Világ, 1922. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

§ Sigplém&HI­V. VILÁG VILÁGPOLITIKA A­ jóvátételi bizottság döntése megtörtént és ez a döntés jóval kedvezőbb Németországra nézve, amint azt várni lehetett volna. Belgium egymásután több kompromisszumjavaslatot dolgozott ki, és ezek közül az került elfogadásra, amely közvetlenül a legtelje­­­sebb tehermentesítést jelenti Németországra nézve. Meglepetés már az is, hogy a jóvátételi­ bizottság hi­vatalosan elismerte az angol álláspontot: a német hitelképesség teljes összeomlását befelé és kifelé. Hi­szen Poincaré még legutóbb is rosszhiszeműséggel vá­dolta a német kormányt A jóvátételi bizottság hatá­rozata abból indul ki, hogy a márka visszaesése név­­­értékének egy háromszázad részére új helyzetet te­remt, de nem beszél arról, mintha a német kormány volna felelős a márka árfolyamának meredek zuha­násáért. Arany helyett kincstárjegyek A moratórium engedélyezése csak feltételes és a­rra az esetre szól, ha szeptember tizenötödikéig nem­­jönne létre megegyezés, de ez csak szólásforma, hi­szen ilyen megegyezésben nyilván senki nem hisz. Az év végéig esedékes fizetések helyett Németor­szág kincstárjegyeket fog kiállítani és ezeket Bel­giumnak adja át, mert amúgy is Belgium kapná meg a német törlesztéseket. A váltók hat hónapra szólnak és a garanciákra nézve Belgiummal kell megegyeznie Németországnak. A megegyezés elmara­dásának esetében a német birodalmi bank arany­­készletének egy részével kell teljes összegükben ga­rantálni a kincstárjegyeket. Politikailag ez csaknem teljesen megoldja a feszültséget, mert kikapcsolja a tárgyalásokból Franciaországot és Belgiumot állítja szembe a német kormánnyal. Igaz ugyan, hogy Bel­gium megtagadta szavazatát, az angolok által java­solt teljes moratóriumtól, de ez csak azért történt, mert a belga—francia szövetség kö­vetkeztében a bruxellesi kormány nem akarta cserbenhagyni Tom­carit. Most azonban Bruxel­les feszélyezettsége megszűnt, mert Páristól tel­jesen függetlenül, járhat el, és így nem valószínű, hogy a belga kormány a zálogok tekintetében túlsá­­gtalán nehéz feltételeket szabna. A teljes revízió . Igen ,­fontos körülmény a jövőre nézve az, hogy fe., német pénzügyek ellenőrzésének bizonyos fokú fel­­szilítása mellett a jóvátételi bizottság kissé diploma­tikus szövegezésben ugyan, de elismerte azt, hogy Németország hitelképességének helyreállítása a n­émet külföldi adósságok összegének leszállításától függ, ift. német külföldi adósságok pedig mégis csak­­ a jóvátételi terheket jelentik. A párisi döntés ugyan ön­ként leszállítja a jóvátételi bizottság kompetenciáját akkor, amikor kijelenti, hogy a külföldi adóssá­gok összegének leszállítása csak az érdekelt kormá­nyok előzetes hozzájárulása mellett történhetnék meg, de a határozat a moratórium mellett mégis fel­veti a­­jóvátétel revíziójának kérdését- és így az en­teiste a m­iszterelnökeinek novemberre összehívott bruxelles­­konferenciája nem térhet ki a jóvátétel egész problémájának új mérlegelése elől. Pedig Lon­donban Poincaré még csak a rövid lejáratú morató­rium feltételeivel akart foglalkozni, és a merev visz­­szautasítás álláspontjára helyezkedett az általános kivízió napirendretűzésével szemben. Poincaré jóváhagyásával A jóvátételi bizottság tagjainak félhivatalos ülése d­élután öt óráig tartott és itt jött létre a megegyezés a belga javaslatra nézve, miután Anglia magára ma­radt az 1922 december Sl-iki lejáratú teljes és fél­­tetten moratórium javaslatával, mert Belgium ellene szavazott és Olaszország tartózkodott a szavazástól.