Világ, 1922. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

2 1922 szeptemberI VILÁG mert Amerikának nincsen szüksége szénre... "Az angol és az amerikai bányászsztrájk rajzolja meg a legújabb nagy gazdasági válság történeti profilját: ez az a gazdasági válság, amely ellen a termelés csökkentésével és így a jólét színvonalának egyre erősebb lefokozásával vette fel a harcot az ipar. A most lejátszódott krízisből csak nyomorúság fakadt, nem pedig haladás, és nincsen olyan jelentősebb technikai fajitás, amely a válság napjaiban bontakozott volna ki ,a krízis nyomása alatt. Amikor Nelson tengeri győzelmei elzárták Franciaországot a nádcukor importálásának lehetőségeitől, rövid idő alatt tudományos experimentumból mindennapos árucikké lett a répából szűrt cukor, Napóleon minden más munkáját félbehagyva, sietve kocsiba ült és kihajtatott Páris mellé, hogy személyesen tűzze fel a becsületrendet, jutalmul a kristálycukor első néhány méte mázsájáért. Ezelőtt csakugyan haladás származott minden termelési nehézségből, minden fogyasztási válságból, de most hiába keresi a szem ezeket a haladásokat. A háború előestéjén sok szó esett a folyékony szénről, a szén feloldásáról, amely lehetővé tenné a szénben felraktározott összes energiák értékesítését és véget vetne tonnak a voltaképpen barbár módszernek, amely a Szén energiamennyiségének egy kis töredékéért fűti fel a fekete gyémántot. Elméletileg meg volt oldva ez a probléma már évek óta, de a gyakorlati alkalmazás ideje még nem érkezett el, noha a háború Széninségét még ínségesebb évek követték. A nyomás megvolt és roppant súllyal nehezedett az egész világra, hiszen Kínából, Dél-Afrikából szállították a szenet Európába, és szénbányákat tártak fel a Spitzbergákon, felhasználva azt a néhány hónapot, amikor nem a jégmezők és a hósivatagok végeláthatatlan birodalma borítja el a szénfekvéseket. A szén drágult, drágult, és drágult, egyre ritkább kinccsé lett, de a racionális szénkihasználás tudománya a gazdasági gyakorlatban alig egy lépéssel jutott előre. Azután fordult a konjunktúra, egyre több és több szén került piacra, de a szénbőség nem a termelés új lehetőségeit nyitotta meg, hanem csak egy ötletet vetett fel: a termelés leszorításáért * . Fáradt a világ, talán a háború éveit piheni, és sehol nem mutatkozik az a technikai haladás, amely meghozhatná a gazdasági bajok egy részének orvoslását, a jólét színvonalának valamelyes emelkedését a hosszú és meredek sülyedés évei után. A technika mindenhatóságától, a tudomány korlátlan lehetőségeitől jogosan várhatták a háború után következett súlyos gazdasági és szociális problémák kibonyolítását azok, akik ismerték a tudomány új elméleti megoldásait, és a múltban azt látták, hogy az elméleti megoldástól rövid az út a gyakorlati realizáláshoz, ha a szükség diktálja a tempót. Most azonban nem akarnak gyakorlati realitásokká változni az elméleti megoldások, és az ipari krízis ellen csak egy házi gyógyszert alkalmaznak: a termelés csökkentését, az élet standard jének újabb leszorítását. Bénák a fantáziák, bénák az energiák, nem dolgoznak az invenciók, nincsenek még csak üzleti ötletek sem, nagyon fáradt a világ.. Apponyi a népek szellemi leszereléséről Az interparlamentáris unió tiszteletére a bécsi Konzerthausban tartott banketten Ferrari volt olasz miniszter Ausztria boldogulására s az Ausztria és Olaszország közötti jó szomszédi viszonyra ürítette poharát. Desirée belga Szenátor pohárköszöntőjében elmondotta, hogy a mai szövetségesek s a tegnapi ellenségek készek arra, hogy Ausztria megmentésében segédkezzenek. i rí''i'Plíi-'íl'l Ezután Apponyi Albert gróf mondott felköszöntőt Weardale lord tiszteletére.