Világ, 1924. szeptember (15. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-23 / 198. szám

0­­92! szeptember 23. VIL­ÁG Végetértek a nyíregyházi centennáris ünnepségek­ ­(A Világ tudósítójától.) Homokos Nyírség ősi városában a héten mindennap vasárnap volt. Nyolc napon át ünnepelték századik évforduló­­ját a tótokból szívvel-lélekkel magyarrá vedlett derék tirpákok annak, hogy nagy, egységes megmozdulásukkal megváltották magukat a jobbágysorból, a Károlyi és Dessewfy­ grófok kezétől. Száz esztendős fordulóját ünnepelték annak, hogy a város rálépett a polgárosodás és az indusztriális fejlődés útjára. A szabadság jegyében lepergett száz esztendő csodát művelt, a tanyák szétszórt bokraival teletűzdelt nyír­ségi homokra várost, kultúrát varázsolt és ma már ott tart, hogy rendezett tanácsa volta, amelynek kivívása mintegy fél évszázaddal ez­előtt új lendülettel lökte előre a fejlődés út­ján, ma már megakasztó­ja, kerékkötő­je a további fejlődésnek. A város szabadulni sze­retne a megyétől való függőségtől, hogy mint autonóm jogú város, teljes mértékben azzá vál­jon, aminek kontúrjait ma még talán csak hal­ványan, de máris markáns vonalakkal mutatja, az Alföld új kulturális centrumává. i­stodalkapak és potemkinfalvak helyett produktív munka . Érdekes és figyelemreméltó a mód, ahogyan a tót­ősök magyar ivadékai ünnepüik a jubileu­mot. Ne­m építettek potemkin-falvakat, diadal­­kaput sem emeltek, egyetlen fillért nem adtak ki olyan dologra, amelynek a város közönsége tartósan hasznát nem látná. A perifériákon túl élő egyszerű tanyai földműves és a legapróbb gyermek is tisztá­ban van az ünnep jelentőségé­vel és a város a kontraktus megkötése óta le­­pergett száz év eredményeihez méltóan a mun­kával, a munkában ünnepelt. Éveken át folytak az előkészületek a centen­­náriumra. Szabályozták az uccákat, aszfaltoz­tak, köveztek, renováltak, festettek, parkíroz­tak és a centennáriu­mra Nyíregyházából a vi­dék legszebb, legtisztább városát csinálták. Ez­zel dokumentálták a jubileumra érkezett ven­dégek előtt a város lakóinak mun­ka­készségét, kezdeményező és megvalósító hajlamát, befelé pedig, önmaguknak és az utánuk jövő generá­ciónak megvetették az alapot és megszabták az irányt, amelyre lépve és amely felé törekedve indulhatnak a második centennárium felé. Csináltak egy kiállítást, amelynek keretében gondos elrendezettségben élénkbe tárulnak a város múltjának históriai (elsősorban kulturá­lis) emlékei és a jelen munkájának komoly eredményei. A kiállítás történelmi, földrajzi, néprajzi és természetrajzi részén kívüli külön hatalmas telepen gyűjtötték össze a szabolcsi kézműves- és gyáripar produktumait, amelyek beszédes bizonyságai annak, hogy Szabolcs vár­megye, élén Nyíregyházával, mekkora mérték­ben veszi ki részét az országot újj­áteremtő mun­kából. A kiállítás keretében, ugyancsak külön he­lyen gyűjtötték össza a nyíregyházi származású festőművészek képeit; kár, hogy nem valósul­hatott meg az az eredeti terv, amely szerint Benczúr Gyulának, aki szintén Nyíregyházáról származott, az összes, Magyarországon található képeit bemutatták volna. A Világ tudósítója megkérdezte Bencs Kálmán dr. polgármestert, hogy miért maradt el a Benczúr-kiállítás, mire azt a választ kaptuk, hogy a képek legnagyobb része magánosok