Világ, 1925. szeptember (16. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-11 / 203. szám

Péntek FMS. ^V-Vc-^ -«&tg»^_ hogy a „jó bornak nem kell cégért1! Intenzív propaganda nélkül DÍN­CS üzlet ^ iDREMk nélkül IllnCS eredményes propaganda. Csináljon propagandát az I ^PREM^ címírógéppel. 3 IV., Aranykéz ucca 2. szám. Telefon: 203—31. (Belváros) | Tekintse meg plakátjainkat a f\ hirdetőoszlopokon HANGVERSENYEK (*) A Waldbauer—Kerpely-vonósnégyes idén hat bérleti estét rendez. VILÁG , Budapest, VI., Andrássy út 47. szám. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő t pekt géjca dr. puriksz imre, ikt KIADÓTULAJDONOS? ..VILÁG** RÉSZVÉNY ARSASÁG Felelős kiadó: PAJOR MÁTYÁS igazgató. Tel­efonok: Központi telefonok .... 58-M. 81-58, 81-80. Bármely szám hívható. Éjjel szerkesztő után 02—70. Kéziratot nem ad vissza a szerkesztőség. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Magyarországon Csehszlovákiában 1 hóra • • 60.000 m. kor. 1 hóra • • 50 ck 3 M . . 180.000 « 3 .. . . 135 M Jugoszláv­iában Asszíriában 1 hóra •« 101 dinár 1 hóra ... 7 schilling * . . 300 w 3....................21 Egyéb kollo idén 1 hónapra 120.000 magyar koronának megfelelő valuta. Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel Budapesten a ..Világ" kiadóhivatalában, azonkívül Általános Hirdető Vállalat, Blockner J., Bokor, Benkó és Társa. Blau Ja­kab. Eckstein Bernát. Egerváry J.. Győri Nagy. Haas­senstein és Vogler. Hegyi Lajos. Klein Simon. Leopold Cornél. Leopold Gyula. Mezei Antal. ..Mediator**. Mosse Rudolf. Schwarcz József. Siklay S., Tenzer Gyula. Egyes szám­ára köznapokon 3000 korona. Vasárnapokon 4000 korona. Ausztriában hétköznapokon 30 groschen, vasárnapokon 40 groschen. Jugoszláviában hétköznap 5 vasárnap 6 dinár Csehszlovákiában 2 ck­l Wien-ben fiókkiadóhivatalunk? Világ. Wien.­­„ Singerstrasse 27. Telefon 76018/19 Ha szept. 15-től negyedévre előfizet a VILÁGRA 100 millióra biztosítjuk lakását Ingyen és díjmentesen tűzkár ellen, és azonnal megindítjuk a lapot Ingyen. Ha nekünk még egy új negyedéves előfizetőt szerez, jutalomképpen In­gyen és díjmentesen bebiz­tosítjuk lakását 100 millióra betöréses­ lopás ellen is. VILÁG 1925 szeptember 11 - ! KÖZGAZDASÁG Nem tartanak árrazziákat (A Világ tudósítójától.) A népjóléti mi­nisztériumban tegnap tartott drágasági an­­kéton a kereskedelem érdekképviseleteinek vezetői elkeseredetten panaszkodtak az ár­razziák miatt. Hangsúlyozták, hogy ilyen akcióval a kormány a drágaság kérdését megoldani nem fogja, mert a közvetítő kis­kereskedelem az eladott élelmiszereken ki­mutathatóan még a rezsiköltséget sem ke­resi meg és a nyereség legnagyobb része a termelőknek és a nagyvállalatoknak jut. Vass József népjóléti miniszter előtt többek között fölemlítették, hogy például a tej ter­melői ára 2500—3000 korona és egy liter tejen a kiskereskedő bruttó 200 korona hasznot érhet el. A nyereség nagy része ily­­formán a tejvállalatok pénztáraiba folyik és az aranyparitást jóval túlhaladó tej­árakért a kiskereskedőt nem lehet felelős­ségre vonni. Minden élelmiszernél megállapíthatják, hogy a drágaság­ nem a kereskedelemből indul ki. Megemlítették, hogy egy vagon szabolcsi burgonya kirakása Budapesten 500.000 koronába kerül, mihez hozzá kell számítani 1.400.000 korona vasúti szállítási díjat és vagononként 800.000 korona lehor­­dási díjat, úgyho­gy száz mázsa burgonya után — minden más költségtől eltekintve — összesen 2.700.000 koronát kell a