Világ, 1926. március (17. évfolyam, 42-66. szám)

1926-03-30 / 65. szám

Kedd ­ VIII. Fülöp halála Orleans hívei mától új nevet írnak lobo­gójukra: II. János királynét. II. János most VIII. Fülöp­öt követi a trónon, az elméleti trónon, a legitimizmus jogelvének trónján, mert Vili. Fülöp soha egy pillanatig nem ült Franciaország trónszékén, éppen úgy, mint nem ült azon atyja, VII. Fülöp sem és mint ahogy Guise János herceg, Franciaor­szág új trónkövetelője is csak hívei számára veszi fel II. János király címét. A harmadik köztársaságban ma alig gondol valaki ko­molyan arra, hogy Franciaország újból monarchia legyen és II. János álmai nyilván époly kevéssé valósulnak meg, mint ahogy ezekkel a reménytelen álmokkal ment örök pihenőre most Vil­. Fülöp is. A történelmi pillanat II. János királyságát nem ismeri el Franciaország, de nem ismerik el a francia monarchisták sem mind, mert a Bourbonok és a Bonaparték hívei ma is éppen olyan dacosan állanak szemben az orleánsi ház trónkövetelésével, mint ahogy ennek a há­rom monarchista irányzatnak küzdelme akadályozta meg, hogy Sedán után a mo­narchia és a királyság újra elfoglalja helyét Franciaországban. III. Napóleon bukása és a marseillei béke után szinte természetes­nek látszott, hogy Franciaországban helyre­állítják a királyságot és a monarchista gon­dolattal szemben alig állott valaki, csak Gambetta hevülete, és republikánus érzelme. Thiers volt akkor a monarchista gondolat vezére és ez a hatalomra vágyó történetíró, amikor Franciaország sorsának irányítása kezébe jutott, egyelőre mégis kitért a király­ság visszaállítása elől, mert, mint mondotta, a köztársaság szükséges a lelkek lecsillapí­tására. A monarchista pártok egymás között harcoltak és Thiers akkor mondotta, hogy „a köztársaság az a kormány­forma, amely legkevésbé oszt meg bennünket". A monarchisták elmulasztották azt a törté­­nelmi pillanatot, hogy Sedán után átvegyék az uralmat és erre nem volt többé lehetőség. Hiába bukott meg Thiers és hiába volt az­­első képviselő-választásokon hatalmas több­sége a monarchista gondolatnak, a monar­chista pártok nem tudtak egymás között megegyezni. Miután Sedant III. Napóleon fokozta, a Bonapartistáknak nem volt sok reménységük, ellenben egymással küzdött a Bourbon- és az Orleans-párt. Legitim joguk kétségtelenül a Bourbonoknak lett volna, hi­szen az első restauráció XVIII. Lajosnak,­­XVI. Lajos legidősebb öccsének juttatta a­­francia trónt. A Bourbonok azonban nem­­voltak akkor sem népszerűek Franciaország­ban és ha Talleyrand nem ügyeskedik Lajos mellett, akkor már 1814-ben La Fayette ál­láspontja győz, aki Lajos Fülöpöt, Orleáns hercegét, Égalité Fülöp fiát akarta a trónra­­juttatni.­ ­ Aki nem akart király lenni ! A Botanbonok mindig a konzervatív reakció hívei voltak és XVIII. Lajos politikája meg­buktatta ezt a konzervatív reakciót. 1830-ban a júlliusi forradalom így juttatta trónra La­jos Fülöpöt, s vele az orleánsi ágat és a Bourbonok az Orleánsokat mindvégig forra­dalmi királyoknak tekintették. Lajos Fülöp sohasem ismerte el az Orleánsok jogát és amikor már Lajos Fülöp a trónon ült, akkor is unokáját, a bordeauxi grófot ismerte el X. Károly néven, mint örökösét Francia­­ország királyának és amikor 1871-ben a trón­utódlás gondolata előtérbe jutott, a francia monarchisták elsősorban Chambord grófra, X. Károly fiára gondoltak. Ez­ a Chambord gróf III. Napóleon egész uralma alatt önkéntes