• Néhány szót kívánok szentelni a mi tiszteletbeli elnökünknek, lord Weardeale-nak, mint az interparlamentáris szellem legkiválóbb megtestesítőjének. Mi az az interparlamentáris szellem? Az interparlamentáris szellem összekapcsolása annak a hazafiságnak, amelyet mi, nemzeti képviselők magunkkal hozunk, az internacionális szellemmel. Lehetséges-e ez az összekapcsolódás? Igenis tehetséges, ha a hazafiságnak a legmagasabb tartalmat adjuk. Olyan egyéneknél is, akiket szeretünk, barátunknál, fiainknál kívánjuk ugyan, hogy boldogok legyenek és vagyoni állapotuk jó legyen, hogy egészségesek legyenek, de mindenekelőtt kívánjuk, hogy őket magas erkölcsi színvonalon lássuk. A hazaszeretetnek legmagasabb koncepciója azt kívánja, hogy tulajdon hazája magas erkölcsi színvonalon álljon és elöljárjon az emberiség nagy eszméinek megvalósításáért folyó munkában. Ez a szintézis könnyűnek látszott a háború előtt, azonban a háború ezt megzavarta, egy időre lehetetlenné tette és a békekötés által teremtett állapotok rendkívül megnehezítették annak újjászületését. Beszéltek az értekezleten a lel egy vérzésről és helyesen említették, hogy a lefegyverzésnekkettősnek kell lenni: anyaginak és erkölcsinek. Ezt az utóbbit vagyunk mi hivatva keresztülvinni. Az elsőre vonatkozólag csak óhajokat fejtettük ki, de az erkölcsi leszerelés a mi speciális feladatunk. Elértük-e ezt ezen a konferencián? Ha őszimlik akarunk lenni, úgy azt kell mondanunk, hogy nem, de hozzá kell tenni, hogy lélektanilag lehetetlenség ennek rögtöni elérése. Ha azonban azt kérdem, haladtunk-e feléje, éppen olyan határozottan azt mondhatom, hogy igen. És ennek a haladásnak tán legfőbb eszközei azok az elszólások, azok az elnökünk által említett disszonáns hangok voltak. Én tán, tőle eltérőleg, ezekben látom a konferencia legfőbb eredményét, abban tudnillik, hogy megszűntünk egymással diptomatizálni s ehelyett megmondtuk elég leplezetlenül az igazat, és hogy az ebből keletkező disszonáns hangok nem idéztek elő robbanást. Elmondottak olyan dolgokat, amelyeket még egy év előtt nem lehetett volna elmondani anélkül, hogy nagy fölindulást ne idéztek volna elő. Meghallgatták és bizonyosan meg is fogják gondolni a hallottakat. A mi feladatunk igenis az, kinek-kinek a maga otthonában előmozdítani a szellemi leszerelést, de kell, hogy ezt nekünk lehetővé tegyék. Kell, hogy oly állapotok teremhessenek, amelyek mellett a legyőzött népek anyagilag is megélhetnek, szellemileg pedig megnyugváshoz kell jutniok. Ennek létrehozatala a dolog természete szerint lassú processzus, de megindult Az interparlamentáris unió egyáltalán hivatva van arra, hogy amikor eljutott a lelki egyensúlynak teljességéhez, a nemzetek szövetségének népháza legyen. Ezt a fejlődést látom magam előtt, ezt a kérdést beszéltem meg jóval a háború előtt lord Weardealie barátommal, amikor őt falusi magányában fölkerestem. Ezért lelkesedett ő, aki típusa az angol gentlemannek, angol minden izében és lelke minden megnyilvánulásában, de egyszersmind átfogó szellem és nagy szív, amely semmit, ami emberi, magától idegennek nem ítél , akinek barátsága átélte a háborít krízisét. Arra ürítem poharamat, hogy ennek a mi vezérünknek egészsége mielőbb teljesen helyreálljon, hogy tovább vezérelhessen minket ama nagy cél felé, amelynek halvány képét óhajtottam önöknek megmutatni. A hűtőházban lefoglalták a rejtett zsírkészleteket .