Világ, 1922. december (13. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-08 / 280. szám
fixerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy K út 47. Telefon 58,00, 81-90. Előfizetési árak Magyarországban: Havi 300, 1/4 évi 500 korona A „VILÁG” megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken éspályaudvarokon hétköznap 10 korona, vásáros ünnepnapon 15 korona. Ausztriában köznap 1000 osztr. korona, vasárnap 1500 osztr. korona Jugoszláviában köznap 3 dinár, vasár- és ünnepnap 2Va dinár. Egyes szám ára 10 korona . VÉP ____A !CSá^*?. J^a 'tElyffffik 4s&' ~' ''A 'N W»T|^»^..MM«MW!w.^pwM««B«nWMMMiMaaKI!glgri"MMMWM»l*'«Ml«««*«*MW*W»«WWMjj.al.i« il'>>MMiiM—«r~w»^^r^l,L-.llilB |'|m||||nri»J"i|P'- '"TM »:wit.wmw^«mrt«riBjr»»M< ■w.MllHM|i XIII. évfolyam | Budapest, PÉNTEK 1922 december ^ 280-ik szám Hirdetések elnézőinek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J,| Hlau J., Bokor, Benkőés Társa, Győri és Nagy, H*atenstein és Vogler RT., Tenczer Gyula, Hér Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Germa, Leopold Cornél, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bernét hirdetési irodákban. Bécsben: Haasenstein és Vogler, M. Dukes* Nachfolger, Rudolf Mosse, Berlinben , Ala* Krausenstrasse 88—89 Halk szóval... Az a törvényjavaslat, melyet tegnap terjesztettek a nemzetgyűlés elé, jogi szempontból nézve korszakos alkotás. Amit ez a törvényjavaslat elrendel és szabályoz, azt bizonyos időkben bizonyos hatóságok már alkalmazták a gyakorlatban, de mindig lex scripta nélkül, mindig a siecisti nega elvének alapján. Most először kodifikálódnak bizonyos jogszabályok, amelyekről idáig az volt a hit, még ama bizonyos időkben is, hogy megtenni szabad, de beszélni kár róluk. Nem tudjuk, szabad-e és lehet-e még szót ejteni a törvényjavaslat rendelkezéseiről, anélkül, hogy ez az újonnan kodifikált jogszabályok szerint a határozott vagy határozatlan időtartamra való felfüggesztés veszélyének tenné ki lapunkat, és a félesztendős dologház örömeivel ismertetné meg azt, aki e sorokat írja. Halkra fogjuk a szót, bevalljuk, a kockázat csökkentésére, de halkan mégis elmondok egyet és mást. Az állam és a nemzet hagyományai... Ezeknek megsértése vagy akár kritikája büntethető a telefonállomás megvonásával, büntethető a hathónapos dologházzal és büntethető még néhány mellékrendszabállyal. Aki a hagyományt megtagadva, a hagyomány fonalát elvágva hirdeti a fejlődés dogmáját, az vét az egészséges fejlődés ellen, mert nincsen ugrás a természetben és nincsen ugrás a történelemben. Ha a fejlődés dogmája iránt érzett vak hittel ugorni akar a politika, csak a rettenetes visszaesés kockázatába sodorta az országot. A fejlődésnek a hagyományból kell kicsiáznia és ingatagok a fejlődés eredményei, ha nem a hagyomány humuszában gyökereznek. A hagyományt tisztelni kell, de épp oly kevéssé szabad dogmává avatni és épp oly kevéssé szabad vak hittel imádni, mint a fejlődés absztrakt tételét Mert aki dogmává avatja a hagyományt, az megbénítja, aláköti, elsorvasztja az ország és a nép erejét. Voltak idők, amikor szent és sérthetetlen dogmának számítottak a Jus Tripartitum-nak azok a fejezetei, amelyek az una eaiemique nobilitas-nak, a nemesi rendnek kiváltságairól beszéltek. Ha akkor érvényben van a ma beterjesztett törvényjavaslat, Széchenyi István gróf múlhatatlanul a dologházba került volna a Hitelért és Eötvös József báró számára keveslették volna a hathónapos dologházat a Falu jegyzőjének megjelenése után. Hiszen kilencvenkét év múlt el a Hitel megjelenése óta és a Hitel fejtegetései során akadnak olyan heves kitörések a hagyomány kultusza, a hagyomány dogmája ellen, hogy a tegnap beterjesztett javaslat törvényerőre emelkedése után magyar napilap nem igen vállalkozhatik bizonyos Széchenyiidézetek közlésére. Széchenyi igazi jelentőségük szerint becsülte a hagyományokat és igazi jelentőségük szerint szállott síkra érettük a negyvenes években, de amilyen károsnak és veszélyesnek tartotta a brutális szakítást a hagyományokkal, olyan katasztrófának tartotta azoknak a vakhitét, akik