Világ, 1926. április (17. évfolyam, 67-90. szám)
1926-04-20 / 81. szám
^ 1956 április 20. VILÁG életbeléptetése után tehát a községekben igénybevételi eljárást nem lehet folyamatba tenni, azokat az igénybevételi eljárásokat pedig, amelyek e hónap 25-éig jogerősen nem fejeződtek be, hivatalból meg kell szüntetni. Az igénybevételt rendelő jogerős határozatok és az ezek alapján kiadott lakásigazolványok érvénye 1926 május 1-én, ha addig a kijelölt bérlő a lakást nem foglalta el, megszűnik. A tulajdonos kijelölési joga, bérletátruházás vagy lakáscsere alapján kiadott lakásigazolványok 1926 július 31-éig érvényben maradnak. A kormányrendelet, amely a Budapesti Közlöny keddi számában jelenik meg, április 21-én lép életbe. A Pengő-kabaré nem halt meg, csak aluszik (A Világ tudósítójától.) A küzködő nagy Színházak között szerényen húzódott meg az a kis művészegyüttes, amely a régi Trocadero helyiségében, ebben a tarka, zajos mustú lokálban Lovászy Károly vezetése mellett tartott estéről estére kabaréeőadásokat. A magyar kabaré romantikus hőskorszakának csillagai, Vidtor Ferike, Papp Jancsi és a többiek alakították meg konzorciumos alapon a Pengő-kabarét, amely bámulatraméltó energiával és áldozatkészséggel küzdött, amíg bírt, a gazdasági romlás mindent elsöprő hullámaival. Szombat este utolsó előadását tartotta a Pengő-kabaré, amelynek tagjai szinte a startolás óta alig keresték meg napi betévő falatjukat. Az ő esetükben szomorú valósággá vált az a cinikus színházi kiszólás, hogy „csak a tűzoltónak, meg a rendőrnek dolgezünk11. Az üres nézőtér nem biztosította az ő keresetüket, viszont az ügyeletes rendőrnek, az ügyeletes tűzoltónak és az adóhivatalnak mindennap be kellett szolgáltatni a csekély bevétel tekintélyes részét. Más esetekben, ha a színház jól megy, a tűzoltó- és rendőrdíj elenyészően kevés kiadást jelent, a Pengő-kabarénak azonban egyik legnagyobb tétele volt ez az adminisztrációs költség. Különösen szomorú a Pengő-kabaré kimúlása azért, mert ez a kis társulat — mintha hattyúdalát énekelte volna el —, éppen utolsó műsorával, a régi magyar kabaré pompás, teljesítményeire emlékeztetett. Sándor József, a Pengő-kabaré egyik vezetője, a jobb jövőben bizakodik még most is és azt mondja, hogy a Pengő-kabaré „nem halt meg, csak aluszik“. Nagy tervekkel foglalkozik a kis társaság, különösen a Gárdonyi-darabbal kapcsolatban, amely iránt egy bécsi színigazgató is érdeklődött már. Valószínű, hogy ez a színigazgató rövidesen leutazik Budapestre, megnézi a Pengő-kabaré előadását s bécsi turnéra viszi az együttest. A Gárdonyi-darab miatt egyébként volt a vezetőségnek némi kellemetlensége is. Az történt ugyanis, hogy a Gárdonyicsalád látatlanban nem tartotta megfelelőnek azt a műsort, amelynek keretében a Gárdonyi-darabot színrehozták. A család el is küldte jogi képviselőjét az előadásra, amely minden tekintetben megfelelőnek és méltónak bizonyult arra, hogy magába foglalja a nagy magyar író kedves kis egyfelvonásosát, így a kabaré tovább játszhatta volna a darabot, ha el nem némítja a jóízű komikusokat, a dalos hölgyeket, a mókázó, szegény komédiásokat az élet könyörtelensége. Valószínű, hogy még mielőtt a bécsi turnéra sor kerülne, az adminisztratív vezetőség — ha más megfelelő helyiséget talál — ismét megkezdi a Pengő-kabaré előadásait, amelyek minden kétséget kizáróan értékes színfoltot, elevenséget, hangulatot, egyéni hangot jelentettek fővárosunk szomorú életében. A vezetőség kijelentéseivel ellentétben, más oldalról azt az információt nyertük, hogy a kabarénak