száműzetésben, visszavonul­tan élt. A fehér lobogó és a trikolór Mikor Orleans hercege hosszas vetélkedés után elismerte a Bourbon herceg trónköve­telési jogát, 1873-ban levélben közölte párt­­híveivel, hogy Franciaország zászlajának nem hajlandó elismerni a trikolórt, hanem csak a fehér lobogót. Az orleansisták, akik 1830-ban a júliusi forradalomkor elismerték a köztársaság trikolórját, ezt kihívásnak vették és Chambord gróf taktikája sikerült: nem jutott Franciaország trónjára. A trónkövetelők belső harcai megszilár­dították a harmadik köztársaságot és Cham­bord gróf épúgy a számkivetésben halt meg, mint ahogy a számkivetésben halt meg a pá­rizsi gróf is és Orleánsi Fülöp herceg is, aki most ötvenhét éves korában Szicíliában elhunyt. Tüdőgyulladásban halt meg Fülöp herceg, Lajos Fülöp király unokája, aki négyesztendős volt csupán, amikor atyja m­eghódolt Chambord gróf előtt és aki atyja halálától kezdve magát mégis Franciaország törvényes királyának tekintette. Amikor az aostai herceg eljegyezte nővérét, Helén her­cegnőt, az orleánsi herceg egészen antik módon tudatta, mint VIII. Fülöp király, Franciaország hercegeivel nővére eljegyzé­sét, kedves rokon­naik címezvén a hercegeket és kérvén istent, hogy tartsa meg az illetőt szent és magasztos oltalmában. Az udvari szertartásokon I. Ferenc József alatt el is ismerték Orleánsi Fülöp rangját, amennyi­ben úgy ő, mint felesége, mindenkor meg­előzték a többi főhercegnőket és főherce­geket. Elegáns és szép ember volt az orleánsi herceg, igen népszerű az előkelő társaságok­ban. Sok utazást is tett, egyes utazásairól könyveket írt, voltak gáláns kalandjai, is­merte Európa legszebb színésznőit és táncos­nőit, egyébként azonban igen keveset foglal­kozott Franciaország sorsával, akár a politi­kával. Belenyugodott a harmadik köztársa­ságba. A családnak most Guide János herceg lett a feje, az új II. János király, aki Fülöp her­ceg nővérét vette feleségül és aki Róbert chartresi herceg fia, szintén Lajos Fülöp unokája. Tizennyolc esztendős fia van, Hen­rik és három leánya, az orleánsi családnak most ők a sarjai. Chambord gróf rokonai, a Bourbonok azonban aligha ismerik el az új orleánsi királyt, aki most nyilván csak kedves rokonaival tudathatja trónralépését. Franciaországban csak az Action Francaise, amelynek élén Léon Daudet áll, ismeri el az Orleánsokat, az Action Frangaise-ben Léon Daudet ma így kezdte vezércikkét: Le roi est mort, vive le roi. Meghalt a király, elljen a király! — és Franciaországban a harmadik köztársaság a pénzügyi válság súlyos gondjaival küzd és az emberek a frank árfolyamát nézik a tőzsdei jegyzőlapokon. bj. világ 1926 március 30. ) Az Unió Lowri szenátort küldte ki a magyar—amerikai filmellentétek kiegyenlítésére (A Világ tudósítójától.) Megírtuk és több­ízben foglalkoztunk is azzal a ténnyel, hogy a Budapesten a fi illáit amerikai filmválla­latok és a magyar kormány között a tár­gyalások megszakadtak és hogy ezután az amerikai filmkoncern bejelentette, hogy le­­l­vonul a magyar piacról. Mr. Brings, az­­ amerikai filmérdekek képviselője, a buda-­­­pesti tárgyalásokon a behozott amerikai filmek után méterenként 5000 koronát aján­lott fel a magyar film­alapnak, tehát méte­renként 2000 koronával többet, mint ameny­­nyit a filmrendelet kíván, ellenben a rende­letben előírt gyártási kötelezettséget nem vállalta. Miután Mr. Brings ajánlatát a Filmalap visszautasította, az