Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-06 / 150. szám

4 1922 Julius 6._____________________________ VIL­ÁG tottá... (Felkiáltások jobb felől: Ez nem igaz ! Hedry Lőrinc: Higgyen maga Pasicsnak !) Ezt csak Pasics tudná megcáfolni. A nemzetgyűlés tagjai sincsenek tájékozva a határkiigazító bizottságok munkájáról. Ezért indítványozza, utasítsa a nemzetgyűlés a kor­mányt, hogy terjessze a nemzetgyűlés elé a határ­kiigazító bizottságok eddigi munkájáról szóló jelenté­seket. Elnök, a szónok kérésére, öt perc szünetet ad. A választási visszaélések Szünet után Drozdy Győző folytatja beszédét. A jogrend kérdéséről beszél. A választások során elkö­vetett visszaélésekről és atrocitásokról olvas fel jegy­zőkönyveket és leveleket. Bemutat egy levelet, amely szerint a feledi választási elnök azt írja, hogy Bor­bély Maczky Emil főispán arra kényszerítette, hogy a választási jegyzőkönyvet meghamisítsa. Nagy Fe­renc kerületéből, Mezőcsátról van itt néhány szemel­vény: Hubai Géza emődi pártvezető ember letartóz­tatása és a miskolci ügyészség részéről egy sor írás nélküli azonnali elbocsátása. Igriciben lövöldözést rendeztek éjszaka és emiatt 17 választót ok nélkül letartóztattak, egy napig — a választás napján — zárva tartottak s csak másnap bocsátották őket sza­badon. (Egy hang a szélsőbaloldalról: Kicsit féltek Nagy Feremtől.) Százhuszonkét Nagy Ferencre sza­vazónak Mezőcsáton az első szavazókörzetben olyan címen való kifogásolása, hogy részint a szavazójegy­zékben nem fordulnak elő, részint pedig, hogy élet­koruk a bejegyzéstől eltér. A mezőcsáti első körzet­ben 76 Nagy Ferencre szavazót áthamisítottak Édes Antal javára. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Hallatlan- Egy hang jobbfelől: Hogy lehet az?) Igri­ciben 55 szavazat helyesnek lett elfogadva, amelye­ket Ékes bizalmiai kifogásoltak, viszont az ottani szavazatszedő­ bizottság küldötte, Nagy Károly, mint teljesen törvényeseket és kifogástalanokat elfogadott. Mégis kihagyták őket a főösszeszámlálásból. Mező­csáton négy halottat és nyolc távollevőt leszavaztat­tak. (Kábák Lajos : Hát ez hogyan lehetséges?) Itt vannak például Biró Boldizsár kerületében és dr. Kollmann Dezsővel szentben elkövetett atrocitások. Fodor Lajosnál, Kiskunhalason katonasággal zárták körül az egész várost és egyetlen szavazót sem enged­tek belépni a városba, amíg körül volt zárva. Egy kis­­komáromi szavazóját ért sérelmeket tárja ezután a Ház elé, akit kékre vertek. Itt van ez a szavazóm — úgymond — a karzaton. Nagyon csodálkozom, hogy vannak nemzetgyűlési képviselők, akik a jog­rendnek ilyen brutális sárbatiprásán csak moso­lyogni tudnak. (Horváth Zoltán: Ez a keresztény libe­ralizmus?). — Hegyeshalmy ezen mulat ! Neki ez tetszik! Ha ő kapná a pofonokat, nem tetszene neki! Felhábo­rító, hogy ezen mulatni lehet! (Folytonos nagy zaj. Elnök csenget.) Drozdy Győző tovább olvas : „A jegyzőkönyv úgy szerkesztendő meg, hogy a csendőr által megnevezett tanú föltétlenül kihallgatandó. Ezen figyelmeztetés szigorúan bizalmas, levágandó, megsemmisítendő, még a beosztott katonákkal sem szabad közölni.