a helyiség tulajdonosával is voltak kontroverziói. Hír szerint ugyanis a lokál tulajdonosa ígéretet tett arra nézve, hogy esténként 400.000 koronát biztosít a társulat részére, amely összeg , s ez jellemző a sivár anyagi viszonyokra — igen fontos támaszpontja lett volna az együttesnek, amely ebből fedezte volna a szabó-, fodrász-, kellékes- és egyéb üzemi költségeket. Az első előadások után a tulajdonos beszüntette a 400.000 korona kiutalását, kétszázezer koronákat utalt ki néhány estén keresztül, később azután egyáltalán nem utalt ki semmit és a kabaré csak játszott estéről estére, egymillió, nyolcszázezer és ötszázezer koronás bevételekkel. A társulat tizenhat színésze ezidőszerint kenyér nélkül várja a jobb idők eljövetelét. Az tény, hogy úgy az adóhivatal, mint más tényezők, sőt bizonyos mértékben maga a lokál tulajdonosa is, tekintettel voltak arra, hogy a Pengő-kabaré az állásnélküli színészek exisztenciáját jelenti, biztató kilátást nyújt arra, hogyha bármilyen szűkös körülmények között is, de rövidesen ismét megkezdhetik becsületes munkájukat. Az ellenzék bíróság elé állítja Schandl Károlyt, aki azzal védekezik, hogy csak írásban gyanúsította meg az ellenzéket (A Világ tudósítójától.) Schandl Károly földművelésügyi államtitkár tegnap beszámolót mondott Csongrádon, ahol jelen volt Mayer János földművelésügyi miniszter is. Schandl Károly beszédében élesen megtámadta az ellenzéket és beszédében — a Magyar Távirati Iroda közlése szerint — többek között a következőket mondta: — Vázsonyi vezérlete alatt egy radikálisarisztokrata koalíció azt a könnyelműséget űzi az ország ellen, hogy hónapok óta a kelleténél jobban felfújja ezt az ügyet, teljesen alaptalanul Magyarország miniszterelnökét is vádolja, hogy tudott a frankhamisításról. Bebizonyosodott, hogy ebből szó sem igaz, az üres vádak egytől-egyig összeomlottak. Akkor a magyar parlamentben egy páratlanul elszomorító eset történt. A frankkoalíció parlamenti csoportja, magyar képviselőti, tálcán kínálták fel a külföldi kormányoknak az ország még megmaradt függetlenségét, arra szólítva fel őket, hogy vonják meg bizalmukat Magyarország miniszterelnökéből. Az ellenzékeit nagy felháborodással tárgyalták ma délelőtt a földművelésügyi államtitkárnak ezt a nyilatkozatát és Hegymegi-Kiss Pál költségvetési beszédében nemcsak visszautasította Schandl szavait, de bejelentette, hogy az ellenzék bíróság elé fogja állítani Schandtl Károlyt. Délután megjelent a Házban Schandl Károly államtitkár és a hírlapíróknak így nyilatkozott: — A beszédemet nem úgy mondottam el, amint azt a Távirati Iroda kiadta. A beszédről jegyzeteket készítettem és ezeket a jegyzeteket előre odaadtam a Távirati Irodának. Az tény, hogy az előre odaadott jegyzetben benne volt a szóban forgó kitétel. Én azonban a beszámolón az előre elkészített szöveg helyett a következőket mondottam: „Sajnálatos, hogy a magyar parlamentben akadt egy képviselői csoport, amely deklarációban hívta fel a külföldet arra, hogy Magyarország miniszterelnökétől és kormányától vonja meg a bizalmat. Ez kétségtelenül súlyosan beleütközik Magyarország érdekeibe." Beszédemnek ez a kitétele a demokratikus elemzék március 2-iki deklarációjának utolsó mondatára vonatkozott. Az ellenzéken a nyilatkozat után megállapították, hogy Schandl Károlynak ez a kijelentése nem mentesíti őt a következmények alól. Mindenekelőtt leszögezték azt, hogy Schandl Károly írásban fektette le az inkriminált szöveget, azt a Távirati Irodának közlés céljára átadta, tehát azt nyilvánosságra hozta. Ha