Világ, 1925. április (16. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-19 / 88. szám

[Vasárnap Pogányszentmis­ályi gondolatok , írta: Móra Ferenc 2 San Michele di Pagana, április. A legapróbb azok közt a gyöngyszemek közt, amelyeket az Úristen a világ teremtése­kor szétszórt a Riviérán. De olyan szép, hogy ezt addig bizonyosan külön táréban tartotta Hogy a térképen nincs rajta, az csak azon van, mert amilyen kicsi a hely, olyan hosszú a neve. (Ezt különben a menü­kártyákon is tapasztalom, de erről majd máskor beszél­jünk.) És hogy miért hívom Pogányszentmihály­­nak ? Tetszik tudni, ez reminiszcencia is le­hetne a régi jó háborús világra. Van a szer­kesztő koromból való lim-lomjaim közt va­lami hivatalos írás, amely annak idején „szi­gorúan bizalmas** volt. Azt parancsolta meg benne az ügyészség az újságíróknak, hogy most már, míg a világ világ lesz, addig Durazzót mindig csak Dörcnek szabad hívni. Sajnos, Durazzó olyan kis ideig volt Döre, hogy nem volt alkalmam ennek a parancsak eleget tenni s ezért kárpótlom most az Armeeoberkommandót, mint régi tisztelője. Különben is azt hiszem, hogy azok a di Paganák, akik a középkorban a falu földesurai voltak, valaha pogány magyarok lehettek, akik a brentai csata után itt vertek maguknak sátrat. Egy pogány virtusukról mindenesetre tud a helyi krónika. (Pietro Asciugamano-nak hívják, a­mi magyarul ennyit tesz, hogy Törülköző Péter, ami igen stílusos név, tekintve, hogy Pietro kemény seprő és így többször kénytelen megtörül­közni, mint az olyan Pietrok, akik például csak cukrászok.) Pietro azt állítja, hogy a di Paganák igen hosszú életű emberek voltak és az adóvégrehajtókat, akiket a genovai dózsék a nyakukra küldtek, mind belehajigálták a tengerbe. Hogy a hosszú élet és a végrehajtók ilyen kezelése közt van-e valami összefüggés­, Annak a földerítése a biológusokra tartozik, azt azonban laikus szemmel is látom, hogy azon a helyen, ahol ezek az adólevollások tör­téntek, az azur-tenger ma is epe-z­öld. Egy üveg birrá-t fizettem a törülközőről nevezett Péternek e régi szittya történetért, három csoda dolgot azonban ingyen tapasz­taltam a pogányokról nevezett Szentmihály­­ban. A negyedik csoda az volna, hogy az olasz földön ingyen is lehet valamit tapasz­talni, de erről tán jobb föl nem világosítani a római nemzetet. Különben is az első csodáról kiderült, hogy az nem gilt. Itt lát­tam ugyanis életemben először sovány mé­­szárost, fél borjút cipelt a vállán. Hát ezt a csodát kétszer is helyre kell igazítanom a megsértett­­igazság nevében. A fél borjú csak fél kecske volt és a sovány férfi, aki roska­dozott alatta, nem mészáros volt, hanem tanító, aki természetben kapta a falutól a havi fizetését. Hiába, csak egy falu az egész­­világ. Hanem a másik két csoda igazán igazi volt. Az egyik egy kivágott narancsfa, a másik egy elhullott sirály. Majd sírva fakad­tam, ahogy megláttam őket. Hát ez is lehet? Hát meghalhat a Hesperidák aranyalmafája, aki született a nap és föld csókjából és meg­halhat a viharmadár, akit fogant a tajtékos tenger a szélförgetegtől ? Hát nem jönnek az emberek, megkérni a haragos isteneket, akik megölik a narancsfát és megölik a sirályt ? Jött egy öreg halász, köpött