Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)

1945-08-25 / 84. szám

VILÁG 1.SZÁM BUDAPEST, 1945 AUGUSZTUS 25. SZOMBAT­V­ÁRA ÚTI Feltűnő letartóztatásokra vezetett a tőzsde előtti razzia A POLGÁRI DEMOKRÁCIA ÉRTELME írta Haypál Béla nemzetgyűlési képviselő a Polgári Demokrata Párt sem Márt viseli nevében a polgári jes­zéit, mintha a polgárság érdekeit szembenállónak látná a társada­lom más csoportjainak érdekei­­vel; nem is azért, mintha csak az úgynevezett polgári rétegeket akarná körébe vonni, hanem, ez a jelző egy program megváltása, feladat kitűzése, az egész magyar társadalma minden rétegét fel akarják a polgári élet színvona­lára emelni. Tehát nem egy tár­sadalmi osztály önvédelmi vállal­kozása vagy uralmi törekvései­nek eszköze ez a párt, hanem az ország polgárosodásának legöntu­­datosabb művelője. Polgárosodáson azt a felszaba­dulási folyamatot értjük, amely­nek során az emberek a társa­dalmi igazságtalanságok és mél­tánytalanságok megkötöző hatal­mai alól eljutnak a politikai és gazdasági élet egészséges szabad­ságára és közben személyiségük úgy kiművelődik, hogy szabad­ságuk jogaival az egész közösség javára tudnak élni. A fejlődésnek ez az útja — jól tudjuk — nem zavartalan. Az emberi lélek mélyén szunnyadó alattomos erők, a hibás társada­lomformáló hatalmak állandóan veszélyeztetik. Az elmúlt évek különösen világosan és egészen a megaláztatásig fájdalmasan taní­tottak arra, milyen irtózatos ha­talmakkal kerülünk szembe ak­kor, amikor a polgári demokrácia eszméjét komolyan akarjuk venni és megvalósítani próbáljuk. Össze­jöveteleinket csak titokban tart­hattuk, elveinket csak a leg­nagyobb akadályok leküzdésével terjeszthettük, beszédeinkben, cik­keinkben csak nagy kockázatok árán tudtunk szólni úgy, hogy a hallgatók és olvasók megértsék mondanivalónkat és elveinket magukévá tegyék. Küzdelmünket nem fejeztük be. A magyar demokrácia mostani felépítése idején elveink bátor megvallásával, de ugyanakkor élénk kritikai erővel kell dolgoz­nunk azért, hogy a polgári de­mokrácia eszménye valósággá legyen. A polgári demokrácia jelszavát meg kell őriznünk attól, hogy visszaéljenek vele és mögüle alat­tomos támadásokat indítsanak az épülő új ország munkája ellen. Azt kell ugyanis látnunk, hogy nagyon komolyan vett és mindig hittel vallott jelszavainkat nem­csak a mi pártunk tagjai, hanem más irányzatok képviselői és ma­gukat pártokon kívül állóknak valló emberek is hangoztatják, és­pedig nagyon sokszor a régi vi­lág elavult, káros halálra ítélt maradványainak átmentése érde­kében. Amikor azonban pártunk és programunk tisztaságára féltő , gonddal vigyázunk, ugyanakkor elvárjuk, hogy nyílt és alatto­mos támadások ne vonják két­ségbe demokratikus törekvéseink őszinte jószándékát. Legyen vég- ■ re ereje a magyar politikai élet- ■ nek arra, hogy a reakcióval való felelőtlen vádaskodás féktelen tombolását megfékezze! Már-már kezd a helyzet odafajulni, hogy­ egyesek mindenkit reakciósnak­­ bélyegeznek, aki nem az ő párt­­politikai programjukat vallja. Erélyesen vissza kell minden­ olyan törekvést utasítanunk, amely a szavakkal való játék és az ideológiai zavarkeltés eszkö­­­­zével magát a demokratikus el­vet támadja és a jószándékú em­bereket egymás ellen uszítja. Akit mérgezett nyilakkal lövöldöz, aki a fair play irattan sza­kát­ijait lábbal tapodja, az hiába szidja teli torokkal a reakciót és hiába emlegeti állandóan a de­mokráciát, alapjában véve a re-­ akció malmára hajtja a vizet,­ mert kipusztul a demokrácia ott, ahol az érvelés higgadtságát és­­ tisztességét a hang dinamikaija­­ vagy az erőszak helyettesíti. Reakciósnak csak azt szabad tekintenünk, aki szavaival és magatartásával a régi világ kár­tékony erőit akarja fenntartani és átvezetni az új demokratikus­­ közéletbe. De bármilyen odaadással és­­ megalkuvást nem ismerő szigorú­sággal végezzük is az ilyen re-­­ akció kiküszöbölésének