“ Ez a rendelkezés a múlt év tavaszán adatott ki. (Dénes István dr.: Ennek alapján pofoznak ma is. Ennek alapján pofozták a magyar állampolgárokat a magyar csendőrök.) Benczés János kormánypárti ezt kiáltja : — Jól teszik! Erre a közbeszólásra a bal- és szélsőbaloldalon óriási vihar támad. Horváth Zoltán, Sándor Pál és Propper Sándor magukból kikelve verik a padot és kiáltják Benczes felé: — Szégyelje magát, hogy mondhat ilyet. Az elnök folyton csönget, de a baloldal felhábo­rodását csak nagynehezen tudja lecsillapítani. Végre Benczest rendreutasítja. Közben Rupert Rezső ezt kiáltja: Egy csizmás képviselő mondja ezt? Sándor Pál: Csak maga kapna egyszer tőlük! Ráférne a ve­rés ! Esztergályos János : Egy magyar képviselő be­szél így, szégyelje magát! Renczes János : Magyar és nem szovjet­ képviselő! Rassay Károly : Csizmás kis­gazda beszél így, amikor a saját vérét pofozzák! Drozdy Győző (folytatja): Arcomat a szégyen pírja futotta el, amikor ezt a közbeszólást hallottam. Annak a t. képviselőtársamnak az arcát azonban a gyalázat pírja kell, hogy elfussa, mert erkölcsi züllés az, ha egy nemzetgyűlési képviselő ilyesmit mer mondani a Ház­ban (Taps a bal- és szélsőbaloldalon.), hogy jól teszik, ha a magyar kisembert, a választópolgárt igazságtala­nul, brutálisan bántalmazzák. (Propper Sándor: Moral insanity! Klárik Ferenc: Ázsiába menjen!) Egészen bi­zonyos, hogy ez a rendelet érvényben volt a mostani választások alatt is, mert különben lehetetlenség, hogy a csendőrség kenyerének, exisztenciájának kockáztatá­sával magára vállalja azt, a magyar népet, amelynek más politikai meggyőződése van, pofozza, üsse és verje. Láttam egy szegvári asszonyt, újszülött csecsemővel a karján véresre verve. Hogy mint történik ez a bántal­mazás, azt jól tudjuk mindnyájan. Száraz injekció út­ján történnek ezek. Vékony, hosszú homokzsákokat készítenek és ezzel törik össze az emberek csontjait. (Nagy Ernő: Ezt nem lehet menteni.) Szeretném, ha ezeket az atrocitásokat egyszer és mindenkorra le le­hetne venni a napirendről. Sokkal szívesebben hall­gatnék én ezekről a dolgokról, de napról-napra látunk újabb és újabb hasonló tényeket. Azt kérdem a bel­ügyminiszter úrtól, vajjon érvényben van-e ma is ez az ukáz, ha nem, akkor milyen parancs útján jár el ilyen módon a csendőrség? (Nagy zaj a baloldalon. Patay Tibor: A szovjet alatt is történtek ilyen dolgok. Horváth Zoltán: Az is gazság volt. Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Andaházy Kasnya Bélát, aki a kor­mánypártnak egyik kellemes képviselőjelöltjével szem­ben lépett fel, letartóztatták. (Patay Tibor: Bizonyára okot adott rá! Rassay Károly: Mert valaki Eckhardt ellen lép fel, még nem ok a letartóztatásra Nagy zaj. Az ellenzék oldaláról többen kiáltoznak Patay felé: Mi­csoda cinizmus!) „Hadirokkant és keresmény vagyok“ De hogy nemcsak a vidéken van ez így, hanem ez a dolog átterjed már a városok rendőrségére is, bizonyítja az a levél, amelyet kaptam Tapolcsányi Kálmán volt bankigazgatótól, Lakik József­ körút 65. szám alatt. A levél a következőképpen szól : „Múlt hó 22-én reggel öt órakor megjelentek lakásomon Csányi és Seleznyik detektívek és a rendőrségre vittek. Kihall­gatás után ifj. Almássy István és Ledovits Kálmán jogtechnikus ellen hitelezési csalás és zsarolás miatt, a detektívek ellen pedig megvesztegetés miatt felje­lentést tettem, amit Vizer Dezső százados és lovag Tib­el igazolt is. Másnap utólag kihallgattak, szembe­­sítettek a detektívekkel és elbocsátottak. Az utcára érve, Seleznyik detektív visszahívott és a rendőrség épületében a lépcsőházban inzultált, illetve pofonütött kétszer, mire én segítségért kiáltottam. Kiáltásomra 10—15 detektív reám rohant, lefogott, botokkal a ha­samba döfték és vertek.“ (Horváth Zoltán: Keresz­tény liberalizmus.) „Ezen ütlegelés után véresen ke­rültem az utcára, amit Dusárdy és Dienes detektívek igazoltak is.