Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-06 / 150. szám

10 Í922 fiiíius 5._______________ Sándornak. Arról tesz hallomást, hogy az exhumálás­nál és a boncolásnál részt vett Testvére nyakán látta meg a kötél nyomait, Pánczél lábán volt megsebe­sülve, mind a három halottat felismerte, és meggyilkolt testvére Beck Gyula Izsáki gazdálkodó ugyancsak testvére az elhalt Becknek. Elmondta a tárgyalásvezető kérdé­seire, hogy fivérének cselédje költötte fel azzal, hogy bátyját elhurcolták. A vörösök elszedték fegyverein­ket — mondta — hát csak egy botot vettem magamhoz s azzal indultam el bátyám keresésére. Útközben a csendőrséghez mentem be, ahol a polgárőrség székelt, Izsák József parancsnoksága alatt. Elpanaszoltam, mi történt és Izsák már tudott a dologról. Azt mondta, sajnos, katonák vannak itt tisztekkel, Pánczél Zoltánt már elvitték és minden zsidót el fognak vinni. Be­szélte még, hogy őket — a polgárőrséget — figyelmez­tették, ne avatkozzanak a dologba, mert egy egész század katonaság van itt gépfegyverekkel. Az bizo­nyos, hogy a polgárság be volt gyulladva. Erre azt mondtam Izsáknak: Adjon nekem három embert, majd felkeresem én őket. Izsák József felszólította embereit, ki mer jelentkezni, de nem mert egy sem, reszkettek, mint a­­yárfalevél. Amikor láttam, hogy ezek a polgárőrök mennyire gyávák, kijelentettem, hogy akkor elmegyek magam, ha nagyon kell nekik a zsidó, hát ott leszek én, jelentkezem. Erre aztán mégis jött három polgárőr, megindultunk, hogy felke­ressük a századot, de nem találtunk senkit. Visszajöt­tem és a sógornőm elmondta, mi történt. Én erre úgy gondolkoztam, hogyha tényleg annyira kell nekik a zsidó, akkor magamat olcsón nem adom, felvettem egy szekercét, magamhoz vettem egy nagykést és úgy vártam a híreseket, de nem jöttek. Tárgyalásvezető: Egészen más fordulatot vett volna az ügy. Tanú: Az valószínű. Lehet, hogy én most nem lennék itt, de az is bizonyos, hogy olcsón nem adtam volna magam. Vallomása további során elbeszélte még, hogy járt az ügyben másnap a csendőrparancsnokságnál, de ott nem tudtak semmi­ről, hasonlóképpen szörnyüködtek az eset hallatán a községházán. Itt írást kaptam és azzal bementem Kecskemétre a törvényszéki elnökhöz, Francia Kiss Jánoshoz, aki kijelentette, hogy nem tehet semmit, az ügyet majd a kir. ügyészségnek adja át Azután Pestre jöttem jelentést tenni a csendőrparancsnok­ Ságnál, ahol szintén csodálkoztak az eseten, hogy Izsákon 8—10 ezer ember lakik, kapával agyonver­hették volna a tetteseket. Tárgyalásvezető: Persze, amikor a legbátrabbak akkor Izsákon a polgárőrök voltak. Tanú: Azt mondták az elhaltakra, hogy kom­munisták voltak. Ezzel szemben én meg kijelentem, hogy Izsák község lakosságának öthatodrésze szakadó esőben jött el az áldozatok temetésére. Várjon eljöttek volna ennyien, hogy ha népítélet ölte volna meg a gaz zsidókat. Aztán arról beszél, hogy amikor 1020-ban az egyik újság azt írta, hogy a három ki­végzett kommunista volt és akaszttatott, akkor a köz­ség igazolványt adott ki arról, hogy mind a hárman derék, becsületes polgárok voltak, sohase azonosítot­ták magukat a kommunizmussal. Ugyanilyen bizo­nyítványt adott ki a községi református lelkész is. Ezekkel az