megváltoztathatatlan szentséggé emelték a múlt minden örökségét. És bevalljuk, mi nagyon nehezen tudnók jogilag definiálni, mi az államnak és mi a nemzetnek az a hagyománya, amellyel szemben bűnkritikát gyakorolni. Bennünket például még arra tanítottak az iskolában, hogy a magyar történelemnek, a magyar népnek, a magyar államnak egyik legszebb és legbüszkébb hagyománya a vallásszabadság és a felekezetek egyenlősége. Bennünket még arra tanítottak, hogy Bocskay István fejedelem és ikták Bethlen Gábor a vallásszabadságért vívott küzdelem által emelkedtek a történelem nagy nevei közé. Bennünket még arra tanítottak, hogy nem volt igazi magyar az, aki békétlenséget támasztott a felekezetek között, és a felekezeti üldözés mindig idegen import volt a magyar nép erőinek szétforgácsolására, felőrlésére. Bennünket még arra tanítottak az iskolában, hogy Deák Ferenc nem fejezhette volna be méltóbban pályáját, mint azzal a politikai hattyúdalával, amely mégegyszer a vallásszabadságnak és a felekezeti egyenlőségnek tételét hirdette, vallotta, pecsételte meg. És bennünket még arra tanítottak a történelemben, hogy Deák Ferencen kívül még valaki fejezte be ilyen szépen a magyar állam és a magyar nemzet nagy hagyományaihoz méltóan pályáját. Kossuth Lajos, aki utolsó nagy nyílt levelében megfeledkezett minden ellenfélről, amelyek őt elválasztották a hatvanhét pártjától, a hatvanhét kormányától, és a függetlenségi eszme híveit arra intette, hogy a felekezeti egyenlőségért vívott nagy küzdelemben támogassák a hatvanhetes kormányt. Aki tehát vét a vallásszabadság és a felekezeti egyenlőség nagy elvei ellen, az a mi iskolai éveink emlékei szerint vét az állam és a nemzet hagyományai ellen, attól meg kell vonni a telefonállomást, azt hat hónapon át a dologházban kell erkölcsileg nevelni, amennyiben pedig egy sajtóorgánum vétene a felekezeti egyenlőség nagy állami és nemzeti hagyománya ellen, akkor a sajtóorgánum megjelenése határozott vagy határozatlan időre felfüggeszttetik ... Ismételjük, bennünket még így tanítottak az iskolában és mivel mégsem valószínű, hogy a törvényjavaslat intenciója éppen Bocskay István, iktári ,Bethlen Gábor, Deák Ferenc és Kossuth Lajos hagyományainak védelme volna, tisztelettel előterjesztjük tehát azt a módosítványt, hogy a törvény taxatíve és egyenként sorolja fel, melyek azok a nemzeti és állami hagyományok, amelyek fölötte állanak a kritikának. .Van akárhány példánkarra, nygyra szükséges ez a taxatív felsorolás, de a sok példa közül csak egyet említünk. A királyság intézményének tisztelete nemzeti és állami hagyomány. Szent István koronájának tisztelete nemzeti és állami hagyomány. A fogyatékos judiciumú emberek számára tehát a nemzeti és állami hagyományok követése az, ha megemlékeznek a nevenapjáról annak, aki fia a Szent István koronájával megkoronázott utolsó magyar uralkodónak. És mégis, mintha azt hallottuk volna, hogy eljárás indult meg azok ellen, akik megünnepelték a Szent István koronájával koronázott utolsó magyar király elsőszülött fiának névnapját. Ebből látszik, milyen könnyű eltévedni, milyen könnyű a nemzeti és állami hagyományok tiszteletének hitében véteni a nemzeti és állami hagyományok ellen. Reméljük, ezt belátják az új törvény kodifikátorai is, és egyenként, pontosan definiálják majd az állami és nemzeti hagyományokat. A közrend fokozottabb védelméről szóló törvényjavaslatnak, amelynek benyújtása az ellenzéki pártokra nézve meglepetésként hatott, csak ma mutatkoznak meg hatásai. Az ellenzéki frakció pártkülönbségre való tekintet nélkül a legélesebben fordul szembe a javaslattal és minthogy meg van győződve arról, hogy amennyiben a kormánynak elhatározott szándéka a javaslatot letárgyaltatni és megszavaztatni és ezt alapos és felkészült vita sem tudná megakadályozni , a legkomolyabban foglalkozik azzal a gondolattal, hogy passzivitásba megy és a parlamenti küzdőteret teljesen átengedi a kormánynak és pártjának. Az ellenzék vezető politikusai, akik ebben a kérdésben eddig nyilatkoztak, kivétel nélkül ezt az álláspontot foglalják el és