Világ, 1924. éprilis (15. évfolyam, 76-83. szám)
1924-04-16 / 82. szám
A Yüst a Hirfári jogok harcosa. Tiszteli a tatomfot, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az AldBrötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak. A gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a mánkét, mely a békétlenség levegőjében élőárrad. Hirdeti a népek, osztályok éselőkezetők egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet ét a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. Aha 150° Ay,...I-XV. ÉVFOLYAM ♦ B U g» A g* E S T» SZERDA IDSt ÁPRILIS 18 ♦ 88»1K S Z A M A Vtt$t Magyarország megújhodását a krédótól és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajhthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak , kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. A madár fiaihoz Néma ajkakkal vártuk, hogy újból megszólalhassunk. Kényszerű hallgatás volt, amely reánk nehezedett, hiszen a Világnak nincsen nyomdája, és amikor kilenc nappal ezelőtt a nyomdákban megálltak a gépek, nekünk nem volt módunk arra, hogy a mienket megindíthassuk. Fájó és keserű volt nekünk a hallgatásnak ez a kilenc napja, fájdalmas és keserves, mert súlyos és nehéz napjai vannak most az országnak és mert ezekben a gondterhes napokban, úgy érezzük, szükségünk van nekünk arra, hogy napról-napra közel jussunk a mi közönségünkhöz, és mert úgy is érezzük, hogy a közönségnek is szüksége van aóra, hogy meghallgassa és tudomásul vegye a mi szavunkat. A Világ mindenkor úgyérezte, hogy előfizetőivel és olvasóival nemcsak a megszokottság és nem csupán a rideg üzleti összeköttetés kapcsolja össze, hanem a gondolatnak és a kultúrának közössége is, s ezért volt fájdalmas és lélektelen reánk ez a kilenc nap, amikor nem beszélhettük ki magunkat, és amikor nem érezhettük, hogy a mi közönségünk gondolatát, akaratát, hitét és kívánságát tolmácsoljuk. Némák voltunk kilenc napig és őszintén bevalljuk, nehezen viseltük el a némaságnak ezt a keserves kálváriáját, őszintén bevalljuk azonban azt is, hogy a két forradalom után nem éreztük annak a jogosultságát, hogy abban a küzdelemben, amely itt — látszólag — a polgárság és a munkásság között alakult ki, elhatározásunkkal vagy cselekedetünkkel a polgárság frontjának gyöngítését idézzük elő. A forradalmak tanúságai éppen azt mutatják, hogy a polgárság széttöredezettsége, frontjának megtörése, ziláltsága és szertehúzása okozta mindenkor a legnagyobb bajokat és a legnagyobb zavarokat. Hogy ez a tanulság menynyire áll a mai időkre is, azt legjobban bizonyítja az a tény, hogy a munkásság bizonyos szélsőséges elemei pártfogójukat, tájgvor utórást és segítőjüket elsősorbann polgárságnak abban a jobbszélső rétegében találták meg, amely mindenkor hajlamos volt a múltban is arra, hogy a zavarok közepette csak a zavarokat tetézze és csak a nehézségeket növelje. Azok, akik legjobban szerettek mindenkor szemközt állani a munkásság komoly és higgadt elemeivel, azok most a szélsőségek segítségére siettek, hogy erősítsék ennek a szélsőségnek helyzetét és megszilárdítsák harci kedvét, mert miként a nicaraguai tengerészeknek, úgy nekik is az az elvük, hogy a matróznak elsősorban az a feladata, hogy lázadjon, nem pedig, hogy gondolkodjék. Némák voltunk kilenc napig, és mialatt a mi szavunk nem hallatszhatott, szóhoz juthatott a jobboldali szélsőség hangos