Világ, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-19 / 186. szám

2 1923 augusztus 19. hoz képest ma 3.000.000 milliárd bankjegy­forgalom fedné a szükségletet, sőt több, mint 3.000.000 milliárd. A német elszegényedés számbavételével talán arra az eredményre lehet jutni, hogy a békeévek fizetési eszközei­nek fele is elég most a gazdasági élet vér­keringésének fenntartására, noha itt másfe­lől azt kell mérlegelni, hogy a hitelüzletek teljesen eltűntek, egész vonalon a haladék­talan készpénzfizetés érvényesül, és aki most jobb kezét kinyújtja az áru felé, annak bal­kezéből nem szabad hiányoznia az árú, kifi­zetéséhez szükséges bank­jegymennyiségnek, ez tehát az elszegényedés ellenére is jelenté­kenyen fokozza a pénzszükségletet. Az 1.500.000 milliárd mindenk­ép az alsó ha­tára annak a bank­jegy menny­iség­ne­k, amely mellett zökkenés nélkül lehet Németország­ban lebonyolítani a gazdasági forgalmat, ezzel szemben az egész német bankjegyforga­lom a legutóbb közzétett kimutatás szerint nem­ volt több 63.000 milliárdnál, tehát alig négy­ százalékát tette a szükségletnek. 1.500.000 milliárd helyett 63.000 milliárd, ez mutatja, mit jelentett és mit jelent a fizetési eszközök hiánya Németországban. A német Szocialista párt most hadüzenetet küldött a birodalmi bank elnökének, Haven­­steinnek és a bank alelnökének, Glasenapp­­nak, azzal fenyegetve meg őket, hogy három­ napon belül összehívat­ják a birodalmi gyű­lést és ott kimondatják a bank autonómiájá­nak felfüggesztését, ha az elnök és az alelnök odáig nem mondanak le. Az új német kor­mány szintén szívesen szabadulna Haven­­steintől, aki most a közvélemény szemében felelős a marka összeomlásáért, és főleg fe­lelős a pénzinségért, de a birodalmi bank szabályai­­ szerint csak a közgyűlés mozdít­hat­ja­ el helyükről az elnököt és az alelnököt, már­pedig , a közgyűlés összehívása nehézkes és hosszadalmas folyamat. Havenstein és he­lyettese idáig nem vették tudomásul azokat a gyengéd figyelmeztetéseket, amelyek az ön­kéntes távozást tanácsolták nekik, nyilván azért­ nem, mert hibának tartanák Németor­szág szempontjából a birodalmi bank idáig követeit, politikájának megváltoztatását. A szocialista párt ultimátuma azonban talán nem fog, eredmény nélkül maradni. Alighanem alaptalan a szocialista pártnak az a vádja, amely kiéheztetési taktikának ne­vezi Havenstein eljárását. Az bizonyos, hogy a birodalmi bank csak igen kevéssé honorálta a magángazdaság hiteligényeit, és elsősorban a deficit hézagainak betömésére, továbbá a ruhr-vidéki passzió ellenállás költségei fél fe­dezésére kellettek azok a bankjegyek, ame­lyek július­, elsejétől augusztus hetedikéig- kö­zel négyszeresére szaporították a birodalmi bank kimutatásában a jegyforgalom össze­gét. A szigorú és rideg takarékosság gyakor­lásánál Havenstein aligha gondolt arra, hogy a bankjegymennyiség gátak közé szorítása alátámaszthatja a márka árfolyamát, hiszen a kvantitás-elmélet végleg megbukott a va­luta­politika területén, és arról nem lehet többé komolyan beszélni, hogy a bankjegy­­szaporítás idézte fel a márka elértéktelene­dését akkor, amikor a márka mai értékelésé­nek a legalább 1,500­.0­00 mi­lliárdos forga­lom felelne meg s ehelyett a bank­jegy forga­lom nem éri el a 63.000 milliár­dót. Havenstein talán inkább