Világ, 1923. május (14. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-09 / 104. szám
AA Világ a polgári jogok harcosa. Tiszteli a tudomány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottkat, az üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. XIV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, , '.' Jet ■ 10 Ara 50 KORDIA A Világ Magyarország megújhodását a demokráciától és a» fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak ; kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának* SZERDA 1933 MÁJUS 6 ♦ 104-IK SZÁM Bécs A halálraítélt osztrák főváros nem akarja tudomásul venni a fejére olvasott halálos ítéletet. Amikor az ősz elején a világpiaci paritás magaslatára kúsztak föl az árak Bécsben, újból megkongatták a vészharangot, és sokan órával a kezükben várták Bécs csendes, vagy görcsös kimúlásának percét. A világpiaci paritásra emelkedés óta nyolc hónap telt el és a bécsi városi tanács most második szükségköltségvetésében 6,6 milliárd osztrák koronát kér harminc új autóbusz vásárlására és forgalombaállítására, mert intenzívebbé akarja tenni az autóbusz-járatokat a forgalmasabb vonalakon. Másik ötmilliárd hitelt kér a bécsi Városi tanács az utcai világítás megjavítására, és az ötmilliárd egy részéből néhány főútvonalon villanyvilágításra fogják változtatni az idáig gázvilágításra berendezett lámpákat, nem csupán azért, hogy világosabbak legyenek az utcák, hanem azért is, mert a villanyvilágítás olcsóbbnak bizonyult az új berendezések alkalmazása által a gázvilágításnál. A bécsi telefonállomások egy részét már automatikus kapcsolókkal látták el, addig is, amíg Bécsben berendezi a dróttalan telefonállomásokat az egyik ,vagy a másik a három vállalat közül, amelyek most konkurrálnak a szabadalom elnyeréséért. A bécsi opera nyáron Szép Heléná-t fogja játszani Reinhardt rendezésében, és Offenbach ugyan nem egészen illik a bécsi opera mennyezete alá, de az Opera játszani fog egész nyáron, lesz közönsége, és az opera művészei keresethez jutnak a nyári hónapok alatt is, ha szerepet vállalnak Szép Helénában. Kár volna folytatni: a halálraítélt Bécs túlélte a világpiaci paritás által kimondott ítéletet is, úgy, amint túlélt nem egy más ítéletet, a halálraítélt Bécs él, és pedig él kulturális értékeinek átmentésével. A bécsi újságok hétköznap tizenhat, néha húsz oldalt adnak, és közölnek eredeti londoni, párisi, római tudósításokat, tartják a versenyt a nagy világlapokkal, és ha panaszkodnak is, a bécsi újság mindenfelé reprezentálja, a bécsi kultúrát. Bécs lakossága a harmadrészét teszi az egész osztrák köztársaság lakosságának, Budapet lakossága alig több, mint Magyarország lakosságának egy kilencedrésze. Budapest problémája tehát sokkal megoldhatóbb, mint Bécs problémája, sokkal megoldda több azért is, mert Magyarország minden lakosára hatszor annyi odahaza termett búza esik, mint Ausztria lakosaira. De Budapesten nem beszélnek dróttalan telefonról, Budapesten csak beszélnek automatikus telefonkapcsolókról, Budapesten nem alakítják át a gázlámpákat az utcán villanylámpákká, Budapesten nem állítanak forgalomba harminc újonnan vásárolt autóbuszt, Budapesten a városi tanács minden energiáját kimeríti az emelés: a gáz árának emelése, a Villany árának emelése, a víz árának emelése, a villanyosjegy árának emelése, és a sok egyéb emelés, minden ellenszolgálat nélkül, a közüzemeik teljesítményeinek fokozatos leromlásával, a beruházási szükségletek újabb és újabb kitolásával, úgy, hogy közeledni kezd az az időpont, amikor számolni kell majd a közüzemek lassú csőd felé közeledésével. Ha Bécs élhet és megélhet, akkor Budapestnek fejlődnie kellene és Bécs új villanyoslámpái nem csupán a bécsi utcákat világítják meg, hanem megvilágítják a budapesti városi politika és a magyar gazdaságpolitika eredményeit is . , ,rális munka értékelésénél fokozatosan