Világ, 1923. október (14. évfolyam, 221-246. szám)
1923-10-16 / 233. szám
4, 1923 október 16. szélsőséges irányzat között. Az egyik oldalon a jobboldali szélsőség, a fajvédők, a másik oldalon a baloldali szélsőség, a szociáldemokraták és a radikálisok vannak. A fajvédelem új alakulataincsenek számosan, súlyuk sem jelentős, és ha mégis foglalkozom velük, azért teszem, mert a kormány ellen éles támadásokat intéztek és olyan állításokat kockáztattak meg, amelyeket cáfolatlanul hagyni bűn lenne. Akciójukat azzal kezdték, hogy azt a színezetet keltették, mintha a kormányzó úr örömoltósága titokban az irányzatot pártolná, vagy legalább is vele rokonszenvezne. Nem is veszik észre, hogy mennyire sértő ez a kormányzó úr efőméltóságára. Én a leghatározottabban tiltakozom ez ellen a beállítás ellen, és felhatalmazva érzem magam annak a kijelentésére, hogy a kormányzó úr efőméltóságának teljes bizalmát bírja a kormány. Olyan piszkolódási hadjáratot indítottak az egységes párt tagjai, sőt a kormány egy tagja ellen is, amely példátlan a magyar politikai élet történetében. Senki sem kívánja jobban, mint én, hogy ha voltak visszaélések, ezek a visszaélések pártatlan bíróság által földeríttessenek. De bocsánatot kérek, becsületes embereket a sárbanmeghengergetni akarni, véleményem szerint tisztességtelen politikai eszköz. Minden visszaélést, minden olyan törekvést, amely a magyar gazdasági életet kizárólag a nagybankok alá akarná hajtani, elítéltem a múltban, elítélem most és ellene fogok küzdeni mindig és minden körülmények között. Politikai gyávaságnak tekinteném azonban, ha nem mernék szembeszállni olyan demagóg jelszavakkal, amelyek egy porszemnyi igazság miatt ezer és ezer exisztenciát tesznek tönkre. [ Azt mondják, a kormány hűtlen lett ahhoz is politikai programhoz, amelyet hirdetett. Kérdem, miért? Azért, mert nem vagyunk hajlandók együtt üvölteni a farkasokkal, azért, mert nem vagyunk hajlandók ordítani, hogy keresztre kell feszíteni a zsidókat. Ezt a politikát elhagytuk, de csak azért, mert sohasem volt ez a■ politikánk, sohasem is értettünk egyet ezzel a politikával. Csodaszereket ajánlanak, csodaszrekkel kettőt érhetnek el: vagy sírba teszik a beteget, vagy börtönbe juttatják az orvost. Én nem akarom a nemzetet sírban látni, se magamat, sem ezt a kormányt nem akarom börtönbe juttatni. Ezek után a miniszterelnökáttért a külföldi kölcsön ügyére és többi között a következőket mondotta: — Azt kérdezték, hogy mik a kölcsön belpolitikai feltételei. Semmi olyan követelés, hogy például koalíciós kormány formáztassék, vagy hogy az emigránsok hazajöhessenek, soha föl nem merült, de soha feltételképpen elénk nem állították. Kétségtelen, hogy azt az akciót, amelyet a külföldi kölcsön érdekében megindítottunk, csak nyugodt belpolitikai atmoszféra közepette lehet folytatni. Azt mondták, hogy ezt csak koalíciós kormány fogja megteremteni. Azt hiszem, koalíciós kormányról olyan értelemben, hogy a kormány tárgyalni kezdjen az apró politikai frakciókkal, amelyekből a nemzetgyűlés ellenzéke összetevődik, beszélni sem lehet. A kormány nem állhat szóba a fajvédőkkel, akik maguk vágták ketté a lepedőt a kormány és közöttük, de nem állhat szóba a balszélső pártokkal sem, mert hiszen ezeket tőlünk egész világfelfogás választja el. Nem tudnánk a radikalizmushoz hozzájárulni, sem az alkotmány, sem a választójog terén, nem tudnánk helyeselni a radikális földreformot, amely még továbbmenőleg csak nyugtalanságot kelthetne a nemzet összes rétegeiben, nem volnánk hajlandók radikális pénzügyi és gazdasági politikát lefolytatni. De nem tranzitálhatnánk a szélsőbalt azért sem, mert hiszen ők meg akarják