Világ, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-28 / 71. szám
A Világ a polgári jogot harcosa, Tisrije a tagdomány, a művészet és a gondolat szalmdaáját. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, ti üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszénak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és telekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, A kultúra útjának szabadságát és vámmentességét, wmaamsmmaK XIV. ÉVFOLYAM Ama 30 KORONA ■o—f«»m»r.v.’»»M»wup«.iud.L»jmg—aE3JMULac,j»miB»’n— i—ua—— A Világ Magyarország megújhodását a demokráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkara a haza nevét, de a hazát kvaigálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje , tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem fassíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, refimatörekvésekee szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak; kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. 71-IK SZASz Velence A húsvét ajándékai közé tartozik a villámos jegy árának 50 koronára emelkedése... 50 korona. 1914 tavaszán, mikor kisütött a tavaszi nap és közeledett a húsvét, azok, akik még erősebb napsütés után sóvárogtak, és a művészet nagy emlékei között akarták eltölteni a húsvéti napokat, megváltották 20 koronáért a II. osztályú gyorsvonati jegyet Fiuméba, odaérkezve, váltottak egy L osztályú hajójegyet, hálókabinnal, Fiumétól Velencéig 24 koronáért, és a villamosjegy árából maradt még hat koronájuk, amikor az Ungaro-Croata szép fehér hajója a gyöngyszürke és halvány rózsaszín hajnalon elérte a dogok városát, feltárva a fedélzetre gyűlt ■tasok előtt a Piazza San Marco-t, a Campanile bomba vörös-fehér téglaoszlopát, a Palazzo Ducede minden építészeti hagyománnyal ellentétes, fantasztikus és gazdag homlokzatát a két Procuratio árkádjai és a Piazzetta mögött a Márkus-templom bizánci pompáját, öt aranyozott kupolájával, öt kapujával, öt széles portáljával és homlokzatán azokkal az bronzlovakkal, amelyeket 1204-ben zsákmányoltak a velenceiek, amikor keresztes hadjáratra indultak és Jeruzsálem helyett a kelet-római császárság fővárosát foglalták el, a kereszténység keleti védbástyáját, Bizáncot. Abból az ötvenkoronásból, amennyibe ma a villamosjegy kerül, még maradt hat korona, és aki egyik nap reggel elindult, az másnap reggel útlevél nélkül, vízum nélkül, kialudva és pihenten csodálhatta, szívhatta magába Velence csodáit, végigjárhatta gondolán a Canale Grande-t, két oldalán a pitroreszk palotahomlokzatokkal, elmehetett az Accademia-ba tisztelegni az Assunta előtt, és ha itt már megcsodálta Tizian szelíd ünnepélyességét, odébbhaladva a Sainlark San Rocco várta őt Tintoretto bibliájával, az Ó-Szövetség és az Új Szövetség ötvenhat jelenetének hatalmas és komor életrekeltésével. Tintoretto-tól Verencse szelíd és tiszta ezüst tónusából vitt az út, vagy Carlo Crivelli képeihez, amelyek megőrizték a primitív művészet friss erejét, nagyvonalúságát, színgazdagságát... Paloták és képek, galambok és szerenádok, a nagyszerű múlt és a jelen gazdag festőisége, a tavasz és a húsvét szép, harmonikus háttere, minden csoda és az egész újjászületés 50 koronába került, annyiba, mint ma egy villamosjegy, és az koronából már maradt is korona. 