attól tartott, hogy a hamis csőd vádját erősíti meg a német pénzügyi politi­kával szem­ben, ha még szélesebb rést nyit a bankjegyszaporulatnak, és az állam igényei­nek kielégítésén felül teljesen honorálja a magángazdaság igényeit. Ha a sorrend más lett volna és a német bankjegyforgalom éles tempóban szaporodik a márka leromlása előtt, akkor Párisban nyilván teljes nyoma­tékkal hangoztatták volna azt a tételt, hogy a birodalmi bank a márka leromlásának siet­tetése végett hoz forgalomba a szükségleten felül bankjegyeket. Havenstein gondolatme­netében lehetett és volt logika, de az ered­mény mégis az volt, hogy Németországban egy héten át nem volt pénz, mert aki azt hitte, hogy nyolc nap élelmezési szükségle­teire tart elég bankjegyet odahaza, az reggel arra ébredt, hogy egy fél kiló vaj árát őrzi a fiókjában., Havenstein nem számított arra, hogy a német állami üzemeknél 731.000 márkára fog felszökni a szakmunkások­­ órabére. ■ Ez a 731.000 márkás órabér nagy­jából kiegyenlítené a m­árka leromlását ak­kor, ha a munkaadók kifizethetnék munká­saikat, de 731.000 márka még nem is olyan régen két dollár volt, tehát a német viszo­nyokhoz mérten komoly összeg, és így a munkaadók nem tudtak szombatra minden munkásuk számára negyvennyolcszor 731.000 márkát készenlétben tartani. Mához egy hétre talán már jelentékenyen enyhülni fog a pénzinség a­ napnkint nyomatott 46.000 mil­­liárddal . . . A német gazdasági életnek ez a két-három hete pedig igen tanulságos anyaggal szolgál a közgazdaságtannak, amely így megfigyel­hette a modern gazdasági életet a pénztelen­ség légüres terében. Hiszen a modern gaz­dasági élet számára a pénz a levegőt jelenti, azt az atmoszférát,­ amely nélkül nem lehet életet feltételezni. Most, amikor a tényleges bankjegyforgalom lecsökkent a szükséglet­nek négy százalékáig, ez majdnem a pénzte­lenség vacuum­ját hozta meg. A kísérlet igen érdekes, csak éppen egy hatvanmilliós nép VILÁG isssaas Vasárnap vergődött és vergődik a légüres térben, kísér­leti nyúl gyanánt. Ha pedig Németország fölött elmúlnak a pénztelenség hetei is, kisebb-nagyobb­ meg­rázkódtatásokkal, de az összeomlás bekövet­kezése nélkül, akkor ezt az tette lehetővé, és az magyarázza meg, hogy a pénz nem volt pénz többé . . . Voltak idők, amikor a pénz a minden szinbóluma volt, és ma bizonyos pénznemek a tehetetlenség szimbólumaivá­­lettek. Buenos­ Ayres utcáin kisfiúk árulják a tízezer márkás bankjegyeket egy centért, és noha a tízezer márkás már régen nem éri meg az egy centet, a kisfiúk egész szép for­galmat csinálnak, mert a Buenos­ Airesbe ve­tődött argentínai farmerek szívesen vásárol­ják azokat a színes cédulákat, amelyek egy­szer több, mint kétezer dollár értéket kép­viseltek, és ma már régen nem érti­ meg az egy centet. Budapest új lakáspolitikája Írta : Bródy Ernő dr. A szociálpolitika nagy kérdését­­legjobban a lakásüggyel lehet felderíteni. A­­lakáskér­dés állása fényszóró tűzével világítja meg a szociálpolitika legfőbb területét. A családi állapotnak megfelelő lakás az otthon, egészség, erkölcs alapja. A szűk, zsúfolt hajlék a társadalmi és fizikai beteg­ségek fészke. Ebből származik, a szociális kérdés sokféle ágazata, mely egy életen ke­resztül, mint sötét felhő kíséri a létért küz­dők sokaságát. A népesedési mozgalom szo­rosan