“ (Folytonos zaj és közbeszólások a szél­sőbaloldalon.) „Ezt az esetet Horthy kormányzó úr­nak expressz-ajánlott levélben, dr. Rakovszky Iván belügyminiszter úrnak pedig a lakásán átadott levél­ben bejelen­tettem. Mindez fényes nappal, délután fél három órakor történt Budapesten s mindazóta csak annyi történt, hogy mára beidéztek a rendőr­ségre hatóság ellen elkövetett erőszakoskodás miatt. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ejha!) Tekintve, hogy hadirokkant és keresztény vagyok, kérem Nagyságodat, szíveskedjék ez ügyben ma a képviselőházban interpellálni.“ (Hedry Lőrinc : A mór megtette kötelességét. Ruassay Károly: Bizony köte­lesség. Meg is fogjuk tenni! Nem engedjük eltussolni ezeket a dolgokat.) „Fenti parancs nem veendő komolyan“ Arra vagyok kiváncsi, kik destruálták a magyar csendőrséget, amely mindig a kötelességtudás és a tisztesség magaslatán állott. Ezután felolvas egy pa­rancsot, amelyet a gyulai csendőrparancsnokság adott ki az alárendelt csendőrhatóságoknak. Ebben a pa­rancsban Mondada százados, csendőrparancsnok, figyelmezteti minden alárendeltjét, hogy a bántalma­zásoktól óvakodjék, mert ilyen irányú panaszok nap­nap után érkeznek be. A parancs alatt a következő figyelmeztetés állott: A kerületi parancsnokságon tartott értekezleten a bántalmazásokról szó esett. Megállapíttatott az, hogy a bántalmazások okozói rendszerint azok a polgári egyének, akik szemtelen, kihívó maguk tartásával erre okot szolgáltatnak. A fenti parancs egy, a képviselőházban elhangzott in­terpelláció folyományaképpen adatott ki, tehát nem veendő komolyan. Ha a járőr mégis bántalmazna va­lakit, ez a bántalmazás úgy történjék, hogy orvosi lát­leletre szükség ne legyen. (Knaller Győző : Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon.) „Ha valaki így bán­talmazni nem tud, az megérdemli a fenyítést. A durva bántalmazásoktól óvakodni kell. Jelzi ezután a figyel­meztetés a csendőrlegénységnek, hogy egy-két pofont azonban bátran lehet adni." Hegyeshalmy nevet, Benczes helyesel Ezeknél a szavaknál Propper Sándor magából ki­kelve­ kiállja. * " Drozdy ezután a magyarországi szabadkőműves­ség kérdéséről beszél. Sohasem volt szabadkőműves, tehát megvan a módja, hogy teljesen objektív legyen. Ha a szabadkőművesség működését vizsgáljuk, felüt­jük könyveiket és nézzük az ő álláspontjukat, azt látjuk, hogy az erkölcsiség, a szabadság, a béke, a szeretet, a társadalom összhangjának megteremtése a cél bevallott­­ programmjuk szerint. (Felkiáltások jobbfelől: Titkos társaság! Rassay Károly: Hány titkos társulat van Magyarországon ? Konzulszerve­­zetek !) Azt hangoztatják, hogy mindenki tisztelje a maga Istenét és tekintsen testvérének minden em­bert. A szabadkőműves nagy szövetség, kiterjed az egész világra, azonban láthatatlanok természetesen, mert titkos társaság, és láthatatlanok, mert titokban gyúrják át a jó és nemes példa követésére az em­bereket. (Felkiáltások jobbról: Ismerjük!) Eszkö­zük — megjegyzem, hogy ez mind az ő definíciójuk — a szeretet. Ezzel akarják lerombolni azokat a­ vá­laszfalakat, amiket a különféle társadalm­i formák vonnak emberek és emberek, társadalmi osztályok közé. Arra vonatkozólag, amit a szabadkőművességre ráfognak, hogy tudniillik vallási egyenetlenséget szít, ők azt állítják, hogy ezt c­ak az ellenségeik ta­lálták ki. Ha azt nézzük, hogy M­­agyarországon a sza­badkőművesség hova tűnt, vissza kell mennünk a kommunizmus utáni időre, 1919 őszére, illetve 