keres­kedőnek fizetni. Egész természetes, hogy a horribilis vasúti és egyéb költségek azzal a következménnyel járnak, hogy a dunán­túli megyék a burgonyát nem Budapestre, hanem Bécsbe szállítják, mert Győrtől Bécsig olcsóbb a fuvartétel, mint Szabolcs­ból Budapestig. Rámutattak még a vajter­melés kérdésére is és Vass József miniszter­től azt kérték, hogy a külföldi vaj 80 aranykoronás behozatali vámját szállítsák le, mert ezáltal a vaj nálunk olcsóbbodik. Ha a dán vajat behozhatnák, akkor a gaz­dák a tejet nem dolgozhatnák föl, ami fel­tétlenül arra vezetne, hogy a tej ára vissza­esnék a békebeli árnívóra, a 3000—3200 koronára és eltűnnének azok az abnormis nyereségek, amelyekről sem a gazdák, sem pedig a nagyvállalatok lemondani nem tudnak. A kereskedők sérelmesnek tartják a fő­város magatartását is a tej­kereskedőkkel szemben, mert a Fővárosi Tejhivatal azt követeli, hogy minden kereskedő tartozik bejelenteni azt a vállalatot, ahol a tejet vá­sárolja. Ebből súlyos sérelmek támadnak, mert a tejkereskedő addi£ nem árusíthat, amíg a hivataltól az engedélyt erre meg nem kapja. Mint ismeretes, szóvá tették a lisztkereskedelem helyzetét is és fölemlítet­ték, hogy a drágaság okozóját ne a keres­kedelemben, hanem a termelőnél és a nagy­malmokban keressék. Akkor, amikor a ke­nyérdrágaságról beszélnek, a detektívek csodálatosképpen a kiskereskedőket zaklat­ják, de elkerülik a termelőket, a nagymal­mokat és a tőzsdét, holott a drágaság oko­zóira csak itt tudnának ráakadni. Vass József népjóléti miniszter az ankét során több fontos kijelentést tett és a nála járt kereskedőket megnyugtatni igyekezett azzal a nyilatkozatával, hogy árrazziákat nem fognak tartani és az uzsorabíróság a kereskedő ellen csak az esetben fog eljárni, ha a közönség köréből hozzá följelentés ér­kezik. A lisztnél a maximális haszon nem, mint jelezték, 400 korona, hanem 450 ko­rona lehet. A miniszter ugyancsak beje­lentette, hogy a Fővárosi Tejhivatal által alkalmazott rendszert nyomban megszün­teti, a bejelentési kényszert ugyan továbbra is fentartja, de kimondotta, hogy a tej­kereskedők bárhol vásárolhatnak és az áru­sítást folytathatják, tekintet nélkül arra, hogy az illető kereskedő részéről történt bejelentés sorsa fölött a Tejhivatal dön­­tött-e. A tejkereskedő ezentúl tehát nem köteles bevárni a hivatal határozatát. A burgonya szállítási és egyéb költségei dol­gában a miniszter oda nyilatkozott, hogy ezt a kérdést meg fogja vizsgáltatni, mert ő is hihetetlenek tartja, hogy egy vagon burgonya kirakásáért, ami két-három órát vesz igénybe, 500.000 koronát fizessenek. A forgalmi adó reformja ügyében a ke­reskedelmi minisztérium tárgyal a pénz­­ü­ggyel. Az érdekeltség erre a hétre várta a forgalmiadó-reform ügyében tartandó ér­tekezletek összehívását, amelyeknek napi­rendjén a fázis­rendszer próbaképpeni be­vezetése, az importkereskedelmet és expor­tot érintő forgalmiadó-hátrányok kiküszö­bölése szerepelnének. Az ankét összehívása azonban halasztást szenvedett, mert Vargha Imre pénzügyminiszteri államtitkárral most Morvay Jenő kereskedelmi miniszteri ál­lamtitkár tárgyal azokban a kérdésekben, amelyek az ankét elé kerülnek. autógumi A LEGGAZDASÁGOSABB SZIJLÁRS* BÉLA Telefon 131-28 Az angol valuta talpraállítása Sok szó esett arról, hogy a hadrakelt Anglia százesztendős büszke valutája megromlott, pedig a brit kereskedelem előretörésének egyik erőteljes tényezője volt az a feltétlen bizalom, amellyel a világ minden zugában megtisztelték az angol bankjegyeket. Szálló­ige volt mindenfelé „save as the Bank of England1", oly biztos, mint akár az angol bank. Az ottani törvények értelmében ezeket a bank­jegyeket fizetés fejében mindenkitől el kellett fogadni, kivéve magától a kibocsátó banktól, ez azt jelentette, hogy a bank köteles volt jegyeit kívánatra azonnal aranypénzzel bevál­tani. S ez nem volt írott malaszt, hanem való­ság. Nehéz, válságos időkben előfordult ugyan, hogy a törvényhozás bizonyos, átmeneti időre felfüggesztette a vonatkozó intézkedéseket tar­talmazó Peel-aktát. Ugyanaz a Robert Peel, aki felejthetetlen nagyszerű beszédében behódolva Cobden taní­tásának, eltöröltette a védővámokat, életre hozta azokat a törvényeket, amelyek a valutá­nak és a jegybanknak sziklaszilárd alapját al­kotják. S ebben a küzdelemben a gyorseszű és tanulékony miniszterelnök a sokat gáncsolt és sokat dicsért David Ricardo fejtegetésére támaszkodott. Ricardo, akinek ma van huszonötéves halá­lozási évfordulója, akit a tudósok mindannyi­szor ünnepélyesen kivégeztek, akit különösen a német céhbeliek gúnyoltak, akiről még honfi­társa, a nagynevű Jevons is azt mondotta : „wrong headed man", vagyis olyan ember, akinek srófva jár az esze : nehéz időkben mindig életre kelt s diadalát száz esztendő után — a maga teljességében — most aratta. A háború alatt az angol font is meghátrált: a világpiacon nem adtak egy fontért 4.867 dol­lárt, amint illett volna, hanem kevesebbet s megint kevesebbet. S hogy nem jutott arra a lejtőre, mint például a francia frank, azt csakis az Egyesült Államok szokatlan nagy támogatásának köszönhette, ez az volt, hogy az Északamerikai Egyesült Államok aranyban is gazdag kincstára vállalta azt, hogy a fontért korlátlan mértékben mindenkor megadja, nem ugyan a pari­ értéket, a 4.867 dollárt, hanem ennél valamivel kisebb tételben fixírozott ár­folyamot. A dollár tartotta a poundot. A szerencsés Anglia a háború költségeinek nagy részét nem kölcsönökből, hanem adók­ból fedezte; az angol Toleszkynek szava nem hangzott el nyom nélkül a pusztában, hanem tartózkodtak az inflációtól, nem akartak pa­pírból aranyat csinálni; az államháztartásban a keddi professzorok vaskeze kegyetlenül mérsékelte a kiadásokat s így valutája foko­zatosan javult. Amikor Magyarország az an­gol valutához akasztotta saját valutájának sorsát, a font nem érte volt el i­pari értékét, vagy 10 százalékkal még az alatt mozgott. Azóta már ezt is­­ kipótolta s ennek hasznát élvezte a mi valutánk is. A City, a diktátori hatalmat gyakorló City úgy érezte, hogy valutáját immár talpraállít­hatja, hogy az megint régi fényében ragyogjon. A múlthoz való visszatérés azt követelte volna, hogy a Bank of England adjon jegyeiért megint korlátlan mértékben sovereign­eket, még akkor is, ha az aranyat esetleg külföldi kéri vagy kül­föld részére kéri. Ennyire nem mentek. De nem hódoltak be a strassburgi tanár el­veinek sem, pedig úgy látszott, hogy a sokat dicsért, de kevéssé olvasott Knapp elvei győze­delmeskednek. Ennek a húszesztendős német elméletnek, amelynek magját ugyan már Wal­­ras könyveiben is megtaláljuk, sőt Aristoteles is pedzette már ezeket, az az egyik sarkalatos tétele, hogy nem szükséges a papírpénznek ércre való kötelező beváltása, hanem elegendő, ha a kellő fedezet megtalálható a bank pincéjé­ben, körülbelül úgy, mint az Osztrák-Magyar Banknál volt. A City emberei azonban előkeresték Ricar­­dot, aki a maga tételeit a