amerikai ki­küldött hazautazott és jelentést tett a ma­gyar—amerikai filmtárgyalások meghiúsulá­sáról. Ezzel az aktussal a tisztára kereske­delmi természetű tárgyalások végleg befeje­ződtek az Egyesült Államok és Magyaror­szág között. Kereskedelmi megbízott helyett diplomata Az egész ügy horderejére jellemző, hogy­­ a washingtoni kormány most már az eddigi kereskedelmi megbízott helyett diplomatát­­ küldött ki, Lowri szenátort, hogy az európai kormányoknál az amerikai filmipar differenciáit elsimítsa. Lowri szenátort, mint diplomatát, főként azért szemelték ki erre a kiküldetésre, m­ert a szenátor elnöke a hatalmas Hayes­ Organisation-nak, annak a fimtrösztök fölött álló szervezetnek, mely a tíz legelső amerikai filmgyárat egyesíti kebelében. Lowii szenátor tehát diplomáciai megbízatásán kívül ezt a tíz amerikai film­gyárat is képviseli Budapesten, mint ahogyan Londonban és egyéb európai metropolisban is képviselte. Lowri szenátor két napja tar­tózkodik már Budapesten, ahol szerdán kezdi meg hivatalos tárgyalásait a magyar kormány filmmegbízottaival. Új alapon indulnak a tárgyalások Értesülésünk szerint ezek a tárgyalások egészen új alapon indulnak meg. Lowri szenátor ugyanis nem teszi magáévá az eddigi kereskedelmi tárgyalások szempont­jait és egészen új tárgyalási alapon kísérli meg az európai államokban Amerika ellen irányuló filmmozgalmak leszerelését. Buda­pesten a Filmallaphoz közelálló körökben remélik, hogy a Lowri szenátorral folyta­tandó tárgyalások a magyar filmgyártás szempontjából is­­kedvező eredményre fog­nak vezetni. ­ A budapesti ítélőtábla döntése szerint az utódállamok területéről származó hadikölcsön-tartozások magyar koronában fizetendők (A Világ tudósítójától.) A budapesti ítélő­tábla Gálfi-tanácsa érdekes jogi esetet bírált el a minap. Neményi Zsigmond ungvári lakos a há­ború alatt az Ung megyei Takarékpénztárnál Ungvárott 50.000 korona névértékű, 1915 novem­beri kibocsátású magyar állami járadék­­kölcsön-kötvényt jegyzett, amelyre 4400 koronát lefizetett, az ezt meg­haladó összeggel pedig a bank folyószámlán megterhelte Neményit. A folyószámla-tartozás biztosítására szol­gált a jegyzett kötvényeken kívül 5600 ko­rona névértékű, korábban kibocsátott hadi­­kölcsönkötvény és reményi kötelezettséget vállalt, hogy tartozását az aláírási felhívás­ban foglalt részletekben 1916 június 8-ig ki­fizeti. A tartozás kamataival együtt múlt év június 30-ig 55.870 koronára szaporodott fel, mert Neményi a szerződésben vállalt kötelezettségének a kikötött határidő alatt eleget nem tett. Az Ung megyei Takarékpénztár ezt a köve­telését a Magyar Általános Hitelbankra en­gedményezte, amely Neményit, aki időköz­ben Ungvárról Budapestre költözött, 55.870 cK-ra bepörölte a budapesti tör­vényszék előtt, ahol Löw Tibor dr. tanácselnök tárgyalta az ügyet s Neményit arra kötelezte, hogy a Magyar Általános Hitelbanknak 55.870 magyar koronát fizessen meg, ezt meghaladó keresetével azonban a bankot elutasította. Az ítélet indokolása szerint a csehszlovák jog értelmében alperes a tartozást cseh­szlovák koronában köteles meg­fizetni. A tel­jesítési hely ugyanis a csehszlovák köztár­saság területén van, ahol az ügylet kötése­kor az adós lakott s ahol az Ung megyei Ta­karékpénztárnak is telepe volt. Azon osz­trák és magyar koronában keletkezett tarto­zások pedig, amelyek a csehszlovák állam területén fizetendők, a csehszlovák jog sze­rint csehszlovák