később holnapután, sztrájkot akarnak kezdeni, amennyiben kívánságaik nem teljesülnek. Ezzel a sztrájkkal komolyan kell számolni, mert az úgyneve­zett technikai unió volt mindig a legradikálisabb az osztrák tisztviselői szövetségek között, viszont az nem kétséges, hogy a telefon és távirda alkalmazottainak engedélyezett fizetésjavítás általános fizetésemelési mozgalomra vezetne. Ebben a tekintetben tehát már válság kezdi fe­nyegetni a tegnap bejelentett pénzügyi konszolidációt, viszont egy másik válság alighanem elsimul, mert az osztrák paraszttanács, másik nevén a birodalmi pa­rasztszövetség választmánya nem utasította vissza olyan merev formában az osztrák ingatlanok hatszá­zalékos megterhelését jelzálogkölcsönnel a jegybank fedezetének biztosítására, amint erre egyesek számí­­tottak. A paraszttanács nyilván észrevette azt, hogy ennek a jelzálogkölcsönnek amúgy is csak teoretikus jelentősége van. Bécsben ma természetesen a Segur pénzügymi­niszter által bejelentett adóemelésekről beszéltek mindenfelé. A boradót literenként 10 koronáról 300 koronára akarja felemelni a pénzügyminiszter, arra hivatkozva, hogy egy liter bor átlagos ára 1000 korona és így az adókulcs nem több 30 százaléknál. A szóda­víz adója literenként 20 fillérről 4 koronára fog emel­kedni és ez igen szerény adó, mert a szódavíz literjét ma 200 koronáért mérik Bécsben. A saccharin mono­póliumot megszünteti Segur, mert erre a monopólium­ra ráfizetett az állam, míg a saccharin húszszázalékos megadóztatásából 600—700 millió korona bevételt remél. A magyar határok a Népszövetség előtt A nagykövetek tanácsa megkereste a népszö­vetség tanácsát, hogy legközelebbi ülésén a Romá­nia és Jugoszlávia felé eső magyar határ ügyében kiküldött határmegállapító­ bizottság javaslatait vizsgálja meg. A bizottság e javaslatait a trianoni szerző­désben felállított határok helyesbítését követelik abban az értelemben, amint azt a szerződéshez csatolt 1920 május 6-iki kísérőlevél a népszövetség tanácsának közreműködésével kilátásba helyezi. Lengyelországban nem tudnak kormányt alakítani Az a kísérlet, amellyel Przanovszki Tivadar nagykereskedőt akarták a lengyel kormány élére állítani, meghiúsult. Ezzel a lengyel kormányvál­ság megoldása holtpontra jutott. A nemzeti demo­kraták ismét Skulski-t, a néppártiak viszont Novák elvetetni rektort szeretnék a kormányelnöki székbe ültetni A volt kormány Panikovszky elnöklete alatt közben ma ülést tartott, amelyen azt az indít­ványt terjesztették elő, hogy az államfőnél a kor­mány elbocsátását és az ügyeknek az államtitká­rok kezébe való átadását kérelmezzék. Ezt az in­dítványt egyelőre mellőzték és elhatározták, hogy foivatali teendőiket tovább, is ellátják. tin . al/A gazdasági treuga det A kormány gazdasági miniszterei ne legyenek politikai miniszterekké, tartsák távol magukat a politika napi problémáitól, és koncentrálják egész erejüket a reájuk bízott emberfölöttien nehéz problémák megoldására: ezt az eszmét vetette föl a minap a Világ. A nemzetgyűlés elnöki székéből állapította meg ma Gaál Gaszton, hogy a nemzet minden rétege kénytelen volt lemondani a civili­zált népek megszokott és jogos életigéreteiről. Gaal Gaszton itt egy objektív igazságot szögezett le, és így ez a tétel inkább érdekel bennünket, mint az elnöki székfoglalónak azok a részei, ame­lyek Gaal Gaszton szubjektív nézeteit tárják föl egyről-másról. A nemzet minden rétege kénytelen volt már lemondani a civilizált népek megszokott, jogos életigényeiről, egészen a legridegebb létmini­mum határáig, és szinte azon túl is, a perspektíva pedig ma is csak az, hogy