Világ, 1925. szeptember (16. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-20 / 211. szám

Kedd Húsz év után visszatért Amerikából, hogy újból szél­­hámoskodjon (A Világ tudósítójától.) Házasságszédelgés­­és sikkasztás miatt került ma a rendőrségre Szeimann Rudolf, aki nemrég tért vissza Amerikából. Szeimann mielőtt Amerikába át­vitorlázott volna, Budapesten különböző szél­hámosságokat követett el és ezért kénytelen volt a nyomozó hatóságok elől elmenekülni. Húsz évi amerikai tartózkodása után elfogta a honvágy és visszatért Budapestre. Üzletek közvetítésével foglalkozott és egy ügyvédi irodában véletlenül találkozott egy rendőr­főtanácsos válófélben levő feleségével, akit leánykorából ismert. Az asszony elmondotta, hogy most válik az urától, aki háromszobás, elegánsan beren­dezett lakást adott neki és jelentékeny pénz­összeget biztosított a részére. Szeimann vi­szont elmondotta, hogy Amerikában hatal­mas vagyonra tett szert, Csehszlovákiában ezerholdas birtoka van, Bécsben pedig hat­emeletes bérpalotája. Ettől kezdve az asszony és Szeimann gyakrabban találkoztak és amikor a válóper befejeződött, Szeimann azt mondotta az asszonynak, hogy leánykorában is szerette, most pedig el fogja venni felesé­gül. Az asszony beleegyezett a házasságba és ezentúl mindenütt úgy szerepelt, mint Szeimann menyasszonya. Szeimann elegánsan öltözködött, panzióban lakott és állandóan nagyobb összegű pénz volt nála. Az asszony tehát gyanútlanul hitt benne, nem tudta azt, hogy vőlegényének különböző bűncselekmények miatt kellett Amerikából menekülnie és hogy jelenleg is szélhámosságokból tartja fenn magát. Egy alkalommal, amikor a Bristol-kávéházban ültek, Szeimann idegesen viselkedett, majd egy sürgönyt húzott elő a zsebéből, amely­ben csehszlovákiai birtokáról közölték­­vele, hogy a jég elvette a vetést, azonnal küldjön tízmillió koronát. Ugyanakkor egy ismert bankigazgató aláírásával ellátott levelet mutatott fel az asszonynak, amelyben a bankigazgató tudatta Szeimannal, hogy bir­tokára nagyobb összegű kölcsönt fog folyó­sítani. Az asszonyt sikerült rávennie, hogy tízmillió koronát adjon neki kölcsön, amíg a banktól a kért pénzösszeget megkapja. Szeimann állandóan előkelő összekötteté­seire hivatkozott és az asszony tényleg gyak­ran látta magasrangú nyugdíjas katonatisz­tek társaságában vőlegényét, aki egyébként gyakran hordott alezredesi uniformist, hogy ilyen módon is bizalmába férkőzzön a gya­nútlan úriasszonynak. A bankból a kívánt időre nem folyósították a kölcsönt, Szeimannak újra pénzre volt szüksége és az asszonytól különböző ürügyekkel közel százmillió koronát csalt ki. Amikor az asz­­szonynak nem volt pénze, eladta értékes bú­torait, szőnyegeit, műtárgyait, hogy Szeimannon segítsen. Legutóbb nyolcvan­­millió korona értékű ezüstneműit akarta el­­zálogosíani egy ékszerésznél és Szeimannt bízta meg, hogy az ezüstöket, mint fedeze­tet helyezze el. Szeimann azonban az ezüs­töket eladta, a pénzt pedig elköltötte. Az asszony most már látta, hogy szélhámos hálójába került, Szeimannt följelentette a főkapitányságon, ahol őrizetbe vették. Hol­nap fogják részletesen kihallgatni. — A veszedelmes életkor. A veszedelmes életkort ebben az esetben nem a pszichiátria, nem a szeruálpszichológia tudománya és nem is a regényíró fantáziája állapítja meg, hanem egy szigorú és merev számokkal bi­zonyító statisztikai stúdium, egy kékfedelű könyv, amelyet a Home Office nyújt át Anglia publikumának, pontos kimutatásá­val az angol bűneseteknek. És ez a statisz­tika valóban megállapít egy veszedelmes életkort, amely más a férfiaknál és más a nőknél, amelynek jelenvalóságát azonban kétségtelenül dokumentálják, legalább is a bűnözés szempontjából, a felsorakoztatott számadatok. E