egyet csak egy mentében és azt mondta : — Carogna. Neki ez csak „dög“ volt, a narancsfa is, meg a sirály is. Neki köphetnekje támadt attól, amitől nekem ríbatnékom van. Ő az örök tavasz fia, én csak a hazajáró tavaszé. Ó istenem, a mi tavaszunk otthon ! Mit tudják ezek, mi az a tavasz-hó, amely meg­hozza az első langyos borúlátót, megszenteli a füvellő mezőket a kikelet első meleg per­­metével és meglobogtatja fölöttük az első szivárvány égő pántlikáját ! Ezeknek minden lépten-nyomon van egy világhírű Annun­­ciáta-képük, de a kalendáriumukban nem pirosbetűs nap a Gyümölcsoltó, ők nem tud­ják, hogy a március ünneplő ruhában jár a hónapok közt, mint a napok közt a vasárnap s hogy ha a magyar istenre volna bízva, akit otthagytunk valahol a turáni tulipántos mezőkön, akkor nem a fehérhajú január rin­gatná az ölében az újesztendőt, hanem az aranyfürta március. Elvénhedett és kifakult trópusok ezek, szégyelném is őket máskor leírni, de mikor a hazám tavaszára gondolok, olyan maguk­tól rügyeznek ki a lelkemből, mint otthon a cseresznyefák testéből a bimbók, amelyen az örökkévalóság kezdete óta mindig egyformák, mindig ugyanazok és ó, mégis milyen új csodái minden tavasznak ! S ha jövő-menő világ­ hatalmasai útját beszeghetik kibérelt ódák piros bársonyával, miért ne integethes­sek­ én innen messziről a lelkem fehér gyolcs­­kendőjével a magyar tavasznak ? Akit én, ha énrajtam állna, országunk megszentelt címe­rébe is belevennék, mert igazabb szimbólum ez, mint az a három hegy és négy folyó, amit elprédáltunk. A nagy magyar nekibuzdulá­­­ok, az eget nyitogató lelkesedések, a csilla­gokra szikrázó remények, az ezer esztendő­két megifjító gyümölcs­oltások szimbóluma ez,­­ amelyeket nagy megrokkanások, gyors lehűlések, gonosz ólmos esők, gyilkos aszályok követnek. A ver sacrum minálunk nem olyan, mint Isten világának más régióiban. Talán bele is magyarázunk a tavaszba valamit, talán a márciusi napok ablakain még mindig kikö­nyökölnek a nemzetiszín pántlikás hajú emlé­kek,­­ de magában is más az én hazám ta­vasza, mint az idegen tavaszok. Nem kultúr­­tavasz, mint a nyugaté, ahol már megszelí­dítették a telet és kinevelték a tavaszt, nem olyan egyéniségtelen tavasz, mint a délé, ahol nem lehet megkülönböztetni évszak­­testvéreitől. A mi tavaszunkban keleti primi­tívség van és igazibb, mert neveletlenebb ereje a természetnek. Egy gyorsvonati út Budapesttől Szegedig még az idegent is meg­győzi róla, hogy valami egészen különös zamata és színe van a magyar tavasznak. Egy olyan út, mint amilyenről Sven Hedin szá­mol be a föld körül való útjában, aki meg­látta, hogy Itáliának nincsenek szebben ívelt hegyei, mint a zölddel koszorúzott magyar fővárosnak s nincs szebb látnivalója, mint a bársonyosan alkonyodó Buda. S tovább, végig a mi Alföldünkön, ebben a nyitvafelej­tett nagy imádságos könyvben a hóban meg­mosdott barna földek lassú kizöldülése, a megtisztuló vadvizek megkékülése, a dús vegetáció pillanyitogatása, a fűnek láthatat­lan növése s az a fölséges gesztus, amivel a havat virágzó fák alól elinduló magvető el­szórja az életet, mint ahogy az Isten elszórta a teremtéskor a csillagokat az égen : ilyen tavasz, ilyen grandiózus és egyéni nincs