Világ, 1924. szeptember (15. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-12 / 189. szám

g TC21 szeptember 12. int.Ro — Látogatás Hegedűs Lórántnál. A Grác mel­letti lasnitzhöhei szanatóriumból hétfőn hazajött Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter. Hegedűs Lórántna­k általában jót tett az ápolás és úgy szellemileg, mint fizikailag meglepő javulást ál­lapítottak meg nála. A Világ munkatársa ma meglátogatta a vo­lt pénzügyminisztert Váci utca 40. szám alatti lakásán és érdeklődött Hegedűs Lóránt állapota iránt. Minthogy Hegedűs Lóránt időközben pihenni lért, a leánya, aki édesapjának elébe utazott Lasnitzhöhébe, volt szíves felvilágosítást adni. A lakásban sem­mi nyoma sincs annak, mintha ott nagybeteget ápolnának, amit Hegedűs Ló­ránt leánya így magyaráz meg: — Édesapám állapotában, hála Istennek, ja­vulás állott be és semmi ok sincs arra, hogy elkülönítve tartsuk, és hogy minden lépésére vi­gyázzunk. Két nappal ezelőtt érkeztünk meg. a­ hosszú út édesapámat kissé kifárasztotta és ezért ma este a szokottnál koraibban feküdt le aludni. Azért hoztuk vissza a szanatóriumból, mert az orvosok szerint semmi szükség nincs arra, hogy idegenben kezeljék. Családja köré­ben sokkal hamarabb fog meggyógyulni. — Általában hogyan érzi magát a kegyel­mes úr ? — Soha nem panaszkodik. Rendszerint dél­előtt tíz órakor kel fel. Elolvassa az összes lapo­kat és azután egy órát sétál. Az utóbbi időben csak előzetes cenzúra után adtuk át neki a lapokat, mert több újság elég lelkiismeretlenül túlzó híreket közölt édesapám egészségéről, amelyek nem feleltek meg a valóságnak. Ezek a hamis hírek aztán felizgatták őt. Ilyen ha­mis hír az is, hogy gondnokság alá akarjuk helyezni. Soha szó sem volt erről. Anyagi kér­désekről sohasem esett szó közöttünk, mert hi­szen erre nem is volt szükség. Nem értjük, honnan eredt ez a hír. Édesapám együtt él ve­lünk. Rendesen elbeszélget, könyveket olvas, csak dolgozni nem engedjük. Ha korábban jött volna, beszélhetett volna vele, — bár egyelőre idegeneket nem igen engedünk be hozzá — és láth­atta volna, hogy fizikailag is mennyire rendbe jött. Hegen nem látszott olyan egészséges­nek, mint mostan. Csak a pesszimizmusa a régi. Azt mondja, hogy valahányszor olyan helyzetbe került Magyarország, hogy a sorsán segíthetett volna, mindig közbejött valami, ami vissza­vetette. Most is azt hiszi, hogy a legutolsó pil­lanatban közbe jöhet valami, ami meghiúsítja az ország gazdasági talp­raáll­ás­át. Hiába próbál­juk az ellenkezőjéről meggyőzni, nem igen hisz nekünk. A volt pénzügyminiszter egyelőre nem fogad látogatókat, de amint az út fáradalmait ki­pihente, barátait ismét hozzáengedik.­­ A főváros szomorú szociális helyzete. A főváros közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt 10 órakor tartja szeptember havi ülését Ripka Ferenc dr. kormánybiztos elnöklésével. Az ülé­sen fogják tárgyalni az egyes szakhivatalok je­lentéseit, amelyek beszámolnak mindazokról a jelentős mozzanatokról, amelyek az elmúlt fél­év folyamán felmerültek. A polgármester jelen­tése szerint a közigazgatás működése az ország­nak és a fővárosnak jelenlegi helyzetéről szár­mazó súlyos gazdasági és szociális bajok ha­tása alatt állott. Megállapítja a polgármester, hogy a múlt évi létszámcsökkentés erősen meg­nehezítené az adminisztráció ellátását. A köz­­élelmezés terén rámutat arra, hogy amíg az élelmicikkek kivitelét az egész vonalon korlát­lanul felszabadították, a külföldi olcsóbb élelmi­cikkek