Világ, 1924. december (15. évfolyam, 257-279. szám)
1924-12-14 / 267. szám
28924 december 15. VILÁG A mai magyar irodalom . A békeidőkhöz viszonyítva ma mennyiségileg szaporodott a magyar könyvek száma. Erősebb a verseny a kiadók között, több könyvet adnak ki s újabban a kiállítás dolgában is igyekeznek egymást túlszárnyalni. A háborús és a háború utáni évek rossz papírra nyomott, gondatlan kiadású könyvei helyett most már egyre több a szép, gonddal és ízléssel kiállított kiadvány. Az amatőr kiadású könyvek divata a háború után lendült fel. Míg békeidőben csak egészen elvétve adtak ki egy-egy amatőr kiadású könyvet, ma már a legtöbben versengve bocsátanak ki igen díszes kiállítású, a különös díszű könyvek kedvelői számára való kiadványokat, sőt vannak kiadók (pl. Amicus, Kner), aki főleg ilyen könyvek kiadásával foglalkozik. Vannak feltűnő újdonságok is az amatőr könyvek között: a Toldi-trilógia és Gyulai Pál Nők a tükör előtt című elbeszélésének Franklin-féle új kiadása, mind a kettőt Jaschik Álmos művészete emelte a finom műemlékek sorára. Nem a szó szoros értelmében vett amatőr kiadás, de díszénél fogva idetartozik a Franklin Társulat kiadásában megjelent 4 kötetes Arany, továbbá Gáspárné Dávid Margit A divat története (Pantheon), Kozma Andor Faust-fordítása (Pantheon), Ady párizsi noleszkönyve (Amicus), az egyre növekvő Ady-irodalomból Révész Béla: Ady tragédiája (Athenseum). Eredeti regény-újdonságot keveset hozott a kiadóság a mostani karácsonyi könyvpiacra. Általában feltűnő jelensége a mai magyar könyvtermelésnek a fordított regények nagy száma. Alig van nevezetes külföldi író, régi és modern, akinek ne fordítanák a műveit s népszerűbb írókért valóságos versenyzés folyik. Ezzel szemben eredeti szépirodalmi mű aránylag kevés jelenik meg. Az utóbbiak közül meg kell említeni Harsányi Zsolt új regényét, valamint a fiatal Kodolányi János Szép csuska c. regényét, amelyek kiváló tehetségeket revelálnak. Néhány figyelemreméltó kortörténeti mű is magára vonja a figyelmet. Steiner Lajos Görgey és Kossuth c. merőben új adatokat feltáró könyve. Milotay István publicisztikai munkáinak terjedelmes kötete (Tíz év), Supka Géza A nagy dráma c. könyve a háborúról és forradalomról ezek közül a legnevezetesebbek. Könyvkultúránk fejlődésének örvendetes jele, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a régi könyvek iránt. Különösen magyar írók régi szép kiadásait szeretik a gyűjtők. Néhány nagyon szép ilyen könyvrégiséget láthatni Lantos könyvkereskedésében . Csokonai műveinek két (1816) és négy (1813) kötetes bécsi kiadását, a Fáy András meséinek bécsi (1820) és pesti (1824) és a Himfy 1807-iki kétkötetes kiadásait, A helység kalapácsa (kőnyomatú rajzzal illusztrált mindkét eredeti borítékkal, körülvágatlan, teljesen intakt példány) és a Toldi (eredeti borítékkal) első kiadását, szerfölött érdekes 18. századi régi ponyvafüzeteket (igen szép Tangredus história, két szép világi énekek, czigányokról való história stb.) stb.. A magyar könyv történetében az erőfeszítés korszaka ez, a mai írók, kiadók súlyosan küzdenek a gazdasági viszonyok nyomásával, de megvan az erős igyekezet könyvi kultúránk fentartására, sőt fejlesztésére is. . Schöpflin Aladár. A mai német irodalom Németország, amely Anglia mellett a legnagyobb erőfesztést teszi, hogy a történelmi múlt, az adott viszonyok és a jövő álmaitól ■ fűtött, sokszor túlfűtött és forradalmi követe■ rések között egy új, reális szintézist hozzon létre politikai, gazdasági és társadalmiestében, legújabb művészetében és irodalmában is viszszatükrözi a lelkek forrongását, új istenkeresését, új létfeltételekre törekvését. „Senki nem hiheti, amit az apja hitt" — ezt a Carlyle-i mondást szimbolizálja egész mai irodalma. óriási káosz, vonaglások, mikből azonban új ragyogó csillagok, új világkép születnek. Egyelőre harc és háború az egész vonalon. Tudatos ellentét