elindulunk a búza-valuta felé. Ez nem olyan fényűzés és nem olyan súlyos probléma, mint amilyennek látszik. A magyar diplomáciai szolgálatot is búza-valutával kell fizetni, hiszen a magyar diplomaták egy része arany-valutájú országokban végzi dolgát. Márpedig Magyarországnak nincsen hasznosabb és értékesebb, szükségesebb és befolyásosabb diplomáciája, mint az a külpolitikai hivatás, amelyet a kulturális munka végez el. A magyar kultúra által termelt minden igazi érték követe, és súlyos szavú követe a magyar külpolitikának, nem egy entente-fővárosban, hanem Európában és Amerikában mindenfelé. Magyarország követeket küld szét az idegen államok fővárosaiba, nem nagyköveteket. De azért van Magyarországnak néhány nagyköváté, olyan, aki nem kapott hivatalos kinevezést , de hivatalos kinevezés és nagy fizetés nélkül is jól végzi el dolgát Ilyen nagykövet például a Liliom, amelynek római premierjéről a Neue Freie Presse római tudósítója ezt írja: „A közönségnél viharos sikere volt a színházi estének, és a kritika már hosszú idők óta nem volt ilyen egységes az ítéletében, mint most, amikor kiemelte, hogy ez a külvárosi legenda tökéletes mestermű, amelyben a realizmus és az idealizmus, az álom és a valóság, a földi világ és a túlvilág, a romlottság és a tisztaság egyesülnek magasrendű szintézissé." Ilyen nagykövete volt most Magyarországnak Amerikában Dolmányi Ernő, aki ezen akörútján teljesen meghódította a kritikát, amely talán már évek óta nem ütötte meg ezt a hangot, és jövő esztendőre Dohnányi az amerikai közönségnél versenytársa lesz Paderevszkynek. A nagykövetek számát nem lehet financiális eszközök segítségével szaporítani, de követségi tanácsosokat, követségi titkárokat lehetne jóval nagyobb számban a külföldre küldeni, ha a magyar kulturális munka értékelése közelednék a búzavaluta 50 százaléka, vagy a 20 százaléka felé. Akik sokalják az áldozatot, azok gondoljanak arra, hogy a magyar kulturális munka jóvoltából külföldre került követségi titkárok, követségi tanácsosok, követek és nagykövetek ma Rómában végzik diplomáciai szolgálatukat és holnap Párizsban, egyik nap Londonban érnek el sikereket Magyarország számára és másnap Bruxellesben, anélkül, hogy nagy útiköltséget számláznának. Sőt megtörténik az, hogy az ilyen diplomaták egy napon háromnégy fontos városban tesznek fontos szolgálatokat a magyar külpolitikának, olyan városokban, amelyek több száz, vagy több ezer kilométerre esnek egymástól. A Nemzeti Színház új hajlékának fölépülését sokkal problematikusabbnak látjuk, mint a közoktatásügyi miniszter, sőt problematikusnak látjuk az építkezés szükségességét, vagy legalább sürgősségét is. De a tegnap éjszaka tartott beszéd mindenesetre kimondott egy súlyos és fontos szót, amikor összekapcsolta egymással a kultúrát és a búzavalutát, amelyek idáig olyan távol estek egymástól, mint Észak és Dél, mint Kelet és Nyugat. Búza-valuta A Nemzeti Színház új épületét búza-valutában feleannyiért lehetne fölépíteni, mint a háború előtt, tehát lehet is fölépíteni, akármilyen fantasztikus összegre emelkedett az építési költség papírkoronákban, mondotta tegnap a Fészek vacsoráján Klebelsberg gróf kultuszminiszter ... Nem tudnók hirtelen eldönteni, hogy a megoldatlan magyar kulturális feladatok közül sorrendben milyen hely illeti meg a Nemzeti Színház új épületét és nem mernék teljes határozottsággal azt mondani, hogy a közeljövő perspektíváit nézve, szabad-e még egy nagy színházépületet emelni Budapesten akkor, amikor jövőre talán már túlságosan sok nagy színházépület lesz Budapesten. De azért egy szempontból jelentősnek tartjuk a közoktatásügyi miniszter beszédét: azért, mert először említette egymáshoz kapcsoltan és összefüggésben a kultúrát a búza-valutával. Semminek az ellenértéke nem fokozódott le úgy búza-valutában, mint a kulturális munkáé, és a kulturális munka ellenértékének