írásokkal megjelentem a lap szerkesztő­ségében, ahol neklifikálták a cikket. Aztán eljöttem Izsákról lakni, mert megkezdődött a zsidóhajsza. Felheccelték az ébredőket és megindult az üldözés. Tárgyalásvezető: önnek sem engedem meg az álta­lánosítást Az előbb egy tanút már rendreutasítottam ezért, nevek nélkül nem szabad vádaskodni. Tanú: Majd nevekkel is szolgálhatok később. Tárgyalásvezető: Mégis, kik voltak azok az em­berek ? Tanú : Hát kérem, én nem akarok általánosí­tani, de voltak olyanok... Tárgyalásvezető: Jó, ké­rem, mi értjük egymást (Derültség.) Ezután elmondja a tanú, hogy Izsákon a vincellérjét megfenyegették, ördög Tibor és Horty János jegyzők­kel,amellenked­­tek­ neki, fenyegetőztek. Ezután ismerteti azt a nyo­mozást, amelyet ez ügyben Zbona csendőrtiszthelyet­tessel folytatott és amelynek során Juhász végül is töredelmes vallomást tett. Amikor az elnök erre nézve Juhászt megkérdezi, ez azt válaszolja: Nem emlékszem. Tárgyalásvezető: Maga semmire sem em­lékszik. Ezután így folytatta a tanú: Méltóztassék megengedni, nagytekintetű haditörvényszék, hogy azzal a váddal szemben, hogy a megboldogult bátyám kommunista lett volna, részt vett volna ebben, vagy üldözte volna az ellenforradalmárokat, több tanú ki­hallgatását kérem, akik az ellenkezőjét bizonyíthatják és igazolhatják, hogy a megboldogult szegény bátyám a legjobb viszonyban állott a faluban mindenkivel, senkinek sem vétett, senkit sem bántott. Sőt akin tu­dott, segített. Miután a tárgyalásvezeő megjegyzi, hogy tanúkihallgatást tanú nem kérhet, Beck Gyula a tanúk névsorát átadja Schmitz katonai ügyésznek. Szakáll védő ellenzi a tanú megesketését, mivel ellen­séges viszonyban van elsősorban a vádlottakkal, má­sodsorban pedig a vallomásában ellentétbe jutott ön­magával, mert egyszer azt állította, hogy bátor em­ber, máskor meg azt mondta, hogy ő sem mer le­menni Izsákra. (Általános nagy derültség.) Kéri ezen­kívül a buditörvényszéket, hogy a tanút az izraelita szertartás szerinti esküvel eskessék meg. Miután a tanú a polgári esküt akarja letenni, a bíróság így es­keti meg és kijelenti a védő indítványára Győrffy tár­gyalásvezető, hogy ne adjon utasítást a bíróságnak, hogy a tanút milyen esküvel hiteltessék meg. Az elnök ezután a mai tárgyalást berekeszti és holnap reggel 10 órára halasztja. Lord Rothermere veszi át most bátyja helyett a Nortsh­liffe-sajtó­­koncern vezetését, mert még nem nyertek egé­szen hiteles igazolást azok a hírek, amelyek sze­rint az angol újságkirály elméje elborult, de az bizonyos, hogy lord Northcliffe egyelőre kényte­len szanatóriumba visszavonulni és az a röpirat, amelyben Northcliffe leleplezte a „független“ an­gol napilapok financiális védnökeit, legalább hosszú időre utolsó írása lesz Northcliffe-nek. Lord Rothermere volt a második a hét Har­m­­worth-testvér közül, akik egy ír fala zsupfedeles házából indultak meghódítani a világot. Alfred Harmsworth tört előre elsőnek a szerencse út­ján, de fivérei közül legalább a mai lord Rother­mere szintén tehetséges ember volt és hasznos munkatársává lett bátyjának. Lord Rothermere már az évek sora óta félig önállósította magát és egy külön lapkoncert ura lett, de azért üzle­tileg és politikailag szorosan­ kooperált North­cliffe lorddal. A Northcliffe-sajtó irányában aligha jelent majd nagy változást lord Rother­mere vezetése, mert saját lapjainál nagy­jából ugyanolyan szempontokhoz igazodott Rothermere, akinek vállalatai közé tartozott a Sunday Picturial, a legelterjedtebb angol képes hetilap. Rothermere mindenféle szenzációról gon­doskodott olvasói számára és egy ideig Winston Churchill akkori hadügyminiszterrel íratta a Sandai­ Picturial politikai cikkeit, amelyek élesen kritizálták az angol kormány politikáját és így nagy feltűnést keltettek, mert odáig Angliában sem volt szokásos az, hogy egy aktív miniszter cikkenként 200 font sterling honoráriumért a sajtó útján közölje kritikai észrevételeit a minisz­terelnökkel. Amikor a Sunday Picturial olvasói megelégelték ezt a szenzációt, Churchill helyébe ugyancsak cikkenként 200 font sterlingért Horatio Bottomley-t szerződtette lord Rothermere, noha természetesen tisztában volt Bottomley politikai és üzleti pályájának szépséghibáival. Bottomley szabad kezet kapott a cikkek témájának megvá­lasztására és elég nagy meglepetést keltve — val­lásos prédikációkat kezdett írni. Bottomley sok százezer fontot sikkasztott el emberektől, sok százezer fontot szerzett piszkos üzletekkel, nem állott kifogástalan hírben, mint versenyistálló­­tulajdonos, és kerületében a választási küzdelem alatt, programmbeszédje közben, adott lóverseny­­tippeket a választóinak, még pedig jó tippeket, és részben ennek köszönhette mandátumát. Az ilyen ember szájából kissé furcsán hangzott a vallásos prédikáció és így lord Rothermere fölbontotta a Bottomley-vel kötött szerződést. De csakhamar ki­derült az, hogy a Sunday Picturial olvasóit érde­kelték Bottomley prédikációi és így lord Rother­mere újból félretéve erkölcsi aggályait, vissza­szerződtette a nemrég kétesztendős kényszermun­kára ítélt publicistát, fájdalomdíj gyanánt cikken­ként 500 font sterlingre emelve az odáig 200 fon­tos honoráriumot. Ez a lord Rothermere lesz most a legfőbb faktor az angol közvélemény irányítá­sánál. — Rathenau és a bécsi egyetem. A bécsi egyetem egyik termébe holnapra hirdették Neu­rath osztrák egyetemi magántanárnak, az ismert szociológusnak előadását, amelyben Rathenau működését akarta ismertetni. A rektor azonban nem engedélyezte a termet az előadás céljaira. A szociáldemokrata és haladó érzelmű hallgató­ság körében a rektor intézkedése nagy feltűnést keltett. — Magyar követség Albániában. A kormányzó a külügyminiszter előterjesztésére ez évi június 6-án kelt magas elhatározásával hídvégi gróf Nemes Albert rendkívüli követet és meghatalmazott mi­nisztert, a római magyar királyi követség vezetőjét, az Albánia kormányánál Róma székhellyel felállí­tandó magyar királyi követség vezetésével megbízta, ‘—. A bécsi monarchisták. A bécsi esküdtbíróság ma négy monarchista perét tárgyalta. A vádlottak Wolf nyugalmazott ezredes, a Staatswehr kiadója, Crennevitle volt főkonzul, Neustein gimnáziumi ta­nuló és Schmidt Vilmos jogász, akiket az ügyészség izgatással, hatóság elleni erőszakkal és bírói ítéletek ellen való tiszteletlenséggel vádol. Az esküdtek az eléjük terjesztett kérdésekre nemmel feleltek, mire a bíróság a vádlottakat felmentette. — NAGYVILÁG. De