negatív munkáját, vigyázzunk, hogy erő-­­ feszítésünk ne merüljön ki a merő opponálásban, gyomlálásban, ha­nem legyen ugyanakkor építés, plántálás, minden ízében pozitív munka. A reakció elleni harcban nem akarunk egy párt mögött sem elmaradni, de ugyanakkor hisszük és valljuk, hogy a célt, az igazán demokratikus Magyar­­országot, a közéleti erkölcs helyre­állását, az igazság és szabadság uralmát, az általános nép­jólétet, a nemzetek közötti jóhiszemű megértést sokkal előbb elérjük és megvalósítjuk fokozott békés munkával, mint olyan törekvések­kel, amelyek akár nyíltan, akár leplezett taktikával társadalmi, származási, vallási és osztályküz­delmeket idéznek elő. Példás ítélet egy feketéző kereskedő ellen Ma délben Vas Zoltán polgár­mester egy feketézővel szemben olyan döntést hozott, amely elő­reláthatóan elveszi a többi feke­téző kedvét az ilyen üzelmektől. A VII. kerületi hatósági embe­rek megfigyelték, hogy Huszár Antal festékkereskedőnek Nép­színház­ utca 40. szám alatti pin­cehelyisége augusztus 18-ika óta állandóan zárva van. Megállapították azt is, hogy a tf­estékkereskedő ugyanakkor, amikor szabályszerűen nem ke­reskedik, vígan feketézik. Felnyi­tották a raktárhelyiséget, ahol 17 darab 200­ literes vashordóban petróleumot találtak. A polgár­­mester a petróleumot lefoglalta, azt hatósági segédlettel hatósági áron kiárusítják, a festékkeres­­kedő üzletét bezárták, a kereske­dőt 30.000 pengőre büntette, to­vábbá megvonta tőle iparigazol­ványát. Példátlan botrány a Népbíróságon két munkaszolgálatos parancsnok­­ ügyének tárgyalásán Pénteken délelőtt a Népbírósá­gon nem mindennapi botrány játszódott le. Az egyiknek dr. Lédermann Miklós ügyvéd, a másiknak pedig dr. Hammer Fe­renc pénzügyi titkár volt a szen­vedő szereplője. Az első... A kora délelőtti órákban kezd­te el tárgyalni a Késmárky­­tanács zsúfolásig megtöltött tár­gyalóteremben Németh József­nek, a 101/12-es munkásszázad parancsnokának bűnügyét, akit azzal vádoltak, hogy az alája be­osztott munkaszolgálatosokkal kegyetlenül bánt, az élelmet el­lopta tőlük, azonkívül nem en­gedte, hogy családjaikkal leve­lezzenek. A tárgyalás nagyon iz­gatott hangulatban folyt. Több tanút hallgattak ki, akik mindnyájan Németh ellen val­lottak-Tárgyalás közben a hallgatóság részéről többen közbeszóltak: — Hogy lehet az, hogy olyan ügyvéd védi Német­het, aki Szent­­király­szabadiban, ahol a vádlott volt századparancsnok, teljesített szolgálatot. A tárgyalást a dr. Késmárky­­tanács bizonyítás elrendelése miatt elnapolta. Amikor a vád­lottat a fogházőr kivezette, azt leköpdösték és a közönség kórus­ban kiabálta: „Kötelgj neki!*. A fogházőrök Némethet gyorsan el­vezették, erre az ügyvéd ellen rendeztek tüntetést azért, hogy egykori üldözött létére egy mun­kaszolgálatos parancsnok védel­mét ellátta. Hosszú p­erekig pfu­joltak és kórusban kiáltották: — Ilyen ember nem érdemel ügyvédet, mint Németh volt. Jó­zan gondolkozású ember nem vál­lalhatja el az ilyen bitang védel­mét. ... és a második Alig múlt el az első emeleten a botrány, a Gálfalvy-tanács, mely dr. Hammer Ferenc pénzügyi tit­kár ügyét kezdte tárgyalni, újabb, még az elsőnél is nagyobb botrány színhelye volt. Hammert, mikor a fogházőr a fogházból a tárgyalóterembe fel­vezette, a közönség megtámadta, a fogházőrtől elválasztotta és agyba-fűbe verte. Rendőri segítséggel sikerült a tömeg kezéből kiszabadítani. A tárgyalóteremben igen izgatott hangulatban olvasták fel ellene a vádat, mely szerint mint a 101/29-es munkásszázad parancs­noka,­­ a legbrutálisabban bánt az alája beosztottakkal. Ukrajnában a melegruhát elvette. Élelmüket ellopta. A keretlegény­ségnek ólombotot és korbácsot szerzett be, hogy a munkaszolgá­latosokat azzal üssék-verjék. Har­mincfokos hidegben, 12—20 órás őrségre állította ki az embereket és ha azok nem vigyázz-állásban álltak, megkorbácsoltatta őket. Vermet ásatott és