­­A félhivatalos megegyezés után Dubois, a jóvátételi bizottság elnöke, Poincaréhoz sietett és csak a vele­­folytatott tanácskozás után nyitotta meg a jóvátételi bizottság hivatalos ülését. Eszerint a határozat ki­hirdetése Poincaré előzetes tudtával és jóváhagyásá­val történt meg. Benes miniszterelnök marad A prágai félhivatalos jellegű lapok ma azt az értesülést köztik, hogy a Sne­ifo-kormány megalaku­lása ismét elmarad, noha a cseh kormánytöbbség öt pártjának elnöki tanácsa a karlsbadi konferencián véglegesen megállapodott az új kormány összetéte­lére nézve. Svehla már tavaly szeptemberben előter­jesztette minisztereinek névsorát, és a legvégsőbb percben, egész váratlanul Benes került a kormány élére. Most újból és szintén egész váratlan,­a dezig­­nálásnál akadt meg Svehla kormányalakítása. Prá­gában egyelőre nem fűznek kommentárt a Svehla­­kormány tervének elejtéséhez ,vagy kitolásá­hoz, de valószínűleg az osztrák kérdés a magyarázata annak, ha Benes tovább is­­a kormány élén marad, noha éppen Be­nes volt az, aki mindig hangsúlyozta, hogy a cseh külpolitika irányítása egész embert kíván és ezért mindig ideiglenesnek mondotta miniszterelnökségét. Amíg az osztrák kérdés függőben van, a cseh politika nyilván nem akar lemondani Benes nagy nemzetközi presztízséről a kormány élén. Mivel a prágai lapok úgy értesülnek, hogy a Svehla-kombináció ideiglenes elejtése mellett is már most megtörténik a kabinet rekonstrukciója, ebből arra kell következtetni, hogy Benes miniszterelnökségének újabb meghosszabbítása nem lesz egészen rövidlejáratú. A marienbadi szerződés Benes tegnap este újból Marienbadba utazott és itt Pasics miniszterelnökkel végleg megszövegezte a cseh­­r-jugoszláv szövetségi szerződés függőben ma­radt paragrafusait. Az aláírás ma délelőtt tíz órakor történt meg és a prágai lapok értesülése szerint leg­közelebb teljes szövegében publikálni fogják a szer­ződést, amely főleg két pontban tér el a régitől. Az egyik eltérés az, hogy a szövetség többé nem speciá­lisan Magyarország felé irányul és mér nem csupán Magyarországgal szemben kötelezi közös eljárásra a két kormányt, hanem közös diplomáciai és közös politikai eljárást szab meg minden európai kérdés­ben. A másik eltérés a szövetség érvényességének kitolása tíz esztendőre. Mindenesetre érdekes, hogy ez az alapszerződés még mindig csak Csehország és Jugoszlávia között jött létre, de nem terjed ki egyben Romániára, ha­nem Romániával újból külön megállapodásra lép a prágai és a belgrádi kormány. A kapocs tehát Cseh­ország és Jugoszlávia között szorosabb és erősebb, mint amilyen Romániát fűzi a szövetséghez, noha Pasics és Benes marienbaci tárgyalásait nyomon kö­vette a kis­entente külügyminisztereinek prágai ér­tekezlete, és itt Duca román külügyminiszter újból hangsúlyozta Románia teljes csatlakozását a kis­­entente-hoz. A kis­entente magva ezek szerint tovább is a cseh—jugoszláv szövetségi szerződés marad, úgy, amint a régi hármasszövetség magva Németország és a monarchia szövetségi szerződése volt. Hiszen a hármasszövetség hosszú fennállása alatt nem jött létre egy olyan szerződés sem, amelyen mind a há­rom szövetséges nagyhatalom aláírása szerepelt volna, hanem a német­-osztrák-magyar