Világ, 1924. szeptember (15. évfolyam, 181-204. szám)
1924-09-16 / 192. szám
ír VIM, a polgári jogok harcosa. Tiszteli a tudomány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a hosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei Iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának, szabadságát és vámmentességét. Ama 8000 4mTn VILÁG X Világ Magyarország megújhodását a demookráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ erejt a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé mellőző halandóságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek* védelmezője az elnyomottaknak: kardja a szebb* Jobb éa tisztább magyar élet gondolatának* XV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, KEDD 1934 SZEPTEMBER 16,193-IK SZÁM Paczina szerkesztő úr és a magyar kultúra ! „Agrárállamban sokkal nagyobb szerepük van a városoknak, mint az ipari és kereskedő államokban“ — mondotta tegnap Rakovszky belügyminiszter Nyíregyházán és talán helyesebb lett volna, ha azt mondja, hogy a városok szerepe nem nagyobb, hanem más természetű a Magyarországhoz hasonló országok életében. De bármit mondott is a belügyminiszter, első pillanatra örülnünk kell, hogy fölfedezte a városokat, amelyek öt esztendő agrárdemokráciájának búzatengerében zátonyra vetett hajókként vergődtek, anélkül, hogy valaki észrevette volna őket. "Ám Rakovszky Iván tegnap Nyíregyházán a kultúra bástyáinak nevezte a városokat és eljövendő nagy szerepet ígért nekik Magyarország fejlődésében. Cserébe nem kért sokat, csupán azt, hogy a nyugati kultúra helyett a magyar kultúrát ültessék, terjeszszék és osszák szét az országban. Szép program, minden magyar ember szíve szerint való program, csak egyetlen hibája van: fölötte önkényesen magyarázható és igen könnyen félremagyarázható. Minden nép természetes törekvése, hogy tudományában, művészetében, oktatásában és szokásaiban kifejezésre juttassa sajátos nemzeti jellegét és a civilizáció egyetemességén belül megteremtse és megszervezze a maga nemzeti kultúráját. Ez a törekvés természetes és ösztönszerű, de akkor válik igazán diadalmassá, amikor a nemzeti kultúra olyasmit produkál, ami univerzális kincsévé válik az egész kultúremberiségnek. Amikor azok a speciális vonások és többletek, amelyeket a nemzeti élet sajátossága ad az általános emberi gondolathoz vagy érzéshez, éppen nemzeti aláfestettségük miatt válnak szuggesztívebbekké. A nemzeti kultúra tehát nem ellentéte a nyugati, másnéven egyetemes kultúrának, hanem annak kiegészítő része, amely ugyanakkor, amikor differenciálódik, keresi az integrálódás felé vezető utat. Rakovszky belügyminiszter nyilvánvalóan nem kívánja azt, hogy a magyar városok ezentúl fokozatosan irtsák ki a nyugati kultúra építészetének, tudományos találmányainak, irodalmának, okos szokásainak nemzeti és erkölcsi szempontból kifogástalan termékeit, hanem elérkezettnek látja az időt arra, hogy a magyar kultúra nagyszerű hagyományainak alapján és a magyar nép kihasználatlan kultúrképességének megszervezésével végre valóban komoly akció induljon az egységes, európai nívón álló magyar nemzeti kultúra megteremtésére. Ebben az értelemben csak örülni lehet Rakovszky Iván kijelentésének és csak megnyugvással lehet tudomásul venni, hogy a kormányt foglalkoztatják a magyar nemzeti kultúra gondjai. Éveken keresztül barbár propaganda folyt az országban a kultúra bástyái, a városok, főképpen a bűnös város, Budapest ellen és a