Világ, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-21 / 65. szám
Vfleg « pattfári jogok harooea, a ta* flfoming, m mfiv&iet és a gaadelut ssébudsagAf. Oltalmáéira a ffjraöfékM, az Hajlottakat, az DMfaftttdUet. Vét*t kiált az CguNáfttfaftstffnak, • gjflléletRfk és a kassEVnak. Vé4«lmoxl a arankát, mely a békétlennél lerfgSfthra eb anrraá. Hirdeti a népek, anatéliok jégfflekezetek egyetértését. Tartja az egyén oldalatkészségét a nemzet és a társadalom mins értékei Nnt, az emseebb mérsékletét a politika, a gazdasági életben. Hirdeti a méveltség sratalin, a kaliúra útjának szabadságát és sámipénzességét. ÁRA 30 KORONA A Világ Magyaré rézig megújhodását a demokráfiától és a fokozott művelttel el Tárja. Nem Tisal hiába ajkára a basa nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érséff. A Világ ereje a tiesta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ Kezteit mások meggyürédését, de hadat üzen a s ebek mágé rejtése kAlftszdarságnak és üzletnek. k YIMI fseméket, ideálakat, reformtörekvéseket snelgál, n*a pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezije az elnyomottaknak ; kardja a szebb. Jobb és flsstább magyar élet gondolatinak. XIV. ÉVFOIYTAM ♦ BUDAPEST, SZERDA 1033 MÁRCIUS 31 ♦ Q5-IK SZÁM ■■auMBuaaB ■! ma ■■■■■■■■ ii iiimi mii i i mii mii................... ................. i iiii — - — seb s-mr1 -ra*’*awiat-'. jgazrrg-rgv.ty — - tafak-.X ■TVU-r, vgy. zy-Co vyie''v**~~ Izgatás Gróf Bethlen István hosszú ideje magyar miniszterelnök, de ma délután kapott először tapsokat a baloldal részéről, amikor megtoldva a belügyminiszter beszédét, jelentést tett arról, hogy személyesen utasította a főügyészt a sajtó által elkövetett, és most újból egyre hangosabb izgatások fokozott ellenőrzésére, és a megtorlás foganatbatételére. A miniszterelnök szavaira nem volna nehéz így válaszolni: Deba- Isset pridem. És könnyű volna ez a válasz is : várjunk, amíg cselekedetek követik a szavakat... De mi most nem akarjuk nézni a tegnapot, a mulasztások tegnapját, nem akarjuk nézni a holnapot, a már régtől fogva szükséges cselekedetek holnapját, és beérjük a miniszterelnök elvi kijelentésének elvi mérlegelésével. Mindenekelőtt helyeseljük azt, hogy a miniszterelnök ma délelőtt a főügyészt szólította magához , és nem arra nézve tett ígéretet, hogy a ma érvényes sajtórendészet közigazgatási rendszabályaival fog elégtételt szolgáltatni az uszítás, bujtogatás, az izgatás rendszere által megbántott jogrendnek, és veszélyeztetett jogbiztonságnak. A sajtószabadság nem jelenti a rágalom, a hazugság, az uszítás fölszabadítását, a sajtószabadság csak annyit jelent, hogy a sajtó által elkövetett vétségek fölött nem ítélhet más és másként, mint a törvény alapján a bíróság. És a sajtódeliktumok rendszeres elkövetése által ma már nagyra növekedett országos veszélyt sem lehet elhárítani másként, mint a sajtószabadság alapjára helyezkedve, és a sajtószabadság által biztosított jogi eszközökkel. Ha nem ez volna az elvi álláspontunk, amit vallottunk mindig és vallunk ma is, ha ezt a sajtószabadságot nem követeltük volna mindig ellenfeleink számára is ugyanolyan mértékben, amint az megillet bennünket, még akkor is a közigazga- tási retorzió mellőzését kívánnánk és hangoz fatnánk ma, célszerűségi szempontból. A közigazgatási retorzió által könnyen kapják meg a már-tirium koszorúját azok, akiket ez nem illet meg: míg a bírósági eljárás leleplezi a bűnöst, pőrére vetkőzteti a bűnt, és