1920 május 13-ikára. Ezen a pénteki napon délben a ma­gyarországi szövetségnek Podmaniczky­ utcai nagy­­páholyának palotájában egy különítmény jelent meg. Wiesinger százados vezetett oda egy különítményt. (Reisinger Ferenc : Ez egy kis kommunizmus volt. Urbanics Kálmán : Rendcsinálás volt! Rassay Ká­roly : Főszolgabírói szemmel nézve ! Dénes István: Így volt a szovjettel is!) Kár önöknek a téma miatt annyira felizgulni. Talán egy pártnak, a keresztény­­szocialista pártnak, a volt néppártnak van némi tör­ténelmi jogosultsága arra, hogy ennél a kérdésnél felzúduljon, de önök, akik között nagyon sok szabad­kőműves van, egy ilyen objektív fejtegetést valóban meghallgathatnak. Előre is megnyugtathatom önöket afelől, hogy nem fogok olyan pikantériákkal szol­gálni, hogy megnevezném, kik a szabadkőművesek önök közül. (Propper Sándor: A szombathelyi igaz­gató.) Szóval, ezt a különítményt Wiesinger százados úr vezette és kijelentette, hogy a palotát elfoglalja. Esztergályos János : Elkommunizálja.) A gondnokot és a szolgát kidobták lakásukból, az ajtót lepecsétel­ték, azonban semmiféle hivatalos írást ennek az aktusnak folyamán felmutatni nem tudtak. Másnap sem tudtak ilyen írást felmutatni, amikor dr. Ba­konyi Kálmán nagymester, kúriai bíró, tettükért fe­lelősségre vonta őket .Csak napok múlva kézbesítet­tek egy lakáshivatali határozatot, amely az épületet a MOVE-nak adja át haszonbérletre. A MOVE azon­ban azóta mint tulajdonát kezeli ezt a házat. Haszon­bért nem fizet, a házbéreket beszedi, a helyiségeket bérbeadja, de a házat terhelő törlesztéses kölcsön fizetéséről megfeledkezik. (Propper Sándor: Fehér bolsevizmus!) Hogy az ottan­ ingóságokkal, az érté­kes könyvtárral mi történt, máig sem tudja senki. De nemcsak a szabadkőmüves páh­olyt tették ki saját pa­lotájából, hanem kitették az ugyanabban a palotában levő Ingyenkenyér­ Egyesületet is, amely pedig egé­szen más egyesület, külön alapszabályok szerint mű­ködik és ma is működő egyesület. A MOVE ennek helyiségeit is elvette, lefoglalta és felszerelésüket konfiskálta. Dömötör belügyminiszter úr rendelete ... (Rassay Károly: Ki az? Hol van?) ...csak napokkal később, május 18-án, tehát öt nap múlva jelent meg. Ezt a rendeletet a mai napig egyáltalán nem publi­kálták, de mivel történelmi szempontból is érdekes, örökítsük meg ebből az alkalomból, hogy én itt fel­olvasom. (Olvassa.) Dömötör Mihály rendelete „M. kir. belügyminiszter. 1550 sz. Rés. Tárgy: A szabadkőmüves-egyesületek feloszlatása. Valamennyi törvényhatósági kormánybiztos urnak. A szabadkő­­müves-egyesületek (páholyok stb.) kivétel nélkül hu­manisztikus vagy társadalmi célok megvalósítására alakultak meg. A közelmúlt sajnálatos eseményeiből­­ azt tapasztaltuk, hogy alapszabályaidban kitűzött, s kormányhatóságilag is szankcionált céljuk és felada­tuk megvalósítása helyett a politikai élet irányítására és a tényleges hatalom kezükhöz ragadására terelték át az egyleti tevékenységüket. A szabadkőművesség­nek a háború felidézésében, a háború folyamán, majd pedig ennek szerencsétlen országunkat balsikerrel sújtott befejezésében, a defallizmus és az általános destrukció ijesztgetésében, a forradalmak és a bol­sevizmus felidézésében való tartós aknamunkája köz­tudomású tény.