behozatala vagy egyáltalán tilos, vagy pedig olyan magas behozatali vámok terhelik, amelyek az importot gazdaságilag lehetetlenné teszik. A tiszti főorvos jelentése megállapítja, hogy szociális szempontból a főváros sohasem volt még oly szomorú helyzetben, mint aminő­­ben most van. A rettenetes drágasággal össze­függő nyomor és ennek minden következményei a közegészségügyre is kártékonyan hatnak. Leg­jobban jellemzi a helyzetet az a körülmény, hogy az elmúlt félévben a halálozási arányszám állandóan magasabb volt a születéseknél, úgy hogy a lakosság természetes fogyása (1000 la­kosra)­­1,2 et tesz ki. A tüdővész borzalmas pusztításainak ismertetése után megemlékezik a tisztifőorvos az újabban szokatlan mértékben fellépett gonyva-megbetegedésekről. A megálla­pítások szerint a betegeknek óriási többsége a 10—20 évesek közül kerül ki. Megállapítható, hogy a betegség abból indult ki, hogy az utóbbi években nagyobb mennyiségű jódmentes párolt sót hoztak forgalomba, amit az is bizonyít, hogy kis mennyiségű jód adagolására a betegek nagy része könnyen meggyógyult. Éppen ezért azt javasolja a tisztifőorvos, hogy a párolt só­nak a közfogyasztás céljaira való bocsátását a jövőben kerüljék el. — BUDAPESTI ÉLET. A Bakáts téri kór­házból nem lesz szanatórium. A miniszter ma érkezett leiratában ugyanis elrendeli, hogy a kórház mai állapotában maradjon fönt to­vábbra is. — A budai autóbuszok szombaton megindulnak és hatpercenkint fognak közle­kedni. Egyébiránt új, hatkerekű autóbuszokkal tervezik a forgalom kiterjesztését. — A kárpi­tos-szakma bérharcában a kizárás beszüntetése nem hozta meg a munka újból való felvételét. A bérharc kinyelgül, egyrészről a karosszéria­­munkások kizárásával, másrészről a kárpitos­­munkások sztrájkbalépésével. Budapest főváros közvetítése minden siker nélkül maradt. — 4 705. számú postahivatal (Dohány utca 5.) ma ismét megkezdte működését. — Orvosi átlóso­kat szerveznek az Új Szent János-kórház tü­dő­­beteg-pavilionja részére. Nyolc orvost, ápolókat é­s­ segédszemélyzetet fognak alkalmazni. — Az emeletráépítéseknél megengedték, hogy a pad­lástereket is fölhasználhassák lakásépítésre. — Eltűnt postafőellenőr. Korda Győző nyu­­galmazott posta- és távirda-főellenőr kedden este az István út 47. számú házban levő laká­sáról eltávozott és azóta nyoma veszett. Az eltűnt 69 éves öregurat a rendőrség keresi. — Csúcs János dr. halála. Csongrád megye közéletét súlyos gyász érte. Csúcs János dr., a megye főispánja, az elmúlt éjszaka meghalt. Csúcs János egyike volt a vidéki közigazgatás leglehet­ségesebb és legképzettebb tisztviselői­nek, aki a tisztviselői pálya hajlorjáján jutott fel a főispáni székig. Szentesen született, hu­szonnégy éves korában lett harmadik árvaszéki ülnök, azután rövidesen főjegyző és mindkét tisztében a lelkiismereteii és munkás megyei hivatalnok példaképének bizonyult. Sok körül­­tekintéssel é­s igazságérzettel intézte mindenkor ügyeit; a munka és mérséklet embere volt. Szabó Sándor lemondása után, két esztendővel ezelőtt ő lett Csongrád megye főispánja és ebben az állásában is kitűnt azzal, hogy a nyu­galom és rend őre volt Csongrádban. Néhány hónappal ezelőtt súlyos betegség támadta meg, amely gyógyíthatatlannak látszott és betegségé­ben is őszinte melegség és szeretet vette körül. Az éjszaka azután, hosszú szenvedés után, el­hunyt Csúcs János; ötvennégyéves koráiban tá­vozott az élők sorából, özvegyén és fián kívül egész Csongrád megye és Szentes város társa­dalma