Világ, 1945. július (39-64. szám)
1945-07-19 / 54. szám
S4. SZÁM ________ 10 \ ** 4fcv %X\ VILÁG BUDAPEST, 1945 JÚLIUS 19. CSÜTÖRTÖK______________ÁRA 2 PENGŐ A demokrácia: kötelességtudat írta Haypál Béla nemzetgyűlési képviselő Nem új gondolatot veszek elő akkor, amikor az igazi demokráciát a legteljesebb egyéni kötelesség- és felelősségtudat életformájának nevezem, örömmel és megelégedéssel kell megállapítanunk, hogy a nagy fordulat óta államférfiaink, pártvezéreink, élvonalbeli publicistáink megnyilatkozásainak állandó motívuma a demokráciával járó kötelességek hangsúlyozása és a demokratikus felelősségtudatot megalapozó új nevelés követelése. Mégis úgy gondolom, nem lesz fölösleges, ha néhány szempont felvetésével én is próbálok ennek az életbevágóan fontos témának a megvilágításához hozzájárulni. A dolog historikumát tekintve tudjuk, hogy vett idő, amikor a demokrácia eszméjében nem a kötelességeken, hanem a jogokon volt a hangsúly. Ezt a történeti fejlődés logikája hozta magával. Amíg ugyanis a demokrácia kivívásáról, a régi feudális rendszer lerombolásáról, a kisemmizett tömegek felszabadításáról vett szó, egészen természetes volt, hogy jelszavak gyanánt az elérendő jogokat írták a zászlókra. Az emberek nem a kötelességekért, hanem a jogokért szoktak harcolni. A nagy harc már eldőlt Hogy a francia forradalommal-e, vagy csak a második világháború irtózatos cezúrájával — ezen ráérnek vitatkozni a jövő történetírói. Kétségtelennek látszik, hogy az egész világon, de különösen nálunk, a demokratikus fejlődésnek egészen új lehetőségei tárulnak fe előttünk. De a demokráciának ez az új korszaka új jelszavakat követel. Ha eddig a demokráciával kapcsolatban jogainkat emlegettük, itt az ideje, hogy mostantól fogva mindennekelőtt kötelességeinket hangsúlyozzuk. Nem mintha jogainkat sutadobni kívánnék! Sőt ellenkezőleg: éppen szabadságjogaink biztosítása és megőrzése érdekében. ’ 'Itt ismét a történelem tanulságára hivatkozom. A demokrácia 'elmúlt korszaka, nevén nevezve: 'a 19. század liberális demokráciája, nem is érezhette égető szükségét annak, hogy a demokráciával járó, áldozatokat jelentő kötelességeket, a benne megalapozott jogok elé helyezze. Hiszen a kor egyik uralkodó eszméje nemcsak az volt, amit már az 1793-as francia alkotmány is kimondott, hogy az egyén, természetes jogai gyakorlásának csak azok a korlátai, amik a társadalom többi tagjai számára ugyanazon jogok élvezetét biztosítják, hanem egyben az is, hogy az egyén jogainak érvényesítése végeredményben mintegy automatikusan a közjót munkálja. »A személyi érdek — mondotta Tocqueville — mint társadalmi elmélet érvényesül..! Élj jogaiddal, keresd boldogulásodat és ezzel egyszersmind a köz érdekét is előmozdítod, — ez volt azérdekek harmóniájáról* szóló tanítás értelme. Mi, polgári demokraták, tudjuk legjobban, hogy ez a szép gondolat illúziónak bizonyait. Az individualizmus — mert az »érdefcefe harmóniáját hirdető tannak ez volt a végső alapja — nemcsak a gazdasági életben, hanem a politikában és a nemzetközi életben is végső válságba jutott. A laissez faire klasszikus liberalizmusához viszsza nem térhetünk. Hogy mi mégis merünk beszélni »polgári« #■—'"’-’-émáról és mégis magasra a porosz militarizmus fellegvárában kedden délután megkezdődtek a tanácskozások a győztes hatalmak vezérei között. Sztálin generalisszimusz kedden