fosztani a kormányzatot attól a kevés megmaradt eszköztől is, amely az úgynevezett kivételes hatalomból számunkra még megmaradt és amelyeket fentartunk még addig rímig az igazságügyminiszter a büntetőjog novellájával a parlamentben sikert nem arat. Én megengedem, látok a parlamenti ellenzék padjain a két szélsőség között olyan egyéneket, olyan pártonkívüli képviselőket, olyan kisebb frakciókat, akik ha elszánják magukat arra, hogy az újjáépítés munkájában részt akarnak venni, mi szívesen fogadjuk bármelyiket a három párt közül. Próbálják meg akármelyikével a három pártból a megegyezést megtalálni, világnézetüket követve, a három párt közül azt követve, amelyet a legszimpatikusabbnak tartanak. Mi felelősséget vállaltunk magunk és ha más velünk nem akarja osztani ezt a felelősséget cselekedeteinkért és a kormányzatért, magunk is vállaljuk. .. Az őszi ülésszak rendjén a földreform kotódiával fogunk foglalkozni, továbbá foglalkozni kell egy pár pénzügyi kérdéssel, foglalkoznunk kell a fővárosi törvénnyel és foglalkoznunk kell meggyőződésem szerint a házszabály revízióval. Ki kell jelentenem, hogy lehetetlen, hogy a parlament olyan munkaképtelen maradjon, mint eddig volt. Mi az ellenzék józanul gondolkodó tagjaival együtt kívánjuk ezt a kérdést, ha lehet, megoldani, de kénytelenek és kötelesek vagyunk rámutatni arra, hogy ezt a kérdést tovább halasztani min lehet. A miniszterelnök után Vass József dr. népjóléti miniszter szólalt fel : — Egész életemben — mondotta — egy nagy ellenfelet láttam magam előtt : azt a radikális gondolatot, mely nem tudja megbecsülni ezeréves érdekeinket és mindent felforgatva és rombadöntve akar egy egészen új világot felépíteni. Akár szocializmus ez a radikalizmus, a szociáldemokrácia formájában, akár másmilyen formában jelentkezzék, engem mindig szemben talál magával. Nagy Emil dr. igazságügyminiszter fölszólalásában azt fejtette ki, hogy vét a magyarok istene ellen mindenki, aki Bethlen István grófot bántja. Biri Péter abádiszalóki községbíró kijelentene, hogy a kerület képviselője, Gömbös Ciyula, az ő megkérdezésük nélkül lépett ki az egységes pártból és ezt a lépését egyáltalán nem helyesli. A közgyűlést bankett követte, amelyen Allmássy Sándor főispán mondott a kormányzóra, utána pedig Almásy Imre gróf a miniszterelnökre felköszönte. Ezekre a miniszterelnök válaszolt. — Azok az éltető erők és hatalmak, melyek egy nemzet társadalmát új és új alkotásokra sarkalják, ezek az iniciatívák nálunk hiányoznak, a nemzet minden bajáért az államot és a kormányt teszik felelőssé. Az a gondolkozása a magyar embernek, hogy bármi történik ebben az országban, vagy a kormány idézte elő, vagy megakadályozhatta volna. Ebből a mentalitásból következik az, hogy a magyar ember mindig ellenzéki akart lenni a múltban. Most nem arra van szükség, hogy az ellenzék padján ülve nézzük, milyen tehetetlenül vergődik egy önmagával meg hasonló kormány, hanem arra, hogy az egész társadalom eleven ereje álljon a kormány mögött, hogy azokat a feladatokat meg tudja oldani, amelyek a nemzet előtt állanak. Kívánatos, hogy ily irányba fejlődjék a magyar mentalitás, mert a jövő meg fogja mutatni, hogy ez a nemzet tud erős lenni, újból talpraállni, de ehhez szükséges, hogy a kormányon ülő férfiak összeforrjanak egy lélekkel, egy akarattal ezzel a társadalommal. A banketten még több szónoklat hangzott el, majd a képviselők a pályaudvarra hajhattak és a félötös gyorsvonattal Budapestre utaztak. Gömbös Gyula válaszol Bethlen Istvánnak Gömbös Gyula a következő nyilatkozatot adja le : — Most, hogy részletesen ismerem a szolnoki beszédet, megállapítom, hogy a miniszterelnök úrnak