Világ, 1924. szeptember (15. évfolyam, 181-204. szám)
1924-09-12 / 189. szám
g TC21 szeptember 12. int.Ro — Látogatás Hegedűs Lórántnál. A Grác melletti lasnitzhöhei szanatóriumból hétfőn hazajött Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter. Hegedűs Lórántnak általában jót tett az ápolás és úgy szellemileg, mint fizikailag meglepő javulást állapítottak meg nála. A Világ munkatársa ma meglátogatta a volt pénzügyminisztert Váci utca 40. szám alatti lakásán és érdeklődött Hegedűs Lóránt állapota iránt. Minthogy Hegedűs Lóránt időközben pihenni lért, a leánya, aki édesapjának elébe utazott Lasnitzhöhébe, volt szíves felvilágosítást adni. A lakásban semmi nyoma sincs annak, mintha ott nagybeteget ápolnának, amit Hegedűs Lóránt leánya így magyaráz meg: — Édesapám állapotában, hála Istennek, javulás állott be és semmi ok sincs arra, hogy elkülönítve tartsuk, és hogy minden lépésére vigyázzunk. Két nappal ezelőtt érkeztünk meg. a hosszú út édesapámat kissé kifárasztotta és ezért ma este a szokottnál koraibban feküdt le aludni. Azért hoztuk vissza a szanatóriumból, mert az orvosok szerint semmi szükség nincs arra, hogy idegenben kezeljék. Családja körében sokkal hamarabb fog meggyógyulni. — Általában hogyan érzi magát a kegyelmes úr ? — Soha nem panaszkodik. Rendszerint délelőtt tíz órakor kel fel. Elolvassa az összes lapokat és azután egy órát sétál. Az utóbbi időben csak előzetes cenzúra után adtuk át neki a lapokat, mert több újság elég lelkiismeretlenül túlzó híreket közölt édesapám egészségéről, amelyek nem feleltek meg a valóságnak. Ezek a hamis hírek aztán felizgatták őt. Ilyen hamis hír az is, hogy gondnokság alá akarjuk helyezni. Soha szó sem volt erről. Anyagi kérdésekről sohasem esett szó közöttünk, mert hiszen erre nem is volt szükség. Nem értjük, honnan eredt ez a hír. Édesapám együtt él velünk. Rendesen elbeszélget, könyveket olvas, csak dolgozni nem engedjük. Ha korábban jött volna, beszélhetett volna vele, — bár egyelőre idegeneket nem igen engedünk be hozzá — és láthatta volna, hogy fizikailag is mennyire rendbe jött. Hegen nem látszott olyan egészségesnek, mint mostan. Csak a pesszimizmusa a régi. Azt mondja, hogy valahányszor olyan helyzetbe került Magyarország, hogy a sorsán segíthetett volna, mindig közbejött valami, ami visszavetette. Most is azt hiszi, hogy a legutolsó pillanatban közbe jöhet valami, ami meghiúsítja az ország gazdasági talpraállását. Hiába próbáljuk az ellenkezőjéről meggyőzni, nem igen hisz nekünk. A volt pénzügyminiszter egyelőre nem fogad látogatókat, de amint az út fáradalmait kipihente, barátait ismét hozzáengedik. A főváros szomorú szociális helyzete. A főváros közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt 10 órakor tartja szeptember havi ülését Ripka Ferenc dr. kormánybiztos elnöklésével. Az ülésen fogják tárgyalni az egyes szakhivatalok jelentéseit, amelyek beszámolnak mindazokról a jelentős mozzanatokról, amelyek az elmúlt félév folyamán felmerültek. A polgármester jelentése szerint a közigazgatás működése az országnak és a fővárosnak jelenlegi helyzetéről származó súlyos gazdasági és szociális bajok hatása alatt állott. Megállapítja a polgármester, hogy a múlt évi létszámcsökkentés erősen megnehezítené az adminisztráció ellátását. A közélelmezés terén rámutat arra, hogy amíg az élelmicikkek kivitelét az egész vonalon korlátlanul felszabadították, a külföldi olcsóbb élelmicikkek behozatala