a hazugságvárak épületköveinek szétbontásával a közmegvetés pellengérére illítja azt, akinek ott a helye. Most, ami-kor a jóhiszeműség látszatának megóvása nélkül szórják szerte a hazugságokat, a rágalmakat, hintik el az „egyéni akciók" cskráit: a bün-tetésnél is nagyobb morális hatása lehet a le- leplezésnek, amely majd a bírósági eljárás során mindenki számára világosan, mindenki űzi , mára tisztán és kétségbevonhatatlanul föltárja azt, milyen eszközökkel folyt itt hónapok és hónapok óta az uszítási hadjárat, milyen eszközökkel és milyen célokért. A bíróság elé tehát, és a bíróság állapítsa meg, ki hazudott és ki mondott igazat, ki akarta fölkorbácsolni a vak, gonosz ösztönöket, ki akarta a jót jól és ki akarta a rosszat is rosszul... A bíróság állapítsa meg, de a bíróság ne álljon meg a tegnapnál, és a tegnapelőttnél. A bíróság idézzen ítéléstéke elé öt esztendőt, a bíróság nyúljon vissza azokig a lázas napokig, amelyek megelőzték a front összeomlását, a bíróság vessen latra minden vádat, még az olyan vádakat is, amelyeknek tarthatatlansága és alaptalansága szembetűnik : a bíróság sújtson le arra, aki bűnös, és a bírói ítélet védje meg a fágalomhadjáratok ismétlődése ellen azt, aki ártatlan. Lépjenek a bíróság elé sorjában a lapok mind, lépjenek oda múltjuknak öt esztendejével azok a lapok, amelyek mögött már van öt év, és a bíróság tegyen igazságot a törvény szava szerint. Ezt sürgetjük mi már évek óta, mindig megismételve, mindig hiába , és fölteszszük, hogy az elévülési paragrafusra hivatkozva, más sem akar majd kibújni a számonkérés elől. Akkor a nagy pör majd tisztáz mindent, hadd lássanak tisztán azok is, akiket most talán megtévesztett rágalomhadjáratával a rágalom sajtója. A miniszterelnök mai kijelentése dátummá lehet a magyar sajtó történetében akkor, ha a mai kijelentéstől fogva nem lehet többé rosszhiszeműen hazudni, tudatosan rágalmazni, felelőtlenül uszítani, és napról-napra gyújtogatni egy lapnak sem... kereszténységről, és a keresztény pap hivatásáról, mint Griger Miklós tette ma, az soha nem beszélt másként. Aki pedig úgy beszél a keresztről és a kereszténységről, mint azok, akik ellen vádat emelt ma Griger Miklós: azok bizonyosan másként beszélnek, és más színt mutatnak, ahányszor csak változik a konjunktúra. A kereszt nem létra magas pozíciók felé, a kereszt nem furkósbot amelynek az a hivatása, hogy lesújtson felebarátaink fejére, a kereszt nem kapufélia, amely mögé bújva bombákat gyártanak, és gyilkolnak, hirdette ma Griger Miklós , és valóban, a kereszt a tiszta szeretetnek és a másokért szenvedésnek nemes szimbóluma, a keresetet tehát nem veheti rokára más, csak az, aki szívében hordja a kereszt szimbólikus tartalmát és etikai jelentőségét. A kereszt parancsát, a kereszt értelmét nem most próbálják először meghamisítani és ha most durvább eszközökkel próbálják meghamisítani, mint máskor, akkor ebből csak az következik, hogy a kereszt igazi parancsának és a kereszt igazi értelmének annál rövidebb idő alatt, és annál nagyobb erővel kell érvényesülnie. A kereszt parancsát pedig azok értelmezték jól, akik üldöztetések között hirdették ezt a parancsot és tudtak mártírhalált halni a parancshirdetésért, és nem azok, akik számára az érvényesülés létrájává lett a tiszta szeretet és a másokért szenvedés szimbóluma. A kereszténység mártírjainak sora tesz tanúvallomást arról, hogy Griger Miklós ma jól értelmezte a kereszt pa rancsát, és papi hivatást, papi