falu népében sikerült elplántálni a város politikai, társadalmi és kulturális mozgalmai iránt való idegenkedést, vagy közönyösséget. A bűnös város és kevésszámú kisebb testvérei, amelyek a háborús, forradalmas korszak csapásait fokozott mértékben megszenvedték, idegenül, erkölcsi bojkott alatt zengtek-lengtek a magyar búzaföldek közepette. Senki sem törődött komolyan bajaikkal, senki sem hallgatta meg életbevágó kívánságaikat, sőt a hivatalos politika városellenes tendenciái még ott is nehézségeket okoztak, ahol saját erejükből akartak segíteni magukon. A városok kultúrakarata azonban ennek fellenére megbirkózott a legnehezebb akadályokkal és az ötesztendős Csonka-Magyarország régebben jelentéktelen városaiban szélesedő, építkető szépülő nyugat-európai ''fejlődés kontúrjai*bontakoznak ki. Ezek a városok természetszerű produktumai és bizonyítékai a magyar kultúrképességnek, és a magyar kultúrát fogják izmosítani és terjeszteni az országban, de talán nem fog rájuk megnehezülni Rakovszky belügyminiszter, ha a nyíregyházai beszéd után sem szereltetik le a nyugati tudomány kitalálta telefonokat, ha nem bontatják le a nyugati művészetről megálmodott gótikus templomokat és ha nem dobálják ki a városi könyvtárból Hugó Viktor vagy Goethe könyveit. A városok a magyar nemzeti kultúra bástyái — mondotta Rakovszky belügyminiszter úr és mi örülünk, hogy a városok nagy szerepét a kormánynak az a tagja ismeri föl, akitől a városok sorsa nagymértékbenfügg. De ezek a kultúrbástyák véleményünk szerint nem lehetnek offenzívek és a városok kulturális szerepe nem merülhet ki a nyugati kultúra negációjában. Lehet, hogy Rakovszky Iván intenciói nem is erre irányulnak, de félős, hogy akik ezeket az intenciókat végre akarják és végre szokták hajtani, félreértik a belügyminisztert. „Shakespeare is zsidó volt", az első nemzetgyűlés aranykorának ez a kísértetiesen hangzó közbeszólása ötlik most az eszünkbe, vezérszólamául annak az időszaknak, amikor a fanatizált nemzeti és keresztény közvélemény a legelszántabb offenzívában volt a nyugati kultúrával szemben. Ezek a szép idők azonban elmúltak, Magyarország legelső színháza e közbeszólás ellenére is nagy művészi és gazdasági eredménnyel játszotta a nyugati kultúra megbélyegzett héroszának tragédiáit. Shakespeare-rel tehát kibékültek, de most e közbeszólás szellemének utórezgéseként — baj történt Mezőkövesden Herczeg Ferenccel. Herczeg Ferenc kitűnő tehetségét, magyar szándékait és morális célzatait nehéz kétségbevonni és most Mezőkövesden éppen a keresztény és nemzeti kultúra védelmében megcselekedte ezt Paczina szerkesztő úr, aki nyilván szintén irtózik a nyugati kultúrától. Déryné ifiasszony-t játszották a matyók színházának felavatóünnepségén, Herczeg Ferencnek ezt a nemzeti levegővel, tradíciótisztelettel és bájjal teli darabját és Paczina szerkesztő úr a helyi lapban írt kritikájában fel van háborodva „a gróf erkölcstelen életmódja, az istenhiten alapuló valláserkölcscsel szembenálló kijelentései miatt". Paczina szerkesztő úr kultuszminiszteri közbelépéssel akarja megvédeni a magyar kultúra tisztaságát Herczeg Ferenctől, aki erkölcstelen és istentelen gondolatokkal mocskolja be a mezőkövesdi deszkákat. Ne haragudjék Rakovszky Iván belügyminiszter, ha most és ebből az aktualitásból is újból visszatérünk a nyíregyházai beszédre és kifejezést adunk annak az aggodalmunknak, hogy nagyon sokan lesznek, akik végzetesen félre fogják érteni, akárcsak