tulajdonában van, akik nem voltak hajlandók azokat a kiállításra kölcsön­adni. Minthogy a magyar piktúra elhunyt mes­terének reprezentáns alkotásait ilyenformán nem tudták megszerezni, a Benczúr-kiá­llítástól el kellett tekinteni. Megtudtuk egyébként, hogy­ Nyíregyházán mintegy két évvel ezelőtt már volt Benczúr-kiállítás és azon a kitűnő mester­nek több nagybecsű képe is közszemlére került. Meglepetés helyett csalódás A centennárium előkészítését irányító város­atyák titkos örömmel várták az ünnepi hét el­­kö­vetkezését, mert arra a város képviselőjét, Rakovszky Iván belügyminisztert is várták, akitől azt remélték, hogy ünnepi meglepetésül, ha nem is hozza a zsebében a városnak annyira óhajtott törvényhatósági joggal való felruházá­sáról szóló leiratot, de legalább megörvendez­teti a város közönségét azzal, hogy az ügy a törvényhozás előtt van. A miniszter le is jött, nagy dísszel és pompával fogadtál­, azonban hiába várták a meglepetést,­­ nem nyilatko­zott. Amikor már huszonnégy óra is eltelt az­óta, hogy a miniszter a város falai közé érke­zett és még mindig nem hallatott egy szót sem a várost elsősorban érdeklő kérdés felől, a jó nyíregyházaink oldalát fúrta a kíváncsiság. „Ha a miniszter nem szól magától, juttassuk eszébe mi magunk",­­ mondották és jóhisze­műen megállapodtak abban, hogy „a miniszter bizonyára akart szólni, csak a nagy örömben elfelejtkezett róla". Nosza, elindult a hatvantagú mostreküüldött­­ség, hogy eszébe juttassa a miniszternek, úgyis, mint a város képviselőjének, a saját el­felejtett mondókáját. Elő is állott a küldött­ség szónoka és ékes beszédében félre nem ért­hető célzásokat tett a város kívánságaira. A miniszter csakugyan megértette, hogy mi járat­ban vannak, meg is válaszolta a beszédjüket szépen, annak rendje és módja szerint meg­köszönvén a „hozzámvaló szíves bizalmukat", a törvényhatósági jog kérdésére azonban csak nem akart rátérni. Beszélt kultúráról, magyar­ságról, nyugatról, keletről, városok jelentősé­géről, szóval kertelt erősen. Végre azután mégis csak rátért, elintézve egy mondatban az egészet. „A törvényhatósági jog megszerzése pedig sajnálatomra ma még nem lehet aktuá­lis, mert egész sereg­városnak van hasonló igénye és ezeket csak egységesen lehet majd megoldani, ha a városok új alapokra fektetett gazdálkodásának eredményeit látni fogjuk. Ki­vételt nem tehetek." A miniszter válaszára néhány pillanatig csönd következett, a csalódottság me­ghőkö­­léséé. Majd a küldöttség szónoka nyelt egy nagyot és — mit tehetett mást, már úgyis benne voltak az ünnepi hangulatban, csalódás ide, csalódás oda, — elkiáltotta magát, hogy: „éljen a miniszter úr!" Amire azután a kül­döttség tagjai is alaposan megéljenezték. Amikor azután egy óra múlva egy másik küldöttség járt nála, ugyancsak a „t. h. j. f. v.