Világ, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-24 / 68. szám

Statárium a főváros világítási bizottsága mai ülésén a gázgyár előterjesztése alapján megszavazta a gáz árának és a villamosművek előterjesztése alapján a villamos áram árának felemelését A gáz ára 25 koronáról 10 koronára emelke­dett a világítási bizottság mai határozata ál­tal, és ez a határozat már a mai nappal ér­vénybe lépett Aki gázlámpa mellett olvasta az estilapokban a világítási bizottság határozatát, az már 60 százalékkal drágább gázláng fényé­nél olvasta az estilapot... „A gyanúsítottat le­tartóztattam, kihallgattam, az ügyet kinyomoz­tam, az ítéletet meghoztam, az ítéletet végre­hajtottam, a holttestet eltemettem*1: * így tett jelentést a keserű anekdota szerint az egyszeri őrmester a háború alatt, a statáriális eljárás alkalmazásáról. A világítási bizottság gyorsan meghozott és gyorsan végrehajtott határozata kissé emlékeztet az ilyen statáriális eljárásra, de azért Zürich felé tekintve nem lehet két­­ségbevonni, hogy ennek így kellett történnie. Csak éppen az a kérdés, szükségszerű-e egé-­szen az ,ami ott történik. A háború előtt a ma­gyar szél­szükséglet 66 százalékát fedezte a belföldi termelés, míg a múlt évben a belföldön termelt szén látta el a szükségletnek csaknem 10 százalékát Részben racionálisabb lett, rész­ben a magas árak nyomása alatt visszaesett a szénfogyasztás, míg a bányák tartani tudták a termelés színvonalát, és így csökkent a beho­zatali szükséglet Most újból néhány árnyalat­tal javult a helyzet hiszen a jóvátételi bizott­ság a hibás statisztikai adatok kiigazítása után napi 120 tonnával csökkentette a pécsi szénbá­nyákra kivetett szénszállítási kötelezettséget. Napi 120 tonna havi 36.000 métermázsa és ez nem nagy tétel ugyan, de azért jelent valamit ha a pécsi szén jó kvalitását is számbavesszük, és számbavesszük azt, hogy Béke-Magyarország­ szénszükséglete sem volt nagyobb 150 millió métermázsánál. Az osztrák széntermelés a szükségletnek alig 35, nem pedig 90 százalékát fedezi. Ausztriá­ban 22 kiló az odahaza termelt búza fejkvó­tája, Magyarországon 250 kilóról eléggé indo­kolatlan módon visszaesett 150 kilóra, de még mindig hétszer akkora, mint Ausztriában. Az ilyen fővonalak mellett alig jönnek számba a részletkérdések, és ezért nem volt szükségszert az, hogy a magyar korona bécsi árfolyama visszaessék 52 osztrák koronáról 11 osztrák koronára. Ha pedig ez nem történik meg, ak­kor a világítási bizottság ma nem kénytelen statáriálisan felemelni a gáz árát 10 százalék­kal, és életbeléptet­ az áremelést, mielőtt még a fogyasztóközönség tudomást szerezhetett volna róla­ volna az angol liberalizmus két volt miniszter­elnökének találkozása, hanem nagy angol po­litikai esemény is, mert ez a találkozás az an­gol liberalizmus újabb hatalomra jutásának út­ját egyengetné. De az egyesülés elmarad, alig­hanem inkább Asquith, mint Lloyd George hi­bájából. Lloyd George a háború alatt hátulról,­orozva döfte le Asquith-et, azért, hogy helyére üljön, ezt nem lehet tagadni, és nem lehet ta­gadni azt sem, hogy az 1918 végén megejtett választásokon elég lovagiatlanul kiszorította elődét az alsóházból is. Ez súlyos személyes sérelme Asquith-nek, és a személyes sérelem mellett Asquith nem esnék távol az igazságtól, ha azzal vádolná