rettenetes devalvációja fojtogat ma minden kulturális tevékenységet Magyarországon csak úgy, mint a többi leromlott valutájú országban. Két újsághír fekszik itt előttünk. Az egyik szerint Dempsey, a volt katonaszökevény és a kiérdemesült útonálló, egyébként pedig a kor nemes tudományának világbajnoka, visszavonult pályájáról, megvásárolta egy bányavállalat részvénytöbbségét, de nem éri be az osztalék nyugalmas fölvételével, hanem elnöke lett a bányavállalat igazgatóságának és most résztvesz a bánya vezetésében is. A másik újsághír szerint pedig egy igen tehetséges fiatal német költő néhány hónapra eltűnt barátainak szeme elől és most merült föl újból, nagyon megerősödve, mert néhány hónapig egy bánya tárnájában dolgozott, nem éppen új szenzációkat keresni, hanem azért, mert másként már nem tudta kenyerét megkeresni. Ez a két hír sok mindent mond el magyarázat, kommentár és háttérfestés nélkül is. A kulturális munka folytonosságának megmentésére egy igazi mód van, az, ha a kultú Tizenöt évi fogházra ítélték Krupp von Bohlen und Halbachot Krupp von Bohlen und Halbach és társai nem úszták meg olyan simán a hadbírósági tárgyalást, mint Fritz Thyssen, és a Thyssen-művek igazgatói. A Thyssen-perben a francia hadbíróság tudvalevőleg beérte márkákban igen súlyos, aranyvalutában eléggé enyhe pénzbüntetések kiszabásával. Ezzel szemben a werdeni hadbíróság ma kihirdetett ítélete rendkívül szigorú, amennyiben tizenöt évi fogházat és 100 millió márka pénzbüntetést ró ki Krupp von Bohlen und Halbachra, ugyancsak tizenöt-tizenöt évi fogházra és 100—■100 millió márka pénzbüntetésre ítéli a Krupp-művek másik két igazgatóját, Hartwigot és Oeslerlent, húszhúsz évi fogházra és 100—100 millió márka pénzbírságra marasztalja el a Krupp-művek négy igazgatóját, Schaffert, Baurt, Schraeplert, Kuntzot, tíz évi fogságra és 50 millió pénzbírságra Gross üzemvezetőt, tíz évi fogházra és 100 millió márka pénzbüntetésre Bruhn igazgatót, és hat havi fogházra Müller üzemtanácsi tagot, összevéve tehát 750 millió márka pénzbüntetést, és 160 évi fogházat mért ki a werdeni hadbíróság a március harmincegyedikén Essenben lejátszódott véres események megtorlására, noha ezeknek a véres eseményeknek csak német részről voltak áldozatai: tizenegy halott és tizenkilenc súlyos sebesült. Von Bohlen und Halbach volt követségi tanácsos II. Vilmos kegyelméből akkor vette fel a Krupp von Bohlen und Halbach nevet, amikor nőül vette Friedrich Alfréd Krupp leányát és Friedrich Kruppnak, a Kruppművek naggyá nevelőjének unokáját, Krupp Bertát. Krupp Berta volt Friedrich Alfréd Krupp egyetlen gyermeke, és így von Bohlen und Halbach-ra szállott a hatalmas családi részvénytársaság vezetése, amikor apósa Capri-szigetén meghalt. Krupp von Bohlen und Halbach ugyan nem érte be a puszta reprezentálással, de a Krupp-művek tényleges vezetése mégis az apósa körül kialakult vezérkar kezében volt. Azért a Ruhrvidék többi német nagyiparosának példáját követve, természetesen Krupp von Bohlen und Halbach is helyén maradt a megszállás után, és a véres húsvétvasárnap áldozatainak temetésén kemény, férfias gyászbeszédet, vagy inkább vádbeszédet mondott. A Krupp-név örökösének szigorú elítélése annál meglepőbb, mert április harmincegyedikén, tehát egy hónappal az esseni összeütközés után Krupp von Bohlen und Halbach még Berlinben volt, hogy megbeszélje a ruhr-vidéki helyzetet Cuno kancellárral és onnan sietett Werdenbe, ahová május elsején délelőttre idézték meg harmadízben, mint tanút, de a már kitűzött hadbírósági tárgyaláson Krupp von Bohlen und Halbach ekkor még nem szerepelt vádlott gyanánt. Május elsején délelőtt jelent meg a francia vizsgálóbíró előtt Krupp von Bohlen und Halbach és tizenegy órakor hirdették ki előtte a letartóztatási végzést. Alig egyhetes előzetes letartóztatás után kapta meg tehát Krupp Berta férje és a Krupp-művek