“ öt bűvös betűje dolgában, erre az éljenzésre hivatkozva mondotta a miniszter, hogy „tudo­mása szerint igen sokan vannak a város lakosai között, akik az átalakulás tervét ellenzik." Mert hogy nem elleneznék és őt mégis megélje­neznék, — erre nem is gondolt a miniszter úr. Érdekes egyébként — és a valóságnak tar­tozunk ezzel a megállapítással — hogy Nyíregy­házán csakugyan vannak néhányan a tervnek ellenzői, akik attól tartanak, hogy ha az meg­valósul, „nagyobb lesz az adó, többet kell fizetni". Ezek azonban nem menesztettek kül­döttséget a miniszterhez. Negyvenötezer lakos — tizenkétezer vendég Minden elismerés megilleti a derék nyíregy­háziakat azért, ahogyan megcsinálták a maguk ünnepét. A centennnáris hét első napjától állan­dóan hatvan fogatot és vagy egy tucat autót rendeltek ki az állomásra, ahol minden vonal érkezésit egész sereg kék-piros szalagos ren­dező várja. Ezek azután megszólítanak minden érkezőt, hogy nem a centennáriumra jött-e és ha igen, a következő pillanatban máris a két­kerekű homokfutón ül, szerencsésebb esetben autón,­­ mellette a rendező, aki viszi rögtön a városházára, ahol a vendégek elhelyezését köz­pontilag intézik. Kezébe nyomnak egy lakás­címet, ahol az ünnepségek alatt mint a város vendége díjmentesen tartózkodhat, megkérde­zik, akar-e banketten ré­sztvenni és hányan (mindennap volt egy-kettő), egy pillanat és ke­zében vannak a névre szóló „közebéd"- és „köz­­vacsora"-jegyek, kiállításra és máshová szóló belépőjegyek. Így bánnak a vendégekkel Nyíregyházán, pedig volt velük dolog ugyancsak sok, mert hozzávető becslés szerint a negyvenötezer lakosú városban az ünnep hetében nem keve­sebb mint tizenkétezer vendég fordult meg. Hogy senki sem maradt lakás nélkül és min­denki ott lehetett, ahol akart és azt nézte meg, amit kívánt, az a hivatalos város legszebb di­csérete. A nem hivatalos várossal kissé másként ál­lunk. A vendéglőben maga a fizetőpincér pa­naszkodik, hogy nem tud eligazodni az árak között, mert a gazdája naponta emeli. A drá­gaság ellenére is óriási a forgalom mindenütt, vendéglők, kávéházak, cukrászdák zsúfolva, pedig mindegyik létesített két-három fiókot a kiállítási épületekben. Az egyik kávéházban vasárnap csak trafikneműekben tizennyolc millió korona volt a forgalom. A hátrafáradt város A város minden pontja tele van megpakkolt, jókedvű emberekkel, szórakoznak, mulatnak, de­­ csak az idegenek. A város polgársága dolgo­zik tovább. A vendégjárás természetesen meg­­feszített munkát rótt különösen azo­kra, akik a fogadás, vagy az ellátás körül vállaltak teendő­ket. Ezek, valamint a kávéházak, vendéglők­­ személyzete szombatra már holtra fáradtak a sok sürgés-forgásban és ne­malvásban. Az ünnep hetében reggel ötkor volt a záróra mindenütt és egy óra múlva már újból kezdődött minden elölről. Gazdabál tirpák módra Az Ünnepségek betetőzése a vasárnapi gazda­bál volt, amely tarka és mozgalmas képével kü­lön látványossággal szolgált. A gazdák szövet­sége a centern­ár­iummal egyidőben ünnepelte fennállásának huszonöttéves évfordulóját. Saját épületük van a gazdáiknak, még­pedig emeletes, valóságos palota, akkora parkettás táncterem­mel, mint egy hodály. Ennek a táncteremnek köszönheti egyébként létezését az egész épület. Úgy e­sett a dolog, hogy húsz és egynéhány esztendőkkel ezelőtt, farsang táján kedve szottyant a tanyai fiatal­ságnak néhány túl ronagós csárdásra. Ki is bérelték a mulatság céljára a Korona-szálló tánctermét, azonban azzal a kikötéssel, hogy a fényesre csiszolt parkettre patkós csizmával senki nem teheti a lábát. Lett erre nagy fel­horkanás: „Micsoda, parancsolni akarnak ne­künk abban, hogy ki hogyan táncoljon ?" Összedugták fejüket a megharagított fiatalok, akik most az asztalten­deres fővel, napokat bólogatva iddogálnak,­­ megbeszélték egy­­más közt, hogy „a patkót, azt le nem szedik a világ minden kincséért sem, csak úgy csizma a csizma, ha patkó van rajta. Nem bizony, in­kább építenek maguknak külön tánchelyiséget." És építettek is. Hatalmas frontja ott dü­szíti a Bethlen utcát. Itt ropták a táncot kivilágos vir­radatig. Furcsa, szokatlan mulatság annak, aki még nem látta. A pódiumon a barna művészek sajátságos, rikoltó nótákat játszanak, nem is a hegedű,­­hanem a fúvós hangszer dominál. A fényesíttetlen park elten ropják a táncot, több­nyire csárdást, elvétve bosztont. Van sztep, tangó, shimm­y, foxtrott száműzve, azt nem le­het szöges cipővel, patkós csizmával járni. Sokan vannak, lányok leeresztett copffal, benne világoskék, vagy rózsaszín pántlika, me­nyecskék koszorú konttyal, megannyi ráncos rokolyákban, végigujjjas pruszlikban. Egyik­másiknak kendő a fején. A férfiak, többnyire­­ Einstein Bécsben. A Világ bécsi tudó­sítójától, Einstein professzor, a világhírű fizikus, ma érkezett Bécsbe, ahol előadáso­kat fog tartani. Ma este szűkkörű tudóstár­saságban tartott előadást, holnap pedig a bécsi fizikai társaságban fog beszélni.­­ Balth­azár püspök ismét New­ Yorkba ké­szül. Balthazár Dezső, a tiszántúli református egyházkerület püspöke, elhatározta, hogy októ­­ber 15-én másodszor is Amerikába utazik. A debreceni kollégium ugyanis a legsúlyosabb anyagi válság szélén áll és Balthazár püspök Amerikában nagy propagandára készül a nagy­­hírű református kollégium ügyének megmen­tésére. Most szorgalmasan tanulja az angol nyelvet az ötven esztendős püspök, mert Ame­rikában nemcsak az ottlévő magyarok, hanem az angol nyelvű protestánsok szívét is meg akarja nyerni angol egyházi beszédekkel. Balthazár püspök két-három hónapra tervezi amerikai misszióját. — Az amerikai németek La Folette mel­lett. New-Yorkból jelenti a Világ tudósítója. Tegnap az Amerikában élő németek nagy tüntetést rendeztek La Folette elnöksége mellett. A newyorki Stadionban mintegy negyvenezer Amerikában élő német gyűlt össze, akik La Folettet lelkes ovációkban részesítették. A jelenlévő tornászok egész spontán módon felvonulást rendeztek La Folette előtt, akit a gyűlés befejezése után a tömeg újból lelkesen megéljenzett és meleg ovációban részesített.­­ A portugál követ beiktatása a kormányzó­nál. A kormányzó szeptember 21-én, vasárnap délelőtt 12 órakor ü­nnepies kihallgatáson fo­gadta Concei­o de Costa Mánuel Ferenc portu­gál rendkívüli követ és meghatalmazott minisz­tert. A követ megbízólevelét nyújtotta át, majd bemutatta a kíséretében megjelent Jose de Moreas Carvalho Guimanaes követségi taná­csost. A szertartásnál Bartha Richárd dr., a ka­binetiroda főnöke és Ambrózy Lajos gróf rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszter mű­ködtek közre. — Földrengés Genovában. Genovából je­lenti a Világ tudósítója: Ma Genovában erős földlökést éreztek. A földrengés külö­­nösen az esti órákban volt nagyon erős. A lakosságon pánik vett erőt. Csaknem min­denki a szabadban töltötte az éjszakát. Je­lentősebb károkról eddig nem érkezett hír. — Párbajvétségért államfő,"házra ítélték­­Klár Zoltánt. Egy évvel ezelőtt Klár Zoltán dr. főorvos egy magánügyből kifolyólag összeszó­lalkozott Pissenberger Imre pécsi kereskedővel.