vagy egyáltalán tilos, vagy pedig olyan magas behozatali vámok terhelik, amelyek az importot gazdaságilag lehetetlenné teszik. A tiszti főorvos jelentése megállapítja, hogy szociális szempontból a főváros sohasem volt még oly szomorú helyzetben, mint aminőben most van. A rettenetes drágasággal összefüggő nyomor és ennek minden következményei a közegészségügyre is kártékonyan hatnak. Legjobban jellemzi a helyzetet az a körülmény, hogy az elmúlt félévben a halálozási arányszám állandóan magasabb volt a születéseknél, úgy hogy a lakosság természetes fogyása (1000 lakosra)1,2 et tesz ki. A tüdővész borzalmas pusztításainak ismertetése után megemlékezik a tisztifőorvos az újabban szokatlan mértékben fellépett gonyva-megbetegedésekről. A megállapítások szerint a betegeknek óriási többsége a 10—20 évesek közül kerül ki. Megállapítható, hogy a betegség abból indult ki, hogy az utóbbi években nagyobb mennyiségű jódmentes párolt sót hoztak forgalomba, amit az is bizonyít, hogy kis mennyiségű jód adagolására a betegek nagy része könnyen meggyógyult. Éppen ezért azt javasolja a tisztifőorvos, hogy a párolt sónak a közfogyasztás céljaira való bocsátását a jövőben kerüljék el. — BUDAPESTI ÉLET. A Bakáts téri kórházból nem lesz szanatórium. A miniszter ma érkezett leiratában ugyanis elrendeli, hogy a kórház mai állapotában maradjon fönt továbbra is. — A budai autóbuszok szombaton megindulnak és hatpercenkint fognak közlekedni. Egyébiránt új, hatkerekű autóbuszokkal tervezik a forgalom kiterjesztését. — A kárpitos-szakma bérharcában a kizárás beszüntetése nem hozta meg a munka újból való felvételét. A bérharc kinyelgül, egyrészről a karosszériamunkások kizárásával, másrészről a kárpitosmunkások sztrájkbalépésével. Budapest főváros közvetítése minden siker nélkül maradt. — 4 705. számú postahivatal (Dohány utca 5.) ma ismét megkezdte működését. — Orvosi átlósokat szerveznek az Új Szent János-kórház tüdőbeteg-pavilionja részére. Nyolc orvost, ápolókat és segédszemélyzetet fognak alkalmazni. — Az emeletráépítéseknél megengedték, hogy a padlástereket is fölhasználhassák lakásépítésre. — Eltűnt postafőellenőr. Korda Győző nyugalmazott posta- és távirda-főellenőr kedden este az István út 47. számú házban levő lakásáról eltávozott és azóta nyoma veszett. Az eltűnt 69 éves öregurat a rendőrség keresi. — Csúcs János dr. halála. Csongrád megye közéletét súlyos gyász érte. Csúcs János dr., a megye főispánja, az elmúlt éjszaka meghalt. Csúcs János egyike volt a vidéki közigazgatás leglehetségesebb és legképzettebb tisztviselőinek, aki a tisztviselői pálya hajlorjáján jutott fel a főispáni székig. Szentesen született, huszonnégy éves korában lett harmadik árvaszéki ülnök, azután rövidesen főjegyző és mindkét tisztében a lelkiismereteii és munkás megyei hivatalnok példaképének bizonyult. Sok körültekintéssel és igazságérzettel intézte mindenkor ügyeit; a munka és mérséklet embere volt. Szabó Sándor lemondása után, két esztendővel ezelőtt ő lett Csongrád megye főispánja és ebben az állásában is kitűnt azzal, hogy a nyugalom és rend őre volt Csongrádban. Néhány hónappal ezelőtt súlyos betegség támadta meg, amely gyógyíthatatlannak látszott és betegségében is őszinte melegség és szeretet vette körül. Az éjszaka azután, hosszú szenvedés után, elhunyt Csúcs János; ötvennégyéves koráiban távozott az élők sorából, özvegyén és fián kívül egész Csongrád megye és Szentes város társadalma