1914 tavasza imég tavasz volt, és 1914 húsvétja még húsvét volt, mert csak 1914 nyarán következett be az, ami elhervasztotta a tavaszt, és megtörte a lelkek fogékonyságát a húsvéti csoda iránt; csak 1914 tavaszán következett az, ami által a villamos szakaszjegy drágább lett, mint a kényelmes út Budapesttől Velencéig, csak 1914 nyara óta nincsen csoda többé és nincsen újjászületés, mert 1914 nyarán jött a háború... Meggyőződés A francia szenátusnak kellett határoznia arról, hogy Ernest Renan hamvai a centennárium alkalmával a Pantheon nemes kupolája alá kerüljenek-e, vagy sem. Renan szellemi nagy-sága nem vitás, de a kérdés kissé kényes volt politikai okokból, és pedig kétféle politikai okból: Renan ellenségének tekinti a katolikus egyház, és Renan ellensége volt a köztársaság-,nak, vagy legalább a demokráciának. Ezt a politikai élt akarja letompítani a francia kormány azzal, hogy egyszerre három történetíró hamvai számára kért helyet a Pantheonban. Renan megnyitotta az utat Michelet és Quinet koporsója előtt is a francia politika és a francia kultúra nagyjainak mauzóleumába... Az így kiegészített törvényjavaslatot a szenátus 201 szavazattal mindössze 41 szavazat ellen fogadta el, de nem vita nélkül. Lamarzelle szenátor felolvasott néhányat Renan levelei közül, olyan leveleket, amelyekből kiderül, hogy a császárság által tanszékéről elmozdított Renan császárpártivá lett a köztársaság győzelme után. Michelet és Quinet jó republikánusok voltak, és így Lamarzelle szenátor két kérdést vetett fel. Az egyik az volt, hogy mivel magyarázza meg a kormány, hogy ilyen ellentétes gondolkodású történetírók előtt akarja egyszerre megnyitna gloire templomát, a másik pedig az, hogy miért kap helyet Renan a Pantheonban akkor amikor erősen republikánus érzésű történetíróknak még nem jutott ki ez az elismerés. Bérard közoktatásügyi miniszter akadémikus értékűnek nevezte a vitát azért, mert halhatatlanságot a francia szenátus sem adományozhat szótöbbséggel, és a három nagy historikus fölött már döntött az utókor, olyan szóval, amelyen nem változtathatnak a szenátorok. Ami pedig a meggyőződések ellentétes irányát illeti, Bérard szerint ez nem fontos, mert a három histórikust összeforrasztja valami,ami több és erősebb az ilyen ellentétnél : mind a háromnak volt meggyőződése, és mind a háromnak volt morális ereje nehéz áldozatokat hozni meggyőződéséért. Renan elvesztette főiskolai tanszékét, Michelet a december másodikai államcsíny után III. Napóleon ellen fordult, távozott a francia levéltár éléről, elvesztette tanári állását, és tollával gondoskodott megélhetéséről. Quinet pedig azok közé tartozott, akiket az 1852 január kilencedikén kiadott dekrétum száműzött Franciaországból... Bérard nem fogadja el azt az érvet Renan-nal szemben, hogy nem volt jó párt- híve a köztársaságnak, mert Renan többet tett ennél: jó párthíve volt saját meggyőződésének. Ezt a meggyőződést képviselte a császárság alatt a császárság ellen, és akkor állt a császárság mellé, amikor megbukott a császárság. Bérard szempontja jó szempont. Mindenki annyi tiszteletet követelhet meggyőződése iránt, amennyi áldozatot tudott hozni meggyőződéséért. Minden zászlóbontás szép, ha egy elbukott ügynek szól, és még a jó ügy mellett történt zászlóbontás is sokat veszít szépségéből, ha véletlenül a jó ügy győzelmének napján következik be. A három francia historikus áldozatokat hozott meggyőződéséért, ahelyett, hogy kamatoztatta volna meggyőződését, és ezért megilletné őket az új sírhely akkor is, ha Renan nem volna olyan finom szellem. Midhdet nem volna olyan színes művésze a szónak, és Quinet nem volna olyan nagy rétor, mint amilyeneknek máig is olvasott könyveik mutatják őket. Köls® és belső prtmozgalmak a tét választás lezajlása és az eredmények ismertté válása után a pártkörök látogatottsága megcsappant, ma mind alig néhány képviselő járt fent a klubokban. A húsvéti pihenőt azonban a beavatottak szerint újra élénk élet fogja felváltani, ami nemcsak az egyes pártok között, de a pártokon belül is tisztázni fogja az erők végleges elhelyezkedésének és kialakulásának irányát. Klebelsberg átvette a komáromi mandátumot Komáromból jelenti tudósítónk, hogy tegnap éjszaka a választás eredményének kihirdetése után kisebb-nagyobb csoportok járták be a várost és az Erger-Berger dallama mellett ünnepelték a kormánypárt győzelmét. A tüntetés egyébként már a szavazatok összeszámlálása alatt