Világ, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-07 / 176. szám

4___1923 augusztus 7. írón­ er ír tájékozódást szerezzen arra vonatkozólag, mi lenne Jugoszlávia álláspontja hatalomrajutása esetén. Balla ezután rámutatott arra, hogy egy Gömbös-kormány könnyebbülást jelenthet a kis­ entente-ra nézve, mert Gömbös Gyula — minthogy az­ ő kezében vannak az irredenta szervek van leginkább abban a helyzetben, hogy ezeket a szerveket leszerelje. Vállalja, hogy az irrendenta, militarista moz­galmakban teljes csendet teremt, a titkos ala­kulatokat megszünteti. Másfelől ismert közjogi fölfogásánál fogva személyénél föltétlen garan­ciáját nyújtja minden Habsburg-propaganda és minden esetleges restaurációs kísérlet leggyöke­resebb elfojtásának és megakadályozásának. Az államforma tekintetében egyébként nem zárkózna el a köztársaság valamely formájától sem. Ezek után azt kérdezte Baz­a Aladár , a Magyar Hírlap információja szerint —, hogy hajlandó-e ezen biztosítékok ellenében Ju­goszlávia, illetve a kimzentenie egy külföldi köl­csön tekintetében kedvező álláspontot elfog­lalni, hajlandó-e továbbá a határkiigazító bizott­ság által Magyarországnak ítélt területrészek átengedése tekintetében a Gömbös-kormány ja­vára dönteni ? A lap azzal végzi cikkét, hogy Milosevics kö­vet azonnal jelentést küldött Belgrádba, ahol az nagy meglepetést keltett, mert jugoszláv ál­­lamkörök Gömböst a magyar militarizmus meg­­személyesítőjeként, a különböző állítólagos ala­kulatok vezére és az irredenta jelszavak leg­hangosabb hirdetője gyanánt ismerték. A kül­földi kölcsön kérdésében nyilvánított kívánsága tekintetében is bizonyos ellentmondást láttak a , kifejezésre juttatott kívánság és a magyar par­lamentben és sajtóban Gömbös Gyula és párt­hívei által hangoztatott álláspont között. A Balla Aladár által közvetített orientációra tehát Belgrádból visszautasító válasz érkezett, a tár­gyalások megszakadtak, a sinajai konferencián pedig éppen Avicsics jugoszláv külügyminiszter volt az, aki a legmerevebb álláspontot elfog­­­lalta. A cikkre vonatkozóan Gömbös Gyula ma egy nyilatkozatban a következőket mondta : — Balla Aladár két hét előtti tárgyalásairól semmit sem tudok. Balla Aladárt kell megkér­dezni, de facto tárgyalt-e Milosevicscsel a si­naiai konferenciával kapcsolatosan és hogy mi­lyen alapon . Ballával legutóbb vagy két hó­nappal ezelőtt beszéltem, amidőn is arról ér­tesített, hogy bizonyos magyar politikai körök engem az entante és a kis­entente előtt nem , minden tendencia nélkül úgy állítanak be,­­ mint aki a háborúra uszított és háborúra tö­rekszem. — Miután háborúra nem uszítok és miután a reálpolitika alapján állva háborúra sem töre­kedhetek, mert ez őrültség volna, megtettem a kellő ellenintézkedéseket, amelyek hivatva voltak ellensúlyozni azt a beállítást, amely a fajvédelmi mozgalmat külpolitikailag diszkredi­­tálni és hamis megvilágításba akarja helyezni. Az egészet tendenciózus beállításnak tekintem, amely abból a célból történt, hogy egyrészt diszkreditáljanak, másrészt pedig, hogy éket verjenek közém és a royalisták közé, holott mindenki tudja, hogy magam is royalista va­gyok és eszem ágában sincs köztársasági for­mát támogatni. Továbbá ellentéteket akarnak­­ támasztani a Habsburg-kérdés felvetésével köz­tem és a legitimizmus hívei között. A kérdés politikai tendenciája teljesen világos és egyelőre nem foglalkozom többet vele. Eredeti jegyzésű, hadikölcsönnel is tehet adót fizetni A pénzügyi bizottság ma délelőtt részleteiben tárgyalta az új adójavaslatot. Az ülésen a kor­mány részéről Káltay Tibor és Bod János mi­niszterek vettek