másutt sehol a kerek világon. És ebből a fölséges magyar tavaszból, ebből a nagyszerű magvetésből és gyümölcs­oltásból milyen sivár és kopár magyar nyár lesz ! A vadvizek elszennyesednek, béka­nyálas pocsolyákká válnak, amelyek házakat omlasztanak össze és búzamezőket öntenek el. Pázsitjaink elszáradnak, rétjeink kiégnek megfogant oltásaink elhernyósodnak és a behordott termés, a gazdag magtárak, a tele csűrök tövében ösztövérré úszik a kultúra és fájdalmasan nyöszörög a fizikai éhség. A ma­gyar tavasznál nagyobb szemfényvesztő nincs a világon. Csupa délibáb, amit mutogat csupa tarka káprázat, szalmaszállal játszó óriás gyerekek szappanbuborékja, amit ígér Miért van ez így ? Miért lesz a gyönyörű magyar tavaszból a sivatagos magyar nyár Azért, mert ennek a gyönyörű magyar ta­vasznak az embertermő méhe meddő. Mintha akkor apadt volna ki, mikor a márciusi napok ma már emlékké magasztosodott s lassanként a maguk glóriájának aranyködébe vesző hőseit termette. Azóta nem tudta meg­szülni azt a nagy embert, akinek a sírkövére azt vésné a történelem : angelosz volt, kül­dött, a tavasz küldte. Valaki olyan Jókai ideált, aki költő volna és hős, próféta és kalmár, renesszánszosan nagy és biblikusan jó, akiben az ég és föld szerelme virágzana ki, mint a narancsfában, vagy a tenger mélységéé és a forgószélé, mint a sirályban. ... Eh, előveszem a bicskát, sírt vágok a sirálynak a martban, belefektete marccal a tenger felé, fejfát faragok neki az aranyalma zöldleveles ágából, rágörgetek egy márvány- taskót és belevések egy Zrinyi-strófát: Isten holt madarát Isten holt magyarja ősi pogány módon fövenybe kaparja, Keserű szívét is melléje takarja, — Keserű tőnek is lehet édes sarja ! VILÁG ! 1925 április 19­. ig Szeretném­, ha szeretnének — Voleo bi da me vole Belgrád, április 16. (A Világ tudósítójától.) Az érvényesülés küzdelmében, amelyet az elszakadt magyar­­hatalmas egyénisége vágja a legszélesebb utat. Ezekben az országokban a magyarság kultúrája Ady Endre költészetének elisme­résével kapja a legjelentősebb elismertetést. Ady szülőházához a hivatalos Románia is hódolattal járult; költészetének megismer­tetését ott Goga Oktavián vállalta magára. Jugoszláviában Ady ismertetője, megszólal­­tatója Manojlovics Tódor, a belgrádi nem­zeti színház volt főtitkára, az újabb szerb irodalom egyik legértékesebb tehetsége. Érdekes tudomásul venni, hogy Manojlovics milyen fontosnak tartja, hogy a szerb kö­zönség is ismerje Adyt. Manojlovics Tódor, aki ma negyven éves, már a háború előtti időben több Ady-verset fordított le szerb nyelvre s ő írta az első szerb nyelvű tanulmányt Adyról, még 1913- ban. Fiatal éveiben Manojlovics személyes ismerőse volt Adynak, még a nagyváradi években. Annak idején Manojlovics a nagy­váradi akadémián végezte tanulmányait s már akkor élénken foglalkozott irodalmi és művészeti kérdésekkel. Hozzátartozott ahhoz a baráti körhöz, amelynek centruma Ady volt s maga Ady is nagyrabecsülte az európai műveltségű, rendkívül képzett Ma­nojlovics Tódort, aki már akkor szá­mos értékes munkájával vonta magára a figyelmet. A szerb származású fiatal író már nagyváradi éveiben feladatául tekin­tette a szerb irodalom művelését s már ab­ban az