kimutatások és lajstromok végső kalkulusai szerint 1923. esztendőben különböző bűncselekmények miatt 46.807 egyént ítéltek el és ezek közül 10.685 hu­szonegy és harminc közötti férfi volt. Ez az arány amellett szól, hogy a férfikor első periódusa a veszedelmes életkor ebből a szempontból. Valamivel odébb aztán meg­találjuk a nők veszedelmes életkorát is, amely körülbelül tíz esztendővel későbbre esik. Az ifjúság egyébként is főszerepet játszik ezekben a statisztikai adatokban és nem is kell túlzottan pszichológusnak lenni, hogy néminemű következteéseket lehessen levonni olyan adatokból, hogy például két­ezer erőszakos bűncselekmény miatt elítélt tizenhat és harminc év közötti férfi szere­pel a lajstromban. Amihez a kék könyv azt a megjegyzést fűzi, hogy az ifjúkor a vak­merőség és keményszívűség kora. Talán nem egészen így van. Ellenben megfordítva is áll az igazság, hogy ezekhez az erőszakos bűncselekményekhez, ha nem is több bá­torság, de több meggondolatlanság kell, a rizikónak, az esetleges következményeknek könnyelműbb vállalása, ami természetesen az ifjúságban inkább van meg a férfiaknál. Nők közül mindössze huszonkettőt mond­tak ki bűnösnek betöréses­ lopásban és ezek közül volt ötven éven felüli is. Az angol bűnügyi statisztika egyébként a maga rideg számaival néhány hagyományos tévhitet is megcáfol. Régi bűnügyi regényemlékeink sorába tartozik, hogy a pénzhamisítók, az okirathamisítók meg az orgazdák rendsze­rint öreg emberek. Gonoszszívű nagybácsik, akik unokaöccseiket vagy unokahugaikat fosztják meg a hamisítással örökségüktől vagy vagyonuktól. Töpörödött öregemberek, akik a maguk orgazda és uzsorás mestersé­gükkel fiatal áldozatokat szednek. A sta­tisztika pedig ennek az ellenkezőjét bizo­nyítja. 1923-ban 95 olyan férfit ítéltek el okirathamisításért és pénzhamisításért, akik negyven éven alul voltak, sőt volt köztük bőven, aki még nem volt huszonnégy éves. Orgazdaság miatt csak kilenc volt hatvan éven felül, viszont 168 huszonnégy és har­minc év között, száz pedig harminc és negyven év között. Végül még egy adat, amely így általában ellenkezik a köztudat­tal, az igazmondásra és a hazugságra vo­natkozó , a hamis eskü kérdése, amelyben tizenhárom férfit és nyolc nőt marasztaltak el az idézett esztendőben. Megfordítva ta­lán természetesebbnek találtuk volna. Egyébként a női psziché ismeretéhez talán hozzá lehet fűzni még azt az egy számot, hogy gyermekek sanyargatásáért 164 nőt mondtak ki bűnösnek, állatkínzásért pedig hármat. .. Vidéken vasárnap nyitva tarthatók a bor­bélyüzletek. A borbélyüzletek vasárnapi munkaszünetének szabályozása tárgyában a kereskedelemügyi minisztérium új rendeletter­vezetet dolgozott ki, amely legközelebb kerül az érdekeltség hozzászólása alá. Az új rendelet változatlanul fentartja Budapesten a teljes va­sárnapi munkaszünetet, ellenben vidéken a bor­bélyiparosok álláspontjától teszi függővé a va­sárnapi munkát. Nevezetesen elrendeli azt, hogy a vidéki iparhatóságok a borbélyok meg­­szavaztatása útján állapíthatják meg azt, hogy vasárnap vagy hétfőn tartják a heti munka­szünetet. Amennyiben a borbélyok úgy dönte­nek, hogy vasárnap kívánják üzleteiket zárva tartani, úgy ebben az esetben az illető városban vasárnap kötelezően kell az üzemeket zárva tartani, amennyiben pedig a vidéki porbélyok hétfőn kívánnának szünetelni, abban az esetben a vasárnapi borotválkozás csak vidéken lesz le­hetséges, a fővárosban pedig nem. A főváros­ban kizárólag színházakban és kabarékban en­gedi meg az előadáshoz szükséges borbély- és fodrászmunkák végzését.