Világ, 1925. április (16. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-19 / 88. szám
[Vasárnap Pogányszentmisályi gondolatok , írta: Móra Ferenc 2 San Michele di Pagana, április. A legapróbb azok közt a gyöngyszemek közt, amelyeket az Úristen a világ teremtésekor szétszórt a Riviérán. De olyan szép, hogy ezt addig bizonyosan külön táréban tartotta Hogy a térképen nincs rajta, az csak azon van, mert amilyen kicsi a hely, olyan hosszú a neve. (Ezt különben a menükártyákon is tapasztalom, de erről majd máskor beszéljünk.) És hogy miért hívom Pogányszentmihálynak ? Tetszik tudni, ez reminiszcencia is lehetne a régi jó háborús világra. Van a szerkesztő koromból való lim-lomjaim közt valami hivatalos írás, amely annak idején „szigorúan bizalmas** volt. Azt parancsolta meg benne az ügyészség az újságíróknak, hogy most már, míg a világ világ lesz, addig Durazzót mindig csak Dörcnek szabad hívni. Sajnos, Durazzó olyan kis ideig volt Döre, hogy nem volt alkalmam ennek a parancsak eleget tenni s ezért kárpótlom most az Armeeoberkommandót, mint régi tisztelője. Különben is azt hiszem, hogy azok a di Paganák, akik a középkorban a falu földesurai voltak, valaha pogány magyarok lehettek, akik a brentai csata után itt vertek maguknak sátrat. Egy pogány virtusukról mindenesetre tud a helyi krónika. (Pietro Asciugamano-nak hívják, ami magyarul ennyit tesz, hogy Törülköző Péter, ami igen stílusos név, tekintve, hogy Pietro kemény seprő és így többször kénytelen megtörülközni, mint az olyan Pietrok, akik például csak cukrászok.) Pietro azt állítja, hogy a di Paganák igen hosszú életű emberek voltak és az adóvégrehajtókat, akiket a genovai dózsék a nyakukra küldtek, mind belehajigálták a tengerbe. Hogy a hosszú élet és a végrehajtók ilyen kezelése közt van-e valami összefüggés, Annak a földerítése a biológusokra tartozik, azt azonban laikus szemmel is látom, hogy azon a helyen, ahol ezek az adólevollások történtek, az azur-tenger ma is epe-zöld. Egy üveg birrá-t fizettem a törülközőről nevezett Péternek e régi szittya történetért, három csoda dolgot azonban ingyen tapasztaltam a pogányokról nevezett Szentmihályban. A negyedik csoda az volna, hogy az olasz földön ingyen is lehet valamit tapasztalni, de erről tán jobb föl nem világosítani a római nemzetet. Különben is az első csodáról kiderült, hogy az nem gilt. Itt láttam ugyanis életemben először sovány mészárost, fél borjút cipelt a vállán. Hát ezt a csodát kétszer is helyre kell igazítanom a megsértettigazság nevében. A fél borjú csak fél kecske volt és a sovány férfi, aki roskadozott alatta, nem mészáros volt, hanem tanító, aki természetben kapta a falutól a havi fizetését. Hiába, csak egy falu az egészvilág. Hanem a másik két csoda igazán igazi volt. Az egyik egy kivágott narancsfa, a másik egy elhullott sirály. Majd sírva fakadtam, ahogy megláttam őket. Hát ez is lehet? Hát meghalhat a Hesperidák aranyalmafája, aki született a nap és föld csókjából és meghalhat a viharmadár, akit fogant a tajtékos tenger a szélförgetegtől ? Hát nem jönnek az emberek, megkérni a haragos isteneket, akik megölik a narancsfát és megölik a sirályt ? Jött egy öreg halász, köpött