gyászolja. Osztatlan tisztelője volt min­denki, aki ismerte képességeit és jellemét. Szombaton délelőtt temetik Szentesen a vár­megyeház nagyterméből. — Szellemi tornaverseny Nyíregyházán. Nyír­egyháza város jubileumi ünnepségei és a kiállí­tás alkalmából a városi kereskedelmi iskola Keletmagyarország kilenc felső­kereskedelmi is­kolájának növendékei részére, szeptember 15-én, hétfőn, szk­k­­mi tornaversenyt rendez, amelyen 40 tanár és 120 versenyző vesz részt. — Egy tizenöt éves jósfenomén... A mágia papjait jóllehet senki sem képzeli el olyan kül­sővel, mint ezt a jóst, aki a körút kávéházai­­nak vendégeit jósolta végig. Budapestnek ez a legújabb csodatevője mezítláb, rövidnadrágo­­san, trikóban, födellen fővel hódolt a szelle­meknek és hogy ezek a szellemek pont akkor hagyták őt cserben, amikor éppen a legszebb jövőt akarta egy kérges tenyérből kiolvasni, nem csoda — hiszen ezt már az elején meg­jósolta neki a kávéház egyik pincére. A szelle­mek az utolsó pillanatban mondottak föl újdon­sült szolgájuknak, akinél pedig szorgalmasabb áhítattal kevés jós járta a kávéházak gőzben álló Dodonáját. Az utolsó pilanatban jött egy rendőr, rátette kezét a jós vállára, sőt talán fü­lön is csípte, annál is inkább, mert Madame Thébe magyar konkurrense­­ mindössze ti­zenöt éves. A kapu alatt, ahol a rendőr szaláriá­­lis rövidséggel akart a gyerek eltévelyedésének, illetve a szellemek titkainak végére járni, a következő „comedia dell’ arte" fejlődött ki a rendőr, a jós és a kávéház főpincére között. Azt kérdi a rendőr a gyerektől. ..Hogy hív­nak?” A gyerek csak néz a rendőrre. Bele a szemébe, értelmesen, szenvelgően, de nem fe­lel. A rendőr megismétli a kérdést. A gyerek erre a rendőr kezéhez kap, fölemeli, erőszakkal szétbontja a rendőr összeszorított markát, bele­­néz a tenyerébe, azután felém fordulva, hango­san, világosan és kissé szigorúan ennyit mond: „Nem lesz boldogság!” Kétszer is elismétli: „Nem lesz boldogság!" Aztán lehajtja a fejét. A rendőr azonban nem elégszik meg ezzel a megoldással, hanem to­vább faggatja a gyereket: — Hány éves vagy? A gyerek megint a rendőr keze után kap, de most már eredménytelenül. Erre először a fő­pincér, majd az én kezem felé kacsint. A fő­­pincér tenyere tényleg kinyílik, de nem kellett nagy jóstehetség annak megállapítására, hogy a nyitott tenyérrel mi célja volt a főúrnak. A főu­r különben is nagyon haragudott az ifjú jósra, mert a vendégek reggeli kávéját kese­rítette el komor baljóslataival. Miután az eféle comedia dell’ artékbani rendszerint a rendőr viszi a főszerepet, ismét ő vette át a szót. (Jelzem, a színházi konjunktúráról terjedő rossz híreket meg kell cáfolnom, mert alig pár perc alatt három színház nézőterét is meg­töltő közönség tolongott a kapu előtt.) A rend­őr most már erélyesebben szólt rá a gyerekre: — Hány éves vagy? A gyerek erre így felel: — Hát mondom, tizenöt. — Azután gyorsan folytatja: — Kérem engem engedni tovább. És már ugrik is a csukott kapuhoz és ha le nem fogják, beveri az ablakot. Visszaállítjuk a sarokba. A főpincér megint fölemeli a kezét, de a rendőr nem volt azon az állásponton, hogy „az ördögöt veréssel kell kiűzni”. — Minek csinálod ezt? — folytatja a kihall­gatást. A gyerek két karját előrenyújtja, te­nyerét fölfordítja és mély megvetéssel, büszke fölénnyel válaszol: — Hát tessék! Csinálja maga, ha tudja. Aztán megint hozzám fordul: — Mutassa maga a kezét. Na jó? Intek a rendőrnek, hagyjuk, lássuk, miket fog összehordani ez a