délben egyórás megbeszélést folytatott Truman elnökkel. (Churchill ugyanakkor Stimson amerikai hadügyminiszterrel ebédelt és tárgyalt.) Ahárom nagy* kedden délután 5 órakor ült össze első ízben és félhat óráig — a tudósítók szerint sarátságos és vidám hangulatban* — tájékoztató célzatú megbeszélést folytatott egymással. Az első ülés határozatainak eredményeképpen a tanácskozásokon múlt évtizedek tapasztalatai — gondolok elsősorban a most letűnt totalitárius rendszerekre — ijesztő világossággal mutatják ezt az utat. Mindebből nyilván következik a nevelés fontossága. Az egyesült nemzetek győzelme demokratikus fejlődésünknek csak a külső feltételeit teremthette meg, de magát az igazi demokráciát, mint az egész állami és társadalmi életet átható ethoszt, nem adhatta nekünk kész ajándékképpen. Lelki átformálódásra van szükségünk, hogy az igazi demokráciát megvalósíthassuk. Ezért a demokrácia sorsa a neveléssel áll vagy dől. A puszta felvilágosítás, a kaszárnya-drill vagy a propaganda nem elégséges. Morális nevelésre van szükségünk: emberformálásra. Fel kell tárnunk a magyar nép lelkének legmélyén rejlő energiaforrásokat, hogy demokráciánk valóban az legyen, amivé lennie kell: Éj saját, Ércsiség. Itt a lakbérpótlék rendezet tervezete tt kislakásoknál száz százalék, a nagyoknál kétszáz és háromszáz százalék a pótlék — Itt üzletek négyszáz, a luxusboltok nyolcszáz százalékos pótlékot fizetnek — Az Épület javítási 71 lap tízéves kölcsönt ad a tetők helyreállítására Az újjáépítési minisztériumban nagyjelentőségű rendelettervezet készült el, amely hivatva van előteremteni a fedezetet a budapesti és pestkörnyéki háztetők helyreállítására. A rendelettervezetet megküldték a különböző érdekeltségeknek azzal, hogy észrevételeiket nyomban juttassák el a miniszterhez. Az észrevételek beérkezte után előreláthatólag néhány nap múlva meg is jelenik a kormányrendelet, amely megteremti az épületjavítási alapot és rendelkesük a lakbérek pótlékolásáról. A Világ abban a helyzetben van, hogy a nagyjelentőségű rendelettervezetet részletesen ismertetheti. A tervezet kimondja, hogy a budapesti épületjavítási alappal az újjáépítési miniszter rendelkezik. Az alapba a háztulajdonosoknak be kell fizetnie a házbérjövedelmek 25—511 százalékát, a lakóknak pedig az alaplakbér 100—200, illetve 300 százalékát. A kisebb lakások az alaplakbér 100 százalékát fizetik, a háromszobások már a 200 százalékot, a nagy lakások a 100 százalékot. A tervezet hatért szab azonban a lakbérpótléknak s kimondja, hogy a 3 szobás lakásig a pótlék nem lehet több évi 1000 pengőnél, a 4—5 szobás lakásoknál 2000 pengőnél, a 6 szobás lakásoknál pedig a 3000 pengőt nem haladhatja meg. Az üzlethelyiségeknél a lakbérpótlék a bér 400 százaléka, a luxusüzleteknél — mint például az espressókitril — 800 százalék. A pótlékozás szempontjából az orvosok rendelőti üzlethelyiségnek kell számítani. A bérpótlékot 1945 augusztus 1-től 1947 július 31-ig kell fizetni, mint rendkívüli épületjavítási hozzájáruulást. Tekintettel arra, hogy az úgynevezett szabadbérű lakások bére rendkívül magas, a rendelettervezet külön melléklete határozza meg a bérpótlékot, amely a lakásoknál 25—240 százalékig terjed, az üzlethelyiségeknél 100—320 százalék, a luxusüzlethelyiségeknél 200—620 százalék. Az épület javítási alapból elsősorban a háztetők megjavítására nyújtanak a majil