értesülésünk szerint komoly ellenzéki körökben felmerült az a gondolat is, hogy a baloldali pártok a nemzetgyűlést egy, a kormányra vonatkozó vád alá helyezési indítvány benyújtásával hagyják el. „A közrend felbontása“ A rend törvény javaslatáról ma munkatársunk előtt nyilatkozott Andrássy Gyula gróf és a következőket mondotta: — A rendtörvény nem a közrend fokozottabb védelmét, hanem a közrend közveszélyes felborítását jelenti. A javaslat benyújtását sajnálatosnak tartom és rendkívül károsnak. Kétségtelen, hogy a parlamentben és az országban nagy visszahatása lesz a javaslatnak. Amennyiben a kormány jelenlegi formájában akarja keresztülvinni ezt a javaslatot, akkor nem mondhatok mást, minthogy ezzel éppen a közrendet fogja rendkívüli mértékben veszélyeztetni. Természetesen, ez a kritikám csak erre az esetre vonatkozik. Ha a kormány a javaslaton változtatni kíván, vagy a változtatások, illetve módosítások elől, amelyek lényegbe vágnak, nem zárkózik el, abban az esetben szó lehet normális vitáról. Rakovszky István nyilatkozata Rakovszky István a rendtörvény javaslatáról így nyilatkozott munkatársunk előtt: — Ez a javaslat egész beleillik a mostani kormányzati rendszerbe, amelynek semmi, de semmi talaja sincs a nemzetben. Azon államcsíny után, amelyet a választási rendelettel elkövettek és azután a botrányos választási eljárás után, amely azt eredményezte, amit eddig minden ilyen erőszakoskodás eredményezett , hogy a kormány, amely azt elkövette, nem tudja magát tartani, természetesnek tartom, hogy a kormány ehhez a kétségbeesett eszközhöz folyamodik. Remélem, és ha a jelek nem csalnak, bizonyosra is veszem, hogy a közszabadságok ez új lábbal tiprása, amely már a személyes szabadságot is teljesen a kormány kényének szolgáltatja ki, az ellenzéket végre annyira össze fogja kovácsolni, hogy a kormánynak ezt a szándékát meghiúsítja és biztosra veszem, hogy ebben a közdelemben az ellenzék nemcsak a független sajtó egyhangú támogatására, hanem a közfelháborodás felzúdulására is számíthat. — Ami engem illet, ki a közszabadságokért folyó küzdelemben. Ferenc József kormányai ellen mindig az első sorban harcoltam, múltamhoz híven meg fogom ezt tenni a mostani kormánnyal szemben is. Rassay szerint ez ellenzéki politika illuzáriussá lesz Rassay Károly a rend törvényről a következőket mondotta munkatársunknak: — Ha ez a törvény életbelép és előáll az a helyzet, hogy a mindenkori kormány kegyétől függ, vájjon szabad-e az ő politikájával szemben bebörtönzés és internálás veszélye nélkül más politikát vallani, akkor az ellenzéki politika teljesen illuzóriussá lesz. , Mert vagy hűtlennek, kell lépnie az embernek alap,elveihez, vagy pedig sajtót, egyéneket és tömegeket , olyan politikai, akcióra felhasználni, amely, csak a kormánytól függ, hogy nem minősíthető-e hazaellt, néznék. Ha tehát törvényerőre emelkedik a javaslat, akkor az egész ellenzék számára fölmerül, az a kérdés, hogy ne menjen-e inkább passzivitásba és ne vonja-e meg az alkotmányosság látszatát is a diktatúra rendszerétől. Én ugyan nem hiszem, hogy a kormány komolyan gondol a javaslat letárgyalására. A kormány jól tudja, hogy ez olyan harcot provokálna a parlamenten belül és kívül, mely épp ezt a mai kritikus ! Ismételjük, mi innen a sajtó szószékéről ma csak halkan, óvatosan beszélhetünk, kétszer is megfontolva minden szót. Talán ma nem is beszélünk többet, csak tisztelettel figyelmeztetjük azokat, akiknek megadatott a teljes szólásszabadság, gondoljanak arra az egyszerű igazságra, amely szerint néha fordulhat és néha fordult már a kocka__ Volt már egy másik törvényjavaslat, amely szintén fokozott és hatályosabb védelemről beszélt, voltak politikusok, akik hangosan helyeselték ezt a javaslatot és erélyesen támogatták törvényerőre emelkedését és ezek a politikusok tartoztak az elsők közé, akiket az új törvény alapján tartóztattak le. .Ki tudja, hol áll meg, és kit hogyan talál meg: ezzel az érzéssel olvassuk aggódva az új törvényjavaslat szakaszait, és azt hisszük, okuk volna talán aggódni azoknak is, akiknek első olvasásra ma talán