összefügg a lakásüggyel. A budapesti lakásviszonyok döntő súllyal folynak be a természetes szaporodás menetébe. A viszo­nyok rosszabbodása folytán csökken a szü­letési arányszám és jelentkezik a meddő Budapest. A lakás fontos tényezővé vált a házasságnál. Ma sokan házasodnak lakás végett, benősülnek a lakásba. A házasság folytán bekövetkező összeköltözések gyor­san váltanak ki súrlódásokat s­­a házasság­­kötések növekedésével lépést tart a váló­perek száma is. A lakásnak legsúlyosabb szerepe van közegészségi szempontból. Az emberekkel túlhalmozott lakásban hama­rabb elterjed a betegség ragálya. A tüdő­­vész gyorsan pusztít a kis lakásban, mely­ben sokan élnek együtt. Mióta a higiénikus élet előnyeit felismer­ték a szociálpolitikának megadott iránya­­van : menekülés a bérkaszárnyákból, ki a levegőre, a napfényre Terjeszkedni a vá­ros határain, kertes lakásokban, kis csa­ládi házakban. Elérhetetlen ábránd­ tv. Budaneti­ek? A nagy városok az utolsó i­tven év alatt érték el fejlődésük a m­ai fókát. A lakosság­nak hatalmas arányokban való hirtelen be­­özönlése legtöbbször váratlanul érte a nagy központokat, viszont az uj népelem keres­lete megteremtette a kínálatot és így a do­log, természete szerint haladás és fejlődés járt a szaporulat nyomán. Damaschke, a német „Bodenreform“ apostola kérdezi egy művében, hogy miért nem nőnek a földből egymásután a házak akkor, mikor oly nagy kereslet van irántuk . Ha más téren igé­nyelnek valamely árut és az nélkülözhetet­len, vagy divatos lett, tőke és munka kesz­eggel adta rá magát annak a fajtának ter­melésére. Mikor a kerékpárnak divatja tá­madt, egyik kerékpár-gyár keletkezett a másik után. Mikor a villanyos világítást kezdték bevezetni, az elektrotechnikai üze­mek sokasodtak meg. Bár tehát nagy ke­reslet van lakások iránt s van megfelelő tőke, munkás és anyag (Németországban!) — csak egy tényező hiányzik, melyet nem lehet tetszés szerint szaporítani és ez a — telek s ami vele jár, a telekspekuláció, mely mindig a legkedvezőtlenebb viszonyokra vár, hogy azokat legkedvezőbben tudja­ ki­használni a maga javára. Budapesten a telek nem okoz nehézséget. Budapest olyan területen, fekszik, mint London. A főváros területe — kerek számban — 20.000 hektár. Ebből a beltelekre esik 2500, a kültelekre 17.500 hektár — a fenmaradó rész a Duna medrét alkotja. Budapest fővárosnak ebből a területből van 11 millió négyszögöl telke. A főváros tulajdonában lévő összes telkek száma 1800, közötte 100.000 négyszögöles telek­­tömbök. Mikor a békében nagy mértékben jelent­kezett a lakásínség, Budapestnek volt szíve és esze hatósági feladatnak tekinteni a la­kásépítést. Az építkezés hiányában a leg­nagyobb katasztrófa szakadt volna a vá­rosra. A főváros 1909-től három éven keresz­tül 6000 lakást épített. Magánházakban bé­relt iskoláinak elhelyezésére emelt új is­kolát körülbelül 1000 tanteremmel. Épített népszállót, melynek fő célja volt az ágy­­bérlő-rendszer kiküszöbölése. Népházat a munkanélküliek foglalkoztatására, a kere­setképtelenek ellátására, a felügyeletnélküli gyermekek gondozására. E népház egyben népművelődési központ, népkonyha és­­munkásétkező. Műhelyházak oly kisiparo­sok részére, kik eddig sötét pincében vagy lakásuk szobájában dolgoztak. A műhelyek­ben villamos áram a motoroknak. A cenzusos választójog alapján válasz­tott, felerészben virilistákból álló törvény­hatósági bizottság tette ezt, melynek zöme háziurakból állt ! A város nagyszabású telekpolitikát kez­dett. Vásárolt telkeket, mert előrelátható volt a megnőtt város jövő követelményei­vel szemben. Szociális s pénzügyi szempont­ból az lett a vezérelv, hogy nem szabad a telekvétellel addig várni, míg a beépítés ideje bekövetkezik, hanem a városnak előre kell gondoskodni a jövőről és a telek érték­­emelkedésének hasznát a köznek kell kapnia. A háború végét szakította e korszak szo­ciális szárnyalásának. A háború alatt és után még sokkal na­gyobbra nőtt a lakáskérdés jelentősége. Elkezdődtek (és még ma sem értek véget!) a rekvirálások, kieszelték a lakáshivatalt, megszületett a vagon­lakó. Budapest új törvényhatósági bizottságára várt a hivatás, hogy a háború előtti kornak szociális érzéstől áthatott munkáját tovább folytassa. " A városházi többség azonban csak szó­lamokat tartott raktáron. Miután a kisebb­ség szakértőit kizárta a szakbizottságokból, a közgyűlésen a nagy politikát keverte be a tanácskozásba és ■ hatalmi tobzódásainak sorozata oda lyukadt ki, hogy az ellenzék­nek vegye el kedvét a vitától, a munkától, magától a megjelenéstől Nincs mentsége és magyarázata annak a ténynek, hogy a városházi többség három évi uralma alatt a lakásügyben semmit nem tett,­ még azt sem, amit kezdettől fogva ígért, hogy tudniillik tenni fog valamit. A telek-ügyben egy lépéssel tovább ment. Nem ígérte, de megtette, hogy a telek érték­­adót­a eltörölte. Mindig az volt nézetem, hogy a bankó­prést meg kell indítani produktív célra, be­fektetésre, építésre. Az építés munkaalkal­mat teremt, fellendíti a kereskedelmet és ipart, ellenszere a munkanélküliségnek, helyreállítja a megromlott gazdasági vér­keringést. Az építő­ipar Budapest speciális ipara, amelynek közel egy évtizede nincs munkája ! A munkanélküli jövedelem or­giái közben a városnak lett volna feladata a munkának alkalmat és megbecsülést sze­rezni. A bankjegyek ügyében az állam jogo­sult eljárni, de az ország első törvényható­ságának egyhangú fellépése konkrét eset­ben, munkát és alkotást kérve, nem marad­hatott volna hatás nélkül ! Van oly tér azonban, ahol a város önálló tényező. Budapest főváros és város legnagyobb te­­lektulajdonosa. Hányszor kértem, hogy ír­ják össze a"telkeket és hozzák nyilvános­­ságra , állapítsák­ meg a könnyítéseket, me­lyekkel magánosoknak lehetővé teszik a jutányos telekszerzést. Milyen előny­öket adnak közhasznú társulásoknak ? Nem történt semmi. A városnak elemi kötelessége az, hogyha már nem tud építeni másoknak, a maga hivatalait helyezze ki a magánlakásokból. És ily óriási telektulajdon mellett életre keltse a magánépítkezést. De sem építeni magának, sem megköny­­nyíteni az építkezést másnak, magánlakás­ elfoglalni közhivatallal, a telkeket parlagon hevertetni, a város belsejében idom tájan, rozoga középületeket tűrni, melyeknek árá­ból a periférián tágas, szellős műveket le­hetne teremteni, nem rendezni, razziát a düledező folyosók és lépcsőházak között, melyek leszakadással fenyegetnek­­ kivonni magát a város legnagyobb problémájának megoldása alól, mely a polgárságot és mun­kásságot családi, erkölcsi, társadalmi, fizi­kai létében legközvetlenebbül érinti — ez a