Világ, 1924. december (15. évfolyam, 257-279. szám)

1924-12-14 / 267. szám

28­­924 decemb­er 15. VILÁG A mai magyar irodalom . A békeidőkhöz viszonyítva ma mennyiségi­leg szaporodott a magyar könyvek száma. Erősebb a verseny a kiadók között, több könyvet adnak ki s újabban a kiállítás dol­gában is igyekeznek egymást túlszárnyalni. A háborús és a háború utáni évek rossz papírra nyomott, gondatlan kiadású könyvei helyett most már egyre több a szép, gonddal és ízlés­sel kiállított kiadvány. Az amatőr­ kiadású könyvek divata a há­ború után lendült fel. Míg békeidőben csak egészen elvétve adtak ki egy-egy amatőr­ ki­adású könyvet, ma már a legtöbben versengve bocsátanak ki igen díszes kiállítású, a külö­nös díszű könyvek kedvelői számára való ki­adványokat, sőt vannak kiadók (pl. Amicus, Kner), aki főleg ilyen könyvek kiadásával foglalkozik. Vannak feltűnő újdonságok is az amatőr­ könyvek között: a Toldi-trilógia és Gyulai Pál Nők a tükör előtt című elbeszélé­sének Franklin-féle új kiadása, mind a kettőt Jaschik Álmos művészete emelte a finom mű­emlékek sorára. Nem a szó szoros értelmében vett amatőr­ kiadás, de díszénél fogva idetar­tozik a Franklin Társulat kiadásában megjelent 4 kötetes Arany, továbbá Gáspárné Dávid Mar­git A divat története (Pantheon), Kozma An­dor Faust-fordítása (Pantheon), Ady párizsi noleszkönyve (Amicus), az egyre növekvő Ady-irodalomból Révész Béla: Ady tragédiája (Athenseum). Eredeti regény-újdonságot keveset hozott a kiadóság a mostani karácsonyi könyvpiacra. Általában feltűnő jelensége a mai magyar könyv­termelésnek a fordított regények nagy száma. Alig van nevezetes külföldi író, régi és modern, akinek ne fordítanák a műveit s népszerűbb írókért valóságos versenyzés fo­lyik. Ezzel szemben eredeti szépirodalmi mű aránylag kevés jelenik meg. Az utóbbiak kö­zül meg kell említeni Harsányi Zsolt új regé­nyét, valamint a fiatal Kodolányi János Szép csuska c. regényét, amelyek kiváló tehetsége­ket revelálnak. Néhány figyelemreméltó kortörténeti mű is magára vonja a figyelmet. Steiner Lajos Gör­gey és Kossuth c. merőben új adatokat feltáró könyve. Milotay István publicisztikai munkái­nak terjedelmes kötete (Tíz év), Supka Géza A nagy dráma c. könyve a háborúról és for­radalomról ezek közül a legnevezetesebbek. Könyvkultúránk fejlődésének örvendetes jele, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a régi könyvek iránt. Különösen magyar írók régi szép kiadásait szeretik a gyűjtők. Néhány na­gyon szép ilyen könyvrégiséget láthatni Lan­tos könyvkereskedésében . Csokonai műveinek két (1816) és négy (1813) kötetes bécsi kiadá­sát, a Fáy András meséinek bécsi (1820) és pesti (1824) és a Himfy 1807-iki kétkötetes kiadásait, A helység kalapácsa (kőnyomatú rajzzal illusztrált mindkét eredeti borítékkal, körülvágatlan, teljesen intakt példány) és a Toldi (eredeti borítékkal) első kiadását, szer­fölött érdekes 18. századi régi ponyva­füzete­ket (igen szép Tangredus história, két szép világi énekek, czigányokról­ való história stb.) stb.. A magyar könyv történetében az erőfeszítés korszaka ez, a mai írók, kiadók súlyosan küz­denek a gazdasági viszonyok