a tiszteletreméltó Paczina szerkesztő és tanár a mezőkövesdi gimnáziumban. Hosszú időkön át folyt ededdig is a keresztény és nemzeti kultúra jelszavával a rosszhiszemű és kultúraellenes propaganda, amely hiszékeny és tudatlan lelkek ezreiből váltott ki hasonló fanatikus félreértéseket, mint Paczina tanár úrból. Herczeg Ferenc magyar író, sőt nacionalista magyar író, de íme, Mezőkövesden már nála kezdődik az átkos nyugati szellem ellen való küzdelem, Herczeg Ferenc Mezőkövesden a legszélső baloldalán áll a magyar kultúrának. Talán mégsem kellett volna a nyíregyházai beszédben ilyen félreérthetően vázolni a városok jövendő kulturális szerepét, mert a Paczina tanár urak sokan vannak és fölötte hajlamosak az efajta nemzeti kulturális elzárkózottságra és ez az elzárkózottság sokszor olyan mértékű, hogy még a Herczeg Ferenccel szemben is érvényesül. A Paczina tanár urak sokan vannak és hajlamosak arra, hogy a magyar nemzeti kultúrát összetévesszék a bornírtság és tudatlanság propagandájával, és a Paczina tanár urak azok, akik minden igaz, emberi és új gondolatban a nyugati kultúra átkos mételyét szimatolják. A kultúra bástyái a városok — mondta Rakovszky belügyminiszter — vagy modernebb hasonlattal, a kultúra antennái, amelyek a búzatermő zónák fölé magasodnak és felfogókészülékei, leadóállomásai azegyetemes emberi és a magyar kultúrának, örülünk, hogy Rakovszky Iván fölfedezte a városok kulturális jelentőségét, de a nyíregyházai fogalmazásban talán mégsem egészen világos a kultúrprogram, amelyet rájuk bíz. Féltjük a városokat, féltjük a mindenütt jelenlévő, ezerarcú Paczina szerkesztőktől, akik újságot csinálnak és gyermekeket nevelnek a magyar nemzeti kultúra szellemében. Féltjük a városokat a Paczinák nemzeti kultúrájától és a nyugati kultúra nevében vagyunk kénytelenek bebocsájtást kérni a magyar vidéki párosokba nemcsak Shakespeare-nek, nemcsak Goethének, nem- s csak Flaubert-nek, hanem Herczeg Ferenc• nek is. MacDonald automobilja Kz angol miniszterelnök váratlanul egy panama-ügy központjába került néhány, órára, hiszen az a vád merült föl ellene, hogy elfogadott 30.000 font névértékű elsőbbségi részvényt egy skót kétszersültgyár vezetőjétől.A panama-vád azután tisztázódott, mégpedig abban a formában, hogy a 30.000 font névértékű elsőbbségi részvényt MacDonald valóban megkapta, és a részvények hozadéka neki fog jutni egészen haláláig. MacDonald halálával azután a részvények visszaszállanak eredeti tulajdonosukra. Azalatt pedig, amíg MacDonald él és dolgozik, a 30.000 font kamatra fogja fentartani azt az automobilt, amellyel a kétszersült-gyár vezetője, Sir Alexander Grant ajándékozta meg az angol miniszterelnököt. Horatio Bottomley, aki az angol győzelmi kölcsön körül elkövetett visszaélésekért és más csúnya gazdasági harácsolásokért most hétesztendős börtönbüntetését tölti le, miután lemondott arról, hogy kiadatása előtt az alsóházban szót emeljen saját ügyének védelmére, most napról-napra írná a kegyetlen éles támadásokat az angol munkáspárt vezérének súlyos panamájáról. Angliában azonban már börtönben vannak az ilyen erkölcsbírák, és így a tényállás tisztázásával alighanem végleges elintézést nyer MacDonald panama-ügye. Annak az embernek, aki kisebb fizetésért, mint amilyent egy átlagos angol iparvállalat cégvezetője kap, az angol világbirodalom ügyeit intézi, joga van arra, hogy szombat délután automobilon menjen el pihenni néhány órára... Lord Lee néhány év