tizenöt esztendős gye­rek. Odanyújtom a kezemet, megfogja és anélkül, hogy a tenyeremre csak egy pillan­tást is vetne, a következő, szokatlan jóslást hadarja: — ön hiába küzd, mert ön rövidesen meg fog halni. Tessék vigyázni, mert nagy szeren­csétlenség lesz kérem és folyton nagy lesz a félelem. Három csillagot látok és mindegyik­nek találom útját rossznak. Közbevágok és megkérdem, honnan veszi ezeket. Azt mondja, nem veszi sehonnan, ő tudja. A főpincér azonban leleplezi és elárulja, hogy a kávéházban huszonhat vendégnek jó­­solja meg ugyanezeket a veszedelmeket. A rendőr ezután karonfogja a gyereket és vezeti. A gyerek ellenkezés nélkül megy vele. És vé­gig az utcán beszél. Folyton beszél. Jósol, jó­sol rendületlenül. Ezer koronáért. Azt hiszem, bent az őrszobán is jósolt a rendőrök­nek. (Brss.) — Divatbemutató Brcktfeld szűcs új helyisé­gében (Váci ucca 21). Első bemutatója vasár­nap 11 órakor. — Fogalom lett a „Liliom" teavaj ! — Búcsú az omnibusztól. Sokan vagyunk, akiket eltűnődésre késztetett a hír, hogy az omnibuszjáratokat tizenötödikétől kezdve meg­szüntetik s a karcsú járművek helyén hatal­mas autóbuszok töfögnek majd még Budán is. Hiszen ezúttal a város urainak igazuk van, mert a döcögő, folyvást felfordulással fenye­gető, rozoga útiszekrény­ek valóban nem vi­lágvárosi közlekedési eszközök. De azok szá­mára, akik itt nőttek fel e város falai közt, akiknek a vizet a városligeti tó jelentette, akik a hegyvidéket a Gellérthegy lankás lejtőin ta­nulták megismerni, az omnibuszok elmúlása bizonyára könnyes sóhajt jelent. Valljuk be, hogy jogászkorunkban döcögő omnibuszon ko­cogtunk föl a nővel a budai cukrászdába. Om­nibuszon járt a hivatalnok, aki kényelmes lassúsággal érkezett el budai hivatalába, de omnibuszon ült a siető kereskedő is, átkozván a csigalassú paripát, amely sűrű fejbólogatás közben rólta a kövezetet. Tegnap, még utol­jára, felszálltam az omnibuszra, hogy búcsút vegyek tőle, poros emlékek őrzőjétől. Az om­nibuszokat vidékre szállítják, hogy ott szol­gálják a közlekedés ügyét, a kalauzokat pedig az autóbuszra osztják be. A barnaszínű át­szállójegyet tárcámba tettem, gondosan, hogy ne gyúródjék össze, otthon pedig leprésedlem. Maradjon valami emlékem az omnibuszról, ne­hogy, ha­ majd ámuló unokámnak mesélek róla, hitetlenül csóválja a fejét... — Az idő. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint a több napig tartó derült, meleg idő­járást tegnap borulás és esőnés váltotta fel. — Jóslat. Száraz és egyelőre még hűvös idő vár­ható, később hőemelkedés. — Halálozás. Wagner Ti­vadarné szül. Bausch Margit szeptember 4-én 30 éves korában a Grác melletti Radegundban elhúny­t. Temetése Buda­pesten, a Kerepesi út melletti temető halottas­­házából szeptember 13-án délután 4 órakor lesz a róm. kát. egyház szertartása szerint. Az engesztelő szent gyászm­ise Budapesten, szep­tember 15-én, hétfőn délelőtt 10 órakor lesz a belvárosi plébánia­templomban, Novis­idon pe­dig 18-án reggel és 8 órakor fog az Úrnak be­­mutattattni. Az elhunytban Wagner Tivadar novisndi (újvidéki) nagykereskedő nejét, özv. Rausch Asztalné egyetlen leányát gyászolja, Terstyánszky Ödön. Zala vármegye nyugat­­íj­azott árvaszéki elnöke, 69 éves korában el­­húnyt. Tegnap temették Keszthelyen. Mitkó Endre dr. kormányfőtanácsos holttes­tét m­a délután szentelték be a Kerepesi temető halotasházában. A véghisztességtételen nagy közönség volt jelen. A halottat ezután vasútra vitték és Szegeden fogják örök nyugalomra