Lloyd George-ot, hogy az an­gol értelmiségi osztály előtt nagyon diszkredi­­tálta az egész liberális pártot. Viszont az alsó­ház pártjainak arányáról a választók széles tömegei döntenek, nem az intellektuális réteg kis csoportjai, és a széles tömegek előtt senki nem tehet annyit a liberális párt rehabilitálá­sáért, mint Lloyd George, ha Lloyd George-ot rehabilitálja a pártnak az a része, amely hű maradt elveihez, hagyományaihoz, törekvései-­­­hez. Asquith tehát jogosan mondhatná, hogy­­ áldozatot hoz, amikor újból kezet fog Lloyd­­ George-zsal, de az­ ilyen áldozathozatal a pol­l­itikában kötelesség,­ mert az egyetlen módja és eszköze a célok elérésének. Asquith-nek nincsenek többé egyéni ambíciói, és talán ezért nincsen többé elég elaszticitása az áldozatok hozatalára. Pedig a legutóbb tanúsított merev­ség Asquith hibáinak, és nem Asquith érdemei­nek számát szaporítja. Liberális egység Nem rólunk van szó. Ezúttal Angliáról szól az ének... Egy londoni­ távirat azt jelenti,­ hogy zátonyra futottak azok a tárgyalások, ame-­­ lyek Asquith liberális pártjának és Lloyd George liberális pártjának egyesítésére tere-­­­kedtek. Tehát a kétfelé hasadt liberális front összeforrasztása nem sikerült, és a konzerva­tív pártnak tovább is csak egy erős ellenfele lesz az angol alsóházban , a Labour Párig. A két liberális csoport nagyon erősen emlék­szik arra az öt évre, amely elválasztja őket, és már csak nagyon halványan emlékszik vissza azokra az évekre, amelyek alatt vállvetve harcoltak a két párt vezérei. Asquith és Lloyd George néhányszor keményen, élesen mérték össze a pengét, de az ilyen mérkőzések előtt együtt vívták­ meg a nagy harcot Anglia de­mokratizálásáért. Lloyd George az Asquith­­kormány pénzügyminisztere gyanánt terjesz­tette be híres reform-költségvetését, ezekkel a szavakkal: Háborús költségvetést teszek le az alsóház elé, mert ez a budget hadüzenet a nyomornak és a nélkülözésnek... Azóta más háborús budget-ket terjesztett be Lloyd George. Ez igaz, de igaz az is, hogy a háborút Asquith kezdte és Lloyd George csak folytatta a háború alatt, a háború óta sokat vétkezett a két liberális vezér: Asquith energiátlanságával és határozatlanságával, Lloyd George pedig a nagy külpolitikai problémák túlságosan k­öny­­nyed kezelésével. Viszont Asquith ma azt sze­retné, ha Anglia venné át a vezetést Európa újjáépítésének nagy munkájánál, és erről a kötelességről senki más nem tudja meggyőzni az angol közvéleményt, mint Lloyd George. A két liberális vezérnek nagy szüksége van egy­másra, mert Asquith erkölcsi súlyával bizonyí­tani tudná Lloyd George európai politikájának gyakran kétségbevont jóhiszeműségét, viszont Lloyd George szónoki ereje megsokszorozná Asquith törekvéseinek hatóerejét a széles tö­megekre. A két liberális vezér szövetsége nagy európai esemény lett volna. Egy amerikai élclap a mi­nap lerajzolt egy fűszerkereskedést, és a pult mögött a kereskedősegéd fehér kötényében Hughes külügyi államtitkár áll. A kereskedő­segéd éppen válaszol a vevőnek: „Külpolitika? Sajnos, külpolitikát a mi cégünk nem tart rak­táron ...