kötelességet teljesített akkor, amikor lecsapott azokra, akiknek plakátdísz, politikai kokárda a kereszt, és jelszó az olyan politika számára, amelynek minden tétele és minden cselekedete szögesen ellenkezik a kereszt parancsával. Egy pap beszél.. . Griger Miklós ma a nemzetgyűlésen szővítette azokat a sérelmeket, amelyek a választási mozgalom szabadságát érték Komáromban, és szóvá tette azokat a sérelmeket, amelyek a keresztet érik évek sora óta. Ami a választási sérelmeket illeti, kár volna sokat beszélni róluk, hiszen Komáromban minden recept szerint történik , és nem történt semmi, ami ne volna szinte monotonul szabályos alkalmazása a néhány hónap előtt lejátszódott általános választások idején kialakult rendszernek. Amit Griger Miklós, a politikus mondott el, az a napi politikára tartozik, de amit Griger Miklós, a pap mondott el, az fölébe szárnyal a napi politikának, és eljut addig a magaslatig, ahonnan az erkölcs és az etika örök tételeit hirdetik. Griger Miklós elmondotta, hogy keresztény politikát csinált már másfél évtized előtt is, akkor, amikor ez még üldözött ellenzéki politika volt. Elmondotta, hogy ez a politika annak idején a csendőrszuronyok kíséretét hozta meg számára , és a fájdalmas elsodortatást arról a darab földről, ahol otthon volt. Griger Miklós elmondotta azt, hogy a forradalom alatt nyílt sisakrostéllyal vallotta magát ellenforradalmárnak , és a kommün napjaiban hangosan hirdette hitét. Ezt talán nem is volt szükséges elmondania, mert aki úgy beszél a keresztről, a Hazahozzák Kossuth Lajos Tivadar holttestét (A Világ tudósítójától.) 1919-bert halt meg Milánóban Kossuth Lajos Tivadar, Kossuth Lajos fia, aki atyjának halála után sem tért vissza Magyarországba, hanem továbbra is az olasz Földközi-tengeri vasúttársaság szolgálatában maradt, ahol műszaki igazgató volt. Kossuth Lajos Tivadar fiatalon kezdett foglalkozni vasúti kérdésekkel, egyike volt a legkitűnőbb közlekedési szakembereknek, számos ismert találmánya volt, — köztük a belső folyosó a vasúti személykocsikban — s a Mediterránén nagyra is becsülte munkásságát, amelytől csak a háború kitörésekor vált meg Kossuth Lajos Tivadar. Amikor ugyanis Olaszország hadba lépett a monarchiával, s ekként Magyarországgal is„ Kossuth Lajos Tivadar nem akarta tovább szolgálni az olasz vasútat , végkielégítést kért s elhagyta állását. Ez abban az időben volt, azmikor itthon bujkáló legendák szólottak arról, hogy az olasz vasútaknak a háború alatt Kossuth Lajos Tivadar a legfőbb igazgatója és irányítója. Amikor Kossuth Lajos Tivadar megvált a vasúttól, végkielégítést kért és nem nyugdíjat, mert vagyonát egyik barátja tanácsára egy vasipari vállalkozásban óhajtotta elhelyezni, így is tett, nagyobb érdekeltséget vállalt egy kisebb vasgyárban, tagja lett az igazgatóságnak, ennek az ügyeivel foglalkozott, mígnem a vállalkozás megbukott. •Kossuth Lajos Tivadar egész vagyonát elveszítette, utolsó esztendeit igen nehéz viszonyok között töltötte. Ekkor már betegeskedett és öregen, betegen, szegényen érte végső éveit Kossuth Lajos fia, akit csak néhány öreg olasz barátja vett körül szeretettek Amikor meghalt, kevés meleg sorban parentálták el az olasz lapok, s holttestét a milánói temetőben helyezték el örök nyugatomra , a díszsírhelyek sorában. Kossuth Lajos Tivadar öreg barátai arra hivatkoztak, hogy a háború után Magyarország úgy sem hagyja ott az olasz földben Kossuth Lajos fiának holttestét, hanem hazaviteti, a