gyászolja. Osztatlan tisztelője volt mindenki, aki ismerte képességeit és jellemét. Szombaton délelőtt temetik Szentesen a vármegyeház nagyterméből. — Szellemi tornaverseny Nyíregyházán. Nyíregyháza város jubileumi ünnepségei és a kiállítás alkalmából a városi kereskedelmi iskola Keletmagyarország kilenc felsőkereskedelmi iskolájának növendékei részére, szeptember 15-én, hétfőn, szkkmi tornaversenyt rendez, amelyen 40 tanár és 120 versenyző vesz részt. — Egy tizenöt éves jósfenomén... A mágia papjait jóllehet senki sem képzeli el olyan külsővel, mint ezt a jóst, aki a körút kávéházainak vendégeit jósolta végig. Budapestnek ez a legújabb csodatevője mezítláb, rövidnadrágosan, trikóban, födellen fővel hódolt a szellemeknek és hogy ezek a szellemek pont akkor hagyták őt cserben, amikor éppen a legszebb jövőt akarta egy kérges tenyérből kiolvasni, nem csoda — hiszen ezt már az elején megjósolta neki a kávéház egyik pincére. A szellemek az utolsó pillanatban mondottak föl újdonsült szolgájuknak, akinél pedig szorgalmasabb áhítattal kevés jós járta a kávéházak gőzben álló Dodonáját. Az utolsó pilanatban jött egy rendőr, rátette kezét a jós vállára, sőt talán fülön is csípte, annál is inkább, mert Madame Thébe magyar konkurrense mindössze tizenöt éves. A kapu alatt, ahol a rendőr szaláriális rövidséggel akart a gyerek eltévelyedésének, illetve a szellemek titkainak végére járni, a következő „comedia dell’ arte" fejlődött ki a rendőr, a jós és a kávéház főpincére között. Azt kérdi a rendőr a gyerektől. ..Hogy hívnak?” A gyerek csak néz a rendőrre. Bele a szemébe, értelmesen, szenvelgően, de nem felel. A rendőr megismétli a kérdést. A gyerek erre a rendőr kezéhez kap, fölemeli, erőszakkal szétbontja a rendőr összeszorított markát, belenéz a tenyerébe, azután felém fordulva, hangosan, világosan és kissé szigorúan ennyit mond: „Nem lesz boldogság!” Kétszer is elismétli: „Nem lesz boldogság!" Aztán lehajtja a fejét. A rendőr azonban nem elégszik meg ezzel a megoldással, hanem tovább faggatja a gyereket: — Hány éves vagy? A gyerek megint a rendőr keze után kap, de most már eredménytelenül. Erre először a főpincér, majd az én kezem felé kacsint. A főpincér tenyere tényleg kinyílik, de nem kellett nagy jóstehetség annak megállapítására, hogy a nyitott tenyérrel mi célja volt a főúrnak. A főur különben is nagyon haragudott az ifjú jósra, mert a vendégek reggeli kávéját keserítette el komor baljóslataival. Miután az eféle comedia dell’ artékbani rendszerint a rendőr viszi a főszerepet, ismét ő vette át a szót. (Jelzem, a színházi konjunktúráról terjedő rossz híreket meg kell cáfolnom, mert alig pár perc alatt három színház nézőterét is megtöltő közönség tolongott a kapu előtt.) A rendőr most már erélyesebben szólt rá a gyerekre: — Hány éves vagy? A gyerek erre így felel: — Hát mondom, tizenöt. — Azután gyorsan folytatja: — Kérem engem engedni tovább. És már ugrik is a csukott kapuhoz és ha le nem fogják, beveri az ablakot. Visszaállítjuk a sarokba. A főpincér megint fölemeli a kezét, de a rendőr nem volt azon az állásponton, hogy „az ördögöt veréssel kell kiűzni”. — Minek csinálod ezt? — folytatja a kihallgatást. A gyerek két karját előrenyújtja, tenyerét fölfordítja és mély megvetéssel, büszke fölénnyel válaszol: — Hát tessék! Csinálja maga, ha tudja. Aztán megint hozzám fordul: — Mutassa maga a kezét. Na jó? Intek a rendőrnek, hagyjuk, lássuk, miket fog összehordani ez