máskép mondotta is beszámolóbeszédében az előre leírt szöveget, nem intézkedett, hogy az ne kerüljön nyilvánosságra, illetve nem korrigálta azt. Megállapították, hogy Schandl Károlynak módjában lett volna a mai nap folyamán akár a parlamentben, akár más úton az ellenzék tudomására hozni, hogy a súlyos támadás részéről nem történt meg, azonban a földművelésügyi államtitkár ezt sem tette meg, Így tehát az ellenzék ragaszkodik ahhoz, hogy Schandl Károlyt a Magyar Távirati Irodában megjelent beszéd szövegéért bíróság előtt vonja felelősségre. Radek kezdeményezte az orosz-német szerződést (A Világ berlini tudósítójától.) A Welt am Montag az orosz-német tárgyalásokkal kapcsolatban közli, hogy szociáldemokrata frakció ebben a kérdésben követelni fogja a külügyi bizottság egybehívását, mert a frakció szerint ilyen fontos tárgyalásokat nem lehet a parlament kikapcsolásával lebonyolítani. A Vorwerts - i tárgyalással kapcsolatban megállapítja, hogy a kezdeményező fradek volt, aki kész tervvel érkezett Berlinbe és azt kívánta Németországtól, hogy ez Oroszországgal ne csak barátsági és semlegességi szerződést kössön, hanem sokkal messzebbmenően is kösse le magát. Berlinben azonban a semlegességen túl nem voltak hajlandók koncessziókat tenni Oroszországnak és éppen ezért a tárgyalásokat még nem fejezhették be. A Welt am Montag cikke és a szociáldemokraták véleménye szerint senkinek sem lehet kifogása az ellen, ha Németország és Oroszország közt olyan szerződés jön létre, mint amilyent Franciaország, Belgium, Olaszország és Anglia kötöttek Németországgal Locarnóban, de természetesen csak akkor, hogyha ez a szerződés megegyezik a népszövetség alapszabályaival. A tábla fölmentette Benyovszkoj volt detektíőnököt, aki már négy évet sínylődött fegyházban (A Világ tudósítójától.) A proletárdiktatúra bukása után gyorsított tanácsok hoztak ítéleteket azok ellen, akik ellen a kommün alatt tanúsított viselkedésük miatt az ügyészség vádat emelt. A kommunista bűnügyek első csoportját Surgoth Gyula ítélőtáblás bíró gyorsított tanácsa tárgyalta. Tizenhat vádlottat állítottak a Surgoth-tanács elé, köztük Korvin-Klein Ottót. A Surgoth-tanács ezek közül ötöt halálra ítélt — ezeket ki is végezték —, a többi tizenegyet pedig összesen nyolcvannégy évi fegyházzal büntette. Ezek között az elítéltek között volt Benyovszky Károly detektívfőnökhelyettes, aki ellen az volt a vád, hogy résztvett a kommunisták által halálraítélt és kivégzett Stenczel János dr. és Nikolényi Jenő dr. kihallgatásában. Hatévi fegyházra ítélte a Surgoth-tanács emiatt 1919-ben Benyovszky Károlyt, aki négy évet ki is töltött büntetéséből. A hátralevő két esztendőt pedig föltételes szabadság címén elengedték neki. Már fogsága alatt is azt hangoztatta, hogy ártatlan abban, amivel vádolják. Amikor négy év múlva kiszabadult, perújítást kért, amit a törvényszék elutasított. A tábla azonban elrendelte a mentőkörülményekre nézve a vizsgálat lefolytatását. Ma tárgyalta ezt az újrafelvételi ügyet a Valentin-tanács a táblán. A tárgyalás elején felolvasták a Surgoth-tanács ítéletét, amely kétrendbeli gyilkosság bűntettében való bűnsegédi bűnrészesség címén hatévi fegyházzal büntette a vádlottat. Ezután Benyovszky kihallgatására került a sor. Elmondotta, milyen meggyőződéssel szolgálta mindig a rendőrséget, egészen a kommün kitöréséig. —A proletárdiktatúra első napjaiban át akartam szökni Csehszlovákiába — mondta —, a főkapitány azonban felszólított, hogy maradjak: a rendőrség nem politizál, így azután a belügyi nyomozó osztályhoz