fölényeskedő modora, amellyel a fajvédő politikát igyekszik bírálni, visszatetsző, mint ahogy visszatetsző az ellenfélnek lekicsinylése általában. De felületesnek is kell mondanom a bírálatot, mert például az abádszalóki beszédemből kiragadott rész a 600 millió aranykoronát illetően teljesen hamis s nagyon csodálom, hogy a miniszterelnök úr, aki engem jól ismer, olyan konzekvenciákat von le, amelyek nem méltók ahhoz a viszonyhoz, amelyben eddig voltunk egymással. Egyébként a kormányzó úr bevonása a politikáiba az ő részéről nem új dolog, a Háznak legutóbbi elnapolása is a kormányzó előtérbe tolását jelentette és csodálkoznom kell azon, hogy a fajvédőkkel kapcsolatosan, akik óvatosan kerülik a kormányzó úr előméltósága személyének bejevonását a politikába, utcai hírek alapján tesz Szolnokon megállapításokat, melyeknek alaptalanságáról és helytelenségéről, úgy hiszem, maga is meg van győződve. A bankokráciáról mondottak ellentmondást jelentenek és pedig ezért, mert egyrészt elvileg leszögezte magát a miniszterelnök a bankokrácia ellen, s megállapította, hogy nexusai nincsenek a bankokkal, most védelembe veszi éppen azokat a bankokat, amelyek ellen, mint a jelenlegi gazdasági rendszer reprezentánsai ellen, nemcsak a fajvédők, hanem az egész ország kezd állást foglalni. A miniszterelnök úr fejlett technikájú pénzügyi politikája már Magyarország gazdasági összeomlásához vezetett, amelyből saját erejében nem hízó ember szokásához híven nem a saját erejére támaszkodva igyekszik segíteni az országon, hanem külföldön keres mannát, amelytől azért félünk elsősorban, mert ellenségeink tálalják, valószínűen nem minden politikai tendencia nélkül. De mivel a miniszterelnök úr a politikai kontrollt kizártnak tartja, ebben a kérdésben hajlandók vagyunk várni még, bár furcsán érint bennünket ez a rabulisztika, amellyel a miniszterelnök úr a pénzügyi kontrollt akarja a magyar közvélemény előtt kedveltté tenni. Miután mindenhez pénz, pénz és pénz kell, a pénzügyi kontroll közvetve politikai és katonai kontrollt is jelent. Ami pedig más problémákat illet, így a szociális kérdés, nagyon jól tudja a miniszterelnök, hogy sokkal reakciósabb elemek vannak magában a kormánypártban. Egyébként a legközelebbi idők ítéletet fognak hozni a miniszterelnök nem világos és nem őszinte politikája felett, egyrészt a kölcsönkérdés révén, másrészt a belpolitikában várható helyzettisztulás révén. Itt elsősorban a főváros kérdésére mondolok, mely a Wolff-párt részére bír döntő fontossággal s a földreformnovellára gondolok, mely az egységes párt soraiban fog eldöntésre kerülni. Higgadtan átgondolva a miniszterelnök úr beszédét, megállapítom, hogy minden tömjénezés dacára, minden megrendelt szónoklat dacára, amelyben Szolnokon a miniszterelnöknek része volt, eddigi elhatározásomon változtatni nem fogok, legföljebb abban, hogy a macchiavellisztikus eszközökkel dolgozó miniszterelnökkel szemben ezentúl én is más harcmodorhoz fogok folyamodni. Voinovich Géza Madáchl (A Világ tudósítójától.) A Kisfaludy-Társaság vasárnapi Madách-ünnepélyén Voinovich Géza tartott felolvasást írott fácsiról és felolvasásában elsősorban nagy művével, az Ember tragédiájával foglalkozott. Madách ötvenes évek körüli élményeiből és szenvedéseiből vezette le a nagy munka alapeszméit Rámutatott a koncepció költői szépségeire, mindjárt az első jelenetben, amikor a világ megteremtése után útjukra indulnak a bolygók, és amint Lucifer csábításaival a jó és a gonosz salája az ember lelkébe rejtőzik. Az ember belső életének mozgató ereje a lélektani rugó. Az emberiség életét a nagy dráma az egyéni élet módjára fogja föl. Maga a jeleneteket összekapcsoló