Világ, 1922. június (13. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-23 / 140. szám
eftmxkesztdség és kiadóhivatal: VX &GE** Andrássy-út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 1200 koroná, félévre 600 korona, negyedévre 300 kor., 4 egy hóra 100 korona. AVILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 5 kor. Ausztriában hétköznap 80 kor. Vasárnap 120 kor. SHS Államban 1 dinár 50 para. Vasárnap 2 dinár XIII. évfolyam Eflyn számára 5 korona. felvételnek Dunspesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner Blau J., Bokor, Benkó és Társa, Győri én Nagy, Hausenstein és Vogler RT., Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Gémer, Schwab József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes, Nachfolger. Rudolf Mosse. Budapest, FENTEK 1922 június 2.3. 140-ik szám Agyonlőtték Wilson angol tábornagyot Sir Henry Wilson tábornagyot, aki a világháború utolsó két esztendejében az angol hadsereg főparancsnoka volt, ma délután Londonban merénylők agyonlőtték. Wilson tábornagy London eryik külvárosában lakott és ma délután abban a pillanatban, amikor egy autotaxi lakása elé érkezett, két férfi revolverlövésekkel megtámadta. A tábornagy a fejét hirtelen lehajtóin és már elkerülte a golyókat, majd gyorsan a ház lépcsőjére ugrott, de éppen abban a percben, amikor a ház kapuját ki akarta nyitni, egy golyótól a fején találva, visszazuhant az utcára. A revolverlövöldözésre rendőrök rohantak a merénylet közelébe, mire a tettesek három rendőrt is agyonlőttek. Később a rendőröknek sikerült a két tettest elfogniuk. Az alsóházban még ma délután Chamberlain bejelentette Wilson tábornagy halálát. A miniszter szavai nagy megdöbbenést keltettek, majd a Ház elhatározta, hogy gyásza jeléül elnapolja magát. Hogyan törkent a merénylet A Reuter-iroda jelenti: Wilson tábornagy irakiegyenruhában a liverpooli pályaudvar előtt fölállított hadiemlék leleplezéséről autótaxin tért vissza. Amikor a kocsiból kiszállott, két fiatalember rásütötte revolverét. Wilson gyorsan fölszaladt a háza ajtajához vezető lépcsőn és miközben az ajtót kulccsal kinyitni próbálta, az egyik golyó fejét érte, mire a tábornagy holtan összerogyott. A két gyilkos lefutott az utcára és revolverből lövöldözött. A lövések három rendőrt és egy polgári személyt súlyosan megsebesítettek. A rendőrök egyike azóta a kórházban meghalt. Wilson már hosszabb ideje rendőri oltalom alatt volt, mert merénylettől tartottak. A rendőrök a gyilkosság elkövetése idején is Wilson lakása előtt tartózkodtak. Sinnsieinek ölték meg a tábornagyot A londoni lapok ellentmondó jelentéseket közölnek Sir Henry Wilson tábornagy meggyilkolásáról, amely óriási feltűnést keltett. A két elfogott tettes neve: Connelly és O‘Brien. Az Evening News jelenti: A gyilkosok mint sinnjeinek ismeretesek. A gyilkosok üldözése az utcákon át drámai lefolyású volt. A merénylők a tett elkövetése után autótaxijukba ugrottak és elhajtattak. A riasztólövések folytán az összegyűlt néptömeg, amely kétszáz főre szaporodott, a rendőrök vezetésével üldözőbe vette a tetteseket. Mivel az autó valamely okból, valószínűleg azért, mert a vezető vonakodott továbbhajtani, megállott, a gyilkosok kiszállottak. A feldühödött tömeg rájuk vetette magát és elfogta őket. Üldözés közben egy rendőr és egy gyermek megsebesült. Más jelentés szerint az egyik tettes a fegyvert maga ellen fordította és sebesülten kórházba szállították. A .Pal Mall and Globe Írja: Az a tény, hogy az ulsteri kormány Sir Henry Wilsont a sinnjeinek támadása esetére Ulster védelmének vezetőjévé kinevezte, okot szolgáltatott arra a feltevésre, hogy a gyilkosságot sinnjeinek követték el. A laptovábbá azt jelenti, hogy a tettesek hárman voltak, akik közül kettőt a rendőrök lövései megsebesítettek. Egy másik lap jelentése szerint a londoni rendőrség két másik embert is keres, akiknek a merényletben részük volt. Kinevezték az osztrák takarékossági diktátort Bécsből jelentik. Amint Segur pénzügyminiszter már tegnapi beszédében jelezte, ma megtörtént a takarékossági diktátor kinevezése. Dr. Hornik, volt kereskedelmi miniszter, aki jelenleg a volt közös hadsereg készleteinek felszámolását vezeti, vállalta ezt a hálátlan és nehéz szerepet, formailag teljes hatalommal, de egyelőre nagy kérdés, hogy Seipel kancellárnak és kormányának