koronában teljesítendők, oly módon, hogy egy osztrák és magyar ko­ronával egy csehszlovák korona tekintetik egyenlőnek. A magyar jog szerint a bank csak 55.870 magyar korona megfizetését követelhetné ezen tartozás valorizációja nélkül. A tarto­zás, mint pénzintézet által nyújtott hitel, alapja szerint nem tartozik azon tartozások közé, amelyek palorizálandók s így csupán az adós vétkes késedelme szolgáltatna okot arra, hogy a késedelem beálltától a pénz­érték csökkenéséből eredő kár az adósra háríttassék. A tényállás szerint Neményi kö­teles lett volna­­ugyan tartozását 1916 június haváig megfizetni s ezt elmulasztotta, de ez a mulasztás vétkesnek nem minősíthető, mert a hitelező a kereset indításáig a fize­tést nem sürgette, a kereset indítása óta pe­dig a pénz értéke nem romlott. A per eldöntése tehát attól függött, hogy a peres jogviszonyra a magyar jog, vagy a csehszlovák jog alkalmazandó-e. A törvény­szék a csehszlovák jog alkalmazását kizárja. A peres esetben az úgynevezett nemzetközi magánjog közönséges szabályainak alkalma­zása nem jöhet számba, mert azok nem vo­natkoznak arra az esetre, amidőn a jogterü­let, amelyhez a már létrejött jogviszony tar­tozik, utóbb a jogviszonynak fennállása alatt állam jogi változások folytán lesz idegen jogterületté és kerül idegen törvényhozó rendelkezései alá. Ezért abból, hogy a kere­seti követelés az akkor még magyar király­ság területén lévő Ungvárott keletkezett s ott volt fizetendő, nem következik, hogy arra nézve magyar bíróság által a csehszlovák jog alkalmazandó. Az államjogi változásoknak ezen magán­jogi következményeit a nemzetközi szerző­déseken alapuló tételes jog fogja szabá­lyozni, úgy amint azt a békeszerződés 198-ik cikke is tervezi. Mindaddig, amíg ez a sza­bályozás nem történt i meg, a magyar bíróság a csehszlovák jogot a volt magyar terület­hez kapcsolódó, a hódítást megelőző jog­viszonyra nem alkalmazza akkor sem, ha mindkét fél csehszlovák állampolgár, még kevésbé akkor, ha az adós magyar volna. A budapesti törvényszék ítélete ellen a Magyar Általános Hitelbank képviseletében Sichermann Bernát dr. ügyvéd fellebbezés­sel élt, amelyet a minap tárgyalt a budapesti ítélőtábla, mint polgári fellebbezési bíróság, Góth­ tanácsa. Az ítélőtábla Antalffy tábla­bíró előadása és­ Szűcs Albert dr. ügyvéd, mint Neményi Zsigmond jogi képviselőjének felszólalása után a törvényszék ítéletét elfogadott jogi indokai alapján helybenhagyta. Az elvi jelentőségű ítélet még nem jog­erős, mert a Hitelbank az ítélet ellen a Kúriá­hoz felülvizsgálati kérelemmel élt, S. J. Veszélyben a pesti ucca kertje . . . (A Világ tudósítójától.) A pesti ucca kertje sohasem utánozta a természetet. Nem lombos fákkal, vagy árnyat adó bokrokkal volt beültetve, de azért a pesti ember szá­mára mégis oázis volt a kánikulától olvadó aszfalt margóján és jól esett behúzódni a ponyvája alá, a kis fehér asztalai mellé. Ilyenkor, tavasz elején, rendszerint már megjelentek az utcán a kávéházi ablaktáb­lák előtt a kertek és teraszok, de az idén Iltim­a elkéstek volna a régi romantikus pesti tavaszok hírnökei. Már végigmelegí­tette néhányszor a körutat az enyhe már­ciusi napsütés, amikor itt-ott megjelentek a kertek. Feltűnő azonban, hogy a kertek a kávéházak előtt csak nagyon szórványosan jelentkeztek és akkor is jóval kisebb terüle­ten, mint például még a múlt évben. Százmilliós járdafoglalási díjak — előre fizetve Ez a