részt. Wolff Károly azt kérte,­ hogy az árvák vagyo­nát alacsonyabb szorzószám alapján adóztassák meg. Ugron Gábor általában alacsonyabb szor­zószámot kíván és szintén követelte az árvák vagyonánál az adók csökkentését. A javaslatot a bizottság nem fogadta el. Sándor Pál arra kérte a pénzügyminisztert, hogy jövedelem- és vagyonadót hadikölcsönnel is lehessen fizetni. Utalt arra, hogy joguk van ehhez a megkönnyítéshez azoknak, akik a hadi­­kölcsönök kibocsátása alkalmával hazafias ál­dozatot hoztak és vagyonuk egy részét hadiköl­­csönbe fektették. Kállay Tibor pénzügyminiszter Sándor Pál indítványát magává tette azzal a megszorítás­sal, hogy vagyon- és jövedelemadót csakis ere­deti jegyzésű hadikölcsönnel lehessen fizetni. Ezután elhatározta a bizottság, hogy a már befizetett adót valorizáltnak tekinti, még­pedig olyan módon, hogy akik 1922, illetve 1923. évi adó­uukat június 30-ig befizették, azoknál az 1922-re befizetett összeg kétszeresét, az 1923-ra befizetett összeg háromszorosát fogják beszá­mítani. Elhatározta továbbá a bizottság, hogy az új törvé­ny életbe léptetésétől kezdve a kése­delmi adósok havi 10 százalék büntetést fizetnek. Elfogadta a bizottság azt a javaslatot, hogy a bor- és húsfogasztás adóját engedjék át a városoknak, amelyek azt saját hatáskörüknél­ emelhetik. Szeptember 1-től kezdve törölték a bortermelési adót. Az adókivetések ellen való jogorvoslat kérdé­sében úgy döntött a bizottság, hogy aki fel­lebbez, az a kivetett adó 60 százalékát köteles befizetni, a másik 40 százalék fizetését elhalaszt­­hatja addig, amíg ügyét elintézik és csak a 60 százalékon felüli többlet után fizet 10 százalék késedelmi kamatot. Ezután a pénzügyminiszter a következő új szakaszt illesztette be a javaslatba : , Utasítsa a nemzeti­ ülés a pénzügyminisztert, hogy gondoskodjék azoknak az adózóknak meg­­­­felelő megadóztatásáról, akik 1921—22, illető­leg 1923. éveiben váltak adókötelessé, továbbá, akiknek jövedelme, illetőleg vagyona 1922- 23. években új jövedelmi források megnyitásával, vagy új vagyontárgyak megszerzése által, vagy egyéb okokból ötszörös, illetve húszszorosan nagyobb arányban emelkedett. Utasítja továbbá a pénzügyminisztert, hogy az 1924. évre járó jövedelmi és vagyonadó kivetésére nézve ez év október végéig törvényjavaslatot terjesszen elő. Az új adóztatásoknál az 500 aranykoronánál kisebb jövedelmek adómentesek legyenek. A többi szakaszt a bizottság vita nélkül el­fogadta. Délután 5 órakor a pénzügyi bizottság foly­tatta értekezletét, amelyen ez alkalommal az ellenzéket csak Haller István képviselte. Vass József dr. népjóléti miniszter ismertette az építkezések alkalmával adható adóügyi ked­vezményekről szóló törvényjavaslatot. Elsőnek Haller István szólt hozzá a kérdés­hez és sokalta a 60 százalékos hitelt, mert vé­leménye szerint a bekövetkezendő infláció alapján erősen fenyeget a korona leromlása, amire el is az államot veszteségek érhetik. Kü­lönben is a bankok erre a segítségre nem szo­rulnak rá. Bíró Pál véleménye szerint a kölcsön lehet rossz üzlet is, mert számítani kell a korona esetleges javulásával, amikor majd éppen az állam által nyújtott hitel súlyosan érinti az építőket. Paupera Ferenc úgy látja, hogy az állam na­gyon ügyesen áthárítja kötelezettségeit a ban­kokra. Vass József dr. népjóléti miniszter válaszá­ban kifejtette, hogy az állam az építkezés kér­dését csak ily módon oldhatja meg, mert saját vállalkozásában nem tudná a tervezetet ilyen kedvezményes áron végrehajtani, lévén az ál­lami építkezés a legdrágább és a leglassúbb. Több felszólalás után ismét Haller István kért szót. Kérte, hogy