kölcsönt, melyet jelzálogilag bekebeleznek a házingatlanra. A tető helyreállítására kölcsönt csak akkor nyújtanak, ha a rongálás 20 négyzetmétérjük tartani az egyéni szabadság zászlaját, ez azért van, mert most is előttünk lebeg annak az igazán demokratikus embernek az eszményképe, akik emberi jogait és méltóságát soha fel nem adva — tudja magát mérsékelni, fegyelmezni, aki hajlandó az ellenvéleményt is türelmesen és tisztelettel meghallgatni, a gyengébb ellenféllel is megférni és aki, ha szükséges, kész arra is, hogy egyéni érdekeit önként, szabad elhatározásból megtagadva szolgálja a köz javát. Vagyis azt az embert, akinek számára a demokrácia elsősorban nem jogokat jelent, hanem kötelességeket. Ha új demokráciánk nem tudja ezt az embertípust kitermelni és vezető szerephez juttatni, akkor csak egy megoldás marad hátra: a tömegek látszat-demokráciája, a kényszer-kollektivizmus, majd a fejlődés végső fokon a rendőrállam totális uralma, amely alatt éppen a demokrácia éltető lelke sorvad el: a szabadság. Az eltérnél nagyobb területre terjed ki. Ha ennél kisebb a rongálás, akkor a házulajdonos kölcsön nélkül is köteles a tetőt helyreállítani s ha nem teszi, felelőssé teszik a lakók ingóságainak káraiért. A nyújtott kölcsönt 1947 augusztus 1-től kezdve 10 év alatt kell visszafizetni. A rendelettervezet intézkedik arról is, hogy a helyreállítási munka lebonyolítására az újjáépítési kormánybiztos milyen eszközöket vehet igénybe. Az építtető maga választhatja ki és bízhatja meg a helyreállító építészt, de ha ilyen nem akad, a kormánybiztos oszthatja ki az építészek között a helyreállítási munkát és az építész a kormánybiztos rendelkezésének köteles eleget tenni. Amennyiben a munkát nem végzi el, akkor iparengedélyét, elveszti. , A rendelet hatálya Budapesten kívül Budafokra, Kispestre, Pesteren terreéberre, Pestújhelyre," Újpestre, Albertfalvára,, Csepelre, Mátyásföldre, Rákospalotára, Rákosszentmihályra, Sashalomra és Soroksárra terjedne ki, de a tervezet már most hangsúlyozza, hogy később az ország más városaira is kiterjeszthető. Egyébként a Magyar Közlöny szerdai száma ismerteti az újjáépítési miniszter rendeletét a kisebb tetősérülések helyreállításáról. A rendelet értelmében Budapesten az épületek tulajdonosai kötelesek a 20 négyzetméternél kisebb tetősérüléseket augusztus 31-ig saját költségükön helyreállítani. A helyreállításhoz szükséges anyagokról a lehetőséghez képest az építésügyi kormánybiztos gondoskodik. Japán sorsa került a potsdami értekezlet középpontjába Franco nem hajlandó változtatni Spanyolország politikáján Pontosan öt esztendővel ezelőtt a nyugati villámháború sikerétől megrészegült Hitler a Reichstag »győzelmi« ülésén a következő nagyhangú kijelentést tette: "Tisztában vagyok azzal, hogy a háború folytatása csak az egyik fél teljes pusztulásával végződhetik. Meggyőződésem, hogy ez a fél Anglia lesz.