a naturalizmussal, a valónak vett külvilággal és annak lapos fotografálásával. De tudatos ellentét a mere fart pour fart-ral, a Narciss-esztérikával is. Erélyes elvetése a szkepticizmusnak és nihilizmusnak. fiatalfordítás a logikának. Lenézése a konkrétnak , a csupán pillanatnyi jelenségnek. Ezzel szemben: személyes aktivitás, szuverén alkotókedv, a belső álalpotok, átélések kivetítése kivetítésekbe, lelkesedésekbe, eksztatikus víziókba, összeolvadás az egész emberiséggel, sőt misztikus testvéresülés a kozmosszak „Végtelen utazás és átélés az élet, a világegyetem folyamán" — mint egy új folyóiratuk, amely jellemzően a Charon nevet viseli, mondja. Ennélfogva egyetemes absztrakciók, hindu lélek-átültetések, orientálás, szertelen képzeleti Bábel-tornyok. Új technika is, amely minden iskolás korláton keresztültörve, a ragadozó oroszlán úri ösztöneivel zsákmányol a képzőművészetek, a muzsika, sőt a mozitechnika készlettárában. Hasznosítja a privatív őshangokat, a nagy sikolyt és kiáltást, az egymásutániság helyett az epyritásmellettiségek, a dolgok egymásbafolyását, a plasztikát épúgy, mint az egysíkúságot és mozgást, a pillanatnyi fényvetéseket épúgy, mint az érdeki érzelmi rezgéseket. Nagy, lázas, ideges keresés ez, sok dadaista dadogással, érthetetlenséggel, sok tüzijátékpuffogás sok barnumi-blöffs, és mégis ifjúság, alkotóvágy ! S akik nem alkotóknak, hanem befogadóknak születtek, mi sem lehet érdekesebb, mint ezeket a fázisokat, amelyeket Kummer és Ilans Neumann jó tájékoztató műveit is követve röviden jellemeztem, szemmel kísérni : mint ostromolja meg ez a magabízó ifjúság nemcsak a Goethe régi klasszikus Olympusát, nemcsak a rég beérkezett Liliencront, Hauptmannt, Dehmelt, Sudermannt, hanem a „tegnap" oly divatos nagyságait: Strindberget, Wedekindet, Wilde-et, Maderlinck-et, Schnitzlert, Hoffmansthalt stb. Egyszersmind azonban, mint mutatják — sub specie aeternitatis — az átöröklés, az átvétel, nemzeti tősgyökeresség örök hatalmát. S a nemzetin felül egyetemes kapcsok, testvéresülési szivárványhidak, általános emberi együttszenvedés és együtt-örülés, együttes vágyódás és szárnyalás ez új Álomország felé Sorgc, Döblin, Dáubler, XVerJet, Edschmid, Kaiser, Hasenclever, Unruh, Gocring, Zweig, Töltet, Stadler, Trakl, Spengler stb., akiket a régibb kitűnő kiadók (S. Fischer, Diederichs, Rock stb.) mellett az újak (Kurt Wolf, Zsolnay, Die Weisen Blatter, Die Schmiede) karoltak föl, nem lesznek többé üres nevek azoknak,akik műveikbe új szépségeket, új igazságot keresve, behatolnak. Wildner Ödön Vasárna** Haamaw a^ynEi:^; tamg gsetBM Sásokat, verekedéseket és lövöldözéseket hagyta meg. A melanchólikus címet is megváltoztatta s Az éjből Az egész világ fellázad című vöröskatona-dráma lett. A színpadon vasúti híd, ágyú üteg, tábori telefon, motorbicikli egy dadaista koncert éktelen hangzavarát idézik s a piéce de résistance : hirtelen feltárulnak a nézőtér hátterének szárnyas ajtai s a nézőtéren keresztül őrült lármával felrobog a színpadra egy csomó, gépfegyverekkel megrakott teherautó. A dráma halálos ítélete Nyilvánvaló, hogy ezek már a teljes színházi anarchia, a dadaista nihilizmus tünetei, melyeknek komolytalansága kizárna minden kritikát, ha Kirkelynek Meierholddal való beszélgetéséből nem bontakoznék ki néhány komoly és érdekes művészi intenció. Meierhold színésziskolájában egészen a Tabota hirdette elvek szerint nevel föl egy új színészgenerációt. A program: testkultúra, sport, box, lawn-tennis, tánc, akrobatika, a gimnasztikának minden fajtája. A színésznek tökéletes artistának kell lennie. Az ideál: a szabad, természetes színpad. Ki a színházból, az életbe, a gyárakba, géptermekbe, hidakra és pályaudvarokra ! A színészek ne professzionálusan egyoldalúlag kiképzett aktorok legyenek, hanem munkások, akik munkájuk végeztével színházat játszanak, maguk választják meg a darabot s maguk