budapesti városházi többség új lakáspoli­tikája ! Szünet előtt A jövő hét elején, tíz napos­ szünet után, újból összeül a Ház, hogy a nyári szünet előtt a még hátralevő és elintézésre váró törvényjavaslatokkal végezzen. Az adóvalori- ' zációról szóló törvényjavaslat tárgyalásának­­ befejezése, azután pedig a tisztviselők lét­számcsökkentéséről, a lakásépítésről szóló­­ javaslat, a bértörvényjavaslatok és még egy­két kisebb jelentőségű javaslat van hátra a­­ nemzetgyűlés szünet előtti munkájából, ezek­nek a javaslatoknak megszavazása után a Ház megkezdi meglehetősen eltolódott nyári’ '* szünetét. • Kormánypárti körökben általában egy ,, hétre teszik a nemzetgyűlés még hátralevő ülésezéseinek idejét, nem lehetetlen azonban, hogy az elkövetkező napok parlamenti ese­ményei újabb és erőteljes viharokat fognak támasztani, ami maga után vonhatja a par­lamentnek további együttmaradását. A tiszt­viselői javaslat is nagyobb vitát fog provo­kálni, de értesüléseink szerint a fajvédő cső- , port is újabb erőteljes attakot szándékozik indítani a kormány ellen, még­pedig az ö*t­­ízes hátralevő javaslatok, főleg az e**,tési javaslat tárgyalása alkalmával. A támadás alaphangja ugyanaz marad, mint volt az ed­digi támadásoké: a kormány­­— szerintük —­., pankofil politikája ellen fog irányulni és erő­sen kifogásolni fogják azt a körülményt, hogy az építkezési akcióval kapcsolatban ,a­­ kormány a pénzintézeteknek nagy előnyöket nyújt, anélkül, hogy maga tulajdonosává vál­, nek az új épületeknek. A támadások azonban nem maradnak meg ennek keretei között, , hanem természetesen át fognak terjedni a­­politikai élet egyéb vonatkozásaira is, ami­y­nek előjelét napról-napra lehet látni a faj­védő csoportokhoz közel álló sajtóorgánu­mokban. Az egységes párt ezeknek az előre látható támadásoknak nem tulajdonít túlságos jelen­tőséget, amit bizonyít az a körülmény is,­­ hogy a miniszterelnök ma megkezdette két­hetes szabad­ságát. Mint a Magyar Távirati iroda jelenti, gróf Bethlen István miniszter­elnök ma este kéthetes szabadságra Balaton­­földvárra utazik, távollétében Daruváry Géza külügyminiszter fogja helyettesíteni. A miniszterelnök valószínűleg meg fog jelenni­­a népszövetségnek szeptember első napjai-­­­ban Genfben tartandó ülésezésén. Franciaország lováéra is­­ ragaszkodik a garanciákhioz­­ Berlinben a munkadók és szakszerv­ezetek -­ képviselői szakmára való tekintet, nélkül tilta- - kozást bocsátottak­ ki a közlekedési zár meg-­ -hosszabbítása ellen. Tiltakozásukban rámutat- - nak arra, hogy ez az intézkedés éheztetéssel.­­ fenyegeti a lakosságot, annál is inkább, mert az élelmezési válságot súlyosbítja az, hogy a legnagyobb készleteket francia és belga csapa­tok veszik el. A rettentő­­ következményekért a felelősség egyedül a francia politikát terheli.. Németországban egyébként egyes helyeken még nem állt helyre a teljes nyugalom. Dal-S­telnben Wengeritsch kommunista vezér gyű­lésre hívta egybe a bányászokat. A rendőrség, beavatkozására a tömeg kővel és fegyverrel tá­madta meg a csapatokat. Hárman meghaltak , és nyolcan megsebesültek. A gazdasági moz­galmak is egyre tartanak. A Ruh­r-kérdés diplomáciai részéhez tartozik, hogy a legutóbbi angol jegyzékre adott választ pénteken, küldték el Brüsszelbe. A belgák, hír szerint, egészen független