« Hitler itt is tévedett. Az ötödik évfordulón — a Manchester Ituardiant idézzük —, Németország olyan képet nyújt, mint »egy középkori áruló holtteste, a háború kerékbe törte, a bombázás karóba húzta, a megszálló hatalmak pedig felnégyelték. És Potsdamban, Truman elnököl és a három külügyminiszter rendszeres üléseken készíti elő a tárgysorozatot. Ma újabb megbeszélést tartanak. Miközben az angol - amerikai hajóhad ágyúi kedd este óta pusztító erejű tűz alatt tartják a tokiói körzetben lévő japán ipari központokat és anyahajókról felszállt repülőgépek szakadatlanul bombázzák a japán anyaország szívét, egyre több jel mutat arra, hogy a potsdami értekezlet tárgysorozatán első helyet foglal el a távolkeleti kérdés megvitatása. A londoni rádió szerint politikai megfigyelők úgy vélekednek, hogy a potsdami értekezlet eredményeképpen a Szovjetunió is bekapcsolódik a Japán elleni küzdelembe. Washingtonban valószínűnek tartják, hogy ebben az esetben a potsdami értekezletet, rövidesen szovjet-brit-amerikai-francia-kínai öthatalmi találkozó követi, amely összhangba hozza aJapán ellen küzdő hatalmaik háborús erőfeszítéseit. Bár a japán kormány békeszámdékainak semmiféle pozitív jelei sem látszanak, egyes külföldi megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a potsdami értekezlet nem a Japán elleni háború folytatásáról, hanem a japán békeajánlat elfogadásáról fog dönteni .A Reuter egyik fenntartással közölt híre már azt is tudni véli, hogy Sztálin az értekezlet elé terjesztené a japán kormánynak a feltételnélküli megadásról szóló ajánlatát.) A második megoldást illetően csupán egy hivatalos állásfoglalás hangzott el. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy Truman elnök magával vitte a Japán feltételnélküli megadására vonatkozó, amerikai javaslatot. A News York Herald Tribüne értesülése szerint a javaslat értelmében Japánnak ki kell ürítenie mindazokat a területeket, amelyeket a háború folyamán megszállt, ezenkívül teljesen fel kell számolnia haditengerészeti, légi és szárazföldi haderejét. Amennyiben a japán kormány elfogadja ezeket a feltételeket, a szövetségesek beszüntetik a hadműveleteket és beleegyeznek abba, hogy mind a császár, mind a jelenlegi kormány a helyén maradjon. A keddi nap nagy politikai szenzációként beharangozott eseménye, Franco beszéde elhangzott, de a várt nagyjelentőségű változásokról szóló bejelentések elmaradtak, s tévednek azok, akik radikális fordulatot várnak Spanyolország politikájában — jelentette ki Franco tábornok. — Állhatatosan be kell tartanunk azt az irányt, melyet eddig is követtünk, akármilyen vihar is jön.* Franco tehát nem hajlandó távozni. Csupán arról beszélt, hogy rövidesen népszavazás dönt »a spanyol nép számára egyetlen helyes államrendszer«, a monarchia visszaállítása ügyében. Miközben Franco görcsösen ragaszkodik az uralkodáshoz. Mexikóban, a spanyol emigráció fellegvárában az utolsó köztársasági miniszterelnök, Juan Negrin köré csoportosult politikusok gyors ütemben készítik elő az emigráns csoportok egységének megteremtését és gondosan mérlegelve a Madridból érkező híreket, már az elkövetkező napokban nagyfontosságú nyilatkozatban foglalnak állást Spanyolország jövendő sorsát illetően. A külpolitika egyéb hírei A belga képviselőház kedden nagy többséggel úgy döntött, hogy Lipót király mindaddig nem gyakorolhatja újból uralkodói jogait, amíg a parlament két háza ehhez hozzá nem járul. Az elhatározást követően a katolikus párt hat minisztere lemondott tárcájáról. Argentína külügyminisztere hivatalosan megcáfolta azt a jelentést, amely szerint Hitler és állítólagos felesége egy német tengeralattjárón partraszáll Argentínában. Mint Helsinkiből jelentik, a finn iparú ffúi miniszter vezetésével küldöttség indult Moszkvába, hogy tárgyalásokat folytasson a jóvátétellel kapcsolatot kérdésekben.