a tizenöt esztendős gyerek. Odanyújtom a kezemet, megfogja és anélkül, hogy a tenyeremre csak egy pillantást is vetne, a következő, szokatlan jóslást hadarja: — ön hiába küzd, mert ön rövidesen meg fog halni. Tessék vigyázni, mert nagy szerencsétlenség lesz kérem és folyton nagy lesz a félelem. Három csillagot látok és mindegyiknek találom útját rossznak. Közbevágok és megkérdem, honnan veszi ezeket. Azt mondja, nem veszi sehonnan, ő tudja. A főpincér azonban leleplezi és elárulja, hogy a kávéházban huszonhat vendégnek jósolja meg ugyanezeket a veszedelmeket. A rendőr ezután karonfogja a gyereket és vezeti. A gyerek ellenkezés nélkül megy vele. És végig az utcán beszél. Folyton beszél. Jósol, jósol rendületlenül. Ezer koronáért. Azt hiszem, bent az őrszobán is jósolt a rendőröknek. (Brss.) — Divatbemutató Brcktfeld szűcs új helyiségében (Váci ucca 21). Első bemutatója vasárnap 11 órakor. — Fogalom lett a „Liliom" teavaj ! — Búcsú az omnibusztól. Sokan vagyunk, akiket eltűnődésre késztetett a hír, hogy az omnibuszjáratokat tizenötödikétől kezdve megszüntetik s a karcsú járművek helyén hatalmas autóbuszok töfögnek majd még Budán is. Hiszen ezúttal a város urainak igazuk van, mert a döcögő, folyvást felfordulással fenyegető, rozoga útiszekrények valóban nem világvárosi közlekedési eszközök. De azok számára, akik itt nőttek fel e város falai közt, akiknek a vizet a városligeti tó jelentette, akik a hegyvidéket a Gellérthegy lankás lejtőin tanulták megismerni, az omnibuszok elmúlása bizonyára könnyes sóhajt jelent. Valljuk be, hogy jogászkorunkban döcögő omnibuszon kocogtunk föl a nővel a budai cukrászdába. Omnibuszon járt a hivatalnok, aki kényelmes lassúsággal érkezett el budai hivatalába, de omnibuszon ült a siető kereskedő is, átkozván a csigalassú paripát, amely sűrű fejbólogatás közben rólta a kövezetet. Tegnap, még utoljára, felszálltam az omnibuszra, hogy búcsút vegyek tőle, poros emlékek őrzőjétől. Az omnibuszokat vidékre szállítják, hogy ott szolgálják a közlekedés ügyét, a kalauzokat pedig az autóbuszra osztják be. A barnaszínű átszállójegyet tárcámba tettem, gondosan, hogy ne gyúródjék össze, otthon pedig leprésedlem. Maradjon valami emlékem az omnibuszról, nehogy, ha majd ámuló unokámnak mesélek róla, hitetlenül csóválja a fejét... — Az idő. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint a több napig tartó derült, meleg időjárást tegnap borulás és esőnés váltotta fel. — Jóslat. Száraz és egyelőre még hűvös idő várható, később hőemelkedés. — Halálozás. Wagner Tivadarné szül. Bausch Margit szeptember 4-én 30 éves korában a Grác melletti Radegundban elhúnyt. Temetése Budapesten, a Kerepesi út melletti temető halottasházából szeptember 13-án délután 4 órakor lesz a róm. kát. egyház szertartása szerint. Az engesztelő szent gyászmise Budapesten, szeptember 15-én, hétfőn délelőtt 10 órakor lesz a belvárosi plébániatemplomban, Novisidon pedig 18-án reggel és 8 órakor fog az Úrnak bemutattattni. Az elhunytban Wagner Tivadar novisndi (újvidéki) nagykereskedő nejét, özv. Rausch Asztalné egyetlen leányát gyászolja, Terstyánszky Ödön. Zala vármegye nyugatíjazott árvaszéki elnöke, 69 éves korában elhúnyt. Tegnap temették Keszthelyen. Mitkó Endre dr. kormányfőtanácsos holttestét ma délután szentelték be a Kerepesi temető halotasházában. A véghisztességtételen nagy közönség volt jelen. A halottat ezután vasútra vitték és Szegeden fogják örök nyugalomra