előtt a chequersi kastélyt gyönyörű régi bútorzatával, hatalmas parkjával a mindenkori angol miniszterelnöknek adományozta pihenőhelyéül, és a kastély mellé létesített egy alapítványt, amelynek kamatai fedezik a kastély fentartásának költségeit. MacDonald most megkapta azt az automobilt, amelyen elmehet vasárnapi pihenőjére, és megkapta az automobil üzembentartásához szükséges évjáradékot, mivel a miniszterelnöki fizetésből nem igen telik erre a kényelemre, kivált akkor, ha az angol miniszterelnöknek olyan népes a családja, mint Ramsay MacDonaldnak. A panama-történetből azonban kiviláglik valami, ami egészen különös látvány a magyar szemek számára. A Daimler-kocsit és a Daiimler-kocsi üzembentartásához szükséges évjáradékot miniszterelnökké történt kinevezése után kapta MacDonald. Ebből tehát vagy, az következik, és hogy az angol miniszterelnöknek nincsen hivatalos automobilja, vagy azkövetkezik, hogy az angol miniszterelnök nem használhatja magáncélokra hivatalos automobilját, és vétene az angol erkölcsi , felfogás ellen akkor, ha hivatalos automobiljába ülnek azért, hogy, néhány órára friss levegőt szívjon. Anglia és Skótország kormányzásán kívül az angol miniszterelnökön nyugszik , India sorsának irányítása, az egyiptomi probléma megoldása, a tárgyalások szüntelen vezetése Ausztráliával, Kanadával, a dél-afrikai államszövetséggel, Európa újjáépítésének emberfölöttien nagy problémája, és a jövő útjának előkészítése az egész emberiség számára. De Sir Alexander Grant ajándékából az tűnik ki, hogy ez mind neon volna mentőkörülmény arra, hogy az angol miniszterelnök magánutakra és magánkirándulásokra használja automobilját. Az angol költségvetés kissé más keretek között mozog, mint a magyar költségvetés. Az angol hadirokkant, ha elveszítette teljes munkaképességét, a teljes megélhetést kapja az államtól, nem pedig olyan összeget, amely könyöradománynak is majdnem kevés. Ha pedig valaki dolgozott egy életen át, akkor élete végén megkapja azt a nyugdíjat, amely biztosítja számára, hogy gondok nélkül tarthatja fenn magát, ha már nem tud többé dolgozni. Angliának sok mindenre van pénze, amire nincsen pénze Magyarországnak, de arra nincsen angol font, hogy fizesse a benzint akkor, ha az angol miniszterelnök kirándulásra indul automobilján. Legszívesebben pontot tennénk ide, és nem folytatnék az elmélkedést, amint példákat sem fogunk idézni, így nem idézzük azt, hogy wolfenaui és lipicai Wolff Károly, aki még csak nem is polgármestere vagy, főpolgármestere Budapestnek, a magyar főváros hivatalos automobilján tett meg egy kirándulást Parisra, és a benzinköltségen kívül a gázolási költség viselését is áthárította Budapest székesfőváros közönségére. i Stresemannak távoznia kell a kormányból (A Világ berlini tudósítójától.) A Wolfsiroda az esti órákban hivatalos kommünikét adott ki, amelyben demontálja azokat a híreket, mintha Marx kancellár és Stresemann külügyminiszter között nézeteltérések lennének. A félhivatalos kommüniké szerint úgy a kancellár és külügyminiszter közt folytatott megbeszélések, mint a mai minisztertanács azt mutatták, hogy a legfontosabb kérdésekben teljes egyetértés uralkodik a kormány valamennyi tagja közt. A szövetséges kormányokhoz intézendő jegyzék ügyében nem jött létre a mai minisztertanácson döntés, hanem ezt a kérdést fentartják addig a minisztertanácsig, amely a jövő hét folyamán Ebert elnöklete alatt fog megtartatod. Dacára ennek a hivatalos