és merész lármája. Szóhoz juthatott és meghallgatókra is talált, őszintén megmondjuk azt is, hogy amikor mi híven kitartottunk a polgárság egységének gondolata és frontja mellett, sajnálattal kellett látnunk, hogy éppen a polgárság egy része, ha csak pillanatra is, odasietett ennek a vad és ízléstelen lármának hallgatására. Azt hisszük és az a meggyőződésünk, hogy a polgárságnak mindenkor és mindenben hűnek kell maradnia a maga teljes egészében a polgári önérzethez, a polgári meggyőződéshez és a polgári erőhöz. Hűnek kell maradnia jobbfelé és balfelé egyaránt. Hűnek kell maradnia a polgárságnak abban az ösztönös és természetes érzésében is, hogy félreértésekből és presztizskérdésekből nem szabad kiélezni a munkáskérdéseket sem, ez nem szabad hajszál-finom elmélkedések és önérzeti szempontok kedvéért sem merev ellentéteket előidézni a munkaadók és a munkásság között. A munkaadó polgárságnak és a munkavállaló munkásságnak sokkal nagyobb és sokkal egyetemesebb érdekei vannak ebben az országban, semhogy ezeket a közös érdekeket és közös szempontokat áldozatul lehessen odadobni bármilyen pillanatnyi félreértések miatt is. Csak a polgárság és a munkásság együttes munkája, akarata és kitartása biztosíthatja itt az ország jövendőjét, biztosíthatja a termelést a munkaadónak és biztosíthatja a kenyeret a munkásnak. Súlyos és gondterhes napokat élünk és amikor ezekben a nehéz és válságos napokban túlfeszülnek az idegek, akkor is le kell gyűrni a jövőben ezt az idegességet és akkor is mindenkor és minden kérdésben a megegyezést kell keresni, nem pedig a Széthúzást. Kötelessége ez a kormánynak is, mert ha a kormány kellő időben a nyomdafőnökök és a nyomdászok e látszólagos ellentétét kiegyenlíti, akkor kilenc napig nem hallgat a sajtó, és kilenc napig nem lesz siker az ország lelkiismerete. Ha Lyonban sztrájkba lép valamely textilszakma munkássága, akkor Franciaország kereskedelmi minisztere rögtön odautazik, de itt nálunk nemcsak a munkaadók és a munkások, de kormány tagjai is presztízskérdéseket csinálnak országos kérdésekből, nagy társadalmi és nagy termelési kérdésekből és Snki sem akar kezdeményezni valamit, ami jóra és megértésre vezet, mert mindenki csak azt szereti kezdeményezni, ami ellentétet szül és harcra bujtogat. Őszintén sajnáljuk, hogy amikor a sajtó némaságra volt ítélve, a parlament sem találta meg a módját annak, hogy a megértés lehetőségeit kezdeményezze. Éppen a parlamentnek nem szabadna így elmellőznie sem a sajtó ügyét, sem pedig azt a feladatát, hogy a munkaadók és a munkások vitás ügyeiben a kiegyenlítés módszereit körvonalazza. A parlamentnek nem szabad túlságosan elvonatkoznia az élettől és nem szabad azt sem elfelejtenie, hogy az alkotmánynak a parlament szabadsága után a leglényegesebb és legjelentősebb biztosítéka éppen a sajtó szabadsága. De amikor ezt mondjuk, akkor nem feledhetjük el annak a megállapítását sem, hogy amint helytelenítjük az aláírói jövő terrort, amikor a munkásságnak egy része némítja el a sajtót, vagy annak bármely orgánumát, úgy tiltakozunk az ellen is, amikor felülről jön a nyomás, és amikor felülről állítják meg a nyomdagép kerekeit. És ha már itt tartunk, akkor már megmondjuk azt is, hogy szeretnék, ha az a szolidaritás, amely megnyilvánult most, amikor alulról jött a terror és állították meg egy helyen az üzemet, megnyilvánulna akkor