egyet csak egy mentében és azt mondta : — Carogna. Neki ez csak „dög“ volt, a narancsfa is, meg a sirály is. Neki köphetnekje támadt attól, amitől nekem ríbatnékom van. Ő az örök tavasz fia, én csak a hazajáró tavaszé. Ó istenem, a mi tavaszunk otthon ! Mit tudják ezek, mi az a tavasz-hó, amely meghozza az első langyos borúlátót, megszenteli a füvellő mezőket a kikelet első meleg permetével és meglobogtatja fölöttük az első szivárvány égő pántlikáját ! Ezeknek minden lépten-nyomon van egy világhírű Annunciáta-képük, de a kalendáriumukban nem pirosbetűs nap a Gyümölcsoltó, ők nem tudják, hogy a március ünneplő ruhában jár a hónapok közt, mint a napok közt a vasárnap s hogy ha a magyar istenre volna bízva, akit otthagytunk valahol a turáni tulipántos mezőkön, akkor nem a fehérhajú január ringatná az ölében az újesztendőt, hanem az aranyfürta március. Elvénhedett és kifakult trópusok ezek, szégyelném is őket máskor leírni, de mikor a hazám tavaszára gondolok, olyan maguktól rügyeznek ki a lelkemből, mint otthon a cseresznyefák testéből a bimbók, amelyen az örökkévalóság kezdete óta mindig egyformák, mindig ugyanazok és ó, mégis milyen új csodái minden tavasznak ! S ha jövő-menő világ hatalmasai útját beszeghetik kibérelt ódák piros bársonyával, miért ne integethessek én innen messziről a lelkem fehér gyolcskendőjével a magyar tavasznak ? Akit én, ha énrajtam állna, országunk megszentelt címerébe is belevennék, mert igazabb szimbólum ez, mint az a három hegy és négy folyó, amit elprédáltunk. A nagy magyar nekibuzduláok, az eget nyitogató lelkesedések, a csillagokra szikrázó remények, az ezer esztendőkét megifjító gyümölcsoltások szimbóluma ez, amelyeket nagy megrokkanások, gyors lehűlések, gonosz ólmos esők, gyilkos aszályok követnek. A ver sacrum minálunk nem olyan, mint Isten világának más régióiban. Talán bele is magyarázunk a tavaszba valamit, talán a márciusi napok ablakain még mindig kikönyökölnek a nemzetiszín pántlikás hajú emlékek, de magában is más az én hazám tavasza, mint az idegen tavaszok. Nem kultúrtavasz, mint a nyugaté, ahol már megszelídítették a telet és kinevelték a tavaszt, nem olyan egyéniségtelen tavasz, mint a délé, ahol nem lehet megkülönböztetni évszaktestvéreitől. A mi tavaszunkban keleti primitívség van és igazibb, mert neveletlenebb ereje a természetnek. Egy gyorsvonati út Budapesttől Szegedig még az idegent is meggyőzi róla, hogy valami egészen különös zamata és színe van a magyar tavasznak. Egy olyan út, mint amilyenről Sven Hedin számol be a föld körül való útjában, aki meglátta, hogy Itáliának nincsenek szebben ívelt hegyei, mint a zölddel koszorúzott magyar fővárosnak s nincs szebb látnivalója, mint a bársonyosan alkonyodó Buda. S tovább, végig a mi Alföldünkön, ebben a nyitvafelejtett nagy imádságos könyvben a hóban megmosdott barna földek lassú kizöldülése, a megtisztuló vadvizek megkékülése, a dús vegetáció pillanyitogatása, a fűnek láthatatlan növése s az a fölséges gesztus, amivel a havat virágzó fák alól elinduló magvető elszórja az életet, mint ahogy az Isten elszórta a teremtéskor a csillagokat az égen : ilyen tavasz, ilyen grandiózus és egyéni nincs másutt sehol