Világ, 1923. június (14. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

A Világ a polgári jogok harcosa. Traftai • Itt a­domány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vétőt kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a Bankát, mely a békétlenség levegőjében el­sorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekeze­tek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkész­ségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei Iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gaz­­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a bultára útjának szabadságát és vámmentességét.­­«A 70 KORSZA­K Világ Magyarország megújhodását a demo­kráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés; megtörhetik, d­e meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli má­sok meggyőződését, de hadat üzen az elvek, mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak ; kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. XIV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, VASÁRNAP 1923 .JÚ­N­IU­S 1O ♦ 139-IK SZÁM Bulgáriában győzött a forradalom Egyelőre még nem alakul ki tiszta kép a szófiai eseményekről, csak az látszik bizo­nyosnak, hogy Szófia a forradalmárok kezé­ben van, hiszen a Bolgár Távirati Iroda, amely tegnap még Stamboli­sky szócsöve volt, ma azt a hírt küldi szét a világba, hogy „az a hirtelenség, amellyel a kor­mány megbukott, a legjobb bizonysága a kormány népszerűtlenségének és korrup­ciójának'’. Úgy­­látszik, hogy Szófiában az orosz recept szerint jártak el, nyomban az új rend szolgálatába állítva a hivatalos távirati ügynökséget. ■Stamboliiskg kétségkívül egyik érdekes és jelentékeny politikai alakja a háború másnapján kialakult különös világnak. A szegény parasztlegényt választotta férjévé a falu legm­ódosabb gazdájának lánya, és amikor pénzhez jutott Stamboli­sky, egy né­met kertészeti főiskolára ment ki tanulni. Német nyelvtudása ugyan hiányos maradt visszatérése után is, de azért Stambolitsky sok mindent látott, sok mindent tanult Né­metországban. Csak éppen nem lett német­baráttá ... A kertészet mellett nem sokáig maradt meg Stambolitsky: népszónok lett, vidéké­nek politikai vezére, megpróbálkozott az újságírással s figyelmet keltett beszédeivel a szobranje tanácskozásain, és nagy politikai súlyra tett szert, amikor az európai hadüze­net után élére állott a neutralitás pártjának. Stamboli­sky nem vonult félre a krízis nap­ján, amint azt például Giolitti tette, az olasz békepárt vezére, hanem fentartotta állás­pontját akkor is, amikor Ferdinánd cár trónbeszéde bejelentette, hogy a bolgár had­sereg harcba indult. A trónbeszéd elhangzása után Stambo­­licsky személyében tette felelőssé az esemé­nyekért a cárt, és ezt a szokatlan kijelentést csakhamar követte Stamboliisky letartózta­tása, felségsértésért és hazaárulásért. A há­borús éveket börtönben töltötte Stambo­liisky, és csak az összeomlás napjaiban nyerte vissza szabadságát. Radoszlavov el­bocsátása, Malinov kinevezése a kormány élére, és a bolgár front megnyitása Franchct d'Esperay tábornok csapatai előtt, többé nem menthették meg Ferdinánd cár trónját. A bolgár fejedelem mondott le elsőnek a központi hatalmak uralkodói közül, és a ha­talmat a börtönből kiszabadult Stamboli­sky ragadta kezébe. A parasztvezér ugyan nem proklamálta a köztársaságot, de Boris cár, aki apjának örökébe lépett, csak névlegesen töltötte be