szövetségi szerződés mellett minden alkalommal külön szövetségi szerző­dést kötött a berlini és a bécsi külügyminisztérium Rómával. Pasics egyébként Marienbadban megkezdte a tárgyalásokat Pilz prágai lengyel követtel a jugo­szláv—lengyel szövetségre nézve is, és vállalta a köz­vetítést a Csehország és Lengyelország között fel­merült vitás kérdésekben. Seypel politikája­­ veszélyezteti Ausztria önállóságát Bécsből jelentik. A nemzetgyűlés külügyi bizott­ságának mai ülésén dr. Seypel szövetségi kancellár beszámolt prágai, berlini és veronai útjáról, megálla­pítván, hogy ezeknek az utazásoknak tájékoztató jel­legük volt, hogy tisztázzák, miként gondolkoznak Ausztria szomszédai a helyzetről és a szükséges meg­oldásról. Mondhatom — jelentette ki a kancellár —, hogy ami engem illet, ezt a tisztázást megtettem. Prágában épp úgy, mint Berlinben és Veronában fel­vetettem azt a kérdést, váljon az osztrák akció a népszövetségnél sikerre való kilátással és elég gyor­san hajtható-e végre és a népszövetség se­gítőakciójának kudarca esetén milyen utak állnak majd nyitva Ausztria számára. Rá­mutattam egyúttal, hogy Ausztriát az össze­omlás veszedelmétől csak úgy lehet megóvni, ha gazdaságilag egy vagy több szomszédos államhoz csatlakozik. A kancellár ezután ismertette a lényegük­ben már tudott eredményeket, amiket külföldi útján elért és azzal fejezte be beszédét, hogy Ausztria min­denfelé azt a tanácsot kapta, várja meg bizakodással ügyének a népszövetség előtt való tárgyalását, úgy hiszi, hogy politikai útjának első célját elérte. Remélni lehet, hogy Ausztria a népszövetség mostani ülésezé­sén más bánásmódra talál, mint a korábbiakon. A kormány ennélfogva követni fogja a minden illeté­kes és jóakaratú helyről kapott tanácsot s mindent elkövet, hogy az osztrák kérdést a népszövetség előtt végre a sürgetően szükséges megoldás elé vigyék. De ha —­­folytatta, a kancellár — a népszövetségnél se­l boldogulunk, nem állunk itt tanács nélkül és a ha­talmak tudják, hogy a lehetőség keretein belül, óva­tosan, de határozottan magunk fogjuk megkeresni azt az utat, amelyen haladnunk kell. A kancellár beszédét hosszabb vita követte, amelyben valamennyi párt szónokai résztvettek. Dr. Bauer (szociáldemokrata) a­­következő indítványt ter­jesztette elő: A bizottság kijelenti, hogy a külpoli­tika legfőbb feladata, hogy a köztársaság önállóságát sértetlenül fenntartsa, mindad­dig, míg a német-osztrák nép a maga ön­rendelkezési jogával szabad elhatározásából élni tud. Minthogy a szövetségi kancellár po­litikája ezt a célt veszélyezteti, a bizottság bizalmatlanságot szavaz a kancellárnak. Ezt az indítványt elvetették, ellenben elfogadták Miklós keresztényszocialista képviselő következő in­dítványát:­­ A bizottság kijelenti, hogy a külpolitika legfőbb feladata, hogy, a köztársaság önállóságát sértetlenül fenntartsa, annál is inkább, mert az osztrák nép ténylegesen nem gyakorolhatja el­idegeníthetetlen önrendelkezési jogát. A bizottság tudomásul veszi a szövetségi kancellár nyilatko­zatait. Pántért Németország december 15-ig moratóriumot kapott a jóvátételi bizottságtól A jóvátételi bizottság Németország moratóriumkérelmére vonatkozólag egyhangúan a követe­kező határozatot hozta: A jóvátételi bizottság az 1922 július 12-iki új moratóriumkérésről határozva figyelembe veszi, hogy Németország befelé és kifelé minden hitelt elvesztett és a márka