két-három nap­ra ide záratta le az embereket, közben ezt kellett szemétgödör­nek és latrinának használni. Harminckét fokos hidegben olyan fegyelmező gyakorlatot tartott, hogy 15 ember közül 1 a helyszínen megőrült, 2 pedig ott halt meg. 271 munkaszolgálatos közül 170 meghalt. Amikor a közönség a vádat hallotta, egy emberként ugrott fel a helyéről és ordította: — Nem kell tárgyalást Azon­nal fel kell akasztani! Dr. Fenessy Ferenc népügyész és a népbírók egyike kérte a kö­zönséget, őrizzék meg nyugal­mukat. A Tanács a tárgyalást október 22-ére elnapolta A közönség zú­golódott, hogy ilyen késő dátu­mot tűznek ki. Majd Fenessy ügyész közbenjárására a tárgya­lást előbbre tették és azt szep­tember közepén még megtartják. Közben erősítést kértek a fog­házból és hat fogházőr jött fel, akiknek kíséretében a vádlottat vissza akarták vezetni cellájába. Alig értek ki a folyosóra, a kö­zönség hirtelen mozdulattal rohamot indított Hammer ellen, a fogházőrökkel kézitusát vívtak és Hammert újból össz verték. Véres fejjel, szaggatott ruhával, pelig eszméletlen állapotban si­került csak a közösség dühétől megmenteni a vádlottat, akit nagy nehezen visszavittek a cel­lájába. A vádlottat alig hogy el­vezették, szavalókórusok alakul­tak: »Tárgyalás nélkül kötelez neki!” kiáltoztak: Fahidy József 1 I . Szovjet állásfoglalás Groza­ kormánya és a bulgáriai választások megtartása mellett A romániai fordulat és a bul­gáriai választások ügyében az el­múlt 24 óra során nem történt döntő változás. A román király lépéséről a Németországgal tör­tént szakítás évfordulóját ünneplő Bukarest mindezideig egyetlen szóval sem emlékezett meg. A brit kormány sem foglalt még állást Mihály király kérésével kapcsolatban, bár a londoni rá­diónak az a megállapítása, amely szerint­­Groza miniszterelnöknek az az alkotmányellenes cseleke­dete, hogy nem volt hajlandó le­mondani, újabb bizonyítéka a ro­mán miniszterelnök demokrata­ellenes magatartásának­, semmi kétséget sem hagy aziránt, hogy az angol kormány az Egyesült Államok állás­pontjára helyezkedik Románia demokratizálását ille­tően. Diplomáciai úton Moszkva sem nyilatkozot még a román király kéréséről, de a szovjet sajtó és a moszkvai rádió megnyilatkozá­saiból világosan megállapítható, hogy a szovjet kormány teljes súlyával Groza kormánya mellett fog­lal állást. „Groza kormánya — állapította meg a többi között a moszkvai rádió egyik legismertebb hír­­magyarázója — magában foglalja az összes demokrata erőket és szé­les demokratikus alapokon áll.* Hasonló szellemben nyilatkozott az Izvesztija is, hangoztatva, hogy csak az összes demokrati­kus erőket egyesítő és a nép széles tömegeire támaszkodó kor­mányzat érhetett el olyan sike­reket a demokratizálódás útján, mint Groza kormánya. A moszkvai rádió előbb idézett hírmagyarázója különben azt is megállapította, hogy a Szovjet­unió a délkeleteurópai államok kérdésében két fontos irányelvet hirdet: 1. A délkeleteurópai országok de­mokratikus szervezetek nélkül nem tudják létüket fenntartani, mert máskülönben újra tűzfészek­ké válnának és zsákmányul esné­nek a német imperializmusnak. 2. Ezeknek a nemzeteknek meg kell adni azt a szuverén jogot, hogy szabadon és minden kül­földről érkező behatástól mente­sen választhassák meg kormá­nyaikat. Ez ellen — hangoztatta a hírmagyarázó — semmi ellen­vetést nem lehet felhozni, mert ez felel meg az igazi demokrácia elveinek. A Szovjetunió a második pont­­ban foglalt irányelvet már gya­­korlati térre is átvitte, amiket visszautasította a görögországi választásokra el­lenőrző személyek kiküldésére szóló meghívást és egykor a bul­gáriai választásoknak külföldi befolyástól mentes megtartása mellett foglalt állást. A bulgáriai választásokkal kapcsolatos szov­jet álláspontot különben szintén az Izvesztija foglalta össze, meg­állapítva, hogy a választásokat a legdemokratikusabb válasz­tási törvény alapján

Next