Világ, 1922. június (13. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-24 / 141. szám

Obstrukció Két napon át folytak a tárgyalások a kormány két gazdasági szakminisztere, és az ellenzék vezérei között, azok a tárgyalások, amelyeknek burkolt célja — az ellenzék obstrukciójának megelőzése az indemnitási javaslattal szemben. Arra józan ésszel nem gondolhat senki, hogy az ellenzék lemondjon a szólás jogáról az indemnitási vitánál, elmulassza a választások előzményeinek, a választások történetének hiteles föltárását, ne mondja el a kritikai történetét azoknak a heteknek és hónapoknak, amelyek alatt parlament nélkül kormányzott gróf Bethlen István. A tárgyalások reális célja tehát nem volt és nem lehet más, mint az obstrukciónak, és igy az ex-lex-nek meg-, előzése . .. Ami pedig a legérdekesebb és a legkülönösebb, a tárgyalásokat a kormány kezdeményezte, és kezdeményezte anélkül, hogy az ellenzék részéről egyetlen szó említés vagy egyetlen szó célzás történt volna az obstrukcióra nézve. Az obstrukció kérdését a kormány és nem az ellenzék részéről vetették föl, és a kormány szükségesnek találta a tegnapelőtt megindított tárgyalásokat, mielőtt még egyetlen támaszpontja lett volna arra nézve, hogy az ellenzék kísérletet fog-e tenni az ex-lex-állapot fölidézésére. Az obstrukció árnyékát a kormány lelkiismerete festette a falra és nem az ellenzék fenyegetése. Az ellenzék hallgatott és a kormány mégis igen valószínű lehetőség gyanánt számolt az obstrukcióval, egyszerűen azért, mert lelkiismerete nem nyugodt és a nyugtalan lelkiismeret rajzolta eléje az obstrukció valószínűségét, mint az elmúlt hónapok folyamán követett politika természetes és szükségszerű következményét. A kormány is tisztában van azzal, hogy az általa alkalmazott módszerek és eszközök följogosítják az ellenzéket az ultimum remedium használatára, és ez nagy szó. Az obstrukció eszközéhez nem nyúlhat az ellenzék akkor, ha nincsen meg az a bizonyossága, hogy mögötte áll a közvélemény. Az ellenzék még nem tapogatózott erre nézve, de úgy látszik, a kormánynak tapogatózás nélkül sem voltak kétségei arra nézve, hogy a közvélemény természetesnek és teljesen indokoltnak találná az ellenzéki pártok részéről a parlamentáris harc legélesebb eszközének használatát. Ha az ilyen harcnak valaha volt erkölcsi jogosultsága, akkor most van, mert a tárgyalások kezdeményezésével a kormány ütötte az erkölcsi jogosultság pecsétjét erre az ellenzék által nem tervezett obstrukcióra, amelynek erkölcsi jogosultsága enélkül sem volna kétséges. De mi azt hisszük, hogy a legvégsőbb fegyver használatáról éppen azért mondhat le az ellenzék, mert mindenki természetesnek találná, ha így kezdené meg a harcot a kormány ellen. A választások megbélyegzése az obstrukció pecsétjével, igazán pleonazmus volna, mert a bélyeget amúgy is mindenki látja ezeken a választásokon. Az ellenzéki mandátumok számát megfelezték a választási rendszer megváltoztatásával, és megfelezték a maradék felét a választási harcnak, mondjuk, taktikájával. De ez a felének felére csökkent ellenzék is teljesen eleget tehet hivatásának, és eleget tehetne akkor is, ha az ellenzék padsoraiban nem ülne véletlenül néhány tehetséges ember, tapasztalt politikus, jó szónok. Shakespeare drámáinak szónokai nagyszerű szónokok, és a Shakespeare-drámákba szövött beszédek közül mintának számít az, amelyet Marcus Antonius intéz a fórumra gyülekezett római néphez Caesar holtteste előtt. Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni . . . Marcus Antonius beszédének már első nekilendülése is mennydörgés, amely fölött látszólag nincsen fokozás többé, de Shakespeare megtalálja az újabb, a még újabb és a már elképzelhetetlen fokozást az első nagy égzengés után. De az Antonius-beszéd gránitszavainál és sziklamondatainál is nagyobb hatást vált ki a fórum népe előtt és a színházi nézőtéren egy néma mozdulat: az, amelyikkel Marcus Antonius föltárja a Róma szolgálatában kapott sebek helyét. Ez a néma mozdulat áll most rendelkezésére az ellenzéknek, mert elég, ha az ellenzéki képviselők rámutatnak jó egynéhányra a megbízólevelek közül, és akkor ezek a választási jegyzőkönyvek vérezni kezdenek. Sebhelyek nyílnak meg rajtuk és kizendül soraikból a tiltakozás orkánja, kizendül belőlük egy hatalmas kórus, hirdetve azt hogy így még nem választottak Magyarországon. Azobstrukció erkölcsi jogosultsága nem "két Egyes szám Ára 5 korona. és kiadóhivatal: VI. ker., Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak MLgyarországban: Egész évre 1200 korona, félévre 600 korona, negyedévre 300 kor.» egy hóra 100 korona. ▲ .VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 5 kor. Ausztriában hétköznap 80 kor. Vasárnap 120 kor. SHS Államban 1 dinár 50 pani Vasárnap 2 dinár XIII. évfolyami Budapest, SZOMBAT 1922 junius 2. Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner JH Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Haasenstein és Vogler RT., Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Gomel, Schwars József, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: Haasenstein és Vogler, M. Dukes' Nachfolger, Rudolf Mosse. 141-ik szám séges, az erkölcsi jogosultságot elismerte a kormány is, akkor, amikor megkezdte a tárgyalásokat az obstrukció megelőzésére, mielőtt az ellenzék egyetlen szóval célzást tett volna efajta szándékairól. De éppen, mert nem vitás és tagadhatatlan ez a teljes erkölcsi jogosultsága, erre az obstrukcióra nincsen szükség, és az ellenzék lemondhat a választások ilyen megbélyegzéséről, mert a választások amúgy is magukon viselik a bélyeget. Takarékosság és aetóemelés (A Világ tudósítójától.) A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma délután gróf Ráday Gedeon elnöklésével ülést tartott, amelyen a kormány tagjai közül gróf Bethlen István miniszterelnök, Kállay Tibor pénzügyminiszter és Walkó Lajos kereskedelmi miniszter vettek részt- Ivády Béla ismertette az indemnitási javaslatot, majd Kállay Tibor pénzügyminiszter megismételte az ellenzéki pártokhoz intézett kérelmét, hogy az ország súlyos gazdasági és pénzügyi helyzetére való tekintettel tegyék lehetővé az indemnitási javaslat sürgős letárgyalását. Az új adópolitika Az államháztartási egyensúly helyreállítását — mondotta Kállay — csak akkor tudja vállalni, ha úgy a megtakarítások terén, mint a bevételek emelésénél a szükséges erélyes intézkedéseket foganatosítani tehet. Elkerülhetetlen tehát a tisztviselők létszámának csökkentése az egyik oldalon és a különböző adók további emelése a másik oldalon. A bevételek gyarapítását az adók, elsősorban a hozadéki adók, tehát a föld-, ház- és kereseti adóknak békebeli paritásra való kikerekítésével akarja elérni. Mindez természetesen csak akkor vezet eredményre, ha az entente a jóvátételi követelésekkel nem borít fel mindent. Az ország jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetében ugyanis nem