az uralkodói szerepet, a valóságban pedig Stamboli­sky volt a diktátor, noha kor­mányába befogadta a szobranjó más pártjai­nak olyan vezéreit is, akik nem exponálták magukat a háború mellett. A koalíciós kor­mány szükségessége adva volt a szobranje feloszlatása és az új választások megejtése után is, mert a parasztpárt alig három-négy szavazat többséget tudott szerezni. De a koalíciós kormányzás helyett Stamboli­sky jobbnak látta a polgári pártok erőszakos letörését. Radoszlavov, a háborús évek szép, hul­lámos szabású miniszterelnöke idejekorán Berlinbe menekült, követve azoktól a bolgár politikusoktól, akik támaszai voltak Ferdi­nánd cárnak a hadüzenet politikájánál. Stamboli­sky tehát letartóztatta a másod­sorban felelős politikusokat, köztük Toncsev volt pénzügyminisztert, Bulgária legkivá­lóbb gazdasági szakemberét, aki csak a há­ború megindulása után lett a kormány tagja, és Zsekov tábornokot, a bolgár hadse­reg volt főparancsnokát, aki csak néhány héten át volt ideiglenes hadügyminiszter. A letartóztatások száma folyton szaporodott és a szobranje tagjai közül egyre többen kerültek börtönbe. Stamboli­sky így sze­rezte m­eg a szobranjében azt a többséget, amelyet a választások nem adtak meg neki. Hosszú vizsgálati fogság után indult meg a háború minisztereinek és politikusainak pere, egy javarészt parasztokból összeállí­tott esküdtszék előtt, és közel két eszten­deig tartott a per, amely csak azért nem végződött halálos ítéletekkel, mert néhány nappal az ítélethirdetés előtt végezte ki a görög katonai forradalom Stratoszt és tár­sait. Az Anglia által vezetett nemzetközi til­takozásból tanult Stamboli­sky, és így rész­ben életfogytiglani, részben 10—15 éves fog­házzal tette ártalmatlanná politikai ellen­vedeit, kötelezve őket az összes háborús költ­ségek megtérítésére... Az ítélet aránylag­­ enyhe volt, viszont Stamboli­sky egy hirtelen megejtett nép­szavazás után elrendelte az 1914 előtt ha­talmon volt kormányok minisztereinek le­tartóztatását is, és így a bolgár polgári po­litikusok nagyobb része lakat alá került. A bolgár parasztpárt egyre nyíltabban a dik­tatúra és a terror eszközeivel dolgozott, úgy hogy kissé csodálni kellett a zöld in­­ternacionálét, amely az ilyen szépséghibák ellenére vezérei közé fogadta a bolgár dik­tátort. Stamboli­sky végül már nyíltan hadat üzent a városi kultúrának és az iparnak, egyik napról a másikra bocsátotta el az állami hivatalnokok egy részét, kemény kéz­zel törte le a vasutasok sztrájkját, bezáratta az egyetemet, amelynek tanárai tiltakoztak a terror rendszere ellett, és fölösleges teher­tétellé minősítette a szófiai egyetemet az államháztartásra nézve. A letartóztatások száma pedig egyre szaporodott... Stambolitsky ugyan hivatkozhatott arra, hogy miniszterei közül egymásután hármat gyilkoltak meg, de a gyilkosságok szálai nem a polgári pártokhoz, hanem a lefegy­­verzett és szétugrasztott komitázsi­ bandák­­hoz vezttek. Stamboliisky mégis a pol­gári pártokat fenyegette vérbefojtással, mert erről az oldalról látta közeledni a veszedel­met. Sőt a bolgár parasztpárt legutóbb tar­tott kongresszusán Stambolitsky kijelen­tette, hogy a városok kiirtásától sem riad vissza, ha moccanni mernek a városok ... A terror egyre nyomasztóbban neheze­dett Bulgáriára, amely gazdaságilag is egyre súlyosabb válságba jutott az egyoldalú pa­rasztpolitika következtében. Azonfelül pe­dig Stamboli­sky gazdasági rendszabályai is