“ (Peyer Károly: Az Armee-Ober­­kommandó vesztette el a csatát.) „A magyar társada­lomnak, a magyar sajtónak, az egyes törvényhatósá­goknak a szabadkőműves-páholyok elleni egyöntetű állásfoglalásának kitérnem lehetetlen volt és megelő­zéséül annak, hogy a hazáját, vallását, nemzetiségét megtagadó és titokban még most is konspiráló sza­­badkőművesség ezen átkos nemzetromboló aknamun­káját tovább is folytathassa, az egyesületek fölötti törvényadta jogomnál fogva Magyarország egész te­rületén lévő minden néven nevezendő szabadkőmű­­ves-egyesü­letet (páholyt, intézményt) ezennel véglege­sen feloszlatok, tekintet nélkül arra, hogy az illető alakulat kormányhatóságilag láttamozott alapszabá­lyokkal bir-e, jelenleg működik-e vagy sem. Ezen in­tézkedésem végrehajtásával az illető törvényhatóságok kormánybiztosait bizom meg miniszteri biztosi hatás­körrel. Budapest, 1920 május 16. Dr. Dömötör Mihály belügyminiszter.“ (Éljenzés jobbfelől. Propper Sán­dor : Szükség volt a házukra! Esztergályos János: Lloyd George is szabadkőműves ! Peyer Károly: Ez az éljenzés sok hitelt szerez a nemzetközi pénzpiacon. Wanderlipnek udvarolnak, itt meg éljeneznek. Igy te­szik tönkre az ország hitelét. Reisinger Ferenc: El­rabolták a házukat, vagyonukat !) Hol marad a vizsgálat? * Egyáltalán nem teszek nyilatkozatot eme bel­ügyminiszteri végzés indokolása felől sem, én felte­szem, hogy mindaz csakugyan úgy van, amint néhá­­nyan állítják. Hajlandó vagyok koncedálni, hogy a belügyminiszteri végzés is teljesen igazat állított a magyar szabadkőművességről. Azonban mi az oka annak, hogy a felfüggesztett egyesületek ügyeiben vizsgálatot a mai napig sem rendeltek el, hiába kér­ték? Mondom, a szabadkőművesség mellett, amely, meghalt, apológiát tartani nem igyekszem. (Felkiál­tások a szélsőbaloldalon . Még nem halt meg!) Ma­gyarországon ez idő szerint igen, vagy legalább is tetszhalott. Azonban bizonyos, hogy a szabadkőmű­vesség rendkívül nagy nemzetközi összeköttetéseit mégis csak figyelembe kellene vennie az ilyen leta­posott, szegény, árva országnak. Mert ha a nemzet­közi viszonylatokat nézzük, akkor meg kell állapíta­nunk, hogy ma a világ minden uralkodó nagy nem­zetének, uralkodó férfiainak legnagyobb része szabad­kőműves. (Felkiáltások jobbfelől: Ez a baj) Csak nemzeti alapon! Tessék Magyarországon magyarnak maradni, nem szabadkőművesnek. Meskó Zoltán: Zsidó szabadkőművesség! Hébert Ede: Éljen a kon­gregáció ! Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és jobboldalon és a középen. Peyer Károly: Ez végre az őszinte színvallás !­ Ha azonban az a baj, hogy a nagy hatalmasságok vezető férfiai szabadkőművesek, azt méltóztassék velük elintézni, arról mi nem tehe­tünk. De a meglevő lényekkel számolnunk kiell. (Meskó Zoltán : Érdekszövetség a szabadkőműves­­páholy­­) Szabadkőműves például az angol király, a connaughti herceg nagymester, Lloyd George, Poin­caré. (Rassay Károly: Ne áruld el, mert internálják őket! Derültség a szélsőbaloldalon.) Csekély bölcse­­séggel könnyű azt konstatálni, hogy a világ hatalmai­nak ezen férfiaival mégis csak igyekezni kellene a mi országunknak is megtalálni az összeköttetést, igyekezni kellene az ő szimpátiájukat megnyerni. Már­pedig kérdezem, megnyerhető-e a szabadkőműves­­hatalmak szimpátiája akkor, amikor Magyarországon azt nem érhetik el a szabadkőművek, hogy vizsgálatot indítsanak abban az irányban, vájjon szabályszerűen működtek-e vagy szabálytalanságot követtek-e el? És ha a vizsgálat kiderítené, hogy csakugyan úgy mű­ködtek, mint ahogyan a vád állítja, akkor szabály­­­­szerű bírói után is el lehetne intézni ezt a kérdést.­­ (Úgy van­­ a szélsőbaloldalon.) Erre­­vonatkozólag a A Move a szabadkőművesek páholyházában Csütörtök

Next