igazgatótanácsának elnöke a tizenötévi fogházat, miután tanúból hirtelen vádlottá lépett elő. Az összeesküvés és a közcsendháborítás vádját huszonhárom pontban részletezte a francia ügyész, és a huszonhárom kérdés közül huszonegyre igen volt a bíróság felelete. A tíz vádlott közül hatot egyhangúlag ítélt el a bíróság, míg Krupp von Bohlen und Halbachot és Bruhn igazgatót csak három szavazattal kettő ellen. Müller üzemtanácsosi tagot fölmentették az összeesküvés vádja alól, és csupán közcsendháborításért marasztalták el, ezért kapott Müller mindössze hat hónapot. Március harmincegyedikén, amikor a francia csapatok megszállották a két automobilé.,sarnokot, az esseni Krupp-művekben megszólaltak azok a szirénák, amelyek a háború alatt az ellenséges repülőgépek közeledését jelezték, és a szirénák süvöltöttek egész délután fél kettőig, amikor a francia csapatok távoztak a gyártelepek területéről. A szirénák hangjára maradt abba a munka nagyszombaton mindenfelé a műhelyekben és a munkások tízezrei összesereglettek a megszállott automobilcsarnokok köré. A francia csapatokat nem érte támadás, csak éppen a Krupp-művek munkásai elállották az útvonalakat az automobilcsarnokok körül, és így saját testükkel emeltek gátat a rekvirált automobilok kivezetése elé. A Krupp-művek üzemi tanácsa tárgyalásokat próbált kezdeni a francia tisztekkel, hogy biztosítsa a francia csapatok békés távozását, de a tisztek nem voltak hajlandóak tárgyalásokba bocsátkozni. Közben a megszállott csarnokok tetőit is belepték a munkások és a francia tisztek benyomása szerint fenyegetővé fordult a helyzet. Ekkor vezényelt tüzet az egyik francia tiszt, és a gépfegyverrel támogatott sortűz után valóban megnyílt az út a francia katonák előtt. A werdeni tárgyalásokon a legfőbb pozitív vádpont az volt hogy a szirénákat a gyár igazgatóinak, és üzemi tanácsának utasítására szólaltatták meg , és így a munkások fölvonulása az automobilcsarnokok körül szintén az igazgatók részéről kiadott utasítások következménye volt, és nem a munkások spontán érzéséből eredt. Az kétségtelen, hogy az igazgatók és az üzemi tanács nem próbálták megelőzni a munkások kivonulását a műhelyekből és csoportosulását a megszállott két csarnok körül, de a ruhrvidéki német munkásosztály pszichológiája szerint kétségtelen az is, hogy külön utasításokra és rendelkezésekre nem volt szükség a Krupp-művek népének mozgósítására. A werdeni bíróság elítélte a Krupp-műveknek minden olyan igazgatóját akik nagyszombaton Essenben voltak, hiszen az igazgatók természetesen összegyűltek a kritikus események bekövetkezése után megbeszélni a szükséges teendőket. Ez adta meg az egyik alapot az összeesküvés vádjához, noha az igazgatók tanácskozásának részleteit természetesen nem tudta tisztázni a werdeni tárgyalás, és nem tudta tisztázni a német részen történtek egyéb részleteit sem, mert a bíróság elé idézett német tanúk menteni igyekeztek a vádlottakat. A legkevésbé sikerült Krupp von Bohlen und Halbach bűnrészességét tisztázni, mert a Krupp-művek elnökének vendége volt. Tesla kardinális, a pápa kiküldötte, aki a békítés missziójával jött Essenbe, az összeütközések megelőzésére. A véletlen iróniája, hogy a kardinális megérkezésének másnapján került sor a véres összecsapásra. Kiskunfélegyháza Kiskúnfélegyháza rendezett tanácsú város, a statisztikai hivatal szombaton közzétett népszámálási adatai szerint, 36.797 lakosával Cegléd után és Rákospalota előtt a tizenhatodik helyet foglalja el a megmaradt magyar városok között. Kiskúnfélegyháza most választott új városi képviselőtestületet, és a választási eredmény szerint száz városi képviselő közül kilencvenegy került ki a függetlenségi párt jelöltjei közül és kilenc az egységes párt lajstromáról A választási harc voltaképpen nem az egységes párt és a függetlenségi párt között játszódott le Félegyházán, legalább