ellentét és az, hogy Ádám egy eszmében csalódva az ellenkező végletbe veti magát: az emberi léleknek egyik vonása. Majd azt fejtegette Voinovich, hogy a mű három főalakjában az emberi természet három fővonása van megtestesítve: Ádámban a tetterő és önérzet, Luciferben az értelem és kételkedés, Évában pedig az asszonyt érzés. Ádám küzdő, bízó, lelkesülő természete és Lucifer önző anyagisága két fél, amely állandóan összeolvad az emberi természetben. Éva szobra is ilyen János-arcú, amelyen a női erények és gyarlóságok folynak egybe. Ezután az egész munka alapeszméjét fejtegette, mikép tevődik össze Adam egyéni alakjaiból az emberiség élete és az egyes jelenetek tanúságából a világtörténeté. A tanúság prózai szavakba foglalva annyi, hogy az embert tettereje folytonos küzdelemre sarkallja és ennek jutalma az emberiségre nézve a haladás, az egyén boldogsága pedig a családi élet Rávilágított arra, hogy az eszmék első csírái megvannak Madách kisebb költeményeiben, melyek közül némelyikben az eszmék egész fejlődés-történetét követni lehet. Ez bizonysága a mű eredetiségének. Ezzel kapcsolatosan megállapította, hogy kölcsönzés, nagy mintn ,csak három pontban észlelhető. Egészében az összehasonlítások csak azt mutatják, hogy Madách szelleme olyan magasságokba emelkedett, ahol Byron, Shelley és Hugó géniuszával találkozott Az egyéni és korvonások mellett beszélt a mű magyarságáról, amelynek hiánya átment a köztudatba, pedig a mű a nemzeti katasztrófából sarjadt. Ez a katasztrófa vetítette föl előtte a küzdelem értékének kérdését, az egész mű szerkezetében, alapeszméjében van valami magyar józanság. Goethe egy proszperó varázsvesszejével mutatja meg a tengerfenék kincseit, hová csak búvárok tudnak lehatolni, Madách pedig fölhozza a tenger fenekéről a kagylókat, melyekben a tenger zúgása hallatszik. Maga az, hogy történeti képekben gondolkozik, a történeti jogok fiaira vall. A folytonos remény és csalódás, mintha a mi nemzeti történelmünk tartalma volna. Ádám örökös önfeláldozása is mintha nemzeti nagyjaink képe volna, az örökös küzdelem is nemzeti létünk parancsszava. A hatvanas évek küszöbén küzdelmünk már nem látszott hiábavalónak, a „küzdj és bízzál” nemcsak az Úr szavaiból hangzik azemberiségnek, hanem a költő szavában is nemzetéhez. A Kisfaludy-Társaság ünnepi ülésén megjelent Horthy Miklós kormányzó, szárnysegéde kíséretében. A közönség nagy érdeklődéssel hallgatta végig az ülést, melynek tárgysorozatán szerepelt még Vargha Gyula elnöki beszéde és Sajó Sándor Madách-ünnepen című alkalmi költeményének a felolvasása, adás puszta meghallgatásából, hanem az ifjúnak bele kell tanulnia a tudományos kutatás módszereibe. Ahhoz tehát, hogy Magyarországon normális egyetemi élet legyen, igenis szükség van a vidéki egyetemekre, szükség van olyan egyetemre, ahol a tanárok és tanulók száma között megvan az egészséges aránypont. Csak könyvtáraink és tudományos felszereléseink hiányosak, szegényesek. Gyönyörű tere lenne a magán áldozatkészségnek a fizikai, a kémiai vagy biológiai intézet beszerzési költségeinek viselése. Mindez azonban a sikeres egyetemi oktatásnak csupán külső előfeltételét alkotja. Annak belső előfeltétele az igazi tudományos szellem. A tanárnak nem szabad minden évben gépiesen ugyanazt elmondania. Ha nem is adhat folyvást új anyagot, adjon mindig új szempontokat. Nem szabad, hogy az adat és a részlet elnyomja a lényeget, a nagy összefüggéseket és a tudomány rendszerének tiszta áttekintését A XIX. század specializáló és analitikus iránya szinte belecsalogatott a részletek útvesztőjébe, s ritkává váltak a szintézisek, a szerves összefoglalások. A részlettudást