­­ Az Országos Kézművesipari Tárlaton az Asztalosok Bútorcsarnok Szövetkezetét (Üllői út 18.) jól megérdemelt kitüntetés érte. Állami díszoklevelet nyert ízlésesen kiállított ötszobás lakásberendezésére. Honorálta a kiállítás zsű­rije a szövetkezet kiváló érdemeit a lakás­­berendezés terén elért sikereiért, figyelembe véve, hogy 30 évi fáradhatatlan munkával egy egész iparosgárdát nevelt. Tagjai közül egyéni kiállítókként ez alkalommal is többen szere­peltek, akik közül kettő ezüstkoszorús mester, négyen aranyérmet és négyen ezüstérmet nyer­tek kiváló minőségű munkájukért. Ez indo­kolja meg­­azt a nagy bizalmat, melynek az or­szág minden részére kiterjedő vevői körében örvend. — Elmaradt a tárgyalás a Molnár— Fedák-válóperben. Ma délelőtt féltízre tűzte ki Malonyai Béla dr. bíró a budapesti ki­rályi törvényszéken a Molnár—Fedák­­válópör tárgyalását, de féltízkor csak Po­­lónyi Dezső dr., aki Molnár Ferenc jogi képviselője és Fábián Béla, mint Fedák Sári ügyvédje jelentek meg, egybehangzóan kérve Malonyai bírót a tárgyalás elhalasz­tására, tekintettel arra, hogy vasárnap este és hétfőn reggel új momentumok merültek fel a válóperben. Malonyai dr. azért meg­nyitotta a tárgyalást, de a két ügyvéd meg­hallgatása után október tizennegyedikéig elnapolta az érdemleges tárgyalás megkez­dését. Odáig — hír szerint — más alapon fog elintézést nyerni a válóper. Molnár Fe­renc már ma délután visszautazott Berlinbe, Fedák Sári pedig holnap fog elutazni Bu­dapestről. — Eltemették Városy Gyula tanácsnokot. A gyászolók nagy serege kísérte el utolsó útjára Városy Gyula tanácsnok holttestét. Akik szeret­ték és becsülték, akik tanúi voltak egy negyed­századon keresztül becsületes és értékes mun­kásságának, eljöttek, hogy utolsó istenhozzá­­dot mondjanak neki. A gyászszertartás az er­zsébetvárosi plébániatemplomban folyt le. A templom előtt a fővárosi árvaházak növendé­kei állottak sorfalat. A fekete drapériákkal be­vont , templom közepén állott a virágoktól, ko­szorúktól elborított ravatal. Ripka Ferenc fő­polgármester és­ Sipőcz Jenő, Folkusházy Lajos és Buzáth János polgármester vezetésével meg­jelent a ravatalnál a főváros egész tisztviselői kara. De ott láttuk a gyászolók között a régi kollégákat is. Ott volt Bárczy István, Déri Fe­renc, Harrer Ferenc, Wildner Ödön, Márkus Jenő, Vita Emil, Buzay Károly, Till Antal. A törvényhatósági bizottság tagjai közül ott lát­tuk Gaál Vilmost, Glücksthal Samut, Bedő Mórt, Baránszky Gyulát, Gál Jenőt, Dinich Vi­­dort. A szociáldemokrata párt is képviseltette magát a temetésen. A rendőrség deputációját Andréka főkapitányhelyettes vezette. Képviselve volt a tűzoltóság, a közmunkák tanácsa a vám­őrség. Wolff Károly és vezérkara diszkréten távol maradt a temetésről. A gyászszertartást az Operaház énekkara nyitotta meg, majd Mé­száros János püspök, érseki helynök, fényes papi segédlettel beszentelte a koporsót. Ezután a kerepesi úti temetőbe indult a gyászmenet. Elöl egy szakasz díszruhás lovasrendőr haladt, azután a leány- és fiúcserkészek csapata, majd egy szakasz gyalogosrendőr, tűzoltók, vám­őrök és villamosvasúti alkalmazottak. A ko­szorúskocsik után haladtak a főváros vezetői és tanácsnokai. A gyászkocsi után pedig az el­hunyt hozzátartozói, rokonai és a gyászoló­közönség haladtak. A temetőben Novák apát­plébános újból beszerelte a halottat, majd Si­­pő­cz Jenő mondott gyászbeszédet. Sipőcz pol­gármester beszéde után elhantolták a koporsót. — Sztanykovszky Tibort meglátogatta vé­dője a Csillag-börtönben. A Világ szegedi tudósítója jelenti: Sztanykovszky Tibor, aki a szegedi Csillag-börtönben tölti ki büntetését, nemrég levelet írt Gartner Marcell védőjének, amelyben azt közölte az ügyvéddel, hogy új vallomást akar tenni. Azt is írta Sztanykovszky, hogy ez az új vallomása tisztázni fogja Gartner Marcell szerepét és az egész Tisza-gyilkosság ügyét. Sztanykovszky Tibor új védője, Földváry Béla dr. ma Szegedre érkezett és igazság­ügyminiszteri engedéllyel meglátogatta a Csillag-börtönben Sztany­kovszky Tibort. Földváry Béla dr. három óra hosszáig be­szélgetett négyszemközt védencével és a be­szélgetésből csak annyi szivárgott ki, hogy összefüggésben van Sztanykovszky Tibor megteendő új vallomásával.