is, amikor esetleg megint felülről, bírósági ítélet nélkül, egyszerű közigazgatási intézkedésből vonják el valamelyik újságtól a megjelenés jogát, vagy csak — miként a Világ-tal kilenc hónapig tettek, — a terjesztés jogát is. A sajtót meg kell védelmezni, meg kell védelmezni lefelé, de meg kell védelmezni fölfelé is, meg kell védelmezni még az ellen is, hogy egy lapnak, mint a Világ-nak a terjesztés jogát csak három hónapos, részenként adagolja a kormány. Néma ajkakkal vártuk, amíg megszólalhatunk, és amikor most újra beszélhetünk a Világ közönségéhez, csak azt mondhatjuk, amit mindenkor hittünk, hogy sokkal több jóakarat, sokkal több szeretet és sokkal több tárgyilagosság kellene a dolgok intézéséhez, közdolgokéhoz, szociális kérdésekhez, munkáskérdéshez és gazdasági kérdésekhez egyaránt, mint amennyi őszinteséggel, tárgyilagossággal és hittel ezeket a kérdéseket nálunk tárgyalni és elintézni szokták és szeretik. Tompa, ragyogó allegóriájában a madár azt mondotta fiainak, hogy énekeljenek. Most talán azt mondaná, gondolkodjanak, gondolkodjanak sorsukról, jövendőjükről, bajaikról és arról az ezer veszedelemről, amely útjukat, sorsukat és fészküket fenyegeti. A madár most megóvná fiait és figyelmeztetné őket a ragadozókra, amelyek fölöttük keringenek és mindenkor hajlamosak arra, hogy lecsapjanak rájuk ... Smith főbiztos május közepén érkezik Budapestre Mint értesülünk, Jeremias Smith, akit a népszövetség Magyarország főbiztosának nevezett ki, május közepén érkezik Budapestre. Smith szerdán indul el a newyorki kikötőből az Aquitánián Európába, és itt Cherbourgban köt ki. Cherbourgból Párizsid megy a népszövetségi is. megbízott, ahol a jóvátételi bizottság vezetőivel tárgyal, majd onnan Genfbe utazik, ahol a népszövetségi főtitkársággal keres érintkezést. Valószínű, hogy a népszövetségi főmegbízott Budapestre való érkezése előtt Bécsben is tölt néhány napot, ahol Zimmermann dr. osztrák főmegbízottal fog találkozni, akitől technikai kérdésekben és a népszövetségi főmegbízott hivatali apparátusának megszervezése kérdésében kér felvilágosításokat. Smith főmegbízottat Sir Cecil Rhodes, a népszövetség mostani elnöke kérte fel a megbízás elvállalására. Cecil Rhodes-nek Ilarding, akit először jelöltek ki a főmegbízotti tisztre, ajánlotta Smith-et figyelmébe, miután Smith az angol és francia pénzügyi szakértők előtt ismeretes még annak a munkásságának a révén, amelyeket a párizsi béketárgyalásokon mint az amerikai delegáció pénzügyi szakértője fejtett ki Smith, aki most ötvennégy éves s aki előbb bíró, majd pedig Bosztonban ügyvéd volt, gyakran hajtott végre nagyobb pénzügyi tranzakciókat és ő képviselte az Egyesült Államokat a mexikói és a kínai kölcsön lebonyolításában is. Smith bosztoni ügyvéd korában Pierpont Morgan-nak is jogi képviselője volt és azt hiszik, hogy Il Morgan-nak is része volt a főmegbízott kijelölésében. is—onnan a BH&c Csütörtökön kezdődnek Magyarország és Magyarország és a szerb-horvát-szlovén állam közti hónap 22-én ugyanolyan közvetlen tárgyalások indulnak meg a még függőben levő kérdések elintézésére, mint amilyen tárgyalások a csehszlovák és legutóbb a román kormánnyal is folytak. A szerb-horvát-szlovén állammal a tárgyalásokat Belgrádban és Budapesten párhuzamosan fogják folytatni. A tárgyalások anyagát a két állam között még rendezést igénylő kérdések