az ideérkezett jelentések szerint, hanem a függetlenségi párt programja ezúttal Félegyházán egészen széles elveket fogott át. Akik a függetlenségi zászló mögé sorakoztak, azok a nyugalmat akarják, abékét, a munkás kezek szolidaritását a munkában is és azok úgy gondolják, hogy, az egységes párt politikája nem ezeket a célokat szolgálja. Az egységes párt a Duna és a Tisza, közén sokfelé saját hibáján kívül összeforrott, vagy legalább összevegyült azokkal az emberekkel, akiknek hangos szava negyedik esztendeje hirdeti és harsogja, hogy, zárt sorokban mögöttük áll a Duna—Tisza-köze és egy mozdulatukra felsorakozik, ha indulni kell Budapest felé, a bűvös város mefenyítésére. A Duna és a Tisza köze most beszélt világos szóval, félreérthetetle- nül, határozottan, nyomatékosan, és Félegyháza száz mandátuma közül kilencvenegyet kapott meg Horváth Zoltánfélegyházai követ függetlenségi pártja, noha Horváth Zoltán férfias nyíltsággal és kemény, szóval támadt jó egynéhányszor azokra, akik azt hirdetik, hogy mögöttük áll a Duna és a Tisza közének napbarnított magyarsága mind egy, szálig, csapásra emelt kézzel... Minek említ- sük itt név szerint is azokat a férfiakat, akik valóságos kis Hadistenek gyanánt járnakkelnek negyedik esztendeje, és minduntalan a Duna—Tisza közére mutatnak kezükkel, oda, ahol a falvak és a városok, a járások és a megyék népe egytől-egyig kivétel nélkül rájuk esküszik ... Ne említsük ezeket, a neveket, és ezek a nevek mátólfogva hadd merüljenek feledésbe, mert a Duna és a Tisza közének egyik nagy városa most beszélt, és a szavazatok kilencvenegy százaléka esett azok ellen, akik úgy beszéltek, mintha legalább a szavazatok kilencvenkilenc százaléka volna az övék. Horváth Zoltán soha nem volt olyan hangos legény, sem a nemzetgyűlésen, sem a nemzetgyűlésen kívül, mint ezek a híveik által pajzsra emelt kis Hadistenek. Horváth Zoltán soha nem hivatkozott a Duna—Tisza-közének haragos magyarjaira, hanem mindig csak a maga becsületes meggyőződésének becsületes haragjával csapott le a véres kéz kultuszának bálványaira és papjaira. De a Duna —Tisza-köze mintha mégis Horváth Zoltán és a Horváth Zoltánok mögött állana kilencvenegy százalékos többséggel, mintha a félegyházi választás eredménye tiltakozás volna a Duna—Tisza-közének a négyesztendős gyanúsítása ellen, mintha a Duna—Tisza-köze így hirdetné, hogy nem vállalja a közösséget a véres kéz kultuszával, és nem vállal közösséget azokkal, akik fegyveresen és csoportosan öltek meg mag gúnyos, fegyvertelen embereket. Félegyháza választott és hadd válasszák meg most városi képviselőiket újból a Duna és a Tisza közének városai sorban mind akkor majd kiderül, ki mögött áll zárt sorokban és kiket utasít el magától méltatlankodva a Duna és a Tisza közének napbarnított magyarsága. Száz mandátum között kilencvenegyet kaptak meg Horváth Zoltán félegyházai követ pártjának hívei és mindössze kilenc esett az egységes pártra, talán azért mindössze kilenc, mert az egységes párt ott lent az Alföldön nemmindig és nem mindenütt vonta meg elég „határozottan, elég nyomatékosan a határvonalat azokkal szemben, akik fejtetőre állítottak minden magyar tradíciót, minden magyar erkölcsi hagyományt, minden régi szép szokást és / háborús patológia némelyik eltévelyedését* ünnepelték, fdicsőítették, avatták magyar, erénnyé. A ■* félegyházai községi választás most talán megtanítja az egységes pártot is arra, hogy nem tűrhet meg a párt keretei ,,között egy olyan jobbszárnyat, amely kacérkodik"azokkal, akik még inkább jobbfelé állanak. Ha az egységes párt nem akarja elveszteni a Duna és a Tisza közének népét, akkor teljesen és végleg tisztáznia kell egy már túl régen kétes helyzetet, és el kell vágnia minden olyan valóságos vagy látszólagos fonalat, amely az egységes párt jobbszárnyától vezet még inkább jobbfelé. Mert a Duna—Tisza-közének népe, úgy?