“ Az irónia éles és talál, mert Ame­rikának két esztendeje csakugyan nincs hatá­rozott külpolitikája, és alig van határozatlan külpolitikája... Bonar Law külpolitikája vi­szont közeli rokonságot tart Hughes külpoli­tikájával. Lloyd George és Asquith együtt tud­nának irányt diktálni az angol külpolitika elé, míg így egymás ellen harcolva őrlik fel ener­giájukat, nem csupán nagy európai esemény lett A­ porosz országgyűlés ma tárgyalta a kor­mánynak azokat az intézkedéseit, amelyeket az úgynevezett önvédelmi szervezetek ellen tett. A kormány ugyanis erélyes intézkedése­ket tett azokkal a német politikai alakula­tokkal és szervezetekkel szemben, amelyek politikai céljaik érdekében veszélyeztették a birodalom egységét éppen akkor, amikor a Ruhr-vidék megszállás alatt van. Severing belügyminiszter mindenekelőtt azt a reményét fejezte ki, hogy a parlamenti­­ tárgyalás előmozdítja azt a célt, hogy a ruhr-­­ vidéki harcosokat meggyőzze arról, hogy az­­ ország józanul gondolkodó elemei mögöttük­­ állanak és szívvel-lélekkel azok ellen fordulj­­ nak, akik a védelmi harcot veszélyeztetik.­­ Az ország rendjének megbontod — mondotta Severing — üldözni leéli, bármily köpenyt­­ viseljenek is. Ha nem üldöztük volna őket, ma már megvolna a polgárháború. Rathenau­­ meggyilkolása után a feloszlatási kísérletek­­ ellenére is megmaradtak olyan szervezetek és­­ alakulatok, amelyek katonai és rendőri jogo­ ,­kat arrogáltak maguknak. Erélyes intézkedé­­­­sekre volt szükség, hogy a bizonyos ön­­védelmi szervezeteket borító titokzatos fél­homály eloszoljon. A porosz kormány az ön­védelmi szervezetek működését kivétel nélkül megtiltotta. A szervezeteket feloszlatták és arról is gondoskodtak, hogy a bűnösöket büntetőjogi felelősségre vonják, mert ezek­nek az alakulatoknak a gazdasági és poli­tikai terror volt a céljuk. A Rossbach-puccsnál, — folytatta a mi­niszter —­ a szocialista miniszterek eltávolí­tásáról volt szó, ami Rossbach leveleiből is kitűnik. A Rossbach-szervezet az utóbbi na­pokban megkísérelte, hogy valamennyi úgy­nevezett nemzeti szövetséget helyi kartellek­be tömörítse. Örömmel kell megállapítani, hogy a birodalmi védőrség vidéki parancs­noksága és a birodalmi őrség központja egyenesen megtagadták a Rossbach­hal való összeköttetést. A múlt szombaton nemcsak Potsdamból, hanem az egész birodalomból összegyűlt tisztek résztvettek egy értekezle­ten, amelyen Rossbach elnökölt. A birodalmi hadügyminiszter egyetért a szónokkal, hogy ezeknek a tiszteknek a birodalmi védőrségben nincs helyük. Néhány hét óta benső szervi kapcsolat áll fenn egy­részt Hennig, Müller-Graefe és Rossbach, s másrészt Hittler és Ludendorff között. Ludendorffnak az Erhardt-szervezettel foly­tatott tárgyalásai meghiúsultak. Rossbach a szombaton összegyűlt birodalmi védőrségi tiszteknek kijelentette, hogy a porosz belügy­miniszter március 31-én feloszlatja az ön­védelmi szervezeteket, amit azonban a nagy­német szabadságpárt nem fog eltűrni. Puccs­­ra került volna a sor, amelynél a birodalmi védőrség nem tanúsíthatott volna semleges magatartást. A miniszter ezúttal nem bocsát­kozik a dolog katonai és büntetőügyi részé­nek fejtegetésébe. Severing miniszter végül kijelentette, hogy mindenütt, még a vidéken is, ahol ezeknek a szervezeteknek talajuk van, minden politikai hatalmi eszközzel fel fog ellenük lépni. Hogy ez a politikai látvány örvendetes lesz-e vagy sem, nem­ jöhet tekintetbe. Az utóbbi napok idegessége ismét el fog múlni és rem ,­ntéri, hogy azok eltávolításával- akik a­­ hazaárulást elkövették visszatér annak lehe­­­­tősége, hogy a következő hónapok nehézsé-­­ geit megálljuk. Mindenki bizonyos lehet felőle, hogy a porosz rendőrség elég erős lesz a rend és a nyugalom fentartására. A Wolff-iroda a porosz belügyminiszter beszédéről szóló fenti tudósításhoz a követ­kező megjegyzést fűzi : Hivatalos porosz he­­­­lyen kijelentik Severing beszédéről, hogy az­­ az óvatosság, amellyel a miniszter mellőzte­­ azt, hogy a nagynémet szabadságpárt részé-­­ ről tervezett puccs részleteit a parlament elé­­ terjessze, arra vezetendő vissza, hogy fontos , intézkedések vannak még folyamatban és a­­ birodalmi főügyész részéről megindított nyo­mozásokat sem szabad befolyásolni. EZIBW ■s­i­rs A porosz kormány nem ér puccsokat Vihar a francia kamarában a Ruhr-megszálls miatt A ruhr-vidéki probléma megoldása most már erősen foglalkoztatja az angol politikai köröket A munkáspárt napok óta ankétezik ebben a kérdésben és terveikről Ramsay Macdonald a következőket mondotta : " A munkások azt akarják, hogy Anglia a többi népekkel együtt foglalkozzék az igaz­ság és szabadság kérdéseivel. A francia kor­mány olyan helyzetet provokált, amelyből önérzete nem igen engedi kilábolni. Az angol alsóházi ellenzék nagy feladatának tartja, hogy a megoldás elé ezen a ponton háramló nehézségek megszüntetését előmozdítsa. Ma a nemzeti liberálisok is üléseztek Lloyd George elnökletével, s elhatározták, hogy a Ruhr-vidék megszállásának kérdését jövő hé­ten az alsóházban szóvá teszik. Lloyd George ez alkalommal nagy beszédet szándékozik mondani, néhány javaslatot tesz, amelyek Speux tábornok tervezetére támaszkodnak. Speux ugyanis a Times-hez intézett levélben a demilitarizálás mellett foglalt állást, amely néhány vasútra szorítkoznék. Az egész demi­­litarizált zóna azután a népszövetség fel­ügyelete alá volna helyezhető. Amerika érdeklődése a Ruhr-kérdésben szintén növekedik. Newyorki jelentés szerint Borah szenátor Európába utazott a hágai nemzetközi bíróság tanulmányozására, de Berlinben tudni vélik, hogy az amerikai politikus európai útjának más és jelentősebb politikai céljai vannak.­­ A francia kamarában, ahol az ideiglenes költségvetést tárgyalták, Bracke szocialista képviselő azt követelte, hogy a Ruhr-megszál­­lás költségeit még a húsvéti­.szünet előtt tár­gyalják. Poincaré miniszterelnök erre azt vá­laszolta, hogy a pénzügyi bizottság most fog­lalkozik ezzel a kérdéss­el és a kamarának a bizottsági jelentés tárgyalásánál alkalma lesz­­ a ruhr-vidéki megszállás pénzügyi részével­­ foglalkozni. Berthon kommunista képviselő a miniszter válaszát kétértelműnek mon­­­­dotta, mire Poincaré kijelentette, hogy haj­­j­landó részletesebben is nyilatkozni. Hogy ezt eddig nem tette — mondotta — annak a körülménynek tulajdonítandó, hogy attól tartott, elővigyázatlan szavak fognak ki­jelentéseihez fűződni. A szélső­baloldal hevesen tiltakozott a miniszterelnök nyilatkozata ellen, mire Poin­caré folytatta beszédét és hangsúlyozta, hogy egyes kommunistáknak cikkeikért és beszé­deikért a bíróság előtt kell majd számolniok. Nagy zaj és kavarodás támadt erre, miköz­­i­ben jobbfelől azt kiáltozták, hogy a Ház bal­oldalán Németország ügynökei ülnek. A lárma végül akkora lett, hogy az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni, majd az