tudunk reparációt fizetni. Ha az entente mégis reparációt követelne tőlünk, kiderülne, hogy még a háború előttről maradt magánjogi tartozásainknak sem tudunk eleget tenni. Ismertette ezután azokat a takarékossági intézkedéseket, amelyekkel a kiadásokat csökkenteni kívánja, így a többek között felemlítette azt is, hogy azokat a tisztviselőket, akik kedvező vagyoni helyzetben vannak, kiveszik a kedvezményes ellátásból. Szólott a deficitről is, amelyet tizenkét milliárdra becsül. Sándor Pál kérdésére, hogy mi vezette az őrlési adó leszállítására, Kállay azt felelte, hogy ennek az adónak igazságtalan volta kiderült abból, hogy leginkább a szegényebb osztályokat sújtotta és ezért határozta el magát annak leszállítására. Politika az indemnitási javaslatban Vázsonyi Vilmos szólalt fel ezután. A pénzügyminiszter úr — mondotta — egybehívott bennünket tegnapelőtt és azt kívánta tőlünk, hogy tegyük lehetővé az indemnitási javaslat sima letárgyaását Ehhez azonban az is szükséges, hogy az indemnitási javaslat szerkezete megfelelő legyen. Márpedig ez a javaslat tele van alkotmányjogi és politikai vonatkozásokkal. Különösen a 6. szakasz, amely a választójogi rendelet törvényesítését jelenti ki, teszi súlyossá az ellenzék helyzetét. Nem lehet követelni az ellenzéktől, hogy az indemnitási javaslat mellett csak úgy mellékesen a választójogi rendelet törvényesítéséhez, valamint a választások törvényességének elismeréséhez is hozzájáruljon. A 6. szakasznak az indemnitási javaslatba való beiktatását nem lehet azzal indokolni, hogy az első nemzetgyűlés összeülése után is nyomban törvénybe iktatták azt a választójogi rendeletet, amelynek alapján a nemzetgyűlés összeült A legfőbb különbség e tekintetben ott van, hogy ez a törvényesítés akkor egy alkotmányjogi törvény keretében, az 1920. évi I. tc.-ben történt. Emellett a választójognak rendeleti szabályozására akkor feltétlen szükség volt, mert akkor nem volt rendelekezésre álló törvény és a választásokat enélkül megejteni lehetetlen lett volna. Kéri tehát a miniszterelnököt, hogy a 6. szakaszt hagyják ki az indemnitási javaslatból. A kivételes hatalom Súlyos kifogásai vannak — mondotta Vázsonyi — a 7. szakasz ellen is. Ez a szakasz első bekezdésében ugyan kimondja a kivételes hatalom megszüntetését, de a második bekezdésben fenntartja a kormány azt a jogát, hogy a kivételes rendeletek közül továbbra is fenntarthat annyit, amennyit, jónak lát. A kormány nem kívánhatja az ellenzéktől, hogy olyan bizalommal legyen iránta, hogy ilyen kivételes felhatalmazást is megadjon. A kivételes rendelkezések három kategóriába oszthatók. Az első kategóriában vannak a magánjogi és gazdasági, a másodikban a közjogi természetű, a harmadikban pedig a büntetőjogi vonatkozású rendeletek. A magánjogi és gazdasági természetű kivételes rendelkezéseknél meg lehet érteni, hogy amíg a gazdasági helyzet teljesen helyre nem állt, csak lépésről-lépésre lehet visszaállítani a normális viszonylatokat. Ezzel szemben a közszabadságok terén nem hajlandó a kormánynak a kivételes felhatalmazást megadni. Hiszen most már nemcsak a békekötéstől, hanem a ratifikációtól számítva is, több mint egy év telt el. A sajtószabadság Teljesen indokolatlan a kivételes hatalom további fenntartása a sajtó terén is. A kivételes rendeletek alapján ugyanis a kormány továbbra is teljesen kezében tartja a sajtót annak ellenére, hogy megszüntették a cenzúrát. Ezt a kifogást annál kevésbbé lehet