Kossuth-mauzóleumba, atyja pihenőhelyére, ahol fivére, Kossuth Ferenc is nyugszik. A milánói gyönyörű temetőben van tehát ekként Kossuth Lajos Tivadar jeltelen sírja, az ideiglenes pihenőhely, amíg haza nem szállítják a holttestet. Ez a hazaszállítás most aktuális lett: a milánói temetőgondnokság rendezi a sírokat, mert Kossuth Lajos Tivadar sírja a legdrágább parcellák egyikében van, vagy meg kell fizetni pihenőhelyéért a terítetődíjat, vagy pedig a közös sírba helyezik el Kossuth Lajos Tivadar holttestét. Erre azonban nem kerülhet a sor, mert Kossuth Lajos Tivadar az ország halottja, s utolsó porainak méltó helye csak a Kossuthmauzóleum lehet. A magyar kormány, — értesülésünk szerint — már tárgyalásokat is , indított Kossuth Lajos Tivadar földi maradványainak hazaszállítása érdekében, s fia másként nem, társadalmi úton történik gondoskodás a hazaszállítás költségeinek födölzéséről, hogy Kossuth Lajos fia megtérjen atyja mellé a magyar földbe. A korona külföldi paritásai A korona ma reggel 14 centime-mal nyílt meg Zürichben, tehát 1.75 centime-mal tegnapi nyitása és 1.25 centime-mal tegnapi zárlata alatt. A meredek esés után azonban megállót és a 14 centime-os árfolyamot tartani tudta Zürichben egészen a zárlatig. Pedig a 14 centimé fölötte áll a tegnapi berlini paritásnak 0.45 centime-mal. Hiszen Berlinben már tegnap csak 13,55 centimé volt a zürichi átszámított paritás. A berlini devizapiacon az egyébként szinte változatlan árfolyamok mellett 40 pfenniggel esett vissza a budapesti kifizetés 5 márka 2.5 pfennigről 4 márka 85 pfennigre és ezáltal a berlini paritás ma már csak 12.54 centime. Prágában a tegnapi súlyos esés után ma szilárdan tartotta pozícióját a korona, de azért a prágai paritás sem sokkal kedvezőbb a berlininél, hiszen Prágában már tegnap 12.97 centime-ig esett vissza a korona paritása, és ma 12.85 centime volt. A Devizaközpont ma ugyan erőteljesen emelte az árfolyamokat, de azért még mindig lassúbb tempót követ, mint a korona zürichi lemorzsolódása. A Devizaközpont mai árfolyamai ugyanis a 14.34 centime-os, nem pedig a 14 centime-os koronának felelnek meg. A svájci frank ma 50 koronával drágult meg és 710 koronáig emelkedett a Devizaközpont árfolyamlapján, a dollár 275 koronával drágult meg, 3705 koronáig, a font 1310 koronával 17.750 koronáig jutott el. Akármilyen mérsékelt tempót követ is a külföldi fizetési eszközök felfelé értékelésénél a Devizaközpont, a svájci frank ettő hét alatt 1/5 koronával drágult, a dollár 610 koronával,"g font 2950 koronával. És ha a korona értéklemorzsolódása megállana is a 14 centime-os vonalon, a Devizaközpont még kénytelen volna elég számbavehetően feljebb emelni kurzusait. Pedig az egy hét óta bekövetkezett eltolódások az árfolyamlapon már így is az élet 20 százalékos drágulását jelentik. A korona útja lefelé fájdalmas gyorsasággal haladt előre, hiszen a hónap kezdete óta már 3,75 centimé a korona árfolyamvesztesége, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy éppen az ilyen éles hullámvölgyeket a mélypont elérése után követni szokta egy olyan emelkedés, amely kiegyenlíti a veszteség egy részét. Egyelőre a legaggasztóbb jelenség az az energia, amellyel a változatlanul csekély kínálat mellett a terménytőzsde és a mezőgazdasági termelés hajtják felfelé a gabona árát. És noha a mai nap áremelkedése 800—1000 korona, mert a búza ára tegnap jegyzett 16.000—16.200 koronás árfolyamról eljutott a 17.000 koronás