napóleoni háborúk után beállott nyomasztó gazdasági helyzet kö­zepette hirdette. Ricardo nézete az volt, hogy a forgalomban levő papírpénz mennyiségét redu­kálni kell; a való élet megkövetelte mennyiség­nél többet semmi szín alatt sem szabad kibo­csátani, tehát produktív célokra sem, tehát há­zak építésére sem. Ezt a fixírozott részt a maga egészében vagy nagy százalékban arannyal kell fedezni. Ez az érc valóban meg­legyen a „tű­cérna­nccai vénkisasszony" — az angol bank — birtokában. Az ércfedezet aranyrudakból álljon; arany­érmeket veretni nem kell; a fizetőeszköz kizá­rólag a papírpénz, amelyet aranypénzre bevál­tani nem lehet. De a bank köteles legyen 5—6 kilós aranyrudakat angol papírpénzért a meg­állapított fix áron korlátlan mértékben kiszol­gáltatni. Nem törődve azzal, hogy az arany esetleg külföldre szivárog, mert a szabadkeres­kedelem révén megint visszaszerezhető. És ha otthon elrejtik az aranyat, az majd előkerül, hisz fizetőeszköz kell, más fizetőeszköz nin­csen, mint a papír, tehát a rejtegetett aranyru­­dak megint a bankhoz kerülnek bankjegyekért. Az­ a sokat emlegetett új angol törvény, ame­lyet az angol törvényhozás oly boldogan sza­vazott meg, ide irányul. Nem követeli meg a papírpénznek’ aranyra való beváltását, de meg­állapítja, hogy a bank köteles, kívánatra, bi­zonyos súlynál nem kisebb aranyrudat angol papírpénzért eladni. Az aranyrúdnak eladási ára a pénzverési törvényekből következik, egy uncia (31.1035 gram) standard­ arany (11/12 finom) ára 77 shilling 10.5 penny; a bank maga ugyanennyi aranyért mindenkor 1.5 pennyvel kevesebbet ad. Ez az intézkedés stabilizálja az angol papír­­pénzt. Azért a Bank of England nem hagyja szabadjára a váltók árfolyamát, ezt a háború­ előtti időkben sem tette, hanem őrködik az aranykészlet fölött. Külföldi váltók (devizák)­ vásárlása avagy eladása mindig szabályozóim hat és ezt támogatja a céltudatos kamatláb­­politika. A bankkamatláb fölemelése megnehe­zíti a kölcsönnyújtást és az országba vonzza az elhelyezést kereső idegen tőkét, vagyis erőse­bíti az érckészletet. , A mi valutánk helyreállítása sem késhető Simuljunk az angolokhoz, bár a mi viszonyaink­ nem engedik­ meg még azt, hogy a magyar jegybank papírpénzért aranyat adjon; megfe­lelő és elegendő volna, hogy devizákat legyen köteles előre megállapított áron magyar­ pénzért vásárolni és kiszolgáltatni szabadon, minden korlátozás nélkül. • Ezt várjuk, ezt reméljük. Ehhez kell a ke­reskedelem szabadsága, a túlhajtott vámok mérséklésével a termelés költségeinek leszállí­tása, az igazságos és méltányos adórendszer, a munkaalkalom létesítése, a munkára való készség fejlesztése. Szükséges, hogy a telefon ne legyen büntető intézmény, a postatakarékpénztár ne dobjon­ vissza fedezettel bíró sekket csak azért, mert 2.000.000 helyett 2 milliót írtak s a vámhivatal ne legyen purgatórium. ! Havas Miksa. j _____ ! Egyesítik a három olasz jegybankot* Milanóbal jelenti a Világ tudósítója. A mi­­­lanói tőzsdén elterjedt hírek szerint az olasz kormány elhatározta, hogy Olasz­­ország három jegybankját, a Banca d‘Ita­­liát, a Banca di Napolit és a Banca Siciliát­ egységes jegybankká olvasztja össze, amely­­nek vezetését de Stefani volt pénzügymi­­niszterre fogják bízni. De Stefani a leg­­kitartóbb híve a deflációs politikának. A hólabda-szédelgéseknek kihágás helyett vétséggé minősítését kéri az érdekeltség. Az­­utóbbi időben számos esetben lép közbe a hatóság a hólabda-szerződésekkel