a kerek világon. És ebből a fölséges magyar tavaszból, ebből a nagyszerű magvetésből és gyümölcsoltásból milyen sivár és kopár magyar nyár lesz ! A vadvizek elszennyesednek, békanyálas pocsolyákká válnak, amelyek házakat omlasztanak össze és búzamezőket öntenek el. Pázsitjaink elszáradnak, rétjeink kiégnek megfogant oltásaink elhernyósodnak és a behordott termés, a gazdag magtárak, a tele csűrök tövében ösztövérré úszik a kultúra és fájdalmasan nyöszörög a fizikai éhség. A magyar tavasznál nagyobb szemfényvesztő nincs a világon. Csupa délibáb, amit mutogat csupa tarka káprázat, szalmaszállal játszó óriás gyerekek szappanbuborékja, amit ígér Miért van ez így ? Miért lesz a gyönyörű magyar tavaszból a sivatagos magyar nyár Azért, mert ennek a gyönyörű magyar tavasznak az embertermő méhe meddő. Mintha akkor apadt volna ki, mikor a márciusi napok ma már emlékké magasztosodott s lassanként a maguk glóriájának aranyködébe vesző hőseit termette. Azóta nem tudta megszülni azt a nagy embert, akinek a sírkövére azt vésné a történelem : angelosz volt, küldött, a tavasz küldte. Valaki olyan Jókai ideált, aki költő volna és hős, próféta és kalmár, renesszánszosan nagy és biblikusan jó, akiben az ég és föld szerelme virágzana ki, mint a narancsfában, vagy a tenger mélységéé és a forgószélé, mint a sirályban. ... Eh, előveszem a bicskát, sírt vágok a sirálynak a martban, belefektete marccal a tenger felé, fejfát faragok neki az aranyalma zöldleveles ágából, rágörgetek egy márvány- taskót és belevések egy Zrinyi-strófát: Isten holt madarát Isten holt magyarja ősi pogány módon fövenybe kaparja, Keserű szívét is melléje takarja, — Keserű tőnek is lehet édes sarja ! VILÁG ! 1925 április 19. ig Szeretném, ha szeretnének — Voleo bi da me vole Belgrád, április 16. (A Világ tudósítójától.) Az érvényesülés küzdelmében, amelyet az elszakadt magyarhatalmas egyénisége vágja a legszélesebb utat. Ezekben az országokban a magyarság kultúrája Ady Endre költészetének elismerésével kapja a legjelentősebb elismertetést. Ady szülőházához a hivatalos Románia is hódolattal járult; költészetének megismertetését ott Goga Oktavián vállalta magára. Jugoszláviában Ady ismertetője, megszólaltatója Manojlovics Tódor, a belgrádi nemzeti színház volt főtitkára, az újabb szerb irodalom egyik legértékesebb tehetsége. Érdekes tudomásul venni, hogy Manojlovics milyen fontosnak tartja, hogy a szerb közönség is ismerje Adyt. Manojlovics Tódor, aki ma negyven éves, már a háború előtti időben több Ady-verset fordított le szerb nyelvre s ő írta az első szerb nyelvű tanulmányt Adyról, még 1913- ban. Fiatal éveiben Manojlovics személyes ismerőse volt Adynak, még a nagyváradi években. Annak idején Manojlovics a nagyváradi akadémián végezte tanulmányait s már akkor élénken foglalkozott irodalmi és művészeti kérdésekkel. Hozzátartozott ahhoz a baráti körhöz, amelynek centruma Ady volt s maga Ady is nagyrabecsülte az európai műveltségű, rendkívül képzett Manojlovics Tódort, aki már akkor számos értékes munkájával vonta magára a figyelmet. A szerb származású fiatal író már nagyváradi éveiben feladatául tekintette a szerb irodalom művelését s már abban az időben