vezényeltek, ahol Korvin Ottó és Sallay voltak a főnökeim. Egy napon parancsot kaptam, hogy Nikolényi Dezsőt figyeltessem. Ekkor megkértem Seybold detektívkollégámat, hogy Nikolényit, aki jóbarátom volt, figyelmeztessék, hogy vigyázzon. Másnap el kellett mennem Magyaróvárra, ahol ellenforradalmi tiszteket szabadítottam ki, köztük Lederer Gusztávot is. Sikeres munkám után visszatértem, akkor azonban Nikolényi és társai már le voltak tartóztatva. — Általában mindenkivel szemben akkor is udvariasan viselkedtem, igyekeztem megkönnyíteni mindenkinek a helyzetet, akiket a kommunisták elfogtak. Nikolényinek is sikerült egy őrizetlen percben azt a tanácsot adnom, hogy vallja azt, hogy ő csak ki akarta kémlelni az ellenforradalmárokat, ezért keveredett közéjük. Másnap Korvin Ottó előtt Nikolényi csakugyan úgy is vallott, ahogy én tanácsoltam neki, de amikor azután Papp Zoltán is ugyanebbe a mondókába fogott, Korvin leintette, hogy ismeri már ezt a védekezést. Ebből azután Papp azt következtette, hogy én Korvinnak elárultam az ő védekezését. Ennek köszönhettem, hogy elítéltek. Seybold Jenő detektívfelügyelőt hallgatják ki ezután, aki tanúvallomásában előadja, hogy Benyovszky, aki közvetlen főnöke volt, nem volt kommunista. Jelenlétében mondotta volt egy detektívnek, hogy igyekezzék megóvni Nikolényit minden bajtól. Egyébiránt őt magát is kiszöktette az országból. Papp Zoltán dr. volt detektív tanúvallomása szerint Benyovszky adott tanácsot nekik, miképpen védekezzenek Korvin előtt. — Én már a gyorsított tanács előtt is mondottam, nem tudhatom, hogy csakugyan Benyovszky árulta volna el védekezésünk tervét Korvinnak. Sághy László rendőrfogalmazó és Horváth Győző szintén mentővallomást tettek. Ezután Szokolay ügyész mondotta el vádbeszédét, amely szerint teljes felmentést nem érdemel a vádlott. Hajtás Ödön dr. védő utalt arra, hogy ebben az ügyben tévedés történt. A mai tárgyalás folyamán fölmerült bizonyítékokról nem is szólva, az alapperbeli bizonyítékok alapján is fel kellett volna menteni a vádlottat. Ezután a tábla kihirdette ítéletét, amely szerint a Surgoth-tanács döntését rendelkezésében és megokolásában egyaránt hatályon kívül helyezvén, Benyovszky Károlyt a vád és következményei alól fölmenti. Az ítélet megokolása utal arra, hogy a mai főtárgyaláson nemcsak az nem bizonyosodott be, hogy a vádlott nem volt kommunista és nem követte el a vádbeli cselekményeket, hanem ellenkezően, a bíróság tényállásként fogadta el azt, hogy a vádlott mindent megtett a kommunisták által elfogottak érdekében, azoknak megmentése végett. Az ügyész fellebbezett. SPECÁLIS NŐI HAJVÁGÁSOM CSÁSZI-nál, Teréz köret 12. (udvarban) IRODALOM Három évi szünetelés után ismét megjelenik a Magyar Könyvtár (A Világ tudósítójától.) Minden feltűnés nélkül indult meg most megint a Magyar Könyvtár füzeteinek sorozata, amelynek megjelenését annyi más könyvvállalat megszűnésével egyidőben, 1923-ban szüntették meg a kiadók. Negyedszázados évfordulóját ünnepelte akkor a Magyar Könyvtár, amikor a pénz árfolyamának állandó hullámzása és a tőzsdei konjunktúra jelentkező reakciója következtében eltávozott az élők sorából, hogy most újra feltámadjon és helyet adjon könyveiben a magyar és külföldi írók rövid lélekzetű írásainak, filozófiai és esztétikai munkáknak, a régi és új magyar irodalom reprezentánsainak. A Magyar Könyvtár nem tartozott a dús honoráriumot fizető kiadóvállalatok közé. Fiatalabb íróknak 40—50 koronás tiszteletdíjakat adott és például Krúdy Gyula csak nemrégiben emlékezett meg írásában