alkotják, mint amilyenek : az állampolgársággal kapcsolatos kérdések, aki az előzetes tárgyalások Jugoszlávia között a hatai, az útlevélügy, az irattárak megosztása, különféle vasúti, postai, forgalmi, vízügyi, állategészségügyi kérdések, továbbá a háború előtti tartozások kérdései, stb. A tárgyalások megkezdését megelőzően holnap, csütörtökön előzetes megbeszélések indulnak meg Budapesten a magyar szakreferensek és Popovics Tihamér, a szerb-horvátszlovén állam budapesti rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere között. A holnapi megbeszélések tárgya elsősorban a határszéli forgalom rendezése. Macdonald a szakértői jelentésről Az angol alsóházban Baldwin kérdésére, tehet-e nyilatkozatot a kormány a szakértőbizottságok jelentéséről, Macdonald miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány a legnagyobb megelégedéssel vett tudomást arról, hogy e jelentéseket valamennyi szakértő aláírta. A jelentések a kormány nézete szerint pártatlan, gondos mérlegelésű törekvésnek felelnek meg, hogy az érdekelt kormányoknak segítsenek annak a feladatnak megoldásában, hogy ez az életbevágó probléma rendeztessék. Fontos a jóvátételi bizottságnak az a határozata, hogy közreműködik a javaslatok végrehajtásában, ha a német kormány is részt vesz abban. Különösen ki kell emelni, hogy a jelentésről kimondták, hogy az egy oszthatatlan egész, s az aláírók minden felelősséget elhárítanak magukról, ha egyes javaslataikat elfogadják, másokat pedig elvetnek. A kormány kész a tervet a maga egészében támogatni, ha a többi fél is hajlandó ugyanezt az eljárást követni. Baldwin megkérdezte, várjon tudja-e a miniszterelnök, hogy ebben a magatartásában számíthat az angol nép egységes támogatására. (Tetszés.) Macdonald így felelt: Gondoltam, hogy ez így lesz. De igazán rendkívül hálás vagyok Baldwinnak, hogy ezt most itt kijelentette. Mac Neill azt kérdezte, tehet-e Macdonald közlést a német kormány magatartásáról. Macdonald azt felelte, hogy nincs híre, amit most nyilvánosságra hozhat, de a képviselők bizonyára értesültek a lapok mai jelentéseiről. Ezeket ő talán holnap kiegészítheti majd, de ebben nem egészen bizonyos. Az egyik képviselő arra utalt, hogy a szakértői jelentés nem közli a jóvátételek végösszegét. Macdonald kijelentette, hogy az ő tudomása szerint a szakértők jelentése csak hat évre vonatkozik. Reggel Kléstől éjfélig Hajnaltól éjfélig folyik a nemzetgyűlésben a felhatalmazási törvényjavaslatok vitája. A kormánynak talán nem is a felhatalmazás a sürgős, hanem inkább a vita vége, s talán nem is attól fél, hogy az időből fogy ki, mint inkább attól, hogy az érvekkel és az igazságokkal szemben nem tud elegendő ellenérvet és meggyőző erőt találni. Amikor a felhatalmazási javaslatokat a miniszterelnök benyújtotta, arra hivatkozott, hogy ha Nagypéntekig nem szavazzák meg azokat, akkor talán ez az ország is Németország szomorú sorsára jut. Nem tudjuk, hogy Nagypéntekre véget ér-e a hajszolt és kergetett vita, de nem igen hisszük, hogy a miniszterelnök jóslatának túlságosan megokolt volna az alapja és nem igen hisszük, hogy a kölcsönjavaslatok megszavazása már másnap, hamarosan, avagy éppen a nagypénteki terminussal összefüggésben jelentené egyúttal a kölcsönt is. A nemzetközi pénzpiac helyzete ma olyan, hogy pillanatnyilag a kölcsön kérdésében nem várható a végleges elintézés lehetősége, és