a népjóléti miniszter na­gyobb megkötöttséget biztosítson az új építke­zéseknél, nehogy bekövetkezzék az az eset, hogy a bankok különböző ürügyek alatt isme­rőseiknek, vagy rokonságnak adják ki a laká­sokat és nem a Budapesten lakó hivatalno­kaiknak. Kéri, hogy az állam vegyen nagyobb részt az építkezésben, és hogy a 60 százalékos kölcsönt magánosoknak is adja meg. Végül a népjóléti miniszter rövid válaszában kifejtette, hogy a megszorításokat ebben a kér­désben addig vitte, ameddig a körülmények engedték. A javaslatot a bizottság úgy általá­nosságban, mint részleteiben elfogadta. VILÁG ..., 7. iud-jacgi Bisaas Kedd MNDENNAPI LEXIKON Customs of the ancion Egyptians I, II 27—28). Az aranylánc felvétele jelzi a testületi bíró­ság tárgyalásának megnyitását. A bírák előtt kizárva az ország törvényeinek nyolc könyve. A bírák, mint a modern esküdtek, csupán a ténykedést (quaestio facti) döntik el : bűnös-e vádlott vagy sem ? A büntetés aztán már ap­róra minősítve meg van szabva a törvény­könyvekben. A vádat és védelmet írásban nyújtják be. A viszont­vád és védelem (rep­lika) szintén írásos. Tilos az igazság elferdí­tése (rabulisztika) , még tilosabb a bíró be­folyásolásának még megkísérlése is. Ha az elnök a vádlott elébe tartja az Igazság képét, a felmentés megtörtént (Diodoros I., 75—78). Midőn valaki meghalt s múmiává balzsamozták, az eljárás folyamán a kivett belső részeket szek­rénykébe zárva a Nílusba vetették. A bedo­bás pillanatában felhangzik az elhunytért való és a „Napisten“-hez intézett ima, melynek meglévő s az egyiptológia által immár kibetű­­zölt, megállapított szövegéből megtudhatni főbb pontjaiban az ó-egyiptomi bűnöket és eré­nyeket, midőn a halott nevében elmormol­ják , mit is tett és mit nem tett a megboldo­gult . Például szüleit tisztelte, embertársát meg nem ölte, nem sikkasztott. „Amit pedig evésben, ivásban tilost műveltem, mindezt nem magam cselekedtem, de a has az oko­zója". A hitszegés büntetése a halál. Az atya­gyilkos hivatalos kínzás után eleven tűzhalált szenved. Meglepő az ó-egyiptomiak tiszta em­­berfogalmára, hogy szabad­ embert és rabszol­gát egyképpen sújt, még halállal is. Aki ember­társa bántalmazását, meggyilkolását látta és módja ellenére meg nem gátolta, szintén ha­lállal sújtották. Ha meg nem akadályozhatta valaki a bűntényt, tartozott a bűnöst feljelen­teni, menekültében kifürkészni, ha ennyit sem tett , büntése korbács és 3 napi elcsukás étel-ital megvonásával. A gyen­r-" Tikos anya, egyéb bünhődésen kívül, köteles a cse­csemő hulláját 3 nap és 3 éjjel karjaiban tartani. A szabad- 63 rabnő gyermeke egykép­pen becses. A gyermektartás évi díja, mai pénzünkre átszámítva , a 20 drachma, 16 béke­beli korona. A hamis tanú, hamis följelentő büntetése rettenetes. Az egyiptomiak legsűrűbb, szinte bűnöző jellegű eltévelyedése : a lopás­ kimeríthetetlen fortéllyal űzik e bűnt. Tolvaj­céheikről Diodoros sok érdekest beszél, He­­rodotos is. (Rhampsinit kincses házának ki­fosztása, stb.) Bámulatosan kedvező a nők helyzete Ó­ Egyiptomban: nem rabnő, mint Keleten és még valójában Görögországban is. Mód szerint lehet valaki többnejű, mégis a tökéletesség formája az egynejűség, melyre különben csak a papokat kötelezték. A höl­gyek lehetnek királynők, papnők. Társadalmi mozgásuk szabad, akárcsak manapság. A férfi fogad engedelmességet leendő idejének. Erő­szaktétel büntetése: megrériaflam­ítás, viszont a csábító nőt orrcsontotással sújtják. A har­cos­ rendnél a becstelenség megállapítása ször­nyűbb sors volt a halálnál. A hadititok áruló­jának nyelvét vágják ki. Pénz-, mérleg-, ok­irathamisító