nyomásával, de megvan az erős igyekezet könyvi kultúránk fen­­tartására, sőt fejlesztésére is. . Schöpflin Aladár. A mai német irodalom Németország, amely Anglia mellett a legna­­­­gyobb erőfesztést teszi, hogy a történelmi­­ múlt, az adott viszonyok és a jövő álmaitól ■ fűtött, sokszor túlfűtött és forradalmi követe­■ rések között egy új, reális szintézist hozzon­­ létre politikai, gazdasági és társadalmi­­estében,­­ legújabb művészetében és irodalmában is visz­szatükrözi a lelkek forrongását, új istenkere­­sését, új létfeltételekre törekvését. „Senki nem­­ hiheti, amit­ az apja hitt" — ezt a Carlyle-i mondást szimbolizálja egész mai irodalma. óriási káosz, vonaglások, mikből azonban új­­ ragyogó csillagok, új világkép születnek. Egye­lőre harc és háború az egész vonalon. Tudatos ellentét a naturalizmussal, a valónak vett kül­világgal és annak lapos fotografálásával. De tudatos ellentét a mere fart pour fart-ral, a Narciss-esztérikával is. Erélyes elvetése a szkepticizmusnak és nihilizmusnak. fiatalfor­­dítás a logikának. Lenézése a konkrétnak , a csupán pillanatnyi jelenségnek. Ezzel szemben: személyes aktivitás, szuverén alkotókedv, a belső álalpotok, átélések kivetítése kivetítésekbe, lelkesedésekbe, eksztatikus víziókba, össze­olvadás az egész emberiséggel, sőt misztikus testvéresülés a kozmos­­szak „Végtelen utazás és átélés az élet, a világegyetem folyamán" — mint egy új folyóiratuk, amely jellemzően a Charon nevet viseli, mondja. Ennélfogva egye­temes absztrakciók, hindu lélek-átültetések, orientálás, szertelen képzeleti Bábel-tornyok. Új technika is, amely minden iskolás korláton keresztültörve, a ragadozó oroszlán úri ösztö­neivel zsákmányol a képzőművészetek, a mu­zsika, sőt a mozitechnika készlettárában. Hasznosítja a privatív őshangokat, a nagy sikolyt és kiáltást, az egymásutániság helyett az epyritásmellettiségek, a dolgok egymásba­­folyását, a plasztikát épúgy, mint az egysíkú­ságot és mozgást, a pillanatnyi fényvetéseket épúgy, mint az érdeki érzelmi rezgéseket. Nagy, lázas, ideges keresés ez, sok dadaista dadogással, érthetetlenséggel, sok tüzijáték­­puffogás sok barnumi-blöffs, é­s mégis ifjúság, alkotóvágy ! S akik nem alkotóknak, hanem befogadók­nak születtek, mi sem lehet érdekesebb, mint ezeket a fázisokat, amelyeket Ku­mmer és Ilans Neumann jó tájékoztató műveit is követve rö­viden jellemeztem, szemmel kísérni : mint ostromolja meg ez a magabízó ifjúság nem­csak a Goethe régi klasszikus Olympusát, nem­csak a rég beérkezett Liliencront, Hauptmannt, Dehmelt, Sudermannt, hanem a „tegnap" oly divatos nagyságait: Strindberget, Wedekindet, Wilde-et, Mad­erlinck-et, Schnitzlert, Hoffman­­sthalt stb. Egyszersmind azonban, mint mutat­ják — sub specie aeternitatis — az átöröklés, az átvétel, nemzeti tősgyökeresség örök hatal­mát. S a nemzetin felül egyetemes kapcsok, testvéresülési szivárványhidak, általános em­beri együttszenvedés és együtt-örülés, együttes vágyódás és szárnyalás ez új Álomország felé­­ Sorgc, Döblin, Dáubler, XVerJet, Edschmid, Kaiser, Hasenclever, Unruh, Gocring, Zweig, Töltet, Stadler, Trakl, Spengler stb., akiket a régibb kitűnő kiadók (S. Fischer, Diederichs, Rock stb.) mellett az újak (Kurt Wolf, Zsolnay, Die Weisen Blatter, Die Schmiede) karoltak föl, nem lesznek többé üres nevek azoknak,­­akik műveikbe új szépségeket, új igazságot keresve, behatolnak. Wildner Ödön Vasárna** Haamaw a^ynEi:^; tamg gsetBM Sásokat, verekedéseket és lövöldözéseket hagyta meg. A melanch­ólikus címet is meg­változtatta s Az éj­ből Az egész világ fel­lázad című vöröskatona-dráma lett. A szín­padon vasúti híd, ágyú üteg, tábori telefon, motorbicikli egy dadaista koncert éktelen hangzavarát idézik s a piéce de résistance : hirtelen feltárulnak a nézőtér hátterének szárnyas ajtai s a nézőtéren keresztül őrült lármával felrobog a színpadra egy csomó, gépfegyverekkel megrakott teherautó. A dráma halálos ítélete Nyilvánvaló, hogy ezek már a teljes szín­házi anarchia, a dadaista nihilizmus tüne­tei, melyeknek komolytalansága kizárna minden kritikát, ha Kirkelynek Meierh­old­­­dal való beszélgetéséből nem bontakoznék ki néhány komoly és érdekes művészi intenció. Meierhold színésziskolájában egészen a Tab­ota hirdette elvek szerint nevel föl egy új szín­észgenerációt. A program: testkul­túra, sport, box, lawn-tennis, tánc, akro­batika, a gimnasztikának minden fajtája. A színésznek tökéletes artistának kell lennie. Az ideál: a szabad, természetes színpad. Ki a színházból, az életbe, a gyárakba, gépter­mekbe, hidakra és pályaudvarokra ! A szí­nészek ne professzionálusan egyoldalúl­ag kiképzett aktorok legyenek, hanem munká­sok, akik munkájuk végeztével színházat játszanak, maguk választják meg a darabot s maguk teremtik meg azok stílusát — és főképpen emberek legyenek, emberek — és nem csupán színészek. Íme egy homlokegyenest ellenkező inten­ció a tanulmányi művész-színházak, a stú­diók programjával. Míg ezek játékstílusában a szabad játék autonóm művészetén volt a hangsúly, Meierhold viszont, saját szavai szerint, az életet és a színjátékot akarja összevegyíteni s végső álma egy olyan gi­gantikus amerikai stílű színház-konstrukció, melynek színpadán és nézőterén automobi­lok, vonatok és aszopránok száguldanak, és egy olyan dráma, melyet a színészek a publikummal együtt teremtenek meg, ha majd eljön a színpad és a nézőtér össze­olvadásának csodálatos pillanata. Ez a Meierhold álma egy új színházi realiz­musról. Ami ezekben a vakmerő orosz álmokban közös, az egy végzetesen szomorú perspek­tíva : a dráma halálos ítélete. Színpad és dráma útjai elváltak s a színpad útja két extrém megoldás felé vezet : az egyik a Tairoff-hirdette játék a játékért, egy auto­nóm színpad­művészet, a másik a Meierhold barbár utópiája, a gigantikus garage-szín­­pad, ahol a technikai civilizáció életének ideges dinamikája tombol. És a dráma útja ? Erre a kérdésre az oroszoktól nem kapunk feleletet. Mictay László. A Világ régi barátai tudják, hogy a Világ­ot nem elég olvasni, a Világ­ért harcolni is kell, ezért olyan erős, összetartó és meg­dönthetetlen meggyőződésű a Világ fá­rmra. A harc ezúttal a Világ elterjedéséért folyik. Mindenki a gátra! wmasasnawmimnBfBm A mai angol irodalom az összes nemzetek irodalmai közt talán a legnagyobb őserdő. Mert benne vannak a