tetszik ez a javaslat, időkben kiszámíthatatlan kárral járna az országra nézve. Ha nem volna a dolog olyan tragikus, akkor humorizálhatnék és azt mondhatnám, hogy ebben az esetben a kormányt kellene a törvényben megállapított következményekkel sújtani, azt a kormányt, amely kritikus pillanatokban harcot provokál és lehetetlenné teszi az egységes építő munkát. Az egész dolgot inkább csak taktikai fogásnak tekintem, amelynek célja, hogy a benyújtás formai tényével a kormány kivételes hatalma fenntartható legyen. Ebben az esetben is azonban megdöbbenéssel kell fogadni a javaslatban lefektetett kormányzati elveket, mert hiszen ezekben teljes meztelenségben nyilatkozik meg a mai kormányzat szelleme. 1.Csak a passzivitás“ • Lingauer Albin a rendtörvényre vonatkozó kérdésünkre a következőket felelte: — Amennyiben a kormány büszkén ragaszkodik ahhoz, hogy ebből a javaslatból mai szövegezésében törvény váljék, nem marad számunkra más hátra, mint a passzivitás. Akkor át kell engednünk nekik a teret. Félhivatalos magyarázat a rend törvényjavaslathoz A közrend fokozottabb biztosításáról szóló s a nemzetgyűlésen benyújtott törvényjavaslat több oldalról részesült szigorú bírálatban, sőt erős támadásban is, amit jórészt annak lehet tulajdonítani, hogy a javaslat szövegének alapos tanulmányozására még nem volt elég idő. A támadásokra illetékes helyről azt a felvilágosítást kapta a Magyar Távirati Iroda, hogy rendkívüli veszedelmek leküzdése céljából kétségkívül szükség van rendkívüli eszközökre. Azok a rendelkezések azonban, amelyeket a kérdéses javaslat tartalmaz, éppen nem veszedelmesek a köszabadságra és csak a szabadosságra törekvőknek lehetnek kellemetlenek, az internálás kérdésében pedig lényegesen szűkítik a hatóságok jogkörét. Meg kell mindenekelőtt állapítani, hogy a külföldiekre nézve a javaslat 1. §-a kifejezetten a mai jogállapotot, tudniillik az 1903. évi t.-c. rendelkezéseit tartja fönn, tehát a normális időkhöz képest semmiféle változtatást nem tesz. A javaslat leginkább kifogásolt rendelkezései a következők: A közigazgatási dologházba utalás a javaslat szerint csak akkor következik be, ha az előzőleg rendőri felügyelet alá helyezett személy megszegi, vagy kijátssza a rá megállapított korlátozó rendelkezéseket. A súlyos következményt tehát saját magának tulajdoníthatja az, aki megbízhatatlanságának adja bizonyságát. Előzetes rendőri felügyelet alá helyezés nélkül egyedül azoknak a közvetlen dologházba utalására ad felhatalmazást a javaslat, akik árdrágításért, valutaüzérkedésért stb. ismételten el voltak ítélve, továbbá, akik vagyon elleni bűncselekményért ismételten elítéltettek, ha nincs foglalkozásuk és keresetforrásuk gyanús vagy ismeretlen; végül, akik a nyilvános hatalmaskodásban ismételten találtatnak bűnösöknek. A közigazgatási dologházba utalás különben is legföljebb hat hónapra történhetik, nem úgy, mint az internálás, amelynek határozatlan időtartama a legtöbb panaszra adott okot. Azt pedig, hogy kik minősíthetők rendőri felügyelet alá helyezés vagy a közigazgatási dologházba utalás szempontjából aggályosaknak, a javaslat 6. §-a kimerítő részletességgel sorolja fel, tehát éppen az ellenkezője áll annak, amit egyes lapok hangoztatnak, mintha ebben a tekintetben a hatósági önkénynek tág tere nyílhatnék. A posta, távíró és távbeszélő ellenőrzésére szintén csak a belső rend, a külső politika és az ország védelmének érdekében ad a javaslat felhatalmazást. Új időszaki lapalapításnak engedélyhez kötése főleg arra való tekintettel, hogy időszaki lapjaink mai száma a nagyközönség szükséges tájékoztatása szempontjából túlontúl elégséges, nem jelentheti a sajtószabadság komoly, korlátozását. A lapbetiltásra való felhatalmazást pedig azok a túlkapások teszik elkerülhetetlenné, amelyeket egyes lapok szinte naponként elkövetnek és amely túlkapások a közállapotok meghiggadását mindennél hathatósabban megakadályozzák. Ezek a megtorló intézkedések nem is érintik tehát a tárgyilagos sajtót, hanem a sajtónak csak azt a részét, amely túlzott célokat tűz A rendtörvény-javaslat hatása