teremtik meg azok stílusát — és főképpen emberek legyenek, emberek — és nem csupán színészek. Íme egy homlokegyenest ellenkező intenció a tanulmányi művész-színházak, a stúdiók programjával. Míg ezek játékstílusában a szabad játék autonóm művészetén volt a hangsúly, Meierhold viszont, saját szavai szerint, az életet és a színjátékot akarja összevegyíteni s végső álma egy olyan gigantikus amerikai stílű színház-konstrukció, melynek színpadán és nézőterén automobilok, vonatok és aszopránok száguldanak, és egy olyan dráma, melyet a színészek a publikummal együtt teremtenek meg, ha majd eljön a színpad és a nézőtér összeolvadásának csodálatos pillanata. Ez a Meierhold álma egy új színházi realizmusról. Ami ezekben a vakmerő orosz álmokban közös, az egy végzetesen szomorú perspektíva : a dráma halálos ítélete. Színpad és dráma útjai elváltak s a színpad útja két extrém megoldás felé vezet : az egyik a Tairoff-hirdette játék a játékért, egy autonóm színpadművészet, a másik a Meierhold barbár utópiája, a gigantikus garage-színpad, ahol a technikai civilizáció életének ideges dinamikája tombol. És a dráma útja ? Erre a kérdésre az oroszoktól nem kapunk feleletet. Mictay László. A Világ régi barátai tudják, hogy a Világot nem elég olvasni, a Világért harcolni is kell, ezért olyan erős, összetartó és megdönthetetlen meggyőződésű a Világ fármra. A harc ezúttal a Világ elterjedéséért folyik. Mindenki a gátra! wmasasnawmimnBfBm A mai angol irodalom az összes nemzetek irodalmai közt talán a legnagyobb őserdő. Mert benne vannak a legnagyobb fák és benne van a legáthatolhatatlanabb sűrűség. Ha a negyven millió angolra tizenhét millió könyvolvasót számítunk, egy legújabb kimutatás szerint, minden angol olvasó havonta egy regényt „fogyaszt". Az angol alsóbbrendű regénnyel ugyanúgy áll a dolog, mint az amerikai alsóbbrendű újsággal : mindkettő alacsonyabb színvonalat jelent a kontinentális színvonalhoz képest. De na felejtsük el, hogy Angliában a regény, Amerikában pedig az újság sokkal mélyebbre hatol a tömegek közé, mint nálunk. Amely rétegek ott gyönge regényeket és rossz lapokat olvasnak, azok nálunk talán ha száz év múlva fognak egyáltalában olvasni. Azonban a többségben lévő gyönge regények és lapok mellett ott vannak a kisebbségben lévő elsőrendűek, amelyekről egy kitűnő francia kritikus, A. Chevalley: Le Roman anglais de nőire temps. Parts. Nouvelle Revue Franfaisc 1921. 256. p. c. műben joggal írja, hogy ez a kisebbség mennyiségben felülmúlja az összes francia regényirodalmat, minőségben pedig magasan fölötte áll. Pedig a franciák nem szoktak saját hátrányukra elfogultak lenni. De persze kalauz kell ebben a rengetegben, olyan például, mint A. Chevalley, hogy ráakadjunk az értékekre. Még a régi irodalomban is mennyi előttünk ismeretlen érték lappang. PL Chevalley Defoe-t, akit mi csak Robinson Crusoeről ismerünk, szellemi óriásnak nevezi. Símnek termékenysége mellett Balzac eltörpül. Kétszázötven műről biztos, hogy ő írta és több száz mást tulajdonítanak neki. (Összes művei névtelenül jelentek meg.) A lehető leghányatottabb életet élte és csak 60 éves kora után kezdett regényeket írni, olyanokat, mint pl. a Moll Flarders című, amelyet e sorok írója már elolvastatott valakivel, aki abban a hiszemben olvasta végig, hogy valami egészen modern regényt olvas. Az „öt nagyi“ írót mindenki ismeri : Kipling-et, Wels-L Bennett-et, Galsworthy-t és Conrad-ot, aki a minap halt meg, de a többi ma is él. De ugyan ki hallotta hírét Samuel Butler-nek, akire B. Shaw összes forradalmi újdonságú eszméi visszavihetők ? A régi írók kultusza sem csökken. Pazar kiállításban, (bőrkötés, vékony papír) és olcsón jelennek meg százezerszámra az angol klasszikusok, Shakespeare, Shelley, Byron, stb. Szebbnél-szebb kiállításban a százados hagyományú Nursery Rhymes. Az angol könyvnek nem kellett kihevernie sem kiállításban, sem árban a