­­ Egy malomtulajdonos a villamoson re­volverrel megsebesítette a szomszédját. A Berlini téren egy 15-ös jelzésű villamos­­kocsiban, amely zsúfolva volt utasokkal, revolverdörrenés hallatszott. Egy pillanattal később az egyik utas, Heimberger Ferenc üzleti szolga összeesett. A mellette ülő Ko­vács Sándor malomtulajdonos zsebében el­sült a revolver és a golyó Heimberger comb­jába fúródott. A baleset következtében a villamos megállt és Heimbergert a mentők a Rókus-kórházba vitték. Sérülése nem súlyos, és ezért ma este elbocsátották a kór­házból. Kovácsot előállították az V. kerületi rendőrkapitányságra, ahol azzal védekezett, hogy a zsúfolt kocsiban tolongás közben valaki meglökte a zsebében levő revolvert, amely elsült. Kovácsot kihallgatása után el­engedték, az eljárást azonban tovább foly­tatják ellene. ­ Réti Richárd szimultán előadása Buda­pesten. Budapesti kétnapos vendégjátékát szombaton este 6 órakor Réti Richárd nagy­mester a Budai Sakkegylet Esplanade-szállóbeli különhelyiségében kezdte meg, tekintélyes számú közönség jelenlétében. Ott volt többek között Exner Kornél dr. ny. államtitkár és a magyar sakkélet többi reprezentánsa. Hermán Emil sakk-köri alelnök német nyelven üdvö­zölte a vendégmestert, majd magyarul a meg­jelenteket. Ezután Réti Richárd szimultánban 36 ellenféllel vette föl a küzdelmet. A nagy­mester 5 óra leforgása alatt 27 játszmát nyert, 4-et vesztett (Balthazár Emil dr., Köhle Dezső, Lukács Dezső, Reisch Vilmos, Wessely Endre ellen) és 4 játszmában remist csinált. (Beyer Imre, Burger Gyula, Cordines és Mathéser Miklós ellen.) Vasárnap délután 5 órakor a Budapesti Sakk-Körben Réti Richárd a tábla megtekintése nélkül 10 ellenféllel mérkőzött. A vakszimultán világrekordere, ki Sao­ Paolo-ban 29 játszmát vezetett kitűnő eredménnyel, ez alkalommal meglehetős indiszpozícióval küz­dött. Mintegy 5 órai játék után Réti 4 játszmát nyert, 5-öt vesztett. (Burger Gyula, Földessy Ernő dr., Goldstein Sándor, Lazarus Leó dr. és Róth Gy. dr. ellen) és egy partiban (Szilárd Gyula ellen) döntetlenné tette a küzdelmet. E gyenge teljesítményét a vakszimultán világ­­rekordere részben az erős ellenfeleknek, rész­ben annak a körülménynek tulajdonítja, hogy előzőleg a csehszlovákiai szimultán­ körútja rendkívül kimerítette. Réti Richárd egyébként jól érezte magát nálunk, s kellemes emlékekkel távozik a magyar fővárosból. otts Ag 5925 szeptember 22 .! Holnap este búcsúzom a megértő budapesti közönségtől. Ker­pely Jenő és Zsámboky Miklós gordonka­­művészek minden előadásomon föllé­pnek. Az Uránia, Mozgókép Otthon, Capitol pénztárai ez előadásokra elővételben árusítják a jegyeket. Hódolójuk JOHN BARRYMORE, a Casanova Londonban főszereplője. Sanatorium Dr. Lakatos Esplanade Badenbei Wien Diétás gyógyintézet Speciális berendezések szív- és vesebetegségek kezelésére Minden szoba hideg-meleg folyóvízzel ellátva. Déli fekvésű balkonok. A legnagyobb kényelemmel berendezett társalgóhelyiségek. Télikert délutáni hangversennyel. Őszi szezonárak: Napi 170-től 250 ezer osztrák koronáig, beleértve szoba, teljes ellátás (ötszöri étkezés, diéta is) orvosi felügyelet, hidegvízkura, idegenadó. Budapesti iroda, VI. ker., Andrá­ssy út 5. szám. Telefon: 130—65 Szabadkán agyonlőttek egy fogolyszöktetőt (A Világ szabadkai tudósítójától.) Vasárnap éjszaka a szabadkai ügyészség fogházában szolgálatot teljesítő fogházőr észrevette, hogy a fogház