­­ Az összeszólalkozásból kifolyólag provokálta­­ és a párbajban megsebesítette. Ma tárgyalta az ügyet a budapesti büntető törvényszék Krauzell­­i tanácsa és Kiár Zoltán doktort háromnapi­­államfogházra ítélte. Pissenberger Imre ügyét, aki a mai tárgyaláson nem jelent meg, áttették a budapesti büntető járásbírósághoz. — Házasság: Cukor Ernő, a Mercur Váltó­üzleti R.­T. igazgatója és Weill Ilus, Rózsa Gyula, a zsolnai posztógyár igazgatójának és neje, szül. Vogel Emmy leánya szeptember 21-én Zsolnán házasságot kötöttek. Hoffmann János szegedi terménynagykeres­kedő leányát, Mádyt, eljegyezte Róbert Lajos Temesvárról. (Minden külön értesítés helyett.)­­ Rosenblüth Lajos vaskereskedő (Abaújszántó) leányát, Irénkét, eljegyezte Goldstein Zoltán fakereskedő. (Minden külön értesítés helyett.) Ifj. Zimmer Péter szeptember 25-én délelőtt fél 12 órakor tartja esküvőjét a Kálvin téri re­formátus templomban Rózsa Erzsébettel, Rózsa Károlynak, a fővárosi gázművek vezérigazgató­­helyettesének leányával. Loránd-Weiss Mária és Margittai Rikárd dr. házasságot kötöttek. (Minden külön értesítés helyett.) — Amnesztiát kaptak a macedón felkelők. Belgrádból jelentik: A király az igazságügymi­niszter javaslatára és a minisztetanács hozzá­járulására rendeletet írt alá, amelyben köz­kegyelmet biztosít a macedón részeken a bün­tetőtörvénykönyvbe és az állam védelméről szóló törvénybe ütköző bűntettek és vétségek után. A közkegyelem alá nem tartoznak azok a tettesek, akik szökésben vannak, vagy akik közvetlenül terrorista cselekményekben vettek részt. E rendszabály célja, hogy előkészítse a megbékélés és megnyugvás új korszakát ebben az országrészben, amely hosszú éveken keresz­tül véres harcok és egymással viaskodó politi­kai propagandák színhelye volt. — Filozófiai és esztétikai előadások. Sze­mere Samu dr. ebben a tanévben a következő előadásokat tartja: 1. Bevezetés a filozófiába, heti két órában. 2. A filozófia történetének nagy alakjai, heti két órában. 3. A világiroda­lom egyes remekeinek esztétikai elemzése, heti két órában. Az előadások október közepétől május közepéig tartanak. Bővebb felvilágosí­tást ad az előadó, II., Zsigmond ucca 6. Tele­fon 199—11. alig pelyhező állú legények, kivétel nélkül mind csizmában, belefutó fényes-fekete nadrágban; van néhány, aki kékesre kékítőzött rojtos ga­tyában ropja a táncot Megtudjuk, hogy a pántlikás-copfos lányok­ közül nem egy négy polgárit végzett, zongor­­ázni is tud, a legények között meg van egy, aki gimnáziumi érettségi bizonyítvánnyal zsebé­ben töri a rögöt otthon, a Suján-bokor egyik­ tanyáján. Jómódúak mind, van akinek négy­öt hatszáz hold földje van, egész közönséges az, aki harminc-negyven hold jó tűlevény gazdája. K. B. — A bécsi rendőrség elkobozta Veér Imre útlevelét. (A Világ bécsi tudósítójától.) Mint a bécsi rendőrség köréből értesül a Világ tudósítója, a budapesti rendőrség megke­reste a bécsi rendőrséget, hogy kobozza el Veér Imre útlevelét. Veér Imre ugyanis só­gora nevére kiállított útlevéllel érkezett Bécsbe. A bécsi rendőrség eleget is tett a budapesti rendőrség kérésének. Bécsben azt hiszik, hogy ily módon akarják megakadá­lyozni, hogy Veér Imre Franciaországba és Angliába menjen, hogy a magyar köztársa­ság neve mellett ott propagandát fejtsen ki. Mint tudósítónk értesül, itteni köztársasági