legnagyobb fák és benne van a legáthatolhatatlanabb sűrűség. Ha a negyven millió angolra tizenhét millió könyvolvasót szá­mítunk, egy legújabb kimutatás szerint, minden angol olvasó havonta egy regényt „fogyaszt". Az angol alsóbbrendű regénnyel ugyanúgy áll a dolog, mint az amerikai alsóbbrendű újság­gal : mindkettő alacsonyabb színvonalat jelent a kontinentális színvonalhoz képest. De na felejtsük el, hogy Angliában a regény, Ameriká­ban pedig az újság sokkal mélyebbre hatol a tömegek közé, mint nálunk. Amely rétegek ott gyönge regényeket és rossz lapokat olvasnak, azok nálunk talán ha száz év múlva fognak egyáltalában olvasni. Azonban a többségben lévő gyönge regények és lapok mellett ott vannak a kisebbségben lévő elsőre­ndűek, amelyekről egy kitűnő francia kritikus, A. Chevalley: Le Roman anglais de nőire temps. Parts. Nouvelle Revue Franfaisc 1921. 256. p. c. műben joggal írja, hogy ez a kisebbség mennyiségben felülmúlja az összes francia regényirodalmat, minőségben pedig ma­gasan fölötte áll. Pedig a franciák nem szoktak saját hátrányukra elfogultak lenni. De persze kalauz kell ebben a rengetegben, olyan például, mint A. Chevalley, hogy ráakad­junk az értékekre. Még a régi irodalomban is mennyi előttünk ismeretlen érték lappang. PL Chevalley Defoe-t, akit mi csak Robinson Cru­­soeről ismerünk, szellemi óriásnak nevezi. Sím­nek termékenysége mellett Balzac eltörpül. Kétszázötven műről biztos, hogy ő írta és több száz mást tulajdonítanak neki. (Összes művei névtelenül jelentek meg.) A lehető leghányatot­­tabb életet élte és csak 60 éves kora után kez­dett regényeket írni, olyanokat, mint pl. a Moll Flar­ders című, amelyet e sorok írója már el­­olvastatott valakivel, aki abban a hiszem­ben olvasta végig, hogy valami egészen modern re­gényt olvas. Az „öt nagyi“ írót mindenki ismeri : Kipling-et, We­ls-L Bennett-et, Galsworthy-t és Conrad-ot, aki a minap halt meg, de a többi ma is él. De ugyan ki hallotta hírét Samuel Butler-nek, akire B. Shaw összes forradalmi újdonságú eszméi visszavihetők ? A régi írók kultusza sem csökken. Pazar ki­állításban, (bőrkötés, vékony papír) és olcsón jelennek meg százezerszámra az angol klasszi­kusok, Shakespeare, Shelley, Byron, stb. Szebb­­nél-szebb kiállításban a százados hagyományú Nursery Rhymes. Az angol könyvnek nem kellett kihevernie sem kiállításban, sem árban a háborút, mert sohasem érezte meg azt. Braun Róbert. A mai francia irodalomés A mai angol irodalom A francia könyvkiadói tevékenység a háború óta rendkívüli mértékben növekedett, a rendes könyvek példáznyszáma sokkal nagyobb, mint tíz év előtt és a luxuskiadások sokkal gyako­­riabbak, ami annak tulajdonítható, hogy az olvasóközönség jelentékenyen megnövekett és annak a ténynek is, hogy a bibliofilia, amely valaha csupán egyes kivételesek kedvtelése volt, nagyon elterjedt, végül pedig az az anyagi körülmény sem fontosság nélküli, hogy Fran­ciaországban ma a könyvek arányértékben alig ötven százalékába kerülnek a régi árnak, ami eléggé megmagyarázza a francia könyvter­­melés fellendülését. Csaknem az összes kiadók adnak ki luxus­kiadású könyveket, de egynémely ház specia­lizált az