evszedelmesen emlékeztettek az orosz min­tára. A paraszt­diktátort másként, mint forra­dalmi eszközökkel, nem lehetett megbuk­tatni, és a kockázatos feladatot a szocialista párt vállalta. De a szocialista kormánynak vannak polgári tagjai is, hiszen a szocia­lista párt gyengébb Bulgáriában, semhogy magának követelhesse a hatalom kizáróla­gos gyakorlását. Most csak az a kérdés, hogy Szófia bir­tokbavétele biztosítja-e a forradalom győ­zelmét, hiszen a parasztpártnak igen erős szervezetei vannak a vidéken, és Szófia kis város, amely nem jelenti az országot. Való­színű azonban, hogy Stamboln­sky rend­szere erőszakos és kíméletlen politikája kö­vetkeztében már kiélte magát, és nem fog ellenállóképesnek bizonyulni. Megakntl az új bolgár kormány Belgrádb­ól jelentik­­ Ma reggel forradalom tört ki Szófiában, amelynek vezére Can­­kov szocialista. A középületeket elfoglalták. Az új­ kormány a következőképpen alakult meg: Miniszterelnök és külügyminiszter: Cankov, belügyminiszter Raszev tartalékos tábornok, földművelési és közoktatási mi­niszter .Ivan Kivorov, aki a demokrata párthoz tartozik, igazságügyminiszter Szmilov, pénzügyminiszter Todorov Péter, kereskedelmi miniszter Cvetkov Pobesevkij, közleke­désügyi miniszter Timo Karaszov szocialis­ta, közmunkaügyi miniszter Janko Szto­­jencsev. Stambolitsky a forradalom kitörésének i­dején éppen belpolitikai propagandaúton volt. A mozgalom annak a tevékenységnek folyománya, amelyet az utóbbi időben a macedóniai szervezetek fejtettek ki. A szotsiik­tsik buktatták meg Stamboliskyt Bukarestből jelentik. A lapok külön­kiadásban jelentik, hogy Bulgáriában for­radalom tört ki. A S­zamboli­szki-kormámyt, hír szerint, elkergették. A katonai liga és az ellenzéki blokk álltak a népszerűség je­gyében megindult mozgalom élére. A par­lament épületét körülvették, azután beha­toltak és a jelenlévő képviselőket és minisz­tereket elfogták. A többi minisztert lakásu­kon fogták el. Szófiából egy vonat sem indult el. A ha­tárokat mindenfelé elzárták. Vér nem folyt. Az új kormány valószínűleg egyetemi ta­nárokból fog állani. A kormányelnök előre­láthatólag Cankov egyetemi tanár lesz. A forradalmi bizottság mindent elkövet, hogy az esetleges rendzavarásoknak elejét vegye. A legszigorúbb rendszabályokat léptették életbe, hogy megakadályozzák a Sztambu­­lijszki híveinek zömét kitevő agrárpárt ellen­­mozgalmát. . . A forradalmárok, minden jel szerint, a helyzet urai. A régi miniszterek ellen folyó politikai perekét megszüntették. Más verzió szerint deris cár Mefityev szófiai egyetemi rektort bízta­ meg az új kormány megalakításával és aláírta az ostromállapotot elrendelő okmányt. (MTI.) Szófiából jelenti a Bolgár Távirati Iroda. Az a hír, hogy az új kormány elrendelte a mozgósítást, teljesen valótlan. Semmiféle mozgósítási parancsot nem adtak ki. A ren­delkezésre álló erő teljesen elegendő a rend fentartására. A rendet egyébként sem za­varták meg. Újabb jelentés szerint a ma reggel bekö­vetkezett kormányváltozás csupán incidens az ország belső életében. Azok az okok, amelyek ezt a változást előidézték, sokkal ismertebbek, semhogy azokat most részle­tezni kellene. Bulgária, amely negyven év óta alkotmá­nyos élethez szokott, nem tűrhetett oly kor­mányt, amely a törvényességet semmibe sem vette és a belpolitikában az erőszakot jelölte meg, mint legalkalmasabb elvet. Az a hirtelenség, amellyel ezt a kormányt meg lehetett dönteni, a