körök közvetítésére az egyik középeurópai állam bécsi követsége, kormánya tudtával és beleegyezésével, felajánlotta, hogy útlevelet állít ki Veér Imre részére, hogy Francia­­országba utazhasson. — A magyar képviselők Rómában. A magyar képviselők és újságírók a budapesti olasz—ma­gyar kereskedelmi kamara vezérigazgatójának kíséretében Rómába érkeztek. A pályaudvaron a magyar ügyvivő és a magyar követség tiszt­viselői, továbbá az olasz külügy- és belügymi­nisztérium képviselői, valamint több előkelőség fogadta őket. — Győrszabadi tűzkatasztrófája. Győr vár­megye egyik virágzó községét, Győrszabadit, ma délután pusztító tűzvész majdnem felébe elhamvasztotta. Délután 2 órakor jelentették a győri központi tűzőrségnek, hogy a községben nagy tűvész dühöng. Mire a tűzoltók kivonul­tak, egész csomó ház állott lángokban. Az erős szélben és a hiányos vízszolgáltatás mellett a tűzoltóknak erős munkájukba került, míg a tű­zet lokalizálni tudták. Így is majdnem a köz­ség fele, a hatvan házból mintegy huszonöt, a lángok martaléka lett. Emberéletben szeren­csére nem esett kár, de égési sebeket többen szenvedtek az oltás közben. Nagyszámú igás- és háziállat égett az elpusztult házaikban és mel­léképületeiben. A kár a leégett ingatlanokban eddigi becslés szerint meghaladja a négy­­miliárd koronát, de a termésben és egyéb el­pusztult értékekben szenvedett kár nagyságát még nem ismerik. A tüzet ismeretlen o­kból ki­gyulladt szalmakazal okozta.­­— Többszázmilliós lopás egy szerszámáru­­gyárban. Székely Ignác szerszámnagykereskedő cég Podmanicky utca 18. szám alatti üzleté­ben megjelent ifj. Paulik Károly ügynök, aki fúrógépet kínált megvételre. A Székely cég előtt gyanúsnak tűnt fel az ügynök, mert az általa ajánlott speciális szerkezetű fúrót kizá­rólag csak a Székely cég gyártja. .Székelyek feljelentésére a nyomozás megállapította, hogy Paulikhez a fúrók Misik Gyula kereskedő­­segédtől kerültek, aki mint a Székely cég al­kalmazottja lopta ezeket a speciális fúrógépe­ket. A nyomozás során kiderült, hogy Misik, aki már tíz éve áll a cég szolgálatában, rend­szeresen lopkodott a raktárból. A főkapitány­ságon beismerte, hogy körülbelül 130 millió­ korona értékű vasárut és szerszám árut lopott az utóbbi hónapokban. Misiket, Paulikot és Niederlander Sándor kereskedőt, aki szintén vásárolt Misiktől lopott holmikat, a főkapi­tányságon letartóztatták. — Ingyenes tanfolyam felnőtt analfabéták­nak. A fővárosban mintegy 30.000 felnőtt anal­fabéta van, akik részére most a főváros isko­láiban ingyenes tanfolyamot rendeznek az írás,­­olvasás és számolás elsajátítására. Beiratkozhat minden 15 évesnél idősebb férfi és nő. Jelent­kezni az iskolák igazgatóinál kell. HÍREK 55> íCcsxUimeÁ csxflS Esőköpeny 350.000 K Hó­, sárcipő Neumann Gésa VI. Nagym­ező ucca 50 Dessewffy ucca sarok mtm ANGOL FOGKRÉM íoo évnél résen­DirS&ass. Krausz Testvérek, mű­ötvösök, IV, Haris köz 4. sz. Idei Sár és hócipő legjobb minőségben,legolcsóbban k­ertész. is. Andrássy út 36 MICHELIN PNED M M Bél. Lázár ucca 11. Telefon ISI—28. ■nrTMTI IMM —I I I Ili '1. • — - *- - ■ m ■■ _______ A legszebb felestemé­ny A legszebb előadásbanM­agyar Színház DARVAS LILI Sasfiók belül KERPEL kézfinomító kezét bár­sony simává és hófehérré teszi Kerpel gyógysár, Li­pót körút 2.

Next