Valera elmenekült az ír köztársasági párt vezéreivel együtt Markievitz gróf­nőt a kormánycsapatok elfogták. — Megtörtént a német leszerelés — jelentette az angol hadügymi­niszter az alsóházban. — Andria városát megszállot­ták a fascisták. Az olasz kormány páncélautókon csapatokat küldött Andriába. — Új Murillót fedezett föl Gregory Szent Benedek-rendi atya a baltimorei kardinális képgyűjteményének restaurálása alkalmá­val. — Az albániai magyar misszió, melyet gróf Nemes Albert római követünk vezetett, visszatért Rómába. — Az amerikai orvosok a jeruzsálemi zsidó egyetem imáig négyszázezer alafit adományoztak. **--- — Harden állapota javulóban. Harden az éjszakát aránylag nyugodtan töltötte el. Orvosai remélik, hogy életben marad. A berlini rendőrség egyébként máris megállapította, hogy a merénylet felbujtói Oldenburgban vannak. A berlini rend­őrség nyomozói Oldenburgba utaztak, ahol több házat átkutattak és néhány embert letartóztattak. Az elfogottakat Berlinbe viszik. A rendőrség csak kihallgatásuk után ad ki róluk részletes jelentést. — Monako felold. Békefelhők fújdogálnak az ellen­séges barlangokból, kezd elhalványulni a nagy há­ború sok vérrózsája, népek sorsának felelős intézői zöld asztal mellett tanácskoznak a közös bajok gyó­­gyításáról, lassan-lassan botorkálunk a boldog béke felé. Anglia, Franciaország, Olaszország után végre­­. Monako is megmozdult. Most kaptuk meg a hivata­los értesítést, hogy Monako fejedelme elrendelte a zár alól való feloldását annak a magyar vagyonnak, melyet Monako területén a háborús kivételes intéz­kedés vagy a békeszerződés alapján zár alá vetettek. Megkönnyebbülten lélegzünk fel: most már nyugodt lehetsz, szép magyar hazánk! A monakói kormány, közigazgatás, városi képviselőtestület és az összes állami szervek —, számszerint a hattagú kormányzó­­tanács, a kormányzó és a nyolcvanhat főből álló csendőrség, esetleg a croupier-k közül is azok, akik szabadságon voltak '*— összeültek és elhatározták, hogy föloldják a zárt. Nem­ tudjuk, mi volt zárolva a magyar javakból a háború alatt? A háború előtt igen, akkor magyar javak perdültek a rouletten és a trente et quarante-on. De azok ott nyugosznak a bank safe-jeiben. Hát akkor mit old fel Monako? Erre tessék megfelelni! — A német vízumok körül. Készséggel adunk helyet a következő nyilatkozatnak: Mai nagybecsű lapjukban Bernolák öccse, Tomcsányi sógora címen megjelent közleményükre szíves beleegyezésükkel a következő helyreigazítással kell szolgálnom: 1. Sem Bernolák, sem Tomcsányi Volt miniszter, urakhoz semmiféle sem rokonsági, sem bármiféle más köte­lék nem főz. Lakásügyemben (kilakoltatásom végre­hajtásának felfüggesztésére) tett minden lépésem tisztán a hivatalos instanciák betartásával és kizáró­lag ügyvédem jogszerű közbenjöttével történt. 2. Tény azonban az, hogy hosszú évek óta laktam abban a házban, amelyet a német követség nemrég megvásárolt. A megvásárlás után természetesen bejelentettem igényemet az új háztulajdonos régi lakására. Ezt az igényemet annak idején a német követség is — mint a lakás előbbi tulajdonosa és mint oka annak, hogy a magam lakását immár el­veszítem — a maga részéről is melegen pártfogolta a magyar hatóságoknál. 