(A Világ tudósítójától.) A paradicsomtermelők megrendszabályozása ellen tüntetésre vonultak fel ma a főváros környékbeli falvak paradicsom termelői. Körülbelül ötventagú kisgazdaküldöttség jelent meg ma délelőtt az Árvizsgáló Bizottságnál, miután előbb a közélelmezési minisztériumban Bod János államtitkártól kérték a paradicsom irányárának megszüntetését. Az Árvizsgáló Bizottság elnökét nem találták hivatalában s igy más alkalommal fogják bejelenteni azt az elhatározásukat, ha nem törlik el a paradicsom irányárát, beszüntetik a felhozatalt. Amint mondják, csak akkor hajlandók eltűrni a paradicsom árának maximálását, ha a többi cikkek legmagasabb árát is megállapítják. Ma jelentek meg küldöttségben az Árvizsgáló Bizottságnál a konzervgyárosok delegátusai is, akik a paradicsomkonzerv árának megállapítását kérték, továbbá azt, hogy tegyék lehetővé a számukra a paradicsombeszerzést, mivel a maximálás miatt a paradicsom teljesen eltűnt a piacokról. Mangold Béla osztályvezető tudomására hozta a küldöttségnek, hogy a legszigorúbb intézkedéseket léptetik életbe a paradicsom elrejtésének meggátlására. A drágaság ellen harcát ma is folytatja a repülő uzsorabíróság. Ma egy paradicsomárdrigitót, Fogd József piaci árust, 12.000 korona pénzbüntetésre ítélte a bíróság azért, mert a paradicsom kilóját 30 koronáért árusította. Bíró Dénest, a volt Szikszay-féle vendéglő tulajdonosát 2000 korona pénzbüntetésre ítélték, mert az étlapján 75 koronás árral szerepelt a sárgadinnye. Nem árdrágítás, hanem kötelességmulasztás címén rótta ki rá a bíróság ezt a büntetést, elfogadván azt a védekezését, hogy felesége a kérdéses napon elhalálozott és így nem állapította meg a dinnye árát. A vásárcsarnokokban ma nagyjában változatlan volt a drágaság, csak a sentesek emelték a szalonna árát 20 koronával. A gyümölcspiacon olcsóbbodás mutatkozott, így olcsóbb lett az utószezonol élő dinnye és olcsóbb az óriási mennyiségben piacra kerülő szilva is. A paradicsom és a zöldpaprika, mely az utóbbi napokban oly gyakran szerepelt az uzsorabíróság ítéletében, teljesen eltűnt a piacról. Ismeretes, hogy több cég és üzem ellen, amelyeknek a Sertésközvágóhídon lévő hűtőházban nagyobb zsír, illetve szalonnakészletük van, árufelhalmozás miatt eljárás indult meg. A rendőrség a nyomozást lefolytatta, az uzsorabíróság pedig péntek délelőttre tűzte ki az ügy tárgyalását, amikor mint gyanúsítottak megjelennek a bíróság előtt: Kirsch Károly hentes, akinek hatvan métermázsa, Meduna Ferencné sertésnagykereskedő, akinek másfél vagyon, valamint Danisics Károlyné, akinek háromszázhúsz métermázsa zsír és szalonnája van a hűtőházban. A bíróság a fenti készleteket egyelőre lefoglalta. A nyomozás során még több cégtől és üzemtől is nagyobb mennyiségű árut foglaltak le. Miután azonban az eljárást ezek ellen a terhelő adatok hiánya, illetve az árukészlet igazolása folytán az eljárást beszüntették, a lefoglalt árakat is feloldották a zár alól. A Sóelosztóbizottság határozata szerint szeptember 1-től kezdve a só ára a főváros területén kilogrammonként 12 korona 50 fillér, a só kiszolgáltatásához szükséges zacskó után kilogrammonként 2 korona számítható fel. Pest környékén a só éra kilogrammonként 13 korona a zacskó után szintén kilogrammonként 2 korona számítható fel. »«»«©»••••»©•©©«•«•©•»•»»•©••«••4M» A soproni főispánság A mai minisztertanácson tudvalevőleg több főispiánság ügyét intézték el. Sopron vármegye, Sopron szabad királyi város és Moson megye főispánjává dr. Simon Elemér volt országgyűlési képviselőt, budapesti ügyvédet nevezték ki, aki annak idején a munkapárt egyik vezető tagja vols. Ferenc Ferdinánd és az erdélyi románok Érdekes közléseket tesz a brassói Gazetta Transisylvaniei az erdélyi román nemzeti párt vezetőségének munkájáról, amelyet a háború előtt és háborít alatt fejtett ki. . Az 1913. év telén gróf Tisza István váratlanul tárgyalásokra hívta meg a román párt vezetőit, hogy közeledést kíséreljen meg a magyar és a román nép között. Az erdélyi nemzeti párt vezetősége azonnal értesítette a román kormányt és azzal egyetértésben kezdte meg a tárgyalásokat Erről az akcióról tudomása volt gróf Czernirinek is, aki bizalmi embere volt Ferenc Ferdinánd trónörökösnek. A trónörökössel ugyanis Vajda Sándor bizonyos érintkezést tartott fenn pártja megbízásából. Gróf Czernin azt ajánlotta az erdélyi román nemzeti pártnak, igyekezzék