helyezni. Zsobrák József rendőrfelügyelő-helyettes, Kaposvárott, 58 éves korában meghalt. Kedden délután temették el bajtársainak teljes részvétele mellett. Erzsébetvárosi Issekutz Aurél, székesfehérvári kerületi rendőrkapitány és felesége, Zára Mária leánya. Margit, kedden, rövid szenvedés után meghalt. Temetése ma délután volt Székesfehérváron. Maráczy István, az Erdélyi Országos Magyar Párt főtitkára, a Kolozsvárott megjelenő Magyar Nép című lap felelős szerkesztője. Kőszegen, ahová családja és rokonai látogatására érkezett, váratlanul elhúnyt. Temetése ma délelőtt volt Kőszegen. A Német nyelviskola, IX., Közraktár utca 12b, IV. 6. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET A színházak pénteki műsora: NEMZETI: Vadkacsa (7). VÁROSI: Gyurkovics lányok (7). FIG: Antónia (8). RENAISSANCE: Vera Mirceva (8). FŐVÁROSI OPERETT: A párizsi lány (8). KIRÁLY: Árvácska (»/s8). MAGYAR: Sasfiók (/(8). BELVÁROSI: Kreutzer-szonáta (»/8). BLAHA LUJZA: / love you, Székely fonó (*/18). APOLLÓ: Egy út két kutyával stb. (8). TERÉZKÖRÚTI: Az igazgató úr unja a nőket, Rex stb. (V-9). VIDÁM-SZÍNPAD: Békeffy-kabaré (9). BUDAI: Pintyőke (9/,8). ROYAL-ORFEUM és PAPAGÁLY: Új nemzetközi varieté-műsor (8). KIS KOMÉDIA: Bolt és Steinhardt, Ptasinszky Pepi (8). Strindberg levelei a Haláltáncról A Haláltánc-ot 1909 szeptember 9 ém, tehát pontosan tizenöt évvel ezelőtt mutatta be a stockholmi Infimes Theater. Strindbergnek és August Falcknak ez a közös vállalkozása, mely Strindberg másutt elő nem adott darabjaiból három évig élt. Ez a három év (1907—1910) Strindberg életében a színházzal összenőtt költő gondterhesen boldog, lázas küzdelme : kivetíteni a világba önmagát... Természetes és fátumszerű, hogy az élet durvább erői három év múlva megfojtották a szabad művészi akaratnak ezt a csírázását, de azért Strindberg mégis átélhette, hogy látta magát a színpadon, szabadon, öngondjában születve, akaratától formálta. Eltekintve a színészautoroktól, kevés drámaíró bíbelődött annyit a színház belső életével, mint Strindberg. A dramaturgia és rendezés legmagasabb problémáitól a büffé és italmérés kérdéséig mindennel behatóan foglalkozott. Minden darab színrejutása egy lázas fejezete színházával egybeforrt életének. A Haláltánc első budapesti előadása előtt talán nem érdektelen, ha néhány részletet közlünk azokból a levelekből, melyeket Strindberg ezzel a darabjával kapcsolatban írt. A levelek, melyek telve vannak érdekes, intim emberi dokumentumokkal, részben August Falckhoz, az Intimes Theater igazgatójához és első színészeihez, részben Anna Flygardoz és Anton de Verdierhez, Alice és Kurt kreálóihoz vannak intézve : „Falck testvér ! A felvonásközök a darab elején, az első kirobbanásig, a lehető legrövidebb ideig tartsanak, mert az expozíció hosszú és fárasztó. A későbbiek hosszabbak is lehetnek. A zene (gramofón) hangosabb legyen. Flygare kisasszony ne tegye le a kalapját, mert az jól áll, de Werdiernek nem szabad abban a merész helyzetben maradnia. A sisak effektusát az elmenetelnél ne feledd el. A távírókészülék legyen látható. Végül is és mindenekelőtt: öreg maszkokat ! Szeptember 8. Strindberg. Fontos részlet: Flygare és Werdier „félre" szólásukat mondják hangosan, beszélgetésüket is, mialatt a kapitány a díványon fekszik. Máskép elvész a játék. Anna Flygare! Nagyszerű, érdekes s a technikája, mint maga a természet... De egy nagyon fontos kis megjegyzés: csinálja szép és hatásos glissandóját— de frazírozzon (hangsúlyozzon) jobban — beszéljen érthetőbben ; a nézőtér nagyobb, mint gondolja, s tegnap néhány válasza el is veszett. Nem szabad, hogy Werdier annyira megcibálja, hogy a kalapja leessék , — de a kalapot okvetlenül viselje, mert jót All s változatosságot is jelent. Egyéb : semmi ! Csak dicséret ( nagy Allaudatur), első díj s arany medália. Szept. 