lesz még rosszabbul... Ezért kell minden erőt összefogni a gazdasági front alátámasztására, ezért kell a politikából ki­kapcsolni a gazdasági kérdéseket, és a gazdasági élet elméleti, tapasztalati törvényei szerint megol­dani azokat. Senki nálunk nagyobb jelentőséget nem tulajdoníthat a gazdasági problémák és a po­litikai kérdések elszigetelésének, de ez az elszige­telés természetesen nem állhat abból, hogy az el­lenzék adjon szabad kezet a kormánynak minden gazdasági projektum megvalósítására. Az ilyen gazdasági treuga dei-nek van egy abszolút meg­kerülhetetlen előfeltétele: az, hogy a kormány ja­vaslatai is mondjanak le minden pártpolitikai szempontról, minden pártpolitikai jelszóról, min­den pártpolitikai érdekről, és vessék alá magukat a mindennapos kenyér biztosítása által követelt feltételeknek. Ez és csakis ez tehetné gyakorlati kérdéssé a gazdasági treuga dei-t az ellenzéki pár­tok számára, mert súlyos kötelességmulasztás, és nem tiszteletre érdemes önfeláldozás volna az, ha az ellenzék szabad utat nyitna a gazdasági kön­tösbe bújtatott pártpolitikának. A pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter tárgyalnak most az ellenzéki pártokkal, az ex-lex elkerülése végett, de nyitva áll az a kér­dés, hogy a két gazdasági miniszter előtérbe tolásá­­val van-e más célja a kormánynak, mint a kényel­metlen indemnitási vita megelőzése vagy megkur­títása. A négyhónapos indemnitás megszavazását követhetné a nemzetgyűlés négyhónapos elnapo­lása, és az ilyen elnapolás egész bizonyosan többet ártana a gazdasági konszolidációnak, mint ameny­­nyit használ az, ha ez egyszer nem következik be az elmúlt évek során szokásossá lett ei-ibc-állapot. A dilemma tehát legalább igen nehéz az ellenzék számára, akkor is, ha a politikai áldozatkészség legteljesebb mértékével tel félre minden politikai szempontot, és csak gazdasági oldaláról nézi az in­­demnitást. Hiszen a kormány, — és ez áll a gazda­sági kérdések szempontjából is, — a legnagyobb­ fokú, sőt a korlátlan bizalom előlegezését kívánja az ellenzéki pártoktól, noha egészen tegnapig nyu­godtan és nyíltan provokálta maga ellen a bizal­matlanság maximumát. Szép­­volna, szükséges volna, sokat használna, sokat segítene a gazdasági kérdések kikapcsolása a politikából, de ez nem történhetik meg egyoldalúlag az ellenzék részéről, mert az egyoldalú kikapcsolás arra vezethetne, hogy a gazdaságpolitika régi ösvényen haladna to­vább, azon az ösvényen, amely a katasztrófa kü­szöbéhez vezette el Magyarországot. Van mód a gazdasági kérdések politikamente­­sítésére, de olyan egyszerűen mégsem lehet megol­dani ezt a kérdést, hogy a pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter kér fegyverszünetet az ellenzéktől azért, mert a miniszterelnök ilyen vá­lasztásokkal háta mögött nem igen tárgyalhat az ellenzék vezéreivel a nemzetgyűlés tanácstermén kívül. A német birodalmi gyűlést általános, titkos, lajstromos és arányos szavazással választották meg, senki nem beszélt százmilliókról és milliár­­dokról, amelyek rendelkezésére állottak volna a kormány mögé csoportosult politikusoknak, senki nem beszélt a választók megfélemlítéséről, senki nem beszélt tömeges letartóztatásokról és botozá­sokról, senki nem állította, hogy az ellenzék vá­lasztóinak nem volt módjukban gyakorolni szava­zati jogukat, nem is szólva arról, hogy a német kormány nem változtatta meg a választás rendjét, és nem korlátozta a szavazók számát egy minisz­tertanácsi rendelettel a régi törvényhozás fölosz­lása után, és az új birodalmi gyűlés összeülése előtt. Wirth kancellár tehát kissé más jogim ki-

Next