he­lyezni. Zsobrák József rendőrfelügyelő-helyettes, Ka­posvárott, 58 é­ves korában meghalt. Kedden délután temették el bajtársainak teljes részvé­tele mellett. Erzsébetvárosi Issekutz Aurél, székesfehér­vári kerületi rendőrkapitány és felesége, Zára Mária leánya. Margit, kedden, rövid szenvedés után meghalt. Temetése ma délután volt Szé­­kesfehérváron. Maráczy István, az Erdélyi Országos Magyar Párt főtitkára, a Kolozsvárott megjelenő Ma­gyar Nép című lap felelős szerkesztője. Kősze­gen, ahová családja és rokonai látogatására ér­kezett, váratlanul elhúnyt. Temetése ma dél­előtt volt Kő­szegen. A Német nyelviskola, IX., Közraktár utca 12b, IV. 6. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET A színházak pénteki műsora: NEMZETI: Vadkacsa (7). VÁROSI: Gyurkovics lányok (7). FIG: Antónia (8). RENAISSANCE: Vera Mirceva (8). FŐVÁROSI OPERETT: A párizsi lány (8). KIRÁLY: Árvácska (»/s8). MAGYAR: Sasfiók (/(8). BELVÁROSI: Kreutzer-szonáta (»/­8). BLAHA LUJZA: / love you, Székely fonó (*/18). APOLLÓ: Egy út két kutyával stb. (8). TERÉZKÖRÚTI: Az igazgató úr unja a nőket, Rex stb. (V-9). VIDÁM-SZÍNPAD: Békeffy-kabaré (9). BUDAI: Pintyőke (9/,8). ROYAL-ORFEUM és PAPAGÁLY: Új nemzet­közi varieté-műsor (8). KIS KOMÉDIA: Bolt és Steinhardt, Ptasinszky Pepi (8). Strindberg levelei a Haláltáncról A Haláltánc-ot 1909 szeptember 9 ém, tehát pontosan tizenöt évvel ezelőtt mutatta be a stockholmi Infimes Theater. Strindbergnek és August Falcknak ez a közös vállalkozása, mely Strindberg másutt elő nem adott darabjaiból három évig élt. Ez a három év (1907—1910) Strindberg éle­tében a színházzal összenőtt költő gondterhe­sen boldog, lázas küzdelme : kivetíteni a vi­lágba önmagát... Természetes és fátumszerű, hogy az élet durvább erői három év múlva megfojtották a szabad művészi akaratnak ezt a csírázását, de azért Strindberg mégis átélhette, hogy látta magát a színpadon, szabadon, ön­­gondjában születve, akaratától formálta. Eltekintve a színészautoroktól, kevés dráma­író bíbelődött annyit a színház belső életével, mint Strindberg. A dramaturgia és rendezés leg­magasabb problémáitól a büffé és italmérés kér­déséig mindennel behatóan foglalkozott. Min­den darab színrejutása egy lázas fejezete szín­házával egybeforrt életének. A Haláltánc első budapesti előadása előtt talán nem érdektelen, ha néhány részletet közlünk azokból a levelek­ből, melyeket Strindberg ezzel a darabjával kapcsolatban írt. A leve­lek, melyek telve vannak érdekes, intim emberi dokumentumok­kal, részben August Falckhoz, az Intimes Thea­ter igazgatójához és első színészeihez, részben Anna Flygard­oz és Anton de Verdierhez, Alice és Kurt kreálóih­oz vannak intézve : „Falck testvér ! A felvonásközök a darab ele­jén, az első kirobbanásig, a lehető legrövidebb ideig tartsanak, mert az expozíció hosszú és fárasztó. A későbbiek hosszabbak is lehetnek. A zene (gramofón) hangosabb legyen. Flygare kisasszony ne tegye le a kalapját, mert az jól áll, de Werdiernek nem szabad abban a merész helyzetben maradnia. A sisak effektusát az el­menetelnél ne feledd el. A távírókészülék­­ le­gyen látható. Végül is és mindenekelőtt: öreg maszkokat ! Szeptember 8. Strindberg. Fontos részlet: Flygare és Werdier „félre" szólásukat mond­ják hangosan, beszélgetésüket is, mialatt a ka­pitány a díványon fekszik. Máskép elvész a játék. Anna Flygare! Nagyszerű, érdekes s a technikája, mint maga a természet... De egy nagyon fontos kis megjegyzés: csi­nálja szép és hatásos glissandóját— de frazí­­rozzon (hangsúlyozzon) jobban — beszéljen érthetőbben ; a nézőtér nagyobb, mint gon­dolja, s tegnap néhány válasza el is veszett. Nem szabad, hogy Werdier annyira meg­­cibálja, hogy a kalapja leessék , — de a ka­lapot okvetlenül viselje, mert jót All s válto­zatosságot is jelent. Egyéb : semmi ! Csak di­cséret ( nagy A­l­laudatur), első díj s arany medália. Szept. 