sikerül-e érvényesíteniök szándékaikat az állami alkalmazottak szövetségeivelés szervezeteivel szemben. Segur tegnapi beszédében azt hangoztatta, hogy a közalkalmazottaknak 10—15 százalékát fogják elbocsátani és elsősorban a postai szolgálat különféle ágait jelölte meg a létszámleszállítás terrénuma gyanánt. A redukciót itt fenn akarta kezdeni Segur, a posta, a távírda és a telefon igazgatóságának egyesítésével, mivel ez a szétválasztás indokolt lehetett az osztrák császárságban, de fölösleges teher a kis osztrák köztársaság számára. Lefelé pedig a kis postahivatalok százait akarja Segur megszüntetni és postamesteri megbízottakká változtatni, arra hivatkozva, hogy minden osztrák községben van egy kereskedő, vagy egy nyugdíjas hivatalnok, aki mellékfoglalkozás gyanánt szerény díjazásért vállalná a postamesteri teendőket, és így lehetővé tenné az állam számára egy vagy két alig foglalkoztatott postahivatalnok elbocsátását. Mialatt Segur ezekről a tervekről beszélt, éppen a távirda és telefon alkalmazottai újabb fizetésemelési követeléseket állítottak fel, és ma az ultimátum formáját adták követeléseiknek. Az osztrák kormány álláspontja az, hogy az osztrák korona árfolyama a közeljövőben emelkedni fog és a kormány erélyes pénzügyi rendszabályai következtében máris elég számbavehetően estek az élelmiszerárak, tehát újabb fizetésemelésekkel nem lehet kockáztatni a pénzügyi tervek sikerét. A telefon és távirda hivatalnokai nem méltányolják a kormány érvelését és holnap, legkésőbb holnapután, sztrájkot akarnak kezdeni, amennyiben kívánságaik nem teljesülnek. Ezzel a sztrájkkal komolyan kell számolni, mert az úgynevezett technikai unió volt mindig a legradikálisabb az osztrák tisztviselői szövetségek között, viszont az nem kétséges, hogy a telefon és távirda alkalmazottainak engedélyezett fizetésjavítás általános fizetésemelési mozgalomra vezetne. Ebben a tekintetben tehát már válság kezdi fenyegetni a tegnap bejelentett pénzügyi konszolidációt, viszont egy másik válság alighanem elsimul, mert az osztrák paraszttanács, másik nevén a birodalmi parasztszövetség választmánya nem utasította vissza olyan merev formában az osztrák ingatlanok hatszázalékos megterhelését jelzálogkölcsönnel a jegybank fedezetének biztosítására, amint erre egyesek számítottak. A paraszttanács nyilván észrevette azt, hogy ennek a jelzálogkölcsönnek amúgy is csak teoretikus jelentősége van. Bécsben ma természetesen a Segur pénzügyminiszter által bejelentett adóemelésekről beszéltek mindenfelé. A boradót literenként 10 koronáról 300 koronára akarja felemelni a pénzügyminiszter, arra hivatkozva, hogy egy liter bor átlagos ára 1000 korona és így az adókulcs nem több 30 százaléknál. A szódavíz adója literenként 20 fillérről 4 koronára fog emelkedni és ez igen szerény adó, mert a szódavíz literjét ma 200 koronáért mérik Bécsben. A saccharin monopóliumot megszünteti Segur, mert erre a monopóliumra ráfizetett az állam, míg a saccharin húszszázalékos megadóztatásából 600—700 millió korona bevételt remél. A magyar határok a Népszövetség előtt A nagykövetek tanácsa megkereste a népszövetség tanácsát, hogy legközelebbi ülésén a Románia és Jugoszlávia felé eső magyar határ ügyében kiküldött határmegállapító bizottság javaslatait vizsgálja meg. A bizottság e javaslatait a trianoni szerződésben felállított határok helyesbítését követelik abban az értelemben, amint azt a szerződéshez csatolt 1920 május 6-iki kísérőlevél a népszövetség tanácsának közreműködésével kilátásba helyezi. Lengyelországban nem tudnak kormányt alakítani Az a kísérlet, amellyel Przanovszki Tivadar nagykereskedőt akarták a lengyel kormány élére állítani, meghiúsult. Ezzel a lengyel kormányválság megoldása holtpontra jutott. A nemzeti demokraták ismét Skulski-t, a néppártiak viszont Novák elvetetni rektort szeretnék a kormányelnöki székbe ültetni A volt kormány Panikovszky elnöklete alatt közben ma ülést tartott, amelyen azt az indítványt terjesztették elő, hogy az államfőnél a kormány elbocsátását és az ügyeknek az államtitkárok kezébe való átadását kérelmezzék. Ezt az indítványt egyelőre mellőzték és elhatározták, hogy foivatali teendőiket tovább, is ellátják. tin . al/A gazdasági treuga det A kormány gazdasági miniszterei ne legyenek politikai miniszterekké, tartsák távol magukat