ülés újból való megnyitása után azt indít­ványozta, hogy a Ház fejezze ki rosszulását Berthon képviselővel szemben. A zajos jele­netek erre csak folytatódtak, úgy hogy az elnök ismét felfüggesztette az ülést. Három órakor nyitották meg ismét az­­ ülést, amikor Poincaré miniszterelnököt a terembe léptekor a képviselők megéljenezték. Berthon képviselő kijelentette, hogy nagyon sajnálná, ha a miniszterelnök részéről neki tulajdonított szavakat mondta volna. A mi­niszterelnököt nem akarta megsérteni. Perez elnök erre megállapította, hogy Berthon sértő szavait formálisan visszavonta és ezzel­­az incidens elintéződött. A kamara ezután­­ folytatta az ideiglenes költségvetés elhalasz­tásáról szóló indítvány tárgyalását. Duisburgban egy francia őr agyonlőtt egy hatgyermekes munkást —­ A francia sem­­mitőszék Thyssen Frigyes és társai perében elutasította a fellebbezéseket és megerősítette a maiiszi katonai törvényszék ítéletét. — A belgák ma elrendelték Oberhausen m­egszál­­­­lását. — ‘ Cuno német kancellár ma Stutt­­­­gartba érkezett. ARA I@K@IA nriiniiiiwin­i'i»i­­mi rin innririMm—mam—— A Világ Magyarország megújhodását a demo­kráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkéra a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajn­tha­tják. A Világ tiszteli má­sok meggyőződését, de hadat üzen az elvek mög a rejtőző kalandorságnak és ihletnek. A­­ Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket­­ szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmez­ője az elnyomottaknak ; kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. A Világ e polgári jogok harcosa. Tiszteli a tu­domány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vétót kiáll az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében el­sorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekeze­tek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkész­ségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gaz­dasági­­életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. XIV. E­V­F­O­LK­Ul ♦ BUDAPEST, SZOHRAV 19SS MÁRCIUS 3­4 ♦ IS-IM SZÁM Mesvé­­leté­ s nagyhét küszöbén vagyónk. Itt jár már közöttünk a keresztrefeszítés mazfrikánának és a feltámadás glóriájának emléke­, és itt van a tavasz is, meleg napsütésével, enyhe, szelíd szellőjével. Csak a lelkek békéjét és a gondok lepihenését nem hozta meg sem a nagyhét közeledése, sem pedig a tavaszi­ nap­sütés. A politikában felhangzott a statárium kemény, acélpengésű szava, a gazdasági éle­tet pedig a bizonytalanság sötét hullámain táncoltatja a zürichi vihar. Politika, gazda­sági élet : ezek elvont fogalmak voltak né­hány év előtt még annak, aki beérte a hora­tiusi arany középszerrel és a nyugalmat ke­reste az életben. Most azonban nincsen többé határvonal, am­ely elválasztaná az egyes em­berek egyéni életét akár a politikától, akár a gazdasági földrengésektől Nincsenek többé csendes szigetek és nincsenek többé széltől védett, nyugalmas barlangok. " A zürichi óramutató ketyegése és a poli­tika dobpergése nappal elkísér mindenkit út­ján, éjszaka fölzavar mindenkit álmából. Hideg, nyirkos gondok palástját veti ennek; az országnak minden lakójára a korona értékcsökkenése, a politikában pedig mindig újból visszatérnek olyan „kombinációk**, amelyeknek lidércnyomása fényes délben, sem