kezdődött Az eredmény kihirdetése után több Beniczky-paptt szavazó ablakait beverték, majd Miks Viktor fateleptulajdonos háza elé vonultak. Komáromban köztudomású volt, hogy Milch már napokkal ezelőtt elutazott a városból és így csak a család nőtagjai tartózkodtak odahaza, mégis hosszú ideig dörömböltek a kapun és ejtették rémületbe a ház lakóit, anélkül, hogy a rendőrség beavatkozására került volna a sor. Klebelsberg Kunó gróf egyébként ma délelőtt Komáromba utazott, ahol ünnepi beszéd kíséretében nyújtották át neki mandátumát. Beniczky Ödön a délutáni hajóval utazott vissza Budapestre. A hajóállomáshoz nagy tömeg kísérte ki és elérzékenyülten vettek búcsút az ellenzéki jelölttől. Rassay a komáromi és a bajai választásokról A komáromi és a bajai választás eredményéről Rassay Károly a következőket mondotta munkatársunknak : —■ A komáromi és a bajai választás eredménye mélyen lehangol. Nem keresek vigasztalást abban, a kormányra nézve kétségtelenül kellemetlen körülményben, hogy mindkét helyen csak kis töredékkel sikerült két tagja számára mandátumot szerezni. Ez a körülmény nem változtat semmit azon, hogy a kormánypárt két minisztertagja titkos szavazás mellett kerülethez jutott. A bajai választás lefolyását nem is eerem, annál elszomorítóbb azonban a komáromi választás eredménye. — Reviczky jelölését az egész ellenzék alátámasztotta. Nekünk, értem ezalatt a szociáldemokrata pártot és saját magamat, kétségtelen áldozatokat kellett hoznunk ennek érdekében, mert hiszen Beniczky Ödön határozott egyéniségével sohasem hagyott kétséget aziránt, hogy a közélet nem egy domináns kérdésében velünk élesen ellentétes elveket vall. Mégis úgy éreztük, hogy Beniczky jelöltségét teljes erővel támogatni kell, azzal a Klebfelsberg Kunó gróffal szemben, aki a jelenlegi kormányzati rendszer egyik exponense és aki az elmúlt választásokat vezette. Egy pillanatig sem gondoltunk arra, hogy Beniczkyt éppen a keresztény és legitimista oldalról fogják cserbenhagyni, vagyis éppen azok, akiknek programját Beniczky a múltban képviselte és akiknek elveit vallotta és hirdette a mostani választáson is. A választóközönségnek mégis azt kellett látnia, hogy Beniczky a választási küzdelem alatt a kereszténypárt részéről nem kapott semmi támogatást, leszámítva azt, hogy Huszár Elemér és Griger Miklós jelen voltak azon a múlt vasárnapi ülésen, amelyen Beniczky nem tudta elmondani programbeszédét Hiába próbáltam személyesen is kapacitálni a keresztény ellenzék tagjait, hogy teljesítsék kötelességüket egy, az ő programjukat valló jelölttel szemben, minden ilyen irányú törekvésem eredmény nélkül végződött. Griger Miklóson és Huszár Eleméren kívül a keresztény ellenzék egyetlen tagját sem lehetett rábírni arra, hogy a Budapesttől kétórányi távolságra fekvő Komáromba lemenjen, annak a Beniczky Ödönnek a támogatására, akivel az 1920-as választások idején bizonyára sűrű érintkezést tartottak fenn. — Most már megmondhatom, hogy az elmúlt vasárnapon ez volt egyik oka annak, hogy nem mentem le a választásra, mert nem akartam még kirívóbbá tenni azt a tényt, hogy a polgtom ellenzék tagjai közül csak az én exponált személyem az, aki a szociáldemokraták mellett nyíltan állást foglalt Beniczky érdekében. A komáromi választás eredménye után egyáltalában nem kétséges, hogy hét a keresztény ellenzék csak a legcsekélyebb mértékben is teljesítette volna kötelességét és nem hagyta volna a választóközönséget abban a tévedésben, hogy a keresztény elemzék programját valló jelöltet csak a szociáldemokrata párt és mi támogatjuk, akkor Beniczky játszva meg tudta volna szerezni a mandátumot. A komáromi mandátum az ellenzék számára azért veszett el, mert a keresztény ellenzéki szavazók bizalma megingott akkor, amikor látták, hogy Beniczky a keresztény ellenzéki oldalról nem részesül támogatásban. Beniczky a választás eredménye