érték­ének háromszázad­­részére esett. A jóvátételi bizottság kimondja: 1. A jóvátételi bizottság a Németország részéről előterjesztett kérvényről a határozathozatalt elhalasztja mindaddig, míg el nem készíti Németország pénzügyei gyökeres reformjának tervét, amely a következőiket tartja szem előtt: a) a költségvetés egyensúlya­­ _ b) Németország külföldi adósságterheinek esetleges leszállítását — a jóvátételi bizottságba!» képviselt kormányok előzetes hozzájárulása esetén — oly mértékben, amennyi hitelének helyreállí­tására szükségesnek látszik; c) valutareformok; d) külső és belső kölcsönök felvétele, figyelembe véve a pénzügyi helyzet konszolidálását. , 2. Az előző pontban jelzett intézkedések előkészítésére és végrehajtására szükséges időt nye­rendő, a jóvátételi bizottság az 1922. augusztus 15-én és szeptember 15-én esedékes készpénzfizeté­s­sek kiegyenlítéséül, továbbá abban az esetben, ha a közbenső időben más megállapodás nem jön­ létre, az azokat követő 1922. október 15-ike és december 15-ike között esedékes készpénzfizeté­sek kiegyenlítéséül elfogad arányban fizetendő hathónapi lejáratú német kincstári jegyeket, ame­lyek el vannak látva biztosítékokkal, amelyek tekintetében a német kormány és a belga kormányt i— amely utóbbi számára szolgálnak a készpénzfizetések —­ megegyeznek s ha ilyen megállapodás nem jön létre, aranynak külföldi banknál való letétbehelyezésével garantálnak. E bank megvá­lasztásához Belgium hozzájárulása szükséges. . Musztafa Kemal a velencei konferencia ellen indított offenzívát 1 A londoni lapok nagyobbrészt kételkednek a témalisták kis-ázsiai offenzivájának komolyságá­ban s rámutatnak, hogy a támadás körülményei­ből következtetve, annak inkább politikai célja van, mintsem­­katonai. Ezt a nézetet támogatja az a tény, hogy­­Anatóliában szeptemberben már a szokott esőzésedtől teljesen járhatatlanok az utak, október havában pedig már­ megkezdődik a ha­'Az olasz sajtó az osztrák­ kérdésben általános visszavonulást kezdett. Olaszország állítólag egy­előre semmit sem tehet Ausztria érdekében a hitelnyújtáson kívül. Ma délután dr. Schüller osztályfőnök másodszor tartott megbeszélést Pa­ratope pénzügyminiszterrel. Hir szerint ez a meg­beszélés az utolsó volt. Az olasz minisztertanács ma jóváhagyta a ‘helyiTrailliós hitel folyósítását, amely az vazás. . . „ ^ ,/y, lía katonai célok elérésére törekedtek volna a témalisták, akkor jóval korábban indították­ volna meg akciójukat. így, valószínű, hogy Musz­tafa Kemal csupán az alkalmat akarta felhasz­nálni arra, hogy, a tervezett velencei értekezlet cél­ját semmibe véve, ismét kifejezést adjon Trácia és Kis-Ázsia birtokára irányuló igényeinek, eddigi hírek szerint nem egyszerre, hanem rész­letekben történik. Dr. Schüller osztályfőnök már beszélte meg Facha miniszterelnökkel az utolsói formalitásokat s szombaton elutazik. Politikai körökben a következőket mondják: Segíteni aka­­runk Ausztrián s meg akarjuk menteni az össze­omlástól, döntést azonban nem hozhatunk, mi® az osztrák probléma a maga nemzetközi vonat­­kozásaiban végérvényesen ki nem tisztult Olaszország a teljes visszavonulás útján Főszerkesztő: PURJESZ LAJOS Felelős szerkesztő: Dr. FELEKY GÉZA Felelős kiadó: PAJOR MÁTYÁS igazgató. — Kiadótulajdonos: VILÁG SZESZVENTTÁRSASÁG Nyomatott a Globus Nyomdai M­űsintézet R.-T. körforgógépein, Budapest VL, Aradi­ utca 8. — Igazgató: Bíró Miklós.

Next