8. Strindberg: Amton de Werdier ! Ön olyan jó, hogy nem kell egy megjegyzést sem tenni. Én ugyan jobban szerettem volna, ha más maszkot csinál, de a barátainknak tet­szett az ön maszkja s leszavaztak. Így hát hallgatok s csak köszönöm. Szept. 8. Strindberg, Anna Flygare ! Tegnap még csak hálámról biztosíthattam. Ma már gratulálok ! S mégegyszer köszönöm ! Fő­­kép azt, hogy a durva jeleneteket megnemesí­­tette s Alice az ember iránt részvétet tudott kelteni. Most ért a legmagasabbra — de Gustav Wassa azt mondja, az ember soha sincs a cél­nál — tartsa is magát fönn. Szakadékok van­nak a dicsőség útjának mentén ... Az a kü­lönös technika, amellyel ebben a szerepben él, a Maga egyéni tulajdona, — használja tovább, de ne fejlessze túlságosan, mert észrevehetővé válik (modorossággá!) az ön szept. 9. Strindbergje. Falck igazgatónak szól az alábbi három la­­vélrészlet is : ... A Haláltánc-nak nem szabad (premier után) elbuknia. A dicséreteket a színlapra — a többit nem vesszük tudomásul. A cikkedet s a Smialandrevnet füzet alakjában nyomasd ki! szept. 15. Strindberg. ... A személyzetet meg akartam hívni. A büfét nem vehetjük igénybe, de ha a dohányzó ajtajára kiírjuk : „privát” s ha van jegesvíz, úgy hozok whiskyt... Még* egy szót a játékodról! Mérséklet! Ott­honosan (a színpadon)! Merészen! Fölényesen, de ne kihívóan! Tégy úgy, mintha nem lenne közönség, mintha otthon lennél, akkor meg­lesz az illúzió !... Tudod, azt hittem, holnap meghívhatlak, fő­ próba után, de itt gond és nyugtalanság van! éjszakai fenmaradás nem jó a premier előtt. Lesz még idő jubilálni ! _ Nem kell civilben lenned a Haláltánc máso­­­dik részében. Meggondoltam. Strindberg. . A Haláltánc Strindbergnek az a műve, mely­ben maradék nélkül benne van az egész lénye. Szabadságában semmi­ se gátolja már, de az­ élet húsa még hihetően ragyog a mű roppant csontvázán. Még nem kezdődött meg az a végső dedukció, amely a Kamarajátékokban ez életet kísérletes, árnyszerű koordinátákba szo­o­rítja, ahol az emberek, dolgok végső konzek­venciákban játszanak össze. A Totentanz lük­tető, valóságos élet, melynek címlapján öntu­­­datosan szent a költő fordítójának, Schering­­nek s rajta át az egész világnak : — der Tóten S­tanz enthalt psychologische Entdeckungen. (*) Újházi Ede ismeretlen hagyatéka. Isme­retes, hogy Újházi Ede halála után a mester nagyértékű hagyatékát a főváros vásárolta meg­ potom­ összegért, akkoriban nyolcszáz koro­náért. Három zsúfolt kocsi szállította ki a Fő­,­városi Múzeumba Újházi relikviáit, képeit, ok­iratait, levelezését, kedvenc tárgyait. Egy séta­­boton kívül, amelyre, úgy látszik, ügyet sem­ vetettek a vásárlók, semmit sem hagytak a la­ Tritticz­e Momii (Trencianské-Teplice, Slovensko) rheuma, csúz, ischias stb. ellen BO’./n engedményt nyújt a szoba- és thermál-fürdők áraiból az utód- idényben (aug. 20-tól) egy ágyas szoba Ke G.—uh 12.—is naponként hít egyes szoba he­tű.—töl 30.—ig naponként Egy k­api ellátás laitás nsifiel­de 30.— Prospektust és írásbeli felvilágosítások­kal szolgál: DIAMANT PÁL,, Budapest, VT., Eötvös utca 34, I­ 14 Péntek

Next