üzletfeleket szerző kereskedők ellen. A hólabda-szerződések­ üldözésének törvényes alapja a tisztességtelen­, versenyről szóló törvény­, amely ezt a cselek­ményt kihágásként minősíti. Annak ellenére azonban, hogy nap-nap után büntetik az ez ellen vétő kereskedőket, a hólabda-szerződések ne­vükhöz méltóan hólabdaszerűen terjedne tá tova. Ennek oka elsősorban a súlyos gazda­­sági helyzet, az ennek következtében kiélese­­dett üzleti verseny, főként azonban az, hogy a törvényes védelem nem elegendő, nem szólva arról, hogy­ a bírói eljárás késedelme*. is. A hólabda-szerződések erkölcstelen kalku­láción nyugosznak. Az eladó azért adja olcsón az árut a szelvényeket elhelyező vevőnek, mert bizton számít arra, hogy a későbbi vevők képtelenek lesznek a szelvényeket elhelyezni és így busás haszna lesz a nála visszamaradó vételár-összegből. Miután azonban a kihá­gásra kapható büntetések nem bizonyultak­ elriasztó hatásúaknak, a Kereskedelmi Kamara most azt a javaslatot fogja a kormány elé ter­jeszteni, hogy az ezidőszerint kihágásnak mi­nősített hólabda-szerződés megfelelő törvény­­módosítással vétségnek minősíttessék és meg­keresi az igazságügyminisztert, hogy a bírói eljárás gyorsítása iránt intézkedjék. Az év végén nagy ünnepségek között ünnep­­lik a kamarák hetvenöt éves fennállását. A ma­­gyarországi kereskedelmi és iparkamarák kö­­zül a budapesti, debreceni és soproni kama­­rákat 1850-ben létesítette Bruck báró kereske­­delemügyi miniszter, míg a többit a kiegyezés után állították fel. A soproni kamara kiállítás keretében a múlt hónapban ünnepelte hetven­öt éves jubileumát, s a debreceni­ kamara ez év végére vette tervbe ugyanezt. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, mint az ország első hivatalos érdekképviselete, saját fennállá­sának jubiláris megünneplésével együtt az egész kamarai intézmény létesítésének magas évfordulóját is megüli. Ennek keretében még ez év folyamán e kettős ünnepet a kereske­­delmi kormány, valamint az egész közgazda­­sági élet vezető testületeinek bevonásával fogja megtartani. Egyhangú fölmentvény. A Magyar Városi Bank ma délben tartotta tizenegyedik rendes közgyűlését A közgyűlésen Madarassy-Bed­e Gyula báró elnökölt. Az elnöki megnyitó után Urbanovits L. Zoltán vezérigazgató terjesztette elő az igazgatóság jelentését, amelyben rámu­tatott az ország gazdasági nehézségeire, a tőke­­szegénység fokozódásának súlyos következmé­nyeire s a beállott hitelválságra. Ez a Városi Banknál is súlyos következményekkel járt. Az igazgatósági jelentéshez Kelemen István szólalt fel, majd Taubner Vilmos legnagyobb megelé­gedését és elismerését fejezve ki az igazgató­sággal szemben, a jelentést tudomásul vette. A közgyűlés ezután egyhangúlag tudomásul vette a jelentést és megadta a felmentvényt. PhilllHliliillliiiilliaiiiltliilliiliiiilMiiilliiiliirtliiTlliiiiiiiiiiilll^ j=j ^ Az őszi idénynek |p j ÓtátraSiireden | j== eiírcser párja. §1[ Remek időjárás, kiváló kúrák. •=== Grandhotelben szoba els­őrangú penzióval EE7 —i Ke 63-tól, kisebb lakóházakban Ke 45-től —3 == felfelé E= = Tátraszanatóriumban teljes pansálár ke- ==? d~E­zelési kúrát beleértve Ke 75-től felfelé. —■* *55 Gyógydíj, mellékdíjak nincsenek. Tüdőba- EET = josok kizárva. A csehszl. vasutakon a vissza- EE? r= utazásnál 66°/o engedmény. — Levélcím: ——* Fürdőigazgatóság. Stary Smokovec, Magas ==? _= Tátra, Csehszlovákia, Felvilágosítást nyújt =3 Dr. Adorján, Menetjegyirodában, Vigadó. =

Next