legjobb bizonysága a kormány népszerűtlenségének és korrup­ciójának. Az új kormányt mindenfelé, a lakosság minden rétegében nagy lelkesedéssel fogad­ták. Az új kormányt a törvény és a demo­krácia megdönthetetlen elveinek tisztelete hatja át. Törekvése az, hogy Bulgáriának a belső békét, a rendet és így azt az egyetér­tést adja vissza, amely az ország természe­tes fejlődésére nélkülözhetetlen. Ez fogja az ország gazdasági talpraállítását bizto­sítani. Mindezek a politikai momentumok na­gyon kedvezően fognak visszahatni a bolgár népre, amely a legnagyobb lojalitást fogja szüntelenül tanúsítani nemzetközi kötele­zettségeivel szemben. A bolgár nép óhaja, hogy a nagy nemzetek jóindulatát és bizal­mát biztosítsa magának, és hogy mind szo­rosabbra fűzze a jószomszédság és barátság kapcsait a környező államokkal. Ezek az elvek szolgálnak a kormány nemzeti politi­kájának erői alapul. Béke az országban és béke a külfölddel. Ez jellemzi az új kormány programját A megkötött szerződések tiszteletben tartása megmásíthatatlan vezérlő elv az új kormány számára. Baldwin a Ruhr-vidék­en fegyverszünetet javasol Egyes londoni körökben­­— mint onnan jelentik —­ úgy tudják, hogy Baldwin a Ruhr-vidéken fegyverszünetet szándékozik javasolni, de még keresi az ehhez való for­mát. Úgy tudják, hogy Anglia az előzetes tanácskozásokban hangsúlyozza, hogy közve­títését nem ajánlja többé fel, ha ezúttal nem kerül tárgyalásra a sor. Az első miniszteri nyilatkozat a német jegyzékről elhangz­ott és annak legfőbb tar­talma a német jegyzékre adandó közös vá­lasz kérdése. Sir Philippe Lloyd-Greame, a kereskedelmi miniszter tette szóvá­ e kér­dést Cardiffban mondott beszédében. Kifej­tette, hogy Európa legfontosabb kérdése most a jóvátételi kérdés megoldásának meg­találása. Reméli, hogy az egész világsajtó belátja a közös válasz fontosságát és hogy a tekintetbe jövő kormányok ennek fontos­ságát fölismerve, nem mulasztják majd el az alkalmat közös politika követésére. Arról van szó, hogy Németország a legjobb eset­ben mit fizethet és mi a leghatásosabb fize­tési mód. Azt hiszik, hogy az angol ember a francia biztonságot éppoly fontosnak te­kinti, mint a jóvátételt, és hogy kölcsönös jóakarattal a jóvátételi összeg, a fizetési mód, a szétosztás és Franciaország hatásos biztosítása jövendő támadás ellen elérhető, persze csak akkor, ha a szövetségesek ezt közösen keresik. Ha egyenetlenek, kielégítő megoldást találni nem fognak. A Petit Parisien ma a jegyzéket sokkal kedvezőbben kommentálja, mint tegnap, rámutatva arra, hogy hiányoznak belőle a felháborodás és fenyegetés kifejezései, me­lyeket Németország eddig mindig hallatott. Németországnak most megg kell mutatnia, hogyan orvosolja pénzügyeit. Lelkületi középút a kultúrpolitikában írta : Richter­­Aladár dr., egyetemi tanár, a M. T. Akadémia tagja A magyar fülnek idegen mentalitást lelkület­nek mondom. Ennek a gondolat­körében kívánok foglalkozni a szellemi élet terein dúló lelkületi forradalommal, mely­nek hullámverései valóban „turáni átok­­­kal sújtják a haldokló magyar tudományos élet szentelt hajlékait, a tudományok aka­démiáját és egyetemeit egyaránt. Hogy ez így van jól, csak az mondhatja, akit a gyűlölködés tüze hevít a még úgy­­ahogy megmaradt magyar kultúr­javak le­rombolására; aki nem lát túl ama bizonyos bugaci határon ; aki még mindig nem látja be, hogy csakis közhelyekkel alátámaszt­ható fajvédelmi nagyhangúságával a tria­noni