időben is nagy érdemeket szerzett azzal, hogy a magyar irodalom jelenségeiről állandóan beszámolt a szerb irodalmi la­pokban , aminek akkor még alig látszott különösebb jelentősége. Manojlovics azóta, tehetsége révén, a szerb irodalmi művé­szeti élet előkelő szerep­vivője lett s a mo­dern szerb írók és költők egyik vezére. Arra a hírre, hogy elkészült egy kötet Ady-vers fordításával, felkerestük Manojlovics Tó­dort a belgrádi Kralja Milanova-ulica 40. szám alatti palotában lévő lakásán, ízléssel és művészettel berendezett szalonjában fo­gad, szénfekete haja már őszülő, csont­­keretes szemüveget visel s éppen olyan lel­kesen beszél, mint ezelőtt húsz évvel, Nagy­váradon, Ady törzsasztalánál. Hogy meg­értsük, mit jelent a szerb irodalomban Ady verseinek lefordítása, elmagyarázza az újabb szerb irodalom jelenségeit. — Az újabb szerb irodalom — beszéli — tulajdonképpen a korfui száműzetésben in­dult sarjadásnak. Branko Lazarevics újság­író a hivatalos laphoz itt hetenként egyszer irodalmi mellékletet adott. Ebben jelentette meg dolgait az a néhány új ember, akik a szerb irodalom új alapját vetették meg. Eb­ben a mellékletben jelent meg szerb nyelven az első szabad vers. A korfui irodalmi moz­galomban szerepelt Koszor Josip, aki azóta neves drámaíró lett. Expresszionista drá­máit németre is lefordították, legutóbbi da­rabját pedig Londonban adták elő. Ivo Andrics osztrák börtönben ült, amikor haza­jött, impresszionista novellákat kezdett írni, és ma az első sorban van. Az első szabad­verskötetet Milicics Szike adta ki. A legújabb irodalom erőssége még Milos Csernyánszki, Rasztko Petrovics költő és novellista, most jelent meg egy fantasztikus tárgyú regénye. Markovisztics dadaista költő s vele rokon Milán Medinac és Dusán Matics. Ez a négy költő új folyóiratot indított nemrégiben, „Pulavi** (Utak) címen. A neoklasszicizmus zászlója alatt indultak, de pénz hiányában ez a lap mindjárt meg is szűnt. A legfiata­labb szerb íróknak és költőknek azonban két folyóiratuk is van. Az egyik a „Szveto­­csansztve** (Bizonyítványok), a másik a „Csasa voda (Egy pohár víz). A fiataloknál realizmuson túliság és dadaizmus mutatko­zik, szláv illirizmussal átitatva. Ezzel a friss és modern irodalommal természetesen szem­ben áll a kínai fallal körülzárt, úgynevezett hivatalos irodalom. A hivatalos nagyságok közé tartoznak Duzsics Jován (aki most a genfi Nemzetközi Ligánál dolgozik) és Rakics Milán, (aki most az SHS királyság szófiai követe), mindketten költők. A konzervatív irodalomnak két lapja van, a „Knyizsevni Glasnik** (Irodalmi Hírnök) és a „Miszao" (Gondolat). Ez a két lap úgy harcol elle­nünk, mint ahogy annak idején Ady ellen harcoltak a magyar konzervatív irodalmi körök. — Adyhoz értünk — folytatja — s így most magamról is szólhatok. Nagyon régóta ismerem Adyt és sokat foglalkoztam vele. Tulajdonképpen általam és nálam ismerték meg a szerb írók Adyt. Én írtam le először itt az ő nevét és én fordítottam le első stró­fáját. Még 1913-ban hosszú tanulmányt ír­tam róla egyik szerb folyóiratba „Pesnik sa Hortobagya** (Hortobágy poétája) címen s a tanulmány keretében lefordítottam né­hány versét. Ady nevére kezdtek nálunk fölfigyelni. Ady verseit