bűnjelraktárának ablakán fény villan föl. Az őr még néhányszor látta a rejtélyes fény felvillanását. Erre riasztólövéseket adott le, ebben a pillanatban valaki fölszakította a bűnjelraktár ablakát és kiugrott az ügyész­ségi fogház kis udvarába, ahol a kivégzése­­ket szokták tartani. . • Az őr újabb lövéseire két revolverlövés vá­­laszolt, amelyek közül az egyik az őr mellett fúródott a falba. Az őr ekkor az udvarban lévő farakások irányába lőtt. Ezután egy test zuhanását hallotta, majd minden elcsöndese­­dett. Alarmirozta az őrséget, nagyobb rendőri készültség vonult a helyszínére, felkutatták az udvari és az egyik farakás mellett egy hu­szonöt éves férfi, holttestét találták meg. A homlokán golyó fúródott keresztül, amely há­­tul hatolt a koponyába és összeroncsolta agy­­velejét. A rendőri nyomozás megállapította, hogy a halott Vízin József, aki nemrégiben szabadult a fogházból, ahol hathónapos fogházbüntetését töltötte. Egy tíztagú tolvajbandában működött, a szabadkai bíróság ítélkezett a banda tagjai fölött és Vízin kapta a legkisebb büntetést. Társai még a fogház lakói voltak, Vízin pedig elhatározta, hogy néhány ember segítségével megszökteti még fogságom levő társait. Már napokkal ezelőtt feltűnt, hogy a bűnjelraktárból több fegyver hiányzik, mert Vizin behatott oda és magával vitt több fegyvert a szöktetés céljaira. Szabadkán óriási riadalmat keltett a hír, mert kezdetben azt hitte mindenki, hogy föllázadtak az ügyészségi fogház lakói. A rend­­őrség a legerélyesebb nyomozást indította meg, hogy Vizin tettestársait kinyomozza. — A központi járásbíróság elnöke az ügyvi­­­el gyorsítása érdekében. A központi járásbíró­­ság elnöke átiratot intézett az ügyvédi kamarák­hoz, melyben az ügyvitel és kezelés gyorsítása érdekében a következő javaslatokat teszi: 1. Ajánlja a keresetlevelek és mulasztási ítéle­­tek postai kézbesítését. 2. Fel kellene hívni az ügyvédeket, hogy a keresetlevélhez a Pp. 134. §-ának 2. bekezdése szerint csatolni rendelt idézővégzés példányok helyett, ezen bíróságnál használatban levő kartkotéklapot és az idéző, végzés kézbesítéséhez szükséges vétíveket és postai kézbesítés esetén annyi­­t ív nagyságú borítékot, ahány alperes részére a keresetleve­let kézbesíteni kell, megfelelően és pontosan ki­­töltve mellékeljenek. Célszerű a felperesi ügy­véd részére szóló vétíven a felperesi ügyvéd ne­­vét és lakcímét a felperesi ügyvéd bélyegzőjét­nek­ ráütésével megjelölni, mert ezáltal az eset­leges helytelen címzésből származó hátrányok elháríthatók. 3. A bírósági beadványokhoz az 1912: VII. tc.-nek a Pp. 3. §-a szerint még hatályban lévő 16. §-a értelmében csatolni ren­delt és a bíróságnál rendszeresített kiadmányok körül észlelt zavarok elkerülése céljából ügy­védek figyelmébe kellene ajánlani, hogy csak azokat a beadványokat célszerű fogalmaz­ványtervezetekkel és kiadmánytervezettel el­­látni, amelyek a sablonos elintézésre alkalma­­sak. Ezekhez a beadványokhoz azonban a be­­­advány gyorsabb elintézhetése céljából nemcsak a kiadványtervezeteket kell csatolni, hanem a fogalmazványok tervezetét is, továbbá a végre­hajtási kérvények kézbesítése céljából a felperesi ügyvéd címével és az ügyszámmal el­­látott vét­vet is ajánlatos csatolni. 4. Az ügyvé­­dek figyelmébe kellene ajánlani továbbá azt is, hogy azokban az esetekben, amikor az ítéleti illeték kiszabás alá esik, a mulasztási ítéletnek az illetékkiszabási hivatal részére szóló példááá­nyát is csatolják, az alpereseknek kézbesítendő­ ítéleti kiadmányokon kívül. 5. A megfelelően kiállított fogalmazványtervezetek és kiadmá­­nyok csatolása által okozott költségtöbbletet a költségek megállapításánál minden esetben a bíróság az elfogadott díjszabás szerint ügye­­lembe veszi.

Next