magyar sziget in saecula saeculorum elsülyesztésének a munkájában elsőrangú faktorként szerepel, az utódállamok ma­­gyart­ gyűlölő politikusainak annyival na­gyobb örömére. Ugyan ki „szereti­­ ben­nünket ! ? A kultúrmunkát állandóan rontó politizá­lás, allegories szólván : a „negyvenhét da­rab szolgabíró“ nemzetgyűlési alapzatán veszedelmes a magyar közélet nemzetközi vonatkozásaiban ; a „szélsőjobb", valamint „szélsőbal" jelzőkkel illetett kilengéseivel pedig csaknem végzetes. És ha a miniszter­­elnök a kiegyenlítődés középútjait keresi teljesíti az élet parancsát, amelynek enge­delmeskedni tud a földség kétharmadán­­ uralkodó Tenger — csak az okvetetlenkedő /­ Ember soha. Az Óceán víztömegét koronként felkorbá­csolja a tájfun és a hullák ezrei úszkálunk utóbb a víz színén. Viszont az örökké csendes víz a miazmák multimilliárdjaival árasztaná el a földségeket... és megszűn­nék a magasabbrendű élet minden lehető­sége. Íme, a tenge­r viselkedése egyszersaind biológiai irányító az emberi társadalom óceánjában, hol nem állandósulhat tájfuni meggondolatlanság erőszakossága, mint ami­lyen, sok egyéb kultúrgavalyánk köze­pette, nyíltan kimondom (a korszerű termi­nológia mai találmánya ez is !) „őskeresz­­tényi" meggyőződésem szerint a numerus clausas­is, a tudományművelés és a gondo­latszabadság mindenka szabad világában. Én nem akadályozhatom meg, aminthogy az emberiség jobban felfogott érdekében nem is akarhatom, hogy a hólyag- és vese­kövek kitűnőbb operálója legyen Spitz Ár­min , és a kardinális hasonló bajával föltét­lenül hozzá is megy a tudásba vetett biza­lom ősi erején. A tanszabadság és a tanulási szabadság ősileg kipróbált pillérein a „mai egyetem", hol a legkitűnőbb erőknek kellene dísze­legniük a hazai érdekek egyetemes javára és kevésbé az epigont tenyésztő nepotiz­musnak nh­ány családon belül, a­ fajtáéin csupán , a tudomány kultuszának nemzet­közi értéke szerint nemkülönben a Magyar Tudományos Akadémia. Fájdalom, komo­lyan dolgozó tagok kerülik a M. T. Akadé­miát, hogy akadálytalanul törjenek elő a qunsi „címzetesek". Gyűlölködésekkel telített demagógia, - a tudom­ányok fedelei alatt tomboló ízléstelen terror, ha mindjárt részemről (in ille tem­­pore) kissé nagyon megsegített természet­­tudós ellenféllel kerül szembe a lehiggadt meggondolás engedékenyebb fegyvere,­­ ; nem segít a trianonilag lenyomorodott ''azán.­­ A „tincses galíciaival" gúny tárgyává tenni, a magyar közműveltség fajlagosan „idegen" fekélyének deklarálni mindazokat, akik — ne is csupán a zsidóságról essék szó — nem igen léphettek át Árpád vezér­letével ,a magyar szorosok" határát: el­végre annyit jelent, hogy­ méltóztassék­ a magyar kultúrhistória 1000 lapjából 900-at kitépni. Ez az a tájfuni okvetetlenkedés, melynek terrorja alatt nyög az Egyetem és Akadémia és végezetül — Európa nem na­­gyobb tiszteletére — kárát vallja a nemzet. Ferdinánd Julius Cohn, a bakteriológia botanikusként való megalapítója a német kultúrhegemónia vezérlő csillagainak egyike, az emberiség egyik legnagyobb jótevőjével, Ehrlich-hel együtt és a magyar fajvédő természetbúvárnak tudnia illik a Pázmány­­egyetem katedrái magaslatán, hogy Strass­­burger, a varsói hoteles fia, aki atyja pa­rancsából ráoktrojált ,,Hotelwesen" helyett titokban botanikát tanult Parisban. Ú­r címen, miként a Pringsheimok, Englerck, Aschersonok és Pfefferek a német tudomá­nyosságnak őrök és ama büszkeségei, akik-

Next