mindkét kezét veszti. A kereske­delmi törvények szerint a kamathalmazat a tőke kétszeresén, bármennyi idő alatt is, nem terjedhet túl. A hitelező az adós személyét nem bánthatja! Álmélkodnunk kell azonban két dolgon: Ozirisz és Ízisz isteneik hihregé­­sét követve, az egyiptomi nőül vehette saját testvériágát, testvérnénjét. Különösen a fáraók udvarában vált e különös szokás­rendszerré, megelőzve gyakorlatban azok kényszerfeltevé­sét, akik az emberiséget egyetlen teljesen fej­lettnek teremtett emberpártól származtatják, hisz a továbbszaporodás módja ez állásponton is csak testvérek frigye útján volt lehetséges. A másik különös dolog, hogy Asychis király­tól származó állítólagos engedély alapján , bárki zálogszerű kölcsönt vehetett fel atyja múmiájára, de ha a fiú apja holttestét még saját életében ki nem váltotta, végtisztesség­­ben nem részesülhetett. (H. L. dr.) KÖVET: A görög kormány most nevezte ki Lagubisz személyében budapesti és bécsi kö­vetét. A követek az egyes államoknak külföldi képviselői. Az aacheni kongresszus óta (1818) négy követségi osztályt különböztetünk meg. Az elsőbe tartoznak a világi nagykövetek és a pápai nagykövetek, ezeknek állását jellemzi, hogy ők az elfogadó állam fejénél vannak akkreditálva és nemcsak államukat, hanem az állmfő személyét is képviselik. A második osz­tályba tartoznak a meghatalmazott miniszte­rek, a rendes és rendkívüli követek. Ide tar­toznak az internunciusok is : a pápának kisebb államokba f k­ldött követei. Ezek szintén az el­fogadó állam fejénél vannak akkreditálva, de képviseleti jellegük nincs. A harmadik osz­tályba tartoznak azok a miniszterrezidensek, akik az elfogadó állam fejénél vannak akkredi­tálva, a negyedik osztályba tartoznak a külügy­minisztériumnál akkreditált miniszterrezidensek, a közönséges rezidensek és Keleten a konzulok. A követeket immunitás illeti meg, amelyen a sérthetetlenséget, exterritorialitást, igazságszol­gáltatási jogot és a vallás szabad gyakorlatának jogát értik. Az igazságszolgáltatási jog ma na­gyon szűkkörű, egészében csak Keleten van meg, azonban ott is a konzulok gyakorolják. A követ működése megbízólevele átadásával kezdődik és akkor szűnik meg, ha a küldő és elfogadó állam között háború tör ki, ha vissza­hívják, kiutasítják, vagy ha a követ maga szünteti meg az érintkezést. Ha a diplomáciai érintkezés a két állam között ideiglenesen nem látszik célszerűnek, ezáltal a követ működése nem szűnik meg, csak szünetel. AZ ECSEDI LÁP, mely néhány nap előtt is­mét kigyuladt, Magyarország egyik legnagyobb mocsara. Szatmár vármegye nyugati részében fekszik és Kismaj­tény­tól Nagyecsedig húzódik. A mocsarat a Saraszna szétterülő vize alkotta. Hossza a XVIII. század közepén még ötven kilométer, szélessége 30 kilométer volt. Mária Terézia alatt fogtak szabályozásához és azóta a láp nagysága egyre csökkent. Az ecsedi láp te­rületén fű, nád, égerfa, fűz és rekettye termett, egyik nagyobb tisztása kerek tavat alkotott. A környék lakói a láp kákájából méhkasokat és gyékényt fonnak és ezekkel kereskednek. Az 1895-ben megkezdett rendszeres ármentesítés és belvízlevezetés végrehajtása után az ecsedi láp­­lágyrésze már földmívelés alá került. A legutóbbi nagy tűz 1903 október nyolcadikán ütött ki az ecsedi lápon és mintegy 1030 hektár termlben pusztított. A mentési munkálatokat körülárkolással végezték s két hét alatt sike­rült a tüzet lokalizálni. Az ecsedi láp egyik szigetén fekszik Ecsed vára, amelyet 1325-ben építettek. Háromszáz évig volt a Báthoryak birtokában, majd sok gazdát változtatott. A Thököly és Rákóczi felkelés idején nagyobb szerepet játszott. I. Lipót parancsára lerombol­ták, de II. Rákóczi Ferenc egy francia mérnök tervei szerint 1707-ben országos költséggel újjáépíttette. A vár a szatmári béke után a ki­rály birtokába jutott. 