csakhamar elmossa a feledékenység, az egész életre csak a nagy szempontok és a nagy áttekintés marad meg. Klebelsberg Kunó gróf nagy éljenzéssel fogadott beszéde után Kérészy Zoltán, mint lelépő rektor, beszámolt az elmúlt tanév eredményéről, majd Nagy József dr. az idei rektor tartotta meg székfoglalóját Délután a Pannónia-szállóban díszebéd volt, az ünnepséget este a Nemzeti Színházban megtartott díszelőadás és a Nemzeti Kaszinóban tartott estély, zárta be. A drágasági bizottság ülése Mint már a Világ jelezte, a lakásrendelettel kapcsolatban a drágasági bizottságot Heinrich Ferenc elnök hamarosan össze fogja hívni. Most már megállapították az ülés időpontját is és pedig október tizenketedikén délután öt órára, a nemzetgyűlés I. számú bizottsági termében. VILÁG Mi jön az Országos Pénzügyi Tanács helyébe Kállay Tibor pénzügyminiszter a nemzetgyűlés mai ülésén törvényjavaslatot terjesztett be az Országos Pénzügyi Tanács megszüntetéséről. A javaslat kimondja, hogy az államháztartásnak a folyó bevételek által nem fedezett kiadásaira a jövőben csak a törvényhozástól kikérendő felhatalmazás alapján lehet hitelt államjegyekben igénybe venni. Azoknak az ügyeknek az intézésére, amelyek idáig a Pénzügyi Tanács hatáskörébe tartoztak, új tanács alakul, amelynek tagjai a Kúria elnöke és másodelnöke, továbbá a közigazgatási bíróság elnöke és másodelnöke. Benyújtott még egy törvényjavaslatot a pénzügyminiszter a háború előtt kibocsájtott és külföldön elhelyezett, aranyra és vagylagosan külföldi értékre szóló magyar államadósságok jövőbeni szolgálatának ellátása tárgyában 1923 június huszonkilencedikén Innsbruckban kötött et a 1 3.táapodás becikkelyezéséről. A pécsi egyetem megnyitása A pécsi Erzsébet tudományegyetemet tegnap nyitották meg fényes ünnepség keretében. Az ünnepi mise után, amelyet Hanus Ferenc prelátus celebrál, tizenegy órakor kezdődött az egyetem aulájában a megnyitó közgyűlés, amelyen Kérészy Zoltán dr., a múlt évi rektor üdvözölte Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisztert, akinek a nevéhez fűződik az egyetemnek Pécsett való elhelyezése. Klebelsberg Kunó gróf hosszú beszédben méltatta az egyetem megnyitásának jelentőségét. Történelmi visszapillantását azzal kezdte, hogy IV. Károly császár példáját, aki Prágában egyetemet alapított, három szomszédos uralkodó követte, közöttük Nagy Lajos magyar király, aki Pécsett alapított egyetemet. Prága, Krakkó és Bécs túlélték a századok viharait, a magyar egyetem ellenben megszűnt, egy monda szerint utolsó tanulói a mohácsi csatatéren hullottak el. Mikor Vitéz János, a nagy magyar humanista, Magyarország hercegprímása lett, Pozsonyban ő is egyetemet alapított. A pozsonyi magyar egyetem sem élte túl alapítását. A világháború közepén, 1916-ban Pozsonyban újból egyetemet alapítottak, de jött az összeomlás, és a második pozsonyi egyetem hontalanná vált. Most Pécsett nyert új hajlékot. — Egyetemeinknek sorsában — mondotta Klebelsberg Kunó gróf — mennyire benne van a magyar nemzet egész tragikuma, a magyar históriának mélységes szomorúsága, hatalmas akarások és erőfeszítések, melyeknek a mostoha sors miatt nincs folytatásuk. Ezután arról beszélt a miniszter, hogy vannak, akik sokalják a négy magyar egyetemet. A nemzetgyűlés azonban elhatározta a menekült egyetemek további fentartását, és a törvényhozás komolyságába vetett hitel ingatná meg, ha egy-két év múlva az elhatározást az ország megmásítaná. Magyarországnak ma kereken nyolcmillió lakosa van, tehát két millió lakosra esik egy egyetem. Ha nem akarjuk az egész magyar kultúra sorsát egyetlen lapra, Budapestre feltenni, akkor gondoskodni kell arról, hogy támadjanak