8. Strindberg: Amton de Werdier ! Ön olyan jó, hogy nem kell egy megjegyzést sem tenni. Én ugyan jobban szerettem volna, ha más maszkot csinál, de a barátainknak tetszett az ön maszkja s leszavaztak. Így hát hallgatok s csak köszönöm. Szept. 8. Strindberg, Anna Flygare ! Tegnap még csak hálámról biztosíthattam. Ma már gratulálok ! S mégegyszer köszönöm ! Főkép azt, hogy a durva jeleneteket megnemesítette s Alice az ember iránt részvétet tudott kelteni. Most ért a legmagasabbra — de Gustav Wassa azt mondja, az ember soha sincs a célnál — tartsa is magát fönn. Szakadékok vannak a dicsőség útjának mentén ... Az a különös technika, amellyel ebben a szerepben él, a Maga egyéni tulajdona, — használja tovább, de ne fejlessze túlságosan, mert észrevehetővé válik (modorossággá!) az ön szept. 9. Strindbergje. Falck igazgatónak szól az alábbi három lavélrészlet is : ... A Haláltánc-nak nem szabad (premier után) elbuknia. A dicséreteket a színlapra — a többit nem vesszük tudomásul. A cikkedet s a Smialandrevnet füzet alakjában nyomasd ki! szept. 15. Strindberg. ... A személyzetet meg akartam hívni. A büfét nem vehetjük igénybe, de ha a dohányzó ajtajára kiírjuk : „privát” s ha van jegesvíz, úgy hozok whiskyt... Még* egy szót a játékodról! Mérséklet! Otthonosan (a színpadon)! Merészen! Fölényesen, de ne kihívóan! Tégy úgy, mintha nem lenne közönség, mintha otthon lennél, akkor meglesz az illúzió !... Tudod, azt hittem, holnap meghívhatlak, fő próba után, de itt gond és nyugtalanság van! éjszakai fenmaradás nem jó a premier előtt. Lesz még idő jubilálni ! _ Nem kell civilben lenned a Haláltánc második részében. Meggondoltam. Strindberg. . A Haláltánc Strindbergnek az a műve, melyben maradék nélkül benne van az egész lénye. Szabadságában semmi se gátolja már, de az élet húsa még hihetően ragyog a mű roppant csontvázán. Még nem kezdődött meg az a végső dedukció, amely a Kamarajátékokban ez életet kísérletes, árnyszerű koordinátákba szoorítja, ahol az emberek, dolgok végső konzekvenciákban játszanak össze. A Totentanz lüktető, valóságos élet, melynek címlapján öntudatosan szent a költő fordítójának, Scheringnek s rajta át az egész világnak : — der Tóten Stanz enthalt psychologische Entdeckungen. (*) Újházi Ede ismeretlen hagyatéka. Ismeretes, hogy Újházi Ede halála után a mester nagyértékű hagyatékát a főváros vásárolta meg potom összegért, akkoriban nyolcszáz koronáért. Három zsúfolt kocsi szállította ki a Fő,városi Múzeumba Újházi relikviáit, képeit, okiratait, levelezését, kedvenc tárgyait. Egy sétaboton kívül, amelyre, úgy látszik, ügyet sem vetettek a vásárlók, semmit sem hagytak a la Tritticze Momii (Trencianské-Teplice, Slovensko) rheuma, csúz, ischias stb. ellen BO’./n engedményt nyújt a szoba- és thermál-fürdők áraiból az utód- idényben (aug. 20-tól) egy ágyas szoba Ke G.—uh 12.—is naponként hít egyes szoba hetű.—töl 30.—ig naponként Egy kapi ellátás laitás nsifielde 30.— Prospektust és írásbeli felvilágosításokkal szolgál: DIAMANT PÁL,, Budapest, VT., Eötvös utca 34, I 14 Péntek