ezért hisszük, hogy a kormány nem is annyira a felhatalmazást akarja, mint inkább a felhatalmazási vita végét. Obstrukcióról beszélnek és obstrukciót hangoztatnak a kormány oldalán, amióta az ellenzéknek ez a vitája folyik és mégis meg kell állapítanunk, hogy tárgyilagosabb, nívósabb és értékesebb munkája még nem volt a nemzetgyűlésnek, mint az, amelyet a felhatalmazási javaslatok bírálata során az ellenzék teljesít. A nemzetgyűlés egész eddigi múltjában nem is volt nagyobb és jelentősebb törvényalkotásról szó, mint amilyen ez a javaslat, amely legalább is húsz esztendőre dönti el az ország sorsát és amely nemcsak a legközelebbi idők pénzügyi és gazdasági helyzetét befolyásolja, de egyúttal a jövendő kialakulására is elhatározó, ha talán nem is végzetes befolyással lehet. Amikor ilyen nagy és jelentős kérdésről van szó, akkor nem obstrukció az okfejtés és nem obstrukció a tárgyilagos bírálat, és nem céltalan egyetlen igaz szó elmondása sem, mert minden igazság végeeredményében csak az ország érdekeit szolgálja és csak a jobb jövő útját biztosítja. Sok olyan szó hangzott el a nemzetgyűlés üléstermében ezeken az üléseken, hajnaltól éjfélig, amely szavaknak végre el kellett hangzaniok és amelyeket ezúttal is el kellett mondani, amikor a jövendőt akarja felépíteni a kormány, de a múltra támaszkodik, és a múltból meríti erőit ahelyett, hogy a jelent nénié és az igazi jövendőt keresné és kutatná. El kellett hangzatnia Apponyi Albert gróf tanuságtételének az általános választójog mellett, és el kellett hangzania az ő szavainak, amelyben a kiengesztelődést hirdette és amelyben az ország gazdasági szanálása mellett az ország lelkiismeretének szapulását és felépülését is követelte. El kellett hangzania a nemzetgyűlésben Andrássy Gyula gróf bírálatának is, azoknak a szavaknak, amelyek komoly tárgyilagossággal és a logika szigorú érveivel fejtették ki, hogy a felhatalmazás milyen diktatórikus hatalmat biztosít a komány számára és hogy a múlt gazdálkodásának és pénzügyi irányításának hibái milyen káros és veszedelmes hatással voltak az ország egész gazdasági fejlődésére. Úgy de el kellett hangzania a nemzetgyűlésben annak a fejtegetésnek is, amelynek során Nagy Vince kimutatta, hogy a kormány mennyire helyezkedik ezekben a felhatalmazási javaslatokban annak a belgrádi szerződésnek alapjára, amelyet Franchet d'Esperay-vel kötött a Károlyi-kormány és amelyet azóta a magyar kormányok mindig megtagadtak és hazaáruló szerződésnek akartak bélyegezni. El kellett hangzania a nemzetgyűlésben ugyancsak Nagy Vince részéről annak a másik logikus fejtegetésnek is, amely bebizonyította, hogy a kormánynak követelnie kellene a Károlyi-kormány tagjainak vád alá helyezését és végre kellene hajtani ezt a vád alá helyezést, ha azt akarja és ha komolyan akarja, hogy mindaz, amit mond, ne csak jelszónak lássák, hanem politikájának lényege és erkölcsi alapja gyanánt is jelentkezzék. Valóban, amikor ezt a felhatalmazási javaslatot a kormány előterjesztette és amikor ezt a javaslatot tárgyalja a parlament, akkor tisztázódniakellene annak a kérdésnek, hogy mennyivel volt és mennyivel lehetett erősebb és ellentállóbbb a Károlyi-kormány a külfölddel szemben, mint amennyivel a Bethlen-kormány mutatkozik és tisztázódnia kellene annak a kérdésnek is, hogy nagyatádi Szabó István felelőssége mennyiben kisebb, mint a Ki