jelenség, a pesti utcák kései kitava­szodása, szintén egyik szomorú tünete a mindjobban eluralgó és mind akutabbá váló gazdasági krízisnek. A kávéháztulajdo­nosok ugyanis­­ egyszerűen nem tudják kitenni a kézrel, a főváros annyira meg­nehezítette a gyalogjáró lefoglalását. Ter­mészetesen nem közrendészeti, hanem anyagi úton, amennyiben a főváros ta­nácsa legújabban úgynevezett junkuimot ál­lapított meg a bérfizetések és a járdafogla­lási díjak között. Mivel pedig a boltbérek jelenleg az aranykoronában fizetendő bé­reknek 30 százalékát teszik, a járdafogla­­lási díjakat ugyanilyen összegekben állapí­tották meg. Azonkívül pedig, bár a foglalási díjak megállapításánál alapul vett házbére­ket részletekben lehet fizetni, a tanács egy összegben és előre fizetve követeli a kávé­házaktól a kertek adóját. Különösen ezt az intézkedést sérelmezik a kávésok, miivel jóformán egyik sem tudja, —■ vagy legalább is nem meri — egy összegben lefizetni a járdafoglalási díjaikat. És ez a húzód­ozásuk tel­jesen érthető is. Az összeg ugyanis, azait a néhány négyzetméternyi gyalogjáróért kell fizetniö­k, egyáltalában nem­­ ellent­éktelen. Az úgynevezett előkelő helye­ken, a belvárosi­ uccákban és a körutakon lévő kávéházak járda­foglalási díja ugyanis 50 és 150 millió korona között váltakozik, az egész nyári idényre, míg a kevésbé forgalmas út­vonalakon lévő kávéházak, vendéglők és cuk­rászdák 20—30 millió koronát fizetnek a jár­dáért. A kávésok, hogy­­megmentsék még a nyári konjunktúra e téren kínálkozó esélyeit, végső lépésre határozták el magukat. Mészáros Győzőnek, az ipartestület alelnökének vezeté­sével holnap hattagú küldöttséget meneszte­­nek Sipőcz Jenő öt, polgármester elé, akitől a járdafoglalási díjak leszállítását kérik. Ké­relmüket statisztikai adatokkal fogják bizo­nyítani, így például előadják a polgármester­nek, hogy ha a mostani illetékek szerint adóz­tatják a járdát, úgy székenként 1­5000 ko­rona napi rezsiköltségük lenne. Ez a kávésok­ állítása szerint, horribilis összeg, mivel napi bruttó bevételük alig haladja meg a mintegy kétszáz kerti szék rezsiköltségét. Ha akarom, vemhes... De előterjesztik egyúttal a kávésok, a pol­gármester előtt a közszolgáltatások körüli sé­relmeiket is. Kifogásolják a kávésok, hogy a főváros tanácsa kétféle elbánásban részesíti őket. Így a kávéházak vízfogyasztását ipari fogyasztásnak minősítik, mivel ily módon drá­gábban adhatják a vizet, míg a kávéházak világítása már fényűzésnek számít, mivel itt az ipari fogyasztássá való minősítés már ol­csóbb beszámítás alá esnék. De tiltakoznak a kávésok az adók ellen is. A kávé vajjal — fényűzés ... — Ma már jóformán nincs is kávés Pesten, csak adóhivatalnok — mondotta munkatár­sunknak Mészáros Győző, az ipartestület al­­elnöke. — Egyetlen hivatásunk már csak az, hogy az adót könyveljük és szállítsuk a vá­rosnak és az államnak. Úgy volt ugyan, hogy a külföldi kölcsön törlesztésére szánt adónkat beszüntetik, de azért március elsején még vígan beszedték ezt is. És ha a köztisztviselő, állásnélküli hivatal­nok este újságolvasás mellett vacsorázik a kávésházban kávét vajjal, azért is fizet adót, Luxusadót... Férfi INGEK angol és francia POOPLEN, TRICKOLIN, SELYEM és NYERSSELYEMBŐL mérték után a BÉCSI áraknál lényegesen olcsóbb árban készítünk Spira és Beregi Kossuth Lajos ucca 15 kézfinomító kezét bár­sony simává és hófehérré teszi Kerpel gy­ógy­­ár, Lipótkörút 28 KERPEL

Next