választ adnak Lon­donnak és ezt a jegyzék elküldése előtt tudo­mására adják a francia kormánynak. A jegy­zék előreláthatólag elég rövid lesz és csak a Belgiumot érdeklő pontokra terjeszkedik ki. A francia jegyzék viszont alaposan és minden kétséget szétoszlató világossággal fogja tár­gyalni azt a kérdést, hogy milyen magatartást tanúsítana Franciaország a Ruhr-vidéken át passzív­­ellenállás esetén. Ha a németek fel­hagynak ezzel, akkor a francia megszállást nyomban megváltoztatnák, csökkentenék a megszálló csapatok számát. Sőt azt sem elle­neznék, hogy az­­ eltoloncolt német vasutasok újból elfoglalják helyüket. Az Echo de Paris különben arról számol be, hogy Baldwini mi­niszterelnök Párizsba utazik és ez alkalommal találkozni óhajt Poincaréval. A francia jegy­zék, melyet valószínűleg hétfőn küldenek el Londonba, ki fogja jelenteni, hogy Francia­­ország kész visszavonni csapatait a Ruhr­­vidékről, ha Britannia rá tudja venni Német­országot, hogy 200 millió font sterlinget fizes­sen és ezért teljes értékű biztosítékokat nyújt­son. Az Angliának adandó válasz azonban még mindig nem végleges. A párizsi lapok közül, hogy Poincaré elhatározta, hogy a válasz for­máját még most, az­ utolsó átdolgozás után is meg fogja változtatni és pedig olyformán, hogy a tényleges javaslatokat tartalmazó rész meg fogja előzni a kritizáló részt Mik­et a Petit Parisienben azt írja, hogy Franciaország és Anglia közt oly nagyok a nézeteltérések, hogy megegyezést csak nehezen lesz tehetséges létrehozni. Anglia jegyzékében megtámadja a Ruhr-megszállás jogosságát a francia jegyzék ezzel szemben meg fogja magyarázni, hogy mely okokból nem egyezhet bele Franciaország­­ e kérdés tárgyalásába. Egy második kérdés a Ruhr-vidék esetleges kiürítésének időpontja. Anglia azt kívánja, hogy a Truhr-vidéket még a jóvátételi adósság teljes egészében való ki­fizetése előtt kiürítsék. Franciaország és Bel­gium azonban e pontban nyilatkozataik által megkötötték magukat és újabb garanciák nél­kül álláspontjukon utat nem változtathatnak. — A létminimum augusztus 18-án. Július 31-étől augusztus 18-áig, reggel 8 óráig, az öt­tagú család heti létminimuma 34.181.91 koro­nával, azaz 32.68%-kal emelkedett és heti 139.097 koronát tett ki. Gaál Benő­­ számításai szerint az öttagú családnak a létminimuma augusztus 10-étől 18-áig heti 12.051.78 koroná­val emelkedett. Ez az emelkedés pontosan 9.18%-ot tesz ki. .Ha csupán Gálnak a 71.400 kalóriatartalmú nyers élelmiszeradatát vesszük figyelembe, ennél a mennyiségnél augusztus 18-áig 33.72%, 10-étől 18-áig pedig 8.64% volt az emelkedés és ha a család csupán ezt a nyers mennyiséget akarná megvásárolni, akkor ennek a beszerzéséhez heti 72.365 K-ra lenne szük­sége. Gál számítása szerint július 31-én egy ezer koronásnak a vásárló értéke 40.6 béke­­ndlérre­ volt egyenlő, augusztus 10-én már csak 33.6, 14-én 31.9 és augusztus 18-án reggel csu­pán 30.6 békefillérrel. Augusztus 16-án a mun­káscsalád összszükséglete a békebeli ár 3259.7-szeresére emelkedett, élelmiszerszükség­­lete ellenben a 4320-szorosára. Augusztus 18-áig a zsír elérte a békebeli ár 8815.7-szeresét, a tiopikás hetibére az 1523,6-szorosát, a tiszt­­v­elő fizetése pedig a békebeli fizetések 1080-szorosát. Szerkesztőségi telefon: . 58­00 Kiadóhivatal: .... 81-90

Next