megegyezni a magyarokkal. Mindazonáltal az erdélyi román nemzeti párt végrehajtó-bizottsági ülésén, amelyen Tisza ajánlatát tárgyalták meg, Vajda Sándor és Manna Gyula az ajánlat visszautasítását ajánlotta. A végrehajtó-bizottság egyhangú határozattal visszautasította Tisza propozícióit. A háború kitörése után, 1914 őszén, az osztrákmagyar hadsereg galíciai katasztrófája idején, Tisza István újból felvette a tárgyalásokat a románokkal. Szükség volt a megegyezésre, hogy a béke megfelelő visszhangot keltsen a romániai közvéleményben, amelynek körében egyre hangosabban követelték a beavatkozást a központi hatalmak ellen. Az erdélyi román nemzeti párt visszautasította a kezdeményezést és jegyzőkönyvet küldött Bukarestbe, amelyben kifejti: „A román nemzeti párt szilárd meggyőződése, hogy békés megegyezés a magyar kormánnyal és népi pál teljességgel lehetetlen.“ Ugyanabban az időben Mania Gyula kijelentette Brassóban egy vezető romániai politikusnak — Erdély, Bánát, Máramaron és Kőrösvidék négymilió románja soha jó szemmel nem fogja nézni Románia esetleges háborúját a központi halaim oldalán. Eme adatok tekértőjének pedig Máráti intés aá, nap ezt mondta:: ~ ” ' / V'.V *'’? — Még az akasztófa alatt sem járulhatok hozzá Románia akciójához Magyarország oldalán. Azok, akik abban az évben bizalmat szavazta kt a magyar kormánynak, kettő-három kivételével, nem voltak tagjai a nemzeti pártnak. Amikor Szász József, Alsófehérmegye akkori főispánja, felhívta Mámra Gyulát, hogy írja alá a bizalmi nyilatkozatot*. Mária azt felelte: — Aláírom, ha a magyarok is hasonló nyilatkozatot irnak alá a románokkal szemben. Az 1914 év őszén azzal az indokolással, hogy ffi£ároly román király temetésén vesz részt, küldöttségutazott Bukarestbe, hogy információkat adjon összerezzen. A bizottság, amelynek vezetője Vajda Sándor volt, érintkezésbe lépett a román kormány tagjaival és minden politikai vezetővel, pártállásra való tekintet nélkül. Vajda Sándor mindenkinek a következő nyilatkozatot tette: • Mi, erdélyiek, tekintet nélkül arra, mit tesz a román állam, minden lehetőt elkövetünk, hogy ebben a hábomban megszerezzük mindama feltételleket, amelyek szükségesek, hogy mint szabad jármáitok éljünk. Vajda Sándor már akkor megbeszélte Take Janesénl a Bánát kérdését. Nicu Filipescu és C. Istrati bizonyos hűvösséggel fogadta a küldöttséget. Azt mondták, hogy az erdélyi román nemzeti párt a Habsburg-uralom felé hajlik. Vajda Sándor ezt válaszolta: — Helyesebbnek tartom nem védekezni a vádak ellen, mert önök meg fogják érteni, hogy amikor az erdélyi nép millióiért viseljük a felelősséget, nem hozhatjuk nyilvánosságra a sajtóban, hogy nemzeti ideáilünk megvalósítását akarjuk. Sok román politikus — írja a Gazette Transiylvaniei — talán joggal kérdezi, miért nem lázadt fel Erdély románsága a magyar kormány ellen 1914. augusztusában a háború kitörésekor, vagy a háború alatt. Tény, hogy az erdélyiek gondoltak a forradalomra, de soha semmit nem akartak tenni a bukaresti kormány tudta nélkül. A párt végrehajtó, bizottsága nevében Mihályi Tivadar le is utazott a román fővárosba, ahol az akkori miniszterelnök kijelentette neki: — Nem mondhatom önöknek, hogy csináljanak forradalmat. A forradalmi hangulat ide is átterjedhet, nekem pedig ahadsereg háta mögött szükségem van a nép nyugalmára. A háború kitörése után Erdélyben titkos politikai egyesületet alakítottak az erdélyi román nemzeti párt vérmesebb tagjai. A titkos szervezet központja Brassóban volt és tagjainak kötelessége a következőkből állott ! Megtenni mindent a nemzeti ideálok megvalósítálsáért. A tagok fogadták, hogy nem harcolnak az osztrák-magyar hadseregben és semmilyen áldozatot nem hoznak az ellenségért. Igyekeznek zavarokat előidézni és megszöktetik a román katonákat a központi hatalmak hadseregeiből.