1718-ban az udvari hadi­tanács rendeletére újra bontani kezdték és szép, művészien faragott köveit a szomszédos közsé­gekbe hordták szét építőanyagnak. A puszta vá­rat a nép képzelete, amely az ecsedi láp kör­nyékén kiválóan hajlik a babonára, boszor­kányokkal népesítette be. Ó-EGYIPTOM BÜNTETŐJOGA. Büntető­­törvénykönyvünk , anyagi és alaki reform­jának tervezete alkalmából, a közigazga­tási és bírói hatáskört teljesen elkülönítő ve­zérgondolat kapcsán , utaltunk a honfoglalás előtt való ősmagyar adatra (kharkasz és gylas), melyet VII. Konstantinos, a Bíborban született görög császár jegyzett fel rólunk 952-ben. Nem érdektelenek ebből az alkalomból Ó-Egyiptom büntetőjogának intézkedései sem, melyek so­rán meglepetéssel olvashatjuk, hogy a közigaz­gatás és a másodfokú ítélkezés már ott is széj­jelválasztott intézmény, sőt megtaláljuk az esküdtszék alapvonalait is, különbséget a fény­es jogi kérdés között (quaestio juris et quaestio facti). A fáraó az igazságszolgáltatásba nem avatkozik. A törvényszéket a papok al­kotják, melyhez a Hik-től, vagyis a kerületi m­omos­ok­ főnökök végzései ellen fellebbez­hetni. A Hik-hivatalok egyesítik a teljes kato­nai, rendőri, polgári hatalmat. A nomosok így oszlottak meg : 10 Alsó-Egyiptomra, 16 Közép­és 10 Felső-Egyiptomra esik. A kerületi rend­­őrigazgató kötelessége: gondoskodás az ut­cák, csatornák, középületek fentartásáról, a születési- és halálesetek feljegyzése; adók ki­vetése és behajtása; adatfelvétel a kerület minden lakosának keresetmódjáról, esetleg iparáról. (L. Heridotos II. 177. és Diodoros I. 77.) A törvények feltalálója Thot-isten. Ez után, mint emberi törvényhozók nevezetesek : Mneves, Sasychis, majd Sesostris (II. Ram­ses), a nagy hódító király, mint a haditörvények szerzője; a kereskedelmi törvények Bocchoris király műve; végül Amasis szintén jeleskedik a jogalkotás terén. Biró csak a papi­ rendből való lehetett, és pedig Heliopolisz, Thébe, Memfisz városok szolgáltatták a bírói testüle­tet egyenként tíz-tíz bírót, összesen harminc tag. A legkiválóbbat elnökké választják s he­lyébe a város új bírót küld. A legfőbb bírói­­szék tehát 31 személyből áll. Fizetést az állam­pénztárból nyernek. Az elnök nyakában arany­lánc díszül az igazságosság (Thmes, görögül Themis) képével Wilkinson: Manners and A nagy konjunktúra váltotta fel az Egyesült Államokban a súlyos ipari krízist, vagy amerikai szóval: nagy „boom“ követte a válságot, csak éppen a konjunktúra ellenére is ott ül Amerika fölött a bizonytalanság nyomása. Senki nem tudja, meddig fog tartani a konjunktúra, és a ren­delések minden kis apadásánál már a nagy összeomlás jeleit keresik. Amerika ideges és talán jogosan ideges, mert a boom-nak ezúttal nincsenek szilárd alapjai. Viszont ez a bizonytalan konjunk­túra­­ amerikai méretű. 1921-ben 294 mil­lió méter mázsa vasércet dolgozott fel az Egyesült Államok, 1922-ben pedig több, mint 490 millió métermázsát. 