a „régi idők“-ről, amikor még 50 forintos honoráriumért ment föl a Magyar Könyvtár kiadóhivatalába. De azért az aránylag kis honoráriumok ellenére is az írók szívesen bocsátották a vállalat rendelkezésére legjobb munkáikat is. A vörösessárga füzeteknek ugyanis óriási népszerűségük volt, mert sokág ezek voltak a komolyabb irodalmi termékek között a legolcsóbbak. Harminc fillér volt a Magyar Könyvtár egy-egy füzetének ára és a havonként négy példányban megjelent sorozatban helyet, kapott majdnem valamennyi görög és római bölcselő, a francia, angol, német, orosz és a többi nemzetek szépírói, valamint Balassi Bálint „válogatott költeményei“-től Arany Jánosig és a modernekig a magyar líra. Radó Antal, a kiváló költő szerkesztette elindulásakor is már a Magyar Könyvtár-, amely 1922-ben hármas jubileumot ünnepelt: a könyvtár fönnállásának 25 éves évfordulóját, a szerkesztő 60-ik születésnapját és az évezredik füzet megjelenését. Szabolcska Mihály azokat a verseit bocsátotta a Magyar Könyvtár kiadása alá, amelyelyeket már örökáron eladott egy másik kiadónak és Jókai Mór is odaadta a szerkesztőnek a Szegény gazdagok című regényét, amelynek példányszámait azonban meg kellett semmisíteni, mivel a regény tulajdonjogát már más vásárolta meg. Jókai akkor sebtében egy kisebb elbeszélést írt kárpótlásul a Magyar Könyvtár számára, a Szegény gazdagoknak ebből a kiadásából pedig csak egyetlen egy példány maradt meg: a komáromi Jókaimúzeum őrzi. Radó Antal egyébként, a könyvtár szerkesztésével kapcsolatban érdekes múzeális anyagot is gyűjtött. Birtokában van a könyvtár régi munkatársainak, Tompa Mihálynak, Arany Jánosnak, Tóth Bélának, Vajda Jánosnak rengeteg üzleti és jobbára irodalmi vonatkozású levele, amelyekből a Magyar Könyvtár legközelebbi jubileuma alkalmából kiállítást is terveznek. Katona József Bánk bónjával indult meg 1899-ben a Magyar Könyvtár és a régi szerkesztőnek, Radó Antalnak vezetése alatt jelenik most meg újra, három évi szünetelés után. A most megjelent négy új füzet Széchenyi Hitelét, továbbá Barbusse, Heltai Jenő és Tolsztoj egy-egy írását tartalmazza. A régi programmal indítják meg a kiadók a Magyar Könyvtár füzeteit, de a külföldi írók népszerűsítését most nagymértékben megnehezíti a berni egyezmény, amely kiköti, hogy a fordításjogát a szerzőtől kell megvásárolni. Hét bányász megfulladt a mosztári szénművek aknájában A boszniai Mosztárból jelentik: A mosztári szénbányában nagy szerencsétlenség történt, amelynek hét halottja van. A katasztrófa úgy következett be, hogy a bányában hatvan méter mélységben elhelyezett hatalmas víztartály főcsöve megrepedt és a többcentiméteres résen át a víz gyorsan elöntötte a bánya mélyét, ahol nyolc munkás dolgozott. A hirtelen lezuhanó víztömeg a keskeny bánya alsó részét megtöltötte. A nyolc munkás közül csak egynek sikerült a felvonóig eljutnia, a többiek valamennyien a vízbe fulladtak. A bányában rendes körülmények között többszáz munkás szokott dolgozni, a „Bajrám“-ünnep miatt azonban a muzulmán bányászok nem tartózkodtak a bányában. Csak ennek tulajdonítható, hogy a szerencsétlenségnek nem volt sokkal több áldozata. A munkások holttestét még nem tudták eddig kiemelni, mert a hatalmas víztartály elöntötte az egész bányát és a víz kiszivattyúzása több napot fog igénybe venni. A kár egyelőre még felbecsülhetetlen. Az erdő- és bányaügyi minisztérium szakbizottságot küldött ki Mosztárba a szerencsétlenség okának megállapítására. Kedd Fizessen elő a VILÁG-ra és ingyen biztosította lakását száz millióra tűzkár ellen.