igen szép könyvek kiállításában és minden kiadónak megvan a maga különleges karaktere. Larousse nagy példányszámú szép könyve­ket ad ki (Franciaország története, a francia irodalom tört.) fényezett papírra nyomva, fénynyomatokkal illusztrálva és könyveit saját maga köti be. Crés és Conard mérsékelt árban adnak ki szép könyveket, amelyet hollandiai vagy vá­­szonnpapírra nyomnak, amilyenek Crés: Les Maistres ou Livres és Les Chefs d’oeuvres du théâtre, továbbá nála jelent meg Lalou : L’His­­toire du la litterature contemporaine, amely idáig az egyetlen könyv, amely a mai irodalmi mozgalomról áttekintést nyújt. Conard adta ki Flauber-t, Balzac-ot, Guy de Maupassant-t 8° kötetekben, amelyek valóságos klasszikus típu­sai a könyvtári könyvnak. A Nouvelle Revue Francisse szintén ily köny­veket ad ki és az Edition originale des écri­­vains c. vállalatainak igen szép sikere van. Azonban a legszebb ma megjelenő francia kiadványok kétségkívül Pelleton és René Kief­­fer kiadványai. Pelleton különlegessége a kö­zépnagyságú könyv, fekete rézkarccal vagy famelszaltel illusztrálva, egy kiadvány példány­­száma 500 és 1000 között váltakozik. A grand luxé igen kevés számú példányához használt papíros japán vagy kínai, a többi pél­dányhoz pedig hollandiai vagy velin papírt használnak. Rémé Kieffer, aki valaha könyvkötő volt és később lett kiadóvá, körülbelül ugyanígy dol­gozik, de nagyobb alakban és kis 8° kezdve, nagy 41,-ig mindenféle alakú könyv található nála. Színes akvarellek után készült vagy fa­metszetű illusztrációi oly köteteket díszítenek, amelyek a francia irodalom minden korához tartoznak. Joseph Hémard illusztrálta számára Mo-Iiére képzelt beteg­ét és Voltaire : Micromé­gos­át és nehéz megmondani, hogy miben van több humor, a régi szövegben-e, vagy az új il­lusztrációban. Quint Pére Goriol számára cso­dálatraméltó kompozíciókat ad, amelyek tele vannak élettel és mélységgel. Pioart az Ezer­­egy éj költészetét napsugaras akvarellekre for­dította le, azonban a tegnapi és mai íróikról sem feledkezett meg. Kietlen Loti és Duba­inél több művét adta ki. Amennyiben e köny­vek eredeti köteiben jelentek meg színes bor­­júbőr vagy hosszúszálas maroquin szolgál anyagul, aminél tökéletesebben összhamgzó külsőt nehéz elképzelni . Ez a fölsorolás túlságosan futólagos, mert sok más cég is ad ki szép könyveket, mint Ferroud, Piazza, Romagnol, la Siréne, la Cou­­­maissance stb. de lehetetlenség mindet elso­rolni és a fenti néhány sor bizonyára elegendő ahhoz, hogy valamelyes fogalmat nyújtson a francia luxuskiadásokról. Jean Mistler d’Am­lol. | Ez a négy cikk csupán főbb vonalaiban vázolja fel azt a gazdag I | könyvanyagot, amelyet a­ LANTOS RT. (IV, Múzeum körút 3.1.) mutat be­­ I (Book­ shom)' ' I | Minden érdeklődő talál itt a maga ízlésének és gazdasági helyzetének megfelelő, olcsóbb, | 1 drágább, de mindenkor szép és értékes könyvet, ajándékműveket, bibliofil-ritka­ság­okat, s számozott munkákat, illusztrált műveket, metszeteket. Karácsonyig naponta 10­6-ig nyitva­­ van ez a kiállítás, amelyre minden érdeklődőt szívesen elvára­t­j a hiMMtts msátnsp naiel&tt 30 cmhot nuMh mea Mii $.***& |

Next