háborút, mert sohasem érezte meg azt. Braun Róbert. A mai francia irodalomés A mai angol irodalom A francia könyvkiadói tevékenység a háború óta rendkívüli mértékben növekedett, a rendes könyvek példáznyszáma sokkal nagyobb, mint tíz év előtt és a luxuskiadások sokkal gyakoriabbak, ami annak tulajdonítható, hogy az olvasóközönség jelentékenyen megnövekett és annak a ténynek is, hogy a bibliofilia, amely valaha csupán egyes kivételesek kedvtelése volt, nagyon elterjedt, végül pedig az az anyagi körülmény sem fontosság nélküli, hogy Franciaországban ma a könyvek arányértékben alig ötven százalékába kerülnek a régi árnak, ami eléggé megmagyarázza a francia könyvtermelés fellendülését. Csaknem az összes kiadók adnak ki luxuskiadású könyveket, de egynémely ház specializált az igen szép könyvek kiállításában és minden kiadónak megvan a maga különleges karaktere. Larousse nagy példányszámú szép könyveket ad ki (Franciaország története, a francia irodalom tört.) fényezett papírra nyomva, fénynyomatokkal illusztrálva és könyveit saját maga köti be. Crés és Conard mérsékelt árban adnak ki szép könyveket, amelyet hollandiai vagy vászonnpapírra nyomnak, amilyenek Crés: Les Maistres ou Livres és Les Chefs d’oeuvres du théâtre, továbbá nála jelent meg Lalou : L’Histoire du la litterature contemporaine, amely idáig az egyetlen könyv, amely a mai irodalmi mozgalomról áttekintést nyújt. Conard adta ki Flauber-t, Balzac-ot, Guy de Maupassant-t 8° kötetekben, amelyek valóságos klasszikus típusai a könyvtári könyvnak. A Nouvelle Revue Francisse szintén ily könyveket ad ki és az Edition originale des écrivains c. vállalatainak igen szép sikere van. Azonban a legszebb ma megjelenő francia kiadványok kétségkívül Pelleton és René Kieffer kiadványai. Pelleton különlegessége a középnagyságú könyv, fekete rézkarccal vagy famelszaltel illusztrálva, egy kiadvány példányszáma 500 és 1000 között váltakozik. A grand luxé igen kevés számú példányához használt papíros japán vagy kínai, a többi példányhoz pedig hollandiai vagy velin papírt használnak. Rémé Kieffer, aki valaha könyvkötő volt és később lett kiadóvá, körülbelül ugyanígy dolgozik, de nagyobb alakban és kis 8° kezdve, nagy 41,-ig mindenféle alakú könyv található nála. Színes akvarellek után készült vagy fametszetű illusztrációi oly köteteket díszítenek, amelyek a francia irodalom minden korához tartoznak. Joseph Hémard illusztrálta számára Mo-Iiére képzelt betegét és Voltaire : Micromégosát és nehéz megmondani, hogy miben van több humor, a régi szövegben-e, vagy az új illusztrációban. Quint Pére Goriol számára csodálatraméltó kompozíciókat ad, amelyek tele vannak élettel és mélységgel. Pioart az Ezeregy éj költészetét napsugaras akvarellekre fordította le, azonban a tegnapi és mai íróikról sem feledkezett meg. Kietlen Loti és Dubainél több művét adta ki. Amennyiben e könyvek eredeti köteiben jelentek meg színes borjúbőr vagy hosszúszálas maroquin szolgál anyagul, aminél tökéletesebben összhamgzó külsőt nehéz elképzelni . Ez a fölsorolás túlságosan futólagos, mert sok más cég is ad ki szép könyveket, mint Ferroud, Piazza, Romagnol, la Siréne, la Coumaissance stb. de lehetetlenség mindet elsorolni és a fenti néhány sor bizonyára elegendő ahhoz, hogy valamelyes fogalmat nyújtson a francia luxuskiadásokról. Jean Mistler d’Amlol. | Ez a négy cikk csupán főbb vonalaiban vázolja fel azt a gazdag I | könyvanyagot, amelyet a LANTOS RT. (IV, Múzeum körút 3.1.) mutat be I (Book shom)' ' I | Minden érdeklődő talál itt a maga ízlésének és gazdasági helyzetének megfelelő, olcsóbb, | 1 drágább, de mindenkor szép és értékes könyvet, ajándékműveket, bibliofil-ritkaságokat, s számozott munkákat, illusztrált műveket, metszeteket. Karácsonyig naponta 106-ig nyitva van ez a kiállítás, amelyre minden érdeklődőt szívesen elváratj a hiMMtts msátnsp naiel&tt 30 cmhot nuMh mea Mii $.***& |