kommünikének, politikai körökben az a vélemény, hogy a kancellár és a külügyminiszter közti nézeteltérések csakhamar súlyos politikai válságra fognak vezetni. A külügyminiszter kijelentései következtében a Marx-kormány helyzete az utóbbi időben lényegesen rosszabbodott. Leginkább az veszélyezteti a helyzetet, hogy ma már nemcsak a szocialisták vannak a külügyminiszter ellen, hanem a centrumpárt is mind világosabban foglal állást Stresemann ellen. A mai Montagmorgenzeitung a centrumpárt köréből jövő információt közöl, amely világosan kijelenti, hogy a külügyminiszternek távoznia kell a kormányból. A centrumpárt körében különösen azt veszik rossznéven Stresemanntól, hogy olyan nyilatkozatot tett, amely a szövetséges hatalmak körében a legnagyobb visszatetszést keltette és Németország külpolitikai helyzetét megbénította. Ezt a nyilatkozatot a külügyminiszter akkor tette, amikor sem a kancellár, sem a birodalmi elnök nem voltak Berlinben, tehát a lap szerint Stresemann ezzel az eljárásával nemcsak a kancellárt, hanem Ebert elnököt is súlyosan sértette. A centrumpárt körében nagy elkeseredéssel nézik Stresemannak ezt az intrikus játékát és azt hiszik, hogy a jövő héten összeülő minisztertanácsnak feltétlen eredménye lesz, hogy Stresemann levonja nyilatkozatainak konzekvenciáit. A helyzet megoldását a centrumpárt csak abban látja, ha Stresemann távozik helyéről. A Montagpost értesülése szerint Stresemann beszéde genfi népszövetségi körökben igen kellemetlenül érintette a delegátusokat. Különösen azt kifogásolják, hogy Stresemann egyszerűen mellőzte a népszövetségnek Németország felvételére vonatkozó felhívását. Minisztertanács Berlinben Berlinből jelentik : A birodalmi kormány minisztertanácsán, mely 12 órakor kezdődött, a nagy bel- és külpolitikai kérdéseket még nem vették érdemleges tárgyalás alá. Elsősorban a birodalmi pénzügyminiszter létszámcsökkentési programját tárgyalták, majd megválasztották a birodalmi vasúttársaság német tagjait. A Marx és Stresemann közötti ellentét Berlinből jelentik. Az utóbbi időben a lapokban ismételten szó esett a Marx birodalmi kancellár és Stresemann dr. birodalmi külügyminiszter között állítólag fölmerült ellentétekről. Ezekkel az állításokkal szemben a Wolffirodát fölhatalmazták annak a megállapítására, hogy ez a két személyiség mit sem tud ezekről az ellentétekről. A külügyminiszter részéről a német nemzeti ellenzék vezéreivel a háborúban való bűnösség tekintetében kiadandó nyilatkozat körül annak idején folytatott tárgyalások a birodalmi kancellár és a kabinet hozzájárulásávalfolytak. A birodalmi kancellár a mai napon, visszaérkezése után azonnal kijelentette, hogy sem az általános politikában, sem pedig különösen a háborúban való bűnösség notifikálása és a nemzetek szövetségébe való belépése tekintetében véleménykülönbség a birodalmi kancellár és a külügyminiszter között sem fenn nem áll, sem a múltban fenn nem állott. Owen Young párizsi tanácskozásai Párizsból jelentik . Owen Young, aki tegnap Berlinből Párizsba érkezett, holnap hivatalosan jelentést tesz a jóvátételi bizottságnak azokról az intézkedésekről, amelyeket a Dawes-terv kivitelét illetően végrehajtottak. A Havas ügynökség szerint valószínű, hogy a legközelebbi napokban a jóvátételi bizottság tagjai és több személyiség, mégpedig közöttük Robinson, a szakértőbizottság volt amerikai tagja is, aki jelenleg Párizsban tartózkodik, Owen Younggal megbeszélést fognak folytatni.