1923 öt első hónap­jában Amerika behozatala 137 millió dol­lárral volt nagyobb, mint a kivitel, pedig 1921 öt első hónapjában a kivitel haladta meg 938 millió dollárral az importot, és ta­valy is nagy aktívummal zárult az öt hónap mérlege . .. A külkereskedelmi mérleg lát­szólagos rosszabbodása azonban szintén csak a konjunktúra fokmérője. Tavaly ápri­lisban 27.000 métermázsa vasércet importált Amerika, idén pedig 1.714.000 métermázsát, mert az amerikai vasérstermelés nem tudta fedezni az acélipar szükségletét. Sőt idén áprilisban 779.000 méter mázsa rúdvasat és acélt is importált az Egyesült ál Homok a nehézipar táplálására. Az igaz, hogy a loko­­motívok kivitele 72 százalékkal, az elektro­mos gépeké meg éppen 80 százalékkal csökkent a termelés erős fokozódásának­ idején, de ez csak azt jelenti, hogy az ame­rikai piac szükséglete kötötte le a termelés túlnyomóan nagy részét. A boom másik hatása a munkabérek meg­növekedése. Tavaly áprilistól idén áprilisig 20,6 dollárról 27,6 dollárra emelkedett pél­dául a vasmunkások átlagos heti keresete. Ez magyar pénzben egy egész hónapra szá­mítva jóval több kétmillió koronánál. Kétmillió korona pályadíj A Világ mindenkor ott tartja a kezét a közélet pulzusán , aggódó figyelemmel lesi annak hol lassúbb, hol lázasabb érvelését. És nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk: a lap tízesztendős múltjában nem volt, ma sincs a napnak egyetlen órája se, amikor más gondolat tölthetne el bennünket, mint az, hogy a magunk szerény eszközeihez mérten iparkodjunk a magyar kultúrát, a magyarság boldogulását, népünk szabadsá­gát, anyagi és elmei haladását szolgálni. A magyar gondolatnak ebből a — néze­tünk szerint — helyes, bár, nem lármás, ha­nem inkább alázatos, inkább tettre kész szolgálatából fogant meg az az elhatározá­sunk is, hogy tíz darab, egyenként 200.000 koronás pályadíjat, amely a korona netán való további romlása esetén lehetőleg a pénzérték szerint igazo­dik, tűzzünk ki, részben a legégetőbb prob­lémák megbeszélésére, részben művészibb értékek ápolására. Tízszer kétszázezer koronát, tehát még a mai viszonyok között is elég jelentős ösz­­szeget fizetünk a pályázaton résztvevő tíz legjobb tárcacikkért az alant felsorolandó témakörökből : 1. energetika, löbbtermelés, az ország rekonstrukiója ; 2. természettudomány-élettan; 3. természettudomány-anyagtan ; 1. metapszichika; 4. néplé­dektan, néprajz vagy földrajz ; 6. szociológia-statisztika (esetleg mono­grafikus formában) ; 7. a pénz (szerepe a mai életben, prob­lémái) ; 8. történelem, politika, külpolitika: 1). szépirodalom, művészet, zene; 10. szabad választású téma Egy-egy pályázó munka nem terjedhet 4—5 tárcahasábnál többre. A pályázat fakultatív , tehát a pályázó tetszése szerint megnevezheti magát, vagy jeligés levelet küldhet be. A pályázat 1923 augusztus 31-én délben jár le s eredményét szeptember hó folya­mán tesszük közzé. A díjjal nem nyert tárcákért — közlésük esetén — a Világ­nál szokásos honoráriumot fizetünk. A díjat csak abszolút értékű munkálatnak adjuk ki. Az el nem fogadott tárcák visszaküldé­sére nem vállalkozunk. A beküldőket arra kérjük, hogy kézira­­tokon (kívül) jelezzék, hányadik csoport­ban kívánnak pályázni. Pályázatunkat kimondottan felülhelyezzük minden kicsinyes pártkereten s kizárólag a magyarság egyetemes emberi szempontjait tűzzük ki pályázatunk élére. Abban a meg­győződésben élünk, hogy a magyarság ma nem ér rá pártoséit játszani, hanem min­denkinek, akinek koncepciója, elgondolása, tudása és akaratereje van, össze kell fognia. Kutatóink, tudósaink, akik eddig talán elzárkóztak a nagyobb nyilvánosság elől, ma, amikor oly nehéz a szakfolyóiratok sorsa, bizonyára örömmel veszik, ha össze­foglaló eredményeik közlésére tér nyílik s ezzel is dokumentálhatják, hogy a ma­gyarság élő részének tudják magukat és tu­dományukat. Az egyetlen kritérium, amelyet feláll­­tünk az, hogy a pályázó írás művészi elő­adásban, érdekes formában, értékes anya­got tárjon az olvasó elébe. Bizton hisszük, hogy pályázatunk egy újabb téglát jelent az ország újjáépülésére. A Világ szerkesztősége.

Next