következtében mindenesetre gazdagabb lett egy tapasztalattal: lemérheti, hogy milyen értéket jelent számára politikai ellenfeleinek fegyverbarátsága egyrészt és milyen értéket jelent másrészt politikai barátainak hűsége és áldozatkészsége. — Mi pedig, akik nem tudunk a politikának ilyen előkelő magaslatára emelkedni, el fogjuk raktározni azt a tanulságot, menynyit érhet nekünk a keresztény ellenzék támogatása áz ellenzéki fronton való küzdelemben, ha ilyen szomorú tapasztalatokat kied szerezni azoknak is, akikhez az elvi álló pont közössége fűzi őket. Miért bukott meg az ellenzék Baján ? Baján ma délelőtt fejezték be a szavazatok összeszámolását: Valkó Lajos kereskedelmi miniszter 9184, Kiss György dr. pártonkívüli ellenzéki jelölt 2976 szavazatot kapott. Így Valkó Lajos kereskedelmi minisztert 208 szótöbbséggel megválasztott képviselőnek jelentették ki Hegymegi Kiss Pál, aki a választások alatt a kerületben tartózkodott, munkatársunknak arról, hogy miért bukott meg az ellenzék Baján, a következőket mondotta: — A kormányzópárt bajai győzelme — csak úgy, mint a komáromi — semmiképpen sem jelenti a mai kormányzati politika igazolását, mert a kormánysiker a már jól bevált korteseszközökön kívül, főleg a parlamenti demokraikus polgári ellenzék nemtörődömségének és könnyelműségének tudható be. ■— Sajnos, hiányzik nálunk a választásokat illetőleg a határozottság és az agilitás. A magam részéről mindig kötelességemnek tartottam az ellenzéki jelöltek választási küzdelmeiben résztvenni s ezért sem költségek sem fáradtságot nem kíméltem. Ellenzéki képviselőtársaim , azonban, úgy látszik, nem érzik ezt a kötelességet. A választási agitációnak eddig követett kényelmes kezelése mellett a jövőben is minden mandátumot el fogunnk veszteni. Azt az előnyt igazán nem adhatjuk az agitáció minden eszközével amúgy is rendelkező kormánynak, hogy nyolc-tíz képviselő puhítsa a választókat , amíg az ellenzék legjobb esetben egy-két önként vállalkozó guerilla-harcost szerepeltet. — Baján a demokratikus ellenzék részéről egymagam küzdöttem végig a választási harcot, s a látszólagos sikertelenséggel szemben jólesik megállapítanom, hogy ebben az egyenlőtlen küzdelemben nem a kormány részén volt az erkölcsi győzelem. — A kerülethez tartozó és szabályellenesen, nyiltszavazásos Vaskúton 600 leterrorizált választó nem szavazott le és a kormánypárt részéről itt elért 50 főnyi többséget csak a zárórának a késő éjjeli órákra történt kitolásával sikerült biztosítani. A választást megpeticionálják, és pedig annyival inkább, mert a szavazatok összeszámlálása a nyilvánosság kizárásával, tehát a választási szabályok súlyos megsértésével történt. Hiába kérelmezte Baja város ellenzéki választóinak népes küldöttsége a késő éjszakai órákban a bizalmi férfiak jelenlétének engedélyezését hangsúlyozva, hogy csak egyenlő elbánást kérnek, mert természetes, hogy a választási bizottságban egy ellenzéki választó sem foglalt helyet. Megbízást is kaptan, hogy emiatt a nemzetgyűlésen interpellációt terjesszek elő. A választás krónikájához hozzátartozik még, hogy a zsidóság vagyonos elemei nyíltan a kormány mellett agitáltak s buzgalmukban odáig mentek, hogy a szavazás vége felé magukkal tehetetlen, beteg asszonyokat hordágyon vitettek az urnák elé. Két választás Két választás játszódott le vasárnap és hétfőn, a kormány két tagja vette föl a küzdelmet az egységes párt részéről és a két miniszter győzött. Az egyik Komárombanhatvannégy szavazattal, a másik Baján kétszáznyolc szavazattal, a több, mint hatezer leadott szavazat közül... Nem vonjuk kétségbe a két választás formáinak legalitását és elfogadjuk a két választás eredményét, a komáromi és a bajai kerület hangulatának dokumentuma gyanánt. Csak az a nézetünk, hogy nem szabad megállani a két választási győzelem nyers tényénél, hanem illik elejétől végig elolvasni