a vidéken is a magyar művelődésnek gócpontjai. Így fogják megalkotni az Erzsébet-tudományegyetem tanárai a Mecsek alján a magyar Heidelberget. Azok, akik a vidéki egyetemeik ellen vannak, egészen rendjén valónak találják azt, hogy a budapesti egyetem valóságos mammut-egyetemmé duzzadt. A műévi-egyetemi vz. sté- Kedd A cenzúra 70 év előtt Jókai Mórnak gyöngy elbeszélése, amelyet 89. csoportunkban, bibliofil finomságú kiadásban árusítunk, 1922-ben jelent meg második kiadásban. Az első kiadása 1830-ben — nem jelent meg. A históriáját Jókai így mondja el: — Meséje a magyar költészetből volt véve, alakjai történelmünk tipikus, kiváló egyéniségei voltak : az egész a magyar szabadságharcban keletkezett és végződött. Én ezt egész bátorsággal kinyomattam, hiszen nem volt benne se lazítás, se fölségsértés, a fennálló rend sem volt benne megtámadva. Hanem mi az ötvenes években éltünk, Bach volt a miniszter. A cenzúra el volt törölve az egész „birodalomban”, szabad volt mindent kinyomatni. Csak az volt ehelyett behozva, hogy a kinyomatott munkát előbb be kellett mutatni a rendőrfőnöknek. A rendőrfőnök kiadta azt a rendőrbiztosnak s ez mondta aztán meg, hogy tiltva, van-e ezt a nyomtatványt kiadni a közönség olvasmányául . Csak azt, hogy tiltva van. S ha a komisszárus úr azt mondta rá, hogy „tiitalik”, hát akkor lehetett a kész munkát papier-machénak betapostatni. Ha egy példány forgalomba került belőle, a nyomdász szabadalmát vesztés börtönbe került. Több kötet munkám részesült abban a sorsban, hogy kutyát, macskát csináltak belőle a gyerekjátékkészítők. Aztán a régi cenzor legalább megmondta, hogy mi az, ami nem tetszik neki a munkámban, azt ki lehetett törölni, de kemiszárus úr nem szólt semmit; „nicht er laubt”, ez volt az egész replika. Appelláta nem volt kihez. Ebből a művemből is pépet zúztak gyerekjátékokhoz.. A Tűzön át az égbe eredeti kézirata mégis megmaradt valahogy — senki se tudja, hogyan, hol hevert el valamelyik pince alján padlás tetején —. Csakhogy itt van. És csupa duzzadó fiatalság, erő. A fiatal Jókai minden elragadó szépsége. * 1. Vidéki rendelésekhez minden egyes csoport postai viteldijául 900—900 korona csatolandó A Schmitt Jenő-féle arcképet vidékre nem szállíthatjuk, mert egyszerű csomagolásban a kép megtörnék, a megfelelő erős csomagolás pedig aránytalanul megdrágítaná a kép árát. A csoportok ezek: 6000 koronás csoport: 88. csoport Hevesi Sándor: Az igazi Shakespeare és egyéb elbeszélések. Hevesy Iván: Brinzi, A bolygó Hollandi: Tannhauser, Lohengrin drámai és zenei elemzése (888 vezér téma kólájával). Hevesy Iván: A Nibelung gyűrűje (általános ismertetés, 05 vezérmotívum kólájával). Hevesy Iván: Rajna kincse, Walkür, Siegfried, Istenek alkonya drámai és zenei elemzése. Lehel Ferenc: Egy művészettörténeti monstre-dráma. 4000 koronás csoportok: 80. csoport. Jókai Mór: A tűzön át az égbe (Jókainak egy eddig kiadatlan regénye 1850-ből). . Tömörkény István: Népek az ország használatában. Andrássy Gyula gróf: A jövő külpolitikájáéi 00. csoport Voltaire: Három mese. Omár Kitáj jóm: Hubaiját. Nagy Lajos: Fiatal emberek. 01. csoport. Krúdy Gyula: Szindbád ifjúsága és szomorúsága (2 kötet, Kürthy György rajzaival). Dutka Ákos új verseskönyve. 02. csoport. Siklóssy László, dr.: Műkincseink vándorútja Bécsbe. Siklóssy László dr.: Aprógyűjtés (Sírt gyűjti sütik kis pénzen!) és Toroczkay Wigand Ede: Hogyan,építsünk di Balaton partjánt, 3000 koronás csoport: 03. (ifjúsági) csoport Dostászy Ferenc: Fulkó lovag. Donászy Ferenc: ’A csúcsiégyi vár. . Lomb Charles: Odyssezis viszontagságai (kis pékkel). ..... Ewald Károly meséiből. ___■ Schmitt Jenő arcképe: 1000/korona.