is nagy érdemeket szerzett azzal, hogy a magyar irodalom jelenségeiről állandóan beszámolt a szerb irodalmi lapokban , aminek akkor még alig látszott különösebb jelentősége. Manojlovics azóta, tehetsége révén, a szerb irodalmi művészeti élet előkelő szerepvivője lett s a modern szerb írók és költők egyik vezére. Arra a hírre, hogy elkészült egy kötet Ady-vers fordításával, felkerestük Manojlovics Tódort a belgrádi Kralja Milanova-ulica 40. szám alatti palotában lévő lakásán, ízléssel és művészettel berendezett szalonjában fogad, szénfekete haja már őszülő, csontkeretes szemüveget visel s éppen olyan lelkesen beszél, mint ezelőtt húsz évvel, Nagyváradon, Ady törzsasztalánál. Hogy megértsük, mit jelent a szerb irodalomban Ady verseinek lefordítása, elmagyarázza az újabb szerb irodalom jelenségeit. — Az újabb szerb irodalom — beszéli — tulajdonképpen a korfui száműzetésben indult sarjadásnak. Branko Lazarevics újságíró a hivatalos laphoz itt hetenként egyszer irodalmi mellékletet adott. Ebben jelentette meg dolgait az a néhány új ember, akik a szerb irodalom új alapját vetették meg. Ebben a mellékletben jelent meg szerb nyelven az első szabad vers. A korfui irodalmi mozgalomban szerepelt Koszor Josip, aki azóta neves drámaíró lett. Expresszionista drámáit németre is lefordították, legutóbbi darabját pedig Londonban adták elő. Ivo Andrics osztrák börtönben ült, amikor hazajött, impresszionista novellákat kezdett írni, és ma az első sorban van. Az első szabadverskötetet Milicics Szike adta ki. A legújabb irodalom erőssége még Milos Csernyánszki, Rasztko Petrovics költő és novellista, most jelent meg egy fantasztikus tárgyú regénye. Markovisztics dadaista költő s vele rokon Milán Medinac és Dusán Matics. Ez a négy költő új folyóiratot indított nemrégiben, „Pulavi** (Utak) címen. A neoklasszicizmus zászlója alatt indultak, de pénz hiányában ez a lap mindjárt meg is szűnt. A legfiatalabb szerb íróknak és költőknek azonban két folyóiratuk is van. Az egyik a „Szvetocsansztve** (Bizonyítványok), a másik a „Csasa voda (Egy pohár víz). A fiataloknál realizmuson túliság és dadaizmus mutatkozik, szláv illirizmussal átitatva. Ezzel a friss és modern irodalommal természetesen szemben áll a kínai fallal körülzárt, úgynevezett hivatalos irodalom. A hivatalos nagyságok közé tartoznak Duzsics Jován (aki most a genfi Nemzetközi Ligánál dolgozik) és Rakics Milán, (aki most az SHS királyság szófiai követe), mindketten költők. A konzervatív irodalomnak két lapja van, a „Knyizsevni Glasnik** (Irodalmi Hírnök) és a „Miszao" (Gondolat). Ez a két lap úgy harcol ellenünk, mint ahogy annak idején Ady ellen harcoltak a magyar konzervatív irodalmi körök. — Adyhoz értünk — folytatja — s így most magamról is szólhatok. Nagyon régóta ismerem Adyt és sokat foglalkoztam vele. Tulajdonképpen általam és nálam ismerték meg a szerb írók Adyt. Én írtam le először itt az ő nevét és én fordítottam le első strófáját. Még 1913-ban hosszú tanulmányt írtam róla egyik szerb folyóiratba „Pesnik sa Hortobagya** (Hortobágy poétája) címen s a tanulmány keretében lefordítottam néhány versét. Ady nevére kezdtek nálunk fölfigyelni. Ady verseit lefordítani