elfogadni, miután a kormány kivételes hatalom alapján a cenzúrát bármikor újból életbe léptetheti. Ezen kívül joga van a lapok közül betiltani azokat, amelyek nem tetszenek neki és joga van a lapok engedélyezése körül is egyéni tetszése szerint eljárni. Éppen így teljesen jogosulatlannak tartja a háború idejére felemelt büntetéseket, amelyek szintén a kivételes hatalom alapján kiadott rendelkezéseikhez tartoznak. Kéri a miniszterelnököt, hogy a 7. szakaszt is hagyja ki az indemnitásból. Indítványozza, hogy a javaslat nagy fontosságára való tekintettel a javaslat általános vitáját csak holnap kezdjék meg. Elejtik a 6. szakaszt A bizottság ehhez hozzájárult, majd gróf Bethlen István miniszterelnök válaszolt Vázsonyinak. Mindenekelőtt kijelentette, hogy hajlandó kihagyni az indemnitási javaslatból a 6. szakaszt, amelyet eredetileg is csak azért vettek föl, hogy az ellenzéknek alkalmat adjanak arra, amennyiben a választójogi rendelet törvényességéhez hozzá akar szólni, ezt már az indemnitási javaslat tárgyalásánál megtehesse, így tehát, amennyiben az ellenzék ehhez ragaszkodik, nincsen semmi akadálya annak, hogy ezt a szakaszt töröljék. Hajlandó ezenkívül a 7. szakaszra nézve is bizonyos módosításokat elfogadni, amelyek esetleg megnyugtatóan hatnak, az egész szakaszt azonban nem hagyhatja ki, mert a kivételes rendeletek lejárnak. Ha tehát a kormánynak valamely kérdésben gyors intézkedésre van szüksége, a 7. szakasz nélkül nem tudna eljárni. Egyébként hangsúlyozni kívánja, hogy ő maga is legszívesebben venné, ha teljesen megszüntethetnék a kivételes hatalmat. Ez azonban e pillanatban még lehetetlen. Ha Vázsonyi vagy Rassay ülnének a helyén, ők sem tehetnének másként A kormánynak a kivételes hatalom alapján évente körülbelül ezer rendeletet kell kiadnia. Ha mindezeket a rendeleteket a Ház elé terjesztenék, annyi időt venne igénybe, hogy a komoly munkára nem maradna semmi idő. Konkrét példaként fölemlíti a lakásügy szabályozását, amely körülbelül minden három hónapban új rendelet kiadását teszi szükségessé. Az értekezlet ezután, valamivel nyolc óra előtt, véget ért A szorgalmas kormánypárt A MOT jelenti: Az egységes pártban ma este a képviselők között élénk megbeszélés folyt a vitarendezőbizottság mai ülésének állásfoglalásáról és osztatlan megelégedéssel hallották, hogy intézkedések történtek a határozatképesség és tanácskozóképesség állandó fenntartására. Különösen megelégedést keltett, hogy a legnagyobb mezőgazdasági munka idején is a gazdaképviselők is teljes mértékben rendelkezésre állanak a vitarendező bizottságnak. A meginduló indemnitási vitában természetesen a kormánypárti képviselők is részt vesznek. Erre vonatkozólag egyelőre semmiféle különleges taktikában nem állapodtak meg, hanem alkalmazkodni fognak az ellenzék részéről követett eljáráshoz. Amint értesülünk, az indemnitási vitában felszólalnak egyelőre gróf Ráday Gedeon, Almássy László, Berky Gyula, Orffy Imre, Simon János és még számosan. A nemzetgyűlés holnapi ülése A nemzetgyűlésnek holnap érdekes ülése lesz, amennyiben több ellenzéki képviselő napirend előtt mentelmi bejelentést fog tenni és valószínűleg ugyancsak napirend előtt olvassa föl Peidl Gyula a szociáldemokrata párt deklarációját Ezenkívül nincsen kizárva, hogy báró Kaas Albert személyes kérdésben kíván foglalkozni a tarpai választással, amire természetesen Nagy Ernő nyomban felelne. Holnap egyébként több interpellációra is már sor kerül.