árfolyamig, a terménytőzsdére csak kis rész jut a felelősségből, mert a kereslet még a 17.000 koronás ár mellett sem jutott elég áruhoz. Egy hét alatt harmadfélezer koronával drágult a háza és ez a lökés szükségszerűsg továbbrezeg majd. A korona értéklemorzsolódásával már elég régen számoltak a gazdasági körök és még pontosabban számíthatta ki az értéklemorzsoló-dás időpontját a kormány, amelynek rendelkezésére állott a pontos kimutatás a Devizaközpont készleteinek fokozatos apadásáról. Ha már az értéklemorzsolódással szemben nem tudott ellenszert találni a hivatalos gazdaságpolitika, akkor legalább kész haditervvellett volna várnia a korona esését, és lemérsékelnie a koronaesés hatását az árak alakulására. Ezt a lemérséklést nem lehet máshol kezdeni, mint a búzánál és a magyar mezőgazdaságot ezáltal nem érte volna igazságtalanság. Hiszen sem Ausztria, sem Németország nem adnak módot mezőgazdaságuknak arra, hogy egész termésünket arany paritásos áron értékesítse, amellett pedig a magyar mezőgazdaság, amelynek módjában volt a búza árát aranyparitásra felhajtani , és ezt kiadósan megtette, az aranyparitásos ár mellett sem fokozta fel kellően a termelést. Pedig a szabadforgalom visszaállítását a gabonapiacon azzal indokolták, hogy ezáltal gyors tempóban fog bekövetkezni a mezőgazdasági termelés visszatérése a békeszínvonalra. Ez a várakozás azonban nem teljesedett be és a legutóbbi év búzatermése az aranyparitás mellettis 7.7 millió métermázsával maradt el a béke. átlag mögöitt ,vagy például a kukoricatermés 6.8 millió métermázsával. 7.7 millió métermázsa búza a terménytőzsdén ma jegyzett árfolyam mellett magában véve is 130 milliárd, korona és ez a búzamennyiség elég a külkereskedelmi mérleg hiányának kiegyensúlyozására is. Ha az ■aranyparitásos ár csakugyan visszaállította volnaa mezőgazdaságban a béketermelést, akkor a fogyasztásra rótt áldozat kompenzálódna asál■ t az, hogy a külkereskedelmi mérleg kiegytzisúfározódása stabilizálja a korona árfolyamát. Így azonban, feltételek és ellenszolgálatok nélkülnem lehet az aranyparitás merev alapjára helyezkedni. Amilyen igazságtalan volna teljesen a mezőgazdaságra áthárítani a korona elértéktelenedésének minden következményét és minden hátrányát, olyan egyoldalúság a teljes aranyparitást megadni a mezőgazdaságnak akkor, amikor az ország egyéb gazdasági rétegei igen távol esnek a számukra álomszerű aranypari- tűstől. Post-Jntlaed X minap került az angol alsóház elé a repülésügyi minisztérium jelentése, amely arról beszélt, hogy Angliának 15 millió fontot kellene egy évben légi flottájára fordí- ■ tani akkor, ha tartani akarná az egyensúlyt a francia légi flottával. A feledés konklúziója pedig az volt, hogy a repülésügyi miniszter kérte a számára tavaly megszavazott dotáció felemelését 12.011.000 fontra. Ez éppen egyharmada annak az összegnek, amely módot adna arra, hogy Anglia a levegőben lépést tartson Franciaországgal. A 135 millió font engedélyezésének eszméjét senki nem vetette fel az angol alsóházban és így Franciaország fogja dominálni a levegőt, Anglia viszont megtakarít egy esztendőben 23 millió fontot. Még érdekesebb és még súlyosabb jelentőségű az a budget-beszéd, amelyet az admisraütés első lordja tartott most az angol alsóház előtt, Amery. A beszéd kiemelte azt, hogy a washingtoni egyezmény voltaképpen csak akkor lépne érvénybe, ha az összes szignatórius hatalmak törvényhozása már ratifikálta volna az egyezmény