nagyon nehéz feladat. Hogy visszaadjuk az ő sorainak döbbenetes erejét a mi nyelvünkön, ez türelmet és lelkiismeretes munkát igényel. Én azonban rokonomnak tartom Adyt; amint egy sorát elolvasom, végigrezdül bennem az ő hangja és szinte terhesen a nagy izmosságtól, elbűvölten ülök neki a nehéz és gyönyörű munkának. Nem nyugszom addig, amíg nálunk is meg nem ismerik, szélesebb körökben. Szándékom, hogy minden kötetét szerbre fordítom. Sajnos, ma nehéz kiadót találni, nem üzlet a könyvkiadás, én azonban függetlenítem magamat mindentől és életcélomnak tekintem, hogy ezt a robusztus zsenit megismertessem nemzetemmel. Manojlovics Tódor végül megmutatta eddig végzett munkáját. A „Szeretném, ha szeretnének“ című kötet verseinek nagy részét már lefordította, a kötet csaknem készen áll sajtó alá. A szerb Ady-kötet címe: Voleo bi da me vole ... AKI KÖNYVET AKAR VÁSÁROLNI és tudni szeretné, hogy az őt érdeklő tárgykörből mi jelent meg magyarul, mely évben, milyen terjedelemben, mi az ára, mindezt megtudhatja az Általános Magyar Könyvjegyzékből, amely most jelent meg 242 oldalon, körülbelül 16.000 könyveimmel a Lantos rt., Budapest, IV., Múzeum körút 3. kiadásában. Ára 12.000 és 2000 porta. Szerezzen új előfizetőt a Világnak és minden új előfizető után százmillióval emelte tűzbiztosítását, vagy százmillió koronára biztosítja lakását betörés ellen a Világ. | Hova megyünk^ | I Bécsisen , inn Budapest Wien Keleti p. u. Ostbahnhot ind. érk. oo.on Expressz csak I. o. c.oo “ kedd, csütört., szám. 3 u1 Gyorsvonat í? 42 14'10 i n ni o 19*41 >5-00 lyonit' *>-35 23 23 P 6.23 Wien Budapest Ostbahnkot Keleti p. u ind. érk. 0*40 Expresz 7-03 935 _ t 1453 14*05 £yrínnaó 19-30 15 45 1,1 naponta ° 21*53 23*55 6-20 ÍMINMMMGtMtMtMHOMtMtNONtSeNt ♦ * CAFeMIÍÍ^ITÍSRESTAURANT Wien I, Sebwarzenberg Platz 19 Bécs látványossága. Az előkelő magyar világ találkozó helye MAGYAR, BÉCSI ÉS FRANCIA KONYHA, a NAPONTA MŰVÉSZHANGVERSENY. .. MAGYAR TULAJDONOSOK Egyetlen magyar mulatóm BÉCSBEN ^ Renaissance dar I., Singerstrasse 9. Legjobb magyar cigányzenekar. Tulajdonos: Dukesz Jenő ETAB3LISSEMEINT WEIHBÜRG Tel. 70—4-21 Tel. 7/J-4-S1 naponta ^ órai tea Kedden, pénteken, szombaton reggel 4 óráig nyitva. A közönség táncol. Wien I., Weilburggasse. 10—12. | ■saMaMaoaaoossogeeeoaeaoAsnMaQe'acsoeses® Restaurant HABSBURG Étterem Wien, I, Rotenturmstrasse 27. Elsőrendű francia, magyar, bécsi konyha Új vezetés! Polgári árak! in Magyarok találkozó helye! “És a Bécsbe utazók, ügyelem! Mai aszáll! WIEN., II., TABORSTRASSE 8/a. 150 új, modern komforttal berendezett szoba. Központi fűtés. Hideg-meleg víz. Telefon minden szobában. Lift Rádió. Étterem. Kávéház. Bar. Kinő. Magyar tulajdonos. Kiszolgálás polgári árakon-9S»3»KJB8*00et3S»e»3O»e S8«fascop*»*ooaía®r ADOLF BRETTS PAV11L0N 8' l. U/aiffscngassa 11 Telelőn: lf-3-29 Direktion: Frltz Griinbnam Fritz Grünöaum lőtte Waldow Hans Rsimann Traute Carisen Sorosoto Béla Laszky :ongoránál Kari Farkas Insci Redey Josef Heller MilenaPawiowna órától TANZPALASTórától A példátlan siker miatt prolongálva: Maria Ley Magyar tulajdonos. A VILÁG bécsi kiadóhivatala Wien,I., Singerstrasse Nr. 27 Telefon: 76-0-18, 76-0-19