lefordítani nagyon nehéz feladat. Hogy visszaadjuk az ő sorai­nak döbbenetes erejét a mi nyelvünkön, ez türelmet és lelkiismeretes munkát igényel. Én azonban rokonomnak tartom Adyt; amint egy sorát elolvasom, végigrezdül ben­nem az ő hangja és szinte terhesen a nagy izmosságtól, elbűvölten ülök neki a nehéz és gyönyörű munkának. Nem nyugszom ad­dig, amíg nálunk is meg nem ismerik, szé­lesebb körökben. Szándékom, hogy minden kötetét szerbre fordítom. Sajnos, ma nehéz kiadót találni, nem üzlet a könyvkiadás, én azonban függetlenítem magamat minden­től és életcélomnak tekintem, hogy ezt a robusztus zsenit megismertessem nemzetem­mel. Manojlovics Tódor végül megmutatta ed­­dig végzett munkáját. A „Szeretném, ha szeretnének“ című kötet verseinek nagy ré­szét már lefordította, a kötet csaknem ké­szen áll sajtó alá. A szerb Ady-kötet címe: Voleo bi da me vole ... AKI KÖNYVET AKAR VÁSÁROLNI és tudni szeretné, hogy az őt érdeklő tárgykör­ből mi jelent meg magyarul, mely évben, milyen terjedelemben, mi az ára, mindezt megtudhatja az Általános Magyar Könyv­jegyzékből, amely most jelent meg 242 ol­dalon, körülbelül 16.000 könyveimmel a Lantos rt., Budapest, IV., Múzeum körút 3. kiadásában. Ára 12.000 és 2000­­ porta. Szerezzen új előfizetőt a Világ­nak és minden új előfizető után százmillióval emelte tűzbiz­tosítását, vagy százmillió koronára biztosítja lakását betörés ellen a Világ. | Hova megyünk^ | I Bécsisen , i­n­n Budapest Wien Keleti p. u. Ostbahnhot ind. érk. oo.on Expressz csak I. o. c.oo “ kedd, csütört., szám. 3 u1 Gyorsvonat í? 42 14'10 i n ni o 19*41 >5-00 lyonit' *>-35 23 23 P 6.23 Wien Budapest Ostbahnkot Keleti p. u ind. érk. 0*40 Expresz 7-03 935 _ t 1453 14*05 £yrínnaó 19-30 15 45 1,1 naponta ° 21*53 23*55 6-20 ÍMINMMMGtMtMtMHOMtMtNONtSeNt ♦ * CAFeMIÍÍ^ITÍSRESTAURANT Wien I, Sebwarzenberg Platz 19 Bécs látványossága. Az előkelő magyar világ találkozó helye MAGYAR, BÉCSI ÉS FRANCIA KONYHA, a NAPONTA MŰVÉSZHANGVERSENY. .. MAGYAR TULAJDONOSOK Egyetlen magyar mulatóm BÉCSBEN ^ Renaissance dar I., Singerstrasse 9. Legjobb magyar cigányzenekar. Tulajdonos: Dukesz Jenő ETAB3LISSEMEINT WEIHBÜRG Tel. 70—4-21 Tel. 7/J-4-S1 naponta ^ órai tea Kedden, pénteken, szombaton reggel 4 óráig nyitva. A közönség­ táncol. Wien I., Weilburggasse. 10—12. | ■saMaMaoaaoossogeeeoaeaoAsnMaQe'acsoeses® Restaurant HABSBURG Étterem Wien, I, Rotenturmstrasse 27. Elsőrendű francia, magyar, bécsi konyha Új vezetés! Polgári árak! in Magyarok találkozó helye! “És a Bécsbe utazók, ügyelem! Mai aszáll! WIEN., II., TABORSTRASSE 8/a. 150 új, modern komforttal berendezett szoba. Központi fűtés. Hideg-meleg víz. Telefon minden szobában. Lift Rádió. Étterem. Kávéház. Bar. Kinő. Magyar tulajdonos. Kiszolgálás polgári árakon-9S»3»K­JB8*00et3S»e»3O»e S8«fascop*»*ooaía®r ADOLF BRETTS PAV11L0N 8' l. U/aiffscngassa 11 Telelőn: lf-3-29 Direktion: Frltz Griinbnam Fritz Grünöaum lőtte Waldow Hans Rsimann Traute Carisen Sorosoto Béla Laszky :ongoránál Kari Farkas Insci Redey Josef Heller MilenaPawiowna órától TANZPALASTórától A példátlan siker miatt prolongálva: Maria Ley Magyar tulajdonos. A VILÁG bécsi kiadóhivatala Wien,I., Singerstrasse Nr. 27 Telefon: 76-0-18, 76-0-19

Next