a politika napi problémáitól, és koncentrálják egész erejüket a reájuk bízott emberfölöttien nehéz problémák megoldására: ezt az eszmét vetette föl a minap a Világ. A nemzetgyűlés elnöki székéből állapította meg ma Gaál Gaszton, hogy a nemzet minden rétege kénytelen volt lemondani a civilizált népek megszokott és jogos életigéreteiről. Gaal Gaszton itt egy objektív igazságot szögezett le, és így ez a tétel inkább érdekel bennünket, mint az elnöki székfoglalónak azok a részei, amelyek Gaal Gaszton szubjektív nézeteit tárják föl egyről-másról. A nemzet minden rétege kénytelen volt már lemondani a civilizált népek megszokott, jogos életigényeiről, egészen a legridegebb létminimum határáig, és szinte azon túl is, a perspektíva pedig ma is csak az, hogy lesz még rosszabbul... Ezért kell minden erőt összefogni a gazdasági front alátámasztására, ezért kell a politikából kikapcsolni a gazdasági kérdéseket, és a gazdasági élet elméleti, tapasztalati törvényei szerint megoldani azokat. Senki nálunk nagyobb jelentőséget nem tulajdoníthat a gazdasági problémák és a politikai kérdések elszigetelésének, de ez az elszigetelés természetesen nem állhat abból, hogy az ellenzék adjon szabad kezet a kormánynak minden gazdasági projektum megvalósítására. Az ilyen gazdasági treuga dei-nek van egy abszolút megkerülhetetlen előfeltétele: az, hogy a kormány javaslatai is mondjanak le minden pártpolitikai szempontról, minden pártpolitikai jelszóról, minden pártpolitikai érdekről, és vessék alá magukat a mindennapos kenyér biztosítása által követelt feltételeknek. Ez és csakis ez tehetné gyakorlati kérdéssé a gazdasági treuga dei-t az ellenzéki pártok számára, mert súlyos kötelességmulasztás, és nem tiszteletre érdemes önfeláldozás volna az, ha az ellenzék szabad utat nyitna a gazdasági köntösbe bújtatott pártpolitikának. A pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter tárgyalnak most az ellenzéki pártokkal, az ex-lex elkerülése végett, de nyitva áll az a kérdés, hogy a két gazdasági miniszter előtérbe tolásával van-e más célja a kormánynak, mint a kényelmetlen indemnitási vita megelőzése vagy megkurtítása. A négyhónapos indemnitás megszavazását követhetné a nemzetgyűlés négyhónapos elnapolása, és az ilyen elnapolás egész bizonyosan többet ártana a gazdasági konszolidációnak, mint amenynyit használ az, ha ez egyszer nem következik be az elmúlt évek során szokásossá lett ei-ibc-állapot. A dilemma tehát legalább igen nehéz az ellenzék számára, akkor is, ha a politikai áldozatkészség legteljesebb mértékével tel félre minden politikai szempontot, és csak gazdasági oldaláról nézi az indemnitást. Hiszen a kormány, — és ez áll a gazdasági kérdések szempontjából is, — a legnagyobb fokú, sőt a korlátlan bizalom előlegezését kívánja az ellenzéki pártoktól, noha egészen tegnapig nyugodtan és nyíltan provokálta maga ellen a bizalmatlanság maximumát. Szépvolna, szükséges volna, sokat használna, sokat segítene a gazdasági kérdések kikapcsolása a politikából, de ez nem történhetik meg egyoldalúlag az ellenzék részéről, mert az egyoldalú kikapcsolás arra vezethetne, hogy a gazdaságpolitika régi ösvényen haladna tovább, azon az ösvényen, amely a katasztrófa küszöbéhez vezette el Magyarországot. Van mód a gazdasági kérdések politikamentesítésére, de olyan egyszerűen mégsem lehet megoldani ezt a kérdést, hogy a pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter kér fegyverszünetet az ellenzéktől azért, mert a miniszterelnök ilyen választásokkal háta mögött nem igen tárgyalhat az ellenzék vezéreivel a nemzetgyűlés tanácstermén kívül. A német birodalmi gyűlést általános, titkos, lajstromos és arányos szavazással választották meg, senki nem beszélt százmilliókról és milliárdokról, amelyek rendelkezésére állottak volna a kormány mögé csoportosult politikusoknak, senki nem beszélt a választók megfélemlítéséről, senki nem beszélt tömeges letartóztatásokról és botozásokról, senki nem állította, hogy az ellenzék választóinak nem volt módjukban gyakorolni szavazati jogukat, nem is szólva arról, hogy a német kormány nem változtatta meg a választás rendjét, és nem korlátozta a szavazók számát egy minisztertanácsi rendelettel a régi törvényhozás föloszlása után, és az új birodalmi gyűlés összeülése előtt. Wirth kancellár tehát kissé más jogim ki-