engedi szabadon lélegzeni a mellet Post­­ equitem sédét atra cura, most mindannyian:­­ olyan lovasok vagyunk, akik másodmagunk­kal ülünk a nyeregben , hátunk mögött a sötét gonddal. A tavasz szelíd, lágy keze erőt­len és tehetetlen, hiába szórja elénk minden kincsét, minden szépségét, nem tudja meg­hozni azt a nagy föllélegzést, amely kitágítja a mellkast és friss erőt ad, új lendületet a termékeny munkához. Hiába süt a nap, hiába kék az ég, hiába melegedett át a le­vegő, ez a tavasz még nem hozta meg a föl­­zavart lelkek nyugvásra térését, a fölajzott idegek feszültségének enyhülését, a kedvet, a hitet, az erőt, amelynek ma legkevésbé volna szabad lankadnia és mégis megtört mindenkiben. Tavasz van, a hitellenség tavasza, tavasz van, a reménytelen és csüg­gedt őszi délutánok hangulatának tavasza, tavasz van és a tehetetlenség ólomsúlya köti le a kezeket , tavasz van, de a tavaszi nap­sütés nem frissít, nem éleszt, nem ad erőt másnak, csak a­­ gyűlöletnek, annak a gyűlöletnek, amelynek nincs fogékonysága sem a nagyhét tanítása, sem a tavaszi nap­sugár, a tavaszi szellő szelíd símogatása iránt. símogatása Szünetre megy most a nemzetgyűlés, de nem szünetelnek azok az aggodalmak és azok a problémák, amelyeknek óvatos meg­kerülését jobbnak tartotta a nemzetgyűlés, mert nyílt föltárásukat Csak a nemzet­gyűlésnek lesz húsvéti szünete és nem a politikai gondoknak, a politikai válsághullá­moknak , és húsvéti szünete lesz a tőzsdé­nek, húsvéti szü­netjük lesz a bankoknak, de ez a húsvéti szüret a zürichi aggodalmak, a Zürich felől reánkszakadt bajok jegyében fog eltelni. Húsvéti szünete lesz az egyetem­nek, de az egyetemnek volt már néhány szünetnapja húsvét előtt is és talán ezeknek a szünetnapoknak hullámai fognak majd tovább gyűrűzni az ünnepi vakáció alatt. Gonosz tavaszt hozott az idei esztendő, gonosz tavaszt, amely megbénít minden energiát, kivéve a gyűlölködés energiáját, akkor, amikor szükség volna minden ener­giára, kivéve a gyűlölködés energiáját. Egyre növekszik az ár, építeni kellene a gátat, de csüggedten, erőtlenül nyugszanak a karok, kivéve néhányat, amely a gyűlölet lefelé for­dított vesszőfáklyájával próbálja felgyújtani azt, amit még nem öntöttek el a hullámok. Gonosz tavasz ez és a nagyhét közeledése sem tudja elriasztani a gonosz varázst Kék az ég, melegen süt a nap, még néhány nap és el­hallgatnak a harangok, majd pedig diadal­mas zúgással töltik be újból a levegőt, de hiába minden... A tavaszi nap csatát vesz­tett a nyirkos, sötét ősszel szemben és a nyirkos, sötét őszben nem világít más, mint kísérteties sárgás-zöld fényével a gyűlölkö­dés lefelé fordított fáklyája. Még néhány nap és megszólal a föltámadás harangszava, de mintha még nagyon-nagyon távol volnánk attól a naptól, amikor a föltámadás nagy művének szolgálatában összefognak az erők. Fölfokozódnak az energiák, dacolnak min­dennel, ami ellenük szövetkezett és egy ország új életre keltésével ismétlik meg a húsvéti csodát. Sziklákat gördítettek Magyar­­ország megtépett, véres testére és a sziklákra még újabb sziklákat próbál gördíteni a gyű­lölködés ma, amikor itt volna a legfőbb ideje annak, hogy kilépjen sziklasírjából egy nép, és két karja munkájával, erős hittel, az egység és az egyetértés erejével szerezze meg magának a föltámadás nagy óráját.

Next