3. Időközben a Zsíliást­ a La­káshivatal egy harmadik félnek ítélte oda, aki ettől a lényegében tisztára lakáscserétől teljesen távol­állott. 4. Engem magamat , drága és­ az elméleti or­vostudomány számára igen értékes laboratóriumi felszerelésemmel, alig elhelyezhető nagy szakkönyv­tárammal, tudományos segédmun­kaerőm­mel, csalá­dommal (öt fiam van) egy nap alatt kilakoltattak. S aki a magam klientúráját hosszú évek fáradságos­ munkájával a Belvárosban építettem ki, most kinn k­énytelenkedem az Almássy­ tér egyik mellékutcá­jában. Tisztelettel dr. Schimert Gusztáv, kórházi főorvos. Amikor_­ezeket közüljük, meg kell állapítanunk", hogy Tomcsányi Vilmos Pál volt igazságügyminisz­­ter neve — őszinte sajnálatunkra —a helytelen in­formáció révén került közlésünkbe. — BUDAPESTI ÉLET. A budapesti Pázmány, P­éter-tudomány­egy­etemen közigazgatási és közjogi tanszéket szerveznek, melyre Tomcsányi Mór főispánt, egyetemi magántanárt szándékoznak meghívni.­­— A Magyar Nemzeti Szövetségben báró Perényi Zsigmond bejelentette, hogy a szövetség az entente-bizottságok haladéktalan távozását sürgeti a nemzetgyűlésnél. —­­A Batthyány—Pallauicini rágalmazást­ perben az ügyészség most hozott határozatával nem vállalta a­ vádat, mire gróf Batthyány Tivadar bejelentette, hogy átveszi a vád képviseletét . Dr. Búza Barna­ és Füss János volt miniszterek jogi képviselőik, Nagy György és Ács Jenő útján most adták be vád­irataikat Lendvai István ellen, aki súlyos támadást intézett ellenük abból az alkalomból, amikor mi­niszteri működésük parlamenti megvizsgálását kérték.­­ A budapesti magyar királyi állami felő­kereskedelmi iskola egyéves kereskedelmi szaktanfo­lyamán augusztus 1-ig tartanak a felvételi előjegyzé­siek a középiskolát vagy ezzel egyenlő értékű iskolát végzett férfiak és nők részére. Rendes hallgatókat fel­vehetők azok is, akik a katonai tisztképző-intézetet sikerrel végezték vagy tanítói oklevelet­ tudnak fel-­­mutatni. A kérvények az intézet igazgatóságához (VII., Thököly­ út 48.) adandói be. — Ezer dollár a Magyar Újságírók Egyesületé­nek. Kaufmann György amerikai hírlapíró, tud most Budapesten tartózkodik, intim társaságban ünnepelte hazája legnagyobb ünnepét, az amerikai függetlenségi proklamáció emléknapját Az amerikai hírlapíró ven­dégül látta gróf Apponyi Albertet és Rákosi Jenőt, Kaufmann közvetlen szavakkal üdvözölte a társasá­got, melynek nevében gróf Apponyi Albert mondott beszédet, majd Kaufmann ígéretet tett arra, hogy leg­később október 1-ig 1000 dollárt küld a Magyar Új­ságírók Egyesületének. Az Ígéretért Márkus Miksa mondott köszönetet és megnyugtatta Kaufmannt, hogy, a magyar újságíró, aki dolgozni tud, nem szorul kö­­nyöradományra és az ezer dollárt majd azok között osztják szét, akiket betegség, öregség vagy álláshiány mwkottomAm ImmsiMig Londonban az amerikai szabadságünnepen adott díszebéden, melyen Taft is részt vett. Harvey londoni ameri­kai nagykövet hangsúlyozta, hogy Stahmer né­met nagykövet jelenléte nagy megtiszteltetés a je­lenlévőknek, akik benne a német köztársaság egyik legkiválóbb képviselőjét tisztelik. Sajnálatos, hogy az orosz nép még mindig nem szabadult a halucinációitól annyira, hogy szintén kiküldte VILÁG Csütörtök

Next