rendelkezéseit, ez azonban idáig nem következett be. Az angol kormány mégsem várt és végrehajtotta az egyezmény rendelkezéseit attól a naptól fogva, amelyri Balfour aláírta az egyezményt... A beszéd során pedig az tűnt ki, hogy az angol kormány többet tett az egyezmény végrehajtásánál, vagy, pontosan szólva, nem használta ki az egyezmény által körülírt összes lehetőségeket az angol hajóhad kiépítésére. A washingtoni paktum szerint az angol hajóhad nem lehet nagyobb, mint az amerikai , Japán pedig 60 százalék akkora flottát tarthat, mint Anglia vagy Amerika. Az angol flottapolitikának a háború kezdetéig érvényes alapelve szerint az angol hajóhadnak kombattáns ereje nem lehetne kisebb, mint az amerikai és a japán hajóhadé összevéve. Ha tehát most az angol flotta valóban tartaná az egyensúlyt az amerikaival, akkor ez már 60 százalék engedményt jelentene az évtizedek és évtizedek során követett elvvel szemben. De Anglia többet engedett, mint 60 százalékot, amint ez kitűnik Amery beszédének sorai közül. Angliának és gyarmatainak összevéve kétszázegy torpedózúzójuk van a tengeren és építés alatt, az Egyesült Államoknak viszont háromszáztizenhat. Angliának és gyarmatainak hetvenegy búvárhajójuk úszik a tenger mélyén, vagy épül, míg az Egyesült Államok tengeralattjáróinak száma százhuszonnyolc. Amely nem hangsúlyozza, de hangsúlyozás nélkül is eléggé szembeszökik, hogy százhuszonnyolc ötvenhéttel több, mint hetvenegy, és háromszáztizenhatszáztizenöttel több, mint kétszázegy. Ami a nagy csatahajókat illeti, Amery fejtegetései szerint itt két kategóriát kell megkülönböztetni: a jütlandi csata előtt épült hajókat, és az azóta épülteket, amelyeken már felhasználták a jütlandi csata tapasztalatait. Ilyen elsőosztályú post-Jütland hajója most egy van Angliának, három Amerikának és kettő Japánnak... A régi elv azt követelné, hogy Angliának öt ilyen hajója legyen, ha Amerikának három van és Japánnak kettő, a washingtoni egyezmény pedig megen-' gedné, hogy Angliának most három ilyen hajója legyen. De az angolok egyetlen elsőosztályú post-Jütland hajója a Hood. Ami a másodosztályú post-Jütland csatahajókat illeti: ezekből a megkezdett flottaépítkezések befejezésével Japánnak hat lesz, az Egyesült Államoknak tíz és Angliának megy. A könnyű cirkálók tekintetében Anglia túlszárnyalja az Egyesült Államokat, és ez részben a háború tanulságainak levonását jelenti, hiszen a könnyű cirkálók alkalmazására több mód nyílt, mint a nagy hajóegységek harcbavetésére, de ha a háború tanulságai perdöntőek volnának, akkor az amerikai flottaprogramban nem szerepelne tíz másodosztályú post-Jütland és Japán nem költene sok száz millió yen-t hat másodosztályú post Jütland-ra. Anglia számára más valaminek lehetett perdöntően nagy, befolyása a könnyű cirkálók előnyben részesítésénél: a könnyű cirkálók építése, karbantartása, és ellátása legénységgel sokkal olcsóbb, mint a nagy hajóegységeké. Hetenként egymillió fontjába kerül Angliának a hajóhad az új költségvetési évben, míg a múlt költségvetési év folyamán még heti 1.600.000 fontot költött a flottára az admiralitás első lordja, noha a múlt költségvetési év kezdetén már teljesen végrehajtották a hajóhad demobilizálását. Snowden élesen kifogásolta azt, hony ez még mindig jóval több, mint amennyi háború előtt költött tengeri haderejére Angolország. De az igazság az, hogy csak többnek látszik. Az árak általános emelkedése megdrágította a flotta fenntartását is és h*