azt a dokumentumot, amely a komáromi kerület választóközönségének gondolkodását tárja fel és a bajai kerület választóközönségének gondolkodását. A komáromi mandátumot az általános választásokon Korányi Frigyes báró tartotta meg, amikor már nem volt miniszter, pótválasztáson ugyan, de hétszáz szavazat többséggel, a bajai kerületben pedig Lers Vilmos bárónak volt erős többsége. Korányi Frigyes Párisba ment követnek, egy aktív miniszter lépett sorompóba a mandátumért és hatvannégy szavazat többséget kapott ott, ahol hétszáz szavazat volt Korányi Frigyes többsége. A bajai kerületben szintén erősen eltolódott a szavazatok aránya az egységes párt rovására, az ellenzék javára, noha ezúttal a kereskedelemügyi miniszter vette föl a harcot a mandátumért. A képviselőjelöltekre nézve a választási eredmény a fontos, az országra nézve azonban néha nagyobb fontossága van a szavazati arányoknak. És most kár volna nem számbavenni azt a tényt, hogy a szavazatok 48 százaléka mind a két kerületben az ellenzék jelöltjére esett. Negyvennyolc, százalék szavazatuk volt az ellenzéki jelölteknek, noha Beniczky Csönt elfelejtette támogatni saját pártja. A szocialista és a liberális képviselőknek egy csoportja lement Komáromba agitálni, de nem ment le Komáromba Andrássy Gyula, nen ment le Komáromba más sem a keresztény ellenzék vezérei közül és nem ment le Komáromba például Apponyi Albert gróf, noha Apponyi egyóai kapacitálása, vagy éppen csak megjelenésének súlya elég lett volna arra, hogy harminchárommal szaporítsa Beniczky Ödön szavazatainak számát. Ez a harminchárom szavazat pedig a mandátumot jelentette volna az ellenzék számára. Az egységes pártban elégtétellel állapították meg, hogy a párt képviselő-tagjai közül huszonhatan jártak Komáromban a választási küzdelem alatt, segíteni Klebelsberg grófot, míg a keresztény ellenzéki képviselők közül az egyetlen Grieger Miklós tette meg az utat Komáromig. De a liberális- és a szocialista érzésű választók fölsorakozása az ellenzéki jelölt mögé elég volt arra, hogy harminchárom szavazat híjján megszerezze a mandátumot Beniczky Ödönnek. Pedig a közoktatásügyi miniszter nem a szélsőségek embere, a közoktatásügyi minisztert az arany középút politikusának szokták csúfolni, sőt egyes ellenségei szerint a közoktatásügyi miniszter még mindig nem tekinti főbenjáró bűnnek azt, ha valaki liberálisnak vallja magát. És ha az arany középút miniszterével szemben a szavazatok 48 százalékát kapta meg az ellenzéki jelölt, akkor könnyű kiszámítani, hogy a jobboldali radikalizmus vezérei hány szavazatot tudtak volna gyűjteni Komáromban. A közoktatásügyi miniszter hatvannégy, szavazat többséggel győzött Komáromban, noha az arany középút politikusa , és noha a csonka kiskomáromi kerületben volt a választás. Itt összezsúfolódnak a köztisztviselők, akiknek a miniszter képviselővé választása igen sokat jelent : az út megnyílását a jobb elhelyezkedés, a kellemesebb lakóhely, a szélesebb hatáskör felé, vagy legalább aminiszter fokozott érdeklődését Kis-Komárom gondjai, bajai iránt. Ha leszámítjuk a közoktatásügyi miniszter szavazói közül azokat a választókat, akik tudatosan, vagy öntudatlanul az érdek szavát követve szegődtek az egységes párt jelöltje mögé, akkor ez a szám a többszöröse volna annak a harmincháromnak, amennyi hiányzott Beniczkynek a mandátum megszerzéséhez. Ezzel elmondtuk a komáromi választásról azt, amit most akartunk elmondani és folytathatjuk utunkat Bajára. Itt, ahol csak részben titkos a szavazás, a választók közül 2976 állott az ellenzéki Kiss György mögé és 3184 szavazó szerezte meg a szűk többséget a kereskedelemügyi miniszternek, az arany középút másik politikusának. Itt is megismételhetjük azt, amit elmondottunk már Kis-Komáromról. Az arany középút politikusával szemben 48 százalék szavazatotkapott az ellenzéki jelölt és így a bajai kerti.